[Re:] [szablya:] FLB: Mi van? :(( Nem értek én már semmit

LOGOUT témák

PROHARDVER! témák

Mobilarena témák

IT café témák

GAMEPOD témák

Új hozzászólás Aktív témák

#17 puttputt őstag Vakegérke #16

Új Válasz 2010-01-14 18:07:14 #17
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

puttputt

őstag

válasz Vakegérke #16 üzenetére

A "maradjunk barátok" effektus kihűlt párkapcsolat esetén lehet leginkább kényes.
Mikor egyik első, komoly barátnőmmel belementem egy ilyenbe, egész addig volt hozzá "ingerenciám", amíg nem kért tanácsadást a következő fiújára vonatkozóan.
Azért vannak határok... (Ti. ne legyünk már a "barátnőik", társalkodó"nőik"...)
Persze, ez is hozzásegíthet ahhoz, hogy gyorsabban "átbillenjen" az ember egyik állapotból a másikba (szerelem->barátság)... valakinél..., de pl. nem nálam.
A gyerek is más kérdés. Ahol van, ott jobb esély nyílik a békés viszonyra a két fél közt, tartósan, akár örökre.
Persze, ez sem itt, sem nálam nem aktuális kérdés..., de a "külső tapasztalat" ezt mutatja.
Csak a fenti szempontok miatt vagyok meg nem értője a fiú-lány barátságnak.
(Félreértés ne essék, több lánybarátom volt/van, de tény, hogy más szinten mozognak azok a kapcsolatok - eredendően -, mint a férfi ismerősökkel folytatott "bratyizás".)
Amúgy, sok szép működő példa van, azokál, aki erre alkalmasak.
Sok - főleg fiúsabb - lány erre kifejezetten "kvalifikált".
#16 Vakegérke félisten szablya #14

Új Válasz 2010-01-14 06:24:52 #16
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

Vakegérke

félisten

válasz szablya #14 üzenetére

Sok ember fontos számomra, ez viszont nem jelenti azt, hogy mindegyikbe szerelmes vagyok. Viszont attól, hogy nem vagyok beléjük szerelmes, még szerethetem őket.
Tetszel érteni? Ha igen, akkor ne lökd el őt magadtól. Szüksége van rád, a társaságodra. Amolyan "maradjunk barátok" effektus.
#14 szablya aktív tag Vakegérke #13

Új Válasz 2010-01-13 20:21:10 #14
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

szablya

aktív tag

válasz Vakegérke #13 üzenetére

Igen, remélem hogy mégis.
Én elengedtem volna. Talán soha nem engedtem volna el. De hagytam volna, hogy nélkülem éljen, boldog legyen...
Égetett belül, és mégis arra gondoltam, jobb így neki. Ezért akartam távol maradni tőle, ezért nem próbáltam beszélni vele... Pedig szerettem volna, nagyon, minden percben.
De ő írt nekem, ő akart velem beszélni, még bocsánatot is kért, amiért utoljára úgy kiosztott. Igaz, én nem is tudtam haragudni rá.
Fontos vagyok neki. De miért? Nem érdemlem meg. Hogyan? Hisz nem szeret.
#13 Vakegérke félisten

Új Válasz 2010-01-13 19:14:35 #13
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

Vakegérke

félisten

Elfelejteni nem kell, hiszen nem is lehet. Azonban el kell tudni engedni. Ha veled kevésbbé boldog, mint nélküled, akkor engedd el. Engedd meg neki, hogy boldog legyen.
Tegyük fel, hogy pusztán szánalomból jár veled. Jó lenne? Jó lenne, ha hazudná a szeretetet?
Biztos, hogy szereted? Ha igen, akkor engedd el. Engedd, hogy kedvére élje saját életét. Egy kicsit belehalsz, ahogy megszámlálhatatlanul sokan belehaltak kicsit ebbe.
Én sem vagyok kivétel. Még ma is megborzongok, és összeszorul a szívem, ha meglátok egy fehér csizmát, vagy egy kockás télikabátot. Hány éves is az emlék? 41, úgy bizony. Nem felejtettem el őt, de nélküle is tudtam boldogulni, és eszembe sem jutott volna, hogy a feleségemet elhagyjam érte.
"Tudom, bennem van a hiba."
Ezt nagyon gyorsan felejtsd el. Nem vagy hibás, csak éppen nem Te vagy számára az ideális partner.
Persze még az is lehet, hogy mégis összejöttök...
#12 szablya aktív tag Bocaa #10

Új Válasz 2010-01-13 18:59:32 #12
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

szablya

aktív tag

válasz Bocaa #10 üzenetére

Volt csaj, aki próbálkozott nálam, szóval azért nem lehetek egy húderossz pasi...
Menő az nem vagyok.
Mifelénk az a menő, aki minél nagyobb köcsög, minél nagyobb seggfej, és minél nagyobb az az ótvar pofája. Meg az se hátrány, ha az ember eleve 80-as IQ-val rendelkezik, és jó nagy darab. Gondolom ez máshol is így van. Van egy csomó alfa hím, akik arra se érdemesek, hogy kinyalják a seggem. Bocs, így látom.
Én inkább ülök a folyósón, valamit a fejemre húzok, és olvasok, esetleg bámulok ki az ablakon és zenét hallgatok. Még csak el sem gáncsolok senkit ültömbe. Nem menő ez.
_tori_: Csakhogy én nem tudom elfelejteni. Ilyen vagyok. Magamat ismerve, ha elküldene egyszer s mindenkorra a búsba, akkor is még hónapokig, vagy évekig csak rá gondolnék minden nap...
És egyszerűen nem is akarok már lemondani róla...
#10 Bocaa senior tag szablya #9

