Új hozzászólás Aktív témák

• #134592 vond MODERÁTOR

  Új Válasz 2020-05-12 01:44:47 #134592

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  vond

  MODERÁTOR

  

  Secretary / A titkárnő (2002)
  #értékelés

  Rövid ismertető (több magyar oldalról): A huszonéves Lee elmegyógyintézeti kezelését követően szülővárosában próbál új életet kezdeni. Nyomasztó gyerekkori emlékei elől menekülve találkozgatni kezd középiskolai osztálytársával, s hamarosan sikerül elhelyezkednie egy helyi ügyvédi irodában, mint titkárnő. Újdonsült főnökét, Edward Grey-t teljesen rabul ejti a fiatal lány, kapcsolatuk hamar túljut a szokásos főnök-alkalmazott viszonyon, amelyben a tabuk nélküli szexuális vágyak kiélése központi szerepet kap.

  Az elejére egy kis érdekesség: Bár semmit nem tudok róluk, de a Szürke és Sötét árnyalatok nagy valószínűséggel ebből merítették az ötletet (még a férfi főszereplő neve is ugyanaz), csak épp sokak szerint a nyomába sem érhetnek ennek a filmnek. Mégis meghódították a világot, és töméntelen mennyiségű pénzt termeltek. Ez a kiváló alkotás meg megmaradt művészfilmnek, és szinte semmit nem hozott a kasszáknál. Szomorú és bosszantó dolog ez.

  Egy kicsit lassan indul a film, de ezzel együtt szerintem szép íve van, okosan építkezik, valamint ügyesen lavírozik a stílusok között is. Van benne drámaiság, de nem válik túl komollyá. Izzik az erotikától, de nem lesz közönséges. Tele van humoros jelenetekkel, de nem bagatellizálja el a téma fontosságát. Az is tetszett, hogy az első perctől nyilvánvaló, hogy beteg, és finoman szólva is furán viselkedő emberekkel van dolgunk, de mégis eléri a film, hogy kedveljük őket. A szuper forgatókönyv és az érzékeny karakterábrázolás mellett kellett ehhez a két színész játéka is. Maggie Gyllenhall és James Spader zseniális. Nem hiszem, hogy lehetett volna megfelelőbb "párt" találni a főszerepekre. Lángol tőlük a képernyő, de a karaktereik vívódásait, mély érzelmeit is rendkívül jól adják át a nézőnek. Eléggé sajátos atmoszférával operál a film. Az amúgy hétköznapi helyszíneket szinte meseszerűvé varázsolták. A berendezésekről, színekről, kameraállásokról David Lynch és a Twin Peaks jut az ember eszébe, amire szépen ráerősítenek Angelo Badalamenti jellegzetes dallamai is.

  Nagyon tetszett a film érdekes stílusa, és a vágyak, érzések bemutatása, de különösen az egyre fokozódó feszültség, majd az érzelmek kitörése. Furcsának tűnhet, de a végén irigykedtem a főhőseinkre, hogy - bár ugyan a társadalmi normáknak nem megfelelő, kitaszított emberek, akik tisztában is vannak ezzel, és küszködnek is emiatt rendesen - nekik mégis megadatott, ami oly' keveseknek ezen a világon, hogy megtalálják a határtalan, igaz szerelmet, ami valóban szabaddá teszi őket.

  Jó régóta kerülgettem, de bár ne tettem volna. Abszolút kellemesen csalódtam. Nem gondoltam volna, hogy az előre ismert szado/mazo téma, és már az előzetesből is nyilvánvalóvá vált bizarr stílus ellenére egy ilyen elragadó (romantikus) élménnyel gazdagodok.

  Szenvedélyes, őszinte, szórakoztató film, ami a sok beteges és abszurd darabkából egy sötét, de egyben bájos szerelmi történetté áll össze. És az az érdekes, hogy ezt egyáltalán nem bántam. Hamarosan újrázni fogom, de addig is kap egy 9/10-et tőlem. Nézzétek, de nyitottan álljatok hozzá.

  "Ki mondta, hogy a szerelem gyöngéd kell, hogy legyen?!"

  [ Szerkesztve ]

  VOND.HU // DESIGN • PHOTO • VIDEO • WEB • IT

Új hozzászólás Aktív témák