Új hozzászólás Aktív témák

  • gbors

    nagyúr

    Solo: A Star Wars Story (2018)
    Bár anyagi fronton nem győzik befelé talicskázni a sok pénzt, amit a Star Wars 2010-es évek-beli inkarnációja termel, kritika terén igencsak rájár a rúd a franchise-ra. Míg az Ébredő Erő esetén kissé szigorúnak éreztem a reakciókat, az Utolsó Jedi(k) szerintem is minden elképzelést alulmúlt. Ennek tükrében kissé meglepő, hogy az egyébként tényleg inkább talicskázásra termett spinoff filmek sokkal magasabb színvonalat képviselnek. A Zsivány Egyes is teljesen nézhető volt, és a Solo is kellemes meglepetést okozott.
    Persze a másik oldala a történetnek, hogy a Solo kockázati faktoránál alacsonyabbat elképzelni sem lehetne. Fogjuk meg az univerzum legnépszerűbb karakterét, és készítsünk egy filmet róla, amiből kiderül, miért olyan csávó, amilyen, ill. tegyük mellé két állandó tettestársa (Chewbacca és a Millenium Falcon) eredettörténetét is. Mi rossz sülhet ki ebből? Nos, bármi, de ha megfelelő fókusszal és hozzáértéssel nyúl hozzá a rendező és csapatai, akkor relatíve egyenes út vezet egy alacsony ambíciójú, de azt maradéktalanul, szerethetően teljesítő filmhez. Ez a helyzet a Solo-val.
    Történetvezetés terén nagy drámákra nem kell számítani. A sztori igazából több rövid, egymáshoz csak igen lazán kapcsolódó alsztori összessége - honnan indultunk, hogyan lettünk csempészek, hogyan találkoztunk Chewie-val, hogyan (nem) nyertük el Landotól a Falcont, hogyan vágtunk egy mindneki erejét meghaladó csempészmelóba, és hogyan lettünk a végén szabad ügynökök. Ja, és a végén még az is felmerül, hogy mi közünk lehetett Jabba-hoz :). Csupa olyan elem, amire a karakter kedvelői harapni fognak - és ezek gyakorlatilag egytől egyik alaposan meg vannak tervezve, ill. jó, zsigeri akciójelenetekkel meg vannak rakva. Nincs tele a film felesleges pofázással, a karakterek cselekedetei beszélnek magukért úgyis, mert azért lássuk be, ha Han nem is az a tipikus egydimenziós karakter, óriási lelki mélységek azért nem lakoznak benne. Pont ez az egyensúly kellett volna az Aquamanben is.
    Az audiovizuális minőségről nem tudok sokat mondani, mert egy repülőgépes egérmozin néztem a filmet - bár azért annak lehet súlya, hogy még így is élvezhető volt. A vizuális design helyenként kiugrott, a vonatos üldözés még 10"-en is bitangul festett. Gondolom, moziban nagyon rendben lehetett a dolog.

    Összességében szórakoztató film volt, ami nem markolt sokat, de azt mind jó szorosan megfogta. 6.5/10.

    #értékelés

    [ Módosította: vond ]

    Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Új hozzászólás Aktív témák