Aktív témák

• #5 guga Közösségépítő

  2004-08-24 05:43:49 #5

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  1998-ig én is hasonló véleményen voltam, mint mindenki. Ki nem állhattam a papokat a templomokat az ájtatosságot, a képmutatást és a kötelezettségeket, amik ezzel együtt járnak és feleslegesen terhelik vele az embereket.
  Ráadásul szerencsétlenségemre egy rövid időre közöm lett a hit gyülekezetéhez is, mert egy ismerősöm elvitt, hogy nézzem meg milyen jó. Már a bejáratnál hülyén néztek rám, aztán az is furcsa volt, hogy amikor előre küldtek németsanyihoz és az a fejemre tette a kezét, csak bambán néztem rá és nem dőltem el, nem remegtem, mint mellettem mindenki. Tényleg vártam pedig valamit, mert úgy a tizedik lehettem és mellettem sorra kidőlt mindenki és a padlón remegtek.
  
  Erről ennyi, a véleményem időközben mit sem változott, Bibliát soha nem vettem a kezembe így jól megvoltam, ha valamelyik megtalált, akkor kiröhögtem vagy megfenyegettem, hogy megrugdosom és elküldtem jó durván, hogy ha legközelebb szembe találja velem magát, akkor még nézni se merjen
  
  Eltelt közben 10 év, egy húsipari segédanyagokat forgalmazó cégnél dolgoztam, mint raktáros. Sok haver dolgozott ott és igen jól kerestünk, ráadásul lehetett egy valag mellékest keresni kis ügyeskedéssel. A hulladékokat szabadidőmben összegyűjtöttem és vagy naponta vagy hetente visszavitettem a teherautó sofőrökkel a MÉH telepre. Könnyű dolgom volt, mert kib. 30-40 cég dolgozott egy telephelyen és rengeteg hulladékot termeltek, fémet, kartonpapírt. Én meg targoncával jártam a telepet és szorgalmasan gyűjtögettem. Rengeteg pénz jött be belőle, a cégünknél a melósok szerettek is, mert folyamatosan intéztem nekik ingyen kv-t, szalámikat, sajtokat, tököm tudja, jól éltünk és a haverokkal szinte egész nap kábítószereztünk, mert volt miből megvenni. Durva volt.
  
  Egyszer történt egy olyan, hogy feltörték a raktáramat és elvittek belőle 800 ezer forint értékű segédanyagot. Tudtam, hogy ki volt az, mert előtte pár héttel megkeresett, hogy volna neki egy vevője és adjuk el neki majd felezünk. Bizonyítani nem tudtam, felelős kellett, így engem rúgtak ki a cégtől. Hozzátenném, hogy a muki azóta is annál a cégnél dolgozik, és azóta is rengeteget lop
  
  Amilyen felpörgetett és aktív életem volt addig, úgy üresedtem meg agyilag, mert másnaptól nem kellett mennem dolgozni. Nem tudtam mit kezdjek magammal. Baromi szarul esett, hogy a cégnél egyetlen ember nem állt ki mellettem, úgy néztek rám, mint egy leprásra, féltek, hogy ha elmondják mit gondolnak, akkor Ők is úgy járnak, mint én vagy mit tudom én, de a lényeg, hogy okádhatnékom volt a sok baromtól. A legjobb haverom is elfordult tőlem, pedig tudta mi történt, mert mindent elmeséletem neki még előtte.
  
  Kiborultam, ittam, kábítószereztem, ittam, ültem a sarokba és bámultam a padlószőnyeget, ittam, ittam, sírtam, újra kábítószereztem, hosszú hónapok elteltek és még a családunk is elfordult tőlünk, csak a nejem maradt és Ő kitartott mellettem végig. Hihetetlen mennyiségű adósságot halmoztunk fel, közös költség, rezsi, szinte semmit nem fizettünk, mert nem volt miből. Kb. annak kellett volna történnie, amire mindenki számított és előre mondták, hogy el fogtok válni, hajléktalan leszel, a nejedé lesz a lakás, új férj, a gyereked meg sem fog ismerni és hasonló szép baráti tanácsok, de segíteni nem segített senki max. ennyit, hogy osztogatták az észt. Az mondjuk rendkívül könnyen megy mindenkinek, mert igazsága és véleménye az van, csak esze nincs.
  
  Sokáig próbálkoztam mindenféle munkával, napszemüveg árusítás, sültgesztenye árusítás, festményeket készítettem és pályázatokra küldtem be ill. eladtam kiállításokon meg mindenféle marhaság. Sokáig semmi komoly nem jött össze, de mindennel próbálkoztam, még utcazenésznek is elmentem. Nagy nehezen sikerült beneveznem egy plakátragasztásra, amit egy nyelviskolának kellett csinálni és éjszaka, éjfélkor indultam kerékpárral s50- 60-km-ert mentem a városban s reggel 6h-ra végeztem. Éjszakánként 5-8.000 forintot kerestem és lassan kezdtük visszafizetni az adósságokat, de még mindig nagyon sok volt. Ezzel párhuzamosan, mivel napközben ráértem, kijártam a verseny u.-i piacra árulgatni mindent, amit a lakásunkból el lehetett adni. CD és könyv gyűjteményeket, féltve őrzött és részletre vásárolt Révai lexikonokat, és szinte mindent, mert ilyenkor, amikor enni kell és életben maradni, hirtelen minden elértéktelenedik számodra és mint a léghajós vész idején, elkezded kidobálni. Mindjárt nem az a büszke és nagyképű ember voltam, akinek ez is van és az is, amabból meg már kettő is és ezt is éppen vesszük részletre meg másunk is lesz és a rengeteg vanás.
  
  Az szilárd elhatározásom volt, hogy megteremtem a saját világomat és soha a büdös életben nem megyek el még egyszer dolgozni munkahelyre, hogy onnan bárki bármilyen mondvacsinált okkal kirúgjon és ugyanebbe a helyzetbe kerüljek, mint most. A számítástechnikába úgy csöppentem bele, hogy éppen kiábrándultan mentem kerékpározni, mert totál ki voltam készülve, akármennyi pénzt kerestem, szinte semmire nem volt jó, mert még mindig akkora adóssághalmazunk volt. A VI. kerületben lomtalanítás volt, nem oda készültem csak éppen arra tekertem fejemen a walkman fülesével és dübörgött a zene. Valahol az Ó utca környékén a Szerkó GMK kirakta az utcára az Állami Biztosító kb. 80-100 db PI. és PII. számítógépét, mert már nem vállalták a szervizelését vagy ki tudja, a lényeg, hogy tele volt az utca számítógépekkel. Nagyjából 10 komplett gépet és egy szatyorban egyéb apró alkatrészeket tudtam szigetelő szalaggal és madzagokkal felkötözni a kerékpáromra. Furcsán néztem ki és 3 óra alatt értem haza gyalog
  
  
  Hazamentem és alig álltam a lábamon, de ahogy lepakoltam máris tekertem vissza a helyszínre és szedtem össze szatyrokba a maradékokat, azt sem tudtam mi micsoda, mert még előtte nem volt számítógépem. Aznap este még kétszer visszamentem. Másnap a z Expressben is és A Napi Hirdetésben is adtam fel hirdetést. Jöttek is szépen sorjában az emberek, mondtam ott van a sarokban és válogassanak. Ha valaki processzort keresett mutattam a kupacot, megnéztem mit vesz ki és onnantól tudtam, hogy melyik a processzor, ugyanígy a memória, hdd, stb. Lassanként megtanultam, hogy mi milyen alkatrész, mert ugyan én nem értettem hozzá, de aki megvette az igen és elég volt megfigyelnem, hogy miről beszél. Így csöppentem bele, hogy szorgosan figyelgettem miről beszélgetnek, mert naponként egyre többen jöttek és mivel volt miből túrkálni, így nálam tanyát vertek és tudtukon kívül szorgosan okítottak engem. Senki sem tudta, hogy nem értek hozzá, mindenki meg volt róla győződve, hogy nála sokkal jobban tudok mindent, mert tele vagyok alkatrészekkel és gépekkel. Mivel mindenki ebben a hitben ringatta magát, így előfordult az is, hogy idehozták a hibás gépeket javításra és az ismerőseiket is ideküldték a gépekkel fejlesztésre és mindenki idejött mindennel és hirtelen nagyon népszerű lett ez a hely, s ez a mai napig is így van, töretlenül, lendületesen immáron cégesen és ketten Ücsüküével, aki itt ragadt rám a fórumon . Nem volt más választásom, minthogy az idehozott gépeket meg kellett csinálnom úgy, hogy egyetlen elégedetlen vásárlóm sem legyen. Nem tudom minek köszönhetően de sikerült, lassanként kikupálódtam, sok pénzt elbuktam a tapasztalatlanságomnak köszönhetően, de megérte. Akkor vettem észre, hogy komolyan vesznek, amikor még mindig egy PI. masinával nyomultam és mások idehozták a vagyonokat érő gépüket és letették az asztalra, hogy holnap érte jönnek. Mire jött működött és megcsináltam mindent szorgalmasan. Hajnal négykor keltem és este tízkor feküdtem és sokat dolgoztam és és és.
  
