Új hozzászólás Aktív témák

  • Peterhappy

    őstag

    válasz #64052736 #79761 üzenetére

    Ez mentális kérdés. Az ilyen kocsmatöltelékek, elektromos bringások stb. engem épp csak motiválnának abban, hogy fussak.
    Az viszont nagy igazság, hogy társaságban futni teljesen más. Én korábban soha nem futottam mással (tekintettel arra, hogy utálom az embereket, ebben semmi meglepő nincs :B), de én is azon kaptam magam, ha egyszer-egyszer összeakadtam egy futóval, remekül elbeszélgettünk. Most hetente egyszer eljárok egy futóedzésre, hasonszőrűek közé, bármennyire is sérült legyek épp, mert imádom a társaságot, imádom az edzés minden pillanatát - pedig nagyon nem akaródzik nekiindulni, minden héten megy az alkudozás, hogy nincs kedvem menni. De megyek, és soha nem bánom meg :K
    Ahogy összehaverkodtam most egy nálamnál sokkal fiatalabb, erősebb, gyorsabb sráccal, sokat járunk együtt futni, minden alkalom nagyszerű élmény, és úgy fogynak a kilométerek, hogy észre sem vesszük.
    Talán ha tudatosan próbálnál keresni egy futótársat (vagy akár többet) és egyeztetve, egymáshoz igazodva futni - ez is egy megoldás lehet. Talán nem vagy egyedül a problémáiddal, lehet hogy hasonló gondolatoktól szenvednek a környékbéli futók is. Tessél nyitni feléjük!

Új hozzászólás Aktív témák