Új hozzászólás Aktív témák
-
#56
Hieronymus
veterán
Alusky
#54
Hieronymus
veterán
Az USA szabad államok közössége. Önállóan engedhetik vagy tilthatják a füvet. AZ EU-ban is hasonló a helyzet. Hollandiában sohasem volt tiltva, még sem arról híresek hogy délutánonként már mindenki úgy mozog mint a mérgezett egér. Németországban megengedett.
Alkoholista sem lesz mindenkiből, pedig szabadon vásárolható az alkohol. Nyilván a kemény drogok esetében már egyetlen fogyasztás is elegendő a függőséghez, nem értelmes kérdés a legalizálás. -
Alusky
senior tag
Az amerikaiak mindenre gyógyszert zabálnak, egy csomó ottani ismerősöm 30 évesen már 2-3 féle gyógyszert szed amit a pszichomókus írt fel mindenféle 3 meg 4 betűs valamire és engem néznek hülyének, hogy én ezzel miért nem értek egyet. Nem véletlenül ott van fentanyl probléma is és nem Európában.
És akkor erre még legalizálják is a füvet a barmok az államok felében, a másik felében meg nem legalizált, de a szintetizált porokat nem tiltották, szóval legális azokban is betépni. És akkor tapsolnak, hogy de ez nem olyan rossz, mint a csúnya alkohol. Ez aztán a megoldás...
Lesznek bőven bajai a következő generációknak is, mert a mi korosztályunk is elbaszott lesz szülőnek és nagyszülőnek is. Nálunk annyi segítség van, hogy sokkal kevesebb gyereket csinálunk, mint a babyboom idejében. Szerencsére. -
#53
bkercso
nagyúr
Hieronymus
#52
bkercso
nagyúr
válasz
Hieronymus
#52
üzenetére
Miért, ha nem használják ki, akkor nem veszélyes feszültségben élni? Egy tonna autoimmun betegség oka ez a "people pleasing", az USÁ-ban pár évtized alatt 70-nél is több új betegséget neveztek el, amiknek ez a kiindulópontja - már elnevezgetni sem érdemes.
-
#52
Hieronymus
veterán
bkercso
#51
-
#51
bkercso
nagyúr
Hieronymus
#50
bkercso
nagyúr
válasz
Hieronymus
#50
üzenetére
Az alkalmazkodásra való hajlandóság és a megfelelési kényszer két teljesen külön dolog. Az első esetében integrált marad a személyiség, míg a második konfliktust generál belül, mert a saját igényeid helyett is a másikéra figyelsz csupán.
Ezen a fórumon is menyi olyan fórumtárs van aki akkor hangosan hadakozik tovább, amikor már tudja, nincs igaza.
+1. Ahogy olyan is van pár, aki tudja, hogy igaza csak neki lehet. -
#50
Hieronymus
veterán
RandomName
#49
Hieronymus
veterán
válasz
RandomName
#49
üzenetére
...akinek 4 éves korában már megfelelési kényszert kell átélnie?
Ami önmagában nem baj. Ha öt gyerek játszik egy közös játékot, akkor a hatodik vagy beáll és elfogadja a közös szabályokat vagy nem áll be. Akkor kívülről unatkozik.
Ha ezek a döntések akkor nem születnek meg, a későbbi közösségi életet nehezítik meg.
Ezen a fórumon is menyi olyan fórumtárs van aki akkor hangosan hadakozik tovább, amikor már tudja, nincs igaza.Mennyi olyan helyzet van az életben, például a közlekedésben, amikor teljesen ismeretlen embereknek kell közös döntést hozniuk. Azonnal. Nincs idő arra, hogy mindenki beszámoljon a másiknak az egyéniségéről.
-
#49
RandomName
senior tag
Busterftw
#3
RandomName
senior tag
-
bkercso
nagyúr
Amúgy én is ismerem, amiről írsz - vagy hasonlót. Ez nálam valamilyen szintű szenzorosság lehet, mert olyan ingerek is az őrületbe tudnak kergetni, ami mások számára tök normális. Egylégterű irodai zaj vagy éjszaka egy mosógépbepakolás.
Ezt lekommunikálni nehéz (amikor nem lehet elkülönülni), mert nem tudják hova tenni, ezért is lehet agresszív önvédelem belőle. Ez társadalmilag nem szerencsés, mégis szükséges lehet biz. esetekben. Keretek közt szerintem nem is feltétlen kell elutasítani: ha csak verbális, akkor azt az embert békén kell hagyni. Kommunikálni muszáj egymással, és ha elsőre nem meg át, akkor max. undok bunkó vagy, nem szakad le a plafon, mivel a mély dolgok átlátásához idő kell és az ember addig sem stresszelhet folyamatosan. -
bkercso
nagyúr
Krishnamurti beszélt a változásról: arról, hogy ha csupán másnak akarunk lenni, mint amik vagyunk, az csak feszültséget generál bennünk, de nem mozdít el a kívánt irányba. Ellenben, ha elfogadod, ami vagy ÉS jól megfigyeled, akkor kiteljesedik, majd elmúlik, miután megláttad a szerkezetét és ráuntál. Mert már nem invesztálsz bele többé energiát. Előbb "el kell virágozzon", ahhoz viszont az kell, hogy ne akard távol tartani magadtól (a saját tulajdonságaidat):
https://www.youtube.com/watch?v=H6lqAmWvPXwSzóval el kell merülni benne. Miből született a bunkóság? Miből táplálkozik az indulat, milyen múltbeli tapasztalatodra akarsz reagálni vele még mindig? Fennáll még az a körülmény, vagy csak a memória tartja fenn az érzelmi mintázatokat?
Érzelmi emlékeket egyáltalán nem jó hordozni, egyet sem. (Ez az egyik alapja a PTSD-nek is amúgy.) Mindig az adott most-ra kell figyelni, mert ott van a valóság, a többi csak (torzított!) memória vagy fantázia. -
Alusky
senior tag
A szülő azért olyan amilyen, mert a nagyszülő így nevelte, legtöbbünk nagyszülei a VH után születtek tehát nekik abból a nyomorból már nem kellett túlélniük, viszont őket a dédszülők és ükszülők így nevelték akik ebben éltek. Ezek kikopásához sok generáció szükséges, mert mindig adja át az egyik a következőre.
Az új generációk meg hoznak magukkal új problémákat amit majd ugyanígy adni fognak át a következőre.Ez a meg kell dögleni a munkában meg minden fiszfaszt egetrengetően fontosnak tartani vagy nem engedni saját magunkat élni, pihenni ez tipikusan a VH korszakból van amit az ük és dédszülők éltek meg, a nagyszülők már csak így lettek nevelve, a szülők már csak az ebből való stresszt és értelmetlen baszogatást vették át, majd a gyerekeikre továbbhárítva, lásd minket bennünk is van stressz csak már kevesebb és kezelhetőbb. A mi korosztályunk gyerekei lesznek talán az első generáció akik ebből nagyobbrészt mentesülnek, nekik majd jönnek az új problémák a digitális világgal és majd amikor ők nagyszülők lesznek fogják baszogatni az alattuk lévő generációkat ugyanígy.
-
iqkacsa
csendes tag
Ez amúgy nálam is jelen van, bár nem az alkohollal. Az én apám inkább munkaalkoholista volt (késő estig/éjszakáig dolgozott, néha hétvégén is, mindig stressz volt, hogy valahova el tudunk-e menni közösen, vagy ő még nem tudja elengedni a munkát). És amit fent írtatok, hogy "csak az a munka, amibe beledöglesz", ez abszolút az én szüleimnél is így volt/van.
Azt hiszem én azzal kompenzálom apám munkaalkoholizmusát, hogy ha választani, kell az otthon és a munkahelyen történő helytállás között, akkor mindig próbálom nagyon tudatosan az otthont választani (ami nehéz, mert szeretem a munkámat, és fontos számomra a munkahelyem).
Szerintem nagyon fontos, hogy felismerjük, és tudatosítsuk magunkba ezeket a mintákat, hogy tudjuk mit miért teszünk. Nem tudom, hogyan de nekem nagyon sokat segített, hogy a családi sémákat, vagy a sajátjaimat felismertem.
Néha elgondolkozok rajta, hogy a szüleinknek, de pláne a nagyszüleinknek, mennyivel kevesebb eszköze volt a személyiségfejlesztésre, vagy a gyereknevelésre (hol állt akkor a pszichológia, pedagógia, mentálhigiéné vagy egyáltalán ki foglalkozott ilyen úri huncutságokkal). Szóval ilyen szempontból már sokkal szerencsésebbnek érzem az én generációmat (91-es vagyok). -
Graphics
Jómunkásember
Hát ott meg már a generációk közti eltérés is bejön...
Van 56-os apósom... Nem egyszerű ... Sok dologban nem egyezunk, neki csak az a munka, amibe beledöglesz, minden más le van nézve.
Az a baj bennük már nincs hajlandóság az ön fejlesztésre, a saját maguk megismerésére , ugyvanosztkész....
Kommunikáció sem az erősségük és az alkohol erős szociális "központ"...
-
#42
F34R
nagyúr
Geri Bátyó
#28
F34R
nagyúr
válasz
Geri Bátyó
#28
üzenetére
Bocsanat rosszul fejeztem ki magam o maga 56' os de ugy nevelet mintha nem szabadna sirnom, nem szabad konfliktusba keverednem, nem okozhatok galibat. Es ha kicsit is ellenaltam jott a fizikai fenyites. En is jartam ilyenekre, de en annyira nem hittem benne, a kozos a seggfel rokonok is ugylatom
En bar apamat nem szerettem (azonkivul hogy full alkesz volt megcsak nem is foglalkozott velem) a valasuk engem is megviselt. Foleg ugy hogy ramhelyeztek egy kis nyomast hogy szertned-e hogy elvalnank?
