Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    válasz pali923 #25179 üzenetére

    "Nagyra kerekedett a szemem, mikor meghallottam, hogy "söpörjük felfele", sőt, "csináljuk megfele". "

    Kicsit közelebb nevelkedtem az Alföldhöz, de amikor hallottuk ezt, baráti körben mi még jól meg is ragoztuk: "Bontsuk már azt a sört kifelefele!"

    Igen, a katonaság ilyetén művelgetett engem (ángám) is. Szabolcsból kerültem Zalába. Már a masírozás így kezdődött: Ágykettüáágy, ágykettüáágy. Időbe került, míg rájöttem, hogy ez mindössze két számnév, csak tájszólással, és torkaszakadtából. Tanulnom kellett új szavakat, mint lábtó, kelempájszmadár (kálámpájszmadár sic!) az a mókus, strasszergalamb a varjú. Kinyitani, (becsukani ? :F ), járjál be, azaz állj be. Ittentától ottentáig. A csúcs nekem ez volt (hadarva): kátnikálátikábá. Nem volt könnyű megfejteni - kan tik a látikában, azaz kakas az ablakban.

    Nyelvtanunk összetettsége a gyerekszáj egyszerűségén jól tükröződik. A kislányom (ma már nagy lány) ezt mondta a telefonba a nagyanyjának:
    - Majdnem agyvérzést kapottam.
    Feleségem kollégája (orvos) átvette a gyerekszájt észrevétlenül, és így szólt a beteghez:
    - Másikot! (Egyiket, másikot.)

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák