Új hozzászólás Aktív témák

  • Viszlát

    addikt

    Két film a kenguruk földjéről:

    Ladies in Black

    A rövid leírás alapján ha ez egy amerikai film lenne, akkor nagy valószínűséggel lapozok, de mivel ausztrál, gondoltam adok neki egy esélyt, ők jellemzően karcosabbak és sokkal kevesebb a szirup. És milyen jól tettem!

    A helyszín Sydney, az 50-es évek vége, és néhány üdítően hétköznapi "főhős" életébe kapunk bepillantást. Hétköznapi a szó legpozitívabb értelmében, nem zsenik, de nem is buták, nem gyönyörűek és nem is randák, szó sincs metoo-s mellékzöngéről, egyszerű nők és lányok. Éppen ezért rettentő könnyű velük azonosulni, nem csak a személyükkel, hanem az őket érő benyomásokkal, eseményekkel is, amik szintén nem mesterségesen felpumpált történések, csak szimplán az élet. A film varázsa számomra abban rejlik, hogy mindezek ellenére, egy olyan mesterien megkomponált és komplex korképet kapunk, ami nagyon-nagyon ritkán adatik meg. Ráadásul egy olyan helyszín és kor ez, amiről viszonylag keveset tudunk, kevésszer hallunk, valahol Jászapáti nullája és New York milliószor feldolgozott témája között félúton.

    Persze azért kell valami cselekményt előrevivő mozgatórugó, amit ebben az esetben néhány európai (többek között '56-os magyar emigráns is) biztosít. Adott tehát egyik oldalról az angol uralom nyomait levetkőzni próbáló, börtönszigetből országgá válni akaró identitáskeresés, míg a másik oldalon az Európában összeszedett sebeket még frissen magában hordozó, de új életet kezdeni akaró, gyökereihez mégis ragaszkodó helykeresés. Ebben az alaphelyzetben aztán az élet legsúlyosabb fejtörőit dolgozza fel a film, úgy mint felnőtté válás, szerelem, rasszizmus, generációs szakadék, karrier, házasság, hűség, bizalom, hit és még sorolhatnám. Teszi mindezt úgy, hogy nyoma sincs az ámerikánusoktól megszokott propagandának, ideológiai nyomásnak, képmutatásnak vagy görcsös megmondani akarásnak. Úgy mély és elgondolkodató, hogy közben könnyeden gyengéd, magával ragadóan szórakoztató.

    Az összképhez sokat hozzátesz a kifogástalan fényképezés, az igazán egyedi hangulata a filmnek és a -meglehetősen ritka, pozitív zöngéjű - magyar vonatkozás is. Engem levett a lábamról, pedig nem egy világmegváltó darab, "csak" egy remekül elmesélt történet.

    9/10

    Tracks

    Ez is gondolkodós kategória, de egészen másféleképpen. A történet egy fiatal nő életének a dramatizációja, aki a 70-es években négy tevével és egy kutyussal nekivágott az ausztrál vadonnak, hogy átszelve a kontinenst elérje az Indiai-óceánt. Alapvetően a vándorút jelleg miatt ültem neki, de ennél sokkal többet kaptam.

    Persze nem volt hiány lélegzetellálító képekben és tájakban, emellett azonban a jó ütemű történetvezetés, karakterépítés komoly drámai alapot adott a filmnek, amit csak tovább színesítettek a zord körülményekből fakadó kihívások és nehézségek. A hab a tortán azonban az ezekre építő lelki és spirituális szál volt számomra. Az előző filmmel ellentétben egyáltalán nem volt könnyű azonosulni a főszereplővel, mégis fenntartotta az érdeklődésem, míg egyszercsak azon kaptam magam, hogy vele mosolygok, izgulok érte és át tudom érezni az őt érő bajt, fájdalmat. Igaz, olyan dolgok hajtják amik nagyon távol állnak tőlem, de rendkívül sokat számított az, hogy esendő és emberi marad végig, nem csinálnak belőle szuperhőst, szenved, vért izzad, bénázik és végül egyáltalán nem "oda" érkezik meg, ahova eredetileg tervezte.

    Remek utazásban volt tehát részem, jó színészekkel, nem csak a főbb, hanem a mellékszerepekben is. Filmről lévén szó, biztos, hogy torzult valamennyire a valóság, de mivel egy jól dokumentált történet, túlságosan nem nagyon térhettek el attól. Akit érdekel, a National Geographic oldalán megtalálja angol nyelven az eredeti cikket 1977-ből.

    8/10

    #értékelés

    [ Módosította: vond ]

    "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Új hozzászólás Aktív témák