Aktív témák

• #7 guga Közösségépítő

  2004-08-29 13:42:14 #7

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  ''A +TV ugye azt jelenti hogy tuneres, nem azt, hogy TV-out ??''
  
  Inkább elmesélek egy történetet
  
  Még villanyszámlásodikos koromban, mikor róttam a Havanna lakótelepi 10 emeletesek lépcsőit és ajtóról, ajtóra szálltam, mint a méhecske virágról-virágra. Az ELMŰ igazgatója szorgos kis méheknek nevezett bennünket, akik begyűjtik a nektárcseppeket. Minden lépcsőháznak sajátságos szaga volt, attól függ kik lakták zömében. Volt ahol állandóan friss levegő volt, mert tiszta volt, tele növényekkel és állandóan szellőztettek. Volt ahol sötétség honolt, mert arra vártak, hogy az ingatlankezelő festesse ki a lépcsőházukat, a sarokba oda volt pisálva, a linóleum csikkek nyomát őrizte és a lift a végtelenségig össze volt firkálva. Akkoriban kaptam rá arra, hogy a lépcsőházakból elhozzam azokat a kifüggesztett írásokat, amiket az emberek felindultságukban egymásnak címeztek. Olyanok, hogy: „Aki a liftet rongálja az menjen a kurva anyjába! Nem firkálásra való!!! A rendre pedáds légy!!! Bővebben: link
  
  Ehhez hasonló pedagógiai érzékkel sűrűn átitatott üzenetek sora lapul még a tarsolyomban.
  Róttam a lépcsőket rendületlenül, kettesével szedve a lépcsőfokokat. A barna színű egyenajtók mögül más-más világ tárult fel. Némelyik rántott hús és mosópor illatával elegy gyerekektől zajos, határozott és kövér matróna lakása volt, ahol a férfi embert soha nem lehetett látni vagy ha csak egy pillanatra is, akkor a fotelből hátrafordulva, de a sörét egy pillanatig le sem téve, az asszony volt az úr. Ő köszöntött és Ő kérdezett, Ő fizetett és Ő rakta el a visszajárót. Ilyenféle teremtésekből rengeteg élt a lakótelepeken, akik a csekkek hadával küzdöttek nap, mint nap és mégis a felszínen maradtak, a gyerekeik is nőttek, a férjeik is söröztek és minden hétvégén rántott hús. Másik ajtó mögül a néma csönd és csak szöszmötölés, bizalmatlankodó hunyorgatás a félhomályban a csekkre, hogy maga is meg tudjon róla győződni hisz a hallása már nem tökéletes. Kuporgatott papírpénzek gondosan előre kikészítve, mert már számon tartotta a napját, hogy jövök, ne érje meglepetésként, fontos számára a kötelezettségek teljesítése. Egyedül élő öreg nénik őzikék nélkül, a lakásukból az öregség illata, a beletörődés árad. Nem törődik velük senki, nem szól hozzájuk senki, nem néz rájuk senki, mégis minden reggel ott tömörülnek a pénztáraknál a sorban és ingerkednek, hogy kivegyék még a részüket, a napi sorozatok mellé jól jön egy kis civakodás, addig sem alvad a vér. Az ritkán nyíló ajtók szintén más világ, akár egy idegen bolygó. Az a mögött élő emberek nem a földön járnak, ha becsengetsz, résnyire nyitják, a fejüket félrefordítva, hogy mindkét szemükkel lássanak a támadt résen, szigorúan sziszegik, hogy csekket. A kijelentő mondat egyben parancsoló hangnemet is takar. Amint átveszi már csukja is és a belülről kiszűrődő méltatlankodásokból, mint amikor a méhkasba idegen darázs száll, lehet tudni, hogy élnek, életben vannak, de nem ebben. Egy barátom mesélte egyszer, hogy figyeljem meg, ki hogy nyit ajtót. Az az ember, aki őszinte, az szélesre tárja előttem és maga elé engedve beinvitál, akinek sok takargatni valója van, az pedig csak kiles az ajtó mögül és már csukná is be, hogy ne zavard. Aztán vannak a királyok, akik fényesen élnek és tényleg királyok módjára. Az ajtajukat lecserélik drága és mutatós, cirádás darabra, rajta aranyszínű kukucs nyílással, ezzel is jelezve, hogy az Ő életük nem oly szürke, mint a barna ajtók mögött élő embereké. Vidáman és büszkén nyitják az ajtót, minden tiszta és márvány, az asszonyaik tudomást sem véve a külvilágról félmeztelenül grasszálnak a lakásban, nem kapják a szájuk elé a kezüket egy halk sikoly kíséretében, ez az egész része a fuxx-nak. Magamutogatás, akár a ház előtt parkoló autó, a szobából kiszűrődő Charlie sörízű hangja két dupla whiskey után, a vastag nyaklánc, a vastag jatt, hogy tudatosuljon benned nyomatékosan, élni tudni kell. Vannak nagyon büdös lakások, ahol nem érdemes levegőt venni ha beinvitálnak. Cigaretta, ital, mosatlan, mosdatlan arcok elhasznált ruhákban, amit soha nem vesznek le magukról. Erőltetetten közvetlenek, ezzel akarják leplezni a nyitott ajtón beszűrődő fény által megvilágított koszt a padlón, természetesen kutyájuk is van. Érdekes, ez a saját megfigyelésem és rendre így van, hogy ahol mocskosan élnek az emberek, ott mindig van kutya is. Valahogy nem bírják kutya nélkül. Idétlenül nevetnek, ahogy az előszobában esetlenkednek a felboruló sörösüvegek között és egy jaj nem figyeltemmel elrendezik, majd hozzák a valahonnan előkotort pénzt. A pénzzel sosem volt bajom, bátran állíthatom, hogy én és egy kollégám kerestük a legtöbbet az összes számlás között. Néha együtt dolgoztunk és közösen jártunk be területeket, amiket helyettesítésként bevállaltunk a sajátunk mellé. A magunk területének a beszedettsége mindig 90% fölötti volt. A munkánkat alaposan és vidáman végeztük. Hallgattunk az igazgatóra, aki maga is villanyszámlásként kezdte az Elektromos Műveknél. Azt vallotta és tanította, hogy udvariasnak lenni és mosolyogni nem kerül pénzbe, ellenben annál többet lehet vele keresni. Negyvenen dolgoztunk azon a kirendeltségen, a többiek általában a dohányzó helységbe behúzódva basszamegoztak és keresztbe tett lábakkal, fennhéjázva szapulták a fogyasztókat, hogy ez mekkora ökör, az meg milyen seggfej. Mi pedig megjöttünk, leadtuk a munkát, felvettük a magunkét és a helyettesítéseket és máris elviharoztunk, ha valamit mondtak nem méltatlankodtunk soha, hanem végrehajtottuk. Én a mai napig azt vallom, hogy ha valakinek egy munka teher és attól életunt, valamint nyögve várja a szombatot, akkor inkább ne csinálja. Rossz annak, akit kiszolgál és saját magának is csak bosszankodást okoz. Az azért dolgozok, hogy legyen mit ennem és azért eszem, hogy tudjak dolgozni elv a legrosszabb, hisz valamiből élni kell, teszi mellé nyomatékosan. Inkább ne, sok ilyet látunk a pénztárakban ülve, hogy legszívesebben a pokolba kívánná a napot, amikor megszületett és engem is, amiért sorba álltam és pont nála. Felsóhajt ha kimehet egy cigarettára, felszabadul ha kilép a munkahelyének ajtaján, szolgája a pénznek. Ha többet kereshet korábban is felkel, ha többet kereshet, akkor tovább is marad, egy kicsivel több pénzért bármit megtesz, de nem élvezettel. Inkább ne, van erre is megoldás, bátorság. A sopánkodás és siránkozás, jajongás, karoknak széttárása csak időpocsékolás. Helyette keresd meg, hogy mi lenne az, amit szívedből csinálnál és teljes odaadással, mi lenne az amiben kiteljesülnél. Nemrég a nejemmel beszélgettünk erről és megállapította, hogy bizony van olyan ember, aki tétlen ha nem mondják meg neki mit kell csinálni. Van aki nem szeret döntéseket hozni, hanem másra hárítja a felelősséget.
  Sok ilyet raktak utcára, azok akik döntést hoztak helyettük. Egyszer az én sorsom felől is döntöttek és én is az utcára kerültem. Utána eldöntöttem, hogy ez soha többet nem fordulhat elő, szóval fel a fejjel, ha én is élek még és tudok őszintén nevetni a keserű pillanatok ellenére is, akkor megy az neked is, mert ez nem képességtől és iskolázottságtól függ.
  Atyaég de elkanyarodtam a tvout problémától. Szóval csak annyit szerettem volna mondani, hogy akárhányszor kimondtam egy összeget, mondjuk 1725. Mennyi? 1425? Vagy 854 lesz kérem és tartottam a csekket a kezemben elé, még ha látta is de rákérdezett, hogy mennyi? 817? Vagy ha az ajtó kinyílt, de a rács zárva maradt és azon keresztül közvetítettem az összeget, hogy kézcsók 369 Ft lesz, akkor visszakérdezett, hogy mennyit mondott, százmennyi, mennyi? Egyetlen egyszer sem fordult elő az, hogy valaki tévedésből nagyobb összeget kérdezett volna vissza, mint amennyit mondtam. Még ha nem is hallotta rendesen, mert éppen akkor csapódott be egy ajtó, akkor is rendre alacsonyabb összeget kérdezett.
  
  [Szerkesztve]

  Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Aktív témák