Új hozzászólás Aktív témák

• #90777 #54715584 törölt tag

  Új Válasz 2016-08-12 23:28:58 #90777

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #54715584

  törölt tag

  Blade Runner – Final Cut
  #scifi #thriller

  Vagy kimaradt ez a film idáig vagy tényleg kezdek feledékeny lenni, de csak néhány jelenet tűnt ismerősnek a filmből (menekülő nő otthagyja a táskáját, fehér unikornis, kínai negyedes és menekülős részek, „babás” rész, ilyesmik, amik bármelyik másik filmben lehetnek). És valószínűleg ezt a filmet 25 éve kellett volna megnéznem, mert jelenleg sajnos ez nem tetszett és nem tudtam értékelni, pedig állítólag ez kultfilm. Így csak jobban megerősödött az a nézetem, hogy régi/régebbi filme(ke)t nem nézünk meg vagy újra, mert bizony elronthatja nagyon az élményt, főleg ha már volt egy kialakult jó emlék.

  Néhány dolog megmosolyogtató volt még így is, és emiatt valószínűleg nem is tudtam komolyan venni a filmet, amellett, hogy nekem ez lassú és unalmas volt. A zongorán gyorsan végig klimpírozó macska nagyon vicces volt, Vangelist sajnos rögtön vágtam, és ki is merült abban a 3 szintihangban az egész soundtrack. Kivéve a klubzene, mert az olyan volt, mint egy mai elektronikus darab, csak ¾-es volt és a harmadik ütemről mindig lehúzták a hangerőt (vagyis pulzáló hatást keltett). A hard copy = polaroid fénykép pedig zseniális volt, bár az előtte lévő "enhance" 5 perc már annyira nem.

  A látvány néhol nagyon tetszett, és nem a digitális utómunka miatt, bár néhol az is nagyon jó lett. A világosító nagyon sokat dolgozhatott, mert néha nagyon szép vágóképeket kaptunk egy kis fényjátékkal. Az operatőr sem volt rossz, bár nekem néha túl sok volt a közeli kép.

  Harrison Ford már itt is 40 éves volt, viszont a filmben nagyon fiatalnak tűnt és nem egy kis kerek fejű husiként él az emlékeimben, mint egy jóllakott óvodás. Ráadásul a félig arrogáns és félig zavarodott mosolyt váltogatta az egész filmen keresztül. Így viszont az előzőek miatt valószínűleg nem nézem újra az Indy első 3 részét, nehogy elrontsam azt az élményt is. A város is tetszett néha, főleg a néhány másodperces távolabbi képek.

  Ismét eszembe jutott jó pár film, ahol a rosszfiú világos hajú és kék szemű volt, mint 20-30-40 éve a filmekben általában. Ami mára annyiban változott, hogy a sötétebb hajú és arcszőrzettel rendelkező egyének lettek a mai világ rosszfiúi, akik bizony néhány esetben nagyon szimpatikusak, így nem lehet kellően utálni őket vagy ellenük drukkolni. Érdekes volt látni ezt a nagy kontrasztot. Bár Rutger Hauer az egyik olyan, akinek ritka tenyérbemászó képe tud lenni néha.

  Szóval akinek ez a fim még manapság is tudott örömet okozni vagy még anno régen, hát ők jártak jól, nálam sajnos ez elvesztegett 2 óra volt. Pontosabban néha a belebambulós unatkozást felváltotta a nosztalgia érzése és a kontraszt a mai filmekkel. Szerintem erre elég lett volna másfél óra is. Olmos bácsi pedig fel sem tűnt a filmben, pedig állítólag még magyarul is beszélt benne. Közben rájöttem, ő volt a furán kinéző Dzsontra Volta hasonmás.

  Valóban hasonló volt a világa a Total Recallhoz, de úgy érzem utóbbinak a világa kicsit konzekvensebb volt, ez pedig kicsit disszonánsnak, kidolgozatlannak tűnt nekem. De egy 34 éves félig felújított filmhez képest nem volt rossz.

  Bolgen – The Wave
  #akció #dráma #thriller

  Nagyon ritkán nézek északi alkotásokat, pedig sokan dicsérik őket, de hát a nyelvük nem angol, így sok kimaradt, magyarul meg már régen néztem bármit is. Viszont most nem bántotta a fülemet a norvég nyelv hangzása, így még néhány részt élvezni is tudtam belőle, ráadásul sok szó olyan volt, mintha angolul mondták volna, annyira hasonló volt.

  Amit kiemelnék az a norvég táj, gondolom azt nem kell bemutatni, gyönyörű, nagyon szép képeket kaptunk, már ezért megérte megnézni a filmet. A dráma része viszont nekem picit gyenge volt, és egy jelenetnél viszont sok, pontosabban naturális. Ami miatt nem tudtam a dráma részét annyira átélni: egyes halálok súlytalanok voltak, míg mások nagyobb jelentőséget vagy erőteljesebb ábrázolást kaptak. Ami szerintem a történet szempontjából nem feltétlenül sikerült jól, mert nem a megfelelő halálokat emelték ki. De az is lehet, hogy csak azon a pár színészen múlt a dolog és nem jöttek át az érzelmek vagy bármi, amit közvetíteni akartak.

  Az a kevés CGI része is nagyon rendben van a filmnek, az a pár percnyi anyag nagyon megérte. A képi világ gyönyörű és nem csak a táj miatt. A kép minősége is nagyon szép volt, telt és mély zöldeket kaptunk, kicsit hidegnek ható kékes színekkel néha, amiből virított a narancssárga, ami mégsem volt annyira hideg, sőt, mintha meleg színtónust toltak volna a filmre. És éles volt a kép, kontrasztos, nem elmosott és zavaros, a kamerakezelés is megfelelő volt.

  A családért annyira nem tudtam drukkolni, inkább lekötött a természeti katasztrófa része, viszont hasonlóan az angol alkotásokhoz ez a film is emberközeli volt. Nem csak azért, mert nem a tökéletes cicababa és kigyúrt pasi színészeket kaptuk, hanem mintha maguk a színészek is picit közvetlenebbek és életszerűbbek lettek volna.

  Szóval nem feltétlenül volt ez egy felhőtlen „szórakozás”, de voltak benne részek, amiket nagyon élveztem.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák