Aktív témák
-
Csemike
csendes tag
[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
Farsangon Vitni Hjuszton akarok lenni és denszelni a szambadival.
De tényleg... Szerezni kéne ilyen bongyor parókát és karaokiban lenyomni ezt a számot... Óvodáskoromat hozza vissza. 
Unokatesómék horror árban, negyvenvalahány ezer forintért vettek a Skálában '86-ban egy Siemens videót, és volt egy 180 perces Sony kazettájuk, tele videoklipekkel. Köztük volt Vitni is, meg a Sledgehammer és az Addicted to love is (na ettől el voltam ájulva, nők gitároznak, ez teljességgel felforgatta az én nyiladozó zenei érdeklődésemet, ahol nőnek legfeljebb énekesi szerep juthatott), és a klipek nézése engem egy napra le tudott volna kötni, ha lett volna rá lehetőség, hogy egész nap videót nézzek az unokatesóméknál. 
Meg persze ők mind Tom és Jerryt akartak nézni, úgyhogy én is azt néztem, "nagyduzzogva". 
-
Csemike
csendes tag
Hey, wait a minute Mr. Postman! Please Mr. Postman look and see, if there's a letter in your bag for me! I've been standing here waiting Mr. Postman, soooo patiently, or just a card, or just a letter...
Nem küldi a biztosító a kgfb-s papírt, kezdek berágni...Amúgy, az elmúlt két napban (újra) rájöttem, én szeretem a szülővárosomat, Budapestet.
A mainstream ideológia szerint persze köpködnöm kéne rá, hogy fúj BKV, fúj sok autó, fúj kosz, fúj kutyagumi, de aki e mentén éli az életét, az meg is érdemli. Nagyon sok rejtett gyönyörűsége van ennek a városnak, amit akkor is észre lehet venni, ha éppen a Dembinszky utcában kerülgeti a kutyagumit az ember, vagy a szakadt 74-es, szovjet trolin fagy oda éppen a kapaszkodóhoz, mert nincs fűtés. De legalább lehet egy jót mosolyogni a bácsin, aki a megállóban megszólal, amikor közeledik a troli, hogy "Na, már megint ez a sz*rhalmaz, prolibusz ez gyerekek!" Igen, a VII. kerületben akadt dolgom kedden és szerdán. Persze, aki ismer, az könnyen rám foghatja, hogy könnyű Budapestet szeretni a budai zöldövezetből, de azt hiszem, ahhoz én elég toleráns, türelmes és elfogadó vagyok, hogy a Budapest-szeretetem akkor se csapjon át utálatba, ha a nyolckerben élnék. Meg hát, nem egy kavics alatt élek, pl. rendszeres továbbképzésre a Dózsa György úti hajléktalanszállóra járok (mert ott van a budapesti módszertani szociális központ), ami a sok hajléktalan-gyűlölő szerint maga lehet a mordor, és mégsem... Egyszerűen akkor is szép ez a város, ha politikusok hordják szét a kincseit, marakodnak fölötte, elborítja a szemét és a kutyagumi az utcákat.
"Nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország."
Minden igyekezetünk ellenére túl kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy tönkretegyük.[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
Én láttam tegnap a halo-jelenséget! És akkor még nem is tudtam, hogy mi ez, csak bámultunk fel az égre, hogy milyen szép...
Itthon tudtam meg, hogy ez egy ritka égi jelenség, úgyhogy most nagyon szerencsésnek érzem magam, ez egy különleges év lesz, érzem. 
Mr. Gorgeous és Ms. Curvaceous
-
Csemike
csendes tag
Most már itt Budán is havazik, a nagy várakozásoknak megfelelően. A meteorológia már jó előre be*aratja a népet, hogy mekkora nagy állat hó lesz, mindenki jól megijed és lélegzetvisszafojtva várja, hogy akkor most akkor már kezdjen el esni, ha már ilyen jól megijedtünk.
Pontosítok, nem a meteorológia kelti a pánikot, hanem az ertéel klub, a tévékettő meg az ilyen abszolút megbízható sajtóorgánumok.Szóval esik a hó nagy csomóban, veréb ugrál lent a hóban. A kocsim már tegnap nem indult, úgyhogy a szép piros vonattal mentem dolgozni, és este valamikor fél 10 körül értem haza. Az is egy izgalmas dolog volt... Kolléganőm elhozott a BAH-csomópontig, onnan még egy busszal jöttem volna hazafelé, ami pont akkor láttam elhúzni, amikor a pirosnál álltam az aluljáró alatt... Well, okay, let's see mikor jön a következő. Húsz perc. -10 fok van. Álldogáljon a megállóban, akinek hat anyja van.
Nekivágtam a hegynek, kaptattam felfelé, végül a harmadik megállónál néztem a menetrendet, hogy elvileg 5 perc és odaér a következő busz. Vacilláltam, hogy még egy megállót megyek felfelé, mert ha elég gyorsan mászok, akkor pont elérem, és még 5 perc álldogálás is nagyon soknak tűnt a hidegben. Végül maradtam a megállóban, mert már eléggé kimelegedtem, nem fáztam annyira, azt meg nem akartam megkockáztatni, hogy őszinte megdöbbenésemre a két megálló között félúton elhúz mellettem a busz. (Igaz, ebben az esetben biztos, hogy már hazáig gyalogoltam volna.) És milyen jól döntöttem, mert alig két perc múlva már jött is. Na, így adjunk a BKV menetrendjére. Persze, simán lehet, hogy az én órám késik.Ma reggel olvasom az indexes cikket a '86-'87-es nagy havazásokról. Én akkor még kis 4 éves, kantárosnadrágos kispesti óvodás voltam. De esküszöm, nem emlékszem semmilyen óóóóóriási, hatalmas télre. Lehet, hogy azért, mert gyerekként nekem minden tél és havazás óóóóóóriási és hatalmas volt.
Anyu mondja, hogy bizony Kispesten nem zárt be se iskola, se óvoda, de a rádió bemondta, hogy a kispesti Centrum éjjel-nappal nyitva tart, hogy a lakosság mindig hozzájusson a kenyérhez. Na, mondom, akkor az első teszkós "akkor megyek vásárolni, amikor akarok" élmény innentől datálható.
Az oviba és a suliba katonai terepjárókon hozták a kaját.
Kérdezem: és Sanyi papa (a nagypapám) mit csinált ekkora hóban itt fent a hegyen???
Anyám rámnéz kb. ilyen "are you f*cking kiddin' me?" fejjel...: "A nagyapád két világháborút élt át, szerinted neki ez probléma volt???"
...
Ja, bocs! Respect for papa!Úgyhogy így tessen nyivákolni a hóhelyzet miatt! Bár, az is biztos, hogy (hál' Istennek) mi már nem tettünk szert azokra a skillekre, amikkel az előttünk járó generációk a XX. században lazán abszolváltak háborúkat, jegyrendszert, méteres havat, ellátatlanságot...
[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
Ma estére néhány idézet klasszikusoktól.
"In every life we have some trouble, when you worry, you make it double, so don't worry, be happy!"
"When you're strange, faces come out of the rain, when you're strange, no one remembers your name."
[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
A mai eresztés:
"Here in some stranger's room, late in the afternoon. What am I doing here at all?"
Hú, ez a kettő most pont elég.
Látszik rajtam, hogy megszűnt a Rádió 1. -
Csemike
csendes tag
Nagyon nehéz elhinni, hogy akiről pár napja írtam, lelkesedtem a zenéjéért, azon lamentáltam, hogy milliószor tehetségesebb, mint Madonna és miért nem ő volt a jobb befutó, szóval ő már nincs többé.
We'll always love you, Whitney...
-
Csemike
csendes tag
Tegnap végre beindult a Golf (egy hét után), így nem kellett a csattanuga csucsuval menni dolgozni a Déliből. Első utam munkába menet mindjárt a kamaraerdei benzintyúkhoz vezetett, ahol a legolcsóbban tudok tankolni. Mennyire gázolaj már, hogy örülni kell a 420 Ft-os gázolajárnak.
Szóval, dzsaltam a 7-es úton, amikor az Egérútról kikanyarodott elém egy volánbuszos, csuklós konzervdoboz. Mondom, oda se neki, majd jól megelőzöm, végülis egy hétig pihent a verda, ideje kikormolni... Hát, nem legyorsult a panolárma emelkedőn?!?!?!? Mentségemre legyen mondva, hogy a busz tök üres volt... Na, de akkor is... Mondtam hangosan: öregfiú, ezt benéztük...
Persze, nem haragszom én a Golfra, mert azért a rettenet mínuszokat leszámítva hűséges. Meg is simogattam a múltkor a motorháztetejét, hogy "good boy...". Persze, amikor senki nem látta...
A víz mindig túlmelegszik benne, amit nem értek, mert nyáron kompletten ki lett cserélve a hűtő, meg mindenféle érzekelő gombák és spórák. De most már nem nagyon izgat, végülis megy. Lehet, hogy a műszer végleg kimúlt és már nem a valóságot mutatja. (Valóság... Bahh!) Úgyhogy krúzolunka végtelenbe éstovább. -
Csemike
csendes tag
Most nem azért, hogy fényezzem magam, de igazán jól tudok
pizzát hidratálnikörözöttet készíteni. Elmondom hogyan.
Kell hozzá:0,5 kg túró
kb. 0,2 kg margarin/vaj
1 közepes fej hagyma
2 tojás
kb. 2 kávéskanál pirospaprika
2 mokkáskanál só
1 teáskanál köménymag
borsA túrót a vajjal/margarinnal elegyítem (én ehhez egy villát használtam, összenyomkodtam a hozzávalókat), a hagymát kockára vágjuk, az is mehet bele meg a fűszerek, végül a két keménytojás apró kockákra vágva. Kész.
Ezt most így magamtól dobtam össze, nagyon finom lett, ellenben lehetséges, hogy valamit kihagytam... Nekem ez ilyen eléggé körözöttszerű körözött lett.
Ja, ez a mennyiség egy jól megpúpozott mélytányérnyi. A tojás miatt érdemes 2-3 nap alatt elpusztítani. Asszem itt ezzel probléma nem lesz. -
Csemike
csendes tag
Néha érdemes a CD-gyűjteményben kotorászni, mert régen hallott, érdekes és nagyon jó CD-ket áshatunk elő. Ma Donovan egyik "unplugged" albuma akadt a kezembe, amit utoljára talán érettségi környékén, süldőlány koromban hallgattam. Csak Donovan és a gitárja. Fantasztikus.
Itt van például a gyönyörű Sadness, a szerelmes Jennifer Juniper, a lüktető Cosmic wheels vagy a hippis Universal soldier.
Thank you for the music!
-
Csemike
csendes tag
Azt hiszem, ma Érden láttam a Google Street View autót! Egy sötétkék, német rendszámú Opel Astra volt.
Ilyen furcsa szerkezettel a tetején... Gondoltam, egy CB antenna csak nem ilyen bonyolult felépítésű, szóval csak a gugli autó lehetett, nem??? Pont egy eldugott, hepehupás, burkolat nélküli utcában jött szembe, szóval tényleg elég alaposak. 
Bár, a hepehupás úton menet közben fotózni...
[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
-
Csemike
csendes tag
A héten kissé lerobbantam, így először is elmentem a körzeti vajákos asszonyhoz, majd a patikába is. Miután kiválasztottam a megfelelő köhögés elleni szörpöt, c-vitamint, csipkebogyócukorkát (mert miért ne) és miután a végösszegtől - így fizetés előtt - ha lehet még jobban leromlott az állapotom, megkérdezi az amúgy szimpatikus patikus, hogy pontokat gyűjtök-e.
Hát, nem mondom, oké, hogy náthás vagyok mint atom, és emiatt nem látok, nem hallok, nem érzem az ízeket, tehát az érzékszerveim tökéletesen felmondták a szolgálatot, de mintha valami olyasmit hallottam volna, hogy már a gyógyszertárban is elég szép törzsvásárlói karriert lehet befutni, ezt akarja nekem mondani?
Hát igen, ezt akarja...
Öcséééém... Ez minden vágyam, gyűjteni a pontokat, hogy majd 20 pont összegyűjtése után (tehát, minél többször vagyok beteg, annál jobb), ha jövök az éppen aktuális golyvámra valami vitaminért, kapszuláért, bogyóért, szirpuért, lábprotézisért, akkor beválthassam a 10% kedvezményt. Hurrááááá!!!
Ez elég beteg poén a patika részéről... Majdnem olyan beteg, mint amikor a nőgyógyász úgy köszön el, hogy: "Még benézek!". -
Csemike
csendes tag
Aztán végülis mégis egy kockás blúzba és farmerben mentem a Mappába, és annyira feltűnő se voltam, bár, egyes vélemények szerint ez a countryside girl stílus nagyon ott van. Viszont volt egy elég barátságos szám, amit a kedvenc Daft Punk számomból és Adele-ből kevertek össze. Az eredmény pedig egy meglepően jó mix lett.
Megbeszéltük, hogy vééééégre egy kicsit legalább berúgok, hogy azt is kipróbáljam, milyen érzés, de sajnos 4 deci fehérbor, és 2 üveg Somersby nem volt elég. Mentségemre legyen mondva, hogy én még inni szerettem volna egy Bailey's-t is, de épp nem volt nekik, ahogy Becherovkájuk sem, más röviditalra meg nem vágytam. A további boroktól pedig a pánik tartott vissza, mert őszintén megijedtem, hogy mi lesz, ha én tényleg berúgok, ki tudja mi kerül ki vasárnap délután a Facebook-ra (ugye, előrelátó ember letiltja, hogy megjelölhessék a képeken...).
Érdekesség, hogy az emberek tojnak a dohányzásellenes törvényre. Ha az ÁNTSZ lejött volna a Mappába, meglett volna a hivatalnokok következő havi fizuja. -
Csemike
csendes tag
A N.o.H.A-tól korábban már linkeltem a Balkan hot step-et, és most közzéteszek itt egy másik Noise of Human Art számot. Tu Caféééééé. Nagyon csípem a zenéjüket.
És ha már balkán, van egy nagyon jó étterem a Blahánál, a Montenegrói, jó a kajájuk, érdemes kipróbálni. Úgy néz ki, én ma is ott ebédelek, mert anutámmal 11-re megyünk az Urániába megnézni az Az ajtót, és épp ebédidő lesz, mire kijövünk a moziból...[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
Mindenki hallotta, olvasta már azt a közkeletű szállóigét, miszerint minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyámat. Nos, én ezt annyiban módosítanám, hogy minél többször utazom BKV-val, annál jobban szeretem a kutyámat.
Nem a BKV-val van baj, hanem az utazóközönséggel, az agresszív nyugdíjassal. Világért sem szeretnék általánosítani, és minden tiszteletem a becsületben, tisztességben megőszült nagymamáké és nagypapáké, de sajnos a statisztikám szerint 50 év alatti még nem bökdösött a botjával, nem lökött meg minden látható ok nélkül, nem estem keresztül a folyosó közepére leparkolt húzós szatyorjában. Igen, én ilyen érzékeny mimózalelkű vagyok, a szívemre tudom venni az ilyen eseteket. Tegnap egy középkorúságának legvégén, az öregkor küszöbén álló "úriember", aki kultúrával eddig legfeljebb joghurtban találkozhatott, minden előzmény nélkül egy jó embereset taszajtott rajtam. Azóta ezen gondolkodtam, hogy vajon miért? Igen, tömeg volt a buszon, ennek ellenére egy ujjal nem értem hozzá, sőt, testem egyéb felületével sem. Mégcsak az kéne... Nem vagyok az a kis f*szpörgettyű testalkat, ja, de nem közlekedek úgy, mint egy tank, mivel mindig szép nagy lány voltam, abszolút tudok úgy slisszolni a tömegben, hogy fel se tűnök. Szóval megállok háttal-jobbra neki az alacsonypadlós buszon, erre hátra és oldalra lép egyet és nekitol a kapaszkodónak. WTF??? És én miért nem szóltam vissza jó hangosan, hogy: "Elnézést, hogy útban vagyok!"?
És még a fiatalokon moralizálnak. -
Csemike
csendes tag
Az hogy van, hogy több, mint fél éve leszoktam a dohányzásról és mégsem jövök ki jobban a pénzemből?
Egyébként, ettől függetlenül életem legjobb döntésének tartom, és már most úgy viselkedek, mint aki soha nem dohányzott. Zavar a cigarettafüst, rettentő büdösnek tartom és szörnyülködöm magamon, hogy ezt hogy tudtam évekig csinálni. 
Never again!A fél éve meg nem vásárolt cigaretták árából viszont végre vettem egy cipőt tavaszra. (Hát, ide folyik el az a rengeteg pénz, cipők, ruhák, pfff... Végül aztán én is csak egy nő vagyok.) Eleve, akinek nagy lába van, dögöljön meg, járjon mezítláb, varrjon magának autógumiból, whatever, oldja meg a cipőproblémáját. Több hetes deichmannos, reménytelenséggel átitatott kóborlás után bementem egy Scholl üzletbe, mert neten láttam, hogy nagyon kis pofás cipőik vannak és még 42-es is van. Egy szűk kis üzlet, a pultnál ácsorog egy pasi, egy anyuka a babakocsis gyerkőcével a műanyag motoron száguldozó nagyobb gyerkőcével és a nagyival épp cipőt próbált. Eleve láttam, hogy itt most nekem esélytelen lesz cipőt próbálni, akkor is, ha az a lottóötös esélyével előforduló csoda történne meg, hogy a legjobban tetsző cipőből pont van a méretemben.
Eleve frusztrálva éreztem magam, mert egy pasi előtt kellett ecsetelnem, hogy hát, kicsit nagy lábam van és 42-es kéne, ugye van. Próbálnám épp kifejteni, hogy cipőméret és izé, de a türelmetlen eladócsaj meg sem várja mit akarok, jelentőségteljesen a szemembe nézve, mint egy retardáltnak lassan artikulálva elmondja, hogy igen, ha tetszik a cipő, akkor mondjam a méretet és hozza. Oké, értem én, hogy így működik, de nekem 42-es cipő kellene... A pasi végigmért, főleg a lábamat vizsgálgatta, én meg rá se néztem kínomban. Pedig, ugye hol tehetek én arról, hogy... Majd ha lesz lábplasztika, lefaragtatom 38-asra, az elég average. Hülye. Ne bámulj!
A csaj kissé bocsánatkérő hangsúllyal mondja, hogy hát, van néhány darab, amiből van ekkora. És mutatott 1-2 olyan csukát, ami jól állna mondjuk nagyanyámnak, ha szegény még élne, meg egy irdatlan magassarkút. Úgyhogy bánatos képpel hagytam el a boltot.
Végső elkeseredésemben betévedtem egy Humanicba (pedig oda nem szoktam) és megvettem az első kényelmesnek tűnő S.Oliver cipőt jó sok pénzért. Hát, ez van. -
Csemike
csendes tag
Megbüntettek a közteresek, mert tiltott helyen várakoztam. A szélvédőn hagyott cetlin bezzeg nem a "figyelmeztetem" opciót karikázta be a kedves, mélyen tvisztelt ellenőr bácsi, hanem mindjárt helyszíni bírságolt. Ott, ahol 1 éve rendszeresen parkolok, és ebből sose volt gond.
Na mindegy, persze ettől lehettem én a hülye. 11 éves jogosítvánnyal ennyi már igazán belefért, hovatovább annyi sárgáspirosas lámpán átcsusszanás után még meg is érdemlem.
Most várom a csekket postán. -
Csemike
csendes tag
Fogadásokat kötöttünk, hogy mennyi lesz. Egy ismerősöm 10000-et mondott, egy másik 8000-et. Én optimista vagyok, és 5000-ben gondolkodom. Nem volt még szabálysértési ügyem. Najó, egy volt, 5 éve szintén rossz helyre álltam, de akkor a jegyző elnéző volt a feddhetetlen múltamra való tekintettel és nem kellett kifizetnem a büntetést. Izgatottan várom a fejleményeket.
Mostanában sűrűn látogatok filmszínház jellegű intézményeket. Láttam az Életrevalókat, az Éhezők viadalát, A legszebb dolog címűt, Az ajtót. Egyik jobb volt mint a másik, bár a felsoroltak közül az Éhezők viadala hagyta a legkisebb nyomot bennem, de nem volt rossz az sem. Az volt az a film, ami után azt gondoltam, milyen szörnyű, hogy vannak emberek, akik agyában ilyen sztorik születnek meg, hogy gyerekek harcolnak egymás ellen életre-halálra. Pedig sok rémfilmet láttam már, de eddig erre még nem gondoltam.
Az Életrevalók, na az egy olyan film, amit mindenkinek meg kellene néznie, mert komoly üzenete van, mégsem egy emészthetetlen "művészieskedő" katyvasz. Szép film, vidám film, megindító film.
A legszebb dolog egy francia film, a nő szemszögéből mutatja be a gyerekvállalás kontra harmonikus párkapcsolat kontra karrier témát. Lehetne egy tök szokványos történet, mégsem az, nem hálivudi vattacukor, hanem érződik rajta, hogy a "mi kutyánk kölyke" értem ezalatt, hogy európai film... Ez sem akarja az ember szájába rágni, hogy mi a csuda történik a nőkkel, ha teherbe esnek amikor ott állnak a fényes szakmai karrier küszöbén, de nagyon emberi, nagyon bájos és nagyon elgondolkodtató... lehet nekünk nőknek. -
Csemike
csendes tag
Itt a tavasz! La primavera...
Szerelmes vagyok ebbe a Supernatural lemezbe...Hoppá, hónap kommentje: "if a good guitarist can make his guitar talk, santana makes it sing to you from a balcony with a rose in its teeth."
[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
Szóval, ahogy írtam, múltkor hosszas kajtatás után sikerült a Humanicban vennem egy (árban) középkategóriás cipőt potom 13000 forintért. Örültem neki, mert pont olyan volt, amilyet szerettem volna tavaszra (és majd őszre), kívül-belül bőr, optimális sarokmagasság (kb. 4 cm), nőies fazon. Eleinte egy kicsit szoros volt, de néhány munkában eltöltött nap után már éreztem, hogy enged a bőr, kezdi felvenni a lábam formáját, kicsit tágult, szóval hepinesz volt. Egy hete észrevettem, hogy a jobb cipő sarkának belső feléről lejött az anyag.
Damn!!! Sose volt ilyen hamar problémám cipővel, minőségi kifogásom sose volt, abba meg belenyugodtam, hogy a dikmános párezer forintos műanyag lábbelik egy szezont bírnak, és kész. De, hogy pont velem esik meg, hogy a szerény javadalmazásomból egy jobb minőségű cipőre áldozva nem kevés tizenháromezer papírt, pont kifogok egy gyártási hibásat, szóval azért ehhez tényleg pechvogelnek kell lenni.
Tékozló Homáron edzett gyomrom reflexszerűen görcsbe rándult a "vidd vissza, ki kell cserélniük!!!" kezdetű jószándékú baráti tanácsoktól, de beláttam, hogy tényleg nincs más választásom. Nem kevés pénzem fekszik ebben a szép, de mégis hibás cipőben, és hát ne már én költsek cipészre, javíttatásra, ha 1 hét után már feslik fel az anyag.
Szóval ma felkerestem az érintett üzletet (Campona) és jeleztem kárigényemet. Abszolút, egyáltalán nem vagyok balhés alkat, szóval velem aztán tényleg nyugodt hangnemben le lehet rendezni az ilyesmit és így is történt. Elküldik bevizsgálni a cipőmet, 15 munkanap múlva, azaz 26-án érdeklődhetek a vizsgálat eredményéről... Hát, jó, tudom, hogy én vagyok a vásárló, mégis abszolút éreztem, hogy mint Magyarországon szocializálódott vevő, csak ne akarjak mindenféle jogokat, kérdéseket feltenni, mégis, akkor mit veszek addig a lábamra (van másik cipőm, persze, de akkor is!). Nem szóltam. Azért se szóltam, pedig április 26-án (és mire lesz másik vagy javított cipőm, májusban) már szinte biztos, hogy szandálos idő lesz, tehetem el szépen a szekrénybe a tavaszra, hosszas és gondos válogatás után vásárolt cipőmet.....
Június 9-11 között egy asszertivitás (érdekérvényesítő) tréningen fogok részt venni. Remélem, nem lesz késő...
-
Csemike
csendes tag
Ma nagyon megnyugodtam.
Egy kollégám tévesen 28 évesnek mondott egy koromról érdeklődő közös ismerősünknek, mire a reakció az volt: "Nahát, pedig fiatalabbnak néztem!" Éspedig még 28-nál is több vagyok. Bár, azt hiszem, az öregedés első jelei közt van, amikor az embert elkezdi érdekelni a kora, és hogy vajon mennyinek néz ki... Persze, működik ez a 12 éveseknél is, csak náluk fordítva, mert ők azt remélik, hogy 6 évvel többnek nézik őket. Ó, szegény bolondok...Tegnap este elnéztünk Biatorbágyra. Utoljára gyerekkoromban (5-6 évesen) voltam fent a viadukton, és csak félve jegyzem meg, hogy emlékeim szerint akkor még talpfái voltak, és némi korlát mutatóban... Hát igen, apám ilyen vad hippi volt, ma lehet, hogy közbeszólna a gyerekvédelem.
Szóval, most a két viaduktból az egyik gyaloghídnak van megcsinálva, ilyen vaslemezeken lehet átalmenni a hídon, szédítő magasságban, úgy, hogy a lábad alatt döngenek a vaslemezek. Hát, mit mondjak... A korláthoz reszketve közelítettem, de azért halált megvető bátorsággal kétszer átszeltem a viaduktot, és ezalatt kb. háromszor odamerészkedtem a korláthoz és lenéztem. Mindeközben a helyiek a legnagyobb nyugalommal bicikliztek, motoroztak, futottak át rajta, és a vasak hangos dörrenése sem zavarta őket.
Ja igen, aki nem tudná, ez AZ a viadukt, amit Matuska Szilveszter futóbolond felrobbantott 1931-ben. Az eset után még üzemelt, aztán 1977-ben végleg megszűnt rajta a forgalom.*
*Forrás: Fater: Sopron 1952, nagyszüleim bőrkötéses kiadása -
Csemike
csendes tag
Annyira szép idő van, mégis 2 órába telt meggyőzni magam, hogy most délelőtt a tornaterem helyett inkább a szabadba menjek ki a kuttyal. Jön a hideg meg a szél meg az eső...
Olvasom valami macamagazinban, hogy Liptai Claudia ki van akadva a mobiltelefonja eltűnése miatt, azt mondja, "Ellopták az életem!" Szegény Claudia, szegény mai (poszt)modern társadalom, ahol az ember életét a mobiltelefonja határozza meg! A posztmodern filozófiai iskola alapja ez, a telefon (a technika) határozza meg a létet. Én meg lassan oda jutok, hogy az agyonszabályozottság, az alapvető emberi jogok tiprása elleni tiltakozásomul eltöröm az igazolványaimat, a bankkártyáimat és kivonulok a társadalomból, mert ami itt folyik, abban én részt nem kívánok venni. Ha beteg leszek majd fokhagymát eszek, fájdalomcsillapítás gyanánt spanglit fogok szívni, ha arra lesz szükség, esetleg meghalok. Nemhogy még egy vacak telefon után sírjak...
A kolléganőm egyébként felajánlotta, hogy a telkére építhetek jurtát magamnak, szóval már a helyem is megvan, hol fogok élni.
[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
Szép dolog az állatgyógyászat, és nincs szebb annál, amikor egy állatorvos valóban hivatásként tekint a foglalkozására. Gyerekkoromban együtt nőttem fel az unokatestvéreimmel. Mind együtt laktunk egy nagy kertes házban, kutyánk, macskánk is volt, nem is egy. Állatok vettek körül, szinte egész életemben, annak ellenére, hogy született pesti vagyok. Ez alól csak az volt kivétel, amíg Kispesten laktunk panellakásban, életem első 6 évében. Pontosabban, ez így ebben a formában nem is igaz, mert papagájunk még a panelban is volt (Csipi, a nimfa
). Na meg persze a bátyám az iskolában a farsangi tombolán egyszer egy hörcsögöt nyert. Nem emlékszem, hogy neveztük el, de szegény párának nem volt sok megírva a karmájában, mert a nővérem egyszer ijedten földhöz vágta, amikor a höri megharapta az ujját. A nővérem szerette kivenni a hörcsögöt a terráriumból, simogatta, a höri szaladgált ide-oda, játszott vele, aztán elfogyott az állatka türelme és jól megharapta, a tesóm meg (hát, mit tett volna szegény, kis 5 éves óvodás), ijedtében földhöz csapta, mind az 5 éves erejével. Hát így ért véget a hörcsög rövidke élete.Amíg a panelban laktunk, szinte minden hétvégén feljöttünk a nagypapámhoz ide a Sas-hegyre, és a papának mindig volt kutyája, hogy ne legyen egyedül. Kétszer özvegyült meg, vidám, társaságszerető ember volt, imádta, amikor az unokái zsizsegtek körülötte és nagyon nem szerette az egyedül töltött hétköznapokat. Így volt vele az Íbisz kutya, aki egy nagyon szép airedale terrier volt, csak sajnos elpusztult pár éves korában egy nyakán lévő seb miatt. Állandó mehetnékje volt, és egy alkalommal szó szerint a kerítésre akasztotta fel magát. A papa leszedte, de lett egy nagyon csúnya seb a nyakán, ami elfertőződött (rozsdás volt a kerítés), kezelgették egy pár hétig, majd el kellett altatni.
Aztán jött Buckó, akit mi hoztunk el egy üllői kutyamenhelyről kölyökként. Én akkor még tán ovis sem voltam, és természetesen családilag vonultunk el együtt a papának új kutyát szerezni, ami azt jelentette, hogy öten (a két testvérem, a szüleim és én) bevágódtunk a bilikék Trabinkba, hogy ha most akármi lesz, szerzünk egy kutyát. Koratavasz volt és nekem azért is maradt emlékezetes, mert elakadtunk hazafelé a nagy hóban, kiskutyástul, és a hóban elakadást én totális armageddonként éltem meg, azt hittem, kész, itt a vég, nem mozdul a Trabi, mi meg mind itt halunk meg az út szélén.
Buckó keverék kutyus volt, volt benne valami erdélyi kopó szerű, de kisebb volt és nem fekete-barna színű, hanem fekete-fehér. Mi, a gyerekek neveztük el Buckónak a Bucó, Szeti, Tacsi képregényből Bucó után. Buci végtelenül türelmes volt (nem volt más választása, kölyökkorától kezdve a sok unoka húzta-vonta-nyúzta), nagyon ragaszkodó és soha senkit nem bántott. Annyira ragaszkodott hozzánk, hogy (amikor már itt laktunk) bejött utánunk az iskolába. Ha valaki elment otthonról, követte, mindig haza kellett zavarni. Talán őt is az egyedülléttől való félelem gyötörte, mert ez olyan kreativitásra sarkallta a kertből való kiszökés terén, amivel én állatnál még nem találkoztam. 2 éves volt, amikor nagypapám meghalt, és onnantól kezdve, amíg ide nem költöztünk, sokat volt egyedül, főleg éjszaka. Biztos nagyon megviselte ez szegényt, ezért viselte nehezen, ha látott valakit a családból távozni és inkább kikecmeregte magát valahogy a kapu alatt, itt-ott a kerítés alá ásott lyukakon, csak nehogy megint magára hagyják azok, akiket szeret. Emlékszem, gyerekként a hátsó ülésről sokáig néztem, ahogy fut a kocsink után, amíg el nem fárad, és mindig sírtam, hogy vigyük el Buckót is magunkkal. Amit a legjobb szándékkal se tudtuk volna megtenni, mert amúgy autózni utált és mindig összehányta magát, szegény kutty. Szóval így nőttünk fel, az unokatestvéreimmel, Buckóval, macskákkal, sok verébbel, cinkékkel, mókusokkal a Sas-hegyen.
A bejegyzés elején az állatorvoslásról ejtettem el egy mondatot, aminek az apropója, hogy a két éves Guszti kutyunkat ma műtik. Ivartalanítják, hátha így nem ugat lyukat a kerítésbe és békén hagyja Nérót, a másik kutyát. Állatkórházba került, ahol minden nagyon szép és steril, egyszerre több állatorvos fogadja a beteg állatokat, csak előtte be kell jelentkezni a recepción. Reggel bevittem, mondták, délután 3-4 körül mehetek érte. Nemrég viszont hívtak, hogy 5-6 körül menjek, mert közbejött két nagyon fontos, életmentő műtét. Megértem. Én igen. De szegény Guszti nem érti, miért hagytam ott idegenek között, miért töltötte a fél napját egy ketrecben, és remélem, hogy nem fog rám nagyon haragudni emiatt.
Bár itt biztos nem működne az, ami gyerekkoromban még működött. Ha Buckóval baj volt, az összes gyerek elkísérte (számszerűen ez minimum 3-4 gyereket jelentett, akik épp otthon voltunk) az állatorvoshoz. Volt, hogy rendelési időn kívül mentünk (a gyereknek az nem jelent semmit, ha a szeretett kutya beteg, akkor tessék ellátni doktorbácsi), de mivel Fodor doktor ott lakott, ahol rendelt, szó nélkül lejött a lakásból a mackónadrágjában és ellátta a sebet, beadta a szurit és nem volt baj, ha nem volt nálunk elég pénz. Bezsúfolódtunk a kis rendelőjébe és kérdésekkel bombáztuk, például, hogy fáj-e az oltás Buckónak. A telefonszámát nem is tudtuk, nemhogy bejelentkezés... Szóval, most várom, hogy mikor mehetek Gusztiért. Autóval, mert sajnos a környékünkön már nincsenek állatorvosok. Fodor doktor rég meghalt, aki pedig a környéken a helyébe lépett pár év után kiköltözött Németországba (pedig a rendelő majdnem a mi házunkkal szemben volt).
Már hiányzik, aggódom érte, pedig inkább anyunak a "majma", a kis ölebe, de most engem jobban érint, hogy mi lehet ott vele egész nap. És nem várhatom meg ott, csak beadom, és ők kiadnak egy "megjavított" Gusztit és buta kérdésekre sincs idő, hogy fáj-e neki. Így megy ez.[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
Aki ezt a tölcsérgallért kitalálta a kutyáknak, az szerintem kutyát csak fényképen látott... Ekkora baromságot! Oké, hogy ne nyalogassa a sebét, dehogy semmi mást ne tudjon csinálni... Teljesen kiiktatja a kutya perifériás látását, a fejét nem tudja rendesen letenni. Guszti egy perc alatt depressziós lett tőle, mindenbe beleakadt a tölcsérével, aztán a sarkamban volt mindenhol és nyüsszögött, hogy vegyem le róla. Hát én levettem. Most biztos nyalogatni fogja a bibijét, amikor nem látom, ez van.
Amúgy, annyira kis elesett egérke volt, amikor mentem érte... Még be volt kábulva erősen, de rögtön felemelte a fejét és a hangom felé igyekezett, amint meghallott, amennyire csak telt szegénykétől és ha lenne farka, azzal is biztos, hogy bágyadt örömmel söpört volna egyet. Az orvos ráadta ezt a hülyeséget, majd ölben vittem a kocsihoz. Egyrészt, mert a pórázát otthon hagytam, másrészt mert amúgy se tudott még nagyon menni. El-elindult, de aztán mindig megállt, meredt maga elé, mint aki nagyon gondolkodik. Még szerencse, hogy "alsó-középkategóriás" kutyus, talán 10 kg ha van, össz-vissz, így simán felnyaláboltam és vittem. Itthon aztán volt nagy öröm-bódottá, ismerős terep, ismerős hangok, szagok, köszönt mindenkinek a maga módján, a macska meg halálra rémült a gallérja láttán. -
Csemike
csendes tag
Az új értelmiségi réteg
Két fánk beszélget.
- Képzeld, felvételiztem az egyetemre!
- És felvettek?
- Hülye vagy? Egy fánkot?Két briós beszélget.
- Hülye vagy?
- Dehogyis, felvettek az egyetemre!Két briós beszélget az egyetem büféjében.
- Te! Hallottad, hogy felvették a fánkot?
- Na ne már! Azt a hülyét?!Két egyetem beszélget.
- Valami komoly gond lehet a felvételi ponthatárokkal. Hozzám már csak hülyék járnak.
- Ne is mondd! Hozzám most iratkozott be két briós és egy fánk!Két felvételi ponthatár beszélget.
- Mostanában nem vagyok formában.
- Ne is mondd! Engem tegnap elért két briós!---------
- Nincs nálad egy briós?
- Van, de nem tudom odaadni, mert éppen a szakdolgozatomat írja.Facebook
-
Csemike
csendes tag
Na jó, csapok egy kis reklámot a Bioberbernek, mert nagyon jó koncertet hoztak össze pénteken, és én igazán bütte voltam.
Az egyórás koncert alatt több kedvencem is felcsendült (bár, ez itt talán nem a legmegfelelőbb szó), mint pl. a Ne sírj, vagy a Kaktusz, és persze az egész zenélés nagyon bellá, elegánte, szimpátike volt.
A zenekar az esti szórakoztatásról a Bogozzal karöltve gondoskodott, akik szintén méltán híres zenészek, de azért a Bioberber mégiscsak jobb, na. Kacsacsőrhárom.[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
Ha van valami, amit sajnálok az az, hogy a tulipán és az orgona csak egyszer nyílik egy évben.
Az egyik a kedvencem, ha már vágott virágról van szó, a másik pedig nemcsak gyönyörű, hanem az illata is részegítő. Teljesen elandalodtam, amikor ma sétáltam hazafelé az utcánkban. Minden második kertből orgonabokrok nyúltak az utca fölé, és valami elképesztő illatorgiában úszott minden. Hajjj.... Tavasz, tavasz... És ilyenkor eszembe jut, hogyan tudnám mindinkább kiélvezni ezt az 1-2 hétig tartó áldott állapotot, amíg az orgona virágzik, és szorongok, hogy megint úgy múlik el a tavasz, hogy nem temettem az arcom egy csokor orgonába. Hétvégén majd elmegyek kirándulni és jó mélyeket fogok lélegezni, hogy ezt az utánozhatatlan tavaszillatot jól elraktározzam az emlékeimben jövőre. Buta hasonlat, de tényleg úgy folyik el az idő, mint amikor az ember próbálja megmarkolni a homokot... Mire a sok nyűgöd, gondod, problémád, apró-cseprő, jelentéktelen kis fityfirittyed mögül végre észreveszed, hogy hé, hát tavasz van, süt a Nap, csicseregnek a madarak, illatozik a természet, már el is virágzott minden és teljes erejéből támad a nyár. Nem mintha a nyárral gond lenne, csak nekem mégis a tavasz az... A tavasz, a tavasz... Nem tudom szavakba önteni, Chopin zenébe tudta, még az én "szavaimat" is. ----
Március 31-gyel hűségidő lejárta miatt a szobámból elvitték a dekódert és megszűnt a sokcsatornás tv szolgáltatás. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy akár egy csepp könnyet is elmorzsoltam volna emiatt. Ha itthon éppen nem a neten lógok, akkor biztos, hogy olvasok. Úgyhogy ki is találtam, hogy jól eladom a tévémet, a dvd-lejátszót, sőt az egésznek a gurulós állványát is, és ha felszabadult a szobámnak az a sarka, akkor variálni fogok a berendezéssel. Először is, nagyon szuper lenne végre valami olvasófotel, mert eddig mindig az ágyamon fekve folytattam eme tevékenységet, ami hosszabb távon nem valami kényelmes.
Az olvasófotelnek mondjuk egy ilyen is megtenné :
Aztán, hogy elférjenek a könyveim, a teljes falfelületen padlótól plafonig bepolcoznám, ahol lehetséges (nyilván az ágynak, szekrénynek, asztalnak is kell a hely). Láttam már egy-két ilyen csupa könyvespolc szobát, és nagyon tetszettek.
Mert a könyveim egyre csak gyűlnek és gyűlnek. Egyesek bélyeget, szalvétát, modellautókat, nemibetegségeket gyűjtenek, én meg úgy vagyok vele, hogy a kultúrán nem fogok spórolni. Persze, ezt is meg kell oldani okosba'. Pl. lefogadom, hogy senki nem szokta nézni a postán állványra kirakott könyveket (mert már a posta is árul mindent, Jézuskától a géppuskáig), pedig én épp tegnapelőtt vettem ott egy Réz András könyvet 490 Ft-ért. Két évvel ezelőtti kiadás, eredeti ára 3490 volt. A Gyűrűk urát is mindenképpen szerettem volna megszerezni, de mivel tudtam, hogy a trilógia újonnan nem az én pénztárcámnak való, ezért antikvár példányt szereztem be, féláron.És ma felköszöntöttük az öcsécskémet is, mert hajnali 3/4 1-kor betölti a 20. évét. Grat tesó, boldog szülinapot!
Szerető nővéred -
Csemike
csendes tag
Ennél "nyolcvanasévekebbül" nem is nézhetne ki egy óvoda személyzete.
Nem túl fantáziadús az 1. sz. Óvoda mint elnevezés, de minden tiszteletem, hogy nem találtak ki valami fárasztóan gügyögő nevet az ovinak (Napocska, Katica, Pillangó, Házikócska, Vonatocska, Halacska, stb. Óvoda). -
Csemike
csendes tag
Nah, ma végre kiderült, hogy mi ez a szám.
Már egy ideje zumbázunk erre a zenére, ami nekem amúgy nagyon megtetszett, csak mivel nem tudok spanyolul, nem tudtam sehogy rákeresni (azt meg valahogy mindig cikinek érzem, hogy Juanitától kérdezzek rá egy-egy számra...). Erre ma volt a MusicFm-en, a Kuki műsorában és bemondta, hogy "nosszá, nosszá". Rögtön rákerestem youtube-on, és látom, hogy hát pont ezt a koreográfiát nyomjuk mi is rá, csak a mi "tánckarunkban" a nők testmagasságának 90%-át nem a combjuk teszi ki, és valószínűleg nem lenne kíváncsi senki az effajta vonaglásra, mondjuk nekem fizetnének, hogy hagyjam abba. -
Csemike
csendes tag
Mivel a koromnál fogva még biztos nem érint a menopauza, azt hiszem, engem is utolért a PMS-nek hívott szörnyeteg... Az utóbbi két ciklusban tapasztaltam "a nagynénim" látogatása előtti hétben:
- engem senki nem szeret
- mindenki csak rosszat akar nekem
- sírok-pityogok
- reggel 10-ig aludnék
- nincs értelme se a munkámnak, se semminek
- mások mondatai mögött egészen biztosan felém irányuló negatív gondolatok vannak
- gusztustalannak látom a testem
- és úgyis csak nyafogni tudok, szóval tényleg, ugyan ki szeretne egy nyafogós, kövér tyúkot???Így telnek a napjaim.
Mindenki legyen türelmes a nőkkel, a hormoningadozás kikészítő dolog.És nem, nem vagyok várandós.
[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
Na, hát úgy néz ki, megint lesz kétvizsgás napom májusban.
De a szép az egészben, hogy az egyik tantárgyból már nem tudtam vizsgára jelentkezni, mert az összes időpont összes helye betelt.
Na mendegy, addig is van egy rahedli beadandó amit meg kell írni... Egy kollégám panaszkodik, hogy az okj-s képzésen, ahová jár, most 3 darab 3 oldalas dolgozatot kell megírnia. Uhh... De jó neki.
A szakdolgozatom megírása meg eltolódott nyárra-őszre. Végülis nem is baj, mert a konzulensem mondta, hogy neki teljesen jó így, meg különben is, olyan témám van, amivel érdemes szöszmötölni, nem örült volna egy hirtelenjében összedobott dolgozatnak. Egy másik tanár, aki egyébként az egyik kedvencem, bár sokan tartanak tőle, mert követel és nem az a nyájaskodó féle, a pénteki előadás után odajött hozzám és kedvesen mondta, hogy tudja, hogy miről írom a szakdogámat és ha bármiben tud segíteni, akkor nyugodtan forduljak hozzá, bár nem ő a konzulensem, de szívesen segít. Hát, tisztára meghatódtam. Asszem a januári projektprezentációmmal nyertem meg magamnak a tanárnőt. -
Csemike
csendes tag
A figyelmembe ajánlottak egy 2010-es dokumentumfilmet, amely a "Babies" címet viseli, pontosabban "Bébés", mert francia filmről van szó. Ahogy elmondták, 4 kisbaba első évét mutatja be a film, akik a világ különböző pontjaira születtek, a mongol sztyeppére, a namíb sivatagba, a tokiói szitibe és a San Francisco-i multikultiba. Már maga a téma is nagyon vonzó volt számomra, így ma reggel már nem bírtam a kíváncsiságommal és belenéztem. Nagyon tetszik, pedig csak az első 10 percet néztem végig. Érdekes volt megfigyelni, hogyan érkezik meg a Földre egy ember. Vajon mi az a hang, amit elsőre meghall, ki fogja meg először, mi történik vele az első percekben. Állítólag a megérkezés nagyon fontos momentuma az ember életének. És nagyon jól érzékelteti a megérkezés különbségeit a film (a csendbe érkező baba, akit a kunyhó félhomályában lát el az édesanyja és a kórházi műszerek pittyegése, figyelme, erős neonvilágítás közt fekvő baba éles kontraszt), de közben érzékelhető, hogy a különbségek ellenére mégis mennyi minden közös dolog van a 4 baba között. Az ún. "civilizált", modern, technokrata társadalomban még mindig működnek azok az ősidők óta jelen lévő ösztönök, tudatos-tudattalan cselekvések, amik az anya-gyerek kapcsolatban létfontosságúak. Szóval műszerek ide vagy oda, a modern anyuka ugyanúgy veszi magához a babáját, mint az Afrika szívében, törzsi körülmények közt élő asszony.
Ennyi jött le 10 percből, úgy, hogy egyébként a filmnek nincs szövege, mert a nézőt egy megfigyelő állásba helyezi a rendező, mintha valóban ott lenne a családoknál és szemlélője lenne a folyamatoknak. Nagyon kíváncsi vagyok a további részekre.
És akkor egy idevágó zene.
"Megszületett, megérkezett, de jó, a legeslegújabb kis földlakó!"[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
Amilyen stresszesnek érzem mostanában az életemet, a szervezetem annál inkább mutat fricskát és egyáltalán nem hajlandó a lelkiállapotomhoz idomulni. Ma voltam orvosi alkalmassági vizsgálaton és érthetetlen módon teljesen rendben van a vérnyomásom, a látásom, a ciklusom (oké, ezt tudtam orvos nélkül is), leszámítva a szokásos enyhe vérszegénységet, nincs semmi bajom. Ja, meg annyi, hogy így közel a 30-hoz kezdek el kamaszodni, mert soha életemben nem küszködtem pattanásokkal, most meg szó szerint "ég a pofám"...
-
Csemike
csendes tag
Na, megtudtam ma a "szakvéleményt", miszerint megalapozatlan a garanciaigényem, és ha majd elmegyek a cipőboltba, készséggel meg is mutatják nekem a szakvéleményt.
