Új hozzászólás Aktív témák

• #48 #71562240 törölt tag Mathiask #43

  Új Válasz 2019-12-28 14:56:46 #48

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz Mathiask #43 üzenetére

  "Ez így elsőre lehet zavaros"

  Az egész ügy menthetetlenül zavaros, hogy is tudnánk letisztultan beszélni róla. Annyiféle paraméter van, ráadásul ezek általában - legalábbis adott kategórián belül - egymás ellen játszó paraméterek. Hogy a paraméterek egymás ellen játszását megkerülhessük, ahhoz ahogy dgyuri mondja, egyre feljebb kell mennünk a létrán - pénzügyek. Nekem a DIY hangdobozom kivételével belépő szintű készülékeim vannak, persze mindig modifikálom őket, de attól még belépő szintűek, a hangdobozom meg jelenleg tízliteres kisdoboz, tehát amiatt is mindenképpen erős kompromisszumokat kell kötnöm.

  Én úgy kötöm meg a kompromisszumokat, hogy első-, másod-, és harmadsorban arra törekszem, hogy "szépen" szóljon, azaz, a hangszerek a fülemnek kedvesen, egyúttal hangszerszerűen szóljanak. A hegedű HANGSZÍNE hasonlítson a "kedvesen szóló" hegedűk hangszínére. Ugyanígy a többi kényes hangszer (fuvola, furulya, koloratúrszoprán, drámai szoprán...). Szóval, a legnehezebben visszaadható hangszereken mérem le, hogy szépen, hangszerszerűen szólnak-e. Különösen reneszánsz és (elő)barokk korabeli vagy korhű hangszereken, mert azok aztán tényleg sprőden szólnak, ha nem vigyázunk. És akkor minden más szempontot a kedvesen és hangszerszerű hangszínekkel szólás mögé helyezek. Persze, a timpaninak nem lesz valóságos teste, a lábdob se fogja felcsavarni a szőnyeget...
  És nálam transzparens térhatás se nagyon van, amit a Tigrincs mond, hogy "olyan részletező, teres, szellős, színpad ábrázoló, tiszta effekteket felvonultató hangot kell hallani", az nálam nincsen, legalább két okból (három lesz belőle). Úgy vélem, hogy a hifi készülékek többsége ahhoz hasonló térhatást és hangszerfelbontást állít elő (mármint, ha az adott hangfelvétel közelmikrofonozása ezt megengedi), amit kb. a karmester hall a pulpituson - sőt, kifejezetten közelmikrofonozott felvételeken, lásd például Stockfish Records, mintha a hangszereken lenne a fülünk. Csakhogy igen ritka az a hangverseny, amelyen megengedik, hogy odaüljek a karmester pulpitusára, hogy a fejem felett hadonásszon a botjával, vagy hogy szaladgáljak hangszertől hangszerig. Bevallom, hangversenyen nem volt még rá példa, hogy megengedték volna, hogy a karmesteri pulpitusra ülve hallgassam a zenekart, vagy hogy szaladgáljak a zenészek között, miközben a vonóskórus seggbebökdös, hogy menjek már arrébb. De nem is akarom ezt! A zsöllye 15. sorában akarok ülni! Esetleg a 10. sorában. Ott pedig nem hallom a klarinét billentyűinek a koccanásait, a vonószőrök nyiszitelését, a lanthúrokon az ujjak nyikorgását. És a térnek sincs ott transzparenciája, ugyebár. Egy nagy, középsávos massza - kicsit sarkítva.
  No, én otthon is ezt csinálom. Először is, ilyesféle, azaz úgynevezett középsávorientált, visszafogottabb prezenszű készülékeket választok. Másodszor is, az általában szokásoshoz képest egymáshoz összébb helyezem a hangdobozokat, ergo, felettébb hosszúszárú háromszöget alkotok velük, akkor is, ha egyébként alkothatnék egyenlő szárút is. A harmadik tényező (csocsoszán, figyelj!!!, hogy én a hangdobozaim keresztváltóját úgy hangolom, hogy 300Hz és 2000Hz között esik öt-hat-hét decibelt, és onnantól kezdve azt a mínusz 6-7 decibeles szintet tartja az ultrahangokig.
  Szóval, aki a MűPa zsöllye 15. sorából érkezik meghallgatni a rendszeremet, talán kisebb trauma éri, mint aki egy "tipikus" hangolású és térelhelyezésű hangrendszer mellől érkezik.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák