-
Fototrend
A kereshetőség érdekében a filmkritikát, ajánlót tartalmazó
hozzászólások #értékelés címkével vannak ellátva.
Bővebben erről és példa a keresésre.
A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
Új hozzászólás Aktív témák
-
nagyúr
válasz lezso6 #130039 üzenetére
Nyilván az ilyen szupermetaművészfilm kategória se jó.
Ummmmmm.... De!
(#130041) Viszlát: sztem az a mainstream, ami tetszőlegesen kiválasztott xy józsi filmnézőnek jó valószínűséggel tetszeni fog.
[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
Miklós315
aktív tag
Az új év mindig új remény is (SW-rajongók tudják). Ám a jövőbe vetett bizalom megtérüléséhez nélkülözhetetlen a múlt ismerete. Erre hivatott (elviekben) az oktatás. Jöjjön hát egy csokor a „tanár/iskola” tematikájú filmekből, melyek felvértezhetik lelkünket némi minőségi tartalommal, avagy útravaló a dekádra.
Császárok klubja
Nagyon sokáig számomra (is) a Holt költők társasága volt a film a maga tematikáján belül („egy magával ragadó tanár felfedi az élet értelmét, rejtelmeit, lényegét diákjainak – s a nézőnek”). Szerencsésnek mondhatom magam, amiért életem tanulmányi időszakán átívelve, több iskolában is akadt több ilyen kulcsfigura, akik a tantárgyat, tananyagot, értékeket, magát az élet (lehetséges) értelmét (pl. egy hivatást, egy érdeklődési kört akár) képesek és hajlandóak voltak hitelesen és lelkesítően közvetíteni. Azonban, ahogy több idő telt el (felnőttem/öregedtem), s ezenközben újra és újra megnéztem, mind távolabb került tőlem e film.
Aztán teljesen véletlenül belefutottam az éppen tárgyalt műbe, melynek megtekintése során eszméltem rá a másik filmtől való távolodásom miértjére. A Császárok klubja szintén egy központi tanárkarakter köré épül, aki szintén nagy hatást tud kifejteni, ámbátor sokkal visszafogottabb személyiséggel, karakterrel megáldva. Közel sem olyan sodró, lendületes, magával ragadó, mint Williams Keatingje, ám a Kevin Kline által érzékenyen megformált tanárember sokkal inkább – szívemnek kedvesebb céllal – konstruktív, értékeket és alaptudást átadni kívánó figura. Egész életek felépítését, jó karakterek épülését szolgálják a múlt megismertetésére (ti. a múltunk nem csak játék és mese, hanem roppant hasznos tanulságok összessége, melyet elődeink nem kevés energiával, vérrel, javakkal, s összességében az életükkel hordtak össze) , s a régi, örökérvényű erkölcsi értékek átörökítésére tett erőfeszítései. Hovatovább kreatívan próbálja átadni (egyébként fiatalabb, de úgyszintén jómódú diákjainak) az „unalmas” törianyagot, ezáltal pariba kerül a másik tanárhőssel.
Érzésem szerint a kulcsmozzanat, melyben elválik a két mű üzenete, s a befogadó számára a közvetített értékek szubjektív megítélése, a két tantárgyban összpontosul. Hiszen a Holt költők kulcsfigurájának a (talán) könnyebb (értsd helyesen: szubjektívebb megítélésű) irodalom tantárgy jutott, s ikonikus a jelenet, ahogy elpusztítják az elődök munkáját, mikor az „ifjú lázadók” - a tanáruk utasítására, aki maga is „lázad”. Kérdés: ha, mondjuk, kémiatanárként teszi mindezt, nem furcsállnánk ezt a jelenetet? De ugye a líra szubjektív, érzelmi műfaj (sicc!), ezért még csatlakozunk is hozzájuk lélekben. (Számomra szörnyen manipulatív.) No és ezzel szemben Kline történelemtanár karakterének egyik kulcsjelenete a (fő konfliktus szálat generáló) új diák szenátor apjával folytatott beszélgetése. Ez a két jelenet legyen a példája a két film kontrasztjának, amivel talán érthetővé válik, miért a párhuzamos ajánlás/értékelés.kitépik a bevezető tanulmány lapjait
A Császárok klubját minden kétely nélkül, bátran ajánlom bárkinek. Csodálatos, érzelmes és intellektuális film. A Holt költőket valószínűleg amúgy sem kell „ajánlani”, feltehetően mindenki ismeri, "kultfilm". De, míg mindkettőre áll, hogy jó színészek szép alakításokat hoznak, könnyedén bevonz a történet, szép kiállítású darabok, már nem tartom igaznak az időtállóságukat. Egyikük az ifjonti hév miatt fiatalon elsodor, másikuk talán egy életen át kitartó értékeket közvetít. Egyik a „valósítsd meg önmagad a korlátok ledöntésével, ha kell”, másik az „ismerd meg a világot, valamint önmagad, és valósítsd meg magad ezek segítségével” elvet vallja, s szintén: egyik az individuum, másik a civilizáció hangsúlyával tanít.
Valahol olvastam egy találó megfogalmazást, ami nagyon tetszett és vonatkoztatható ide: kb. úgy szólt, hogy aki fiatalon nem forradalmár lelkületű, idősebb korára pedig nem válik konzervatívvá, az valamit rosszul csinált.Saját szavak
Egyik kedvenc „tanár-tematikás” filmem. Nem tudom, mennyire ismert, kedvelt/utált, de megpróbálok kedvet hozni hozzá.
A filmet kifejezetten Hilary Swank miatt néztem meg anno, a Millió dolláros bébi megtekintése után. Imádtam az Eastwood rendezte filmben, annyira elbűvölően játszotta fantasztikusan megnyerő karakterét. Nos, itt is ugyanolyan meggyőző, habár kevésbé drámai szerepben kellett helyt állnia. Ez esetben inkább a környezete drámai, diákjainak élethelyzete, melybe vele együtt kapunk egyre nagyobb betekintést a történet előrehaladtával. Persze az alapfelállásra lehet legyinteni, de árulkodó, hogy szociológiai-pedagógiai-politikai jellegű szaktanulmányok sokasodó léte igazolja a konfliktus hosszú távú meglétét. Helyi sikereket (ld. a filmet, vagy a The Ron Clark Storyt, esetleg a Vezet a ritmust) el lehet ugyan érni, de az összképet tekintve halmozódik a probléma.
És akkor meg is említem a legfőbb érvemet e mű érdekében: ez a film (a hőseivel) képes elhitetni velem, hogy megoldást kínál/nyújthat. Ehhez pedig a kulcsmozzanat maga az egyéni szándék. Ennyi. Swank karaktere élethivatásként gyakorolja tanári munkáját, szívét, lelkét, idejét, pénzét beleadja, hogy termékenyen hathasson diákjaira, s így a világra. Adni, javítani kíván, és megtesz mindent ezért, ami önmagában példaértékű. Hős. Nem gatyás-köpenyes szuperhős, hanem nagybetűs, mindennapi, szürke kisemberhős. Egy indikátor, akinek nem szűnő kitartása végül áttörést hoz, s diákjai is partnereivé válnak a folyamatban. Innentől kezdve háttérinformációkat (saját szűk világuk, tágabb környezetükhöz való viszonyuk) kapunk a morcos, neveletlen, sőt, veszélyes (bandatagok), igen színes miliő tagjairól, s még azt is képes meglépni a film, hogy a tér-idő segítségével egyetemessé téve mutatja be a kirekesztés, ellenségeskedés, gyilkos indulatok problémáját – nemcsak a film karaktereinek, de nekünk, nézőknek is. És igen ezen a ponton válik fél-holokausztfilmmé a mű. Az „unalomig lerágott csont” esete pont az a hiba, amit az ember tehet egy ekkora mértékű, jelentőségű múltbeli tapasztalattal: túlhasználva eltaszítást generál, s végül érdektelenül vagy undorodva elfelejtjük felhasználni múltunkat a jelenünk/jövőnk érdekében. Ezt pedig nyálcsorgatva vicsorgó hiénaként használják ki mindazok, akik élősködőkként telepednek rá – a „zavarosban jó halászni” elv mentén – a tudatlan, egymást marcangoló tömegekre („ember embernek farkasa”).
Számunkra ezért fontos ez. A karakterek számára pedig képes – semleges témát nyújtva – segíteni, hogy feldolgozhassák a saját életüket, viszonyaikat. Ezáltal pedig eljutnak az igazi szabadság lényegéhez: tudatos, saját döntések meghozatalának képességéhez. Ezzel fognak tudni nemet mondani a káoszra, mely életüket meghatározza, és ezáltal lesz lehetőségük a rengeteg pusztító energiát építő, hasznos cselekedetbe invesztálni, hogy így a kitörés útjára léphessenek.
A film nagyon jól adagol információkat, témákat, személyes eseteket, jó ritmusú, minőségi darab. Rendkívül fontos alkotásnak tartom, mindamellett profin írt-rendezett filmnek, melyet nagyban erősít a színészek teljesítménye. Ezért szeretném propagálni, hátha minél többen megismerik, megkedvelik.Tanárok
A Saját szavak párdarabja, ha úgy tetszik. Nick Nolte a főszereplője (itt muszáj vagyok beszúrni egy hozzá (is) kötődő ajánlást: mindenki nézze meg a Warrior – A végső menet című remekművet. ) ennek a számomra kedves tematikájú filmnek, melyben pellengérre állítják a megfáradt, befásult tanárok által még működtetett, ám az oktatási rendszer érdektelensége, életképtelensége, néha financiális ellenérdekeltsége folytán teljesen értelmét vesztett nettó időelb.szást, amin átpörgetik az összes ifjú titánt, akik ekkor szenvedik el első arculcsapásaikat az élettől. E film kapcsán mindig a Pink Floyd A fal című filmjének ikonikus jelenete ugrik be, mikor a zseniális zeneszám alatt egy sablon tömeggyártó berendezésen folyik át a tömeg. Mindig azt halljuk, hogy „járj iskolába, tanulj és sokra viheted”, meg „iskolába járni kötelező”, és „tanulni jó”, stb. De egyrészt a miérteket sosem halljuk, másrészt mi van az elmélet vs. gyakorlat feszültségével, amikor ti. azzal szembesülünk, hogy az iskola nem olyan, amilyennek mondják? A szülők az iskolába hajtják a kölköket (egyrészt kötelező, másrészt munka-munka-munka), az iskola nem nevel (nincs rá keret, neveljen a szülő), a politika meg le se…illetve hát hogy a fenébe ne, hiszen a jól idomított szolgalelkű nép x évenként majd jól kiéli demokráciára éhes uralmi hajlamait, azt pofa be.Nolte hotelszobás jelenetében hozott alakítása elementáris
Na, ebbe a reménytelenül végeláthatatlan semmibe fárad bele hősünk és lázad fel minden rossz ellen, mely szerinte okozója a jelenségnek, és egyben kerékkötője is a változás lehetőségének. Hibátlanul körbejárt látlelet, remek karakterekkel, jó fordulatokkal és alakításokkal. Kevésbé optimista darab, mint a Saját szavak, de fontos kiegészítése.A mintatanár
Ezt a filmet valahol úgy jellemezték, mint amit a Half Nelson lökött a felejtés gödrébe. Számomra érthetetlen ez, mert mindkettőt látva (a Fél Nelsonnak két esélyt is adtam, hátha) ezt sokkal tartalmasabb, érzelmesebb, őszintébb, érdekesebb filmnek tartom. Gosling filmjét pedig sokkal üresebbnek, egy jó dráma elszalasztott lehetőségének.