  Akkoriban még nem volt internet kapcsolatom, később lett és itt kötöttem ki a fórumon, majd nőttem ki magam és Ücsüküét a szemetek előtt
  
  Visszatérve a valláshoz. Vagyis keményen elkanyarodtam a lényegtől, de hogy értsétek az egészet szükség volt rá.
  Egyszer még a plakátragasztós időszak elején, mikor hegyekben állt az adósság és én kiábrándultan ültem a sarokban, azt mondta a nejem, hogy olvassak Bibliát. Mondtam neki, hogy semmi kifogásom ellene, beleolvasok. Ő tudta, hogy nekem az volt a hitem és vallásom, hogy nem vagyok hajlandó elkötelezni magam semminek és semminek, mert ha tévednék, akkor nem sok választásom marad. Inkább meghallgatok mindent és mindenkit, de nem akarom letenni a voksomat semmi mellé. Nyitott gondolkodással fogtam neki a Biblia olvasásának és meg is volt a hatása, bár előtte még soha nem vettem kézbe. Olyan volt, mint ha egy tapasztalt ember beszélt volna hozzám és megpróbálta volna elmagyarázni, hogy miként kerülhetek abba a helyzetbe, amire szíve mélyén minden ember vágyik, a nyugalom, a boldogság. Ezek így üres frázisok, de mindenki azért gürizik, hogy boldog legyen, persze aki meg tele van pénzzel, az ki tudja miért, de mégsem boldog és mégsem nyugodt, ettől függetlenül mégis mindenki azért hajt. Azért eszik, hogy tudjon minél többet dolgozni, azért dolgozik sokat, hogy legyen mit enni, azért nincs ideje senkire és semmire, mert sokat kell dolgoznia, van hifije, lófaszháromdémárkja, mikrohullámúja, százhercese, tele a hűtő, de nincs egy csepp esze sem. Pedig van végzettsége, diplomája, okosnak tartja magát, a helyesírására is kínosan ügyel, mégis egy élhetetlen barom. Ugye ti is ismertek ilyet a környezetetekben vagy akár itt a fórumon, de ahelyett, hogy szembeköpnéd, megpróbálsz nekik megfelelni és az Ő értékrendjeiket követni, elérni, amiket Ők akarnak elérni.
  
  Én nem, megfogadtam, hogy megteremtem a saját világomat, éppen úton vagyok.
  
  A Biblia olyan mértékben szólt hozzám, hogy nagyon kíváncsi lettem miért élek, miért születtem és ha meghalok mi fog velem történni? Rengeteg és nagyon sok kérdésem lett hirtelen, de nem találtam embert, aki megválaszolta volna, ha pedig Bibliát olvastam, akkor csak a kérdéseim gyarapodtak, egyre nagyobb volt az űr. Kerestem lelkészeket, papokat és mindenkit, aki tudná a választ. Sokszor előfordult, hogy úgy zárult egy-egy beszélgetés, hogy na fiam akkor mostmár megtértél, hiszel mostmár benne, be tudod tartani a parancsolatokat mostmár stb. stb, egyre nagyobb balfékekkkel hozott össze a sors és válogatás nélkül szóba álltam mindenkivel, de azt kellet tapasztalnom, hogy nekik nagyobb szükségük lenne segítségre, mint nekem, mert annak ellenére, hogy nem tudtam pontosan, hogy miről van szó, azt tudtam, hogy mindenki hatalmas tévedésben él.
  
  Egyszer a nejemmel sétáltunk a körúton és megláttam egy plakátot, hogy ''Mire éheztél ki?'' 3 napos Bibliai szeminárium. N/A gondoltam ez az én emberem, ha itt nem találok olyat, aki választ adhatna, akkor senki sehol. Délelőtt 10h-ra odamentem egyedül és belépve a helységbe 20 kis kínaival találtam magam szemben. Szomorúan megfordultam és elszorult torokkal kisétáltam, az egyik utánam jött és érthetetlenül megkérdezte mi járatban vagyok? Szerintem nem értette, hogy mit mondok, de a szemében megláttam azt az érdeklődő őszinteséget, hogy tényleg tudni akarja, hogy mi a baj és tényleg segíteni szeretne. Érthetetlenül, de elmagyarázta, hogy lesz egy két órás előadás, hallgassam meg és utána beszélgetünk. Alig vártam a végét, mert egy kukkot sem lehetett érteni. Természetesen Ő fordította Magyar nyelvre a prédikációt kb. a 10 szavas szókincséből. Olyanok, mint Isten, Jézus, bűn, Biblia, szív, üdvösség és ezek kombinációi. díjaztam a törekvésüket és alig vártam, hogy kívül találjam magam.
  
  Az előadás végén az aki prédikált magához intett, nem volt nehéz dolga, mert én voltam egyedül és még egy hölgy, aki szintén odaült az asztalukhoz.
  
  Onnantól kezdve rajzoltunk papíron és úgy kommunikáltunk. Felrajzolt két vonalat és fölé írta, hogy Mózes, a másik meg Zoltán. Arra kért, hogy mondjam meg mennyi jó van bennem és mennyi rossz ill. mennyi Mózesben szerintem. Felrajzoltam, hogy Zoltán 90% gonosz és 10% jó, Mózes 80% jó és 20% gonosz. Erre áthúzta az egészet és azt mondta, hogy Isten szerint Mózes is és Zoltán is 100% gonosz. értetlenkedve néztem rá, mert azt még hajlandó voltam elfogadni, hogy én, dehogy Mózes is a szolgája, azt már nehezen. Azt kérdezte, hogy öltem-e már embert? Mondom nem. Mózes pedig igen válaszolta. Utána napokon keresztül jártam nemcsak a szemináriumra, hanem a lakásukra is és rengeteget beszélgettünk. Megismertették velem a valódi Istent, aki a Biblián keresztül jelentette ki magát, a gondolatait és akaratát, személyiségét, szívét stb. Amit ott és, akkor hallottam, azt addig mástól soha, ezek az emberek mindenféle körítés nélkül el tudták mondani, hogy mi van a Bibliában. Írhatnék róla oldalakon keresztül, mert van miről.
  
  De ahhoz, hogy megértsd vagy bármit is elfogadj belőle, előtte neked is át kellene értékelned az életedet, az értékeidet és mindent kidobálni. Mert, ami nekem jelenleg a legfontosabb, neked ott helyette van egy autó, egy vga kártya, egy hifi, egy ház, egy csaj, egy sport, egy munka, egy bármi, amivel próbálod pótolni azt a hiányt és próbálsz boldog lenni és nyugalmat lelni.
  
  maradhatsz a gondolataid mellett és kitarthatsz az igazságod mellett a végsőkig, de egyet ne felejts. Az életed véges, s mikor készülsz lehunyni a szemed, ha máskor nem is, de akkor majd éppen előtte megérted, hogy nincs hova hazamenned, mert amiért küzdöttél életedben és elérted, az mint a homok az ujjaid között.
  
  Ez a gyülekezet, akikkel megismerkedtem a koreai székhelyű Good News Mission, minden országba küldenek misszionárusokat és utána azok ott letelepednek és halálukig ott maradnak, természetesen 2-3 évente hazalátogatnak Koreába.
  
  Az itt leírtak, nem kötelező érvényűek senkire, nem igehirdetés, nem megtérítés sem semmi. Ez velem történt meg és többek között ennek a gyülekezetnek köszönhetem, hogy rendbejött az életünk és nem gyarapítottuk az elvált családok számát és nem lettem narkós, hajléktalan, alkoholista senki, aki mellett most elmennél legszívesebben és leköpnél vagy belémrúgnál, hogy köcsög magadnak köszönheted.
  
  Ha egy csöppnyi gondolat erejéig azt gondolod, hogy ez veled soha sem fordulhat elő, akkor azt kell, hogy mondjam hatalmasat tévedsz. Azok az emberek és családok, akik valahol s bármikor élték az életüket, tervezgettek, és próbáltak boldogulni, majd egy nap jöttek fegyveresek és az út szélén lőtték le a szemük előtt a saját kicsinyeiket, szüleiket majd őket. Vagy akik dolgoztak bárhol és jött egy másik törvény, aminek köszönhetően bezárták azt a gyárat, majd az utcára kerültek és tönkrement az életük, a családjuk és most a parlamentben vitatkoznak és beterjesztéseket nyújtanak be róluk, vagy jött egy földrengés, árvíz, leégett a ház, betegségek s balesetek, amiben végleg lerokkansz, stb. Ezek közül veled melyik nem fordulhat elő? Azt sem tudod mi fog veled történni a következő percben, akkor mire ez a magabiztosság és megvető hangsúly akárkivel szemben?
  
  N/A most lehet köpködni, én annak is örülök, hogy látok és nem vagyok deréktől lefelé béna, tolókocsiba kényszerülve és minden nap boldogan ébredek, amikor te még órákkal később is az ágyadban nyöszörögsz és jajgatsz, hogy megint egy nap, dolgozni kell.
  
  

  Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Aktív témák