Új hozzászólás Aktív témák

• #3 Thunderzolee veterán lapa #2

  Új Válasz 2008-08-12 04:05:47 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Thunderzolee

  veterán

  válasz lapa #2 üzenetére

  Hajjajj, előbb utóbb elkezd fogyni az olaj és igazad lesz.

• #2 lapa veterán

  Új Válasz 2008-08-12 03:12:43 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  lapa

  veterán

  ha valamire fogadnom kéne, akkor arra fogadnék, hogy a jelen generáció részese lesz legalább egy nagy háborúnak. már csak a statisztikai esélye is 100% körüli. bár az újkor előtt lassabban pörögtek az események, szóval akár meg is úszhatta pár szerencsés.

• #1 Thunderzolee veterán

  Új Válasz 2008-08-12 03:07:01 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Thunderzolee

  veterán

  Hát igen, nehéz elképzelni egy ilyen helyzetet, más az, ha csak egy háborús filmet látunk, és más, ha a háborút a CNN közvetíti.

  Mikor a Délszláv háború volt, valamelyik segélyszervezet (asszem) szervezett egy utat 15-20 éves (középiskolás) menekülteknek a Balcsihoz, illetve annak környékéhez. Valahonnét délről, vagy az osztrákoktól jöttek, már nem emlékszem rá. Anno cserkész voltam, és a cserkészcsapattal együtt kirándulgattunk Velük. Bár a nyelvüket nem ismertük, angolul el-elbeszélgettünk (már aki jobban beszélt angolul), esetleg németül.
  Persze gondolom valamilyen elitebb gyerekek lehettek, nem mindenkit hurcolásztak kirándulgatni akkoriban, meg menekülttáborba sem sokan voltak nagyon, ha jól emlékszem.
  És hát hoztak képeket, videokat. A rommá lőtt boltokról, házakról, intézményekről, utcákról, égő autókról-buszokról, testközelből, tv-ben ilyet nem nagyon láttam. Nehéz volt elhinni, h ugyanolyan fiatalok, mint akár én, előtte élték az életük: suli, hamburger, mozi, szép ruhák, diszkó, számítógép, tv, mikró, fürdőszoba, kocsi, bármi ami nekünk természetes... És egyszer csak egyik napról a másikra összeomlik minden, közszolgáltatás megszűnik, áram, víz, gáz... semmi sincs. Nem jön többé a busz, a vonat; és lőnek mindenfelé. Szinte minden értéket hátrahagyva, egy hátizsáknyi holmival neki kell vágni az ismeretlennek. A barátok, barátnők, iskolatársak egy csapásra eltűnnek, a szerencsésebbek házai (még) nem kaptak találatot, de volt aki végignézte, ahogy leégett az otthonuk, és már tudja, oda már nem lehet visszamenni, egyszerűen nincs hova.

  Vannak rokonaink Zalában, és Kanizsán is voltam párszor anno. Nagykanizsa kevesebb mint 20 km-re van a határtól. Hát nem volt egy kellemes hallgatni ahogy a "túloldalon" lövöldöztek, sőt néha szinte szünet nélküli fegyverropogást, ágyúdörgést lehetett hallani.
  Ráadásul akkoriban volt a Szerbeknek egy olyan mondása, h "Nagy Szerbia határát Északon a Balaton nyaldossa". Semeddig se tatott volna belekeverni bennünket is a háborúba. Elég pár "eltévedt" (ágyu)lövedék.

  Moszkva pedig most nyerő helyzetben van, amit jónak lát azt tehet. Sajnos már túl erős ahhoz, h háborút indítson ellene bárki is.
  Groznijt anno sz×rrá lőtték, Tbiliszit talán megkímélik.

Új hozzászólás Aktív témák