Ó, de nagyon meg vagyok lepődve. Nyilván, én szándékosan megrongáltam a saját cipőmet, esetleg nem rendeltetésszerűen használtam, mert a kezemre kellett volna húzni a lábam helyett, szóval nem tudom, de mondhatták volna, hogy eleve reménytelen a helyzet (mert persze majd elismerik, hogy gyártási hiba, ó, én oktalan!) akkor nem parkoltatom egy úgynevezett "szakértőnél" a cipőmet 3 hétig, hanem elviszem egy cipészhez, aki 1 nap alatt megcsinálja... Maradok a Deichmannál, az is szar, de legalább olcsó.[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
Az szerepel az írásos szakvéleményben, hogy igen részletes szemrevételezéses (sic!) vizsgálat megállapította, hogy rendeltetésszerű használattal nem hozható összefüggésbe a cipőm sarkán keletkezett sérülés, tehát azt valamilyen - akár véletlenszerű - külső fizikai behatás érte. Ó, igen, a cipőm sarkával szoktam a szúnyogokat agyoncsapkodni a falon, különösen annak a belső felületével, hogy legyen benne kihívás.
Kérdezte az üzletben a cseppet sem kedves eladóasszonyság, hogy tovább akarok-e menni. Őszintén nem értettem, ezért visszakérdeztem, hogy hova menjek tovább? Hát, a békéltető testülethez. Én alapjáraton nagyon békés testület vagyok, és ott csak felhúznám magam, szerintem. Ezt persze ott nem mondtam, mert nem vagyok egy visszabeszélős arc (csak egyszer a postán szóltam be az ablak mögül káráló aktakukacnak), meg ennyire jófej se, és persze én is úgy vagyok a frappáns válaszokkal, hogy hosszú percekkel később jut eszembe. Azt hiszem ezt nevezik lépcsőházi érvelésnek. Vagy valami ilyesmi, hogy az ember már a lépcsőházban van, amikor eszébe jutnak a legjobb válaszok, de visszafordulni már ciki.
Szóval így jártam a cipőcskémmel. Ha tudtok egy olcsó és jó cipészt, szóljatok! -
Csemike
csendes tag
Gyerekkorom dédelgetett vágya volt, hogy írónő legyek. Ez már a kukás, buszsofőr, pénztárosnő korszakom után jött, amikor nyiladozó személyiségem, értelmem már nem látta annyira vonzónak színes gombok nyomogatását álló nap. Hamar megtanultam olvasni, tulajdonképpen iskolába már úgy mentem, hogy folyékonyan olvastam, erre a tevékenységre nagyon fogékony voltam. Két idősebb testvér mellett persze könnyű helyzetben voltam, mert a nővérem pont egy évvel járt felettem, a bátyám meg néggyel, így mindig tele voltam színes-szagos érdekes olvasókönyvekkel. Na és persze mindig ott lábatlankodtam, amikor anyu a nővéremmel az olvasást gyakorolta.
Mivel nem tudtam a betűvel betelni, anyu egy szép nap kézen fogott és elvitt a Böszörményi úti gyermekkönyvtárba, ahol aztán rendszeres vendég lettem. Egy könyvtárosnéni vitte az egészet, aki mindig kávézott, Népszabadságot olvasott és cigarettázott a pult mögött. Vékony, szikár középkorú néni volt, egyszer még egy jó nagy monokli is díszelgett a szeme alatt, és akkor őszintén aggódtam érte.
Az olvasójegy még ilyen ősrégi módszerrel kartonpapírból volt, amire tintával jegyezte fel a néni, hogy mit mikor vittem ki, és bepecsételte, hogy "VISSZA", amikor visszavittem. Egyszer elhagytam a villamoson, de a villamosvezető felhívta anyut (mert a jegyen szerepelt a telefonszámunk) és mondta, hogy a Moszkva téri forgalmi irodán átvehetem (addig és azóta se jártam a Moszkva téri forgalmi irodában). Nem a nagy betonépületben, hanem ahol most az 59-es és a 61-es vili megy a János Kórház felé, ott volt oldalt egy zöldes épület, az aljában büfé, felette meg a BKV. És akkor nem az 59-es meg a 61-es villamos, hanem a 18-as ment arra, és a ma már nem létező 56-os! Najó, ennyit a BKV-ról mára.
By the way, egyszer a gitárkottáimat hagytam fent a buszon, akkor meg a Március 15. téren adta vissza a forgalmista néni a bodegából, ahol kávéztak a buszsofőrök. És persze azóta már a Március 15. téri végállomás is emlék. És a kedves villamosvezetők és buszsofőrök is nyugdíjba mentek már.
Szóval, szerettem olvasni, olyannyira, hogy többször elhatároztam, hogy kiolvasom a könyvtárat, de sajnos egyszer sem sikerült. Talán, mert az Ivanhoe elvette a kedvem, az úgy gyerekként nem tetszett. Lehet, hogy majd lassan megint megpróbálkozhatnék vele, végülis Gogollal is így voltam, most meg az egyik legjobbnak tartom.
És akkor arról ábrándoztam, hogy majd én is nagyszerű meséket, történeteket fogok papírra vetni, mert ha ennyire jó olvasni, akkor írni is nagyszerű lehet, és biztos nagyon könnyen megy az. Komolyan tervezgettem, gyerekként élt egy kép a fejemben arról, hogy egy tanyán élek, lesznek állataim és író leszek. Voltak próbálkozásaim, de még mint gyerek, aztán - bár olvasni mindig is szerettem - teljesen kifújtam, mint "alkotó". Bár, a kollégáim az én ügyeletinapló-bejegyezéseimet szeretik olvasgatni, mert - mint mondták - először is olvashatóan írok, másrészt, lazán elhagyom a száraz, tényközlő stílust és szabadon fogalmazok, és még humor is van benne 
. Ebbe a naplóba amúgy az éves kormányhivatali ellenőrzés során mindig belekukkantanak. De whatever... Alkottam! És mások élvezték ezt.
Így felnőttként érzem megint, hogy mocorog valami a fejemben... Két ember is említette nekem a közelmúltban, hogy meg kell próbálkoznom az írással, ráadásul mindketten a mesét jelölték meg, mint hozzám passzoló műfajt (nem, nem azért, mert valami hantagép lennék...![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
). Ezek közül az egyik semmilyen írást sem látott tőlem, max. e-maileket...
Valami készülődik. De ahogy ismerem magam, majd az lesz, hogy eljön egy pillanat, amikor leülök a gépem elé és írok. Lehet, hogy ez a pillanat holnap jön el, lehet, hogy 15 év múlva, lehet, hogy soha. Lehet, hogy vasárnap délelőtt lesz, lehet, hogy szerda éjszaka, két hosszú műszak között, lehet, hogy itt bent, a munkahelyemen, lehet, hogy otthon, vagy a vonaton ülve. Nem kell akármibe belekezdenem és nem kell mindenáron írnom, ez a jó.
Ez a bejegyzés is csak bátorításként született, ha esetleg elfelejteném, mit is akartam csinálni, majd elolvasom megint. -
Csemike
csendes tag
Azt hiszem, ha az autóm állat lenne, akkor ő egy öregecske ló volna, aki valaha valamikor egy csodaszép, erős paci volt, mára már viszont kikezdte az idő vasfoga. De azért minden reggel megadóan hajtja a fejét az igába, és még mindig megy és teszi amit kell, pedig panaszkodhatna, hogy itt fáj meg ott fáj.
Valahogy nem tudom elképzelni, hogy mi fogja végleg kivégezni a Golfot. Rozsdásodik a kasztnija, a tetőkárpit egy része levált, és ideiglenesen lett csak visszaragasztva, a váltógombot szétnyúztam már, a váltószoknya is megérne egy cserét, az egyik első ködlámpáról leesett a búra (de amúgy sem működik), az üléskárpit meg hát az a korának megfelelő... Ilyen apró-cseprő bajai vannak. Nagyobb gondnak lehetne venni, hogy a motorban a ventilátor nem kapcsol be, így a motor mindig ijesztően felmelegszik. Egyszerűen kiakad a hőfokjelző... Ilyenkor néha ráadom a fűtést + a fújást, hogy valahogy elvezessem a hőt a motortól, de annyit érek el vele, hogy a legszélső rubrikától egy milliméternyit visszamegy a mutató... Voltunk már emiatt szervizben, kicseréltek rajta minden anyámkínnyát, tavaly nyáron a teljes hűtőt, mivel folydogált belőle a víz, de nem használt. Néha persze működik, amikor olyan kedve van. Tegnap is vadul elkezdett pörögni a venti, mikor leállítottam a motort. Mondtam is, hogy na jó reggelt, tán csak nem melegünk van? Úgyhogy lehet, hogy egyszer majd szépen beadja a kulcsot, mondjuk az autópályán, besül a motor vagy nem tudom. Vagy adok neki még egy esélyt, és újra elmegyünk a szervizbe, hogy újra megnézzék a ventilátort. De persze ott az lesz, hogy a szervizben működni fog... Majd úgyis leráznak azzal, hogy öreg az autó, néha a mutatók sem mutatják már az igazat... Hát ja... Ugyanez van az üzemanyagszint-jelzővel. A múltkor 900 km után is azt mutatta, hogy még negyedig van a tank, de már nem mertem kockáztatni és tankoltam. Egy tankkal úgy 800 km-t lehet megtenni, akkor tankolok bele olyan 45 litert és tele van (bár, jóideje nem tankolgatom tele). Úgyhogy jól összezavarnak engem ezek a műszerek.