Adrien Brodyt A zongorista című filmben kedveltem meg, nagyon szép alakítást nyújtva bevonzott a történetbe, drukkoltam érte. Itt is jól alakít, és maga a tanáros tematika is érdekel, így amikor nemrég teljesen véletlenül (ld. fenti utalást) rábukkantam erre a filmre, kíváncsian estem neki. Itt egy múltjával, személyes vonatkozású (családi) gondjaival küszködő, emiatt kötődésre képtelen „törött” embert formál meg, aki a film során szembenéz démonaival, és egy fejlődési ívet jár be, hatással bírva ugyanakkor szűk környezetére is.
Nagyon szép dráma, ami felvet sok kérdést (pl. oktatásban, az utcán, a családban felmerülő problémák). Érzékeny játék, hangulatos zene és lassú ritmus jellemzi. Nem könnyű befogadni, zavartalan környezet és ráhangoltság igényeltetik hozzá. Mindazonáltal értékes darab. Aki az ömlesztett, tömeggyártott könnyen fogyasztható, s a gyomrot lassan megtelítő darabokból kikacsintana úgy, hogy nem szeretne belefutni a „kérem vissza az időmet” problémába, nos, bátran ajánlom: tartalmas szórakozást nyújt majd.A diadal/The Ron Clark Story
Matthew Perry főszereplésével egy könnyedebb hangulatú, de nagyon szép – állítólag valós személy és események alapján kreált – film, mely szintén egyik kedvenc tematikámat erősíti, ti. a „tanáros, tanítós, iskolás filmekét”. Perrynek a szerep nagyon jól áll, egyáltalán nem idegesítő, nem lóg ki.
Egy alsósokat tanító, tehetséges vidéki tanár kihívást keresve beköltözik New Yorkba, hogy változást, hatást érjen el problémás, leendő osztálya nebulóinak életében.
A gyerekek remekelnek, a sztori lineárisan haladó fejlődésívet mutat, lehet nevetni, meghatódni, kisebb drámai pontokkal is tarkított. Nemcsak a gyerekek otthoni hátországába (elhanyagoltság, túlterheltség), de a felnőttek világába is (hivatás vs. lélekölő mindennapi robot) betekinthetünk kicsit. Méltatlanul elhanyagolt darab, tessék bátran esélyt adni neki.Fack ju Göhte
Talán nem is szorul ajánlásra, de az első (!) részét mindenképp megemlíteném. Azon kevés német vígjátékok közé tartozik, amelyik nem okoz szekunder szégyenérzetet nézése közben, sőt, kifejezetten szórakoztató és tartalmas. Képes és hajlandó pozitív értékeket közvetíteni, jó sok őszinte nevetést is generál, miközben a nagyon kellemesen alakító színészek bevonzanak a történetbe. Markáns, izgalmas, fejlődő karakterek, érdekes sztori, fiatalosan lendületes ritmus jellemzi. Abszolút „nem buta szórakoztatást” tud nyújtani.#értékelés
[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Mik76
senior tag
válasz bagyulajuve #130038 üzenetére
Azert a Nagyàrpi ott van... ;)
http://www.imdb.com/name/nm1481844/?ref_=nv_sr_1
-
k-adi
nagyúr
Demóna: A sötétség úrnője (2019)
Maleficent: Mistress of EvilEz a második része a kicsit újragondolt storynak, és ami az elsőben működött, az itt már nem nagyon.
Ugyan most is kb. csak Jolie tud színészkedni de a vfx sokat segít.
Zene alig vagy nem létező, a történet még mese szinten is bárgyú.
Az egyetlen dolog, amit ki tudnék emelni pozitívumként az a szép vfx.Talán ez az egyik imdb-s user review jellemzi legjobban a filmet:
"The new conflict these days in movie making: good and sometimes even excellent visuals against a boring and bad script.
The whole movie tastes like a stale beer: whereas the people responsible for the visuals and effects have developed high skills, most of today's writers should just quit their job and serve at dinners instead of torturing the audiences to a braindead level: uninteresting and overused storylines, cliché after cliché, boring dialogues, jokes that don't work etc." -
Ispy
veterán
válasz Viszlát #130041 üzenetére
Nagyon egyszerű, amit te nem nézel, az a mainstream.
De a viccet félretéve, azok az emberek, akiknek az a dolguk, hogy a nagy tömegeknek gyártsanak zenét, filmet, bármit, azok jó eséllyel be tudják lőni a mainstream vonalat, de ennek szerintem semmi köze ahhoz, hogy 2000-et, 2020-at vagy 2100-at írunk. Ma mondjuk Lady Gaga a menő, annó meg az Abba volt, tehát egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, de igen, a számok minél nagyobbak, annál inkább benne vagyunk a mainstreamben. De régen is volt zseniális meg híg fos is, meg most is, de igazad van, az ízlés nagyon is meghatározó. Ami neked isten király, az nekem unalmas és fordítva, de falnak tudok menni ettől a bezzeg 2000 előtt dumától, uff, én szóltam.
Ha magamat megpróbálom jobban kielemezni, akkor arra jutok, hogy ahogy egyre idősebb leszek, úgy egyre inkább nem hoznak már lázba azok a dolgok, amik mondjuk 10 vagy 20 vagy akár 30 éve, az ember változik, többet tapasztal, más irányba tolódnak a hangsúlyok. Vagy nem, ez is teljesen szubjektív. Na ugye, mégsincs generál megoldás.
[ Szerkesztve ]
"Debugging is like being the detective in a crime movie where you're also the murderer."
-
bagyulajuve
addikt
válasz Miklós315 #130062 üzenetére
kicsit komolyabban, ez is érdekes "tanáros" film, igaz történet alapján:
Stand and Deliverjók tényleg az írásaid, esetleg egy pár sportfilm összefoglalót is szívesen elolvasnék, már ha érdekelnek az ilyen tematikájú filmek, amire van némi esély (Millió dolláros bébi, Warrior említése )
Resistencia eterna
-
"Ma mondjuk Lady Gaga a menő, annó meg az Abba volt, tehát egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál"
Na, ez a kettő nagyon jó példa a minőségi különbségre. Egyik egy komplett zenekar, akik zenét írnak és előadnak. A másik meg egy énekes előadó, aki az exhibicionizmusával kompenzál. Ezek tények, nem az én véleményem. Mert ha a véleményemet kérdezed, akkor egyiket se szeretem. Szvsz Lady Gaga inkább Madonnával összevethető, s ott tényleg nehéz megmondani, hogy melyik jobb, vagy inkább rosszabb.
[ Szerkesztve ]
A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.
-
#értékelés
6 Underground (2019) (Hatan az alvilágból)
Ekkora szemét filmet. Az elején még élveztem, de aztán a végére már nem volt őszinte a mosolyom. Ez a valaha volt legmájkölbéjebb film, tényleg nagyon ki lett maxolva minden, a suttyózene is nagyon adta. Rengeteg akció, robbanás, lassítás, vágás, becsillanás, stb., s amikor meg nem történik semmi, akkor nyál. Igazából az utóbbit leszámítva bírom Michael Bay stílusát, van egy varázsa. De ez a film valami eszméletlen buta lett, s a végére már egyáltalán nem éreztem az iróniát, úgyhogy 3/10.
[ Szerkesztve ]
A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.
-
brownus
veterán
[link] geekz ajánló, kb a felét még nem láttam..
-
Rigormortiis
addikt
válasz lezso6 #130064 üzenetére
Azért azt is említsük meg, hogy amíg pl Lady Gaga, amennyire tudom, saját maga irta/írja a számait, addig Madonna, és a popvilág nagy része nem. Sőt, a legtöbb, sikéres bandának és énekesnek ugyanazok az emberek írják a zeneit.
Galaxy S23U, S21FE 8/256, Buds 2 Pro, Watch 5, Tab S8+, Playstation 5, Switch Oled
-
Viszlát
addikt
válasz lezso6 #130052 üzenetére
Elfogadom, hogy ez neked lehet iránymutató, de ahányan vagytok, annyiféleképpen fogalmazzátok meg, amivel természetesen semmi gond(om), jól bemutatja, hogy miért vagyok gondban, amikor valaki mainstream-et emleget. Nem igazán találkoztam még két emberrel, aki egyféleképpen gondolkodott volna róla és főleg, hogy meg tudtak volna egyezni, max 1-1 film kapcsán.
(#130053) gbors: és mi van ha mégsem tetszik végül? Egy Dark Phoenix nem mainstream például, mert bukás anyagilag és 5.8-on áll IMDb-n? Pontosan ugyanazokból az elemekből épül fel pedig, mint az összes Marvel meg DC csoda, de, valamiért ez most nem jön be annyira a népnek. És akkor megint eljutott
unkam oda, hogy végsősoron az egyéni ízlés határozza meg, az meg ugye szubjektív.(#130061) Ispy: a nosztalgia, az az ami megvezeti az embereket. Pl. Tibi meg a videotékája, agyrém.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Miklós315
aktív tag
válasz bagyulajuve #130063 üzenetére
Anno láttam, Olmos (Miami Vice emlékek ) miatt találtam rá. Nálam - mint film - az egyszer nézhető kategória. De a karakter és eredményei hasonlóan példaértékűek, ilyen példákat kéne mutogatni.
Sportfilmek - bevallom érdekel a téma, próbálkozok is, de kevés olyan van, ami "mint sportfilm" megáll nálam. Sokkal inkább sport közegű dráma/vígjáték szokott betalálni.
Azért van néhány kedvenc (előzetesen egy mintalista):
A pankrátor, A paripa, Draft Day, Emlékezz a Titánokra, Forrest Gump (hehe, csak vicc volt , de szeretem), Fújd szárazra édes (kis kakukk), Millió dolláros bébi (zseniális!), Warrior - A végső menet;Aztán pár jó/nézhető, de nem kiemelkedő:
A bajnok, A karate kölyök (a régi első rész: nosztalgiafaktor kimaxolva - irdatlan jól működnek pl. a zenék), A maflás, A nagy kékség, Csontdaráló, Death Race (extrém kakukk), Erőpróba, Flörti dancing, Jég veled (nosztalgia), Pénzcsinálók, Rivaldafényben (szintén kakukk), Szerva itt szerelem ott, Talajfogás, The Gabby Douglas Story, Vitathatatlan 3.Szóval van merítés, többről tervezek is majd ajánlót írni, de alapvetően az az ars poeticám, hogy olyan (legalábbis számomra/szerintem) értékes, tartalmas, jól kivitelezett filmeket kívánok propagálni, melyek építő szórakoztatást nyújthatnak. Gőzöm sincs, melyik alkotás mennyire ismert, valószínűleg lesz szórás, de van pár tippem, mik azok a feledésbe merült/soha fel nem fedezett filmek, melyeket illene bedobni a köztudatba.
[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Rigormortiis
addikt
válasz Aventador91 #130021 üzenetére
Melyik részével nem értesz egyet?
Galaxy S23U, S21FE 8/256, Buds 2 Pro, Watch 5, Tab S8+, Playstation 5, Switch Oled
-
nagyúr
Hatalmasat csalódtam Tarantino új filmjében. Az a helyzet, hogy a korábbi filmjeivel igen magas nívót ütött meg, amit szinte 100%, hogy csak alul tud teljesíteni.
~ B & B & L & N | Suomi Finland Perkele ~
-
Ispy
veterán
válasz lezso6 #130064 üzenetére
Zeneszerző, dalszövegíró, zenész és előadóművész is egyben, de igazából csak kiemeltem 2 példát, ami hirtelen eszembe jutott, nem akartam őket párhúzamba állítani, pusztán a közeg és a népszerűség, ami összeköti őket.
"Debugging is like being the detective in a crime movie where you're also the murderer."
-
Bad Pritt
nagyúr
válasz Viszlát #130069 üzenetére
A Merriam-Webster Dictionary szerint: a prevailing current or direction of activity or influence. Ez számomra elfogadható és érthető, nincs benne szó külön népszerűségről, bevételről, elfogadottságról, ezeket már pluszban hozzá lehet toldani. Lehetne másként is bővíteni, szélesíteni a megfogalmazást térben és időben, de ennyi bőven elegendő szerintem. Van pár példa, hogy ha csak ezt az egyszerű mondatot tekintjük alapnak, mi számított mainstreamnek:
- a 90-es évektől egészen a 2000-es évek közepéig a szandálos filmek beleillenek szerintem
- Avatar után a 3D elterjedése
- Harry Potter farvizén a young adult adaptációk és/vagy a hosszú, többrészes filmsorozatok
- Iron Man után a szuperhős mozik
- vagy akár az élőszereplős adaptációk korábbi rajzfilmekből, nem csak a Disney csinálja, de ők indították be.De amúgy akár személyek is lehetnek, Arnold mondjuk a 80-as, 90-es években egymagában volt a mainstream fogalom (ezzel még poénkodott is).
Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.
-
Viszlát
addikt
válasz Bad Pritt #130074 üzenetére
Általában én vagyok az aki előhozakodik az értelmező szótárral, tök jó, hogy most megtetted helyettem. Sajnos csak elméleti síkon hoz ez megváltást, mivel senkit nem lehet kényszeríteni manapság, hogy ne a saját értelmezését használja...
(#130075) Tibiajax: már másodika van ám. De hát kutyából nem lesz szalonna...
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
bagyulajuve
addikt
válasz Miklós315 #130070 üzenetére
hmm, Miami Vice, ja + játszott a Dexterben is - ezekben maradt meg legalábbis nekem
A pankrátor + Warrior nagyon jó, no meg az Emlékezz a titánokra is. Sajnos a Millió dolláros bébit nem láttam, ami elég szégyen....
Amiket írtál nagy részét láttam és kb egyet értekRocky filmek? - én bírom 1-2 és a 4-et is
Ha meg már bunyós film, akkor megkerülhetetlen a Dühöngő bika, de hogy őszinte legyek, nekem annyira nem tetszett.Nekem még kedvenceim: Blindside, Any given sunday, Coach Carter, Vágta és a Blue chips (Nick Nolte-val) - ami lehet a világon egyedül csak nekem tetszik, na jó nem, de eléggé alul értékelt film, véleményem szerint
Mostanában még volt az I, Tonya valamint Eddie a sas, amik szintén nagyon jók lettek + a Grudge match
Resistencia eterna
-
Viszlát
addikt
válasz bagyulajuve #130077 üzenetére
Ha már sport, akkor én ezek mellé még odatenném az Invincible-t, a Moneyball-t a nem túl régiek közül, vagy akár a régi klasszikust, a Chariots of Fire-t is.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
sixpak
nagyúr
válasz Tibiajax #130075 üzenetére
A mozipremier óta 3x néztem végig itthon, minden másodpercét élveztem, egyszerűen remekmű, rajongok minden képkockájáért....véleményem szerint nincs még egy rendező, aki ennyire nyilvánvaló módon mozirajongóknak készítene filmeket.
Még a 4. megtekintés után is azon vettem észre magam, hogy percenként elmosolyodok azon, hogy mennyire rendben vannak a jelenetek.A Tarantino fikázás már egy ideje nagy divat, közvetlen környezetemben is észreveszem, sokan ettől érzik magukat rebel-nek.
Ja, HNY mindenkinek.
https://www.flickr.com/photos/86396338@N05/
-
vond
MODERÁTOR
válasz Viszlát #130078 üzenetére
Azaz, Invincible, és ami még kimaradt, az a zseniális The Fighter. Mind a kettőt rogyásig tudom nézni.
VOND.HU // DESIGN • PHOTO • VIDEO • WEB • IT
-
Miklós315
aktív tag
válasz bagyulajuve #130077 üzenetére
...és a zseniális, fantasztikus, utánozhatatlan, felejthetetlen első és egyetlen, igazi Blade Runnerben is jó a "srác".
Rocky III (kevésbé) és a Rocky IV (sokkal inkább) jöhet, a többi összes max. egyszer nézős nálam. Inkább a történet(-ív - hol volt még a Marvel...) és a lenyűgözően szép/jól válogatott zenék tudnak megfogni benne.
A Dühöngő bikát én nagyon untam. Nem én vagyok a célközönsége. Boxfilmet amúgy is nehéz jól filmre vinni, mert nagyon könnyen válnak gagyivá (szétvagdosott, hipergyors vágások, rossz koreográfia, ritmus, operatőr...). Bevallom, a Minden héten háborút sem bírtam még végignézni - annyira idegesített a megjelenítése (operatőr vagy vágó vagy rendező - vagy nem tudom, kit szidjak érte), ki tud kergetni a világból ez a megoldás. De mindenhol újra és újra szembejön, mindenki isteníti, szóval tervben van egy szedált vetítés.
A Carter edző "nem kiemelkedő, de jó film" státuszban megvan (majdnem listáztam is fent, de a Titánok sokkal jobb sportfilm).
Hmm... a Seabiscuitet talán láttam, de nem maradt meg.
A Blue chipsre rámegyek, szerintem nem ismerem, köszönöm az ajánlást.
Tonya, Eddie, egynek jók voltak...(#130078) Viszlát: A Pénzcsinálókat írtam.
Az Invincible, mint a Carter edző (ld. fent), a Chariots inkább zenében erős nálam.(#130082) vond:
A The Fightert én untam.Aztán a Családi bunyó (szintén újabb film) egynek jó volt, de inkább csak a Szikla jelenetei szórakoztattak.
Van még az Invictus, ami szegről-végről sportfilm, egynek jó az is.[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Bad Pritt
nagyúr
Star Wars: Episode IX - The Rise of Skywalker
Véget ért a mozitörténelem legelnyújtottabb sorozata (hiszi a piszi), az utolsó részt pedig össze lehet foglalni röviden: a Skywalker kora nem jobb és nem rosszabb, mint a Star Wars filmek átlaga, mert ez a film maga az átlag. Megvan benne minden, ami miatt jók a Star Wars filmek és minden, ami miatt rosszak voltak régen is és most is azok sajnos.
Félreértés ne essék, szeretem a Star Warst, az egyik legjobb dolog, ami szerintem egy gyerekkel történhet, hogy egy olyan világért rajong, ami ennyire színes, tele van jó karakterekkel, érdekes történetekkel és overall szerethető. Ez az, ami az elmúlt 20 évben indított fantasy világokkal a legnagyobb baj, egyszerűen nem szerethetőek, nem lehet őket eladni pár nyilvánvaló kivételtől eltekintve. A Star Wars 40 éve ott van a köztudatban, hiába verték szisztematikusan hülyére párszor, továbbra is népszerű és valószínűleg mindig az lesz.
