Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Frawly

    veterán

    válasz F34R #18766 üzenetére

    Ezt tudja a sima vim is. Lehet terminálokat nyitni külön bufferben, :terminal paranccsal, :vs :split, stb. módszerrel, tiling csempéket hozva létre.

    Egyedül azt az egyet nem tudja, hogy megszakadt munkamenetet nem tud visszaállítani a szerveren (te elmentheted a munkameneted vim-ben, de a szerver nem fog megismerni, ha megszakadt kapcsolat után kapcsolódnál vissza), ha távolról cseszegetsz egy rendszert, pl. SSH-val, erre tényleg jobb a tmux, screen, stb.. De ha csak sima terminálmultiplexelés kell, néhány csempe nyitásával, arra teljesen jó egy alap vim is.

    (#18768) sh4d0w: így van. Népszerű, mert könnyen olvasható a kódja, könnyű megtanulni, sok példa, modul, tananyag van hozzá, multiplatformos. Matekozásra is ez a legnépszerűbb már, jó ideje háttérbe szorította még a Matlabot is, meg a Fortrant. Egyébként világ életemben utáltam, már az nem szimpatikus, hogy a behúzásnak külön jelentése van, így nem formázhatod úgy a kódot, ahogy akarod. Meg a Pythonban írt kódok elég lassúak, és erőforrásigényesek. Tipikus definíciója a bloatnak. Bár biztos normálisabb kódokat is lehet benne írni, aki tud programozni, az minden nyelven tud normális szoftvert írni, aki meg nem, az meg bármelyik nyelven gányolni fog.

    Ami nekem nagyon meredek, nem bírom megérteni, az a funkcionális programozás (Haskell és társai, de be van építve már Lisp, Python, C++, stb. nyelvekbe is ez a paradigma). Egyszerűen felfoghatatlan hogy működik, dobálóznak benne mindenféle lambda kalkulus, monádok, kombinátorok, Curry-zés, meg végtelen adatstruktúrák. Egyszerűen magas, hogy akkor mik ezek, melyiket kell használni, melyik mire jó. Már annak idején az OOP-t is nagyon nehezen értettem meg, kínlódtam vele, de ez a funkcionális baromság végképp felfoghatatlan.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák