Aktív témák

  • Csemike

    csendes tag

    Ha megengedhetném magamnak, hogy fél fizetésért táppénzen lébecoljak itthon, most megtenném. Lezakóztam a lépcsőn, kifordult a térdem, lehorzsoltam a könyököm és kék-zöld vagyok mindenhol. A legrosszabb az egészben, hogy a jobb térdem miatt sántítok, a lábam nem akarja azt csinálni, amire én parancsot adok neki, mert azonnal küldi az agyba a jelet, hogy feljajdulok. Voltam orvosnál, írt fel valami krémet - amit még a gyógyszerész sem tudott elolvasni :D, így mást adott - meg 4 hétig valami rögzítő izébe kéne rakni a térdem... Kérdezte, hogy kiírjon-e, de nemet mondtam. Múltkor két napig voltam betegácsiban, mindjárt 3000-rel volt kevesebb a fizetésem, pfff.
    De legalább nem tört el, ínszalag sem szakadt. Ki vagyok párnázva. És a legjobb, hogy vezetni is tudok, csak a ki-be szállás sz@r.

    Hogy írjak valami vidámat is, egy hete betöltöttem a 30-at... :U De legalább felköszöntöttek kedves emberek, például kaptam 2 pénztárcát, akármit is jelentsen ez. Az egyik egy állítólag originál Vuitton Lajos, de nem haraptam rá, hogy ellenőrizzem a valódiságát. A másik egy egyszerű piros bőr pénztárca. Azért piros, mert abba jön a sok pénz, azt mondja a barátnőm. Legyen igaza! Úgyis kiborítottam a minap... Mutatja nekem ezt a számot, hogy mennyire megható és szép, és mi az összes megjegyzés amit fűzök hozzá? "Nahát, a Jaguárban nincs ABS, így persze, hogy elgázolja a fickót!" Hát ez az! Aki szerelmes, vegyen ABS-es autót, legalábbis legyen már körültekintőbb az Isten áldja meg... (Körültekintőbb, mint én a lépcsőn :D)

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    Két hete egy nyamvadék herpesszel viaskodom, ami tulajdonképpen már begyógyult, csak a varas heg éktelenkedik a számon. Gondoltam, jól jön egy kis támogatás az immunrendszernek és nem bedőlve a sz@rládából ránk ömlő sz@r reklámoknak, amik állandó és folyamatos gyógyszerzabálásra ösztökélik a népet, tiszta aszkorbinsavat vettem a patikában, 100 grammot egy ezresért. Ez olyan, mintha vettem volna egy 100 db-os, tablettánként 1000 mg-os C-vitamin készítményt. De az ugye nem ezer, hanem ötezer forint, holott ugyanannyi hatóanyag van benne, mint az én kis tasakos aszkorbinsavamban. Csak még pluszban kifizettetik a marslakócskás-vidámanmosolygónénis csomagolást, a műanyag dobozt, a tablettához a segédanyagokat és a tévéreklámot.
    Úgyhogy, ahogy Szent-Györgyi bácsi tanácsolta (aki állítólag napi 1 g aszkorbinsavat vett magához, 93 éves koráig élt), lassan úgy használom a C-vitamint, mint a sót. A teámba mindig teszek egy kicsit (amikor már nem tűzforró), gyakorlatilag kiváltottam vele a citromlevet, mert kellemesen savanykás lesz tőle. :)
    Bízom benne, hogy a térdsérülésem is gyorsabban gyógyul majd... Azzal sem akartam elmenni orvoshoz, de a mindenki a környezetemben addig ajvékolt a fülembe, hogy elkocsiztam az érdi sztk-ba, ha már úgyis ott dolgozom (mármint Érden, nem az sztk-ban. SZTK, ebből is látszik, hogy a rendszerváltás előtt születtem :D ) és könnyebb bejutni, mint a lakhelyem szerinti, Fehérvári úti mészárszékre.
    A kartonozó néni nagy lelkesen mondta, hogy a sebészeten éppen nem várakozik senki. Hát, mire elbicegtem odáig, biztos beelőztek páran, mert fél órát vártam, mire behívtak. A doktor jól megrángatta a jobb lábam, erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne jajgassak, így csak sziszegtem. Diktálta is az asszisztensnek, hogy az ínszalagok megtartottak, mozgások fájdalmasak, nyomásra érzékeny (you don't say...).

    Na, megyünk a röntgenbe... Végre egy fotó, amin nem látszik a súlyfelesleg. Ott türelmetlenkedik velem az asszisztens, mert a röntgenváróból nem bicegek elég gyorsan az öltöző felé, ahol donaldkacsázva (gatya le, póló marad) várok bebocsáttatásra Conrad Röntgen korszakalkotó találmányához, fél lábon egyensúlyozva. Nem vagyok egy alacsony teremtmény, de ergya térddel igen kellemetlen feltápászkodni a csípőmagasságban lévő asztallapra, amitől rossz érzés kerít hatalmába, mert olyan, mint a filmekben a boncasztal. Hanyattfekszik, jókutya, nővérke hanyagul a hasamra dobja az ólomköpenyt leendő gyermekeimet védendő, majd kiszalad, csíz, és jön vissza. Forduljon a jobb oldalára, profilból is lesz egy sztárfotó, vicceskedik. Haha... Elkezdek vergődni, mint bálna a parton, nővér türelmetlen, lassan azért sikerül bepozicionálni a térdem a gép hatósugarába. Ólomköpeny újra, néni kimegy, csíz, oké, öltözhet, kint megkapja a leletet.
    Hát, azt megkaptam, sajnos a felvételt nem, pedig volt már koponya rtg is, meg fogsor panolárma felvétel, azt ideadták. Itt nem, csak egy papírt, hogy fractura nem látható, egyébként meg ez és ez van. Megyek majd ultrahangra meg ortopédiára is. :U Nekem mindegy, de úgy akarok megint szaladgálni, ahogy ez a srác reppel.
    Így megy ez.

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    Radnóti Miklós: Alkonyi elégia

    Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
    semmittevés és pillanatnyi csönd;
    az álmos hegyek fejére lassan
    az este ringató folyókat önt.

    A nap zaja elúszik messzire,
    lépek s mintha suttogásban járnék,
    fut macskatalpain a tompa fény,
    halvány árnyat szűl a vastag árnyék.

    Régi halottaimnak húsa fű,
    fű és virág s mindenhol meglelem;
    vékony illatukkal álldogálok,
    s oly megszokott immár a félelem.

    Fodrozó füst az ákácok sora,
    a hallgató sötét rájukhajolt,
    előgurul és tétován megáll
    föltartott ujjamon a lomha hold.

    Esti béke, téged köszöntelek,
    az úton nehéz napom pora száll;
    lassú szívemben ilyenkor lágyan
    szendereg a folyton készülő halál.

  • Csemike

    csendes tag

    Gyerekszáj:

    "Leon híradót néz (amit én csak ritkán szoktam) és a közüzemi díjak emelésének felvetését elemzi:
    - Miből gondolja azt az Állam, hogy az embereknek van pénzük, ha neki nincs?!"

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    Hétvégén az Allee-ban megállított egy fiatal csaj. Azt mondja, ingyen kisminkelnek meg szépségtanácsokat osztogatnak itt és most, vagy amikor ráérek, csak akkor az Andrássy úti üzletükbe kell mennem, de akkor adjam meg a telefonszámomat időpontegyeztetés céljából. Háááát... Oké, az e-mailemet megadom (mert azért csak nőből vagyok na, érdekel az ilyen is). Jó, felírja a nevem. És hány éves vagy? 30 (fura volt ezt így először kimondani...). Óóó, max. (saccra) 25 éveseket szólíthatunk le, ne haragudj, kicsit hezitáltam is, hogy megszólítsalak-e. Tökre nem nézel ki 30-nak. :DDD

  • Csemike

    csendes tag

    Sosem voltam még Londonban, de mára eljutottam odáig, hogy a szó hallatán elképesztően szűk repülőgépekre és mérsékelten kalandvágyó magyarokra asszociáljak... :U De semmi angolosra. :F Nem vonz.

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    - Reggel megint ráálltam a mérlegre, de nem kellett volna...
    - Jaj, drágám, az nem mérleg, hanem szépségmérő, azt mutatja, hogy mennyire nagyon szép vagy! :)

    :DDD Nem tudom, hogy ennek örüljek vagy se, de inkább örülök. :D

    Ezt meg a tegnap esti kis csóró fokizásra. :)

  • Csemike

    csendes tag

    Ugyan az én munkahelyem nem írja elő a kiskosztümöt munkaidőben, meg nem is az én stílusom, meg eleve taszító lenne, amikor jönnek hozzám a bajba jutott emberek, hogy glaszékesztyűben turkálok könyékig a nyomorban, de péntek van, a nagy cégeknél casual friday, a nap, amikor nem kell kiöltözni élire vasalt nadrágba, keményített ingbe, nőknél testszínű harisnyába és decens magassarkúba.
    Ez most azért jutott eszembe, mert arról beszélgettünk a kollégáimmal, hogy a főnökünk, az intézményvezető mennyire öltözik intézményvezetősen. Kettő az egy ellen arányban az intézményvezetős öltözködés nyert, ami nem gáz, meg nem ciki dolog, mert nyilván, aki egy intézményt vezet, az ne járjon tornacsukában, farmerben és mikiegeres pólóban. Bár igazából nekem még ezzel se lenne bajom, mert ahogy öregszem egyre toleránsabb és liberálisabb vagyok. Sőt, ha én lennék vezető (ami ha rajtam múlik nem fog bekövetkezni), nem mondanék le a farmerjaimról meg a jó kis Reebok cipőmről, meg a hasítottbőr enyhén kovbojos csizmámról, és a casual friday helyett casual week lenne. Vagy ha ez nem lehetséges, akkor "hozd be a kedvenc kaktuszodat/macskádat/vadászgörényedet" hétfő lenne, meg minden napra lenne valami fun thing. Tiszta szerencse, hogy nincs bennem vezetői ambíció. :)

  • Csemike

    csendes tag

    Valamiért baromi szar a hangulatom, és ráfoghatnám megint arra, hogy pár napon belül meg fog jönni, de nem tudom, hogy ez tényleg csak a ciklus végi hormonok okozta általános rosszkedv, vagy az ősz, vagy a teljes és totális kilátástalanság, a bizonytalanság érzése, hogy mi lesz velem, mi lesz velünk, szüljek-e vagy se, mikor eleget gondoztam, neveltem, ajnároztam már más gyerekét, és érzem, hogy most már a sajátomét kéne, és vágyom rá, de ha egyszer abban sem vagyok biztos, hogy holnap magamnak tudnék-e egyáltalán élelmet, fedélt a fejem fölé biztosítani, hát akkor miért szüljek még egy (kettő, három) kódist erre a rohadt világra? miért kéri tőlem majd számon a kormány, a politika, a társadalom, hogy a méhem kihasználatlanul sorvad majd el velem együtt, anélkül, hogy megtermette volna a maga édes gyümölcsét, és anélkül, hogy hagytam volna magam tenyészkancaként kihasználni az eljövendő társadalom nyugdíjának biztosítása érdekében, mert ha már magadnak nem szülsz, szülj az államnak, az egyháznak, mint régen, egyet a mamának, egyet a papának, egyet a hazának, miért kéne ezt magamra vennem és miért fognak ezért büntetni? és ennek ellenére mégis miért gondolom, hogy van értelme, még akkor is, ha naponta ragad torkon és szorongat meg a létbizonytalanság, naponta jön a torkomra az a savanyú gombóc, mint a gyomorfekélyesnek, akinek évek óta marja a torkát a saját sava, miért gondolom, hogy igenis megéri, igenis szipolyozzon ki sok gyerek, vonja el a szervezetemből a kalciumot, ürítse ki a vasraktárakat a csontvelőmben, igenis okozzon álmatlan éjszakákat, ha jön a foga, és hogy hova járjon iskolába, hozzon egyest, legyen szemtelen és égetnivalóan rossz, kérje el az aprót a pénztárcámból fagyira, verekedjen a játszótéren, mutasson be valami kurvás csajt, mint barátnőt, bömböltesse a hifit este 10-kor, szóljon rám a szomszédnéni a liftben, hogy micsoda ifjúság, miért éri mégis meg, miért? És ha már végre 29 éves koromra megtaláltam az apjukat, aki naponta elmondja, hogy mennyire szép vagyok és zavarba jön egy mosolyomtól, a tenyerén hordoz, és soha nincs hozzám egy rossz szava, figyel rám, soha nem szól semmiért, pedig néha kibaszott elviselhetetlen vagyok, tudom magamról, a nyavalyáimmal, többek közt a menzesz előtti hisztériámmal, hogy néha kritizálom, hogy a rohadt kisebbrendűségi baromság miatt nem hiszek neki és nem hiszek benne, de nem tágít, mert szeret engem, és még a hibáimat sem látja hibának, mert azt mondja, hogy ezekért is szeret, neki mikor fogok végre hinni, mikor rakom majd végre az őt megillető helyre az életemben? és egyébként is, miért menstruálnak a nők?

  • Csemike

    csendes tag

    Egyébiránt Jókai Anna művek segítségével vagyok önmagam terapeutája (Éhes élet, Ne féljetek, mindkettőt nagyon érdekessé, bensőségessé teszik a belső monológok, amik tudatosan vagy talán tudattalanul ötlenek fel a szereplőkben, néha éles kontrasztot mutatva a kimondottakkal, a cselekedeteikkel...), ha már voltam olyan bolond, hogy azt hittem, ha professzionális segítő leszek, akkor majd biztosan a saját életemet is frankón megoldom, hiszen a problémamegoldás, a krízisintervenció, a segítés a szakmám, miért pont saját magamon ne tudnám alkalmazni... Phhööö...
    De legalább mindig van valami, amin lehet röhögni. Ma este például a következő szöveg virított egy Bakáts téri kisbolt bejáratán:

    AZ ÁTÉPÍTÉS MIATT AZ ÜZLET ZAVARTALANUL ÜZEMEL!

    Milyen mák, hogy azokon a régi házakon mindig van mit átépíteni. :D

  • Csemike

    csendes tag

    Annyira fontos a zene, mint a levegő vagy a víz. Ha fáradt, búskomor, csalódott, dühös vagyok, csak a megfelelő zene kell, ami meggyógyít. Pl. reggelente, amikor megyek a munkahelyemre elég morcos szoktam lenni, mert korán kell kelni (én meg szeretek sokáig olvasni), de amikor vezetés közben a kedvenc zenéimet hallgatom, akkor az a legjobb kedélyjavító (és még hangosan is lehet énekelni).

    Ma este pl. ez a zene dobott fel nagyon. Nagyzenekar játszik egy elég híres szerzeményt. Ez a 8 és fél perces videó az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy a zene az élet, örömforrás, léleksimogató gyógyszer, hogy ennél modorosabb már ne is legyek. :) Milyen jó, hogy a drágám zenész (dob), így már egyre több ritmushangszer megismerek, mint pl. a guirót a csaj kezében. :D

  • Csemike

    csendes tag

    Macskával álmodtam, és mivel elég fura álom volt, gondoltam utánanézek, hogy mit is jelenthet ez. :)
    Azt írják, hogy macskával álmodni szerencsétlenséget, hűtlenséget jelez. Viszont angolszász körökben kifejezetten szerencsés macsekokkal álmodni, különösen cirmossal, mert az szerencsés szerelmet jelez, a vöröses macska pénzt és sikeres üzletet hoz, a foltos pedig azt, hogy barátaival lesz szerencsés az illető álmodó néni vagy bácsi.

    Nos, az én álmomban Judit nevű barna cirmos macskánk és egy réges régen elpusztult régi macskánk szerepelt, Posé, aki vörös-fehér foltos volt. :) Eszerint szerencsém lesz a szerelemben, a barátságban és még pénz is áll a házhoz. Naffene...

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat

    Tudod, hogy nincs bocsánat,
    hiába hát a bánat.
    Légy, ami lennél: férfi.
    A fű kinő utánad.

    A bűn az nem lesz könnyebb,
    hiába hull a könnyed.
    Hogy bizonyság vagy erre,
    legalább azt köszönjed.

    Ne vádolj, ne fogadkozz,
    ne légy komisz magadhoz,
    ne hódolj és ne hódits,
    ne csatlakozz a hadhoz.

    Maradj fölöslegesnek,
    a titkokat ne lesd meg.
    S ezt az emberiséget,
    hisz ember vagy, ne vesd meg.

    Emlékezz, hogy hörögtél
    s hiába könyörögtél.
    Hamis tanúvá lettél
    saját igaz pörödnél.

    Atyát hivtál elesten,
    embert, ha nincsen isten.
    S romlott kölkökre leltél
    pszichoanalizisben.

    Hittél a könnyü szóknak,
    fizetett pártfogóknak
    s lásd, soha, soha senki
    nem mondta, hogy te jó vagy.

    Megcsaltak, úgy szerettek,
    csaltál s igy nem szerethetsz.
    Most hát a töltött fegyvert
    szoritsd üres szivedhez.

    Vagy vess el minden elvet
    s még remélj hű szerelmet,
    hisz mint a kutya hinnél
    abban, ki bízna benned.

  • Csemike

    csendes tag

    - Tényleg, nekem is van mikulássapkám, csak lent van Kövesden. Na mindegy, majd karácsonyra felhozom.
    - De karácsonykor nem a Mikulás jön!
    - Most mit csináljak?! Jézus-parókám nincs...

    :D

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    A legtutibb frankóság a világon, 'szameg, hogy kidzsasztatok hajnalok hajnalán dolgozni ide az Isten háta mögé, és defektet kapok, így jobbelső kerékügyileg! Az basszus, dupla kerékcsere a mínuszhatvan fokban, mert mégse rakhatom a tükörsima pótkereket (ami olyan, hogy tényleg csak végszükség esetén használható) előre, a hajtott kerekekre, hanem előbb hátulra felszerelem a szar gumit, a hátsó kereket meg előre rakom. Igen, hurrá, erre vágytam!!! :O

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    Fekete István: Betlehem

    A konyhában ültünk a földön és a tűzhely meleg fénye kiugrott néha meg-megsimogatván arcunkat. Hallgattunk, de magunkban megvallottuk, hogy a mű tökéletes, és nem is vettük le a szemünket róla. Tornya volt, ajtaja volt, ablakai voltak, ahol be lehetett tekinteni (egy krajcárért!), és ha bent meggyújtottuk a kis gyertyát, kivilágosodott az egész épület valami boldog, meleg világossággal, mint a szívünk ablaka abban az időben.
    Egyszóval: Betlehem volt.

    A Szent Család kicsit oldalt állt előtérben a jászollal s a jászolban Jézuskával, aki mosolygott, és kövér kis kezét ökölbe szorította, ámbár, mi akkor még nem gondoltunk arra, hagy ha ez a kéz egyszer kinyílik, mekkora ragyogás árad belőle a világra.
    Ennél sokkal nagyobb gondjaink voltak. Elsősorban az, hogy Jézuska mezítelen maradjon-e, vagy takarjuk be.

    - Megfázik! - mondta Bence Gábris, aki érzékeny lelkű fiú volt.

    - Buta vagy -szólt Andók Pista -, aki Isten, az nem fázik.

    - A biblia azt mondja - szólalt meg végül Peszelka Péter, aki papnak készült -, hogy "édesanyja pólyába takarta és jászolba fektette..."

    Ez döntött. A pólya természetesen nem lehetett akármilyen anyagból, ezért selyemből lett, a selyem pedig anyám télikabátja béléséből lett. Másodsorban ott volt még a szamár kérdés. Két szamarunk is volt ugyanis. Peszelka Péterre néztünk, aki csizmája orrát vakargatta piszkos kis körmével és lesütvén a szemét erősen gondolkodott, de aztán kivilágosodott értelmes, fanyar arca:

    - Az nincs a bibliában, hogy hány szamár volt. Több pásztor volt, hát szamár egy se volt...

    Subák, láncosbotok, bajuszok és szakállak, kucsmák és tornyos angyalsüveg már készen voltak, így semmi akadálya nem volt annak a lelkes izgalomnak, amely másnap a falu végén abban a felkiáltásban érte el tetőfokát, hogy:

    - Szabad-e betlehemet köszönteni?

    És hulltak a krajcárok... Péter perselyébe, amely mind súlyosabban zörgött - mi tagadás - ébren tartva, sőt fokozva elhivatottságunk érzését. Berta Jancsi ugyan apja szőrtarisznyáját is a nyakába akasztotta, hogyha valahol - netán - ennivalót is adnának, de inkább Pétert toltuk előre, zörgő perselyével figyelmeztetve a háziakat, hogy készpénzadományokra rendezkedtünk be.
    Na, a büntetés aztán nem is maradt el. A betlehemi csillag ragyogása mellett nem vettük észre a pénz ördögének sátánpofáját, és szenteste - Berta Jancsi pokoli indítványára - elindultunk a szomszéd faluba, most már kizárólag azzal a céllal, hogy a persely tartalmát a végsőkig fokozzuk.

    Csendes, borús, mégis kemény alkonyat volt. A hó nem olvadt, a jegenyék felett és a völgyek hajlásaiban fenyegetően kék volt a köd. Azután Király bácsival találkoztunk, a kanász-számadóval.

    - Hová mentek, gyerekek?

    - Csak ide a szomszédba...

    Az öreg felnézett az égre...

    - Hát én nem mondok semmit, de iparkodjatok, mert ujjan idő gyün, hogy megemlegetitek...

    - Sietünk, Károly bácsi.

    Igazán siettünk volna, de úgy megbámulták takaros betlehemünket, úgy tartóztattak bennünket, etettek, itattak (ne mondják a szomszéd faluban, hogy nem látják szívesen a gyerekeiket) és főleg úgy tömték a perselyt, hogy se láttunk, se hallottunk.
    Pedig közben feltámadt a szél, lenyomta a felhőket és szitálni kezdte a havat a fekete éjszakába. Ezt azonban a házak között alig lehetett érezni, de amikor kiértünk a szabad mezőkre, belénk mart, és engem, aki a betlehemet vittem, majd belelökött a patakba.

    - Egyenest! - vezényelt Jancsi, aki nagy lókötő volt, de a szíve helyén - ha a nyárfás utat elértük, nincs semmi baj.

    - Nem kellene visszafordulni?

    - Nem! - üvöltött Jancsi - engem agyonvernek, ha nem leszek ott az éjféli misén.

    Az idő és a tér elveszett. A nagy subákat majd földre nyomta a szél, a hó vágott, mint a jeges vessző, és reszketve izzadtunk, ijedt kis erőnk utolsó megfeszítésével.
    Vánszorogtunk. A kis betlehem oldalát már feltépte a szél és kísértetiesen csapkodta a papírt, miközben a toronyban a kis bádogcsengő néha megkondult, mint a lélekharang. Nem tudtuk, hol vagyunk, és szívünk körül halálos hidegen bujkált a félelem.

    - Megfagyunk - mondta valaki, mire Bence Gábris leroskadt a hóra, és sírni kezdett, de sírását elkapkodta a sikoltó szél.

    És csak álltunk. Összebújtunk a Gábris körül, a betlehem lecsúszott a kezemből a hóra és nem hittünk már semmiben, csak ez elmúlás borzalmában és már nem is voltunk.

    - Imádkozzunk! - mondta ekkor Péter, és ennek a szónak a mélységében egyszerre végtelen csend lett, és ebben a csendben alig hallhatóan, mégis világosan megérintett bennünket meleg szárnyával a távoli harangszó.

    - Harangoznak - ordított Jancsi -, most már tudom az utat.

    - Imádkozzunk - mondta Péter, és imádkoztunk.

    És éjféli misén otthon voltunk.
    És azóta is, ha nagy baj van és kiesik kezemből a betlehem, azt az imát mondom és azt a harangszót hallom még ma is.

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    Jövök be ma reggel dolgozni (mert a karácsony bizony arra való, hogy az ember 24 órás ügyeletet vállaljon el), és látom ám, hogy az üzemanyagszint jelző erősen a "porzik" jelzés felé tendál, magyarul a piros sáv alsó végébe ért. Mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az otthonom 10 km-es körzetében találhatóak Magyarország legdrágább benzintyúkjai (BAH-csomópont, Budaörsi úti kutak, M1-M7 ki- és bevezető) és csak azok, ezért aztán nem marad más hátra ilyenkor, mint remélni a csodát, hogy kibírja Érdig. Összeszedtem a tegnap este 10 órakor teljesen szétgurult memóriámat (értsd, bealudtam, mint akit leütöttek) és megpróbáltam visszaemlékezni a Top Gear azon adására, amiben azt tesztelték, hogy adott üzemanyag mennyiséggel milyen vezetési stílusban lehet a legtovább autókázni. És ez bizony nem volt más, mint a jó öreg, nyugis nagypapitempó. Nehéz ezt kivitelezni, amikor autópályán jár az ember, de kénytelen voltam, és óra szerint nem is mentem 100 fölé (nem mintha 21 forgalomban eltöltött évvel, 54 lóerővel és szívódízellel az ember nagyon tudna lazázni), ami azt jelenti, hogy körülbelül 85-90-nel poroszkáltam a külső sávban. Emiatt nem lett különösebb lelkiismeret furdalásom, mert szinte nem is volt forgalom így nagykarácsony napján reggel fél 8-kor, másrészt úgyis mindenki lassan ment, mert kb. 20 méterre lehetett sejteni az utat, akkora köd volt (és még így is megelőztem egy még nálam is nagypapisabban bandukoló sevrolét és egy Audit is).
    Na szóval, ahogy lejövünk az M7-ről Érdnél, rögtön ott van a kagylós benzinkút, ami lényegesen olcsóbban adja a naftát, mint budapesti testvérei, és nagyon elégedett vagyok az üzemanyagukkal (tényleg van valami ebben a fuelsave cuccban, múltkor 20 litert tankoltam, azzal több mint 400 km-t mentem a nagy hidegek idején, és most, amikor alig lötyögött már valami az alján, simán beindult reggel, pedig a kevés gázolaj+hideg reggel kombóból nem sok jó szokott kisülni).
    Szóval 3/4 8 körül be is gurultam a kútra, volt ám nagy nézés, hogy ez hülye vagy mi van, hogy karácsonykor nem bír aludni. Rögtön elkezdett az egyik kutas kotorászni a tanknál amikor leállítottam a motort, amit alapvetően nem szeretek, mert én szeretem megtankolni a kocsit, de mivel karácsony van, ezért nem szóltam semmit, csak kértem 10 liter gázolajat (hát, hóvége van... Ki van kalkulálva, hogy fizetésig még bejárok ezzel dolgozni. Vagy nem. :D). A kutas meg erőteljesen megpróbált rábeszélni a csodagázolajra, ami tisztítja a motort (próbáltam humorizélni, hogy talán az orromat is tisztíccsa, de nem volt vevő a poénomra, pedig én is ugyanúgy dolgozni mentem karácsony napján, mint ő). Sajnos nemet mondtam, jó lesz nekem a sima gázolaj, és sajna az a 330 Ft is számít, amivel többe kerülne a 10 liter a szuper hajtóanyagból (és még ugye a kutasnak is illik adni zsebbe a tankolásért). Igazából nem is értettem, minek nézett engem, beállok a benzinkútra egy öreg autóval, és majd 450-ért fogok tankolni, mikor lehet kevesebbért is. :) Najó, tényleg illik néha kicsit kényeztetni szegény öreget, de az nem hóvégén, decemberben lesz, amikor a pénztárcám és a bankszámlám tartalmát így is kiöntöttem már a kereskedelem asztalára.
    Így hát kutasbácsi kapott egy kétszázast, boldog karácsonyt kívántam neki.

  • Csemike

    csendes tag

    Egyszer valaki megjegyezte, hogy én folyton régi zenéket hallgatok. De hát, basszus, ha egyszer régen csináltak dögös zenéket! Beatles, Rolling Stones, Jimi Hendrix, Elvis, blues és soul énekesnők, rock and roll, ötvenes-hatvanas-hetvenes évek, azokban a zenében lüktetett az élet! Úgy zenéltek, hogy ha hallgatták a népek, nem bírtak ülve maradni, nem tudtak nem sírni, nem nevetni, és így van ez ma is.
    Szilveszterkor majdhogynem a teljes Beatles diszkográfiát (természetesen vinil formában, mert az úgy hipster, mert a cédé túlságosan vegytiszta, mi meg ilyen sznobok vagyunk) táncoltuk (léggitároztuk, légdoboltuk, pléjbekkeltük) végig, és óriási volt. :)) Pl. az egyik kedvencem.

    (Egyébként meg nem is igaz, hogy nem hallgatok mai zenét, hallgatok, szeretek is sokat, csak nem váltja ki azt a reakciót, mint a régiek.)

  • Csemike

    csendes tag

    Jaj! :D

    "Tisztelt Technikai Segítség! Tavaly frissítettem a Barát 5.0-ról a Férj 1.0-ra, és azt tapasztaltam, hogy a rendszer teljesítménye csökken, különösen a Virág és Ékszer alkalmazásokban, melyek pedig kifogástalanul működtek a Barát 5.0 alatt. Ezen túlmenőleg a Férj 1.0 több kedvenc programomat is eltávolította, mint például a Romantika 9.3-at és az Odafigyelés 6.4-et, ám telepített olyan alkalmazásokat, mint a Bajnokok Ligája 4.1 és a Fradi 3.0. Most már az Elbeszélgetés 8.0 sem működik, és ha a Takarítás 2.8-at akarom indítani, visszautasít a rendszer. Megpróbáltam a Nyaggatás 5.3-mal kijavítani a hibákat,
    de sikertelenül. Mit tegyek?

    Elkeseredett

    Kedves Elkeseredett!
    Először is, ne felejtse, hogy a Barát 5.0 szórakoztatócsomag, míg a Férj 1.0 operációs rendszer, saját utasításkészlettel. Gépelje be a következő parancssort: C: Azt hittem, szeretsz [Enter]. Ezután töltse le a Könnyek 6.7-est, amellyel telepítheti a Bűntudat 3.0-t! Ha minden rendben megy, akkor a Férj 1.0 ezután magától indítja az Ékszer 2.4 és Virágok 3.6 alkalmazásokat. Kérem, figyeljen
    oda, hogy ne terhelje túl a Férj 1.0-t több ilyen alkalmazás gyakori vagy egyidejű futtatásával, mert ez esetben előfordulhat, hogy a Férj 1.0 telepíti az Ingerült Csönd 2.3-at vagy a Kocsmázás 7.0-t, mert ezek által a rendszer fokozottan ki lesz téve a Sör 6.1 támadásainak. A Sör 6.1 kártékony program, mely HangosHorkolás.wav fájlokat hoz létre a merevlemezen.
    Egyes tapasztalatok szerint a Férj 1.0 a Pletykadélután 2.1 és a Barátnőim Átjönnek Vacsorára 3.2 futtatása esetén lemerevedhet, ezeket csak akkor indítsa, ha előtte telepítette az Elmehetsz A Meccsre 1.5-öt! Bármilyen hibát is tapasztal a Férj 1.0 működésében, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NE telepítse az Anyós 1.0-t, és ne telepítsen új Barát programot se! Ezek nem támogatott alkalmazások; a Férj 1.0 rendszer összeomlásához és a kapcsolat megszakadásához vezethetnek. A Férj 1.0 remek program, de csak korlátozott memóriakezelési lehetőségei vannak, és nem kompatibilis néhány újabb alkalmazással (ilyen például a Vegetariánus Étel 4.3). Érdemes lehet fontolóra venni néhány kiegészítő szoftver beszerzését. Személy szerint a Meleg Vacsora 3.1-et és a Rafinált Alsónemű 7.7-et ajánlom.

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    Ha létezik narancsmérgezés, én abban fogok elpusztulni, méghozzá ma, mert a spáros vödrös narancsnak már a felét megettem, pedig tegnapelőtt vettem és igencsak visszafogtam magam, szóval szívem szerint az egészet bepusziltam volna, már tegnap, de hát azért mégse legyünk mohók ugye...
    De még mielőtt a mérgezés első tüneteit felfedezem magamon, búcsúzóul sütök a családomnak egybefasírtot (amit a jellegéhez egyáltalán nem illő, előkelősködő néven stefánia vagdaltnak neveznek), mert hétfőn elköltözöm, az egybefasírtot meg mindenki szereti, főleg búcsúajándékként.

  • Csemike

    csendes tag

    Átveszem a lakást, nekiállok minden felületet fertőtleníteni, erre most olyan szag van, mint a kórházakban. :((( Öcsém szerint menzaszag. Csak győzzem füstölővel. Legalább a konvektorom látvány, olyan, mintha lenne egy kis kandallóm. :)

  • Csemike

    csendes tag

    Havazásos költözködés a legjobb, de most egy kicsit elfáradtam, és amikor a legjobban kéne hajtani, ülök a régi szobámban, narancsot eszegetek és kb. ilyen a hangulatom, meg a tempóm is, meg minden...

  • Csemike

    csendes tag

    Na, az úgy volt, hogy szombaton, február másodikán volt egy éve, hogy együtt vagyunk Lackóval és ezt koncerttel ünnepeltük, amikor is két szám között Erika egyszer csak azzal konferálta fel a Best Friend-et, hogy a dobosunk és a barátnője ma ünneplik egy éves évfordulójukat, nekik küldjük ezt a számot. Úgyhogy már közös számunk is van. :)

  • Csemike

    csendes tag

    Pénteken megjelent az EP is, nagyon jó, igényes, rádióbarát zene (egy csöppet elfogult vagyok, de akkor is igazam van :) ). Még anyámnak is tetszett. Szóval, hallgassátok, mert jó lesz az nektek. :P

  • Csemike

    csendes tag

    Óriásinagy tettre készülök. Felfúrok egy tükröt a falra, egyedül. Apu ideadta a fúrót, és kedvesen azt mondta, hogy nagylány vagyok már, oldjam meg az ilyen problémáimat, ő ezért nem kolbászol ide, hogy befúrjon négy csavart a falba, csak nem képzeltem... :F Ja, és a falfúró szár az már elkopott, vegyek már újat. :)
    Szóval, most nézegettem a praktiker honlapján, hogy mi mennyibe kerül, meg ilyenek, és még vízszintezőt is akarnék, nehogy ferdén fúrjam fel a tükröt tartó két kis bizb*szt felülre. Mert ez amúgy ilyen ikejás (mimás, múltkor néztük Lacóval a Reykjavík 101 című filmképződményt, és rosszmájúan megjegyeztem, hogy, nézdmár, a főkereplő lakásában minden ikeás, mire csak egy "Nézz körül egy kicsit..." választ kaptam) tükör, amit két bizb*sz tart felül és kettő lent, de csavar meg tipli nem volt a csomagban, úgyhogy még azt is kell venni (és eltalálni a megfelelő méretet), sőt, colstokk sincs itthon. A lényeg, hogy a böngészgetésem közepette láttam, hogy a Praktikerben derékszöget is lehet venni. :) Jó, tudom, nem vicces, mert az építőiparban nagyon fontosak a derékszögek, hogy flottul álljon a minden a házban, és amit a Praktikerben árulnak az ilyen lézerrel, műholdról ezredmilliméternyi pontosan bemért, beállított 90 °-os derékszög. Nem ám amolyan vonalzóval húzott. Szerencse, hogy derékszögre most nincs szükségem! :o

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    Tél tábornok március végi hihetetlenül szemtelen viselkedése előhozza belőlem az ihletett írót, aki saját élményeiből táplálkozik és azokat teljes mértékben érdemes tartja arra, hogy világszerte publikálja (tudjuk, hogy a Logout a világszertében párezer embert jelent, de na, mégis...).

    Januárban még nem értettem igazán, amikor egy péntek este fél 7-kor szakadó hóban Mezőkövesdre indultunk kocsival, hogy apu miért mondja, hogy hagyjuk az autópályát. Autóval még nem mentünk Kövesdre, és én azt gondoltam, hogy a sztrádát választom, hiszen azt biztosan takarítják, jobban lehet haladni, mint a 3-as számú főközlekedési úton. Azt mondta, ha keresztbe áll egy kamion - márpedig szakadó hóban ez elkerülhetetlenül bekövetkezik - akkor az autópályán megáll az élet, se jobbra, se balra, se előre, se hátra nem megy senki, és ember legyen a talpán, aki kibírja ezt idegzettel. És ugye ez a jelenet zajlott le lassan két hete...
    Érvelésének kénytelen voltam helyt adni (és megkönnyebbültem, hogy megúszom az autópályadíjat), így nekivágtunk a 3-as útnak. Kistarcsán teletankoltuk a kocsit, mert ugyan a gázolaj elég lett volna Kövesdig, de ott motoszkált bennem a gondolat, a jó tanács, amit apu nagyon sokszor elmondott nekem: nagy havazásban, főleg éjszaka csak feltöltött telefonnal és teli tankkal keljek útnak, ha nagyon muszáj, és mindig legyen az autóban meleg takaró. Nos, ezek közül a teletank legalább megvolt... Amióta Samsung telefonom van, képtelen vagyok hozzá beszerezni autóstöltőt, pedig az autóstöltő a világ egyik legjobb találmánya!
    A havazás miatt 60-80-nal tudtunk haladni, de rendületlenül tartottunk úti célunk felé. Gyöngyös után kegyetlenül bedurvult a helyzet (kicsit alpári a leírás, de egész egyszerűen tényleg kegyetlenül durva világ volt). Tejfölsűrűségű ködben, vízszintesen szembe zuhogó hóáradattal, vaksötétben hatoltam egyre beljebb a félelmetes éjszakába, s*ggemben egy másik őrülttel, aki gondolom az út szélén várakozott, amíg nem jön valami futóbolond aki a 0 méteres látótávolság ellenére kihajt Gyöngyösről, és akinek a ködlámpáját fél méterről követni tudja.
    A környezetből nem érzékeltem semmit, nem láttam semmit magam körül, csak sejtettem és reméltem, hogy baj nélkül túléljük, és kijutunk ebből a fagyos, feneketlen sötétségből, hogy nem gázolok el senkit, nem hajtok bele elakadt autóba. Imádkoztam, mint Fekete István, az általam is idézett karácsonyi novellájában a betlehemes srácok, akiket a két falu között kapott el a hóvihar. Mindezt magamban tettem, mert inkább hülyeségekről csevegtünk - inkább csak azért, hogy elrejtsük, hogy mindketten iszonyúan be vagyunk f*sva - mintha a legszebb délutáni napsütésben kocsikáznánk le a Velencei-tóra.
    Lehet, hogy csak az agyam színezi ki az emléket arról a januári hóviharos éjszakáról... Nem tudom, hogy jutottam ki a ködből, a vad hófúvásból a kis roskatag Golffal. Nem tudom, hogyan kormányoztam mindig az úton az autót, honnan tudtam egyáltalán, hogy merre van az út. Rémlik, hogy néha mintha a bal első lámpa sötétséggel rendíthetetlenül küszködő fényében felsejlett volna a felezővonal... Nem tudom, a lényeg, hogy egyszer csak a hó megint puhán, szelíden hullott, elmúlt a köd és megláttam egy másik autó hátsó lámpáját messze a távolban. Hát, nagy robajjal zuhantak a sziklák lefelé a szívemről. :) És valamivel több, mint 3 óra alatt Mezőkövesdet is elértük. Azóta már kétszer voltunk autóval arrafelé, mindkétszer a 3-as úton. Egyrészt, mert most már haverok vagyunk, vagy mi szösz, másrészt az autópályát úgyis unnám... Onnét nem látszanak a visontai bányában tanyázó markolószörnyek. :)
    Az előttünk feltűnő másik autó később előttünk árokban eltűnő autóvá lényegült át. Egy kicsit dilinyós srác vezette, szemmel láthatóan semmi baja nem lett. Megálltunk segítséget nyújtani, de nem nagyon kért belőle. Azt mondta, majd jön érte valaki. Hiába mondtam, hogy legalább a következő faluig hadd vigyem el, ne álldigáljon már a vaksötétben az út mellett, mínusz 10 fokban... Ha nem hát nem, lehet, hogy megvolt az oka annak, hogy nem akart egy árokban landolásból nagy ügyet csinálni. ;] Ahogy elhajtottunk, még a visszapillantóból láttam, hogy megint megáll valaki. Lehet, hogy olyanok vagyunk, mint az úttörők, akkor is átkísérjük a nénit az úttesten, ha nem akarja? :)

  • Csemike

    csendes tag

    Egy ideje azt gondoltam, nekem már se türelmem, se energiám az emberekhez, ma délelőtt mégis 7 gyerekkel próbáltam átjutni a város túloldalára az állatkertbe, úgy, hogy fél kézzel vezetek egy Toyota kisbuszt, miközben az egyik gyerek éppen lehányja a kabátját, mert nem bírja a buszozást, a másiknak földig lóg a taknya, amit félig hátratekeredve próbálok megoldani egy papírzsebkendővel, a harmadik nagyobbacska a telefonját bömbölteti, de szerencséjére a Movin' Cruisin'-t, a negyedik óbégat, hogy mégis inkább haza akar menni anyukájához, közben meg a másik kocsiban még két gyereket vivő kolléganőmmel kihangosítón próbálunk dűlőre jutni, hogy merre is kéne menni, merre van kisebb dugó...

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    Hajnali párbeszéd félálomban:

    - Na, most felébresztettél, pedig azt álmodtam, hogy Philip Seymour Hoffmann éppen rúdugrani készül a Spárban.
    - Most mit csináljak, ki kellett mennem vécére...
    :U :DDD

    Seaside

  • Csemike

    csendes tag

    Hát, én nem fogok ilyen szépen megöregedni, mint Kylie (mindjárt 45 éves). Igazából el se tudom képzelni, mi lesz velem 45 évesen, az mindjárt itt van. Az odavezető út 2/3-ánál tartok. :Y Na mindegy, Kylie-nak biztos nem kell gyakorolnia az empátiát. Az ember azt hiszi, hogy mindent tud az empátiáról, empátiát lélegzik, tüsszent, eszik és... Izé, szóval az az élete, mint szocmókus. Aztán elmegy egy tanfolyamra, ami arról szól, hogyan tudna még hatékonyabban együttműködni az ügyfelekkel, olyan célokat kitűzni, amik megvalósíthatóak a rászoruló ügyfelek számára, hogy ne bolyongjanak évekig a gyermekvédelmi vagy a szociális rendszerben. És már az első alkalmon a szituációs gyakorlatok közben rájön, hogy empátiát gyakorolni nehéz úgy, hogy közben ne adjon tanácsot, ne okoskodjon, ne kritizáljon, sőt, ne is dicsérjen az ember, egyszerűen csak hallgasson és figyeljen, jelezzen vissza, hogy érti, min megy keresztül az empátiára szoruló, fogalmazzák meg együtt az érzéseket (lelkiismeret-furdalás, csalódás, kétségbeesés, szomorúság vagy akár pozitív érzelmek). Valahol itt kezdődik a professzionális segítő munka (jóreggelt szocmunkáskám!).

  • Csemike

    csendes tag

    Nem békávézom túl gyakran, mert már lassan egzisztálni nem tudok, nemhogy még utazgassak is a fizetésemből Budapesten, de múlt pénteken vettem egy napijegyet és csak az unokaöcsém szórakoztatása végett bejártuk Budapestet a Római parttól Budatétényig (nem túlzok).Volt busz, metró, villamos, hév, hajó, vonat, van amelyik többször is és így zanzásítva, HD-ben kaptam az arcomba a pesti átlagpolgárt a fenyegetőző apukától kezdve, aki a gyerek és az egész hév utazóközönsége előtt ígért be anyunak egy átszállót az arcába, a vonaton óbégató, az amúgy normális kallert ordenáré stílusban mocskoló részegen át a metrón elterpeszkedő fukszos sugardaddy fazonig, aki két alig 16 éves süldőt szorongatott kétoldalról. Szóval semmi extra nem volt, de tanulmányútnak megfelelt.

  • Csemike

    csendes tag

    A munkahelyemen nem hallgathatok zenét, és olyankor egy csomó jó zene jár az agyamban, amiről azt gondolom, hogy majd jól meg fogom hallgatni, amint hazaértem... Nos, ültem kb. 5 percet a jutyub kezdőoldalát bámulva és semmi nem jutott eszembe, csak Simon & Garfunkel I am a rock című száma, amiből ma folyton az utolsó négy sort dúdoltam, minden különösebb ok nélkül:

    I am a rock,
    I am an island,
    And a rock feels no pain,
    And an island never cries.

    Link :)

    Aztán hirtelen beugrott még egy, a Daft Punktól, amit egyébként szeretek, és most jelent meg lemezük, amit nagyon sokan kritizálnak, hogy mennyire kommersz, semmilyen lett. Azért erre a zenére ellötyögök (mondjuk tényleg jóféle kommersz, mint egy üveg Éva vermut, de én szinte mindenre ellötyögök, tavaly voltam esküvőn és sokszor csak ketten-hárman foglaltuk a táncteret, de én szinte mindig ott voltam).
    Hihetetlen módon ezt a számot addig-addig pörgette a Petőfi rádió (hogy rohadjon rájuk az összes befőtt), amíg az "Úristen, na ez aztán tényleg mennyire egyedi szám, hűha, ilyet még nem is írt senki" gúnyos véleményemtől eljutottam a "hát, végülis egész hallgatható"-ig. :(

    Ezt meg nem játsszák annyiszor, ahányszor hallani szeretném. :D

  • Csemike

    csendes tag

    Hajnalok hajnalán felkelni, lezuhanyozni úgy, hogy közben rettentően kell pipilni, aztán a fél négyzetméteres vécében megoldani a mintavételt egy kicsi befőttesüvegbe (srácoknak milyen mákjuk van már, hogy a húgycsőnyílásuk számukra abszolút koordinálható helyen van), aztán az egészet nejlonba csomagolni és 30 km-en át úgy vezetni korán reggel, kávé nélkül, evés nélkül (mert vérvétel is lesz), hogy a pisibödön ne boruljon fel az anyósülés előtt, aztán a laborban először rájönni, hogy fél nyolckor már harmincketten vannak előttem, aztán arra, hogy a beutaló otthon maradt, prájszlessz...

  • Csemike

    csendes tag

    Az ember azt hiszi, ha a fellegvárából (Sas-hegy) leköltözik a szitibe (Kelenföld), akkor minden azonnal karnyújtásnyira lesz. Igazából csak egy béna nyitvatartási idővel rendelkező, és meglehetősen fejlett árképzési technikával megáldott nemzeti dohánybo CBA van a közvetlen környezetünkben. Meg egy pizzázó (kiváló pizzával és jófej futárral). És a vasút itt megy el az utcánk végében. Egy kicsit vadregényes gyalogátkelőhelyen még a Budaörsi utat is meg lehet közelíteni. És nem is lehet hallani a vonatokat. Ez mondjuk a nyugalom szempontjából remek, a gyalogátkelés szempontjából kockázatos. A Kosztolányi 10 perc gyalog, nekem, kicsit bicegve a rossz térdem miatt.
    Affene, mégse panaszkodhatok a környezet miatt!
    Ja! De! Az ember azt hinné a flex, a benzinmotoros fűnyíró és a láncfűrész a népi folklór része csupán, de itt ugyanez megy hétvégente!

    A szomszédban egy 60-70 év körüli néni lakik a fiával, és mindennap délután szigorúan 17 és 18 óra között veszekszenek egy sort, megy az ordibálás, olyanvagymintazapád, stb. plusz a néni (vagy a fia) hajnali 5 órakor szokott nagyfürdőt venni. A szembeszomszéd Marika néni csak tökömlökömnek hívja emez nénit, akinek tényleg furcsa a gondolatvilága. A múltkor azt mondta nekem, hogy azért tárolja a közös folyosói erkélyen egy Hajdu mosógép dobozát, mert a centrifugáját kidobták az ablakon. Ooookkkéééé.... :U Mondtam erre én.
    Valahányszor összefutunk a lépcsőházban, tökömlököm néni ad egy coelhói jótanácsot az élethez. Télen ez a "Vegyen sapkát, nagyon hideg van kint!" volt. Most nyáron - látom rajta - tipródik szegény, hogy mit is mondjon, a sapkás cucc nem aktuális, de aztán ha eszébe jut valami, még kiszalad utánam. Hogy például este ő bizony be fogja zárni a kaput kulcsra, nem fogok tudni bejönni a kóddal, de nem ám, jobban teszem, ha viszem magammal a kulcsomat. Én meg biztosítom róla, hogy kulcs mindig van nálam, netessenmáraggódni.
    Egyébként éjszaka bolyong a lépcsőházban, hatszor ellenőriz minden közös használatú bejáratot, ablakot, ajtót, hogy be van-e zárva. Ő a ház pitbullja. Mindenki ismeri, mindenki ódzkodik tőle egy kicsit, mi meg megkaptuk szomszédnak. :)

  • Csemike

    csendes tag

    Facebookon meghívást kaptam egy TETT (Társaság Egy Tudatos Társadalomért) eseményre, nevezetesen a "Szükségem van a feminizmusra, mert..." címűre. Az esemény már lezajlott, június 24-én a Blahán férfiak és nők felírták egy-egy táblára, kartonlapra, miért van szükségük a feminizmusra.
    Nem mentem el az demonstrációra, bár ha nagyon szigorúak vagyunk a definíciókban, akkor feminista vagyok, mert az évek alatt rámrakódott tapasztalat azt mondatja velem, hogy a társadalomban egy embernek rengeteg hátránnyal, sztereotípiával kell küzdenie, pusztán és csak és kizárólag azért, mert nőnek született. Ne szépítsük és ne tagadjuk, hogy alapvetően egy férfiak által uralt, patriarchális társadalmi berendezkedésben élünk, ami bizonyos íratlan előjogokat oszt férfiaknak. Mi nők kevesebbet keresünk, elég ha helyesek és cukik vagyunk, senki nem várja el, senki nem bíztat, hogy okosak is legyünk, vagy sikeresek. A kislányoknak az anyukák veszik a rózsaszín ruhácskákat és a mérhetetlenül ostoba csillogó-villogó-rózsaszín hercegnős mesekönyvecskéket, rajzfilmeket, csakhogy már jó korán megtanulják, hogy hol a helyük. Saját tapasztalat, ha pasizni akartam, kicsit butácskának kellett magam mutatni. Nem lehettem tájékozott, nem lehettem okos, legalábbis semmiképpen sem tájékozottabb vagy okosabb, mint az illető férfi. Én csak ne folyjak bele a világ dolgaiba, mosolyogjak kedvesen, az pont elég a helyes pofimmal, önálló vélemény, érvek hangoztatása, kulturált vita tilos.
    De ami nekem a legszembetűnőbb "férfijog", az a nők következmények nélküli megalázása, bántalmazása a párkapcsolatokban, a nők tulajdonnak, használati tárgynak tekintése. Tényleg következmények nélküli, mert amióta - 8 éve - bántalmazott nőkkel (is) foglalkozom, az általam ismert esetek közül (8 év alatt a kb. 480 eset egyharmada, tehát kb. 160 rendszeresen ütött-vert nő)egyetlen bántalmazásos esetben történt vádemelés, bírósági ügy, és végül abból sem lett semmi egy kis ejnye-bejnyén kívül. Pedig esküszöm, az ügyvédünk elég jó és nem gondolom, hogy nekem volt kivételesen nagy balszerencsém csak negatív véget érő bántalmazásos esetekkel találkozni.
    Ráadásul jöttment nőverő férgek (elnézést az állatvilág eme érdekes, ám számomra kissé taszító képviselőitől a hasonlatért) ülhetnek teljes nyugalomban a Parlamentünkben is, hát persze. Akkor mit is várnánk a bíróságoktól, a rendőrségtől?

    Egyáltalán nem vagyok férfigyűlölő, volt és van apa az életemben, van két fiútestvérem, szeretem a férfiakat, mint embertársaimat, különösen egyet, aki viszontszeret engem, tisztel, sőt, büszke rám, de valami a közfelfogásban akkor sem oké, és ebben a feministáknak igazuk van... :F

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    Megjött a fizetésem, úgyhogy indul a szelebrésön. Bár, az már inkább el is múlt... Amikor fizetésnap van két dolgot teszek meg először. Feltöltök a telefonomra 1500 Ft-ot, majd munkából hazafelé menet megtankolok, általában hó elején magammal nagyvonalúskodva 20 litert. Amíg elérek a statio benzinaria-ig (egyszer latinórán lazulásból modern kifejezéseket fordítottunk latinra, és ez jött ki a benzinkútra) győzködöm magam, hogy tele kéne tankolni, de aztán sose teszek ilyet, mert eszembe jut a Főgáz meg a közös költség.
    Ez ma úgy alakult, hogy végül 49,8 liter gázolajat tankoltam, mert mikor rájöttem, hogy működik a töltőpisztoly kis pöcke, amit csak bepattintok és nem kell végig tartani a cuccot, míg megtankol (egy ideje ezek nekem nem működnek), tankolás közben a Tétényi-fennsík irányába merengve azon gondolkodtam, hogy vajon a Lostban Hurley hányszor mondja azt, hogy "Dude!". Aztán már csak a kattanásra tértem magamhoz és látom ám, hogy ez húszezer forint lesz... Hát így jártam máma a tankolással és a fizetésemmel. Most már akár éhen is halhatok, de legalább van gázolaj a kocsiban, akár a Szajna partján is megmakkanhatok éhen, ha úgy tartja kedvem. :)

    Közben meg apu cs*sz*g*t, hogy öreg autót ápolni, gondozni kell, amivel makszimálisan egyet értek, de én például nem tudom hogy kell ápolni és gondozni az ékszíjat, ami az utóbbi időben olyan sikítozó hangot hallatott (főleg a szervóé), hogy ha akartam volna se tudtam volna sehová sem észrevétlenül megérkezni. De azért elmentem a szerelőhöz, aki nem a legjobb a világon, de jobbat nem tudok megfizetni, aki kicserélte az ékszíjakat, de szélesebbeket rakott bele, mint a gyári, mert az ha megnyúlik se ül le a tárcsa aljára, ami jó, mert jó és kész, de azért majd egy kis idő múlva újra állítani kell majd az ékszíjakon. Ezt onnan fogom tudni, hogy megint nyekeregni fog. Persze apám nem ért egyet, és mondjam meg a szerelőnek, hogy egy hülye, mert most a tárcsa tetején támaszkodik a szíj és az oldala már ki van kopva, és amikor együtt állítottunk az ékszíjon ő fogta össze, én meg húztam a csavart, persze nem húztam eléggé és az anyámúristenit, de én elmondtam a véleményem, hogy az én édesanyám az a nő, akit ő 1977 telén Isten és törvény előtt feleségül vett, szóval így vegye a szájára, mire kijelentette, hogy akkor oldjam meg egyedül az ékszíjgondjaimat, és különben is, hol van a szervóolaj, nincs egy csepp se a tartályban, hát ezért nyekereg ez a szerencsétlen, minek nekem autó, csak tönkretenni tudom, hogy néz ki az egész istenverése, ezek a mai fiatalok nem tudnak semmit se értékelni, és itt már tudtam, hogy jön a duma amikor ő a hatvanas években a beatkorszak tombolása idején vasúti talpfából meg mindenféle tekercselésekből összehozott magának egy elektromos gitárt meg hajnali háromkor állt sorba húsért 1959-ben, és a közlekkaros koliban mennyi csótány volt és 10-en aludtak egy szobában, és hajnalban tejet szállított közértekbe valami szakadt teherautóval, hogy legyen pénze, de akkor is 5 év alatt elvégezte az egyetemet, de mi ezt már nem is tudjuk, amilyen mázlisták vagyunk, és nem értékelünk semmit és egyébként mikor néztem a guminyomást, tiszta rozsda a kasztni, csináltassam már meg.
    De én azért tudom, hogy (egyrészt igaza van ami a mai generációk élhetetlenségét illeti) imádja babrálni a Golfot, mert az még olyan, hogy azt lehet, és sajnálja, hogy elköltöztem otthonról és elvittem ezt a kincset, amit lehetett hétvégenként kicsit helyrepofozgatni, ápolgatni, mert ha felnyitotta a motorháztetejét az egész német autóipar benne volt, még az unalmas, számítógépvezérelt, érhetetlen katyvasz előtti idők tanújaként, mint izgalmas kincsesbánya, aminek felfedezéséhez csak pár villáskulcsra van szükség, és a szemünk előtt tárul fel egy nagyon okosan, logikusan összerakott, érthető szerkezet.
    És bár szereti elhitetni magáról, hogy spirituális ember, aki ide-oda zarándokol keresve valamit, Müller Pétert, Coelhót és mindenféle nagy filozófust olvas, de én tudom, hogy neki igazi kikapcsolódás néha ilyen materiális, földi és hétköznapi dolgokkal foglalkozni, mint az ékszíjak. :)

  • Csemike

    csendes tag

    Mivel ma itt ülök a munkahelyemen éjszakai ügyeletben, és meg lett volna rá az esélyem, hogy ne bimé legyen a napi első logosz bejegyzés, de csak megelőz. :D Pontosabban, már nem is éjszaka van, hanem egész világos hajnal-reggel, esetleg hajgel, vagy regnal. Ez most tényleg ügyelet volt, mert egy szemhunyást nem aludtam. Rajtam kívül mindenki szunyál, egy lélek sincs az utcán, csak a madarak ordítanak, ahogy szoktak, amikor az ember kicsit aludna nyitott ablaknál.
    Úgy volt, hogy innen megyek reggel egyenesen a laborba a reggeli első vizelettel (amit már lassan 2 hónapja képtelen vagyok elintézni), de elhalasztom, mert nem tudom, most mi számít reggeli elsőnek, a hajnali 4 órási vagy a mostani. Egész éjjel olyan aktív voltam, mint nappal, jöttem-mentem, kitöltöttem a jelenléti ívemet egész júliusra, úgyis tudom mikor fogok dolgozni, kit kell helyettesíteni, stb, az átadó napló felett gondolkodtam, hogy az egyébként tök süket éjszakában milyen esemény történik, amit beleírhatnék, csakhogy csináljak valamit. Áh, a szomszédnál a slag hajnali 3-kor életre kelt és vagy fél órán át nyomta a vizet, aztán elállt. Ezt mégsem lehet beírni... :(( Még tegnap munkába menet megálltam egy boltnál és végre találtam normális, teljesen átlagos, csíkos, felfújható strandlabdát, amit fel is fújtam. Ez se kimondottan olyan, ami az intézmény életét, a munkát befolyásolja... Az épület légcserélő rendszere elviselhetetlenül zúg, nagyon zavaró ez az állandó alapzaj, nem is értem, ez miért kellett, mikor van ablak, lehet szellőztetni.
    Najó, inkább iszom egy kávét, ha már úgyse megyek vérvételre.

    Ja igen, és így kialvatlanodva megyek megint unokaöcsés napot tartani, mert nincs ovija, én meg beígértem neki, hogy szórakoztatom egész nap. Szerencsére most nem fixáltam le semmiféle BKV-s körutakat, csak egy fordulót a kocsimosóban, aztán szerintem autóskártyázunk, a kocsik adatait már alva is el tudom mondani.

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    Ha vérnyomásproblémáim lennének csak ezt videót ezzel a zenével nézném naphosszat. A legjobb rész, amikor jön a lamantin pacsizni, persze jobb lenne az egész HD-ben. Írok a Tropikáriumnak, ahol egyébként van ilyen nézegetős szoba, ahol lehet nézni a nagy akváriumot, hogy úszkál a nagy cápabácsi, hogy legyen már ez a zene ott.

  • Csemike

    csendes tag

    Egész télen még csak egy orrfújás sem volt, most meg a nyár kellős közepén szedi szét a torkom a torokgyulladás, az orromat a nátha. :( Öregségemre kezdem nem szeretni a nyarat, már várom az őszt és a telet. És természetesen, miután egész héten a koránkeléssel küzdöttem és úgy vonszoltam ki magam az ágyból 7-kor, naná, hogy szombat reggel, az egyetlen napon a héten, amikor alhatnék délig, naná, hogy akkor pattan ki a szemem reggel 6-kor.
    Végre a labort is elintéztem. Jók lettek az eredmények, kicsit vérszegény vagyok, de hát ez mindig volt. Az allergia eredményekre 1 hónapot várni kell. Kíváncsi vagyok, szerintem porallergiám tuti van, mert 1 hónapja lusta dög vagyok törölgetni meg porszívózni és az orrdugulás nálam már állandó vendég. Tegnap levettem egy könyvet a tulaj könyvei közül és olyan poros volt, hogy fél oldal elolvasása után inkább visszatettem.
    Nem vagyok házitündér na, jól főzök, elmosogatok, a vécét, fürdőt rendben tartom, de utálok a porral foglalatoskodni, mert annyira reménytelen. Az a szemétláda pár nap után újra ott ül mindenen... A porszívónk meg egy kakiláda, mert minden egyes porszívózás után totál szét kell szedni, kiüríteni, kitakarítani, a szivacsos szűrőjét csap alatt lemosni, kiszárítani. De legalább még gyengén is szív, néha az az érzésem, hogy nem szívja, hanem gyengéden lehelgeti a szőnyeget... :(((

  • Csemike

    csendes tag

    Olvasom, hogy Amerikában, Maryland államban a Chesapeake-öböl felett átívelő hídról egy magyar kamionsofőr a kamionjával nekiment egy előtte haladó autónak, és azt a vízbe lökte. Az autó sofőrje szerencsésen, komolyabb sérülések nélkül túlélte a zuhanást. Kiderült, hogy ez az öbölhíd a világ egyik legfélelmetesebb hídja, és egy élelmes vállalkozó abból szedi meg magát, hogy betoji sofőröket furikáz át a saját kocsijukban. Ezen ötlettől vezérelve ezennel megnyitom vállalkozásomat, melyben sofőrködést vállalok dunai és egyéb ijesztő hidakon, útvonalakon, különös tekintettel az M0 déli szektorára, amikor nincs kamionstop, a Hungária körútra, a József Attila-Andrássy-Kacsóh Pongrác-M3 tengelyre, stb.! Jelentkezni itt.

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    válasz Csemike #641 üzenetére

    Szóval a hétre kiírt az orvos, mert egy hete fáj a torkom, köhögök, mint a madafaka, be van gyulladva az összes mandulám ("neked még megvan a mandulád? meg. háteztemeghogy? hát így."), de a háziorvosom az orvosoktól megszokott informatív módon tájékoztat a vizsgálatok alapján jelenlegi állapotomról, amely természetesen jobb, annak ellenére, hogy összességében szarabbul vagyok, mert hajnalonta arra ébredek, hogy a köhögéstől levegőt sem kapok, csak hörgök, mint egy dartvéder és már látom magam, ahogy a fürdőszobacsempére köhögöm ki a tüdőmet, de aztán két ilyen kellemes ébredés után leesik a papírtantusz, hogy talán nem kéne este még bevenni köptetőt, bármennyire is hasznos, hogy kikotorja a hörgőkből a trutyit, de legalább aludni tudjak, a rohadt életbe.
    Magyarán, csak annyit mondott az orvos a torkomba nézve: "Hát igen, ezek a mandulák... De legalább a gyulladás lement." Most akkor ez mit jelentsen? Oké vagy nem oké?

  • Csemike

    csendes tag

    Most már elhiszem, hogy a kutyák télen nem fáznak, mert a haj, mint szőrzet is baromira tud melegíteni. Legalábbis a hőérzeten nagyon sokat javít, akár csak ha összekötöm a hajam. Mivel szinte minden este megmosom, és vizes fejjel fekszem le úgy, hogy a hajamat a fejem tetejére csomózom és szinte egyáltalán nem fésülködöm kezd kicsit rasztásodni. Ami egyáltalán nem baj, kivéve, hogy az indiánmotívumos nyáriruhámban kezdek valami tolsztojánus kommunaszökevény ősasszony kinézetet ölteni. Szerencse, hogy egyébként szabadságon vagyok. És ha rajtam múlna vissza se mennék dolgozni a mostani munkahelyemre. Ez akkora nagy gáz, mint egy ház.

    [ Szerkesztve ]

  • Csemike

    csendes tag

    Tegnap olyan történt, ami eddig sosem. Felhívtak a vérellátóból, hogy leszek szíves befáradni és vért adni. Najó, nem utasítás volt, hanem kérés, de akkor is... Én tehetek egy próbát, de 10 esetből 9x nem sikerül a véradás az alacsony hemoglobin miatt. Ezt nem mondtam nekik a telefonba, végülis, csak átsétálok seperc alatt a vérellátóba. Ennyit meg megér, ha annyira kell a vér és hátha most eléri legalább a minimum 120g/l-t a hemoglobin. Jut eszembe, 3 héttel ezelőtt volt torokgyulladásom, kizárt, hogy vért adhatok... Egyszer kérdeztem egy vérvevő nénitől, hogy miért baj, ha 2 héttel korábban náthás voltam. Azt mondta, ha mondjuk egy koraszülött vagy egy szervátültetésen átesett beteg kap a véremből, akkor akár bele is halhat abba a kis mennyiségű baciba vagy vírusba is, ami a szervezetébe juthat a véremből. :F
    Milyen érdekes és sokszínű az emberi szervezet, valaki meg se érzi, valaki meg belehal...

  • Csemike

    csendes tag

    Na, oszt végre meglett az eredmény, hogy mire is vagyok algériás. Abszolúte semmire az égadta világon. Semmiféle élelmiszerre, állatszőrre, növényre, gombára nem vagyok allergiás, tehát 0 reakciót mutatott a levett vér (nem vagyok "Valami" aki látta, tudja mire gondolok ).
    De akkor valaki mondja meg, mi a fészkes radai rosseb miatt voltam náthás, kiütéses eggggész május-június folyamán. Egyes elméletek szerint mivel elköltöztem otthonról, egy teljesen új baktériumflórát kellett megszoknom, ezért, ezentúl ez az offisöl válaszom erre.

  • Csemike

    csendes tag

    Fodor Ákos: Három negatív szó

    Nincs
    Semmi
    Baj

  • Csemike

    csendes tag

    Gyerekszáj:

    - Mama, mi ez?
    - Ez egy szobainas, Andriskám.
    Később...
    - Képzeld apa, a mama kapott egy fekvőrendőrt!

    :D

  • Csemike

    csendes tag

    Mivel újfent tömegközlekedek (és nagyon úgy fest, hogy ez már így is marad, csak még nem vitt rá a lélek, hogy meghirdessem a Golfot), egy egész sor megállapítást tehettem esmént a környezetről és a társadalmunkról.
    Például Érden kilométereket lehet gyalogolni hétköznap délután, hogy akár egy teremtett lélekkel is találkozzon az ember. A munkahelyem ugyanis 2 km-re van a busztól, így azért kijut a napi gyaloglásból.
    Az autópálya tőszomszédságában, a budaörsi benzinkútnál a megállóban van egy almafa, telistele szép piros almákkal. Ki tudja, lehet, hogy valaki pár éve kidobott egy almacsutkát egy kocsi ablakán.
    A mai kislányok nem kislányok, mert egyszerűen nem azok. Arcra kb. 13 évesek, de festik a hajukat, olyan tevepatásító szűk gatyába járnak, amiből egyébként "5 év múlva krónikus kismedence-gyulladásom lesz" félén kilóg a derekuk és teddyhengerrel viszik fel a sminket. Döhehözsízösz!! Bár, mit lepődök meg...

    Másrészt, az egyik októberi mucimagazinban vagyok olvasható, és 29 évesnek vagyok feltüntetve. :) Azt mondják, csak azért, mert adott magazin 19 és 30 év közötti olvasótáborral büszkélkedhet, nehogymár kilógjak, bár nem tudom mivel lógnék ki, mikor még mindig csak 30 vagyok! :U Három bántalmazott nőkkel foglalkozó segítőt interjúvoltak meg, köztük engem, hogy ez nekem milyen, ilyen emberekkel dolgozni. Maga az interjú is érdekes volt, mert az interjúer két és fél órát töltött el velem, ebből kábé összességében 15 percet beszéltem én... Mindegy, a végeredmény viszont egész jó lett, anyám rettentő büszke volt rám, apám felhívott és gratulált, hogy ő is büszke rám, meg nem is gondolta volna... Hát, otthon nem sokat beszélek a munkámról.

    És még felvettek egy másik munkahelyre, de visszautasítottam, és talán nem kellett volna. :(((

    Most meg nem tudok aludni és hülyeségeket beszélek.

Aktív témák