2. Fórumok
  3. Monologoszféra
  4. ДарСтав élete

Aktív témák

  • #5 Penguin95 senior tag
    #5
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Penguin95

    senior tag

    Jó rég jártam itt, de talán itt az ideje. Úgyis ráérek, mivel 40 fokos lázzal, meg folyó orral nem igazán van erőm mászkálni.

    Mostanában megint a nyakamba szakítottak egy újabb halom dolgot és gondot a börtönben, izéé a suliban. Például ma tudtam meg, hogy holnap SOS be kéne mennem, mert mit fogok csinálni úgy földrajz érettségin, hogy engem senki nem készített fel? Már előre hallom a kérdéseket? Miért nem jelentkeztél a szaktanárnál? Miért akarod tönkrevágni az életed ezzel? Hogyan tovább? Hogy engedjelek így érettségire? Hol voltál az iskola 120 éves ünnepségének ideje alatt? (Igen, volt ilyen is, én meg nem vagyok az a fajta, aki öltönyben akar mászkálni a nyócker egyik híres részén, a Magdolna utcában.) Remélem, hogy ezek a kérdések szerdáig ráérnek, mert nem fogok egyből a pofonért szaladni ahogy lehet. Arról meg jobb nem szólnom azt hiszem, hogy én felkerestem a tanárt, aki közölte, hogy ő erre nem ér rá, nem fog külön órát adni ezért..

    Na de jöjjön egy kis más. Mostanság új elfoglaltságra akadtam, ahol kiélhetem kreatív vágyaim. Ez nem más, mint hogy témákat készítek Androidra, azon belül is CM12-re. Nem ebből leszek gazdag, de időtöltésnek jó, és közben gyakorlok is.

    És végre nem úgy írok ide, hogy közben 6x görcsbe állt a hátam, ugyanis lecseréltem a jó öreg konyhaszéket egy kényelmesebb darabra. Végre nem egy beton keménységű, zsiráf magasságú fémkupacon ülök, amin nem lehet hátradőlni (legalábbis anélkül, hogy megfagyjon az ember háta). Helyette jött egy használt, de jó állapotú karfás szék, ami szövettel van borítva, és sokkal alacsonyabb. Ebben már lehet normálisan ülni.

    De azért jutott még negatívum is. Konkrétan már megint belefutottam abba az emberbe, akitől a szőr feláll a hátamon. Ez nem más, mint egy volt osztálytársam (talán már írtam róla korábban, lusta vagyok visszaolvasni) általánosból. Egyéb irányt nagyjából az élősködők sorába teszi minden ismerőse, okkal. Levakarhatatlan szép szóval, ha meg durva az ember, akkor jön anyuci, aki úgy gondolja, hogy a főiskolája mindenre feljogosítja. Na majd okosan megoldom valahogy a kettő között.

  • #4 Penguin95 senior tag
    #4
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Penguin95

    senior tag

    Azt hiszem megint sikerült kicsit javulnom. Eddig jellemző volt rám, hogy este/éjjel akár 2-ig is fent vagyok. Ez elég nagy gondot jelentett, mivel többnyire 7-kor már úton kell lennem a buszomhoz. Így rendszeresen késtem az utóbbi időben, de volt, hogy egész nap itthon voltam suli helyett. Szerencsére most eljutottam oda, hogy már 10-kor aludni készülök. De itt egyelőre meg is állt az előrelépés, mivel most meg túl lassan készülődök, mert túlbecsülöm a rendelkezésre álló időt. :D Mondjuk ezen már könnyebb lesz javítani, pláne mivel sokkal jobb a közérzetem a több alvás miatt.

    Ráadásul ma újra átéltem azt, amitől 5 éve még rettegtem. Ez pedig nem más mint a felvételi elbeszélgetés. Egy szerencsém volt, mégpedig az, hogy ezúttal az asztal túlsó felén ültem, mint kérdező. :) Ma volt ugyanis szóbeli a sulinkban, és a végzős diákok is beszállhattak a buliba. Ez egyébként teljesen jó ötlet szerintem, mivel Nekünk, végzősöknek egy kis betekintést engedett a majdani szóbelihez az érettségin. Emellett diákfejjel sokkal könnyebben szót tudunk érteni a felelővel, hisz sokkal közelebb állunk egymáshoz kor tekintetében, és valószínűleg jobban tudunk neki segíteni abban, hogy ne feszengjen.
    A szóbeli előtt 20 perccel osztottak be minket 1-1 (ami mint kiderült, 2-2) tanár mellé. Baromi nagy szerencsém volt, mivel engem küldtek a legjobb helyre. Röviden: Igencsak fiatal tanárnő, aki igencsak helyes, és jól elvan a diákokkal. Mondjuk így meg a diákokra volt nehéz figyelni. :P Ebben segített viszont egy látszólag, és érezhetően nem szomjas kollégája a hölgynek, aki a már említett második tanár volt. Igazából nem volt Vele személyes bajom, mert tette a dolgát, és igyekezett segíteni néhány felelőnek, de azért néha igen kellemetlen volt, hogy önkényesen partizánakciókba kezdett. Mondjuk ez sem lett volna még baj, ha ezzel nem minket és a diákokat hátráltatott volna. De szerencsésen túlélte mindenki, bár néha elég erősen meg kellett taposnom a saját lábam, hogy ne vonyítsak 1-1 válaszon, vagy tanári arckifejezésen. :D Egy ilyet idéznék is most.

    A felelőnek Jókai Mór regényei közül kellett felsorolni minél többet, de szemmel láthatóan nem volt otthon a témában. A tanárnő igyekezett neki segíteni azzal, hogy megpróbálta kihúzni belőle az "Aranyembert". Ez így nézett ki:
    - Tanárnő: ...Milyen gyűrű ez a kezemen? *rámutatott az aranygyűrűjére, ami a középső ujján volt*
    - Diák: Háát... Jegygyűrű.

    Mondjuk volt néhány példa arra is, milyen "jó" több helyen is a családi viszony. Egy ilyen:
    - Én: ...és édesanyád mikor született?
    - Diák: Ööö... izéé...

    A végére pedig egy keresztkérdés, amit a diák idegességében kicsit félreértett:
    - Tanár: Mikor tartjátok a szülinapod?
    - Diák: 2000. május 13.
    - Én, magamban: Szóval egyszer volt szülinapja?

    Hazafelé pedig megint megcopatott a BKV, mivel a villamos műszaki okok miatt nem tudott elindulni. Sebaj, hazahoz a busz is. Felszálltam leghátul, mondván ott van állóhely, én meg nem megyek sokat. Erre 1 perc múlva azt látom, hogy 1 ajtóval előrébb 3 férfi meg egy nő próbálja feltuszkolni a babakocsit a buszra. Ez nem volt könnyű feladat az elválasztókorlát miatt, ami a lépcső közepén van (Ikarus 280-as volt). Szerintem egyszerűbb lett volna a hátsó, korlát nélküli ajtó használata, de végül összejött így is. Well done, Gentlemen! :C

  • #3 Penguin95 senior tag
    #3
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Penguin95

    senior tag

    Egy újabb szélsőséges nap. Néhol sírva röhögéssel, néhol kézbe temetett fejjel.

    Kezdésképp már megint elaludtam reggel. Újabban szokásom, mivel délután alszok, így éjjel jó ha 3 körül alszom ismét. Szerencsére most jönni fog a hétvége, így ezt meg tudom oldani. Bent ma szokásosan hülye volt a banda, szanaszét cseszegettük egymást, miközben jókat röhögtünk. Már aki nem visított, vagy sípolt a röhögéstől. :DDD Többek között rávettük két osztálytársunkat, hogy ne hagyják unalomba fulladni a majdani ballagásunkat. Ha valóban meg merik csinálni amit megbeszéltünk, akkor erre vissza fogok térni. De volt ott még némi politika is, illetve felmerült Ozzy Osbourne néhány érdekes esete is. :D

    A vizsga:

    Aztán jöhetett a nagy megtiszteltetés: Az osztály koronázatlan poénkirályával együtt mehettem osztályzóvizsgára. Hogy hogy kerültem én oda? Pláne mint felmentett? Érdekes egy eset, de maradjunk annyiban, hogy nálunk még egy k.rva papírra se tudnak vigyázni. Na mindegy. Délután 2-kor beültünk a terembe, és kezdtünk. Nem sok dolgom volt, mivel eleve nem értem a matekot, ha meg még alszom is az órákon, akkor főleg. Nem véletlen nem vagyok osztályozható. Ezt tudta a tanár is, de gondolta Ő most megtanít minket a fegyelemre és a szabályosságra. Épp ezért nem ülhettem osztálytársam mögé közvetlen, helyette át kellett battyognom a terem másik végébe. Érdekes, a másik 3 ember esetében -akik szintén osztálytársak voltak, és együtt vizsgáztak- nem érezte fontosnak a szétültetést kedves tanárunk. Na mindegy, velem úgy is csak bukott volna a haver. De azért az kissé érdekes volt, hogy 4-5 alkalommal is felügyelet nélkül maradtunk vizsga közben. Na de fő a szabályosság. 30 perc után készen voltunk mindketten, én kezdtem a szóbelit. Ez inkább volt számomra nyilvános alázás, mivel eléggé egyértelmű volt, hogy semmit nem fogok tudni mondani. Jó, azt felsoroltam, milyen sorozatok vannak (számtani, mértani...), és az egyik megoldásomat szépen el tudtam magyarázni. Kár, hogy 0 pontot ért, mert nem számtani sorozattal csináltam, hanem a saját magam által kifejlesztett eljárással. Erre való hajlamom egyébként dokumentálva is lett a papírjaimon, úgy látszik hiába. Na mindegy. 10 perc nyúzás után látta a tanár, hogy ennek nem sok értelme van, és a diák is lassan ülve elalszik unalmában. De azért még egy keresztkérdést kaptam, amire ha őszintén válaszoltam volna, már nem lenne tanulói jogviszonyom. Aztán még kaptam egy kis kioktatást magyarból is, mert a "Nincs." egyszavas mondatom végén véletlenül felfelé vittem a hangsúlyt, nem pedig lefelé. :)) Ezúton is szeretnék gratulálni, hogy sikerült megbuktatnod egy szabálytalanul lebonyolított matek osztályzóvizsgán egy diszkalkuliást, amivel egyébként semmit nem értél el. Ez legyen a legnagyobb örömöd az életben. :R

    Mennyit ér a becsületed?

    Egyesek már egész olcsón adják, nagyjából 2.500 Ft-ért. Ugyanis mint megtudtam, nem én voltam az egyetlen, akinél -immár csak volt- osztálytársam próbálkozott, hogy ugyan adjak már neki kölcsön. Tudni kell róla, hogy elvileg elég sz.rul áll a családja anyagilag. Ebbe nem nagyon mennék bele, mivel nem az én dolgom, ráadásul nem lehetetlen, sőt. Na de kérdem én. Ha rosszul állsz pénzügyileg, mit csinálsz? Elmész dolgozni? Spórolsz? Kérsz a rokonoktól? Gondolom ezek közül valamelyik talált. Na de vajon alanyunk is így tett? Gondolom sejthető a válasz. De akkor hogy akart pénzhez jutni? Kapaszkodjatok meg: Online pókerrel. Még mielőtt "szegény, ártatlan kisálnyt" gúnyolnék, elárulom, hogy ő az, aki azért lépett le, meg hiányzott kb 1 hónapot, mert 3 alkalommal volt a CCC-ben dolgozni. Na most én úgy tudom, hogy a szerencsejáték még valódi emberek ellen is egy necces dolog, hát még ha bekerül közéjük 1-2 bot is. Aztán megtudtam azt is, hogy szerette volna szétválasztani osztálytársamat a párjától, akivel amúgy már 4 éve együtt vannak. Meg hasonló szépségek. De ő tudja, ezt már igazából mint csak filozofálás osztottam meg.

    Apróságok:
    Az első dolog mondhatni tényleg apróság, mivel végre valahára megérkezett a múlt hónapban rendelt Xiaomi Mi Bandem. :) Tudni kell rólam, hogy nem szeretem sem az ékszereket, sem a karkötőket, de úgy gondoltam, hogy azért valamit csak viselhetnék ilyen indíttatásból. Így került képbe az Mi Band. Mivel épp le volt árazva, és a jövőben jól fog jönni minden képessége, már meg is volt a nyertes. Január 27-én már úton is volt felém, viszont csak ma kaptam kézhez, holott Hollandiából jött. Bár azért is tűnt soknak, mert ugyan innét vettem egy power bankot is január 26-án, és az már február 6-án itt volt. Egyébként eddig nagyon tetszik, csak még furcsa viselni. Na meg úgy néz ki itt sem fogom megúszni, hogy alatta jól megizzadjak. De valamit valamiért.
    A többi pedig már tényleg csak kis semmiség. Egész idáig táblázatot szerkesztettem, írtam ezt a kis mesét, és zenét másoltam. Most is épp kedvenc énekesem tart még ébren, mivel másképp már tuti a laptop klaviatúráján nyáladzanék hangos horkolások közepette. Szerencsére vízelvezetős, de inkább nem próbálom ki. :N Hogy ezt a napot hogy fogom lenyomni, arra tippem sincs. Remélem elmarad vagy 2-3 felesleges óra, és hagynak aludni.

  • #2 Penguin95 senior tag
    #2
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Penguin95

    senior tag

    Egy kis közelmúlt.

    Úgy egy hete történt, hogy 2 osztálytársunk úgy döntött, érettségi előtt pár hónappal átmennek egy esti suliba, mert Ők most "dolgozni akarnak". Mondjuk mikor az egyik tanár rákérdezett arra, hogy mit, nem tudtak értelmes választ adni, csak annyit, hogy "ami van". Érdekes, elvileg eddig is dolgoztak. Gyakorlatilag viszont egyikük bevallotta, hogy 3 napot volt a CCC-ben dolgozni, és kész... A másik pedig maximum egy helyen tudna dolgozni, ezt viszont inkább nem említeném. Akinek van fantáziája, az úgyis rájön. :P Ennek ellenére persze lógtak orrba-szájba. De hát ők dolgoznak, és nem tehetnek róla. Ja, meg ők betegek. Ezt sem egészen értette az osztály, mivel furcsa módon mindig pont egyszerre voltak "betegek". Az "eszesebbik" aztán bevallotta, hogy nincs kedve olyankor bejönni, mikor nincs a másik. Igaz, ez titok lett volna eredetileg, csak azt nem vette figyelembe, hogy nem csak pár embernek van tele a töke -hölgyeknél annak helye- velük, hanem mindenkinek. A másik pedig pont annyira lehet beteg, mint amennyire én macska. *nyávogás* Az igazmondás amúgy sem az erőssége, legutóbb például a szalagavató előtt 20 perccel magam is megtapasztaltam ezt, mivel apuci nyilvánosan akart felkoncolni, hogy én kiröhögtem a lányát a táncpróbákon, és itt meg ne merjem, mert kint találkozunk. Ezzel csak két baj van. Az első, hogy talán be kellett volna járni próbákra, és akkor nem úgy mozgott volna, mint akinek 6 napja szorulása van. A második pedig, hogy nem röhögtem ki. Na mindegy, végül túléltem. Bár azért megkérdeztem volna szívesen apukát, hogy miért nem mer ott helyben nekem jönni, mikor a lányát és a feleségét rendszeresen veri elég szépen... Ezúton is gratulálok Neked L., ügyes és bátor vagy, hogy nőket versz. :C

  • #1 Penguin95 senior tag
    #1
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Penguin95

    senior tag

    Nem hittem volna, hogy valaha is itt fogok kikötni, de egyszer mindent ki kell próbálni. Oké, majdnem mindent... :)

    Kezdésképp talán illene kicsit mesélnem magamról.
    A (nick)nevem ДарСтав, azaz DarStav. Ez egy mozaikszó, aminek nincs értelme se magyarul, se oroszul, szimplán fogtam kedvenc énekesem kereszt és vezetékneveit, majd kombináltam őket. Ebből lett az X vegyszer, és így születtek meg a Pindúr pandúrok... Ja, az egy másik sztori. :D Szóval így lett ez a nevem. Korábban Szatyor95 néven voltam ismert, de mint az már kiderült, ezt magam mögött hagytam. Ennek több oka is volt, az első néhány poéngyáros, akik úgy gondolták, hogy jó móka ebből gúnyt űzni. A második pedig, hogy ezt egy olyan embertől(?) kaptam, aki azóta enyhén szólva nem a szívem csücske. De erről majd talán máskor...

    Egyéb iránt 21. évemet kezdtem meg idén az életben, szóval egy igazi vénség vagyok. :)) Informatikát tanulok, immár 5. éve. Elvileg idén kerül sor arra a bizonyos érettségire, gyakorlatilag szerintem erre térjünk vissza pár év múlva. :D (Ez kicsit poénkodás is, de ha azt nézem, hogy az osztályban én vagyok túl a legtöbb -egyébként sikeres- pótvizsgán, hát... van benne némi igazság is.) Egyéb iránt diszkalkuliás vagyok, ami annyit tesz, hogy számolási nehézségekkel küzdök. Sajnos ez nem az a bizonyos "cseszek tanulni, majd kamuzok a vizsgálaton" szindróma, és nem is velem született dolog, hanem egy közlekedési baleset maradványa, ami még általános iskolás koromban történt.

    Személyiségem tekintetében olyan vagyok, mint egy szinuszgörbe. Ilyen is vagyok, meg olyan is. Többnyire mindig úgy jellemeznek, hogy egy csendes, nagyszívű ember vagyok, akire bármikor lehet számítani. Van viszont a másik oldal, aki egy utolsó bunkó szemétládának tart. Mindkét tábornak igaza van. Ugyanis alapjáraton igyekszem kedvesnek lenni másokkal, jó viszonyt ápolni velük, és próbálok nekik segíteni, ha arról van szó. De ha valaki ezzel visszaél, akkor nagyon könnyen ráfázhat. Nem is kicsit. Viszont aki idáig eljut, annak már (valóban) jár a Szakállas bácsi-díj, mivel elég nehéz ennyire kihozni a sodromból. Eddig összesen 3 darab embernek sikerült ezt elérnie ismerőseim közül. Mondjuk nem is hiányzik több, mivel épp elég sérelem maradt bennem utánuk is. Ennek ellenére, vagy talán épp emiatt újabban egyre inkább az élet élvezetét próbálom szem előtt tartani. Nem idegesítem fel magam szinte semmin, kerülöm a bajt, és minden apró dolognak igyekszem örülni. Lehet ezért szoktak hülyének nézni, mikor a buszon reggel nézem a napfelkeltét, és vigyorgok mint a tejbetök? :D

    Kedvenc időtöltésem a szerelgetés. Bármit raknak elém, 10 perc múlva már darabokban van. Ez mondhatni velem született adottságom. Erre talán a legjobb példa anyai nagyanyám esete. Úgy 2-3 éves lehettem, mikor is egyszer az ágyán ültem, és nem volt ott senki velem. Természetesen megtaláltam az üvegszálas lámpát, és kicsit alakítottam rajta. Mondjuk egész jól sikerült, mivel nagyanyám csak akkor vette észre, mikor befeküdt az ágyba, és össze-vissza szurkálta Őt az apróra tördelt üvegszál. Nem sérült meg, és semmi baja nem lett, ellenben a szüleim úgy 2 hónapig nem vittek ki az eset után, mert az én testi épségemet még a TEK se tudta volna garantálni. Nem voltam jó gyerek, na. :)) Egyéb iránt még mániám a zene, azon belül is leginkább a metál egyes alműfajai, mint a Nu-Metal, vagy a klasszikus Heavy Metal. De szeretem a Rockot, és sok más műfajt is. Bár előadók terén válogatós vagyok.

    És ha már szülőket említettem az előbb. Én is azon fiatalok körébe tartozom sajnos, akiket az egyik szüléje otthagyott. Az én esetemben apám lépett le, mikor 10 éves voltam. Ebbe nem mennék bele, viszont még annyit, hogy papíron van egy féltestvérem, de ha bárki kérdezi Tőlem, egyke vagyok...

    A jövőre nézve sok tervem van, többek között megtanulni elektromos gitáron játszani, le szeretném tenni a kellő jogosítványokat, és később mint buszvezető szeretnék tevékenykedni, ha a reális céljaimat nézem. Kevésbé reális álmaim közül egyet osztanék csak meg, mégpedig azt, hogy szeretnék kiköltözni Oroszországba. Persze ahhoz meg is kéne tanulni oroszul. :)

    Még talán annyit tudnék így egybesűríteni magamról, hogy nincs káros szenvedélyem -hacsak a fulladozva röhögés nem tartozik ide-, elítélem a szükségtelen erőszakot, és bár sokan homofóbnak, fasisztának, és rasszistának tartanak, egyik csoportba sem tartozom.

    Azt hiszem kezdésnek ennyi elég is lesz. Hogy milyen rendszerességgel, és miről fogok ide írni, azt még nem tudom. Azért havonta 1 bejegyzést igyekszem összerittyenteni, hátha valakit érdekelnek a sületlenségeim.

Aktív témák