Új hozzászólás Aktív témák
-
finest
őstag
- Vajon léteznek-e egyátalán akkor, ha én nem látom őket? -Nem vicből mondom. -
Tildy, mit ér a teremtett világ szépsége, ha nincs, aki rácsodálkozzon? Ki fedezné fel benne, h nem lehet minden pusztán véletlen, ha nem lenne csak a lét a kereső gondolat nélkül?“Don’t shoot, I’m Globish.”
-
tildy
nagyúr
Nem velem, hanem a kérdéseddel van a baj.
''Tildy, mit ér a teremtett világ szépsége, ha nincs, aki rácsodálkozzon?''
Miért kell hogy érjen valamit? Szerinted az állatok leülnek rácsodálkozni a világ szépségére? Szerintem nem. (Bár lehet tévedek).
Gondolkodásunk átka, hogy ilyen kérdéseket fogalmazunk meg.
De hogy feleljek is a kérdéséedre.Azt éri hogy van. Hisz ez a dolga.
Hogy legyen. Örökkön örökké."Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
vati
senior tag
Én most lefexem, holnap valószínűleg nem érek rá netezni
Ha már így szóba került ez a trendi misztikus megvilágosodás, öröm és felszabadulás a ''nemgondolkodás'' által, holisztikus szövegek, mire (nem) jó a racionalitás, vagy hogy miért repül a madár - mert csak, vagy mert így szép?
Egy idézet az egyik kedvenc filozófusomtól, aki nem keleti, ízig-vérig európai, és nem is túl modern. (nincs új a nap alatt...) Virtuális sör jár annak, aki fejből kitalálja, kinek a könyve záródik ezzel: (puskázni nem ér!)
6.4 Minden kijelentés egyenértékű.
6.41 A világ értelmének a világon kívül kell lennie.
A világban minden úgy van, ahogy van, és minden úgy történik, ahogy történik; benne nincs semmiféle érték, és ha lenne is, nem lenne semmi értéke.
Ha van érték, melynek értéke van, akkor ennek minden történésen és így-léten kívül kell lennie. Mert minden történés és így-lét véletlenszerű.
Ami nem-véletlenszerűvé teszi, az nem lehet a világban, mert másképpen ismét véletlenszerű lenne. A világon kívül kell lennie.
[...]
6.423 Nem beszélhetünk az akaratról mint az etikum hordozójáról.
És az akarat mint jelenség csak a pszichológiát érdekli.
6.43 Ha a jó- vagy rosszakarat megváltoztatja a világot, akkor csak a világ határait változtathatja meg, nem a tényeket; nem azt, amit a nyelv által ki lehet fejezni.
Röviden, akkor ezáltal a világnak általában egészen mássá kell válnia. Mint egésznek kell, úgyszólván, csökkennie vagy növekednie. A boldogság világa más, mint a boldogtalanságé.
6.431 Mint ahogy a halál bekövetkeztével sem változik meg a világ, hanem véget ér.
6.4311 A halál nem eseménye az életnek. A halált az ember nem éli át.
Ha az örökkévalóságon nem végtelen időtartamot, hanem időtlenséget értünk, úgy örökké él az, aki a jelenben él. Életünk éppúgy vég nélküli, ahogy látóterünk határ nélküli.
6.4312 Az emberi lélek időbeli halhatatlansága, ami tehát egyet jelent a halál után is tartó, örök továbbéléssel, nemcsak hogy semmiképpen sincs biztosítva, hanem ami a legfőbb, e feltevés egyáltalán nem nyújtja azt, amit általa mindig elérni kívántak. Megoldódik-e bármiféle rejtély azáltal, hogy örökké életben maradok? Végül is nem éppen annyira rejtélyes-e ez az örök élet, mint a jelenlegi? A térben és időben való élet rejtélyének megoldása téren és időn kívül fekszik. (Nem természettudományos problémákat kell itt megoldani.)
6.432 Milyen a világ – ez a feletteálló számára teljesen közömbös. Isten nem nyilatkozik meg a világban.
6.4321 A tények mind csak a feladathoz tartoznak és nem a megoldáshoz.
6.44 Nem az a misztikum, hogy milyen a világ, hanem az, hogy van.
6.45 A világnak sub specie aeterni szemlélete nem más, mint körülhatárolt egészként való szemlélete.
A világnak körülhatárolt egészként való átérzése a misztikus érzés.
6.5 Egy olyan felelethez, amelyet nem lehet kimondani, nem lehet kimondani a kérdést sem. A rejtély nem létezik. Ha egy kérdést egyáltalán fel lehet tenni, akkor meg is lehet válaszolni azt.
6.51 A szkepticizmus nem megcáfolhatatlan, hanem nyilvánvalóan értelmetlen, mert kétkedni akar ott, ahol nem kétkedhetünk.
Mert kétely csak ott merülhet fel, ahol van valami féle kérdés; kérdés pedig csak ott, ahol van felelet, és ez utóbbi csak ott, ahol valamit mondani lehet.
6.52. Érezzük, hogy még ha feleletet is adtunk valamennyi lehetséges tudományos kérdésre, életproblémáinkat ezzel még egyáltalán nem érintettük. Akkor persze nem marad egyetlen további kérdés sem, és éppen ez a válasz.
6.521. Az élet problémájának megoldását e probléma eltűnése jelenti.
(Vajon nem ez az oka annak, hogy azok az emberek, akik előtt hosszas kételyek után az élet értelme világossá vált, nem tudják aztán elmondani azt, miben is áll ez az értelem?)
6.522 Kétségtelenül létezik a kimondhatatlan. Ez megmutatkozik, ez a misztikum.
6.53. A filozófia helyes módszere a következő lenne: Semmit sem mondani, csak amit mondani lehet, tehát a természettudomány tételeit – tehát valami olyat, aminek semmi köze a filozófiához, és valahányszor másvalaki valami metafizikait akarna mondani, bebizonyítani neki, hogy a kijelentéseiben szereplő jelek némelyikéhez nem fűzött jelentést. E másvalaki számára e módszer nem lenne kielégítő – nem érezné, hogy filozófiát tanítunk neki –, de csakis ez lenne az egyedüli szigorúan helyes módszer.
6.54. Az én kijelentéseim oly módon nyújtanak magyarázatot, hogy aki megért engem, végül felismeri azt, hogy értelmetlenek, ha már fellépvén rájuk túllépett rajtuk. (Úgyszólván el kell hajítania a létrát, miután felmászott rajta.)
Meg kell haladnia ezeket a tételeket, akkor látja helyesen a világot.
7. Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.''Asus TUF Gaming A17 / Ryzen7 6800H / 16GB / 512+1024 GB SSD / GeForce RTX 3050Ti "Vízen járni is könnyű, ha az ember tudja, hol vannak a cölöpök..."
-
-
Sir Pocok
őstag
Kedvenc Zen meséim:
– Honnan jöttél? – kérdezte Si-tou egy most érkezett szerzetestől.
– Csianghsziből.
– Láttad a nagy Ma-cu mestert?
– Láttam.
Si-tou egy farönkre mutatott:
– Milyen Ma-cu ehhez képest?
A szerzetes nem felelt. Visszatért Ma-cu mesterhez és elmesélte neki, mi történt.
– Láttad, mekkora rönk volt? – kérdezte a mester.
– Hatalmas – mondta a szerzetes.
– Nahát, ilyen bivalyerős vagy?
– Hogyhogy?
– Nem kis dolog Nanjüeből idáig cipelni egy akkora rönköt.
A szél lobogtatta a templomi zászlót. Két szerzetes arról vitatkozott, vajon a zászló mozog-e vagy a szél. Csűrték-csavarták a szót, de egyikük sem tudta meggyőzni a másikát.
Egyszer csak megszólalt mellettük a hatodik pátriárka:
– Nem a szél és nem a zászló az, ami mozog. Hanem a tiszteletre méltó elmétek.
A szerzetesek riadtan elhallgattak.Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.
-
tomcica
addikt
Jajj,nem azt akartam megírni,hogy miben keressük a teljes boldogságot,hiszen azt mindenben megtalálljuk(hatjuk).Azért írtam,hogy összegezzem a meglátásom és hogy bemutassak egy módját(útját?) annak,hogy még hogyan lehet élni a boldogságot.
A jelenlegi korban ez a szeressük felebarátainkat már szinte nem is él,csak leírtam hogy van ilyen út is.Még mielőtt bekategorizállnál,ami persze úgy is megtörténik,megtörtént,tudnod kell,hogy ez nem valami ultrakeresztény maszlag vagy megváltó szöveg.Az aki úgy éli meg a szeretetet,hogy az nincs egy személyre kivetítve,az attól még úgy is tudja élni,hogy kivetíti egy személyre.(ez visszafelé kompatibilis
) Mondjuk aki csak egy személyt tud kedvelni,”szeretni” az még nem jelenti,hogy ki tud „tágulni” és mindenkit szeretni.(pl: én sem tudom ezt,de attól még beszélhetünk róla) Nem akarnám,hogy az egóink rangsoroljanak,nagyon is értekelem azt az embert aki csak egy embert tud szeretni,sőt néha átérzem azt is aki csak magának él.(ez szinte velünk született,az egó dominál ebben a társadalomban,nincs ezzel gond,csak jó tudni – hogy teljesebben megérthesd,megélhesd a dolgokat)
Mas...
Önzés ez is – érdekes,hogy azt amikor pl: kedvesek,odaadóak vagyunk a partnerünkhöz,úgymond szeretjük.A figyelmünkkel megajándékozzuk arról nem gondoljuk,hogy önzés.Pedig vizsgáljuk csak meg! Ritka az önzetlen „befektetett” figyelem,sokszor igénylünk valamit érte,esetenként hasonló intenzitású figyelmet,energiát,szeretetet,mert mi szeretjük őt.Az az ember aki tényleg önzetlen(ne tessék féreérteni,én nem vagyok még ilyen) az észre sem veszi,hogy nem viszonozták a figyelmét,kedvességét,de ettől még tud 1 partner felé(is) kedves,odaadó,szerettel teli,figyelmes lenni.
A forma mindegy,fontos ami mögötte van,úgy érzem te szeretnél a forma mögé is latni,sőt talán be-be is kukucskálsz oda.
Meg azt se feledjük,hogy bármit is mondunk,teszünk,érzünk a Teljességbe az ellentétpárja is belefér,az is helyes! (ha most azt gondolod,hogy ez nem így van akkor az is helyes)There are two mistakes along the way to Mastery: Not starting it and not going all the way."
-
vati
senior tag
OK, legyen tonic!
..de nem kései Wittgenstein, hanem a lehető legkorábbi. A Tractatus-ból való, amit még 1918 körül írt, K.u.K. katonakánt a lövészárokban, majd az olasz fogolytáborban.Asus TUF Gaming A17 / Ryzen7 6800H / 16GB / 512+1024 GB SSD / GeForce RTX 3050Ti "Vízen járni is könnyű, ha az ember tudja, hol vannak a cölöpök..."
-
Gh0sT
addikt
''Önzés ez is – érdekes,hogy azt amikor pl: kedvesek,odaadóak vagyunk a partnerünkhöz,úgymond szeretjük.A figyelmünkkel megajándékozzuk arról nem gondoljuk,hogy önzés.Pedig vizsgáljuk csak meg! Ritka az önzetlen „befektetett” figyelem,sokszor igénylünk valamit érte,esetenként hasonló intenzitású figyelmet,energiát,szeretetet,mert mi szeretjük őt.Az az ember aki tényleg önzetlen(ne tessék féreérteni,én nem vagyok még ilyen) az észre sem veszi,hogy nem viszonozták a figyelmét,kedvességét,de ettől még tud 1 partner felé(is) kedves,odaadó,szerettel teli,figyelmes lenni.''
Ez egy igen érdekes téma, úgyhogy engedelmeddel egy kicsit boncolgatom.
Két részre bontanám az általad írtakat:
1. kedvesség, odaadás, segítségnyújtás, stb. bárkinek
2. ugyanez a partner felé
Lehet, hogy sajátosan élem meg ezeket a dolgokat, az is lehet, hogy mindenki így éli meg ahogy én, szóval arra akartam kilyukadni, hogy most személyes életérzések fognak következni. (Lehet majd érte kövezni! )
1. Furcsa mód, még ha az ''utolsó embernek'' is segítek nem várok érte viszonzást. Függetlenül a kettőnk közötti kapcsolat mélységétől, felületességétől amit teszek azt azért teszem mert örülök hogy segíthettem. Egyáltalán azt sem tudom elképzelni, hogy ezért nekem ''el kellene várnom'' valamit cserébe. Adom, mert amit adni tudok, arra nekem nincs ''szükségem'', nem okoz gondot.
2. Ez már kicsit neccesebb rész. Két szóra hívnám fel a figyelmet:
a.) elvárom
b.) kiérdemlem
Az a.) esettel nem szeretnék foglalkozni, mert szerintem párkapcsolatban helye nincs. Viszont a b.) már sokkal vonzóbb számomra. Nem tudom miért, de ha én adok valamit a kedvesemnek, akkor azzal mitegy szeretnék kiérdemelni hasonló figyelmet, odaadást, törődést. Míg ugyanez nincs meg az 1-es esetben, itt már komoly tényezőként játszik. Kérdésem, hogy ez mennyiben lenne jogos? Nagyon vékonynak érzem a határvonalat az elvárom és a kiérdemlem kategória között. Néha már-már inkább azt mondanám, hogy elvárom. De mégsem, mert milyen alapon. Jól esne, ha kapnék vissza valamit abból, amit adok. Nem ugyanazt, nem ugyanolyan intenzitással. Elég lenne a töredéke, csak egyszerűen jól esne a visszajelzés és pozitív megerősítés.
Paradoxnak érzem a helyzetet. Míg egy vadidegen emberrel tudok teljesen önzetlen lenni, addig azzal, aki nekem talán a legfontosabb, azzal nem. Miért van ez? Normális dolog, vagy olyan amin célszerű még csiszolgatni?Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Lehet, hogy félreérthető voltam:
Nem úgyanúgy viselkedek. Egyszerűen több energiát fektetek bele egy kapcsolatba, és az a kérdés, hogy ezért a többletért jogosan várok-e valamit cserébe? Hülye kérdés tudom, mert miért ne várnék, de miért várnék akármit is ezért?Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
rdi
veterán
-
rdi
veterán
-
vati
senior tag
A mi kultúránkban vsz nem csak egy közeli kapcsolattá csendesül a párkapcsolat. Az régen rossz lenne. Van néhány promiszkuitáló (de jó szó) törzsi kultúra, de az ember szociális életét alapvetően mindehol és mindenkor a monogámia jellemzi.
Erről is tudok egy igen híres könyvet -ha valaki nem olvasta volna eme alapművet-, szerintem kimerítően tárgyalja a témát, az etológia felől közelítve.
Jared Diamond: A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása
(a www.libri.hu-n rendelhető is)
A párkacsolat mélyebb tulajdonsága az emberi viselkedésnek, mint az önzetlenség, ami inkább a ''falkán'' belül megnyilvánuló szolidaritással rokonítható.
Egy idő után nem csendesül, hanem beépül a személyiségbe. Az arousal szintén mélyen programozott dolog, de max 1-2 év nagyságrendű időkapcsolóval ellátva
elvárom-kiérdemlem dolog: nem érzek élesen megvonható határt, sőt problémamentes párkacsolatban nem is válik szét. A felek úgy viselkednek egymással, hogy kiérdemeljék amit elvárnak a kapcsolattól, és ebben teljes az összhang. Ha nem, homokszem leledzik a gépezetben.Asus TUF Gaming A17 / Ryzen7 6800H / 16GB / 512+1024 GB SSD / GeForce RTX 3050Ti "Vízen járni is könnyű, ha az ember tudja, hol vannak a cölöpök..."
-
tomcica
addikt
Úgy gondolom ebben az esetben az elvárom és a kiérdemlem szinte ugyanaz,csak egyik picit agresszívabb egóra vall.Hiszen a kiérdemlem is valahol egy elvárás,elvárom a figyelmét a figyelmemért stb.(attól függetlenül,hogy lehet kiérdemelt az elvárásod a mai társadalmi nomáink szerint) Tapasztalatom (ami ugye azért igen csak rám korlátozódik ) szerint az egónk diktálja azt,hogy így „kiemeljük”,különböző valós és vélt dolgokkal feluházzuk a párunkat,hiszen a mi párunk,mi szeretjük,a csodálatos tüneményünk.Az egó azt diktálja,hogy emeljük ki a többi ember közül,úgymond örvendeztessük meg a figyelmünkkel,kedvességünkkel.Az ilyen esetekben a párkapcsolat nem egyéb egy egyszerű energia adok-kapoknál.(ami azért nem gond,csak jó ha tudunk róla) Amint elfogy a figyelem energia,lankad az érdeklődés,sőt egy bizonyos pont után a kapcsolat nem tartható fenn többet,hiszen az egyik fél több energiát nyer a másiktől,felbomlott az egyensúly.Persze akik benne vannak a történetben ezt így nem látják,nincsenek ennek tudatában(legalábbis sok esetben). Ehhez még hozzáadhatjuk az eddig elnyomott vágyakat,gátlásokat stb. és már bele is bonyolódtunk a párkapcsolat csodálatos világába.....Addig amíg élvezzük ezt a „felnőtt” játékot,addig nincs semmi gond,addig úgy is kell csinálni.Viszont amikor már megelégeltük az egész körforgást,akkor nem árt tudatosítani ezt a dolgot is.Figyeljük meg,ne csak az legyen hogy elvesztünk benne.
Más.....
A kérdés felvetődőtt,hogy mi értelme egy emberrel párkapcsolatot kialakítani,ha a figyelmünk,önzetlen szeretetünk felé is annyi,mint mondjuk egy idegen felé.Számomra erre a kérdésre a gondolat puszta elméleti,nincs tapasztalatom hiszen nem éltem még át.Jobb esetben pár ember felé tudom irányítani a figyelmemet,mondjuk a múltkor röplabdáztunk a bandával,fiúk-lányok kb. 8-9 ember.Vannak közöttük csinos,szemrevaló lányok is,meg nem annyira sportos,de nagyon értelmesek is.A játék közben volt egy pillanat amikor elöntött egyfajta szeretet érzés az egész társaság iránt.Nehéz leírni,mert nem az a fajta volt,ahogy mondjuk a családom felé érzek.A fejem elöntötte az energia,boldog voltam,hogy itt lehetek,hogy együtt vagyunk.Amennyiben visszagondolok arra a pillanatra és valaki megkérdezné más volt-e az a „szeretet”,mint amikor egy lány felé érzek,hát azt kell hogy mondjam még intenzívebb volt.Nem egy egybeolvadt „láva” ez az energia,nem egy nagy általánosság,mindenki felé más és mégis közös,éreztem őket egyenként és együtt is.Gondolom ugyanez létrejöhet még tágabban és akkor akár egy idegennel szemben is érezhető,közben átérezve a különböző dolgait.(nem látsz a fejébe,de finoman érzed a hangulatát,nem csak az alapján ami az arcára van írva,habár valószínűleg onnan is nyerünk információt)
Végigvezetve a gondolatmenetet,úgy érzem van egy olyan állapot amikor mély intenzív szeretetet érezhetünk a párunk felé(és ezt az egónk által magunkkénak-kettőnkének érezzük) valamint van egy tágabb szeretet amely több embert is átölel és óriási boldogságot érzel közben.Amikor az egó többé már nem dominál tisztábban látszik mit is nevezünk párkapcsolatnak.Megigérem,ha le tudom tenni az egóm szorító kötelékét,írok a tapasztalataimról...addig marad az elmélti sík(ami ugye sokszor nem fedi a Valóságot).There are two mistakes along the way to Mastery: Not starting it and not going all the way."
-
tomcica
addikt
Ime 1-2 hozzaszolas,de csakis a jelenlegi korlatolt tudatallapotombol(tessek elnezni)
Faust 144
A vágy nélküliség nem azt jelenti,hogy közben megszűnik a tapasztalás,tudatosság.Tudatában maradsz önmagadnak,sőt még csak ekkor vagy igazán tudatos az Önvalódra.Az észlelés mélyebb lesz,a színek szinesebbek,az emlékek pontosabbak,a gondolatok tisztábbak.A vágy felmerülését azonnal észleled,sőt tisztában leszel azzal is,hogy mi indította a vágyat (az egód vagy a természet).Létezik a teljes vágy és gondolat nélküliség is,azt szavakkal leírhatatlannak tartják.Emberi elme által felfoghatatlan dimenziókban való tudatosság.(mondjuk erről nincs tapasztalatom)
A holtak nyugalmát ahhoz az állapothoz sorolhatnám amikor teljesen megszűnik a tudatosság,nincs gondolatod sem másról,sem magadról (ez testben nehezen kivitelezhető)
Ez tényleg nem egy kreatív állapot,de akinek ez tetszik hát szabadon megélheti,viszont ne keverjük össze a vágy nélküli,de tudatos állapottal.