Új Válasz 2010-01-13 18:14:02 #10
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

Bocaa

senior tag

válasz szablya #9 üzenetére

Akkro hajrá ha te leszel az egyik legmennőn csávó a suliba biztos vonzóbb leszel hátha az bejön vagy ha már más csajok is versengenek érted
#9 szablya aktív tag Bocaa #8

Új Válasz 2010-01-13 15:36:44 #9
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

szablya

aktív tag

válasz Bocaa #8 üzenetére

Tegnap ünnepélyesen újrakezdtem a gyúrást.
Ma viszont nem tudok menni, mert "ismerősékhez" kell menjek gépet javítani. Gyakorlatilag kéthavonta hazavágják... Asszem erről is lesz egy poszt...
#8 Bocaa senior tag

Új Válasz 2010-01-13 15:25:03 #8
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

Bocaa

senior tag

Kezdjél el gyúrni Vegyél fel atom menő cuccokat és akkor felvághat veled teis meg őis jóljár na?
#7 szablya aktív tag Daweee #6

Új Válasz 2010-01-13 14:58:33 #7
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

szablya

aktív tag

válasz Daweee #6 üzenetére

Két éve ismerem közelebbről. Talán valamikor február-áprilisban lesz két éve, hogy először a legjobb barátjának nevezett. Aztán nem mindig voltam az neki, de ez nem is zavar, ahhoz képest, hogy néha egy egész hónapig nem beszéltünk. És volt olyan, amikor mindennap.
Májusban vallottam neki először szerelmet. Hónapokig erősködtem, aztán a dolog elfelejtődött, azt hihette, hogy már rendbe vagyok, vagy nem tudom. Egy percre sem tudtam elfelejteni. És ahogy közel engedett magához, minden csak egyre erősebb lett.
Aztán fél éve ismét tudja, hogy mithogyanmiért érzek. Azóta pedig ereszkedik a lufi. Eddig 5* pukkadt ki. Na ez az, amit nem értek.
Én szeretem, mindennél jobban, képtelen vagyok elfelejteni. De hogy én még mindig fontos vagyok neki, azt nem tudom elhinni. Nem értem, én eddig rég elfelejtettem volna magam, amilyen bunkó tudok néha lenni. És neki mégis fáj, hogy nekem fáj.
#6 Daweee őstag szablya #4

Új Válasz 2010-01-12 23:05:56 #6
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

Daweee

őstag

válasz szablya #4 üzenetére

Persze hogy nem akarsz, nem is mondanám hogy mondj le de látom az írásaidban az újra és újra visszautasítást... Lehet árral szemben úszni, de néha túl erős az az ár...
Időbeliségek? mióta ismered/szereted/tudja hogy szereted ilyesmik?
#5 cyanide tag

Új Válasz 2010-01-12 23:05:48 #5
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

cyanide

tag

Nem értem mi a probláma. Az hogy nem mondja ki, hogy szerelmes beléd?
#4 szablya aktív tag Daweee #3

Új Válasz 2010-01-12 23:00:26 #4
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

szablya

aktív tag

válasz Daweee #3 üzenetére

Egy suli, egy évvel alattam. Egy busszal, meg minden. + még néhány közös terület, cserkészet. Szóval szinte minden nap látom. Ő pedig minden nap egyre szebb, én pedig minden nappal egyre távolabb vagyok tőle.
De talán nem is akarok lemondani róla, elfelejteni őt. Nélküle, úgy érzem, nincs értelme az életemnek... Nem tudom, mennyire fontos ő nekem, szavakba önteni meg végképp nem tudom... Többet jelent mindennél.
#3 Daweee őstag szablya #2

Új Válasz 2010-01-12 22:47:50 #3
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

Daweee

őstag

válasz szablya #2 üzenetére

Pedig nemigen látok más kiutat Amúgy meg most így gondolod, de idővel ha el akarod felejteni, akkor lassan ugyan de menni fog. Elhatározás kérdése. Elsőnek azt kéne tudatosítanod hogy nincs esélyed, és nem kapaszkodni minden szalmaszálba. Kegyetlenül hangzik, de ha eredményt akarsz... Szar ügy ez
Egyébként mennyire vagytok napi kapcsolatban? osztálytárs, iskola, egyéb?
#2 szablya aktív tag Daweee #1

Új Válasz 2010-01-12 22:42:52 #2
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

szablya

aktív tag

válasz Daweee #1 üzenetére

Sokszor próbáltam már elfelejteni. Sokféleképpen. És tényleg nem megy. Egy-két év kellenének hozzá. És még egy jódarabig nem lenne senki ilyen fontos, mint Ő. Ebben biztos vagyok. Ő az a lány, akit mindig kerestem... És egy-két év nélküle, amíg "elfelejtem"... Nagyon sok. Nem bírnám ki.
#1 Daweee őstag

Új Válasz 2010-01-12 22:38:44 #1
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

Daweee

őstag

Azokból kiindulva amiket eddig írtál, én úgy látom hogy a legjobb hogyha nem beszélsz, vele nem foglalkozol vele egy darabig, mert úgy jött le hogy te csinálhatsz bármit, nem fog összejönni, így meg csak időről időre feltépi a sebeket. Aztán idővel (hónapok, vagy több, rajtad áll) ha elmúlik a varázs lehettek barátok. De ez a helyzet most olyan semmilyen, csak egymásnak okoztok fájdalmat. Szar lesz így is, úgy is, de az én módszeremmel talán rövidebb ideig. A kötélről meg a véleményem: [link]
Szóval kitartás, többet nem tudok hozzátenni.