Aktív témák
-
Csemike
csendes tag
A vidéki nagyszülőknél (anyósoméknál) töltött idő egyik fénypontja (mármint nekem), a helyi hirdetőújság és "gazette" átböngészése. Elbűvölő nekem a világ, ami elém tárul, mármint, született budapestiként tényleg megkapó házasságkötésekről, születésekről olvasgatni, hogy mikor lesz adventi vásár a főtéren (ami minden sznob sallangtól mentes, ahol tényleg a helyi házaknál készített (csakazért se "kézműves") finomságokat, díszeket, mütyüröket, a 80 éves Marika néni által hímzett terítőt lehet kapni), hogy Borika néni turkálójában most ennyi az annyi és mindenki vágja, hogy kiről, miről van szól, mert ez a város egy működő közösség (nem mellesleg turisztikailag is az, mert a rá jellemző népművészeti értékek a világörökség részévé váltak hivatalosan is). Ha az embereknek sérelmeik vannak, akkor nem átallanak egymáshoz átcsörtetni és megbeszélni, nem megy az a Pesten egyre inkább divatba jött kommunikációs műfaj, hogy szomszédok hivatalos levelekben, faliújságra tűzött névtelen fenyegetőzéseken keresztül riogatják egymást a hatóságokkal (én ezt a "feljelentem" típust de nehezen tolerálom! Hofi mondta egyszer: papír, toll akad, ideje van, hát feljelent...). Szóval, megbeszélik, és legközelebb már ugyanúgy támasztják a kerítést, hogy Te figyelj Jóska, segíts már bekapálni a kertet, mert már nem bírom egyedül.
Szóval, kedves világ ez, na. Az apróhirdetések kis humorbombák, legalábbis nekem, tudatlan pestinek, hogyaszondja "9. hónapos üsző és több mázsa tehéntúró eladó" vagy "Xbox 360 és 20 éves Hajdu bojler eladó. Ugyanitt választási malacok." Sajnos nem tudok most pontosan idézni, pedig elhoztam a legutóbbi újságot, csak a kisfiam is ki akarta olvasni, így miszlikbe van már tépkedve. Nagyon remélem, hogy ő is értékelni fogja majd a vidéken töltött időt. -
Csemike
csendes tag
"Borzasztó" ez az anyaság. Elmentek apuval sétálni, hintázni, miután kétségbeestem a "már megint rossz a hűtő, kiolvadt minden a g*c*be!!!", a "ki kéne takarítani a fürdőszobát de mikor, ha drága elsőszülöttem épp most éli át a szeparációs szorongást és azt hiszi, ha eltűnök a látóköréből, az azt jelenti, hogy soha nem fogok oda visszatérni, örökre elveszít és vége a világnak, ezáltal éktelen bömbölésbe kezd, és a kis csutak lábacskáival és kezecskéivel már egész ügyesen kapálózik, kepeszt, mászik utánam (és egy lakás soha nem lehet 100%-ig bababiztos, minden négyzetcentiméteren van valami veszélyforrás, amiről nem is tudtál...)" és a "azt se tudom mit főzzek ebédre meg mikor, meg hogyan" problémakörtől.
Erre elmennek, hogy tudjam kicsit végezni itthon a dolgokat, erre másra se tudok gondolni, hogy vajon mit csinál? Nézelődik a babakocsiból? Alszik? Sír utánam? Biztos be van kakilva... Szomjas, éhes, fázik, de mégsem, mert túlöltöztettem és most izzad szegény, majd emiatt jól megfázik, hát micsoda anya vagyok én??? Jaj, az a kis cuki arcocskája, de imádnivaló, annyira cuki, hát hogy lehet ennyire cuki? Szóval, koncentrálni se tudok a fent emlegetett problémakörre...[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
Reggel, kapkodás, gyerek bömböl a kiságy rácsába kapaszkodva (két másodpercre hiányolnia kell a testi kontaktust), pizsiből kiugrom, rohangálok két szoba között valami kevésbé agyonmosott ruhadarabért (érezzem már néha embernek magam). Férjem szomorkás mosollyal megjegyzi: "Régen levetkőztél és az enyém voltál, most felöltözöl és a gyereké vagy."
Aztán mindig megbeszéljük, hogy majd 20 év múlva visszaáll minden a régi kerékvágásba.
[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
Annyira akartam már ide írni valamit, de valahogy nem jönnek a szavak, az agyam kong, most egy nagy visszhangos helynek képzelem el. Sok energiát elszív egy 1 évessel az élet (főleg úgy, hogy kiderült, súlyos vashiányban szenvedek, annyira, hogy csoda, hogy még reggel ki tudok kelni az ágyból). 12 kilós a fiam, de mindennap lecipelem és felcipelem babakocsistul, szatyrostul, van, hogy kétszer is, nagyokat sétálunk, játszóterezünk. A derekam néha fájdogál, de semmi komoly. Igaz, hogy az általam ismert anyák mindegyikénél később jelentkeztek gerincsérvek meg ilyenek. Mondjuk, az én anyámnak nincs ilyesmi problémája, kopp-kopp-kopp.
Könyveket sem olvasok már, igaz, hogy beiratkoztam a könyvtárba, mert van ilyen kismama kedvezmény, hát ne hagyjam már ki. Nagyon frankó könyvtár van az Ugocsa utcában, akadálymentes, lift van benne, babakocsi kompatibilis, de a bejárati ajtó olyan szűk és olyan súlyos, hogy babakocsi nélkül is egy élmény bemenni. Bár, lehet, hogy van valahol egy akmentes bejárat. Sose gondoltam volna, hogy ez nekem valaha számítani fog... Meg hogy meg kell várnom az alacsonypadlós buszt. Igen, mert nekem nem segítenek a le és felszállásnál, ha nagy ritkán igen, akkor mindig nők. Sajnos nem vagyok jó nő, így nekem nem jár az udvariasság (amit el is fogadtam, de azért amikor babakocsival állok a zebránál és percekig tosznak megállni, akkor azért már nagyon be tudok dühödni!). Lehet persze mondani, hogy 1., vigyem háti hordozóban a fiamat (nincs rá pénzem, meg különbenis próbáltuk és nem aratott osztatlan sikert) 2., passzoljam le a gyereket, amíg könyvtárazok (kinek?).
Szóval, ki is vettem egy könyvet, az a címe, hogy Nem félek. Egy olasz író műve, film is készült a regényből. Na, a filmet valamelyik este megnéztük, nagyon jó, a könyvvel meg sehol nem tartok, pedig lassan vissza kéne vinnem.
Már csak azt sajnálom, hogy bkv-ra nincs kedvezmény, mert ez a jegylyukasztgatás kicsit sokba kerül. Illetve van, de csak annak, aki a büdös életbe nem dolgozott, adót nem fizetett, ezért neki nem a tb fizeti a babával otthonlevést, hanem az államkincstár. Na nekik van kismama bérlet. Meg nyugdíjasoknak ingyenutazás. Apám is nyugdíjas, olyan nyugdíja van, amilyen fizetésem nekem sose lesz, gyereket már nem kell eltartania, de ő ingyen utazgat (majd, még nem 65, de nincs messze, addig is persze hatalmas kedvezmények). Nekem nincs, köhögjem ki a tízezret ha tudom. Jólvanmár, panasz off... Gyalogolni sokkal egészségesebb, mint a sok rozsomák közé felpréselődni háromszázötvenér'. Úgyis nagypéntek van, szegény Krisztus urunk megfeszítésének napja, hát ő mennyit szenvedett, én meg nyivákolok. -
Csemike
csendes tag
Hát komolyan, ma a játszótéren azt hittem ölbe kapok és összecsókolok egy családot. Ugyanis hallom, hogy a két év körüli kislányt Katinak szólítják. Juhhé! Aztán elgondolkodtam, hogy nem úgy van az, egyáltalán nem biztos a mai világban, hogy egy kislányt Katalinnak nevezzenek el, még ha Kati is a beceneve. Hát nehogymár, hol van abban a különlegesség, az egyediség, ha ma egy gyerek a Katalin, Judit urambocsá' a Mária nevet viseli (fiúban, Laci, Feri vagy - mi balgaság! - István). Hát Bodza legyen már a lyány! Minimum! Vagy Málna, esetleg Cserszömörce. Szóval, lecsitítottam magam azzal, hogy biztos Ketrin vagy Katatónia...
Az én fiamnak elég klasszikus neve van. A vezetéknév igen-igen rövidke, ezért két nevet is kapott. Egyrészt az apja nevét, mert az nekem tetszett, másrészt a Gergelyt, mert azt meg az apja akarta, de nem hívjuk így. Idegenek, pl. az orvos csípőből legergőzte, de mondtam, hogy nem úgy hívják, aztán csodálkozott majd örült egy kicsit, hogy magyar neve van. Másoknak elképzelhetetlen, hogy a másik, sokkal hagyományosabb nevén szólítjuk (najó, elárulom, Lacó), volt olyan, aki azt mondta, hogy hát végülis az ilyen Károly, Sándor, István, László típusú nevek közül még a László a legkevésbé gáz. Mondom, neked meg anyukádat.
Fordított világban élünk, ma az lázad, aki összeházasodik, aki nem idegennyelvből fonetikusan átvett névvel illeti gyermekét... A sort még lehet folytatni. Aki nem jár Ringatóra (hihetetlen, de én fejből tudok dalokat, amiket énekelek Lacónak, meg a tököm akar földön ülni, hogy a hónaljam is elzsibbadjon egy csapat CEO pozícióból szülni ment sovány, és szép anyukával, hogy körbeudvariaskodjuk egymást gyerekestül, és miértígycsinálodszegénygyerek nézéseket kapjak, mert nem kötöm magamra éjjel-nappal szegényt. Amúgy az ilyen értelmiségi anyakluboknak a földön ülés a mániája, nyilván, hogy közben lehessen gyerekezni, meg igény esetén kutyafuttában a mellet mindenféle szemérem nélkül előkapni és "ciciztetni" ahelyett, hogy hagynák szerencsétlen gyerekeket együtt játszani, felfedezni a környezetet, az adott szobát, a játékokat). Na, szóval ilyenek. -
Csemike
csendes tag
Csak nekem vannak furcsa érzéseim a kutyakaja házhozszállítással kapcsolatban? Nem konzervekről van szó, hanem arról, hogy kutyáknak főznek rendes (tehát emberi fogyasztásra teljesen alkalmas) húsokból, szép zöldségekből ételt, komplett menüt, amit aztán házhoz lehet rendelni jó pénzért. A kutyának. Ma láttam a hirdetést, meg is néztem a honlapot. Szállítási terület Budapest, és Észak-Buda környéke (árulkodó).
Hát ilyen nagyra nyílt már az a bizonyos olló? -
Csemike
csendes tag
Végre kiolvastam egy könyvet. Czeizel Endre Születésünk titkai című eposzát, ami jó sok volt, ellenben az első tudományosnak mondható mű, amit az elejétől a végégig egyszuszra elolvastam (bizony, enélkül végeztem el egy főiskolát meg egy egyetemet!). Najó, volt az több szusz is, mert két hétig tartott. Miután drága kisfiunk 9 körül elalszik általában beszélgetünk suttogva vagy valami sorozatot nézünk (most már fél éve kb. a Vészhelyzetet). Viszont megbeszéltük a férjemmel, hogy mivel ő nagy gamer (lenne, ha lenne rá ideje) én meg szeretek olvasni, legyenek estéink, amikor ő a fején a hallgatóval gépezik, én meg az ágyon döglök és olvasok. Rálátunk egymásra, néha odabiccentünk, hogy na helló, mizu, sokszor a férjem leveszi a fejhallgatót és ordítva suttogja, hogy most éppen mi van a "dzsítíéjben", vagy a Far Cry-ban épp kinyírta a főgenyát és mekkora menet volt, az persze nem érdekli, hogy épp el vagyok merülve egy könyvben, és volt, hogy már mondtam neki, hogy cssss! Még szerencse, hogy abszolút ki tudom csukni a külvilágot, ha elmerülök valamiben. Egyszer állítólag a férjem azt mondta, hogy ad nekem egymillió dollárt, ha most ránézek én meg annyit se mondtam, fapapucs. Simán hihető.
Mikor a férjem mesélte a munkahelyén, hogy vannak ilyen együtt, de mégis külön töltött estéink, állítólag nem akarták neki elhinni, mondván, ilyen nő nincs is, aki hagyja gémerkedni a férjét. Szóval egy angyal vagyok! Igaz, hogy a gémerkedésben én is érdekelt vagyok, mert azalatt én meg olvasok.
Meg egy áldott asszony is. Ezt azért kaptam, mert jövő héten a férjem és zenekara vidéki, egyállomásos turnéra indul. Ez azt jelenti, hogy egyik reggel a férjem elmegy dolgozni koncertszettestül (pergő, cinek, pedálok, vicces lesz), a munkába érte mennek a többiek, felpakolják, éjszaka megy a dorbéz, hajnalban hazaér, lefekszik aludni, miközben majd ordítva horkol mert beborozik, és akkor ez szokott történni. Erre viszont baromira nem lesz tekintettel a kis pulya, szóval ő biztos, hogy fél hétkor kukorékolni fog, de itt jövök én a képbe, és nagylelkűen felajánlottam, hogy gyermekkel elmegyünk reggel otthonról, hogy a rocksztár férjem kialhassa magát. Erre fel kaptam ilyen bókokat. 
[ Szerkesztve ]
-
Csemike
csendes tag
Drága utódomat a közoktatás karmai közé dobtam, beírattam óvodába. A férjemmel már előre azon vihogtunk, hogy hány Zétény és Zalán lesz a csoportjában, hány öko-ezo-flowanyu fogja feltartani az egész szülőit azzal, hogy az ő Bársonykája csak vegán-glutén-mentes-mentes étrenden van, és ezt mégis hogy képzelik kivitelezni, és egyébként is mit keres a csoportszobában királylánybarbi,mert hova vezet ez a kislányok között (najó, ezzel még úgy egyet is tudnék érteni, le a bugyuta rózsaszín sz*rokkal!) de végülis elterelődött erről a figyelmem az első szülői értekezleten, mert már azon is túlvagyunk, bizony... A két óvónéni tök aranyos, elnéző leereszkedéssel beszéltek az értelmi fogyatékos szülőkkel, akik még azt se tudják, hogy igen, az összes váltózokniba, váltóbugyiba bele kell hímezni a jelet, de ha lehet, akkor a gyerekbe is (najó, oda nem). Most már csak azon kell izgulnom, hogy mire iskolába megy, legyen valami jelentős színvonal emelkedés az oktatásban, de a holnap gondja legyen a holnapé, koncentráljunk a hímzésre. A hideg verejték futkosott ugyanis a hátamon, úgy értek a szép hímzéshez, hogy szerintem Fekete Laci bácsi is szebben tudna hímezni a lapátkezével. De szerencsére egy viszonylag egyszerű jelet választottunk (perec), én meg egyszerűen majd alkoholos filccel rajzolok pereceket mindenhova.
Amit még megtudtam, hogy focipályát építenek az udvaron, aminek feltehetően nagyon fog örülni gyermekünk, ugyanis a fene tudja miért, meg hogyan, de szeret focizni és most már igazi focilabdával, a gumilabda az fuj. Ez valahol mégiscsak az Y kromoszómával jön a férfiaknál, mert a foci szeretetét tőlünk biztos nem tanulta. Még én vagyok az, aki nagyobb focieseményeket aránylag figyelemmel kísér, a férjemet semmilyen szinten nem érdekli a foci. De 3 évesen már rendes focilabda kell... Meg rajta látom, hogy tényleg mindent szívnak magukba a gyerekek, mint a szivacs. Olyan dolgokat tud, mond, amiket tőlem nem hallott, csak nézünk néha az apjával egymásra, hogy jé, ezt meg honnan tudja... Kiváló tükröt tart, az összes hibánkat leutánozza, elismétli a csúnya szavakat nagy vigyorgások közepette, szóval észnél kell lenni, rendesen. Pl.: a hétköznapjaink rohanással telnek, korán reggel rohanás a bölcsibe, mert tényleg rohanni kell, mert 3 évesen az ember persze hogy inkább Thomas a gőzmozdonyt nézi, minthogy hajlandó legyen úgy ülni, hogy legalább a zokniját ráadhassam, aztán késve indulunk, anya türelmetlen, menjünkmárkisfiam, gyönyörűamackód, demáradtálapucinakpuszit, nemmostnemcsöngethetszbemarikanéniékhez, nemérdekelhogyszomjasvagyazonnalbeülszakocsiba!!!!! Gyerek ordít, anya mondtam már, hogy ne legyél mérges!
Anya összeszégyelli magát és mire bezuhan a munkahelyére, úgy érzi, hogy egy műszakot már ledolgozott. -
Csemike
csendes tag
Gyerekszáj:
- Anyu! Ha nagy leszek, rendőr leszek, és majd jól elkaplak, mert már elegem van a rámszólásból!
- o_O
Ezt egyszer mondta, egyébként hónapok óta mentőorvos akar lenni. A nínó varázsa.Most már szokott ő is mesélni, kitalál történeteket. Az egyiknek pl. "királyanyu" a főszereplője, aki mindig balra ingatja a fejét (???, agyvérzést kapott talán), a másikban pedig egy "buta, rászólós apu" van. Apu persze kikéri magának: majd abbahagyom a rádszólást, ha befejezed a hülyeségcsinálást!
A hülyeségcsinálás pl. ott kezdődik, hogy a játszóházban kihisztizett dodzsemezéskor (már egyedül vezeti, megőrülök) bámészkodik és elgázolja szegény kezelőt, aki szerencsére nem sérül meg, de szerintem többet oda nem megyünk.
-
Csemike
csendes tag
Szerintem jó ez a Margaret Island szerintem.
(Igen, az Eső meg a Nem voltál jó is jó.) A Lábas Viktória csak egészen-egészen kicsit hajlítgatja a hangját, ami különösen tetszik.
A másik, hogy van az a tök jó sorozat, az Egynyári kaland (ki se néztem volna egy ilyet a köztévéből), annak is jó a zenéje. Örülök amúgy, hogy tetszenek mai "fiatalos
" zenék, mert már magamnak voltam ciki... Mai... Ez a sorozat, ha jól emlékszem, akkor jött ki, amikor újszülött volt a fiam, pedig az is már 6 éve volt... 
Kicsit úgy
Ákos dala Lucának
Meghogy ne csak prünty-prünty depis zene van benne, ez a főcímdal. -
Csemike
csendes tag
Úristenúristen!
Milyen élmény már, mikor találkozol egy rég nem látott baráttal és ugyanott fel tudjátok venni a beszélgetés fonalát, ahol 20 éve letettétek? Soulmates vagy hogy hívják az ilyet.
Őrületes jó volt, pedig féltem a találkozástól (a Moszkván, mindig ott találkoztunk, az volt az ütközéspont). Annyi minden változott, de most már tudom, hogy van ami örök...
Két gimis barátnőmmel töltöttem a péntek estét és fergetes volt. 
Boldog voltam, hogy a kínos, udvarias feszengés helyett tárt karok, széles mosolyok, őszinte gesztusok, röfögve-visítva röhögések , de mély témák is... És bakker, az idő! Milyen relatív! "Mi van?!?! Már 3 órája itt ülünk????" És nem is ittunk sokat... (Te jó ég, akkor mi lett volna?! Let's find out... ) -
Csemike
csendes tag
Alanis Morisette nem jön Budapestre. Kár, mert bírom. Kár, mert pont a szülinapomon lett volna a koncert.
Isn't it ironic?
Amúgy meg... Mivel, szombat reggel az orvosi ügyeleten kötöttem ki pufira dagadt szemhéjakkal és kiderült, hogy többet inkább semmilyen sminket ne használjak a szememre, így minek bárhová is menni, szottyadt békaszemekkel nézni a bármit minek?
"A traffic jam when you're already late,
A "no-smoking" sign on your cigarette break,
It's like 10000 spoons when all you need is a knife
It's meeting the man of my dreams
And then meeting his beautiful wife." -
Csemike
csendes tag
Én tudom, hogy mindenkinek a maga gyereke a legszebb, legügyesebb, legokosabb...
De hogy én milyen ajándékot kaptam... Néha emlékeztetnem kell magamat rá a konstans szülői bűntudat, szorongás, és olyan sehová nem vezető gondolatok között, miszerint ilyen világra, ilyen országba, társadalomba gyereket vállalni... De ki tudta ezt 7 évvel ezelőtt? Senki. Vagy valakik, de nekem nem szóltak.
Néha (átvitt értelemben) pofáncsap a saját gyerekem a szövegével, olyan, mintha egy életet már végigélt ember bölcsessége szólna belőle. (Biztos túlzok, mert az én gyerekemről van szó, de akkor is igazam van)Tegnap este, miután ledolgoztam a napomat, hazamentem, megfőztem mára (mert ma is dolgozom) és épp már 8 óra volt, a gyerekem elkezdett nyüstölni, hogy menjünk az állatkertbe, mert állatkertek éjszakája van. Erőt vettem magamon és elindultunk. A hangulatomnak az sem tett jót, mikor odaérve szembesültem azzal, hogy nemám a szokásos jegyár van. Ketten 9000 Ft-ért jutottunk be.
Mivel már induláskor sem voltam a helyzet magaslatán, innivalót nem vittünk magunkkal, így természetesen venni kellett a büfében vizet, méregdrágán. Nagyon szimpatikusan ki van írva, hogy petpalackost nem forgalmaznak az anyatermészet védelme érdekében, de azért ilyen műanyag, sötétben világító pálcákat méregdrágán azt igen, na hagyjukmá'...
Szóval kellőképpen hangulatban voltam, morogtam, hogy ennyi pénzt kiadni, ráadásul én még világosban sem igazodom el az állatkertben, nemhogy setétben.
SZÓVAL... Morogtam, mint a bolhás kutya, mire a fiam azt mondja: "sajnálom, hogy fáradt vagy és nem volt kedved eljönni, de én ezt most annyira élvezem..." Többet nem is morogtam.
Aztán mi is vettünk ilyen világítós pálcikákat, amiből a gyermeknek "nyakláncot", nekem meg macifüleket hajtogattunk. Mondtam, hogy á... Nem veszem fel, ki fognak nevetni, egy 40 éves nő mit teszi magát ilyen gyerekes dolgokkal... Mire a kisfiam: de én szeretném, hogy felvedd, mert cuki és te nekem így is a legszebb vagy, amit meg mások mondanak azzal nem kell foglalkozni! És megölelt.
Hát basszus... Még ma is felvettem a macifüleket. -
Csemike
csendes tag
BKK app, te görény
App-pal venni jegyet jó,
Gondolná a halandó.
App-pal átszállójegy? Jó!
Villamos, majd a metró-
ra átülök a Moszkván,
(Kéne egy rím... Aeroplán... )Így gondoltam vidáman,
de amikor ott álltam
a megállóban,
az app
lefagyott,
a villamos otthagyott.
Mert
bliccelni nem merek.
jön a karácsony, ott a gyerek...
A pótdíjazás rohadt sok,
anyátokat, app-osok! -
Csemike
csendes tag
Valahova majd elkezdem felírogatni, hogy milyen furcsa reklámokat tol elém a zinternet.
Pl. miért gondolja bármilyen logaritmus, hogy nekem érdekes lehet a sírkő feliratozó festék arany színben...? (Direkt nem keresek rá, nehogy újra elkezdje adagolni a témát... Vagy már mindegy? Mert ide is leírtam? Nos, akkor írok néhány témát, amit feldobhatna... Vagy inkább azt mégsem írom le. 
) -
Csemike
csendes tag
-
Csemike
csendes tag
Én azt hittem szeretek főzni, amíg nem lett családom. Most már egy megoldandó feladat, mert ugye, enni kell adni a gyermeknek, meg az a szegény ember se egyen már állandóan zacskós tésztát.
Ha csak egy picurit lenne drágább hozatni a kaját, eskü hozatnám. Jó, akkor meg hiányoznának az otthoni ízek, mert húslevest, töltött káposztát, fasírtot, stb. azt mindenki úgy szereti, ahogy az anyukája, vagy ahogy saját maga készíti.
Szinte már majdnem mindent főztem (ok, tintahalat még nem, de azt főzzön az, akinek hat anyja van), mégis, ha valaki megkérdezné, tudok-e főzni, bizonytalanul mondanék igent. Nem gondolom, hogy ügyes lennék benne, vagy egyáltalán, kellene a főzéshez bármilyen hozzáértés. Le van írva a recept, azt követed, beindulnak a megfelelő fizikai és kémiai folyamatok (mint amikor szerelmes lesz az ember) és kész. Porszívózni se kell tudni, feladat az is, amit megcsinálsz, meg a főzés is. Azért panasz nem szokott lenni a főztömre, azért az bántana, ha nem jót főznék. Már sok mindent másképp készítek, mint anyám. És amikor viszek neki kóstolót, akkor általában nagyon dicséri, de volt már, hogy beszólt.
Szegény anyám, legtöbbször iszonyatosan sietett, mert állandóan nyúztuk a testvéreimmel, hogy mikor lesz már kész az ebéd (aztán fel voltunk háborodva, hogy tűzforró). Időspórolós megoldásokat keresett, amik nem mindig váltak az adott fogás javára. Úgyhogy, én kicsit átalakítottam pár dolgot és ha délután kettőkor van ebéd, akkor í.j. És nem állok neki reggel 8-kor, mert a hétvége nekem is hétvége. (Hétköznap ritkán főzök.) Mert én is megkapom ám, hogy "mikorleszmárkészazebéd?????!!!??!?!?!"
Na, és akkor így legyen az ember ihletett és kreatív konyhatündér.
Eszembe jutott ma is a Marsalkó a mostohám filmből a jelenet, amikor Kim Basinger (által játszott karakter) reggelire a család elé tálalja a többfogásos menüt. Minden családanya álma ez a képesség.Szóval nem érdekel különösebben a főzés, mégis, két sorozatdarálás között mit szoktam nézni, na mit? Kereskedelmi csatornás főzőshowkat. Fene a kiismerhetetlen pofámat.
[ Szerkesztve ]
Anya összeszégyelli magát és mire bezuhan a munkahelyére, úgy érzi, hogy egy műszakot már ledolgozott. 
" zenék, mert már magamnak voltam ciki... Mai... Ez a sorozat, ha jól emlékszem, akkor jött ki, amikor újszülött volt a fiam, pedig az is már 6 éve volt... 
Két gimis barátnőmmel töltöttem a péntek estét és fergetes volt. 
Boldog voltam, hogy a kínos, udvarias feszengés helyett tárt karok, széles mosolyok, őszinte gesztusok, röfögve-visítva röhögések 
Aktív témák
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Vezeték nélküli fülhallgatók
- MG4 menetpróba
- Linux kezdőknek
- Okos Otthon / Smart Home
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- PlayStation 5
- Xbox tulajok OFF topicja
- Musk szerint már jövőre itt vannak a Tesla Optimus humanoid robotok
- További aktív témák...