Aktív témák

  • Csemike

    csendes tag

    8 éves jogosítvánnyal még mindig vannak a közlekedésben olyanok, akik meg tudnak lepni. A vezetési stílusomról annyit, hogy egy 55 lóerős, szívódízel ótóval pattogni nem nagyon lehet, úgyhogy ehhez igazodtam én is, és higgadt sofőrként szelem a kilométereket.
    Mondhatnám magam udvariasnak is, hisz ha látom, hogy egy nekem elsőbbségadással tartozó autós mögött már kilométeres a sor, mert senki nem engedi bekanyarodni balra, akkor megállok és elengedem. Szóval ilyenek. De lassan már elgondolkodom azon, hogy megéri-e.

    Ahol én lakom, többnyire szűk kis utcák vannak, 30 km-es korlátozással, fekvőrendőrökkel, stb. (igen, sajnos errefelé volt a tegnapi óvodás-baleset). Szóval elég gyakran kerülök olyan helyzetbe, hogy útszűkület miatt egyszerre csak egy autó fér el az utcán. Nos, én ilyenkor megállok, mert tudom, hogy vannak olyan tapírok, akik számára elképzelhetetlen, hogy a kötelezőn kívül bármikor is elsőbbséget adjanak. Sokan megköszönik, egy intéssel. Viszont nem hittem el, amíg saját bőrömön nem tapasztaltam, hogy a beszari vénemberek (bocsánat, de nagyon fel tudnak húzni) merednek előre, kapaszkodnak a kormányba, 20-szal jönnek, de közben 6000 fordulaton bőg a motor. És nem és nem köszönnek meg semmit. Többször volt rá precedens!

    Ma este hazafelé menet a zsákutcánkba akartam behajtani. Ez egy kis utcácska, meredek, szűk, stb. Tetején van egy vendéglő, a vendégek gyakran elég bosszantóan tudnak parkolni. Kanyarodok be, keresztezem a villamossínt, merthogy az is van, és látom, hogy az utca közepén egy Thalia áll, ég a tolatólámpája. Na, mondok magamnak, most ide félreállok gyorsan a sínekre, amíg kitolat.

    Hát gyerekek....

    Félreállok. Thalia laaaaaaaaaaaaasssssssssssaaaaaaaaaaaaannnnnnnn gurulni kezd. Meg-, megállva... Csak lassan, persze, hova is sietnék este fél kilenckor munkából hazafelé, még van 11 órám a következő műszakomig, hogyne, persze, gyere csak, csorogj szépen, addig én megszámolom a szemöldökszőreimet...
    Thalia mellém ér... Miért is nem vagyok meglepve... Tatter vezeti. Olyan igazi, kalapos úrvezető, aki hetente egyszer kigurul a garázsból, hogy mamit elvigye az onokákhoz. Mondjuk swift jobban illett volna hozzá, de a Thalia is bőven megteszi.
    Tatter rámbámul, csak bámul, közben megy hátrafelé... Mondom neki (magamban), igyekezni kéne, mert gyön a villamos, aztán lesz itt móka kacagás. Tatter bámul... Hátrafele nézzé', mer' még becsorogsz ide szembe a temetőbe. Nekem mindegy, de az onokáknak biztos nem gyön jól anyagilag még egy temetés is így karácsony előtt.
    Na mindegy. Meg se lepődtem, köszönet semmi. Sőt, mintha enyhe szemrehányást véltem volna felfedezni a tata szemében...

    Tatter végre kinyomja a kocsit az útra, én végre haza tudok menni aludni...

Aktív témák