Ghost 145
Az érzés addig marad ösztönös még nem vagy róla tudatos.Ez vonatkozik az álmainkra és az intúiciónkra is.Amikor tudatossá válik az intúició már nem is lesz olyan furcsa,szokatlan.Megbízható lesz és pontos.
Ghost 147
Úgy modják: amit ki tudsz gondolni,annak a megvaósítására a természet(lét,élet) megadja a lehetőséget.Ez vonatkozik a kérdésekre is,amely kérdés felmerülhet benned,arra mind meg tudod találni a választ.(ha téged ez tesz boldoggá)
Finest 151
Az emberi tudat(itt az egó által behatárolt korlátozott emberi tudatra gondoltam) képes azt hinni,hogy nélküle a világ nem létezne,hogy a dolgok nem valósak,csak ha ez a tudat annak hiszi (így ennek a tudatnak ez így is van!)
Vannak kifinomultabb tudatállapotok,azokban magad teremthetsz egész világokat és magadra vállalva benne 1-1 szerepet akár rá is csodálkozhatsz,hogy ki teremtette ezt a világot és mi lenne,ha én most ezt nem tapasztalnám,vajon eltűnne?!
(sőt lehetsz pl: fa is,de tudatoson,tehát tudatában leszel annak amit egy fa „tapasztal”)There are two mistakes along the way to Mastery: Not starting it and not going all the way."
-
rdi
veterán
Én is érzékelem persze, hogy a közeli párkapcsolatom 20 év után is más, mint a barátaimhoz, vagy falkatársaimhozfűződő viszony.
Abból látszik mindez, hogy mind akkor ha védelmezem mind ha agresszív vagyok vele szemben (verbálisan természetesen) ezt nyíiltabban, és érzelemdúsabban teszem, mint
más személyek felé.
De szerintem ez csak szocializációs eredmény: ''kifelé'' normál iszonyok esetén sokkal visszafogottabban komunikálunk.
Vagyis nem érzelmi dolog ilyen módon a közeli kapcsolat (lagalább is ennyi év után) hanem tanulás eredménye
Fej! Tor! Potroh!
-
console
aktív tag
Akkor majd írok én.
A filozófia és a pszichológia vallások. A nyugat tudományos vallásai. Akik ezzel foglalkoznak, ezzel magyarázzák meg az emberekben lezajló eseményeket a bizonyos Isten belemagyarázását mellőzve.
A tudománytalan vallások pedig primitív nyelven leírt, megvilágosodottakról szóló metaforikus regények.
Megvilágosodni = az egó okozta természeti inkompatibilitást tudatosan feloldani, és kompatibilissá válni az Élettel.
Ekkor a ''Forrás'' mindenben támogat, így ad lehetőséget ''csodák'' megtételére. Minden ''csoda'' alapja csupán ennyi: az elme uralkodik az anyag felett. És az elme hatalma akkor válik mindenki számára hibátlanul használhatóvá, amikor megszűnik az egó. Az agykontroll csak egy részleges csendet hoz létre az ellazulással, amit kihasználva bizonyos idő alatt ''csodás'' eredményeket lehet elérni az elme-anyag viszony kapcsán (pl. gyógyítás). Ez az idő csökken le drasztikusan, amikor megszűnik a felesleges gondolathalom, és mindig a teremtő tudatot tapasztaljuk.
Tisztázzuk itt és most: Jézus, Buddha, Mahavira, Krisna, Hassan, Basho, Osho stb. stb. egytől egyig megvilágosodott emberek. A vallásokat mind megvilágosodott emberekre húzták rá, de magához a megvilágosodás eléréséhez jóformán semmi közük, mert nem arról szólnak, hogyan lehet eljutni ODA, ahol ők jártak, hanem a felszínről: azokról, akik ezt elérték. Történetek, példabeszédek, elbeszélések... magyarul egy vallás mindaz, ami az unalmas órákra egy öreg fantasy regénybe kell.
Ezért minden vallás hamis, mert minden vallás mesterséges. Nem ezeket a regényeket kell megtanulni... nem vakon átvenni a sok sületlen metaforából feldíszített világképet, hanem eljutni a megtapasztaláshoz. És sajnálatos módon a megtapasztalás jóformán minden vallás lényegéből hiányzik. Persze a buddhizmus nagyon pedzegeti a témát, de mivel a buddhizmus ma vallás, és így csak egy divat, ezért aki meditálni indul, szinte önelhitetéssel éli meg AZT... ami nem meditáció, hanem színtiszta önelhitetés. Csupán az egó illúziója. Az elme alkotta egó a probléma gyökere. Amíg nem ezzel foglalkozik egy vallás, és nem definiálja pontosan az elmét, az egót, és az elmenélküliséget, addig hamis marad és nem az Igazsággal foglalkozik.
Ahol megszűnik az elme, ott kezdődik az ''Isten''. Vallásokat pedig csupán az egók képesek fenntartani.
Az ODA vezető út: a meditáció. A szeretet is meditáció, de puszta szereteti önelhitetéssel és különböző szabályok betartásával nem fogod elérni azt az állapotot, mert a szabályok csak megbénítanak. Az a bizonyos ''Isten'' nem köt gúzsba szabályokkal. Csak egy egó képes szabályok alapján bármit is korlátozni. És szabályokkal nem hozhatod létre a szeretetet, mint természetes állapotodat. Szabályokkal csak problémákat szülsz.
Mert természetes állapotod a szeretet. A szeretet a tiéd, azt nem veheti el tőled senki. Ez az eredeti arcod. A társadalom arra nevel, hogy légy kemény, férfias és versenyképes... de az csak egy maszk, egy álarc, az egó.
A szeretet: állapot. A szeretéssel rengetegen összekeverik. A szeretés elmúlik, mert a külvilág egy meghatározott irányába ível... valaki vagy valami felé. Ezért egy nap a dolog megszokottá válik, vagy ugyanaz az energia átcsaphat gyűlöletbe is. Mert ugyanaz a kettő. Ugyanaz az energia, csak arculatot vált. A szeretés téged szolgál, de nem szeretet, mégis annyian annak hiszik... Mindenki tanulás céljából találkozik valakivel. És amikor tapasztalatot cseréltetek egymással az önismeret rögös útján, tovább kell menni. Mindenki tudatos kalandor a megvilágosodásig (a tudatosság a lényeg). De annyira ragaszkodik mindenki a másikhoz... És annyira fontosnak tartja mindenki a másik múltját... Mindezt az egó szüli. Korlátozást és ítélkezést. A probléma, hogy azonosítjátok magatokat az egótokkal, és átengeditek neki az irányítást.
Én azt mondom, szerelem csak az Élet iránt létezhet. És szerelem csak akkor létezhet, ha már megismerted önmagad, vagy úton vagy a megismeréshez. Ezt kivéve minden csak önelhitetés... Ha lekorlátozol egy energiaáramlást valakire, az már szeretés. Így elmúlik vagy arculatot vált.
Találkozol valakivel... és az a valaki nagyon sokat ad neked az önismeret útján... ezért rózsaszínné válik a világod... mert az önismeret útján jársz, és ekkor megtapasztalsz valamit az isteniből... A másik segített. Rámutatott, kiegészített. De az úton való haladás tovább kényszerít. És az egónak ez nem tetszik. Félelmei lesznek, és ragaszkodásba csap át a kapcsolat... onnantól pedig végtelen problémákba.
De ha tudatosak vagytok, akkor egy mély elfogadással elengeditek egymást, és haladtok tovább... Semmit sem veszítettetek. Csak az egó gyengült. Így jutottál közelebb önmagadhoz.
... A fizikai világ lényege az energia folyamatos változása. De energia meg nem semmisül, és nem is teremtődik a semmiből (ne keverjük a dolgot a spirálok szimmetriacsökkenéséből származó vákuumenergia-csapolással, vagy a mágneses témákkal). Az energiamegmaradás tétele korlátoz mindenkit ''jó és rossz'' dolgok megtételében. Az anyag úgyis formát vált, így semmi nem maradhat állandó... Itt.
Így, az Igazság nem lehet a fizikai síkban elrejtve, mert az Igazság csak örök lehet. Ami múlandó, csak hamis lehet.
Természetesen szegény társadalom mindenütt csak azon fáradozik, hogy az Igazságot az anyagiban keresse... A társadalom csupán az egók kohója és fejlesztője. Mikor megszületsz, már kitöltesz a verseny nevezési űrlapján néhány rublikát: név, születési hely, idő, és vallás. Onnantól pedig irány az illúziókkal megrakott mókuskerék... De nem ez a természetes sorsunk. És ez az út sosem bontakoztat ki minket. Ellenkezőleg - csak megöl. Napról napra közelebb visz a gondterhelt halálhoz.
Szerencsére, ahogy az intelligenciaszint és az öntudatra ébredés mértéke egyre növekedik, úgy hanyagolja minden intelligens ember a vallásokat és az azok adta kötösségeket. Egy vallás, egy társadalom: ezet kötöttség. Korlát, korlát mindenütt, ami csak sokszorozódik... Lehet, hogy valakit megkereszteltek annó, meg talán bizonyítványt is állítottak ki arról a szegény párnapos gyermekről, aki még abszolút nem tudatos a fizikai világ iránt... de a lelkére nem tudtak mit rárakni, mert az sérthetetlen. Így a kreativitása elpusztítását onnan indítják el, hogy belekényszerítik egy társadalomba, belekényszerítik egy vallásba, és így megteremtik az egója alapját már az első napokban. Onnantól már bármi lehet belőle a társadalomban, csak megvilágosodott ember nem. De mégis az Élet próbál ez ellen tenni... rengetegen fontolgatják ma a tinikorban néha az öngyilkosságot, és valahogyan mindenki eljut egy komoly önvizsgálathoz, és kinevetve a vallásokat és a társadalmat az önvizsgálattal az Igazságot indul keresni.
... A tudományos vallások ezzel szemben már nem embereken alapszanak...
A pszichológia befelé indul, a filozófia pedig kifelé. Nem haszontalanok, csak ha nem meditatív kezekbe kerülnek. Mindkettővel lehet valamit kezdeni. Wittgenstein már jóval túl van a filozófián... az már inkább komoly önismeret, ahova ő eljutott, de a legtöbb filozófus mégis csak ''vakként értekezik a fényről''-eset... Wittgenstein már meghaladta a begyöpösödött elmés korlátokat, eljutott a csend megtapasztalásához. Ilyet csak egy meditatív ember tud írni. De a legtöbb filozódiai mondat tömény elmezagyvaság. Nemritkán csak a feltűnés jegyében alkotják meg maguknak az önmaguktól megrészegedett okos emberek a saját agyszüleményiket.
A pszichológia nagyobb mankó tud lenni az önkutatásban. Persze nem úgy, ahogy a klasszikusan elképzelt pszichiáterre szükség van... egy ilyen ember csak további problémákat hoz a konyhára. Az egyénnek egyedül kell rátalálnia a problémák gyökerére, mert alapjaiban véve mindannyian egyedül járjuk a saját útunk. Sokszor persze segítenek emberek, tükröt tartva önmagunk tulajdonságaira rámutatva.
De a pszichológia alapjaiban csak abban akar segíteni, hogy az idegösszeroppanáshoz vezető egót visszatérítse egy normális átlagemberi kerékvágásba. De az egó ottmarad, csak picit formálódik. És minden átlagember már egy eltévedt egó. A pszichológia úgy nem segít, ahogy a társadalom hiszi. A pszichológus ugyanolyan problémákkal van tele, mint a többi ember, csak más könyveket olvasott, és más áll a papírjain. Az elméje ugyanolyan zavaros. Az igazi segítség minden felesleges réteg lehántása, hogy a hordalékoktól mentes arcunkat ismét megtapasztaljuk.
A pszichológia álmos - tudatalatti - transzos része a fontos. Az álmok segítenek megmutatni, hogy kik vagyunk jelen pillanatban. De az álmok forrása... az a Lényeg.
A zenesek például nem is foglalkoznak az álmaikkal - nem az a céljuk, hogy tökéletesen megreformálják önmagukat a teljesebb élethez, hanem egyenesen szaladnak a gondolatmentes állapot eléréséhez... a Forráshoz... a gondolatmentes állapot pedig a tudatosság emelésével csökkenti a vágyakat... csökkenti a gondolatokat, így csökkenti az álmok számát is. Az álmok abban segítenek, hogy teljesebben kifejezhesd magad vágyaid szempontjából. Nem haszontalanok, sokat segíthetnek, ha valaki ismerkedik az intuíció szimbolikus nyelvével. Az álmok útat mutatnak, hogy jobban érezhesd magad, de a vágyak a mozgatórugói.
Az álmok hídak a Forrás és a zagyva elme közt. A természetes nyelv összekapcsolódik a racionális torz társadalmi nyelvvel, és egy elég nehezen érthető kommunikáció alakul ki belőle. Ez az álom.
A tudatalatti... az pedig egy nagyon fontos dolog. Nincs is talán annál fontosabb! És a pszichológiát kivéve nem hívja fel a figyelmet rá egy vallás sem. Pedig az ott megbúvó szennyeződések zárják el a tudatosság lehetőségét. A tudatalatti szennyeződések változtatják az eleve meglévő mennyországot, a Paradicsomot (természet) pokollá. Az elfojtások és megszokások... Csak az ember képes formálni a természetet. Ha ő nincs, egyensúly van. De ő beleszólhat tudatosan. És ami a tudatalatti és tudatos rétegeiben lappang, azt sugározza ki a természetre. Körbenézhetsz a világban... Az pontosan tükrözi az embert... Amíg nincs gyökeres változás az emberi tudatosságban, nincs esély túlélni az általunk olyan szépen megtervezett globális öngyilkosságot...
Tudatalatti = Elfojtások és megszokások. Ezek kiirtásában, feldolgozásában segít a tudatosság emelése, az ellazulás, a meditáció.
A Forrás segít... most is. Mindig. Csak az egó, az elme illúziója takarja el előlünk a megértés lehetőségét. Az egó egyénnek hiteti el magát magunkkal, pedig mindannyian ugyanonnan származunk, ugyanazok a lehetőségek vagyunk, és alapjáraton elme nélküliek vagyunk. Igazi, eredeti Egyéniségek.
Mindannyian másképp vagyunk egyformák.
[Szerkesztve].
-
szucsi
őstag
válasz
Sir Pocok
#178
üzenetére
Szerintem paranoid a fickó, bárki is legyen az. A mindent mindennel összemosás önmagában nem bölcsesség, csak zavaros fogalmakkal való zsonglőrködés, a megismerésmódok egybemosása, amely nem valós megismeréshez, csak narcisztikus szellemi faszveréshez vezet, viszont sokan bekajolják. IMHO
-
console
aktív tag
őszintén köszönöm, hogy demonstráltátok a népnek az elme okozta ítélkezési vágyat és így kiemeltétek, hogy mi is az az elme.
így rámutattatok a filozófia elmében zajló káosz-lényegére, amelyből az okosabbik emberi réteg olyan szép elméleteket kovácsol, de végső soron csak önmagát nyomorítja meg...
a sok beszéd azt szolgálja, hogy amíg olvasol, olyasmi újdonságokról hallasz, amikről még sehol. ezért, ha nyitott vagy, az elméd csendesedik, de ha zárt vagy, lázad, mert ellenkezik a te életed során felállított ''igazságoddal''. (nem fura, hogy mindenki rendelkezik egy élete során felállított ''igazsággal'', de mégis mindig a te jelenlegid a legigazabb? - ezek a filozófiák...)
a szokatlanság, az új, csendesedést vált ki. de az együttérzést és az ellenkezést ugyanaz az energia táplálja...
bárki bármilyen reakciót vált ki belőled, te energiát adsz le... vagy azért, mert vele tartasz, vagy azért, mert ellenkezel vele.
amíg él az egód, egyre megy, milyen választ adsz... úgyis eszedbe jut a mondandóm majd este... lefekvés előtt.. de majd holnap a melóhelyen is... ez a zavart elméd átka.
én egyszerű vagyok. nem használok szakszavakat, mert nem is értek semmi bonyolulthoz. a bonyolultság csak az egónak való. nem okoskodás a célom, azt meghagyom a társadalomnak...
a megtapasztalás lehetősége pedig mindenkinek adott... az Élet/Isten/Taó nem olyan fukar, hogy csak ''kiválasztottaknak'' engedne betekintést. ilyen nézetet muszáj kiegészíteni azzal, hogy minden ember ''kiválasztott''.
a meditáció lényegét tildy is megtapasztalta már. Sir Pocok is, én is... de még ti is innen mind... csak nem tudtok róla, mert a boldog pillanataitokat utána elméletekkel kezdtétek magyarázni, és így csúszott az ki a markotokból.
akinek zavart az elméje, a szokatlanságtól lecsendesedik, de akinek már alapból csendes az elméje, annak lerövidítem mondandóm:
Menj, meditálj! Menj, és keresd az általam említett csendet! Ne nekem akarj hinni, hisz amíg szavak vannak, én is hazudok... csupán hatásfokban különbözök a többiek hazugságától. Menj, és tapasztald meg! Nem én adom AZT, nem is a vallások, nem is mások... Az benned van!
[Szerkesztve].
-
rdi
veterán
Senki nem akart +bántani.
Azért a filozófia talán mégis csak több önmagunk igazságánál. Talán elfogadható, hogy a logikus érvelésen alapuló az életről, társadalomról, politikáról szóló filozófiai levezetések tudománynak tekinthetők.
És nem azért, mert szakkifejezéseket, szakszavakat tartalmaz egy filozófiai mű, vagy eszmefuttatás, még csak azért sem, mert esetleg igaza van.
Hanem azért, mert bizonyítási eljárásában meg kíván felelni az (meg)ismételhetőség, a vizsgálhatóság, az ellenőrizhetőség és bizonyíthatóság kritériumainak.
Azért lenne jó pszichológia történetet olvasni, mert abban jót derülhetnél a 19 század kezdeti pszichológiai próbálkozásokon, hogy ugyanis az (akkori) elméletek kísérletekben legyenek bizonyíthatók. És ez így van ma is, még ha bizonyításon nem kell feltétlenül tapasztalati ténybizonyítást érteni.
Pontosan érthető ez, ha belegondolsz, hogy bizonyos atomi, szubatomi részecskék létezése már akkor bizonyított volt, amikor még nem állt rendelkezésre valós, megfigyelésen alapuló tapasztalati tény.
Amikor bőven írsz egy témáról, célszerű lenne kevesebbet fogni, ugyanis ha szerteágazó a mondanivalód, az nem csak nehezen érthető, hanem logika nélküli, ezért nehezen védhető (bizonyítható be az igazsága).
Vagyis:
hipotézis - bizonyítás - ellenőrzés - hipotézis módosítása - bizonyítás - ellenőrzés
programtervezés - kódolás - (magyarázatok) - ellenőrzés -program módosításFej! Tor! Potroh!
-
szucsi
őstag
Ha hisz valamibven, akkor nem kell, hogy a természettudomány eszközeivel próbálkozzon. A vallás a dogmák elfogadásán keresztül vezet a világ megismeréséhez. Ha a dogmákat természettudományos eszközökkel igyekszenek igazolni, nemcsak hogy zavarossá, de hiteltelenné és roppant viccessé is teszi az egész rendszert, lásd a vatikáni akadémia tudományos vizsgálata a szűznemzésről. A filozófia sem a tudományos megismerés szigorú útját járja, gondolj bele, az az igen negy fokú absztrakciós szint, ahol a filozófia dolgozik, nagyon kis teret ad a szimbólumlehorgonyzásra, ergo a filozófiában használt jelentések, és maga a filozófia sokkal inkább egy logikai rendszerépítéshez hasonlít, soha nem a mérhetőségen, az objektivitáson, vagy a módszeren van a hangsúly. A pszichológia igyekszik természettudományos megalapozottsággal működni, legalább is az akademikus pszichológia. (Fontos például, hogy a hipotézist szét tudja válogatni valaki magában a ''valóság''-tól. Az ellenőrizetlen hipotézisek elsősorban a hipotézis kiagyalóiról szólnak. Igazságként, ad absurdum dogmaként kezelésük pedig a pár hsz-szel korábban említett lelki deformáció jelei
) Vadhajtások persze vannak, de azok nem is nevezik magukat tudománynak.
ps. egyébként a szkeptikusabbja Freudot is a vallások közé sorolja, részben jogosan, részben tudatlanságból.
[Szerkesztve] -
console
aktív tag
Köszönöm!
(Osho nevében is köszönöm a dicsérő szavakat - egy ''paranoid'' megvilágosodott mester 150ezer szannyásszal... ez nagyon feldobta a napom hangulatát - köszönöm! )
majd mesélek egy-két zenmester és tanítvány közti komoly párbeszédet is
az lesz aztán a csúcs! érdemes megvárni! 
[Szerkesztve].
-
Sir Pocok
őstag
Mindig örömmel olvasom a cinikus hozzászólásaidat
, kb. 5 évvel ezelőtt hasonlóan viszonyultam a témához. Hülyeségnek tartottam az egészet, misztikus humbugnak. Én aztán mindig szkeptikus voltam az ilyen világmegváltó dolgok tekintetében. Egyik nap azonban úgy határoztam, hogy elmegyek és veszek egy könyvet(gyötört a kíváncsiság… ). Nézegettem a könyveket és végül D. T. Suzuki zen mester könyvét választottam (tetszett a neve ). Elkezdtem olvasni és nagyon elgondolkodtatott amit, írt. Próbáltam benne fogást találni, többször átgondoltam és végül arra következtetésre kellett jutnom, hogy igaza van. Pedig én nekem komoly fenntartásaim voltak. Innentől kezdve nem volt megállás, sorra vásároltam és olvastam a mesterek könyveit és elkezdtem gyakorolni. Azóta sok minden megváltozott bennem. Talán mondhatóm azt, hogy kiegyensúlyozottabb és bölcsebb lettem, már nem félek semmitől. Én és console kolléga nem szeretnénk semmit se reklámozni és erőltetni, mi csak azt szeretnék, hogy kiegyensúlyozott, bölcs és boldog emberek legyetek. Ezért is kezdtem írni blogot itt a PH!-n, mert ha már egy embernek tudok segíteni az már nekem bőven elég.Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.
-
szucsi
őstag
válasz
Sir Pocok
#189
üzenetére
''mi csak azt szeretnék, hogy kiegyensúlyozott, bölcs és boldog emberek legyetek''
Látod, én ezt napi 8 órában csinálom a klieneseimmel. Biztos, hogy van, akinek bejön, amit csináltok. Én csak azt tudom, hogy az én természettudományos (és csak másodsorban szkeptikus) agyamnak ez zöldség. Ha azt mondod, hogy meditálj, és ezáltal jó lesz neked, bele sem írok a topicba, egyetértek, sőt, még is. Csendben lenni, és meghallani a belső hangokat nagyon fontos. De amit a mestered ex catedra kijelent, mint abszolút frankót, az egy rakás áltudományos, maszatos, és innen-onnan ollózott (pl: ego, ROTFL) fos. Ő mondja, hogy csak a meditáció útján ismerheted meg, akkor meg mi a fütyinek kábítja itt a népet egóval, meg vallással, mármint, hogy szerinte mi vallás? Miért alkot ítéletet mindenféléről, amihez nyilvánvalóan semmi köze, már azon kívül, hogy mantrázza az OSHI mestert frankóit. Igaza volt erdeinek, tessék már fellapozni egy tetves pszichológiatörténetet, egy nyüves tudományfilozófiát, meg egy rohadt tudományos módszertant, ad absurdum egy vaskos általános lélektant. Az égvilágon semmi bajom nincs azzal, ha valaki tőlem eltérően ismeri meg a megismernivalót, éljen a lelki béke, csak ne legyen már nyakonverve áltudományos-álmély-álbölcsész körítéssel.
peace -
console
aktív tag
Szannyáz az az esemény, amikor a megvilágosodott mester tanítványul (szannyászin) fogad valakit. Osho tanítványai zömmel nyugati értelmiségiek voltak, akik meghallva az ő szavait azonnal mentek Indiába, hogy találkozhassanak vele... (leginkább azok, akik pontosan megérezték azt az ''illatot'', ami egy mesterből árad... akik már megutálták a begyöpösödött és elanyagiasodott és elfelszínesedett, értelmetlen ''civilizációt'')
Tanítási módszerei segítsévégel többszázan érték el a megvilágosodást és többtízezren nagyon sokat léptek előre spirituális útjukon.
A módszereiről.
Minden reggel egy másfél órás előadás (több, mint 30 éven keresztül az asramban), és este szintén másfél óra a dharsan (találkozás a mesterrel). Az előadások során Osho egy pódiumon naponta 5-6 kérdésre válaszolt hosszabb-rövidebb monológokban. A dharsanon adta a szannyászt új embereknek, egyengette a tanítványok csakráit, és néha energia-dharsanok formájában hatalmas ''energia-show''-kat rendezett (csakis a fejlődés érdekében).
Ezeket leszámítva a nap 20 óráját a szobájában töltötte a szamádhi (elmenélküliség) állapotában.
A nap többi részében az asram - akár egy szabadidő-centrum -, folyamatos és változatos programokat kínált a tanítványoknak (Vipasszana, Kundalini, Csakrameditáció, Pörgés, Szembesítés ( ), Dinamikus meditáció). És persze rengeteg nem helybéli program - túrák, tóparti csendbenlét, városi éberség-programok (pl. a híres ''Klikk-gyakorlat'').
Minden csoportnak van egy csoportvezetője, aki vagy egy nagyon előrehaladott tanítvány, vagy pszichológus, aki pontosan megértette már a megvilágosodás mibenlétét, és ez alapján egészen másképp áll a fájdalommal teli emberekhez (csak az a cél, hogy mindent felszínre hozzanak).
Osho beszédei csak és kizárólag arra szolgáltak, hogy mindenfajta hitet és reményt elvegyenek az emberektől (mert ezek képezik az egó alapjait), és elvezesse őket a megtapasztaláshoz... Imádta az olyan híreket, új információkat, amikor megcáfoltak valamit a tudományban, vagy a történelemben... nagyon szerette a begyöpösödött elméket egy időre lecsendesíteni vagy épp felháborítani olyan információkkal, amiket évszázadok óta biztosra hittek, de mégis valaki felbukkant, hogy megdöntse azokat. (pl. a Kheopsz-piramis energiatere (ugye ismeritek a borotvaélezős esetet?) vagy hogy Jézus 17 évet töltött keleten jógikkal).
Az asram ma is működik, egyik legöregebb tanítványa, Chaitanya a mostani mester..
-
szucsi
őstag
Értem. most már csak az a kérdés, hogy mit keres ez a téma ebben a topicban? Mert azon kívül, hogy leírtad, hogy a címben szereplő tudományok nyugati vallások, meg minden bajuk van, tképpen akár nyithatnál is egy ''OSHO mester bölcs tanításai'' topicot, esetleg egy kreatívabb topikcím lehetne ez: ''Now and Zen''. Mennék olvasni. Eskü.
Egy hasonlattal: képzeld el, hogy van egy ''Nagy kanál topic'', ahol a kanál iránt érdeklődők diskurálnak a kanálról, mire jön valaki, és kiböffenti, mint a kopasz kisfiú a mátrixban, hogy nincs kanál.
Esetleg ha valki leírná a processzoros szekcióban, hogy az Intel és az AMD tulajdonképpen nem processzorok, hanem Isten küldöttei, akiket azért gondolunk processzoroknak, mert Isten úgy akarja. Szerinted mi lenne a reakció egy HW fórumon?
Na üdv, további jó csakrázást, tisztelettel:
szucsi -
rdi
veterán
Jó neked, mert én nem értem!
''Osho beszédei csak és kizárólag arra szolgáltak, hogy mindenfajta hitet és reményt elvegyenek az emberektől (mert ezek képezik az egó alapjait), és elvezesse őket a megtapasztaláshoz... Imádta az olyan híreket, új információkat, amikor megcáfoltak valamit a tudományban, vagy a történelemben... nagyon szerette a begyöpösödött elméket egy időre lecsendesíteni vagy épp felháborítani olyan információkkal, amiket évszázadok óta biztosra hittek, de mégis valaki felbukkant, hogy megdöntse azokat.''
Ha nekem folyamatosan egymással nem összefüggő, tudományos, történeti elképzeléseket cáfoló beszédeket mondanak, akkor valóban mélyen, egy idő után talán túlságosan is soklat és túl mélyen ezekkel fogok foglalkozni.
Tehát valószínűleg nehéz szellemi tevékenységet folytatnék, de miért is kellene elvesztenem bármiben a hitet és a reményt?
Ja és miért is a hit és aremény alkotják az agó alapjait?
Nem lehet, hogy itt valami végzetes fordítási hibá(k)ról
van szó ?Fej! Tor! Potroh!
-
szucsi
őstag
Ez egy pszichológus-értem volt. Az angolban inkább az ''I see'' fejezi ki, mint az ''I understand''. Tudod, a South Parkban is mindig ezt mondja a pszichológus bácsi. Értem?
Egyébként nem hiszem, hogy fordítási hiba, egyszerűen a valamelyest pszichológián-filozófián vagy természettudományon szocializálódott emberek leakadnak rajta, mert a fogalmak, amiket használ, nem azonosak azokkal, amelyeket számunkra jelentenek. Ezért a zagyvarék-érzet.
Kár, hogy nem görög betűkkel, vagy ilyesmivel jelölik a fogalmakat, az sokkal jobb lenne, nem gülüzne az ember szeme a szemantikus interferencia miatt.![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
[Szerkesztve] -
console
aktív tag
kiskorom óta egy kérdés foglalkoztatott leginkább: mi az élet? annak oka, lényege, miértje.
rengeteget olvastam az infós középsulis idő alatt. egy választ kerestem... vagy valamit, amibe kapaszkodhatok.
foglalkoztam ezer témakörrel, sehol nem találtam, de halvány útmutatókra leltem Márai Sándor, Weöres Sándor néhány művében... és sok művész egy-egy mondatában...
hamar rájöttem, hogy a legtöbb könyv olyan okosságot ad, amit csak egy kvízműsorban tudsz felhasználni, és egyébként szinte teljesen haszontalan. így nem pártoltam sosem az okosságot... hisz amit az ember mesterségesen kitalál, az úgyis végtelen és jóformán felesleges. én valami mást kerestem...
mígnem 5-6 évnyi olvasás (humán, majd reál, majd ezo) után rátaláltam a ''megvilágosodás'' szóra... régebben is hallottam, de ahogy egy történelemkönyvben szerepel... senki figyelmét nem kelti fel. nem is csoda.
elkezdtem frissen a témáról olvasni... olvastam mesterektől (mára már legalább 8-tól komolyabban)... és már az első pillanatban teljesen elbűvöltek mindannyian! az ő mondataikban megtaláltam valamit, amit sehol máshol.
én így nevezem: TARTALOM.
majd mikor a meditációt megtapasztaltam... azután csak ennyit tudok mondani: ''már értem''.
ma már tudom, hogy ezt kerestem. azaz ennek keresem a legkiteljesedettebb állapotát, ami egy természetadta lehetőség. és mindenről szólt nekem a nyugat, csak erről nem.
szóval, úgy gondoltam - naivan -, hogy akik egy ilyen topikba sereglenek, azokat a természetes, örök és állandó Igazság érdekli.
belátom, tévedtem.
már értem, hogy ti ehelyett filozofálni akartok.
enyhe mosoly fűszerezi a szám szélét... folytassátok.
[Szerkesztve].
-
console
aktív tag
az elmével leúszol a mélybe, de az elme kikészül, otthagy egy rövid időre a csendben.
a paradox-jelenség közismert minden mesternél... a logikát el kell dobnod, ha az abszolútra törekszel, mert az Élet egyáltalán nem logikus! annyira nem, hogy az már illogikus!
a matematika oltja be a gyerekeket a logikára, és ezért majd úgy tudják, hogy 1+1 az 2. miért? hiszen a matematika csak az emberi elme játéka... az Életnek erre nincs szüksége. sőt, a Természet nagyon szereti megtréfálni a tudósokat irracionális számokkal (3,14; 1,618; stb.), mert azokra építi a spiráljait és a gömbjeit (a többit csak az ember alkotja magának).
és a matematikai beoltás okozza a szerelmi problémákat. egy lány azt hiszi, hogy a férfi szeretetmennyisége adott, és ha ebből egy másik nőnek ad, akkor neki csak kevesebbet tud adni... ezt teszi a logika. megmérgezi még a szerelmet, a meditáció egyik hatalmas forrását is!
én pedig azt mondom, ha szeretetet adsz, akkor nemhogy kevesebbet, még többet tudsz majd adni! miért? csak. próbáld ki, de ne puszta számításból... az Élet nem logikus... és az Élet színtiszta képviselői a gyerekek, a hölgyek nagyon gyakran, és a megvilágosodott mesterek. láttál már olyat, hogy egy nő vagy egy gyerek logikus?
de a paradox dolgokra tartogatok még szép kis zen sztorikat... komolyan érdekel, mit lép egy bölcsességet szerető ember az elmeakasztásra.
A remény az az erő, ami táplálja a vágyaid. ''A tűz, amely emészt...''
A hit pedig az, amit kiskorod óta belédoltott a külvilág.
Ha ezeket eldobod, elvágtad a gondolatok gyökerét, eldobtad az egót...
[Szerkesztve].
-
Gh0sT
addikt
Látom elszaladt a téma egy kicsit a keleti filozófia irányába, amit – bevallom – nagy örömmel tapasztaltam. Remélem, hogy console kolléga és Sir Pocok továbbra is képviselteti magát itt a topicban és megosztják velünk nézeteiket.
Én sajnos abszolút nem tudok ilyen „idegen” és számomra különös dolgokról írni, csak a mindennapi életből merítek tapasztalatot. Ebből adódóan talán felszínesnek is tűnhet az újabb kérdésem, amit fel fogok vetni:
Milyen érzés feleslegessé válni? Egyáltalán ki mikor érzi azt, hogy feleslegessé vált? Hogyan fordulhat elő ez, és kiből mit vált ki?Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
) Mondjuk aki csak egy személyt tud kedvelni,”szeretni” az még nem jelenti,hogy ki tud „tágulni” és mindenkit szeretni.(pl: én sem tudom ezt,de attól még beszélhetünk róla) Nem akarnám,hogy az egóink rangsoroljanak,nagyon is értekelem azt az embert aki csak egy embert tud szeretni,sőt néha átérzem azt is aki csak magának él.(ez szinte velünk született,az egó dominál ebben a társadalomban,nincs ezzel gond,csak jó tudni – hogy teljesebben megérthesd,megélhesd a dolgokat)
Ha tudnád, mennyit kersetem a megfelelő kifejezést!
)
az lesz aztán a csúcs! érdemes megvárni! 
Ezt még soha nem halottam. Hát ez van, holtig tanul a jó pap is, hát még a jó ateista. ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
. Peace