Új hozzászólás Aktív témák

  • PredatorZoli

    Topikgazda

    Felvetnék egy témát:
    Tételezzük fel hogy van 1 millió eurótok, nyugdíjba mentek, és évi 30 ezer eurót vesztek ki amiből éltek (amit aztán a későbbiekben inflációval megemelgetsz). Az 1 milla be van fektetve ETF-ekbe, TBSZ-eken.
    Tételezzük fel hogy 2 opciód van:
    1, Hagyományos megoldás, minden évben eladsz a portfoliodbol 30k-nyi ETF-et amit elköltesz. Ezt mindenki ismeri, klasszikus megoldás. Elvileg mivel ez 3%, nem kellene hogy gond legyen hosszú távon, de azért ha nyugdíjbavonulás elején egy hosszabb ideig rosszul megy a piac, problémás/kellemetlen lehet.

    2, Tételezzük fel, hogy lehetőséged van a portfoliodat fedezetként felhasználva margint cashben felvenned, minden évben amennyi éppen kell (30k esetünkben). A hitel ára ECB alapkamat +1,5% változó kamatozással, kötelező törlesztés nincs, de a kamatra, se a tőkére. Ebben az esetben sose kell eladnod a portfoliodból, ami különösen jól jön akkor, amikor a piac éppen lent van így fájna kivenni belőle pénzt úgy hogy el is kell adni ETF-et. Ebben az esetben tehát mind az ETF-jeid, mind a hitelegyenleged nőni fog életed végéig egymás mellett. Előnye, hogy tulajdonképpen a vésztartalékra sincs szükséged, mert bármikor kölcsönözhetsz ki pénzt, piaci helyzettől függetlenül.
    Viszont ha a margin esetleg eléri a portfolioérték 70%-át, nem vehetsz ki több pénzt, ha a 75%-át (piaci esés esetén lehet ugye releváns) akkor lemargincallolnak, ez a kockázat.

    Melyiket választanátok, ha szabadon választhatnátok? Szerintetek a 2-es megoldással a nyugdíjbavonulás után mondjuk 5-10-20 évvel mennyire lenne más méretű a portfolio aktuális értéke az 1-eshez képest? Hogy ezt miért kérdezem és hogy valósítható meg a gyakorlatban, azt majd pár hónap múlva megírom, ha a vártak szerint alakulnak a dolgok a brokerpiacon :B Addig viszont érdekelne a véleményetek, akár konkrét számolgatások is, "mivan ha" esetekkel.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák