Új hozzászólás Aktív témák

  • JuliusCaesar

    tag

    válasz nandon #69 üzenetére

    A pártus birodalmat nem ismerem. Inkább a nyugati gyökerek érdekelnek. Meg persze Róma mindenek előtt.

  • nandon

    tag

    válasz JuliusCaesar #67 üzenetére

    A Rómaiak megunták, hogy minden harcban elpáholják őket..., hát keményebbre vették a figurát! :D
    Az még érdekes lehet, hogy a Római birodalom mellett felnövekedett egy Pártus birodalom is, amiről igen keveset lehet tudni...

  • LA_COSTE

    senior tag

    válasz Geller72 #62 üzenetére

    Minden igaz.
    Ezért van, hogy emberek elbújnak, meghúzódnak, mert tehetetlenek és magányban élik napjaikat, holott tehetséges emberektől veszik el a lehetőséget. Nem lehet összefogni ezt a kevés embert.
    Aki meg nyugalmat akar, tartsa magát távol a politikától, én azt javaslom. Az egészsége érdekében.
    Kár, hogy erről kell vitát folytatni és nem arra törekszünk, hogy fejlettebb emberi közösséget ezáltal fejlettebb társadalmat, gazdaságot hozzunk létre.
    Itt Magyarországon gyökereiben rosszak a dolgok. Ahhoz, hogy itt változás legyen, egy óriási csapásnak kell érnie az embereket, ahogy Te is írtad.

  • JuliusCaesar

    tag

    válasz nandon #61 üzenetére

    Azért a Rómaiak máshogy alkottak, mint a görögök. A Római birodalom inkább gyakorlatias volt.

  • Crystalheart

    őstag

    válasz Geller72 #64 üzenetére

    Nem csupán arról van szó, hogy ellenezném, akár jól is elsülhetne a részünkről, persze nem volnék háború-párti, meg ránk olyan 100 éve nem az a jellemző, hogy bármi jól süljön el. De az első és második világháborút is jó előre lehetett sejteni, az országok politikája egyértelműen eredményezte. (Sőt, beszélhetnénk inkább egy világháborúról, húsz év fegyverszünettel - és ez a mondás jóval a II. vh. előttről származik.) Most ilyen nincs, sőt, a racionalitás talaján mozogva mondhatjuk a legbiztosabban, hogy egy európai nagy háború esélye olyan minimális, hogy szóra sem érdemes. :)

    "Ebben az országban az arányaihoz képest sokkal több ész van, mint a legnagyobbakban."

    Aránylag valóban sok tudós került ki innen az elmúlt évszázadban, ám ez nem azért van, mert tényleg több a jó fej - ilyet még a Japánok sem mondanak, pedig ott aztán van technológia meg kutatás -, hanem mert a Horthy-korszakban nagyon jó, mondhatni tudóspárti (zsenipárti) volt a felsőoktatási politika, sok külföldi tanulmányi lehetőséggel. Nagyon sok múlik a politikusok döntésein, ez éppen Klebensberg Kunó munkáját dicséri.

  • Geller72

    veterán

    válasz nandon #56 üzenetére

    "Az analízis vagy szintézis a célravezető? A szélsőségek és túlzások világában kissé irónikus feltenni azt a kérdést, hogy simuljunk bele a 'Mátrix'-ba, vagy próbáljunk kiemelkedni abból. A mondatot a logikai 'vagy' teszi irónikussá. A válasz a mondat második felében van, csak a logikai 'kizáró vagy'-ot kell kicserélni egy 'és' -re!"

    Pontosan..:DDD...belesimulni és általa, annak takarásában kiemelkedni belőle..

  • Geller72

    veterán

    válasz Crystalheart #63 üzenetére

    Ebben az országban az arányaihoz képest sokkal több ész van, mint a legnagyobbakban.

    Az első és a második világháborút sem akarta senki. Úgy értem, a jó érzésű, kellően intelligens emberek közül. Ki kell emelnem, hogy számomra nem azt jelenti az intelligens szó, hogy kinek hány diplomája van.

  • Crystalheart

    őstag

    válasz Geller72 #62 üzenetére

    "Nem gondolom, hogy létezne olyan ember, akinek a szava számomra sorsfordító lenne. A világunkat a politika befolyásolja. Teljesen mindegy, ki vezeti az országunkat. Mindig is egy bábu lesz, semmi több. Az anyagi érdekek állnak minden mögött, de inkább felett. Az ilyen felépítésű társadalomban soha nem lesz hatalmon, vagy akármilyen vezető szerepben olyan személy, akinek engednék, hogy az emberek életét jobbá, szebbé tegye, mindezt önzetlenül. Mert ami a mi érdekünk, az egy másik személynek, csoportnak pont az ellenkezője. És épp ezért nem lesz soha harmónia. Sajnos attól tartok, hogy ezen csak egy sokk tud változtatni. Ez lehet egy háború, egy tömeges járvány. Persze ezzel nem azt akarom sugallni, hogy akkor ez kell nekünk, de mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy óhatatlanul ebbe az irányba sodródunk."

    "Csak" elég pénz kell, vagy pénzzel fölérő hírnév, hiszen itthon ebben igazán nincs nagy konkurencia. Van ám előnye is annak, ha az ország kicsi és szegény. Nagyon remélem, nem kell háború ahhoz, hogy rendbe lehessen rázni itt mindent, mert ha mégis, menthetetlenül így maradunk. :) Én a békés megoldásokban hiszek, mint hajdan Széchenyi.

  • Geller72

    veterán

    Kezdünk "átmenni" bonyolultba. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy feltétlenül rossz lenne. Csupán nagyon mélyre fogunk menni. Olyan dolgokat hozunk fel, amik mindannyiónkat érdekelnek és amiket nem csak nekünk, hanem másnak sem sikerült megoldania. Persze, önmagában ez sem baj, feszegethetjük a határokat.:). Feszegették már mások is. Annyiból könnyű dolga van egy filozófusnak, hogy elég egy teóriát legyártania, és kész. Míg egy tudósnak, feltalálónak, - nevezhetjük akárminek - szakmailag a teóriája csak akkor elfogadott, ha azt be is tudja bizonyítani. Éppen ezért, mostanában jobban szeretek olyan emberek véleményéről hallani, aki tudósként filozofált. Máshogy közelítik meg a probléma gyökereit. Szerencsére nagyon sokan vannak. :D. Kiemelhetnék akárkit, akármilyen véleménnyel, de maradjunk talán az alapproblémánál, hogy mi az élet értelme. Míg mondjuk egy szakmai jellegű dolognál a többség véleménye azonos, addig a fent említett problémára érdekes módon az összes általam ismert tudós, filozófus más véleményen van. :D.

    Kezdjük talán mindjárt Einstein gondolataival. Neki erről a következő volt a véleménye:

    "Az a benyomásom, hogy értelemetlen, ugy az egyén, mint az egész emberiség létezésének érteleme után kutatni.
    Véleményem szerint, erre a kérdésre nem létezik megfelelő válasz.
    Ha mi egy cselekvés értelmét és célját keressük, akkor a kérdés a következő:

    - Melyik szükségletünket, vagy vágyunkat akarjuk kielégíteni ez által a cselekvés által, milyen következményt akarunk elérni, vagy milyen nemkívánatos következményt akarunk elkerűlni?

    Kiindulhatunk természetesen egy közösségből is, és beszélhetünk egy közösség cselekedeteinek céljairól és értelméről is,amelyhez az egyén tartozik.
    De ebben az esteben is, a cselevés célja és értelme a közösséget alkotó egyének valamilyen szükségletének,vágyának a kielégítése.
    mikor mi az emberiség, vagy egy egyén létezésének értelmét kezdjük el kutatni akkor ez a kérdés elvesziti az értelmét.Ez ugyanolyan, mintha a Természet, vagy az Univerzum létezésének értelmét kezdenénk kutatni.
    Mert ebben az esetben értelmetlennek és valószinütlennek tűnik az az elképzelés, hogy valakinek a szükséglete, vagy vágya kapcsolatban állna a történésekkel.
    Nemhiába érezzük mi mindannyian, hogy mennyivel szükségesebb és fontosabb a kérdés :

    - Hogyan alakítsuk az életünket?

    Erre a kérdésre a válaszom a következő:

    - Próbáljuk meg vágyainkat és szükségleteinket, a lehető legnagyobb mértékben kielégíteni, és az emberi kapcsolatainkban a legmagasabb szintre emelni a szépséget és a harmóniát.

    Ehez szükségeltetik a nagymértékü tudatosság és megfontoltság.

    Semmi kétség, hogy a felvilágosult görögök és a megvilágosodott keleti bölcsek sokkal magasabb szintet értek el ezen a fontos területen, mint mi az iskoláinkban és az egyetemeinken. "

    Rendkívül sokat levelezett Freud-al. Freudnak az élet értelmét a család jelentette. Megint más volt a véleménye Hesse-nek. Az ő véleménye szerint az élet értelme egy jó ügyhöz tartozni.

    De sorolhatnám, mert mindenkinek megvan a maga véleménye erről. Véleményem szerint ez a mutatvány épp ott bukuk ki, hogy honnan nézzük a dolgot. Valójában arra vagyunk e kíváncsiak, hogy az egyén szemszögéből nézve mi az élet értelme?

    Más: A hozzászólásokra reagálva:
    Nem gondolom, hogy létezne olyan ember, akinek a szava számomra sorsfordító lenne. A világunkat a politika befolyásolja. Teljesen mindegy, ki vezeti az országunkat. Mindig is egy bábu lesz, semmi több. Az anyagi érdekek állnak minden mögött, de inkább felett. Az ilyen felépítésű társadalomban soha nem lesz hatalmon, vagy akármilyen vezető szerepben olyan személy, akinek engednék, hogy az emberek életét jobbá, szebbé tegye, mindezt önzetlenül. Mert ami a mi érdekünk, az egy másik személynek, csoportnak pont az ellenkezője. És épp ezért nem lesz soha harmónia. Sajnos attól tartok, hogy ezen csak egy sokk tud változtatni. Ez lehet egy háború, egy tömeges járvány. Persze ezzel nem azt akarom sugallni, hogy akkor ez kell nekünk, de mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy óhatatlanul ebbe az irányba sodródunk.

  • nandon

    tag

    Crystalheart: Jelen idő szerint ez Magyarország sorsa..., legalábbis így látszik innen és most. Remélhetőleg nem kell sokat várni egy igazán hiteles, karizmatikus vezetőre! A Buddhizmus tanítása szerint 5ezer évenként jön el egy-egy nagy 'megvilágosodott', ha Sziddharta herceg volt a legutóbbi, akkor kb.2500 év van még a következő születéséig, persze keleten egy kicsit más az idő-fogalom, pláne a lélekvándorlás mechanizmusának ismeretében :) Véleményem szerint a krisztusi tanítások és a kereszténység között meg tényleg csak annyi a különbség, mint Platón idea-világa és e világ általában megtapasztalt természete között; ez persze csak egy 'irodalmi' hasonlat. Krisztus tanításai valóban ideák, a forrás mindig tiszta!

    JuliusCaesar: A görög kultúra és gondolkodásmód nekem is tetszik, az egyik kedvencem az Akhilleusz és a teknősbéka paradoxona. Lehet, hogy nem írja le korrektül a fizikai eseményeket az idő függvényében, mégis van egyfajta szépsége. Szerintem a görög tudomány és művészet nagyon sokat adott a világnak. Pláne, hogy ők korrektül megnevezték forrásaikat. És teljes egészében ki tudták használni földrajzi adottságaikat arra, hogy kultúrális tranzit-országként közvetítettek a különböző kultúrák között! Érdekes az a láncolat, ami jellemzi Arisztotelész munkásságát: Szkíta bölcselet az alapja, felvirágoztatja, és teljes pompájában adja át Nagy Sándornak és az utókornak. Egy másik láncolat Itália népeinek és az egész Római birodalomnak a hellenizálódása... Húúú basszus, minden összefügg mindennel... :D

  • JuliusCaesar

    tag

    válasz nandon #58 üzenetére

    Platón ideavilágával az a gond, hogy azt mondja (javíts ki ha tévedek), hogy jövünk az ideák világából, és azért ismerjük fel a dolgokat, mert a tökéletest már láttuk ott, itt csak a tökéletlen másait (mint a mézeskalács nyomóforma). Ezzel csak az a gond, hogy a dolok (pl egy ló) nem változatlan, mert evolúciósan fejlődött ki.

    Tisztelem a görög-római antikvitást, egyik kedvenc korszakom. De szerintem tudományi kérdésekben nem szabad rájuk hagyatkozni (persze, pl a Pitagorasz tétel örök). A teológiai, filozófiai munkásságuk ami érdekes.

    Mostanában a kvantumfizika nyűgöz le engem.

  • Crystalheart

    őstag

    válasz nandon #58 üzenetére

    Az lehet, hogy már léteznek, csak - ahogy én látom - még egyáltalán nem vezetők. Ez egyébként nyílt dolog itthon, több elemző is elmondta, hogy a Magyarország gyakorlatilag már mentes az ilyen nagy volumenű személyiségektől, és ha mégis vannak, azok nincsenek a döntéshozatal közelében.

  • nandon

    tag

    válasz Crystalheart #57 üzenetére

    Egyet értek! Ez lenne az 'és' a képletben, azaz elfogadni azt, hogy az egyéniség és közösségi természet nem kizárói egymásnak, hanem egymás erősítői! A világunk történetében időről-időre feltűnnek olyan karizmatikusok (Krisna, Zarathustra, Buddha, Krisztus, Mani - a sorrend csak időbeli lehet :) ), akik élhető alternatívát kínálnak. A hatás-ellenhatás törvényeit más-más módon közelítik, illetve oldják fel. A cél ugyanaz: egy magasabb szellemi-lelki állapot elérése. Jelen világunk ezen eszmék és személyek lejáratásában élen halad úgy, hogy nem ad választ, csak összezavar! Egy tudatlan tömeget könnyebb irányítani, és felhasználni hatalmi harcokra, mint egy tudó, értő tömeget, ami szerintem nem feltétlenül utópisztikus. Furcsa lehet, hogy pont egy technikai oldal fórumában írunk ilyenekről, de számomra ez nem összeférhetetlen. Már a technika és humánum kérdései... Egyébként meg léteznek ezek a vezetők... amíg egyetlen ember is van, aki érti üzenetüket, eszmerendszerük hitelességét. Itt jön a képbe Platón mester Ideavilága...

