Új hozzászólás Aktív témák

• #997 thyeby őstag kalman7 #986

  Új Válasz 2008-11-10 22:37:34 #997

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz kalman7 #986 üzenetére

  Leghamarabb is gratulálni szeretnék az írásodhoz! Úgy alles zusammen. Nagyon átjött belőle, hogy szereted (és mostmár érted is) a fát. Sajnálom, hogy nem tettél fel fotót is az alkotásodhoz - bár annyira szépen és részletesen leírtad, hogy fotó nélkül is látom, ez szemrevaló darab.
  Nos, röviden összefoglalva: Valószínűleg működni fog a dolog. Ez a darab már kész, és merthogy össze is ragasztottad, nem nagyon maradt lehetőséged módosításra. A következő alkotásnál már figyelembe fogod venni a keresztirányú toldás szabályait is.
  Amikor a szakirodalom harminc centit jelöl meg, azt érdemes megszívlelni, mert hosszú tapasztalati úton alakulnak ki ilyen szabályok. Lehet, mindig lehet eltérni tőle, mert ezek nem ökölszabályok, és így tudnak kialakulni új tapasztalatok és kivételek, amik erősítik a szabályt - vagy módosítják.
  Töprengtem, hogy miért nem szálazonos toldást terveztél, ha már pontosan tudod, miről van szó - de nem is annyira érdekes ez. Ha így akarod megoldani máskor a toldást, akkor több megoldás is kínálkozik. "V" hornyot marsz. Ez az illesztés léptékkel erősebb az egyenes csapolásnál, de sokkal nagyobb pontosságot igényel, és több munkaidőt. Abban az esetben ragasztás sem kell, így az anyag mozoghat kedvére. Létezik a lengő csapolás. Ez mindössze annyit tesz, hogy a csapfurat hosszabb a csapnál, és ugyanúgy mozoghat, mint a hidak lábainál a tágulást kompenzáló szerkezet. Ezesetben a szélső rögzítések tartják össze a bútort, a terhet viszont az összes csap megosztva viseli. A probléma itt ugyanaz, mint amin évődtél: A szélső rögzítések inkább egy nagy repedést eredményeznek, mint több kicsit. Erre is van megoldás. A szélső rögzítéseknek is hagyni kell mozogni a fát abban az irányban, amerre a legnagyobb a fa mozgása, a többi irányban viszont precízen és stabilan kell tartani. Készülhet fából, fémből. Nyilván a fém kisebb, de "elüt", nem odavaló, míg a fa illeszkedik a naturalisták szemeihez és ízlésvilágához, de nagyobbnak kell lennie, hogy ugyanazt a stabilitást nyújthassa. Ha a letisztult formákat szereted, akkor számodra az előbbi megoldás előnyösebb.
  A falra is lehet úgy tiplizni, hogy engedjen mozgást. Nyilvánvalóan macerásabb. Ekkora darab esetében a mozgás alatt ne centiméterekre gondolj. Amikor a fa "megmozdul", akkor két tizedmilliméter mozgás képes egy két tizedmiliméter széles repedést produkálni. Amikor "Ő" dagad, azt olyan határozottan teszi, hogy régen ezt a makacsságát kőfejtéshez is használták.
  Amire én felhívnám a figyelmedet, az nem az illesztés módja, hanem a fa fajtája, szerkezete. Ha fenyő, akkor jó tudni, hogy sűrűbb szerkezetű (évgyűrűjű) fenyő ilyen esetekben jobban is viselkedik, és erősebb is. Ha ötvözöd a gyengébb és az erősebb fát, és azt a darabot "erősíted" meg, ahol a repedést elkerülni szeretnéd, akkor ez a full ragasztós módszer jó eséllyel bejön. Így azonban kicsit a véletlenen múlik. Mert még egy rönkből sem tudunk kivágni két egyformán "erős" deszkát. Amelyik gyengébb, az fog repedni, éspedig ott, ahol gyengébb. Nagyon "vájtszeműnek" kell lenni ilyet észrevenni. Direkt írtam, hogy kicsit véletlenen. Te esetedben nem két egyforma méretű darab illeszkedik keresztbe, hanem egy nagy hátlap és egy "rövid" polc. (szálirányban ugye rövid) Nyilvánvalóan a polc fog veszíteni a szkanderban. Ez esetedben esztétikai szempontból előny, funkcionalitási szempontból pedig hátrány. Itt is igaz, hogy vagy a labda, vagy a baba. Az orosz fenyő, a skandináv fenyő, a borovi fenyő jobban szeret bútor lenni, mint a luc. Szebb, göcsmentesebb, "zsírosabb", keményebb, drágább, nehezebb feldolgozni.
  S mégvalamit: Pihent összezárva a jó száraz garázsban egy hónapot. Nos, az valóban csak pihent. Ha szárítani akarod, léc közé kell tenned. Másik: Nem a kurvaszáraz fa a kurvajó. Az a legelőnyösebb, ha a fa nedvességtartalma feldolgozáskor ugyanannyi, mint amilyen "nedves" közegben lesz majd használva. Túlszárított fa egy szellőtlen szuterénben, erkélyen, teraszon majd dagadni fog. Nedves fa egy déli ablakú lakótelepi lakásban gyufaszálakká reped.
  *** Mi lenne ha kemény fából csináltam volna?
  Most lenne egy tölgyfa polcod a fenyőfa polc mellett. A keményfa bútor mindig értékesebb. Ám amikor költözködünk, akkor a balsafa szekrény a legértékesebb
  Van szép fenyőbútor és csúnya tölgybútor, de van szép bükkfabútor, és csúnya fenyőfa bútor is. Egy jólsikerült puhafából készült bútor is képes akár egy évszázadig is hibátlanul létezni, de a keményfa gyakran tovább él. Hogy Te milyen fával folytatod a szobában a polcokat, tisztán esztétikai szempontok élveznek elsőbbséget. Nem azt akartam ezzel mondani, hogy nem szabad keverni a fafajtákat, mint inkább azt, hogy keverni tudni kell. Ha nem kevered, akkor biztosan nem követsz el (stilisztikai) baklövést, ha (jól) kevered, akkor érhetsz el olyan pazar egyedi hatást, hogy vonzza a tekinteteket.

  Neked való fával foglalkozni. Jól gondolkozol, és szereted. Inkább úgy fogalmaznék, hogy érzed a fát. Kár kérdezgetned. Műveld csak bátran, és mindig jobb darabok sülnek majd ki.
  Nézd: Ott a stradivari hegedű. Az nem évszázados hagyományra épült, hanem egyetlen mester munkái, akinek volt kitől tanulni, de nem másolt semmit, hanem úgy tett, mint Te: Fülelt, sasolt, gondolkodott, aztán belevágott. Kisült belőle vagy ötven darab olyan hegedű, amiből vagy tizenötöt ma is nyilvántart még a világ, és darabja annyit ér, hogy készítője egyetlen példány mai árán fejedelmi életet élhetett volna. Ő akkor ezt nem tudhatta, hogy így lesz. A mai hangszerkészítők ha mind összefognak, elemeznek, másolnak, összeszarják magukat, akkor sem képesek megismételni egy sztradivári hegedűt.
  Hát ilyen dolog a fa.

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák