Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • lenox

    veterán

    válasz emvy #45991 üzenetére

    Hat ez egy bolcsiben ilyen. De 2-3 eves korban jon egy dackorszak, es otthon ha olyan kedve van, akkor ugy is ordit. Kiveve ha hagyod, mert akkor abba szoktak hagyni. Illetve megvannak a megfelelo modok, hogy mit hogy kell kommunikalni, es akkor kevesbe gaz.

  • parandroid

    félisten

    válasz emvy #45991 üzenetére

    Az hagyján, de a kis kenyérkéjüket is ők maguk kenik meg, amúgy meg egyedül öltöznek (na jó, amennyire tudnak, persze), és általában is mindent egyedül csinálnak, a gondozónő csak azért van ott, hogy segítsen neki, ha kéri (szigorúan csak akkor), és akkor is amíg lehet, csak irányítani próbálja, hogy meg tudja oldani a gyerek egyedül a problémát.

    Az egész német oktatás az önállóságra, és a saját, különbejáratú problémamegoldásra, valamint később a világgal való megismerkedésre és a gyakorlati tapasztalatokra épít - mi tanultunk a fősulin alternatív pedagógiai módszereket, de a többségük durván 'poroszos' (lol, sic!) és vaskalapos volt ahhoz képest, ami itt a hétköznapi gyakorlat.

    Ami különösen vicces az egészben, hogy a Pikler Emmi-féle megközelítés, amire itt az intézmények jó része épül, gyakorlatilag magyar találmány (ugyanakkor jellemzően mindig is sokkal jobban érdekelte a német pedagógusokat, mint a magyarokat).

    Hanyatló nyugat, meg mocskos liberálisok amúgy, ja.

    p

    Ui.: Azt még külön érdemes megemlíteni, hogy a gyerekek jó részénél a bölcsiben elért eredmények addig maradnak meg, amíg a szülő színre nem lép, onnét kezdve a jó részük egy szempillantás alatt mindent elfelejt, amit addig tudott - ismét egy remek példa arra, hogy sok esetben a szülőket kéne oktatni és nevelni, nem a gyereket, nekik alapból megy minden.

Új hozzászólás Aktív témák