  • Crystalheart

    őstag

    válasz nandon #56 üzenetére

    Miért ne lehetne a karizmatikus egyéniséget a közösségi természethez idomítani? Lényegében ez volna ma szükséges: nagy emberek, akikre fölnézhet a polgár, akivel azonosulhat, és miatta magát is kissé különlegesnek érezheti, megalkuvások nélkül. A kereszténység ezért tudott ilyen jól elterjedni, mert Jézust egy ilyen személynek látták a zord világban is; a diktatúrák azért voltak olyan fanatizáló hatásúak, mert a vezérek ilyennek hazudták magukat a társadalmi válságok korában. De ha létezne valóban egy vagy több, szívből és lélekből segíteni kívánó karizmatikus vezető, hazugság nélkül és szeretettel kormányzó, talán minden megváltozna.

  • nandon

    tag

    Jó topic, a gondolatokat felvonultatóknak gratula, a teljesség igénye nélkül:

    Omega81: Hú, tetszett az írás! Jó témaindító lett!

    Geller_1972: Szerintem írnod kéne egy #11.hsz -hez hasonló cikket!

    dabadab: Fincsi az utolsó bekezdés! :D

    fordfairlane: Az M-P film-idézet jól idepasszoló logikai paradoxon.

    A tárgykör egyik oldala az, amit a film-idézet feszeget: az egyéniség vagy a közösségi természet előtérbe helyezésével tudja jobban elfogadtatnia magát az egyén?
    Az analízis vagy szintézis a célravezető? A szélsőségek és túlzások világában kissé irónikus feltenni azt a kérdést, hogy simuljunk bele a 'Mátrix'-ba, vagy próbáljunk kiemelkedni abból. A mondatot a logikai 'vagy' teszi irónikussá. A válasz a mondat második felében van, csak a logikai 'kizáró vagy'-ot kell kicserélni egy 'és' -re!

  • Crystalheart

    őstag

    válasz -=Sziszi=- #46 üzenetére

    "Az én "Miért?"-em: Mindkét gondolatmenetnél(film/cikk) a kapitalizmus a probléma gyökere. Ez a probléma az alap emberi ösztönök (pl.:hatalomvágy) és a pénz kínálta hatalom, kényelem, "jobb élet érzés" olyan kapcsolata mely ön- és környezet pusztítást eredményez."

    A hatalomvágy sem egyértelműen jó vagy rossz, úgy, ahogy a vagyon birtoklása sem.

  • Crystalheart

    őstag

    válasz z00li #39 üzenetére

    "Fontos például, hogy az ember már idejekorán rájöjjön, hogy ne a mások gondolataival foglalkozzon, ne mások elvárásainak akarjon megfelelni, hanem önmagának." - Hehe, ha én így teszek - és így teszek -, akkor sosem leszek elégedett. ;] De nem is kell, mert az elégedetlenség nem feltétlenül okoz boldogtalanságot.

  • JuliusCaesar

    tag

    válasz Geller72 #51 üzenetére

    A hamisítványom sintoista. Szal van ismertető jegyem.

  • eastsider

    nagyúr

    válasz JuliusCaesar #50 üzenetére

    ez lenne a helyes hozzáállás. ha lecigányoznak egy cigányt annak sem kéne agyonverni a másikat...
    engem is lemagyarozhatnak, nem fogom bántnai, büszkén vállalom

  • JuliusCaesar

    tag

    válasz Geller72 #30 üzenetére

    Igen. Kedvencem amikor lezsidóznak. Erre fapofával mondom, hogy én tényleg zsidó vagyok, nem sértődök meg.

    Reakciók eddig kivétel nélkül: ühüm.

    És ennyiben maradtunk. Nem így képzelt el egy zsidót.

    ui: ateista vagyok eredetileg.

  • JuliusCaesar

    tag

    válasz 3psilon #48 üzenetére

    A 19. század végén monopol kapitalizmus volt. Biztos tanultad. Pl Olaj fronton Rockefeller Standard Oil-ja volt az egyetlen partner. Olyan árakat szabott, amilyet akart. Ráadásul nem voltak akkor még szociális törvények például a minimálbér, szabadság és szakszervezetekről. Nagyon sok nő és férfi élt a létminimum alatt, dolgozott napi 12 órát (gyakran vasárnap is), nem kaptak szabadságot és egy kis lyukban éltek. Lényegében egy ágy és egy szekrény volt a lakásuk. Akkor a monopolvállalatok még rosszabbak voltak, mint ma a multik :N

    Na ezt nem sírom vissza. Ma is vannak normálisabb államokban kapitalizmus, de nem AZ a fajta kapitalizmus (ami lényegében megszülte az első világháborút).

    Arról nem is beszélve, hogy akkor tömegtermelés folyt (gyáripar volt, de az automatizálás nem volt ilyen fokú) és inkább az ipar szívta fel az embereket. Manapság már posztindusztriális világot élünk, ahol a szolgáltatások (tercier és kvaterner szektor) a "fontosak".

  • 3psilon

    aktív tag

    válasz -=Sziszi=- #46 üzenetére

    Ez szerintem picit túlzás.

    Hatalomvágy? Pénz? Ilyen az emberi természet. Mindig is ilyen volt, és most nem "rólad" meg a "többiekről" van szó, hanem az emberiség egészéről. Ezt csak elfogadni vagy nem elfogadni lehet, mint tényt.

    A kapitalizmus eredeti formájában a a maga szabadságával mindenkinek megadta a lehetőséget, hogy kiemelkedjen, képességei szerint. Ha csináltál egy jó vállalkozást, akkor neked is jó lett, pénzhez és hatalomhoz jutottál, de a világ is több lett vele, hiszen tőkét termeltél.

    Ez szép, de ma hol van olyan, hogy emberek ezrei, tízezrei "mennek és csinálják meg szerencséjüket egy vállalkozással"? Hol van ma szabad piac és az ezt biztosító demokratikus hatalmi rendszer?

    Gondolj a 19. század USÁ-jára, és mai világunkra. Akkor kapitalizmus volt, ma .... valami más van. :)

  • Geller72

    veterán

    válasz -=Sziszi=- #46 üzenetére

    Mindent a hatalom iránti vágy irányít. A pénz csak másodlagos. Olyan szinten érdekes csak, ami a hatalom eléréséhez kell. Elég csak megnézni akármelyik katonai struktúrát.

  • -=Sziszi=-

    aktív tag

    válasz Geller72 #45 üzenetére

    A "Miért?" lemaradt!
    Most vagy te nem érted a filmet, vagy én a cikket. Elolvastam még 1x és a véleményem nem változott.
    Az én "Miért?"-em: Mindkét gondolatmenetnél(film/cikk) a kapitalizmus a probléma gyökere. Ez a probléma az alap emberi ösztönök (pl.:hatalomvágy) és a pénz kínálta hatalom, kényelem, "jobb élet érzés" olyan kapcsolata mely ön- és környezet pusztítást eredményez.

  • Geller72

    veterán

    válasz Runner_fxr #37 üzenetére

    To #37:
    Pedig van túledzés. Gondold el, milyen lehet az, amikor rojtosra nyomatod magad, aztán valamilyen ok miatt teljesen leállsz? Ez egy bizonyos kor után tragédia a szervezetnek. Rosszabb, mintha soha nem csinált volna semmit. Mértékkel kell mozogni, annyit, amennyi jól esik, egy fikarcnyival sem többet. Nézd csak meg az élsportolókat, mennyi él belőlük 60 év felett..

    To #44: ez szerintem nem azonos a film mondandójával, közel sem.

    To #42:

    Én senkit nem akarok megváltani. Épp ez a lényeg. Itt arról van szó, hogy TE MAGAD változz meg. Ez nem egy hóbort, nem egy divat, nem sikk..nem faszság. Ez nem másnak fontos, hanem neked!
    Qrvára nem mind1.

  • -=Sziszi=-

    aktív tag

    Aki egyetért a cikkel, annak ajánlom figyelmébe a "Harcosok Klubja" c. könyvet/filmet. Az pont erről szól. (Mellesleg a kedvenc filmem ;] )

    Üdv Szisz

  • Grisa_kvr

    tag

    Az a probléma hogy az emberek többségének tökéletesen elég amit a mostani társadalmi berendezkedéstől kap. Legyen kaja a hűtőben, legyen meleg a lakás, legyen meg a mindennapi vér, bél, akció, botrány, flash, legyen meg a könnyen emészthető gumicsont ami köré értéktelen és sablonos gondolatvirágokat lehet rajzolni, legyen kit imádni, legyen kit utálni, legyen egy fals cél, fals fejlődési állomásokkal. És itt mondom neked hogy az emberek többségét nem fogod megváltani, ez nekik több mint tökéletes. Igaz hogy egy idő múlva szükségszerűen lerombolja egy háború, egy járvány vagy egy gazdasági csőd, de a társadalom majd töretlen lelkesedéssel építi újra az alapvetően állatias rendszerét. Ezt nem tudod megváltani, megváltoztatni, csak azok az emberek néznek ki a sz*rosbödönből, akiket valahogy kizökkentettek az r=1 útról, vagy eleve nem is voltak benne, de annyira elenyésző a számuk a tömeghez képest hogy még statisztika is alig lenne belőle. Sok pofáraesés után arra jöttem rá, ha a saját utamat akarom járni, akkor minden kiváncsi szem elől, minden gáncsolásra kinyújtott láb elől kitérek és az életemet lehetőleg csak azokkal az emberekkel osztom meg lehetőleg akikkel akarom. A többiek meg elmehetnek a náthásba, ha nem pofáznak bele amit én akarok (mivel lehetőleg nem adok rá lehetőséget, az előbbi módon), akkor én se fogok, úgy se lenne hatása.

  • fordfairlane

    veterán

    -De hát ti mindannyian egyéniségek vagytok!
    -Igen, mi egyéniségek vagyunk...
    -Én nem.

    Az individualizmus jól hangzó dolog, főleg az ifjaknak, aztán később jön a család, gyerekek, egyéb, és átértékelik a dolgokat. Modern világunkban látszik csak igazán, hogy amikor már messze nincs olyan röghöz kötöttség, mint néhány száz évvel ezelőtt, a legtöbben ha akarnának, sem tudnának egyéniségek lenni. Persze jól hangzó dolog ez. Sokan úgy képzelik el a dolgot, hogyha nem lennének elvárások velük szemben, nem kéne másoknak megfelelniük, akkor a szellemük végtelen égboltig szárnyalhatna, vagy azon túl, akkor majd micsoda hatalmas dolgokat tudnának véghezvinni. Aztán mikor előttük a lehetőség, nem jön össze nekik.

  • Sanyix

    őstag

    válasz Geller72 #30 üzenetére

    van benne valami. Mint amikor az első munkahelyem interjúján voltam. Megkérdezik miért szeretnél itt dolgozni. Ugye ilyenkor várják a szokásos bullshittet, hogy "fejleszteni akarom a képességeimet" "el akarok érni egy bizonyos karriert" "egy fiatalos erős csapatban szeretném a cég fejlődését elősegíteni", erre én mit mondtam? "Hát vajon miért, PÉNZÉRT" (mert ebben a szar világban csak pénzel lehet élni) és rohadt jó érzés volt, nem kamuztam az elvárt faszságot, őszintén a nyers valóságot mondtam.

    És egy ideje a hogy vagy-ra sem kamuválaszt adok, hanem az igazat: szarul mert minden nap egy irodában rohadok, és olyan mint a mókuskerék ami soha nem ér véget (bár most végetért mert a válság miatt kitettek, jobban is vagyok).

  • z00li

    senior tag

    Szerintem is elgondolkodtató írás! A kommentek alapján nekem egy idézet ugrott be Serj Tankiantól (SOAD énekese):

    "Fontos például, hogy az ember már idejekorán rájöjjön, hogy ne a mások gondolataival foglalkozzon, ne mások elvárásainak akarjon megfelelni, hanem önmagának. A saját fej adja a legjobb gondolatokat. Aki mindig ahhoz próbál igazodni, hogy mások mit várnak el tőle, az egyszercsak azon veszi észre magát, hogy az életéből elment húsz-harminc év, és mindvégig boldogtalan volt. Önmagunknak kell élni és nem másoknak."

  • commanDOS

    senior tag

    Elgondolkodtató írás, nekem legalábbis elkezdett járni az agyam, hogy mi az, amit csinálhatnék másképp is, nos sok ilyen dolog van. Az élet nagyon bonyolult, néha annyira, hogy többet ártunk magunknak ha mindent megakarunk érteni és mindent helyesen akarunk csinálni. Sokszor úgy érzem jobb az egyszerűbb utat választani és kicsit csalni a saját boldogságunk érdekében, hisz az élet baromi rövid és ami rosszabb, hogy sok előttünk a beláthatatlan kanyar, így sose tudjuk hol az út vége. Az egyszerű életszemlélet nálam azon az egyszerű meglátáson alapszik, hogy mindent lehet, mértékkel. Ne fosszuk meg magunkat soha semmilyen élménytől, hisz lehet, hogy egy károsnak ítélt vagy kevésbé elfogadott dolog okoz boldogságot és máris jobb a lelkünknek. Nem feltétlen kell illegális vagy erkölcstelen dolgokra gondolni, de a lényeg, hogy egészséges mértékletességgel sok minden belefér, ide tartozik az is, hogy ne zárkózzunk el a világ elől, az új dolgok elől, más kultúrák elől, mert mindezektől csak gazdagodunk.
    Az, hogy kinek mi az egészséges vagy pozitív, mindenki maga döntse el tapasztalja ki nemtől meg életkortól függetlenül, mert minden embernek más okoz boldogságot, valaki szeret egy életfilozófia szerint élni és ettől harmónikus az élete, valaki szabályok nélkül él, valaki szabályok szerint, a lényeg, hogy nyitottnak kell és megtalálni azt,
    amitől jobb lehet az életünk, mert egyszer csak azt vesszük észre, hogy el rohant mellettünk az élet és annyi mindent nem próbáltunk ki, mert akkor butaságnak találtuk.

  • Runner_fxr

    Ármester

    válasz Geller72 #34 üzenetére

    Hát bizony a bicajozás az egyik legegészségesebb sport amit csak csinálhatunk, az érrendszert és szívet rendkívül jól karbantartja, bár ehhez szükséges egy tiszta levegőjű környék is ahol tekerünk pl. egy erdő. Nekem is a kerékpározás jelenti főként a sportot és én is utálok az autók között bicajozni. Hegyi kerékpározom, sőt kicsit extrémebb műfaját is űzöm a freeride-ot. Ezenkívül még szeretek súlyzós edzéseket is csinálni, bár nagyon meg kell találni a közös hangot a két fajta sport között ,hogy egyik se menjen a másik rovására. Ilyenkor hűvös időben inkább a súlyzózás kerül előtérbe, de azért bicajozom is. Egy nagyon jó barátom mondta mindig azt, hogy túledzettség nincs csak alul evés. És részben igaza van. Ha megfelelően jól táplálkozunk és elég edzettek is vagyunk, hatalmas teljesítményekre vagyunk képesek.

  • VIPowER

    őstag

    Hát igen. Lassan már én is ott tartok, hogy a buszon nem veszem elő a Vodkás üveget.:D

  • Geller72

    veterán

    válasz Runner_fxr #33 üzenetére

    Jogos. Nem véletlenül mondták már jó régen is, hogy ép testben ép lélek. Amikor azt említettem, hogy jóban kell lenned önmagaddal, akkor ahhoz az is hozzátartozik, hogy egészséges legyél. A mozgás nagyon, de nagyon sokat jelent. Nekem is. Napi szinten bicajozok, nem keveset. Amíg be nem jöttek ezek a hidegek, a napi 35km-em tutira meg volt, de a nyári szezonban ennél egy kicsit több, egészen konkrétan augusztusban 1243km.:DDD. De amérték nagyon fontos. Csak annyit kell mozogni, amennyi jól esik. Az ennél több mozgással több kárt okozuni mintha nem is mozognánk egyáltalán. Én is elnézem a "kényszer" futókat, bicajosokat. Sajnálom őket. Sajnálom a szmogban, millio autó közt"sportolókat". Mozogni kell. elvileg három dolog kell ahhoz, hogy megőrizzük egészségünket. Mozgás, lelki nyugalom, és az, hogy megnézzük, mit eszünk.

    Ezekre kell odafigyelni. Ezt nem elég fitness folyóiratokból kiolvasgatni. Ezt nekünk kell belátnunk.

  • Runner_fxr

    Ármester

    Sok bölcs dolgot olvashattam itt végig, főként geller-től! Egyet is értek veled sok mindenben. Bár olyan szinten azért sajnos érdekel a pénz, hogy megbízható anyagi háttér nélkül nem lehetnek gyerekeim pedig szeretnék azért! Másik dolog pedig a boldogság. Szerintem a sport nélkül nehezen megy! Én ezt saját tapasztalatból tudom mondani, világ életemben közel álltak hozzám a sportok, de voltak azért évek amikor kissé elhanyagoltam. Nem is érzetem magam túl jól, legkevésbé boldognak! Amióta ismét edzek és visszaszedtem a jó kondícióm ismét remekül érzem magam, mert a legfontosabb dolog az egészség és utána az összes többi! Most itt nem arról beszélek ami manapság oly divatos, hogy az emberek a megfelelni akarás miatt elmennek egy konditerembe vagy lemennek futni, de igazából a hátuk közepére kívánják az egészet csak a trend miatt,hogy jól kell kinézni! És ráadásul minden szart beszednek, közben meg tisztában sincsenek az edzés alapjaival, csak belecsapnak és tegnapra szeretnék az eredményt! Én azért edzem mert örömet okoz, nem azért mert muszáj! És ezt gyerekkorban kell megszokni különben egy életen át csak púp lesz a hátunkon az edzés de igazi élvezetet és komoly eredményeket nem fog hozni! Csak ennyit akartam mondani!

  • ollie

    MODERÁTOR

    válasz capulet75 #7 üzenetére

    "Élem az életem szép csedben kettecskén a párommal,illetve most már hárman mert lett egy faja kutyám.Magunknak dolgozunk,látástól-mikulásig,addig mig össze nem jön egy pestközeli házikó"

    Na akkor pont azt csinálod, ami az emberek 90%-a. Szóval nem sikerült igazán másnak lenned.

  • remington2

    senior tag

    válasz Geller72 #30 üzenetére

    Hehe . . .

    Valakinek az aláírása volt itt az (nem szó szerint idézem), hogy a pozitív hozzáállás nem mindig vezet eredményre, de elég embert idegesít ahhoz, hogy érdemes legyen megpróbálni :DDD

  • Geller72

    veterán

    válasz dabadab #27 üzenetére

    "Nem tehetünk semmit.."

    Ezt azért nem mondanám. Kevés jobb érzés van, mint amikor valaki(k) a szokásos választ várják tőlem, bizonyos reakcióként - de én az ellenkezőjét teszem annak, amit várnak..jó érzés nézni a leesett állakat. Amikor azt hiszik, hogy automatikusan fejet hajtasz dolgokra, amit ők úgy éreznek, hogy megtehetnek...:DDD. Elég, ha az ellen teszek, hogy ne legyek agyatlan zombi. Már akkor is tettem valamit és nem beletörődve, birka módjára várom, hogy beteljesedjen az a sors, amit nekem szántak az én tudtomon, beleegyezésemen kívül. Ne mond, hogy te is egy ilyen ember vagy..:D. Úgy sem hinném el.. ;)

  • dabadab

    titán

    válasz Rive #23 üzenetére

    Szerintem felesleges. Agyatlan zombik vagyunk mind, a világ napról-napra, percről-perce élhetetlenebbé és felszínesebbé válik. Nem tehetünk semmit, a világ urai kitalálták a sorsunkat, hiába lázadunk. Megnézhetjük a Zeitgeistet, de az is csak pusztába kiáltott szó, az arctalan tömeg bezárt agyáig nem ér el az Igazság.

    A világ a vesztébe rohan, és ezt csak én látom, mereven állok, hosszú kabátom viharos szél fújja, arcom kőkemény csak szemem sarkában csillog könny és csak a lelkem húrjain zokog gyászinduló az Emberiségért.

  • 3psilon

    aktív tag

    válasz Rive #23 üzenetére

    Lehet, baj nem lehet belőle. :)

    Valóban érdekes felismerni, hogy az élet célja nem más, mint hogy boldogok legyünk, és másokat azzá tegyünk.

    Talán nem is olyan soká ez már nem divat lesz, hanem általánosan elfogadott nézet, amit az iskolákban tanítanak a gyerekeknek, a szükséges gondolatok és készségek átadásával kiegészítve. Ez egy olyan dolog, amiért megéri a mi generációnknak keményen dolgozni.

    (Mondom ezt húszévesen; az előttem szólóakkal rokon nézeteket vallok, amiket úgy tanultam meg könyvekből, saját örömömre. És valóban ezt tartom fontos, elérendő dolognak.)

  • Geller72

    veterán

    válasz Rive #23 üzenetére

    Régen rossz, ha te ezt így érzed. (Mármint neked.:).)

  • Geller72

    veterán

    válasz capulet75 #21 üzenetére

    Ki kell emelnem mondatokat a gondolataidból, mert a kontrasztok alapján tudok vélemény mondani. A többi része nem ennyire hangsúlyos, nem reagálható le olyan jól. Ez nem azt jelenti, hogy nem értek egyet az elveiddel. Jó úton haladsz te is. Az én véleményem szerint az utad jó, csak némi finomításra szorul. Tulságosan IGEN-NEM, FEKETE-FEHÉR alapu. De sokkal, sokkal jobb, mint az emberek többségének. A hozzád hasonló emberekkel lehetne egy új társadalmat egy másik helyen létrehozni. Mert a szarból egyre több embernek lesz elege. Sokáig ez így nem mehet.

  • Rive

    veterán

    Tetszik nekem ez az önmegvalósitási divathullám.

    Talán nekem is bele kellene ugranom ;)

  • remington2

    senior tag

    válasz mephi666 #17 üzenetére

    A dolog ösztöni része még érthető is. Nagyobb kan, gazdagabb (=több kaja, jobb életben maradási esélyek), vonzóbb a nősténynek, ez a természetben is így működik. Persze, ez fordítva is igaz, tehát amiket írsz, az annyira nem durva dolog. Vulgárisabban ugye az erősebb kutya b*****k. Ami igazán aggasztó, az az , hogy a XXI. században, komoly technológiai fejlődések után, talán már nem a banánért verekedésnél kellene tartanunk, hanem legalább az ösztönök tudatos részét levetkőzhetnénk. Frászt, ehelyett beleillesztjük a jelenlegi életmodellünkbe, és aztán szörnyülködünk, mi jött létre. Emberek ölik egymást az ócsósajtért, villogok az ájfónommal, pöpec verdával kergetem a tükörfényképezős kis myvipes szukácskákat. :DDD :O

  • capulet75

    addikt

    Amiota leszoktam az önsajnálatról meg a mások hibáztatásáról és teszek azért hogy jobb legyen,azóta 90%ban jó dolgok történnek velem és csak 10% a szar.Azelött ez forditva volt.Nem helyes hogy kiemesz egy mondatot az irásomból és arra reflektálsz.Számit az elötte és az utána levő mondat is. :K Értelemszerüen nekem a siker az ami az én életemben pozitivum.Azt hittem ez világos.Egy szónak is száz a vége,ha valaki jobbat akar tegyen érte. :K

  • Geller72

    veterán

    válasz mephi666 #19 üzenetére

    Én általában véve nem nagyon gondolok a jövőre, mert az egyáltalán nem biztos, hogy úgy is lesz, ahogyan azt én elképzelem, vagy szeretném. Megpóbálok a jelenből a legtöbbet kihozni. Mert még az a leg reálisabbnak tűnő dolog. Engem is foglalkoztat a gondolat, hogy mi lesz majd. Mi lesz a "vége"? Mi az igazi cél? És hogy egyáltalán van e? Azt hiszem, épp Tildy ajánlotta azt, hogy ne foglalkozzak túl sokat a túl mélyreható dolgokkal. :D. Természetesen nem fogadom meg a tanácsát..:DDD.

  • mephi666

    nagyúr

    válasz Geller72 #18 üzenetére

    erről meg egy nike reklám jut eszembe... magyarul nem találtam, de a lényeg kivehető így is... szeretem a nike reklámokat, mert gyakran előfordul, hogy olyan dolgot mondanak, amiket érdemes megfogadni... (egyébként 1-2 pólót leszámítva nem volt nike cuccom... magamtól meg nem is vettem, tehát így hatni nem tudnak rám)
    lényeg, hogy gyakran van olyan az életben, amikor az embernek összejön minden (mint mondjuk arshavin bemutatott cselei), aztán jön valaki és kegyetlenül keresztülhúzza az egészet... ilyenkor az ember gondolkozhat, hogy a földön fekve sajnáltatja magát, vagy nyel egyet és felkel...
    a pesszimizmusról meg én is hasonlóan gondolkozom... általában a legrosszabbra készülök, aminél rosszabb nem lehet, tehát vagy felkészülten várom a rosszat, vagy még esélyesebb, hogy jó dolog fog történni... :) ez a legjobb szerintem... sokaknál pedig párosul az optimizmus egy jó adag naivitással is és abból nem sok jó szokott kisülni...

    a feladásról is volt egy mondás: "ha játszol, veszíthetsz... de ha feladod, vesztettél..." :)

  • Geller72

    veterán

    válasz capulet75 #16 üzenetére

    Semmi gond, már kezdek hozzászokni, hogy sokan keverik az előrelátást a pesszimizmussal. :D. Ha tudom, hogy készülnöm kell valamire, vagy csak egyszerűen eltervezek valamit, akkor mindig a legrosszabból indulok ki, és ha annál jobb történik velem, akkor már örülök.:DDD. De minden eshetőségre felkészülök, hogy legyen megoldásom minden problémára, ami felmerül. Ennek számbavétele nem minősül pesszimizmusnak. Sőt. Az alapállapotból kiindulva minden más esetben boldog leszek, mert pozitívan zárult a dolog. Ellenkező esetben, ha mindig - általad optimistának tartott módon - csak a legjobbat remélem, akkor ebben az életben sorra érnének a pofára esések.:D.

    De mivel ez egyéni, nem hiszem, hogy az erről nyitott vitának lenne értelme. Te is máshogy értékeled az optimizmust és én is.:D.

    A célokról:

    Mindenképpen kell lennie célnak. Mindenki számára. Csak más célod van neked is és nekem is, meg a harmadik, ezredik embernek is. És más lesz a célod lehet, hogy öt év múlva, de lehet, hogy már a következő nap. Na ez az, amit nem tudhatsz előre. :). Mert ezek azok a dolgok, amit a mindenkori körülmények határoznak meg.

    "Abba komolyan hiszek hogy ha az általunk kijelölt út helyes és teszünk is érte,akkor sikeresek lehetünk az életben."

    Mit értesz siker alatt? Mit jelent NEKED a siker? Mit jelent NEKEM a siker? Ez relatív. Amit te sikernek könyvelsz el, az nekem lehet, hogy maga a kudarc.

    "Egész életemben nem lehet szar.Vagy mégis?"

    ...kapiskálod..:DDD. De ha így is van, akkor is vannak olyan pillanatai életünknek, amiért érdemes az egészet végigvinni. Több is. És még lesz is. És igen, feladni a legkönnyebb..:D.

  • mephi666

    nagyúr

    válasz Geller72 #11 üzenetére

    ez jut eszembe erről :) jó bíra a fogyasztói társadalomról... "használj kolgétet, mert ha büdös a szád, nem szólnak hozzád... ha pedig pattanásos vagy, nem k*félnek veled a csajok" :)

    egyébként nekem sem tetszik, amilyen elvárásokat állítanak az emberekkel szemben... mintha valakinek azon múlna a státusza/boldogsága, hogy most egy almafonnal mászkál vagy egy 3310-es nokiával... vagy attól lenne több, ha többtízezer forintos ruhában mászkál... ezt hirdeti a tv és a reklámok is... "kedvenc" műsorom a "my sweet 16th birthday party" vagymi... azzal jól bele lehet nevelni a tizenévesek fejébe, hogy attól lesznek valakik, ha már porbafingó korukban limuzinnal viszik őket meg többmilliós partit tarthatnak... nevetséges... az ilyet betiltatnám... csak hát a termelők meg ennek örülnek, hogy a hasonló műsorokkal már a gyerekekbe beleültetik, hogy: "vásárolj! költs! fogyassz! ne elégedj meg a lazaccal, hanem egyél inkább homárt! ne 15ezer forintos cipőt vegyél, hanem 40ezrest, mert az menőbb! stbstb" aztán egymás között is már fiatal korukban elvárásokat állítanak magukkal szemben... pl. gazdag szülők kiöltözött gyerekei elkezdenek klikkesedni és b@szogatják a csóróbbakat... a szegényebbek meg arra vágynak, hogy ők is közéjük tartozhassanak... már itt elindul a folyamat... (vagy már sokkal előbb)
    más oldalról meg arra is buzdítják az embereket, hogy csomó kacatot is vásároljanak meg, ami mondjuk jól mutat... aztán lényegében csak porfogó szerepe van... és itt nem arról beszélek, hogy mondjuk valaki kirak egy pártízezres festményt, amiben a festő munkája bennevan és meg lehet előtte állni és nézni lehet akár órákig is, mert belső mondanivalója van a képnek... csomó embert ez tesz "boldoggá", hogy mindenféle sz@rt felhalmoz... televan vele a lakás... más meg mondjuk 1/4 akkora panelban szegényesen, de boldogan él a párjával/gyerekeivel...
    az idézetedben is nagy igazság van... máshol olvastam már más formában, de annak is ez volt a lényege, hogy az embernek önmagával kell először megtanulnia békességben/boldogságban élni, aztán léphet következő szintre... ha valaki önmagával sincs igazán kibékülve, az párkapcsolatban sem lehet boldog... (és itt igazi kapcsolatra gondolok, ami tisztán érzelmeken alapul... érdekkapcsolatok születhetnek ettől függetlenül)

  • capulet75

    addikt

    Ok.Nem "kötözködni" akartam,csupán szerintem egy kissé pesszimista ez a hozzáállás.
    Úgy gondolom minden embernek kell hogy legyen valami célja.Legyen az anyagi vagy szellemi előrébbjutás.( A jobb eset a második,de az első sem hátrány. ) Abba komolyan hiszek hogy ha az általunk kijelölt út helyes és teszünk is érte,akkor sikeresek lehetünk az életben.Mindenki cipel valamilyen sz@rosvödröt magával.De megtanultam leküzdeni az akadályokat,amelyiket nem lehet azt megkerülöm.Nagyon fárasztó hogy a legtöbb ember csak rinyál hogy igy sz@r meg úgy sz@r,de tenni,azt már nem.Mindig van második esély a boldogságra.Persze,én is oszthatnám órákig hogy mennyire igazságtalan volt velem az élet.Nem teszem.Felesleges.Mint irtam,mindenkinek van nyomora.Nem szabad hagyni hogy kivesszen az emberből az együttérzés és az empátia.És ha a sok munkával összehozott ház összedöl,vagy elmossa az árviz,kezdem előröl.Miért?Mert én soha nem adom fel.Egész életemben nem lehet szar.Vagy mégis?Állok elébe ha ezt osztotta a nagy kártyás... ;)

  • Geller72

    veterán

    válasz capulet75 #14 üzenetére

    Kár belém veszned :). Én nem írtam itt, meg ott, csak egyszer, úgy rémlik. Nem állítottam, hogy nem éri meg, én csupán arra kértelek, gondolod át, hogy mennyire éri meg, vagy hogy megéri e egyáltalán. Olvasd csak el mégegyszer. Csupán azt szerettem volna ezzel mondani - mert látom, félreértetted - hogy az arányokat, hogy milyen dologért mennyit érdemes tenni, azt kell eltalálni. Ezeket kell mérlegelnünk. Soha nem állítottam, hogy teljes mértékben el lehet találni, de talán törekedni lehet rá. Lehet, hogy kontrasztosan fogalmaztam, de a lényeg benne van. Sok általam ismert egyén van, aki évtizedekig kuporgatott, most meg nem megy vele semmire. Nem sorolom, mert felesleges lenne. Sajnos több ilyen ember van, mint aki az ellenkezőjét cselekedte.

    Peace ..:D.

  • capulet75

    addikt

    válasz Geller72 #11 üzenetére

    Szóval szerinted ne küzdjön az ember mert lehet hogy nem éri meg?Ezt nem mondhatod komolyan.Leirsz nekem egy véleményt azután megcáfolod a következő irómánnyal.Nem értem mit akartál ezzel.Én is otthagytam a munkahelyemet,én is félig meddig a szerintem helytelen irányba haladó főnököm miatt.És nem kell lemondanom semmiről sem mert magunknak dolgozunk,többet is keresünk.Ez a vélemény kicsit olyan mint a "ne menj az utcára mert lehet hogy elüt egy autó".És ha el kell mennem a világ másik felére,legalább lesz tőkém a bankban és nyugodtan megyek. ;)

  • Scalpel

    senior tag

    válasz Geller72 #11 üzenetére

    Nem akarsz írni egy hosszabb lélegzetvételű írást erről a témáról? Szívesen olvasnám.

    Ezt a cikket is örülök, hogy elolvastam. Köszönöm.

    Egyszer hallottam valahol, hogy az ember fiatalkorában feláldozza az egészségét, hogy anyagi jólétet teremtsen, majd öregkorában az anyagiakat használja fel, hogy egészségét visszaszerezze... és milyen igaz, és a legjobb, hogy tudom, hogy igaz, de én is ezt teszem és csak remélem, hogy megéri, nem tudom, csak remélem... és ugyebár ez sok nagyságrendbeli különbség...

  • Geller72

    veterán

    válasz capulet75 #7 üzenetére

    "Magunknak dolgozunk,látástól-mikulásig,addig mig össze nem jön egy pestközeli házikó"

    Ne haragudj, de már itt elrontottad..:DDD. Honnan tudod, hogy amint meglesz a házikód, nem kell e elmenned a világ másik végébe akármilyen ok miatt. Az lehet, hogy te most nem tudsz olyan okot, de hidd el, az még attól létezik.:D. És már ennek a célnak az eléréséhez is robotolnod kell, gürizned. Elképzelhetetlenül sok mindenről kell évekig lemondanod. Mit gondolsz, érdemes? Mi van, ha soha nem fogod ennek gyümölcsét élvezni? Ha teljesen felesleges volt? Ha egy rakás sokkal jobb, fontosabb dolgok tehettél volna addig az időddel, a pénzeddel. Gondolkodj el rajta egy kicsit. :).

    A "cikkhez":

    Nagyjából 13 hónapja kellett eldöntenem, hogy belehalok e abba, amit megtudtam, vagy megpróbálom máshogy nézni a világot. Tudom, ez most így zavarosnak tűnik, de nem annyira bonyi. Akkor tudtam meg valami olyasmit, amibe majdnem belehaltam, Tudtam, hogy hogyan kellene viselkednem, hogyan kell levezetnem magamban a problémát, de egyszerűen nem ment. Aki nem hiszi, majd meg fogja látni, van ilyen is. Attól a pillanattól látom máshogy a világot. Nem érdekel a pénz, csupán annyira, amennyire feltétlenül kell. Nem érdekelnek az anyagi javak. Egyáltalán. Eddig sem ittam, de azóta még ritkábban ülök le egy pohárka tokaji mellé. 22 év után egyik napról a másikra leraktam a cigit. Igen, megváltoztam. Soha nem leszek olyan, mint előtte. Nem tudok, és van, amiben nem is akarok. Az élet túl rövid, hogy azt csináljam, amit mások diktáljanak. Nem teszem. Azt teszem, ami nekem, és azoknak, akiket szeretek, jól esik. Rájöttem, hogy az élet értelme a szeretet, a boldogság. Mint mondtam, az élet nagyon, de nagyon rövid, és van, akinek még rövidebb. Ezt a kevés időt kell olyanná tennünk, amilyennek kezdettől fogva lennie kellene, lennie kellett volna. Egyre többünknek nyílik ki a szeme. És ezt nagyon, de nagyon sokan nem akarják. Mert akkor nem leszel tagja a fogyasztói társadalomnak, nem illesz abba a képbe, abba a társadalmi fikcióba, amibe az összes embert bele szeretnék zsúfolni. Tedd azt, amit szeretnél, amit mindig is szerettél volna. Hogy nem lehet? Kamu. Nem akarod. Igenis lehet. Senki nem parancsol neked, Te magad vagy. Azt csinálsz, amit akarsz! Csak még erre nem jöttél rá. Mert túlságosan sokáig éltél olyan közeben, ahol bizonyos elvárásoknak kellett, kell megfelelni. Nem szerettem a munkahelyemen dolgozni. Nem azért, mert nem szeretek dolgozni, hanem mert a főnököm nem jól, nem logikusan csinálta a dolgokat. Nem éreztem magam jól. Megemlítettem neki, hogymii nem jó. Sajnos, már ő sem az, aki régen. Már nem a barátom. Ez akkor ki is derült. Azt mondta, hogy sajnos ez van, ha nem tetszik, keressek mást. Nagyon, de nagyon tévedett, amikor azt hitte, hogy teljes mértékben rá vagyok kényszerülve a munkájára. Közöltem vele, hogy nem tetszik, és felültem a bicajra, eljöttem haza. Nagyon, de nagyon jó érzés volt megszabadulni egy olyan munkahelytől, ahol nem szerettem már dolgozni. Sokkal több problémát okozott volna a depresszió, amiért annak ellenére kellett volna ott dolgoznom, hogy nem szeretek. Ha valaki azt gondolja, hogy biztos nem volt veszteni valóm, az téved :D. Van családom, adósságom. Épp ez a lényeg. Akkor kell meglépni, amikor a legnehezebbnek tűnik a dolog. Ennek már 6 hónapja és nem bántam meg. Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Van jövőképem. Boldog vagyok. Azt teszem, amit akarok. És ezt bárki ugyanígy megteheti, mert szabadnak születtünk, csak elfelejtettük, mit is jelent, és hogyan érjük el, hogyan tartsuk fenn ezt az állapotot.

    Más.

    Nem tudok elmenni az mellett sem, hogy teljesen más érzéseim vannak. Ez nincs összefüggésben a munkahelyemmel. Úgy érzem, lelkileg, érzelmileg változáson megyek keresztül. Természetesen pozitív változásokra gondolok. Máshgy látom az életet, a halált, az elmúlást is. Megnézem a szépet. Nem, nem jól mondom. Észreveszem a szépet. Sokkal többet beszélgetek emberekkel. Olyanokkal, akiket soha nem láttam, Öregekkel, fiatalokkal. Az életről. Van úgy, hogy csak hallgatom őket. Főleg az öregeket. Többet sétálok, mozgok. Nem vagyok robot. Nem akarok az lenni. Soha többet. Inkább halok meg szegényen és boldogan, mint gazdagon és boldogtalanul. Azt is tudom, hogy ez mekkora nagy közhely. Az. És? A közhelyek igazságon alapulnak.

    És végül a legnagyobb titok. Utoljára Kepes Andrástól hallottam.
    " Az embernek a legfontosabb, hogy békében, barátságban legyen önmagával. Hogy megismerje önmagát"

    Ez nagyon fontos. Ha utálod magad, abba bele is halhatsz. Bocs, hogy ennyi mindent hordtam össze. Napokig tudnám írni..:DDD.

    Üdv:

    Geller

    :R

  • edward2

    addikt

    Sajnos én úgy látom nem véletlenül lötték be a világ urai az árakat olyan arányban mint ami. Árakat és fizetéseket is. Mert igaz hogy lemondanék nagyon sok mindenről simán és élnék szivesen egy egyszerűbb emberibb életet, de a világ ezt nem hagyja. A fogyasztói társadalom csak nagyon nagy áldozatokkal engedné ezt megtörténni. Rabszolgák az emberek 98%a hogy 2% istenként éljen.

  • remington2

    senior tag

    Nemrég olvastam a A civilizált emberiség nyolc halálos bûnét Konrad Lorenztől, és mindenkinek ajánlom. Nem túl nehéz olvasmány, a nyolc bűn pedig nem olyan egyszerű, mint azt egy Discovery channelen nyomott "ne szemetelj, ne támogasd az atomenergiát mert a világ elveszejtője", annál valamivel komolyabb - mögöttes - kérdéseket feszeget. Ami engem megragadott, az a "jobb élet" és a "túlhajszolás", ennek a posztnak is ebben látom csíráját. A szerző szerint egy jobb élet reményében hajtunk, pörgünk (ami mondjuk bizonyos szemszögből helyes is), de eközben fokozatosan elveszítjük azt, ami emberré tesz minket (a jó tulajdonságainkat). Élünk a kaptárainkban, nyomjuk a taposómalmot, aranyos kis majmokként örülönk a "kultúra" által divattá emelt haszontalan termékeknek, telefonoknak, gagyi cuccoknak.

    Épp ezért érdemes belenézni, egy "külső" szemléletmódot ad, ahonnan másképpen tudsz majd magadra és világra is nézni. Meg reménykedni, hogy van remény . . .

  • Vakegérke

    félisten

    A szabályokat tisztelem, így be is tartom. Szóval úgy élek, hogy abba hatóság bele nem tud kötni.
    Vannak íratlan szabályok is, azokat is betartom. Pár éve költözött a házba egy szomszédom, és találkozásunk alkalmával meglepődött, hogy vagyok én, a szomszéd, aki nem csap zajt.
    Úgy élek, hogy ne zavarjak senkit, és ezt elvárom a környezetemtől is. Sikeresen. Soha rosszabb szomszédokat nem kívánok senkinek.
    Ja, hogy nem erről van szó?

    Nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, megszólalásaimról, viselkedésemről. Egyszerűen nem akarok megfelelni az esetlegesen elvárt normáknak.
    Önmagam adom minden szavammal, mozdulatommal.
    Senkit nem bántok, udvarias vagyok. Bár képes vagyok a színészkedésre, általában nem alkalmazom. Olyan vagyok, amilyen, tessék, lehet engem megítélni.

    Úgy vélem, hogy önmagunkat kell adnunk bármely szituációban. Ha nem így teszünk, becsapjuk környezetünket.

  • capulet75

    addikt

    Meg lehet találni a kiutat.Nekem sikerült.A divathülyeségekre meg magasról teszek.
    Felesleges kacatokat nem halmozok,leszoktam a cigiről ( ezt mindenkinek csak javasolni tudom! ),emigyen nem 15 hanem csak 3 sert iszom meg a haverokkal néha,cserébe előfordul otthon az aztalon a wellington bélszin is.Nem idegeskedek mások f@szságain,nem keresek ehez semmi divatos ideologiát.Élem az életem szép csedben kettecskén a párommal,illetve most már hárman mert lett egy faja kutyám.Magunknak dolgozunk,látástól-mikulásig,addig mig össze nem jön egy pestközeli házikó,mert ebben az idegbeteg városban már nem túl kellemes létezni.Marha jókat szórakuzunk a szemben jövő divatmajmokon,és elmélkedünk milyen lehet ilyen felszines,üres,buta életet élni. ;)

  • Sanyix

    őstag

    válasz szablya #5 üzenetére

    Az a gáz, hogy a szabályok és a törvények is áthághatók elegendő mennyiségű pénzzel. Tehát még ez se biztos (lást politikusok, elvtársak, stb).

  • szablya

    aktív tag

    Agyatlan zombik vagyunk egy szabályok és törvények közti világban, ahol a becsület, a tisztesség, a jóság már semmit sem számítanak. Ahhoz, hogy bárki kiléphessen ebből a körforgásból, először is erősnek kell lennie. És másnak. Én próbálok.

  • gerapetya

    csendes tag

    Helló!

    Amit írtál az nagyon így van!Én már több éve szenvedek ebbe keresem a kiutat, de telesen még nem sikerült megtalálnom.Rengeteg ember szenved valóban ebben sajnos.

    Érdekes jó írás!!

  • Zalaymate

    senior tag

    Ezen a megfeleni akaráson alapuló világon már én is sokat agyaltam, de nem jutottam addig, hogy másokkal megosszam.

    Örülök, hogy te megtetted!

Új hozzászólás Aktív témák