Olyannyira hogy gyerekpszichologushoz jartam es Zoloft-ot kellett szednem par honapig. -
#41
Geri Bátyó
addikt
Hieronymus
#40
válasz
Hieronymus
#40
üzenetére
Te azt feltételezed, hogy mindkét (vagy akármennyi) fél teljesen egészséges személyiség, nincs semmi frusztrációja és a tárgyalás (mert amit te felvetettél az nem is társalgás) alakulásának függvényében változtatsz a stílusodon.
Mi itt nem erről beszélünk.
És szeretnélek megkérni, ha ezt nem tudod elfogadni/megérteni, akkor ide nem kommentelj, mert teljesen rossz irányba viszed el a témát. -
#40
Hieronymus
veterán
Geri Bátyó
#39
Hieronymus
veterán
válasz
Geri Bátyó
#39
üzenetére
De ez a lényeg!
Ha tudatos vagy akkor a sakk hasonlattal élve, a partner nyit és te irányítasz. A tahóság "csak" eszköz és nem következménye egy helyzetnek.Ha ezt megérted, akkor jó. Ha nem akkor ez van.
-
#39
Geri Bátyó
addikt
Hieronymus
#38
válasz
Hieronymus
#38
üzenetére
Amiről te beszélsz, az teljesen más, csak egy kommunikációs probléma/stratégia.
-
#38
Hieronymus
veterán
Geri Bátyó
#37
Hieronymus
veterán
válasz
Geri Bátyó
#37
üzenetére
Bátyám!
Tehát az utólagos "önsanyargatás" nem segít, sőt kontra produktív. Rossz irányba terel.Minden beszélgetést barátságos és együttműködő szinten kell kezdeni.
A hivatalok többségében ezzel eléred a szimpátiát, magyarul fogalmazva segíteni fognak neked, amennyire csak lehet.
Ha a kommunikációs partner stílust vált, neked követned kell. Ha átmegy taj parasztba, akkor neked is át kell menned. Másként esélyed sincs a probléma megoldására.Tehát a saját érzelmeidet és a partner érzelmei szintjére kell tolni. Lényegtelen, hogy melyik szint az. A tudatosság gyümölcse, nem kell többet ilyen bejegyzést írnod.
Mindig optimális a kommunikációd.Még egyszer.
A beszélgetés elején nem az a fontos, hogy mit mond a partner. Elfogja mondani többször, később átgondolhatod amit mondott. A lényeg az, hogy hogyan mondja. Rá kell hangolódnod. Ha ügyes vagy akkor lejjebb tudod vinni a kommunikációtok érzelmi szintjét. De ez nem cél, csak eszköz a probléma gyorsabb megoldásához. -
#37
Geri Bátyó
addikt
Geri Bátyó
#35
válasz
Geri Bátyó
#35
üzenetére
Talán azt lehetne mondani, hogy a nem baj nem azt jelenti, hogy jó ez így, hanem azt, hogy oké, ezt most elkúrtam, de legközelebb megpróbálok jobban figyelni, mert tudom, hogy ez nem jó.
-
#36
Geri Bátyó
addikt
Z_A_P
#34
Röviden: szarul.
Én 9, a nővérem 10 éves volt, szóval nem sokat láttunk abból, ami idáig vezetett. Aztán jött a bejelentés és én teljesen összetörtem. Vicces, hogy a következő 1 évből szinte semmi emlékem nincs. Anyám családja részéről rengeteg gyűlölködés ment, ami nagyon nem volt jó. Az akkori bizonyítványból látom, hogy a tanulmányi eredményem erősen visszaesett, de a magatartásom amúgy is mindig rossz volt, szóval azt nem tudom. -
#35
Geri Bátyó
addikt
mefistofeles
#33
válasz
mefistofeles
#33
üzenetére
Nyilván, ha leszarom, az nem visz előre, de ha túl nagy nyomást helyezek magamra, az is kontraproduktív.
Folyamatosan próbálom jól megfogalmazni ezt, de lehet, hogy nem fogom tudni.
-
#34
Z_A_P
addikt
Geri Bátyó
#28
Z_A_P
addikt
válasz
Geri Bátyó
#28
üzenetére
bár inkább csak a szüleim válása után
Hogy elted ezt meg? -
#33
mefistofeles
veterán
iqkacsa
#31
Félreértitek amit mondani akarok.
Természetesen egyet értek azzal amit leírtál de a megfogalmazás akkor is rossz (az én nézetem szerint)
Tényleg nem szabad "beleragadni" és "El kell tudnod fogadni, hogy hibáztál, hogy nem vagy tökéletes..." de a hiba súlyát akkor is érezned kell.
Ha úgy állsz hozzá, hogy "nem baj" akkor nincs meg az a mélysége a változni akarásnak, ami előre visz.
