Új hozzászólás Aktív témák

• #41373 #71562240 törölt tag xtremetuning #41369

  Új Válasz 2013-08-28 11:24:53 #41373

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz xtremetuning #41369 üzenetére

  "Definiálnád a zenét nekem Mackó ?" Ehhez idéznék két emblematikusan, örökérvényűen, mindenhatóan klasszikus hozzászólásból, egyes részei erről szólnak, illetve a zene és a hifi kapcsolatáról.

  (#13729) kammerer válasza hm74-nek, arra vonatkozólag, hogy mi a zene és mi a "nemzene" ("popzene", "könnyűzene") közti különbség, forrás, a Nagy fejhallgatós topik.
  (...)
  "Az írásodból semmit sem tudok meg arról, hogy mi is a zene."
  Szerintem megtudsz, ha éppen az a a cél, bár az írásom természetesen nem erről szólt, nem ezt célozta, hanem csak az volt a szándéka, hogy jelezze, léteznek kategóriakülönbségek, és a különböző szélső kategóriák másképp viszonyulnak a hifi-hez, merthogy jellemzően más igényeket támasztanak az elektronikus készülékekkel szemben, és ami még fontosabb, a különböző szélső kategóriák különböző hallgatósága is más igényeket támaszt az elektronikai készülékekkel szemben. A csak (vájtfülű) zenehallgató jellemzően más típusú készülékeket vesz, mint a csak felszínes popzenehallgató, és jellemzően más típusú készülékeket is terveznek nekik, no és persze ott vannak a szélső kategóriák között az "átmeneti", nehezebben besorolható vagy ide is oda is sorolható határterületek, amelyekre persze át kellene tudjanak nyúlni a valamelyik szélső kategória igényei felől érkező készülékek. Lásd, a szürke bizonyos árnyalatait már feketének vesszük, a szürke bizonyos árnyalatait pedig már fehérnek, és közte ott van a "szürke ötven árnyalata".
  "Véleményed szerint mi a határvonal a zene és a nemzene közt?"
  Határvonal persze nincs, de nyilvánvalóan a művek egy része egyértelműen és okkal a zene(művészet) - alias "komolyzene" - kategóriájába soroltatik, másik része egyértelműen a popzene vagy "könnyűzene" (vagy az ez alatti, teljesen értéktelen gagyiszemét) kategóriájába, és közte ott van a széles határterület, amit igényektől és megközelítési szempontoktól függően ide is oda is sorolhatunk. Az nagyon nagy terjedelemhez és nagyon messzire vezetne, ha itt zeneelméleti fejtegetésekbe akarnék kezdeni, hogy azon definiálási kérdésedet kielégítsem, hogy mi és honnan számít zenének (alias "komolyzenének"), és honnan nem. Erről hosszú esztétikai és zeneelméleti tankönyvek szólnak, ez a fórum erre nem alkalmas, és az időkeretem se, megtalálod a szakirodalomban és a zeneművek hallgatásában a megoldást, ha tényleg érdekel. De ha mindenképpen innen vársz valami választ, akkor gondolj valami olyasmire, hogy a zene(művészet), alias "komolyzene", mint minden művészet, olyasféle, ami szerzői jellegű, ami az egyedi alkotás szándékával, a progresszivitás szándékával, egyáltalán az alkotás szándékával készült, ami elsősorban megmutatni, közölni akar valamit a világról, a szerzőről, a szerző világáról, és lehetőleg minél kevésbé veszi figyelembe, hogy a potenciális befogadóknak milyen igényeik vannak. Azért hívtam fel a figyelmet, hogy a művészeti ágak közül a zenében a legnehezebb ezt a "művészi attitűdöt" megvalósítani és megkülönböztetni, mert a zene eleve, a jellegéből adódóan az érzékekre hat, tehát eleve, a legigényesebb, a leggondolatibb formájában is óhatatlanul az "olcsó érzéki hatáskeltés" eszközeivel operál, hiszen a jellegéből, az eszközeiből adódóan eleve érzéki tevékenység, eleve "pornográfia". Még a széles közvélemény által olyannyira gyűlölt "kortárs zenét", az "atonális" dodekafónia nagyjait, Schönberg-et, Stockhausen-t, Kurtágot, de még a véletlenszerű matematikai műveletek által zenét előállító Cage-et is elsősorban érzékileg, és csak igen kevéssé gondolatilag fogadjuk be, tehát a zenében a legnehezebb (de ott is lehetséges!) megindokolni, hogy Szandi Jódli-dili című örökbecsűje miért puszta pornográfia, és Kurtágtól az A boldogult R. V. Truszova üzenetei című dalciklus vagy az akár egyetlen megszólaltatott hang nélkül is eljátszható Cage-féle 4'33 miért zene(művészet). Tehát, a "Mitől függ, hogy egy zenemű vagy zeneszám hova sorolható? A hangszerektől? A hangszerek arányától, azaz hogy milyen arányban van benne az elektronika nélkül megszólaltatott hangszer és a szintetikusan előállított hang?" kérdéseidre a válasz, hogy természetesen nem, nem ezektől a tényezőktől függ, ezektől egyáltalán nem függ, hogy is függhetne ezektől, ezt te is csak úgy költőileg-provokatíve kérdezted, nem gondoltad, hogy majd azt válaszolom, hogy igen, ezektől függ. Hogy aztán az általad említett és a sok-sok, most éppen említetlen zenei-könnyűzenei műfajok-stílusok-irámyzatok valamint konkrét alkotók és előadók valamint konkrét alkotások erdejében eldöntögetni, hogy adott stílus és adott alkotás mennyire zene vagy mennyire nem zene, arra a válasz aztán tényleg olyan terjedelmű lenne, hogy még te is attól koldulnál, pedig te kérdezted, és már végképp nem ezen fórum keretei közé tartozik. Ha akarod, ennyiből is érted, hogy mit szándékoztam kinyilvánítani a téren, hogy a hifiről való témázáshoz miért fontos (elengedhetetlen) a zenéről való témázás. Mondandóm lényege: a hifi és a zene(művészet) kart karba öltve jár, a "popzene", a "zeneipar" pedig sokszor megy szembe a hifivel.

  (#41008) kammerer válasza macera2-nek, forrás a Hifiről általánosságban topik.

  "...még mindég nem teljesen világos, hogy a mért műszaki paraméterek, és az u.n. Jó Hangzás közt van-e, és milyen összefüggés."
  Nyilván én is csak olyat tudok erre mondani, amit eddig is hallottál. A jelenlegi méréseinkkel ki tudjuk mutatni a készülékek bizonyos elektromos tulajdonságait, bizonyos mérési felbontási szinten. Természetesen ezek a mért paraméterek több-kevesebb, közvetlenebb-közvetettebb összefüggésben vannak a hallott hang bizonyos tulajdonságaival, de a hangminőség összességének a mérésétől-mérhetőségétől nagyon messze állunk. Bizonyos mérésekből bizonyos jóslatokat lehet tenni a várható hang bizonyos résztulajdonságaira vonatkozólag. Természetesen fontos dolog, hogy egy adott készülék a maga konstrukciójához képest minél szebb mérési adatokkal bírjon, és szerencsés esetben ez a jó hangminőségben is megjelenik, de a korreláció elég laza, és sokszor megesik, hogy egy rosszabb mérési adatokkal rendelkező konstrukció jobban szól, ilymódon a felhozott példádnak is valóban van értelme, a mérve "ideális erősítő" egyáltalán nem biztos, hogy jól szól (de azért nem kizárt!).
  A zenei hang maga a megtestesült "torzítás", a hangszerek hangja is szándékolt "torzításokra" épül (lásd például a hangszertest hatásai), néha a hifi készülékek is felhasználnak torzításokat, lásd a csöves erősítők jellemzően torzabbak, jellemzően szűkebb a sávszélességük, mint a tranzisztorosoké, ennek ellenére, vagy részben éppen emiatt jellemzően szebben szólnak. (Páros harmonikus torzítás általában kellemes a fülnek, a páratlan nem. A magassávot és az ultramagassávot a legnehezebb szépenszólóra, alacsony torzításúra megcsinálni, tehát a magashiányosabb készülékeket könnyebb kellemesen szólóra alkotni...) Múlt héten egyik fórumtárunknál éppen egy olyan hangdobozt hallgattunk, aminek olyan dobozteste van, amelynek egyes elemei szándékosan rezonálnak (azaz szándékosan "torzít" a hangdoboz), így növelve a hang testét, a héten valamikor írok róla, csak most kevés az időm. Tehát sok-sok paraméter van a hangminőségben, amely paramétereknek csak egy részét tudjuk mérni, azt is elég kicsi felbontásban a fül-agy rendszer felbontásához képest.
  A hangdobozok akusztikus visszahatásáról szóló példa is igaz, de ugyanez az akusztikus visszahatás valamelyest kivetíthető az erősítőre, lejátszókészülékre is.
  Tehát a mért műszaki paraméterek és a jó hangzás között természetesen van összefüggés, mikor több, mikor kevesebb, néha esetleg akár egy kicsit negatív is lehet az az összefüggés. A hifi készülékek nem csak jel és információátvivők, hanem hangszerek is, amelyek nem csak médiumként átviszik a jelet, lehetőleg minél torzítatlanabbul, hanem aktívan, afféle "hangszerként" hozzá is adják a maguk jellegzetességeit, - ehhez képest kell megtalálniuk a tervezőknek a kompromisszumokat, hogy a készülékük mennyire csak médium és mennyire "önálló alkotóművész" legyen. A high-fidelity nem csak a hangfelvételhez, hanem a zeneművészethez, a zenei élményhez való hűséget is jelenti, sőt ez elég nagy mértékben igaz a hangfelvételre is. Vannak híres, és audiofil körökben nagyra tartott hangmérnökök, akik bevallottan csalnak a hangfelvétel során, nem csak arra figyelnek, hogy a stúdióberendezések képességeihez képest minél torzítatlanabbul rögzítsék az elhangzottakat, hanem arra is, hogy a hangfelvétel a hangtechnika lehetséges képességeihez alkalmazkodva önálló zenei minőséget adjon. A hifinek is többféle irányzata, filozófiája van, mint minden más művészeti ágnak, csakhogy, amíg a művészetekben ritkán szokás mondani, hogy ez vagy az a művészeti irányzat a helyes, az igaz, addig a hifiben bizony a gyártók, a kereskedők, de sokszor még a meghülyített zenehallgatók is hajlamosak kimondani, hogy csak és csakis az őáltaluk kigondolt-képviselt út a helyes. A hifiben különösen érvényes, hogy minden másképp van, a hifihez lehetőleg minél rugalmasabban (de azért nem elvtelenül) kell hozzáállni, a hifiben nem nagyon vannak örök igazságok. (Na jó, azért egy axiómát lefektethetünk: Kammerernek mindig igaza van.)

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák