Aktív témák

  • guga

    Közösségépítő

    Almássy Téri Szabadidő Központ …

    III.Emelet férfi wc ajtaja belülről.

    Ez áll rajta:

    Elbasztam a sulit,
    és így az életem.
    Bocsáss meg ezért,
    nekem Istenem.

    Nem leszek,
    nincs több esély.

    Éppen vége volt a Biblia órának és a lelkésszel készültem néhány szót váltani, de előtte elsiettem wc-re és közben ez a felirat ötlött a szemembe. Rögtön eszembe jutott a régi iskolás énem, hogy vajon volt e nekem is ilyen keserű pillanatom, hogy ezt írtam volna az ajtóra? Valószínűleg igen, mert én akkoriban a lázongó ifjúság élharcosaként svájci sapkában jártam és bele volt hímezve, hogy szar az élet Etelka. Nem tudom már mi sarkallt a felirat viselésére és hirdetésére ország s világ szeme láttára, de ma már tudom, hogy tévedtem. Ennek több oka is van.
    Vegyük alapul ezt a wc ajtót. Ez a fiú ideírt valamit, talán üzenni akart, talán válaszra várt. Amennyiben Isten is ugyanúgy gondolja, mint Ő, hogy nincs több esélye, akkor nagyon is helyénvaló az írás ott a wc ajtaján, mert ha ezzel Isten is egyetért és az az akarata, akkor valóban nincs több esély. Másrészt Isten csak akkor válaszolna annak a fiúnak írásban ott a wc ajtaján, hogy segítsen rajta, ha erre más esély nem mutatkozna és más lehetőség már nem lenne, de szerencsére Isten már jó előre gondolt erre a fiúra is, hogy ha el lesz keseredve valamilyen okból, akkor nyugodtan lapozgathassa a Bibliát, ami olyan az emberi léleknek, akár egy műszaki cikk eladásakor a használati utasítás. Egy 14 éves korú gyermek az ténylegesen gyermek, nincs kiforrott életszemlélete csak akarata s ha nem aszerint történik és azt nem tudja feldolgozni vagy jellem gyenge, akkor átmegy a téma önsajnálatba. Sokszor lehet látni a boltokban, hogy 3-6 éves korosztály képviselői rángatják az anyjuk szoknyáját és hosszú anyúúúúúúúúúúúúúúúúú vegyél nekem ezt meg azt-al sírásra vagy rosszabb esetben hisztériában törnek ki és a padlón fetrengenek ha nem az elképzeléseiknek megfelelően történni vagy az akaratuknak megfelelően.
    Szükséges a gyermekek akaratát megtörténni és ezzel a jellemüket erősíteni, mert akkor a későbbiek folyamán jobban el tudják viselni a kudarcokat. Sajnos láttam már 20-25 éves fiatalembert lemerevedni és határozatlanul forgatni a szemét, mert valamit nem tudott feldolgozni, majd olyan dühroham vett rajta erőt, hogy rossz volt nézni s mindez nem azért mert éhezett vagy fizikailag sérült és fájt valamije, hanem csak egyszerűen valaki nem engedte előre a sorban úgy, ahogy azt Ő elképzelte.
    A napokban történt egy sajnálatos esemény, amikor este egy szórakozó hely előtt egy szóváltás után az egyik sértett hazament a fegyveréért és miután visszatért fejbe lőtte azt, akitől vélt vagy valós sérelmét elszenvedte.
    Hol vagyunk mi lelkileg az egyiptomi rabszolgáktól? Hol vagyunk mi jellemben azoktól az emberektől, akiket mint például az örményeket is, végighajszoltak a sivatagon étlen, szomjan és végig kellett nézniük, ahogy a gyermekeik elesnek a homokban és ott kellett őket hagyni, vagy akármelyik hozzátartozójukat, ahogy az őrök fejbelövik és berugják a homokba, majd kiabálva tovább hajszolták őket. Ilyenkor mindig ez jut eszembe, hogy mennyire gyenge ez a társadalom és mennyire büszke, hogy egy szóváltás után is csak az a megoldás jut eszébe, megtorolni minden áron.
    Vajon megérdemelte az az ember a halált? Fiatal volt, nyilván volt olyan aki szerette és becsülte, neki magának is tervei voltak és biztosan nem komoly dolgon alapult a vita, hanem olyan apróságon, amit a szeretteinknek bármikor elnézünk, de egy idegennek nem, esetleg hibázott, de biztos lett volna más megoldás a pisztolyon kívül.

    A Bibliában van egy asszony: Királyok I. Könyve 17/8-17/24

    Most azok kedvéért, akik szeretnék elolvasni, de Bibliájuk nincs, miattuk bemásolom az ide vonatkozó részt:



    8.
    És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
    9.
    Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
    10.
    És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.
    11.
    De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.
    12.
    Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
    13.
    Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
    14.
    Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.
    15.
    És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.
    16.
    A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.
    17.
    És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
    18.
    Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
    19.
    És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, a melyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.
    20.
    Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?
    21.
    És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!
    22.
    És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
    23.
    És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
    24.
    És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.


    Illés próféta azt kérte az asszonytól, hogy abból az utolsó kis marék lisztből és olajból, amit arra szántak, hogy a haláluk előtt elfogyasszanak, előbb neki süssenek belőle kenyeret. Komolyan mondom egy kicsit jobban belegondolva valószínűleg elzavartam volna ezt az embert ha ilyet kért volna tőlem. Elképzeltem, hogy éhség tör ki magyar országon, mert olyan a gazdasági helyzet, hisz a földnek oly sok pontján éheznek az emberek, van olyan ország is, ahol eddig jólét volt és boldog családi életet éltek, de egy belviszálynak köszönhetően tönkrement az ország. Mondjuk, hogy egy ilyen helyzetben jövök ki a házunkból és hozzám lép egy idegen, hogy segítsem ki egy pohár vízzel. Valószínűleg a jelenlegi névleges jólétben sem sokan tennék ezt meg egy idegen embernek ha csak úgy ismeretlenül hozzálép az utcán, nemhogy egy ez után esetleg bekövetkező éhezéskor. Sőt ez az idegen még azzal is megtetézné, hogy amit otthon találok a hűtőben egy kevés élelmiszert vagy akár egy száraz kenyeret vagy néhány krumplit, ami megmaradt, abból elsőnek neki adjak s majd ha valami marad, akkor azt elfogyaszthatja a feleségem és a két gyermekem.

    Nonszensz, azaz az én emberi számításaim szerint elzavarnám. Ám ez az özvegyasszony ebbe a helyzetbe került és bölcsen döntött. Ugyan éheztek és csak egy minimális élelmiszerük volt, de azt Isten beszéde szerint használta fel és Isten akarata szerint. Ha nem fogadta volna hittel Illés beszédét, hanem csökönyösen a saját gondolataiba temetkezve és Illést semmibe véve otthagyta volna Őt és úgy gondolkozott volna, hogy inkább Ő fogyasztja el a gyermekével együtt azt a keveset, amit otthonában talál, akkor ugyan egy kevéssel meghosszabbíthatta volna az életét, de minden bizonnyal meghaltak volna ahogyan Ő maga is gondolta. E szerencsére bölcsen döntött. Az is eszembe jutott, hogy Illés vajon önző módon saját maga miatt kérte, hogy előbb Ő maga ehessen a kenyérből, amit süt? Mert mondhatta volna azt is, hogy készítse el és egyenek belőle együtt vagy esetleg számítva a kudarcra mondhatta volna úgy hogy lehetne, hogy kapjak belőle? Mert ha nem, akkor máshoz fordulok segítségért. De aztán végiggondolva eszembe jutott, hogy Isten embere maga Isten, mert Isten lelke lakozik benne, tehát neki bőven lett volna más módja is, hogy élelmiszert vegyen magához, mert róla Isten gondoskodik, de Isten az özvegyasszonynak hitet szeretett volna tanítani, hogy ne a marék lisztbe és olajba helyezze bizodalmát, hanem magába Istenbe, akinél nem egy marék liszt és egy kevés olaj van.
    Aki Isten beszédét megveti, az magát Istent veti meg és Istent utasítja el.

    A mai világban úgy alakul, hogy ha valaki nehezen megoldható problémával találkozik, akkor automatikusan helyes megoldást keres, hogy a problémát elkerülje. Ha nem talál, akkor elkeseredik és összeomlik. De sok olyan hívő is van, aki magáról azt vallja, hogy keresztény, s ennek ellenére ha nehézségekkel találja magát szemben, akkor nem magára Isten lelkére vágyik, hanem Istentől azt kéri, hogy adjon neki erre a problémára megoldást. Ha ad, akkor megnyugszik és hálákat ad Istennek, ha nem, akkor elkeseredik és átkozódik.

    Ha egy olyan embernek, aki Istenben hisz, feltesszük azt a kérdést, hogy Isten a te problémádat meg tudja oldani vagy sem? Akkor ha illendőségből, ha tudásból is, de azt válaszolja, hogy persze-persze Isten mindenható. Ennek ellenére mégsem hisz benne, mert elképzelhetetlennek tartja, hogy egy olyan problémát, amit Ő nem tud megoldani, azt majd valami láthatatlan és hallhatatlan micsoda ripsz-ropsz helyrehoz, hiányzik belőle a hit.

    A lelkészünk mesélt egy asszonyról, aki 10 évvel ezelőtt kapott üdvösséget, de a férje nagyon megnehezítette az életét, mert hasonlóan élt, mint Pál Apostol. Pál Apostolról azt kell tudni, hogy mielőtt Jézussal nem találkozott, előtte módszeresen üldözte és verte a keresztényeket, akik magukat Jézus követőinek vallották. S miután maga Jézus szólította meg Őt, majd 3 napra megvakította és utána hozzá küldte egy emberét, utána amilyen lelkesedéssel üldözte Őket, azt megsokszorozva hirdette Isten Evangéliumát. Ennek az asszonynak is a férje megverte Őt többször annak okán, hogy eljárt a gyülekezetbe. Egy alkalommal mikor 3 napos Bibliai szeminárium volt, az asszony újra kérlelte férjét, hogy engedje el Őt, ám az konokul kiabált vele és megígérte neki, hogy elválnak, mert ez így nem élet és nem házasság. Az asszony azt válaszolta a férjének, hogy én a te engedélyedet kapva szerettem volna elmenni a gyülekezetbe, mert én Isten akaratán belül és Istenben bízva szeretnék neked engedelmeskedni és a feleséged lenni. De mivel neked is van akaratod és Istennek is, így inkább Istennek engedelmeskedem, mert az fontosabb. A férfi erre ütlegelni kezdte Őt és aztán sorsára hagyta. Majd miután elment, elkezdett gondolkodni rajta, hogy vajon miért ilyen fontos az asszonynak a gyülekezet, mit kap ott, amit tőlem nem kap meg soha? A férfi 40 éves elmúlt és hosszú ideje munkanélküli volt. Magában elkezdett gondolkodni és arra a következtetésre jutott, hogy ha a felesége ilyen rossz helyzetben is és a verések ellenére is vállalja hogy elmegy ebbe a gyülekezetbe, akkor ott tényleg kaphat valamit. Egyszer elment utána és félrehívta az egyik lelkészt, s mivel Isten már hosszú ideje munkálkodott e férfi életében és összetörte Őt, így elfogyott az az ereje, hogy saját magában bízzon, hisz már többször is megtapasztalta azt a kudarcot, ahogy a fiatal munkaerőkkel szemben mellőzték Őt.
    A lelkésszel több alaklommal is találkozott és általa üdvösséget kapott.
    A probléma ugyan ezzel még nem oldódott meg, mert a helyzete változatlan maradt. Egyszer az egyik vezető lelkész odalépett ehhez a férfihoz és megkérdezte, hogy mi a munkája? Ő csüggedten annyit válaszolt, hogy elég régen semmi. A lelkész mondta neki, hogy tud róla, mert az Ön felesége már 10 éve rendszeresen jár a gyülekezetbe és beszámolt az otthoni helyzetről részletesen. Azt javasolta a férfinak a saját maga példáján keresztül, hogy akármilyen problémája van, hirdessen Evangéliumot. Ugyanis az Evangélium hirdetése Istennek fontos nem az emberek akarata, így aki az Evangéliumért áldozza a saját életét, annak az embernek az életéért Isten felelősséget vállal. Ezt úgy kell elképzelni, mint ahogy a hétköznapi életben is egy cég vagy vállalat hasznáért dolgozunk, akkor az cserébe vállalja a mi eltartásunkat a kiegyezett fizetség által.
    Ez a férfi a lelkész tanácsára hallgatva azon gondolkodott, hogy a környezetében kinek hirdethetne Evangéliumot? Elindult az autóján és felkereste rokonait, barátait és ismerőseit. Volt aki örömmel fogadta Őt és olyan is, aki megvetve elutasította Őt. De nem arra figyelt, hogy az embereknek milyen a reakciója, hanem arra hogy hirdesse az Evangéliumot, ugyanis, hogy ki milyen szívvel fogadja az nem az Ő feladata volt ítélgetni, az Isten felelőssége volt, hogy ki milyen hozzáállással fogadta Őt.
    A testvérek és a lelkészek a férfi autója láttán vidáman viccelődni kezdtek, mert a Daewoo Tico a létező autók között a legkisebb volt. Koreában volt is egy nevetséges történet az autóról, hogy ha a tulajdonosa leparkolt valahol, majd dolga végeztével beindította, de a kocsi nem indult, akkor ha kiszállt belőle és körbepillantott, akkor egy rágógumit talált az egyik kerék alatt:))
    Ez a férfi egyszer egy barátjához tartott az Evangéliumról beszélgetni és a forgalomban hátulról beleütközött egy autó és olyannyira összetörte, hogy használhatatlanná vált. A férfi nagyon mérges lett, hogy bezzeg Ő azért indult, hogy Evangéliumot hirdessen, de erre meg ez történik, s hogy normális dolog ez? Elkezdte vádolni magában Istent és kárhoztatni, meg, hogy az egészet abbahagyja. De a baleset után egy héttel felhívták Őt attól a biztosítótól, ahol az autója volt biztosítva, hogy sajnos nem tudnak adni neki másik Daewoo Tico autót, mert már régen nem gyártják, de helyette fel tudnak ajánlani egy új modellt, ami kétszer akkora.

    Kis idő elteltével ennek a férfinak újabb problémával kellett találkoznia, mégpedig, hogy albérletben laktak és már két hónapja nem tudtak fizetni a főbérlőnek, aki éppen azon volt, hogy elzavarja Őket. A férfi elkezdett magában tanakodni, hogy ha menniük kell, akkor hová? A feleségével közölte, hogy elszállásolják magukat egy elhagyott épületben, amit kinézett maguknak és egy darabig ott húzzák meg magukat. Mivel a felesége már 10 éve járt a gyülekezetbe így hitben is erősebb volt és ezért azt kérdezte a férjétől, hogy szerinted Isten azért adta ezt a problémát, hogy eltiporjon vagy azért, hogy ezáltal hozzá forduljunk és ennek köszönhetően hitet tanuljunk? Szerinted akar nekünk Isten lakást adni? S ha igen, akkor az az elhagyatott épületet?
    A lelkészünk idő hiányában nem folytatta a történetet, de elmondta, hogy végül lett nekik egy saját lakásuk, ami sokkal nagyobb volt az albérletnél. Majd arra buzdított, hogy ha mi is kis lakásban élünk, akkor keressük meg ezt a koreai testvért, hogy tanuljunk tőle hitet.

    Kicsit elkanyarodtam a tervezett témától. Legalább is remélem :)

    Még sok mondanivalóm lenne nektek, amivel erősíthetnélek benneteket, ezért azt mondom, hogy gyertek el bármelyik kedden este 18h-ra és beszélgessünk erről a témáról személyesen.

    A lelkészünk tanácsára szeretnénk rendszeressé tenni, hogy kedd esténként lehetőség nyíljon egy Biblia órára és az azt követő személyes beszélgetésekre. Majd a Biblia óra után egy ingyenes számítástechnikai elméleti és gyakorlati oktatásra, amit eleinte én tartanék, de tervbe van véve néhány rendszeresen megjelenő előadó meghívására is, akik már sok éves gyakorlattal rendelkeznek és van mit átadniuk. Az oktatáson való részvétel ingyenes, oklevéllel nem jár, de azt bátran állíthatom, hogy utána nem kérdéseid lesznek, hanem válaszaid.

    Elérhetőségeim a www.guga.hu-n

    Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Aktív témák