Új hozzászólás Aktív témák

  • Caesarion

    aktív tag

    jol van srácok, arra nincs energiám/lelkierőm hogy a magam történetét folytassam, elvégre nem érdeklődött senki szal ugy vettem mintha nem tetszett volna nektek. :O

    Ám a topic-ot szeretném életben tartani :U, s annyi ''friss'' hír nincs HP-ékről hogy minden napra jusson. Viszont eBook-ok közt van nekem Harry Potter verseny felnőtt-kategóriában indult írók díjazott rerdményei, azt ''népszerűsíteném'', sima ''UP''-olgatás helyett. :C egyébként megvan a gyermek-kategória is

    na szóval a felnőtt-kategóriából közölgetnék párat...

    Bándi Noémi: Piros, Kék

    Ki gondolta volna, hogy a Nyugati pályaudvarnak is van 9 és 3/4. vágánya? Ez ugyanis — mint később Harry Péter megtudta — mágikus egyezmény a világ minden országában és táján (persze csak ahol van pályaudvar). Így, ide érkezett meg Harry egy szuper és gondtalan hétvégét eltölteni két elmaradhatatlan barátjával, s háziállataikkal. Mivel az állatok nem lelkesedtek az ötletért, hogy idejüket ''zajos'' és ''kétes'' helyeken töltsék, ezért Harryék elhatározták, hogy leadják őket Kovács néni (nyugalmazott boszorkány) Mágikus-Ezoterikus, és Közönséges Házi Kedvencek Panziójába, ami a Skála Metró legfelső emeletéről volt megközelíthető. (Egy kis barátságos bárányfelhő közlekedik félóránként, és szállítja az utasokat a muglik számára láthatatlan panzióba. A viteldíj egy kis marék fűízesítésű harmat csepp. Ha ez nincs kéznél, barátságos fülvakarás is megteszi.) Miután ezt elintézték, jöhetett a városnézés. — Hová menjünk először? — kérdezte barátaitól Harry Péter. — Talán nézzük meg először a Városligetet. Így is tettek. Felszálltak egy kutyaközönséges 79-es trolibuszra, s így jutottak el a Hősök terére. Megcsodálták a két múzeumot, a félkörben álló hősöket. Utána pedig a csónakázó tóhoz sétáltak. Kibéreltek egy csónakot, majd elkezdtek evezni a tó belseje felé. Vidáman beszélgettek az előttük álló maradék másfél nap jövendő élményeiről, amikor mellettük elkezdett burjánozni a víz. Előbb csak kis buborékok, aztán egyre nagyobbak, végül a csónak mindegyik oldalán megjelent egy tapogatókorongokkal teli csáp. — Te jó ég! — kiáltott fel Harry. Ez tuti, hogy az óriáspolip rokona. De mit akar?
    Nem kellett sokáig várni a válaszra. A polip megpörgette a csónakot, s az az örvény sodrásával lesüllyedt a víz alá. Azzal kezdődött, hogy egy óriási vízipókhoz hasonló bogár légbuborékot fújt a fejük köré. Így aztán tudtak levegőzni, és nézelődni is. Egész víz alatti város tárult a szemük elé. Ha a pesti muglik sejtenék, hogy mi rejtőzik a Városligeti tó alatt! Sellők úszkáltak kart-karba öltve, vagy moszat kávéházakban ették az algakrémet. Apró vízi démonok fröcskölték a gyanútlan tündéreket. Aranyhalakkal vontatott csigaházakon közlekedtek az előkelőbb lakósok. S a tó közepén az óriáspolip irányította a forgalmat. Harryéket is ő terelgette egy meghatározott irányba, ami nagyon úgy tűnt, hogy a Vajdahunyad-várnak a pincéje. Így is volt. Felbukkantak a felszínre, s a buboréksapka eltűnt, s egy kedves, kék arcú manó várta őket. — Legyetek üdvözölve a VH.-várában. A nevem: KÉK-oda-vissza. Nevetgélt a manó. Én vagyok itt a recepciós. Van már szállásotok? — Még nincs — felelte Harry. — Nagyszerű. Akkor itt a legjobb helyetek lesz. Azzal már vezette is őket egy fáklyákkal kivilágított folyosón. Miután lepakoltak, elhatározták, hogy mivel már esteledik, bekapnak valami harapnivalót, aztán irány a budai vár. Így is történt. Az egyik utcai árusnál vettek 3 hamburgert, aztán elindultak. Amire a Lánchídhoz értek, már teljesen besötétedett, alig lézengett valaki az utcákon, és a Lánchíd lánca sem volt a helyén, csak a két kőoroszlán. — Te jó ég, hol lehet a lánc? Ekkor hangos kurrogás, mormogás ütötte meg a fülüket, ami bizony az oroszlánok felől érkezett.
    — Hát, ti mit akartok itt? Nem látjátok, hogy itt ma nem lehet átmenni? A Lady táncmulatságba készül, és elvitte a láncokat. — morogta az egyik sörényes. — Ki az a Lady? — és mekkora lehet? — hüledeztek a gyerekek. — Ne ijedezzetek! — mordult rájuk a másik állat. — Ő a Duna nagy vízi asszonya, s legszebb ékszere ez a hídon található lánc. Csak 100 évenként veszi fel, amikor is a környező folyók, s tavak, vizek urai és úrnői táncmulatságot csapnak. Ez a mai este pont egy ilyen alkalom. Ha válaszoltok egy kérdésünkre, lehívjuk nektek az öreg Turult. Igaz vén már, de néha még vállal fuvarokat. — Áll az alku? — kérdezték az oroszlánok. — Áll — vágták rá a gyerekek. Nagyon szerettek volna turul háton érkezni a várba. — Melyik testrészünk hiányzik? — tették fel a kérdést az állatok. — Hát ez igazán nem nehéz — derült fel Harry. A nyelvetek. Így van? Az oroszlánok összenéztek, majd bólintottak. — Így van. Az a kerge tervező. Na mindegy. Hívjuk a Turult. Kb. fél óra múlva érkezett meg, mivel már kissé vaksi volt, és kétszer is eltévedt. Végül azonban sikerült épségben landolniuk a várnál, ahol egy piros arcú manó várta őket. — Áh, szép jó estét, a Kék tájékoztatott, hogy jöttök, a nevem piros. Szerencsétek van, ugyanis pont ma tartják a várban a XLIV. Szellem-Igazság Bírósági Nagygyűlést, amit maga Mátyás, az igazságos vezényel le, vagyis ő a főbíró. — Hűha. Látni Mátyás királyt szemtől szembe, nem semmi. Így követték Pirosat a várba egy titkos folyosón. Bent már nagy volt a nyüzsgés. Mindenféle szellem beszélgetett, lengedezett, csörgette láncát, vagy hasonló dolgot művelt. Nemsokára azonban elcsendesedtek a lelkek, és a
    középen álló, szépen faragott fatrónus felé fordították fejüket. Akinek nem volt feje, az a törzsét vagy más meglévő részét. És íme belibegett maga Corvin Mátyás, a magyarok szeretett királya. Helyet foglalt, s elkezdődött a tárgyalás. Nagyon sok ügy volt aznap este, hiszen ilyen ülés minden 3 évben egyszer van. Harryék a vége felé úgy gondolták, hogy eleget láttak, már amúgy is reggel lett, úgy eltelt az idő; a bíróság is köddé vált a reggeli nap sugaránál. Mivel nagyon fáradtak voltak, visszamentek a szállásukra, és pár órát aludtak. Délután még haraptak valamit, ellátogattak az Állatkertbe, Harry váltott pár szót a hazai kígyókkal, majd elérkezett az indulás pillanata. — Gyertek el máskor is — mondta Kék —, hiszen annyi minden szép látnivaló van itt Budapesten; egy hétvége alatt képtelenség végigjárni. — Úgy lesz, válaszolták a gyerekek, és elindultak, hogy elhozzák az állatokat kovács néni (nyug.bosz.) birodalmi panziójából. Irány a Nyugati. Átevickéltek a 9 és 3/4-ik vágányra, ahol a Pestfort Express a maga égszínkék valójában már várta őket. Felszálltak, s miközben a vonat robogott velük, ők az állatoknak meséltek a csodálatos kalandokról, és Budapest szépségeiről.

    A publikáció nem anyagi haszonból történt, nem célom a szerzői jogok megsértése, az innen másolt szöveget csakis és kizárólag az írónő engedélyével lehet hivatalos helyeken leközölni.

Új hozzászólás Aktív témák