Kicsit több olajat megeszik, mint amennyit illene, de ezt is betudom a korának. A legutóbbi olajcsere óta a kb. 5000. km után kellett utántölteni úgy 2 litert.
Ha lenne párszázezer forintom, arra költeném, hogy csilivilire megcsináltatnám. Szereznék hozzá a lökhárítóba illő ködlámpát (mert most sima téglalap alakú van benne a trapézalak helyett), egy karosszérialakatossal és fényezővel gyönyörűen felújíttatnám a karosszériát, új ülés- és tetőkárpitot kapna, és természetesen a váltógomb és -szoknya sem maradna ki a szórásból. Motorikusan folyamatosan karban van tartva, úgyhogy ott nagy tennivaló nincs (egyelőre), kivéve ugye a hűtőt. Ősszel kapott zsírúj lengéscsillapítókat, talán még jó nyári pacskerre kéne költeni, mert ami most van, az valami botrány... Tényleg ez az utolsó szezonja és kuka.Szeretni való kis gépsárkány ez, bár, amíg nem volt autóm simán hülyének néztem azokat, akik már-már valós érzelmeket táplálnak egy tárgy, az autójuk iránt... És amilyen kis vonzó, mindenki rögtön megszereti, aki utazik vele.
Mindig nagyon dicsérik, hogy milyen kis tartós jószág ez, hogy bírja a strapát, csak így tovább.
Hát, engem már több, mint 100000 km és lassan 7 év óta bír, pedig lassan meglesz a félmillió km! Najó, az még odébb van, most 426.000 km-nél jár az autó, a maradék 74000-et pedig számításaim szerint csaknem 5 év alatt fogjuk megtenni. Hát, remélem. -
Csemike
csendes tag
Két rádióadót hallgatok, a Petőfit és a Music Fm-et és mindkettőn rendszeresen adnak egy bizonyos számot, amit én egyszerűen nem tudok elégszer meghallgatni... Ez hogy van? Pedig, nem is egy olyan hű de nagy zene, valamivel mégis megfogott. Szerintem a többségnek amúgy a könyökén jön ki.
-
Csemike
csendes tag
József Attila: Olyan bolond vagy
Olyan bolond vagy
Szaladsz
Akár a reggeli szél
Még elüt valamelyik autó.
Pedig lesikáltam kis asztalomat
És most
Tisztábban világit kenyerem enyhe fénye.
No gyere vissza, ha akarod
Veszek takarót vaságyamra
Egyszerü, szürke takarót.
Illik az
Szegénységemhez, aki szeret téged
És az Úr is szereti nagyon
És engem is szeret az Úr
Nem jön soha nagy fényességgel
Nem akarja, hogy elromoljanak
Szemeim, akik
Nagyon kivánnak látni téged
És nagyon szépen néznek majd terád
Ha visszajössz
Vigyázva foglak megcsókolni
Nem tépem le rólad a kabátot
És elmondom mind a sok tréfát
Mert sokat kieszeltem azóta
Hogy te is örülj
Majd elpirulsz
Lenézel a földre és kacagunk
Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba
A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik
És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.(1925 nyár)
-
Csemike
csendes tag
Azóta már valamennyire túltettem magam azon, hogy vége van a egyetemnek, kijártam két évet a mesterképzésen, most már mesterien tudok szocmunkálkodni. Azaz, pontosabban addig még hátravan még egy-két feladat, amit teljesítenem kell, de olyan már sosenem lesz többet, hogy lesznek jobbnál jobb órák meg ilyesmi.
Úgy hangzik, mintha stréber lennék, pedig egyáltalán nem vagyok az. Csak, mint már a területen több éve dolgozó ember, marhára élveztem úgy hallgatni az előadásokat és részt venni a szemináriumokon, hogy már konyítok valamicskét hozzá. Csomó újat is tanul így az ember, miközben aktív részese az oktatásnak. Na mendegy, hát semmi se tart örökké. "Elballagtunk". Képzeljétek, felfedeztem egy újabb videóklipet, amiben kettes Golf szerepel.
De lehet, hogy egy Jetta az... Mindegy, a lényeg, hogy Robert Miles Children című zenéjéhez is olyan klip készült, amiben egy kislány utazik egy kettes Golf hátsó ülésén, és egy viszonylag új sláger (C. R. Jepsen - Call me maybe) jutyubon fellelhető klipjében(?) is egy Golf látható. Hát, mindennek oka van, még 20 évvel a gyártás befejezése után is menőnek számít villogni egy kettes Golffal. 
Szerk.: Najó, egyértelműen kiderült, hogy az egy Jetta.
Üsse kő, az is elmegy. [ Szerkesztve ]
Unokatesómék horror árban, negyvenvalahány ezer forintért vettek a Skálában '86-ban egy Siemens videót, és volt egy 180 perces Sony kazettájuk, tele videoklipekkel. Köztük volt Vitni is, meg a 
Meg persze ők mind Tom és Jerryt akartak nézni, úgyhogy én is azt néztem, "nagyduzzogva". 
Nekivágtam a hegynek, kaptattam felfelé, végül a harmadik megállónál néztem a menetrendet, hogy elvileg 5 perc és odaér a következő busz. Vacilláltam, hogy még egy megállót megyek felfelé, mert ha elég gyorsan mászok, akkor pont elérem, és még 5 perc álldogálás is nagyon soknak tűnt a hidegben. Végül maradtam a megállóban, mert már eléggé kimelegedtem, nem fáztam annyira, azt meg nem akartam megkockáztatni, hogy őszinte megdöbbenésemre a két megálló között félúton elhúz mellettem a busz. (Igaz, ebben az esetben biztos, hogy már hazáig gyalogoltam volna.) És milyen jól döntöttem, mert alig két perc múlva már jött is. Na, így adjunk a BKV menetrendjére. 
Ilyen furcsa szerkezettel a tetején... Gondoltam, egy CB antenna csak nem ilyen bonyolult felépítésű, szóval csak a gugli autó lehetett, nem??? Pont egy eldugott, hepehupás, burkolat nélküli utcában jött szembe, szóval tényleg elég alaposak. 
Bár, a hepehupás úton menet közben fotózni...
Never again!
. Ebbe a naplóba amúgy az éves kormányhivatali ellenőrzés során mindig belekukkantanak. ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
). Ezek közül az egyik semmilyen írást sem látott tőlem, max. e-maileket... 
Aktív témák
- Olympus M.ZUIKO DIGITAL 25mm f/1.8 objektív
- Xiaomi Redmi 9 64GB, Kártyafüggetlen, 1 Év Garanciával
- Dell Latitude E7450 Full i7-5600U, 16GB DDR3, 512GB SSD, FHD IPS, Nvidia, HUN Vil.Bill. Új
- Dell Latitude 7310 i7-10610U, 16GB DDR4, 512GB NVMe, FHD IPS Privacy, HUN Vil.Bill, NBD, Új Állapot
- Dell Latitude 7310 2in1 Alu i7-10810U, 16GB DDR4, 512GB NVMe, FHD IPS Touch, HUN Vil.Bill.