Hibázunk igen, de a hiba bizony baj, rossz és el kell oda jutnunk, hogy ezt megértsük, mert ez a felismerés adhat erőt ahhoz, hogy legközelebb igyekezni fogunk, hogy elkerüljük ugyanazt a hibát. -
#32
Geri Bátyó
addikt
iqkacsa
#31
-
#31
iqkacsa
csendes tag
mefistofeles
#4
iqkacsa
csendes tag
válasz
mefistofeles
#4
üzenetére
"nem baj ha hibázok"
Számomra ez azt jelenti, hogy nem ragadsz bele az adott szituációba. Ez szerintem egy nagyon lényeges része a személyiségfejlődésnek.
El kell tudnod fogadni, hogy hibáztál, hogy nem vagy tökéletes, vagy legalább is olyan, mint aki lenni akarsz.
Meg kell tudnod engedni, hogy hibázzál. Ha arra fókuszálsz, hogy nem szabadott volna hibáznod, mert az rossz. Akkor nem tudsz arra fókuszálni, hogy ma megpróbálj nem hibázni, vagy legalább egy kicsit jobban csinálni a dolgokat.
Szóval nem attól leszel jó ember (fejlődsz), hogy nem hibázol, hanem, hogy minden nap újrakezded. És rohadt nehéz százegyedszerre is megpróbálni , ha már százszor leestél. Különösen, ha ez nem a Super Mario, hanem a saját életed.Geri bátyó: Köszi az írást, szerintem nagyon jó úton haladsz, és kitartást!
-
#30
Geri Bátyó
addikt
mefistofeles
#29
válasz
mefistofeles
#29
üzenetére
Nem gondolom, hogy bárkit megsértettél. Szerintem semmi bántót nem írtál és az érdeklődésed kifejezetten pozitív. Ráadásul, ha nem vagy érintett ilyesmiben, akkor külső szemlélőként akár segíthetnek is a meglátásaid.
-
#29
mefistofeles
veterán
Geri Bátyó
#26
válasz
Geri Bátyó
#26
üzenetére
Nem neked címeztem, általánosságban írtam. És persze senkit nem akartam megsérteni, ezért is írtam, hogy "Mondanám, hogy ez egy baromi érdekes téma, de....
Többen is leírták itt a problémájukat. -
#28
Geri Bátyó
addikt
F34R
#27
Az én apámnak is voltak alkoholproblémái, bár inkább csak a szüleim válása után (akkor 9 éves voltam) láttam, illetve még később, amikor úgy 25-30 éves voltam.
"anyam 70-es evekbeli megragadt katonas nevelesi rendszere"
Na, ez érdekes (ha gondolod, erről mesélhetnél)! Én '76-ban születtem, de a családom nagyon vallásos volt, szóval nagyon nem a kommunista verziót kaptam, hanem a kvázi üldözött katolikust. Annak az összes hülye szabályával és megkötésével. Már 3 évesen hittanara járattak és a nagyszüleim imádták az a vén barmot. Csak azt nem tudták, hogy már a 3 éves gyereknél, amikor gyóntatta, jól legorombította, hogy olyan nincs, hogy nem követett el bűnt. Nyilván már csak röhögök rajta, de azért ezt kilantozni magamból kellett vagy 20-25 év. -
F34R
nagyúr
Szoktam, de annyira hangos, hogy ezt kozossegben ugye nem lehet. Valoban megnyugtato egyebkent.
#24 Geri Bátyó
Az en szuleim eleve idosen jottek ossze, es onnantol mar jottek a generacios utkozesek.
Apam alkolizmusa, es anyam 70-es evekbeli megragadt katonas nevelesi rendszere nem vezetett johoz. Koszi a tippeket, probalom megtalalni es nem tragikus befejzni a megoldast. -
#26
Geri Bátyó
addikt
mefistofeles
#23
válasz
mefistofeles
#23
üzenetére
Jól értem, hogy még mindig nem sikerült úgy magyaráznom, amit meg tudnál érteni?
Nem baj, mert pont ez a lényeg.
szerk: Az "érdekes" amúgy nem tévedés és nem is sértő. Sokszor már tudom magamat külső szemlélőként nézni (van 30+ év rutinom) és még sokszor magamon is meglepődök. -
#25
Geri Bátyó
addikt
Graphics
#21
Ahogy írtam, én is voltam szakembernél, de nem tudott segíteni. Persze itt főleg az volt a probléma, hogy bizonyos dolgokat én sem tudtam. Viszont nagyon jó kérdéseket tett fel és ez később tudtam kamatoztatni, mert magamnak tudtam többféleképpen feltenni a kérdéseket. Szóval közvetlenül nem segített, de mégis nagyon hasznos volt.
Az elmegyek valahová ordítani, tejesen jó és gondoltam is rá. Ezért akartam elköltözni olyan helyre, ahol közel a természet, csak jött a covid, meg az ingatlanár-emelkedés és itt ragadtam.
-
#24
Geri Bátyó
addikt
F34R
#20
Hello F34R!
A legnagyobb baj, amikor magadat sem tudod elfogadni. Minden más emellett eltörpül/lényegtelen. Átestem én is ezen. Tanácsot nem tudok és nem is akarok adni, mert mindenki más, de az biztos, hogy a gyógyszer önmagában nem segít, ahogy a relaxációs meg egyéb tréningek sem. Valahogy rá kellene jönnöd, hogy mi váltja ki a szorongást/frusztrációt/akármit, ami végül egy agresszív megnyilvánulást okoz.
Írsz rossz nevelési formáról. Ez nálam is meg volt, de úgy, hogy egy átlag embernek ez egy nagyon pozitív nevelés lett volna, csak az én alapbeállításomhoz nem passzolt. Szar dolog, amikor a pozitív is lehet negatív.
Nekem sokat segített, amikor a mindenféle rokonoktól (főleg jóanyámtól) megtudtam, hogy már kisgyerekként sem igényeltem a társaságot. Ugyanakkor a nevelésem ezzel gyökeresen ellentétes volt.
Lehet, hogy nálad teljesen más a kiváltó ok, de valahogy erre kell rájönnöd és onnantól már tudsz valami kapaszkodót, amin elindulhatsz. Nehéz rájönni, mi a te alapbeállításod, de nem lehetetlen. -
#23
mefistofeles
veterán
Mondanám, hogy ez egy baromi érdekes téma, de tudom, hogy sokaknak nem érdekes, hanem húsbavágó valóság. Nyilván nem lehet "csodareceptet" adni a probléma megoldására. Minden ember más. Másként éli meg ezeket a szituációkat, másképp dolgozza fel (ha fel tudja) és más a megoldás is, ami lehet könnyű, nehéz, vagy akár lehetetlen is......
-
Szevam
senior tag
Nem instant gyógyír, de ezeket nagyon ajánlom mindenkinek meghallgatni.
Mindennapi metafizika.
(73-tól felfelé vannak olyan podcastok, amik konkrét problémákat gyűrnek)Nem ezoterikus (max csak egy picit, mert Taoista elvű), csak szimplán emberek beszélgetnek problémákról, tabukról.
Ne adjátok fel, nehéz lentől feljönni, de nem lehetetlen!
-
Graphics
Jómunkásember
Vannak különböző indulatkezelési technikák is, én amikor nagy a szar körülöttem és nem érzem, hogy tudnék jó megoldást találni ,vagy olyat ami számomra és netán a környezetem számára is előnyös, akkor egy krízistanácsadóhoz fordulok, mert külső szemlélőként bizonyos helyzeteket más megvilágításba helyez.
Volt mélyebb probléma is régebben, arra is kellően jó megoldásokat adott, pszichológushoz járni sem szégyen vagy stigma.
Én eddig amivel hozzá fordultam:
- saját vállalkozásban generációváltás - Szülők - Y - X - Baby Boomer és Z generációs munkavállalók közötti konfliktuskezelés és ennek dinamikája.
- Családi szerepek átrendeződése - gyermekvállalás témaköre
- Baráti - társas kapcsolatok váltakozása - egyéni igények felerősödése.
- Saját egészségügyi krízisek megélése - feldolgozása esetleg.
- áh még sok dologban vitt jobb útra., életközepi válság...
És egy teljesen más eset, részt vettem egy autogén terápián mint szakdolgozati alany, na az adott akkora flow érzést, hogy az rengeteget változtatott rajtam.Ezt követően kezdtem el épp jógázni, ami pont jól átkapcsolt oda, szinte átvezetése volt a relax-meditációs rész.
Vannak légzéstechnikák , nekem elalvásban segítettek sokat, meg néha járok a szomszédba jógázni, amiről azt gondoltam, hogy dehhh... Csak mióta masszívan fájt a derekam és életminőségben is már sok gondot okozott, akkor ez bamm megoldotta...
F43R és Geribátyó: Nekem legutóbb, amikor ilyen elfojtott feszkóim voltak, azt mondta, menjek ki valami kontrollálatlan helyre és üvöltsek bele a világba. Mert ki kell engedni ezt a gőzt, és nem ott , ahol vannak, nem egy boxteremben, nem egy edzőteremben.
Az annyira fáj, hogy üvölteni tudnék, na akkor kell üvölteni. És még így is van, amin kell dolgozni.
Ja az egyik sarokpont a fórum... Ezt sok ponton el kellett engednem, mert már nem visz előre... Még van visszarántó erő, de sokkal kevesebb aktivitás. -
F34R
nagyúr
Hello Geri. Ugyanaz... csak en kontrolallni sem tudom. Mindenfele relaxalos, autogen traininget tanultam. Semmi. Ugyanugy tortem ossze dolgokat, mint felnottkent. Leginkabb embereket kellett volna meg akik bantalmaztak, de a rossz nevelesi forma elnyomatta ezeket a dolgokat. Nos most ott tartok hogy szocialis fobiam van, nem vagy alig tudok elmenni valahova foleg sok ember kozelsege frusztral. Ezt meg elfogadnam de 24 oraban a sahat gondolataim sem tudom elviselni, ezen sajnos gyogyszerek sem segitenek.
-
Diabolis
aktív tag
Honnan kellene észrevennem? Ja, 20 éve nem volt gyomorfekélyem, gondolom innen.
23 éves koromra túl voltam a nyolcadik fekélyen, a gumicsövet már lazán nyeltem. Idegeskedtem minden szaron, időnként remegett kezem lábam, elsötétült minden. Akkor eldöntöttem, hogy itt a vége. Amin nem tudok változtatni, azon nem pörgök.
Hogy az asszony időnként csesztet, istenem. Lassan 30 éve ismer (együtt nőttünk fel), 10 éve egy pár vagyunk, ha nem szokta meg, hogy időnként máshol jár az agyam, így járt. -
#16
Geri Bátyó
addikt
Narxis
#13
Ugyan ez. Voltak barátok, de sokszor szívesebben olvastam, vagy mondjuk csak 1 emberrel csináltam valamit, nem egy egész bandával. Vagy mondjuk volt valami nagy családi összeröffenés és én inkább kiültem a konyhába a nagymamámhoz. Persze volt, hogy segítettem neki főzni, de volt, hogy csak eljátszottam ott magamban.
-
#15
Geri Bátyó
addikt
mefistofeles
#14
válasz
mefistofeles
#14
üzenetére
Bizonyos értelemben elfojtás, csak nem úgy, ahogy gondolod. Valójában csak a hirtelen kitörni készülő indulatot nem engedem szabadon. Mondok példát, hogy jobban megvilágítsam:
Kolléga értetlenkedik, ötödjére sem fogja fel, hogy mit, hogyan kellene csinálni. Na, itt lenne az, hogy leordítom a fejét és elmondom mindenféle korlátolt baromnak. Ehelyett, mondom neki, hogy kimegyek egyet pöfékelni és utána folytatjuk. Pöfékelés közben szépen lenyugszom és elkezdem átgondolni, hogyan tudnám úgy elmagyarázni, hogy megértse, mert láthatóan nem érti az én logikámat. Visszamegyek, elmagyarázom neki teljesen másképp, megérti, mindenki boldog. Legközelebb pedig már tudni fogom, hogy az adott kollégának hogyan magyarázzam el a dolgokat.
Valójában a problémát megoldom, csak egy indokolatlan reakciót nem engedek ki magamból. Ráadásul az egészet saját magamnak okoztam, mert korábban kellett volna más megközelítést próbálnom.Szerintem tényleg te nem érted, de erre is jó példa, amit fentebb írtam. Valószínűleg nem úgy magyarázom, ami a te logikádnak megfelel.
Érzem a hiba súlyát és pontosan tudom, hogy a bocsánatkérés valójában csak sebtapasz. Pontosan azért agyalok mindig egy ilyen szituáció után, hogy feltárjam, mit nem csináltam jól és nem az a válasz, hogy egyszerűen csak nem kell hülyeségeket írni, mert pont a kontroll elvesztése a probléma. Arra kell rájönnöm, hogy mi váltotta ki, de ez szinte mindig nagyon összetett és sok esetben valami olyan van a háttérben, ami foglalkoztat, de nincs igazán tudati szinten. Persze vannak jelek és ezekre kell minél jobban figyelnem.
Azért az elég jó motiváció, ha egy ilyen helyzetben meg tudok állni és miután lenyugszom, megdicsérem magam, hogy nem voltam barom és nem kell bocsánatot kérni. Sokkal egyszerűbb így az élet. -
#14
mefistofeles
veterán
Geri Bátyó
#11
válasz
Geri Bátyó
#11
üzenetére
Két megjegyzés...
1.
"Manapság a legtöbben nagyon nyugodt és megfontolt embernek tartanak, de már azt is megkaptam, hogy halvérű vagyok! Persze ez csak az, amilyennek a külvilág lát, mert belül nagyon sokszor ordítani tudnék."
Ez tipikus elfojtásnak tűnik. Ennél még az is jobb szerintem ha mindig kiadod magadból a mérged. Ha régen tíz ből tíz esetben tomboltál ma pedig tízből nyolc esetben "lenyeled" elfojtod magadban az csak a külvilág számára tűnik fejlődésnek, valójában nem az, magadnak viszont sokkal többet ártasz.2.
Azt továbbra sem tudom megérteni, hogy "nem baj ha hibázok". Lehet, hogy te fogalmazol rosszul vagy én értek félre valamit de ez így nem kerek. Ha nem érzed a hibád súlyát, akkor mi lenne a hajtóerő, motiváció a változáshoz? -
Narxis
nagyúr
"Én például szociofób vagyok. Legalábbis bizonyos értelemben. Valószínűleg remete géneket kaptam, mert jóanyám szerint már kisgyerekként sem igényeltem a társaságot."
Na akkor hasonszőrűek vagyunk Geri Bátyómmal. Én se igényeltem a társaságot gyerekként, voltak barátaim, kimentünk focizni, el voltunk de nem mondanám, hogy hiányzik. Rengeteget olvastam mert nem volt internetünk és el tudtam foglalni magam.A napokban az is eszembe jutott, hogy mennyi az esély arra, hogy egy idegen lény vagyok akit itt hagytak vagy ide küldtek mert valami katasztrófális dolog történt a szülőbolygómon.
Oké persze adta az ötletet a Superman film de na azért elgondolkodtam. Leginkább azért mert sokszor nem értem az embereket.Amúgy az, hogy ki hogy dolgoz fel problémákat szerintem nem lehet megítélni. Van akinek családja van, barátai vannak és így se sikerül, van aki tök egyedül megél a jég hátán is. Ez inkább szerintem személyiségfüggő, hogy a rendelkezésre álló információk alapján milyen döntéseket hozol. Lelkileg lehet könnyíteni a dolgokon, hogy beszélsz róla de az nem feltétlen segít a problémád megoldásán.
-
#12
Geri Bátyó
addikt
Diabolis
#8
-
#11
Geri Bátyó
addikt
mefistofeles
#4
válasz
mefistofeles
#4
üzenetére
+ negro
Valóban nem számítottam arra, hogy belemegyünk a mélyelemzésembe, inkább általános témának szántam.
De hamár rákérdeztél. Gyerekként és kiskamaszként kifejezetten indulatos, ingerlékeny gyereknek tartottak, aztán úgy 16-17 évesen döntöttem el, hogy ezen változtatni kell. Pár éve volt egy beszélgetésem apámmal (a földhivatalokkal, azok nem megfelelő működésével és a dolgozók hibás hozzáállásával kapcsolatban), ahol felhúztam magam és ordítottam egy sort. Apám teljesen ledöbbent:
"-Én még nem is láttalak ilyennek, te mindig olyan nyugodt vagy."
Szerintem ez jól mutatja, hogy mennyit fejlődtem, mert 30 év alatt el is felejtette, hogy milyen voltam.
Manapság a legtöbben nagyon nyugodt és megfontolt embernek tartanak, de már azt is megkaptam, hogy halvérű vagyok! Persze ez csak az, amilyennek a külvilág lát, mert belül nagyon sokszor ordítani tudnék.Az, hogy nem baj ha hibázok azért van, mert szerintem egy ilyen esetben a tökéletességet nem lehet elérni. Hogyha arra törekednék, azzal csak a frusztrációmat növelném, ami kontraproduktív (ezt is meg kellett tanulnom). Igazából nincs két egyforma helyzet, csak hasonlók. Ilyenkor azt próbálom kielemezni, hogy mi volt az a változó, ami már átlendített a határon.
Nyilván le tudnám írni az egész sztorimat, de feltételezem, hogy nem konkrétan az érdekel.
-
#9
Geri Bátyó
addikt
janeszgol
#1
-
Diabolis
aktív tag
Soha nem értettem ezt a "beszéld ki a problémát" módszert. Én teljesen jól elvagyok a soros nyomorommal, minek csesztessek vele másokat? Igen, értem, hogy nem mindenki ilyen, láttam hová vezet ha igény van a kibeszélésre, csak akarat nincs.
De azt is fogadjuk már el, hogy vannak akik szépen feldolgozzák (leszarják) a problémakat, csak nem kell őket csesztetni.
-Drágám, mi bajod?
- Semmi, Életem.
-De mi bajod?
- Leginkább az, hogy azzal basztatsz, hogy mi bajom. -
#6
negro
őstag
mefistofeles
#4
negro
őstag
válasz
mefistofeles
#4
üzenetére
Kicsit nalam kognitiv disszonancia szaga van.
-
totron
addikt
Vannak embik, akik embikerülőnek vannak bélyegezve, közben meg csak valami születési rendellenesség folytán túlmutatnak céljaik és igényeik az átlagén, a közvetlen környezetükén. A megoldásaik is mások. Így aztán jár az abnormális plecsni. Ha ezt el is hiszi magáról, érték veszhet el, ha nem, felnőttként kidomborodhat, fityiszt mutatva az addig őt nem értőkre, adva a világnak is, nem keveset akár. Mindkettőre kimenetelre van példa a világban.:/
#3Busterftw, vagy megtanul önmagával fázishelyességben létezni, olyan kisugárzást generálva ezzel, amihez bárki szívesen csatlakozik. Nem mindig erről van szó persze. Legtöbbször nem erről, mert hát alkalmazkodni kell. Nem a destruktív viselkedésmintákról beszélek természetesen.
#2deltaa97, a vezetőség sara ha hagyja az ilyen fajta "foglalkozást". Ma már vannak céges tréningeket kínáló kócsok, szolgáltatások. Nem minden helyen van kultúrája ettől még, de létező. -
#4
mefistofeles
veterán
Picit zavaros az írásod.
Azt mondod SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS és próbálod elkerülni "ezeket" a helyzeteket de közben arról írsz, hogy megint tahó voltál.
Nem derül ki, hogy mennyire fejlődsz a kontrollálásban mert csak annyit tudunk, hogy most tahó voltál de azt nem, hogy mennyi a javulás, mennyivel kevesebbszer tör ki belőled a vadállat mint régen. Tényleg fejlődsz ez irányban vagy csak szeretnéd azt hinni......Ez rólam szól és az én hülyeségemről és nem baj ha hibázok. El kell fogadni, hogy hibázok és el kell ismerni, ha hibázok, de tanulni kell belőle!
Az igaz, hogy tanulni kell a hibáinkból, de nem igazán értem, hogy tudsz belőle tanulni ha szerinted: "nem baj ha hibázok"...
-
Busterftw
nagyúr
És ez a folyamat már nagyon korán kezdődik.
Illetve kellene hogy így legyen.
4 éves korig egy gyereknek meg kell tanulni az alap szociális normákat, hogy XY közösségben "szimpatikusnak" találják a gyerekek, a szülők is és a gyerekek akarjanak vele játszani.Ha ez nincs meg, akkor onnantól kezdve csak fals mosolyokat és fokozott kirekesztést fog látni.
-
deltaa97
tag
Ez valóban igaz, ha az ember antiszoc (~16 éves koromig én is eléggé az voltam) sokkal nehezebb feldolgozni a problémákat, mert nincs kivel megbeszélni.
Sokkal jobb ha tudsz róla valakivel beszélni és nem magadat rágod belülről. Tárgyak rombolásának abszolút semmi értelme nincs és még a pénztárcád is boldogabb lesz nélküle.
Persze oda kell figyelni, hogy mit kivel oszt meg az ember, mert sajnos vannak emberek akinek ha mondasz valamit az 20 percen belül 8 embernek, 8 különböző változatban adja tovább...
Munkahelyeken sokszor toxikus a környezet (és nem feltétlen főnök-beosztott viszony esetén), mert ha az emberek sokáig vannak összezárva és valaki lelki szegény (mert tudjuk, napjaink társadalmában az intelligencia hiánycikk) az előbb utóbb a másikkal kezd el foglalkozni és valamit úgyis talál majd amibe bele tud kötni. -
janeszgol
félisten
Viszont az is igaz, hogy az emberkerülő nem tudja a frusztráltságait levezetni, és emiatt agresszívebb. Itt a levezetést nem arra értem, hogy egymást fikázzák, bántsák (van ilyen toxikus környezet is, pl a munkahelyek többsége ilyen), hanem kibeszélni a másikat, kicsit bazmegolni a hülyeségeken, mesélni azt, ami bánt. Pl közösségben jön elő a legtöbbször a "jaj hogy jártam", a "jajj mi történt" stb. Ezek oldják a feszültséget.
És szeretnélek megkérni, ha ezt nem tudod elfogadni/megérteni, akkor ide nem kommentelj, mert teljesen rossz irányba viszed el a témát.
Új hozzászólás Aktív témák
- Már az MSI-nek is van 500 Hz-es QD-OLED monitora
- Nvidia GPU-k jövője - amit tudni vélünk
- Kertészet, mezőgazdaság topik
- Battlefield 6
- AMD GPU-k jövője - amit tudni vélünk
- ldave: New Game Blitz - 2025
- Hardcore café
- Formula-1
- Samsung Galaxy A56 - megbízható középszerűség
- Mibe tegyem a megtakarításaimat?
- További aktív témák...
- Peak Design - Everyday hátizsák 15L Zip v2 - éjkék
- National Geographic - Manfrotto fotós hátizsák
- Acer Nitro 5 - AN515 - 15,6"FHD IPS 144Hz - Ryzen 7 5800H - 24GB - 1,5TB SSD - RTX 3060 6GB - Win11
- BOMBA ÁR Új Dell Inspiron 16" Gamer Tervező Vágó Laptop -50% Ultra 7 155H 16/1TB RTX 4060 8GB 2,5K
- ASUS ROG STRIX RTX 4070 Ti SUPER OC Edition 16G (kishibás) videokártya garanciával
- Geforce GTX 1050, 1050 Ti, 1060, 1650, 1660 - GT 1030 - Low profile is (LP)
- Bomba ár! HP EliteBook 840 G5 - i5-8G I 8GB I 128GB SSD I 14" FHD Touch I HDMI I Cam I W11 I Gari!
- HUAWEI MateBook 13 2020 - Kijelző nélkül - I7-10510U - 16GB - 512GB SSD - Win11 - MAGYAR
- BESZÁMÍTÁS! Gigabyte H510M i5 10400F 16GB DDR4 512GB SSD 1TB HDD RX 6600 8GB Zalman S2 TG EVGA 600W
- HP 15-dw0101nl - i5 8275U - 15,6" FHD - 8 GB DDR4 RAM - 512 GB NVMe SSD - billentyűzet hibás
Állásajánlatok
Cég: CAMERA-PRO Hungary Kft.
Város: Budapest