Új hozzászólás Aktív témák

  • Viszlát

    addikt

    Jersey Boys: alapból kedvelem a zenész életrajzokat, az elmúlt néhány évben volt egy-két igazán jó ráadásul, így amikor megtudtam, hogy Eastwood rendezi, egészen izgatott lettem, pedig abszolút nem kedvencem a banda. Nem is tudok sokat róluk, a szokásos pár számon kívül sosem hallgattam tőlük semmit, de hát pont ez a lényeg egy ilyen filmben, hogy jobban megismerjem a hátterüket, zenéhez való hozzáállásukat, stb.

    Az emigráns olaszok szokásos közegét sikerült is remekül visszaadni, beszarás akcentusok, jópofa karakterek, de sajna itt aztán nagyjából el is fogytak a pozitívumok. Saját dalok az ismerteken kívül egyet leszámítva nem voltak, de azt a három slágert rogyásig ismételgették, hogy a végén már kifejezetten idegesítő is volt, köszönhetően Valli "különleges" hangjának. Sokat gondolkodtam miért nem működött a rendezőtől jól ismert, stabil, kissé lassú tempó, de csak egy oka volt, mégpedig az, hogy ő általában a karakterei sokoldalúságára, vagy egy nagyon erős jellemzőjére építi fel a koncepciót és ebben a filmben nem volt ilyen. Lehet, hogy azért, mert az alapanyag eleve nem volt elég gazdag hozzá, vagy a forgatókönyvet cseszték el. A főszereplőt valószínűleg a hangja/mérete miatt választották, mert egyébként egy nagy nulla, egy felnőtt ember egyik legdurvább tragédiáját ugyanazzal a fapofával csinálta végig, mint a film összes többi jelenetét. A mellékszereplők sem voltak nagy durranások, Walken persze hozta kisujjból az egészet, de marginális volt a szerepe, így nem segített sokat az ügyön. Személy szerint a kiszólásos narratíva sem jött be, bár azt elég ritkán sikerül úgy megoldani, hogy ne rontsa el az élményt.

    4/10

    "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Új hozzászólás Aktív témák