Új hozzászólás Aktív témák
-
Hydra SR
addikt
Már akié
Ja és lehet egy gombnyomással közvetlenül nyomtatni Canon nyomtatóra. Hihetetlen fontos, egyfolytában nyomtatok RAW-ból utómunka és megnézés nélkül, eleve ezért vettem DSLR-tA privát arra való, hogy olyasmit írj, ami nem tartozik másra. A szakmai kérdéseknek általában van topicja. Ha nincs, nyiss egyet.
-
pitman
őstag
Azért, mert az Olympus gépek kivételével a fókuszálás úgy történik, hogy a gép az érzékelőkre vetített kép alapján kiszámolja, hogy az objektíven mennyit kellene állítani a helyes fókuszhoz, majd egy parancsot küld az objektívnek, hogy x értékkel mozduljon el valamely irányba. És itt a folyamatnak vége van. Utólag nem ellenőrzi, hogy az objektív tényleg oda állt-e ahova kellett. Az Olympus gépek a fókuszálás után visszaelenőriznek és korrigálnak, ha kell.
-
Szten Márs
nagyúr
Én bevallom, nem tudom, hogy pitman megfejtése helyes-e vagy sem, de azért a te 3 pontodra reagálnék
0, Ez előítélet
1, A gép azt nem is fogja tudni, hogy homályos-e vagy sem, hiszen nem lát. Ellenben pitman, idézem szó szerint, ezt írta: ''egy parancsot küld az objektívnek, hogy x értékkel mozduljon el valamely irányba'' Namost, ha az objektív közli a géppel, hogy én y értékkel mozdultam el adott irányba, akkor a gép meg tudja mondani, hogy hülye vagy te obi fiam, az erő nincs veled és y nem egyenlő x-el, agy jólvan obi fiam, x = y maradj helyeden.
2, Ha nem tud fókuszálni, akkor tekergeti az obit mert nem tud fókuszálni. De az egész eszmefuttatás arra vonatkozott, amikor már be tudta lőni hova rakja a fókuszt és ki is adta a parancsot arra, hogy rakja oda. A 2,-es pontod és amit pitman írt semmilyen logikai kapcsolatban nincsenek egymással. -
pitman
őstag
A fénymérés fázisdetektáláson alapul. Ha jól emlékszem a technológia rajzára, akkor a segédtükör által a fókusz-szenzorokra vetített képet két részre bontják (illetve lehet hogy többre is kis mikrolencsékkel), ezáltal a váz a vetített kép eltéréséből pontosan el tudja dönteni, hogy mely irányban és mennyit kell elmozdítani az objektívet. Mindez persze csak akkor igaz, ha van megfelelő mennyiségű fény a művelethez, és a célterület tartalmaz megfelelő mintázatot. Ha kevés a fény, vagy a célterület homogén, akkor a váz elkezdi tekerni folyamatosan az objektívet egészen addig a pontig, amikor a fókusz-szenzorok a fent vázolt módon fogást tudnak tálálni, onnantúl pedig megpróbál a fentiek szerint működni. Ha ez nem sikerül, akkor történik az általad említett jelenség, hogy tekergeti ide-oda az objektívet a két végpont között és próbál eredményt elérni.
Összegezve: ideális esetben (van fény, kontrasztos a téma) a váz egy parancsot ad az objektívnek és az beáll az adott pozícióba. Utólag nem nézi meg, hogy jó helyre ment-e a fókusz.
Nem ideális esetben a váz elkezdi folyamatosan állítani az objektívet addig a pontig, amikor úgy véli, hogy fogást talált, ezt követően parancsot ad az objektívnek és az beáll az adott pozícióba. Utólag nem nézi meg, hogy jó helyre ment-e a fókusz.
Ha még így sem sikerül, akkor elkezd vadászni. Ennek az eredménye lehet egy félrefókuszált kép, ha úgy véli, hogy valamit talált, vagy lehet egy hibajelzés, miszerint nem sikerült élességet állítani.
A nem ideális esetekben nem azért kezd el folyamatosan élességet állítani, hogy közben folyamatosan figyelve az élességet a legélesebb pontig tekerjen, hanem azért, hogy a fókuszérzékelőkre olyan kép vetüljön, aminek eredményeként meg tudja határozni azt a parancsot, amivel az objektívet egyből a helyes pozícióba vezérleheti.
Az Olympus megoldása annyiban tér el a fentiektől, hogy az az objektívnek kiadott parancs után, miután az beállt a kívánt pozícióba, a váz még egyszer megnézni, hogy jó helyen van-e a fókusz. Ha igen, akkor jó, ha nem, akkor még belekorrigál. Ezen rendszer előnye, hogy elméletileg nem lehet back vagy front fókusz, hártánya, hogy lassul a fókuszálás sebessége.
Azt azért ne felejtsük el, hogy a szenzorok nem azt a képet látják, mint amit mi látunk a mattüvegen. Inkább valami olyasmiről lehet szó, mint a törőékes mattüvegek.
(Természetesen tévedhetek a fentiekben, mivel az angoltudásom nem tökéletes, de én kb ennyit tudtam összeszedni az eddig általam látott dokumentumokból.) -
pitman
őstag
Szerintem amelyik objektíven már kiképezték az állványgyűrű helyét, érdemes ott rögzítve feltenni az állványra. Nem is elsősorban a súly miatt (hiszen vannak könnyű objektívek is), hanem inkább azért, mert sokkal stabilabban fog állni, mintha a gép lenne az állványra téve.
-
ThufirHawat
senior tag
Nem tudom. De a Sigma 150 makró + 2X telekonvertert még simán. Erősebb, mint amilyennek látszik. De az állványgyűrű erősen ajánlott, már csak azért is, mivel így jobban a súlypont közelébe esik (szerencsés esetben pont alá) a megtámasztás.
Most hogy így elméláztam kicsit, végülis a Soligor 400/5.6-ot is elbírta. De azért nem szívesen hordtam úgy... [mivel nem kicsi.]
Képeim, írásaim: http://www.miklosrabi.com
-
Hydra SR
addikt
Nekem Av módban is a vaku adja a fő fényt. Esetleg rá lehet dobni egy lapáttal azzal, hogy fix 1/200-ra állítod a vakuszinkront. Ez ugyan a vaku erején szerintem nem változtat, de a külső fényeket jobban kizárja (feltéve, hogy vaku nélkül ennél hosszabb záridőt kapnánk).
A mélységélességes részt nem értem. Azt a blendével befolyásolod, ugyanúgy mint vaku nélkül, a rendszervaku pedig beáll automatikusan olyan értékre, ami szerinte jó, feltéve, hogy képes kellően nagyot/kicsit (tapasztalatom szerint ez is gond lehet!) villanni a körülményeknek megfelelően. A beépített vaku is rendszervaku.
Egy kicsit becsapós lehet annyiból, hogy a vaku kontrasztosít, emiatt kicsit nagyobbnak tűnhet a mélységélesség, ha a vaku a fő fény.
[ Szerkesztve ]
A privát arra való, hogy olyasmit írj, ami nem tartozik másra. A szakmai kérdéseknek általában van topicja. Ha nincs, nyiss egyet.