Új hozzászólás Aktív témák

• #395 unclefucka senior tag

  Új Válasz 2020-02-04 15:24:02 #395

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  unclefucka

  senior tag

  Bevallom, szándékosan tettem magamra céltáblát, de bejött. A "közutálat" miatt így biztosan elolvassátok, amit írok, mondván, na lássuk, mit ír ez a hülye, vele is csak sűrűbben vagyunk.
  Ugye?

  Tehát:
  A cikkben lévő tesztek hasznosak abból a szempontból, hogy objektíven megmutatják, hogy van különbség a veszteséges- és a veszteség mentes kódolás között. Hogy ez mennyire hallható?

  Alapvetés, hogyha meg szeretnéd hallani (találni) a különbséget, akkor tudnod kell, mit és hol keress. Különben csak annyi fog történni, hogy igen-igen valahogy nem úgy szól, de nem tudom, miért, vagy meg sem hallod különbséget.

  Ez az első szükséges dolog. Vagyis hogy ismerned kell a hanganyagot (mit). Ezen kívül nem árt ismerni a veszteséges tömörítő eljárások algoritmusát (hol).
  A két leginkább hallható kódolási rész-algoritmus: a sávszélesség korlátozás és az elfedés.

  A nulladik szükséges dolog az a megfelelő hanganyag, hiszen egy 4/4-es, hardcore-zúzós zene esetében nem fogod megtalálni a különbséget. (túl nehezen)

  A második szükséges dolog a megfelelő hangrendszer. Nem kell nagy dologra gondolni egy jó minőségű fejhallgató közvetlenül rádugva a hangkártyára, minden EQ, csiribiri funkció kikapcsolva, ennyi.

  Innentől egyszerű a dolog figyeld a zenét, különösen a tranziens-jellegű részeket és a lecsengéseket, illetve a háttérben lévő hangokat. Ezeken a területeken nagyon erősen tetten érhető a veszteséges tömörítő eljárások tevékenysége.
  (Persze csak akkor, ha már tudod, mire figyelj)

  Nyilván ha valakinek nem hordoz hasznos információt az, hogy hallja azt, hogy a fúvós hangszeren játszó zenész levegőt vesz, vagy cuppan a szája, ahogy kinyitja azt, vagy a cintányér lecsengése 0,5 másodperccel tovább szól, annak felesleges ez a tesztelgetés. Sőt tovább megyek, valakit ez kifejezetten zavar, mivel elismerem ez néha túlzott intimitás, amire -tulajdonképpen- nincs szükség. Na ez az a terület, ami már-már vallás.

  Csakhogy elmenjünk egy kicsit technikai irányba is:
  Egy CD lejátszásához mekkora számítási kapacitás szükséges? Nagyjából 0, ha mondjuk hozzávesszük a túlmintavételezést, akkor is elmondhatjuk, hogy -nagyon- minimális.
  Mekkora számítási kapacitást igényel egy mp3 lejátszása? 486-os processzornyit.
  Egyből lehet látni, hogy nem kis erőfeszítésbe kerül értékelhető hanganyagot produkálni egy veszteséges adathalmazból, a CD-hez képest; ég és föld.
  Minél hosszabb úton kell a hangnak áthaladni annál több nem kívánatos dolgot fog magára szedni. Mindig a legrövidebb út a legjobb. És ez ugyanúgy igaz arra az útra is, amit a hang digitális úton tesz meg.
  Nem beszélve arról, hogy a veszteséges tömörítés miatt, eleve kevesebb -valódi- információra fog rátelepedni ez a "sok" zaj, torzítás, artifact, stb.

  Más megközelítés:
  Ha az mp3 annyira tökéletes, akkor miért fektetnek időt, energiát, pénzt olyan algoritmusok fejlesztésébe, amik a veszteséges tömörítéssel kódolt hanganyagot jobbá, hallgathatóbbá teszik? (De legalábbis próbálják)
  pl. X-Fi Crystalyzer, Audioquest DragonFly, stb. még ha ezek nem is jók, vagy tökéletesek, de léteznek és az emberek megveszik, bekapcsolják.

  Lényeg:
  A veszteséges tömörítési eljárásoknak van létjogosultsága, nagyon is!

  De csak amiatt, hogy ezért, vagy azért nem halljuk a különbséget ne kérdőjelezzük meg
  - a veszteségmentes kódolás létjogosultságát
  - azt, hogy valaki igenis hallja a különbséget.

  Ezen a téren sem szabad általánosítani! Ahhoz túlságosan különbözünk.

  Akkor válsz felnőtté, amikor a nálad fiatalabbak elől igyekszel eltitkolni, hogy még mindig gyerek vagy.

Új hozzászólás Aktív témák