Új hozzászólás Aktív témák
-
Frawly
veterán
A dwm használata során fogalmazódott meg bennem néhány, minimalizmusról szóló gondolat. A lényeg, hogy szerintem az se jó, ha egy program tényleg ilyen dwm-szintű, meg abakusz-kaliberű minimalista. Ugyanis a minimalizmus egy szint alatt már csak a progi rugalmasságát veszi el, használhatóságát csökkenti.
Például beletehettek volna olyan feature-t, hogy kezelje a gap-eket a tile-ok körül, vagy tudjon teljes képernyőn progit megnyit, stb.. Ezek mind olyan feature-ök, hogy egy pár soros if-es betoldást igényeltek volna, és a progi 72 KB-os összmérete megnőtt volna kemény 73 KB-ra, de cserébe az egész cucc hatványozottan használhatóbb lenne, a több-többszáz megás nagyobb WM-ek/DE-khez képest mégis megmaradt volna a soványsága.
Vagy pl. a szintén a dwm-szerőitől származó slock zároló. Beletehették volna pl. a --novisual kapcsolót, amire a képernyőt nem takarja ki, ezt 3 sorban lehetett volna implementálni, a progi 18 KB-os méretét megdobta volna 18,2 KB-ra, édes istenem, annyi még a DOS-os és C64-es korszakban sem számított. Ezen a szinten ez egy felesleges spórolás. Egy progi nem attól nem lesz bloat, hogy minden funkció ki van szedve, hanem hogy nem épül libraryhegyekre, meg ha épül is lib-re, akkor nem olyanra, ami maga is libraryhegyekre dependel, meg a kódja nincs túlhizlalva több ezer-millió soros spagettikódra.
Tehát a minimalizmusnak is van egy értelmes határa, amikor ténylegesen van nyereség abban, hogy még kicsi a progi, erősen lecsökken a hardverigénye, lényegesen megnő a futása teljesítménye, de még nincs lebutítva annyira, hogy ne maradjon benne semmi rugalmasság, használhatóság.