Pedig felnőtt fejjel nézve mennyi hibája van az eredeti filmeknek is, főleg az Új Reménynek: a történet hemzseg a plothole-októl, a színészek nagyrészt gyatrák, a szövegkönyvtől pár esetben szekunder szégyenem támad és ez a kétes minőség kitartott egészen a legújabb részig. George Lucas remek szakember, remekül ért a vizuális történetmeséléshez, világok megálmodója, de nem tud sztorit írni, nincs érzéke a reális karakterábrázoláshoz, színészvezetéshez és sokszor elmérte azt, mit is vár a közönség, mit akarnak látni az emberek. Nem mindenható ő sem és tanulmányozva a hozzá kapcsolódó írásokat, interjúkat és mindent, ami Star Wars, furcsa ambivalencia jelenik meg az ember szeme előtt: egyrészt hajlandó volt nála jobbakra bízni kardinális kérdéseket, új, grandiózus projekteket (így született meg a Jedi Knight és a Knights of the Old Republic játékszéria, de ennek a hozzáállásnak köszönhetjük a Thrawn-trilógiát is könyvben), de a mozifilmeket valamilyen rigid, önző éntudat miatt nem engedte el és a saját, legjobb esetben is megosztó módján kezelte őket: így születtek meg az olyan furcsaságok, mint az Új Remény ocsmány Jabbája, a Baljós Árnyak Guinness rekorder CGI animációja, amire ma már rossz ránézni, a szüntelenül változó külsejű Yoda mester, vagy az önmagukkal teljesen ellentmondásos történetszálak, karakterábrázolások. Nem sikerült tökéletesen összekötnie a régi és az új trilógiát és vagy a pénzéhsége, vagy a szűnni nem akaró gyermeki küldetéstudata folyamatosan erodálta a Star Wars nevet, az újabb és újabb Special Edition-ök megjelenése gúny tárgyává tették az egykor legértékesebbnek tartott franchise-t.A Disney pedig köszönte szépen és potom pénzért felvásárolta az egész kócerájt, egyetlen tollvonással semmissé tette a világ egyik legkiterjedtebb fantasy univerzumát és munkához látott: hogy az elmúlt 4 évben megjelent produktumok minősége mennyiben az ő hibájuk, mennyi a Lucasfilm vagy akár az EA sara, nehéz megmondani. Érdemes beleásni az egész hátterébe, látni a fontos döntések okát, hátterét, nem csak ész nélkül fröcsögni és szapulni, mert kis túlzással érdekesebb és frissebb az a problémakör, ami a Rise of Skywalker-ig vezetett, mint a kiadott 5 film összesen: 2019-re eljutottunk addig a (szerintem precedens nélküli, de javítsatok ki, ha tévedek) helyzetig, hogy egy nagy hollywood-i stúdió egy egész filmet szentel annak, hogy a korábbi epizód hibáit javítsa.
Annyira egyértelmű és nyilvánvaló volt Abrams szándéka, hogy felesleges is lett volna lepleznie: szó szerint beleadta a színészek szájába az Utolsó Jediket megsemmisítő mondatokat, kvázi teljesen nullázva egy két és fél órás filmben történteket. A film egyik írójától már meg is jelent a mindenki által várt szöveg, miszerint a Rise of Skywalker-nek két filmnek kellett volna lennie és ennél egyértelműbb helyzet a mozgókép történetében nem volt: Abrams-éknek már a legelső pillanattól kezdve kényszermegoldásokban kellett gondolkodniuk, a film első harmadába bezsúfolni annyi történést, ami még egy bővített Gyűrűk ura epizodót is megrogyasztott volna, így hát előkerült az olló és itt-ott fazonra szabták a történetet: épp érthető, épp nem teljesen baromság, de ordít róla, hogy több magyarázat volt az írott változatban, mint amit végül látunk.
Nincs idő Finn és Poe kapcsolatát kibontani, végképp nem tudjuk bemutatni Rey fejlődését sem Jedi-ként, sem főhősként. Ben Solo, aki amúgy Kylo Ren, de amúgy Ben Solo szintén várhat, majd cibáljuk ide-oda, mint egy ötévest a szülei a Tesco-ban. Valamit kezdeni kell Carrie Fisher halálával, vannak régi felvételek, majd köré rakjuk a többieket, senki nem veszi észre, közben nem hanyagolhatjuk el a fanservice további elemeit, be kell hozni Landót. Nincs idő új karakterek bemutatására, ezért berakunk pár papírmasé figurát, a rohamosztagosok úgysem találnák el még azokat sem. Kellenek McGuffin-ok, BB-8 már elég pénzt termelt, R2 unalmas, oh, Chris, milyen remek kis hajszárítót kaptál Karácsonyra. Tényleg, van új macska is a gyereknek? Uh, elég csúf jószág, inkább néz ki valami nyomi kis űrlénynek....
Olyan fejetlenség lehetett a film előkészületei alatt, amit nem is tudok elképzelni. Lucas sem volt a történetmesélés mestere, de ő legalább egy-egy filmjében egészen szépen eljutott A-ból B-be, akkor volt gondja csak, mikor több szálat kellett kezelnie. A Skywalker kora éles ellentétben áll az Ébredő Erővel, ami nyílegyenesen végigvezet egy eredettörténetet, bekapcsolja az ismert világba, felvet konfliktusokat, amiknek egy részét lezárja, más részét további kibontásra kínálja és így kerek egésszé válik önmagában. Nem eredeti, de látványos, a színészek, karakterek jók (legalább annyira, mint az Új Reményben), mindez az új filmből teljesen hiányzik. A film minden kérdéses pillanata deus ex machina módszerrel lett megoldva, ami egészen hihetetlennek tűnt előtte, mindez össze-vissza a világban. Egy tényre hívnám csak fel a figyelmet:míg az Új Reményben összesen 3 bolygónál jártunk (és ebből egy a Halálcsillag maga), a Baljós Árnyakban szintén, a Sith-ek bosszújában pedig 5 helyszínünk volt, addig ebben a filmben 7 bolygóra látogatunk el, mindre a film első felében. Rengeteg, követhetetlen az események zajlása, itt a topikban is láttam és máshol is olvastam, hogy egyszerűen megkavarta az embereket, mi hol és miért történt.
Nincs tehát egységes, jól követhető történetünk, a korábbi részekben (vagy akár itt) felvezetett szálakat, karakterfejlődéseket sutba kellett dobni és a nagyobb kép kedvéért beáldozni, de ez is keserédes lett. A csavarok nincsenek akkora hatással, mint lehetnének, sok ki sincs bontva rendesen, a történet megoldásai bárgyúak és néhol hihetetlenek ( ) mégis nézeti magát a film, mert azért J.J. sem most kezdte a legózást: megvannak benne azok az elemek, amik a Star Warst naggyá tették és az egyetlen pozitívum ebben az összecsapottságban, hogy pörgős lett a film, egy pillanatra sem ül le a történet, valami mindig történik, valakivel foglalkozni kell. A poénok sok esetben ülnek, a zene is jó, a látvánnyal sincs baj és hopp, el is értünk a film végéhez, a nagy katarzishoz, a 40 éve várt leszámoláshoz (ami tulajdonképp megtörtént 1983-ban, de ez senkit nem zavar most) és igen, végre.az a késes-roncsos jelenet fájdalmas így hetek után is Ez egy jó jelenet. Egy még jobb Star Wars jelenet, amiben minden benne van. Nem csak tökéletes fanservice, de egy könnyen érthető és felemelő pillanat, ami szerintem sok vitát fog szülni (már szült is a Youtube-ot nézve), de ha van olyan pillanata ennek a filmnek, ami érték, az szerintem ez az egy lesz, zenével, vizualitással együtt. És ezt a tökéletes pillanatot, Rey vívódását, elfogadását, sorsát és származását, minden Jedi erejét, az egész rohadt karakterábrázolását, jellemfejlődését és mindent, amit neki reprezentálnia kellett volna ebben az eposzban sutba dobták azzal az egyetlen mondattal... ép ésszel fel nem tudom fogni, ezt hogy gondolhatták komolyan Abrams-ék, ki érezte azt, az írók közül, hogy ez így működik a világban. Rey nem Skywalker, soha nem volt és soha nem lesz. Ő egy Palpatine, ahogy Luke volt Skywalker és ahogy Luke-nak el kellett fogadnia, hogy az apja egy gyerektömeggyilkos hóhér, úgy Rey-nek is a teljes jellemfejlődése a felismerés-tagadás-elfogadás háromságon kellett volna alapuljon. Ehelyett megtagadja a származását, a saját belső konfliktusának alapját. Ez nem csak rossz írás, ez konkrétan egy hihetetlen szituáció még ebben a fantasy világban is, Vérlázító volt ezzel befejezni ezt a sagát, a keserű szájíz nagyrésze ennek köszönhető.
A film pedig véget ért, számtalan kérdést nyitva hagyva, amikre a választ most innen-onnan, interjúkból, képes útmutatókból, képregényekből szednek össze a fanok.Mit akart mondani Finn Rey-nek? Ki volt a rohamosztagos lány Lando számára, hogy egyből így összehaverkodtak? A Ren lovagok tényleg csak ahhoz értettek, hogy a kamera felé, illetve a kamerától távolodva sétáljanak? Mi volt Hux pálfordulásának tényleges oka? Ordító lyukak a filmben, amiket betömni sajnos senki nem fog már...
A Star Wars mozik soha nem voltak a tökéletesen elmesélt Victor Hugo-i mélységekbe törő történetek, de egy érdekes és folyamatosan bővülő világot tártak a nézők elé, ami igazán a könyvek, képregények, játékok segítségével vált korszakalkotóvá. Nem értek egyet azokkal a hangokkal, akik szerint hulladék minden, amit a Disney hozzátett a Star Warshoz, mert az Ébredő Erő egy nagyon jó alapot szolgáltatott a folytatásokhoz és a Zsivány Egyes is jó kiegészítés a világhoz. A másik három film viszont nem nőtt fel a feladathoz és ez az elfogadásukban, kritikákban, de ami a stúdiók számára a legfontosabb, a bevételben is megnyilvánult: remélem, mindenki le fogja vonni a megfelelő következtetéseket és egy koherensebb, jobban átgondolt koncepcióval rukkolnak elő legközelebb. Pont az idei játék és sorozat a bizonyíték rá, hogy nem kell nagy dolgokat megálmodni ahhoz, hogy működjön egy Star Wars produktum, épp elég az ismert toposzokat kicsit frissíteni és kifordítani.Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.
-
Miklós315
aktív tag
válasz brownus #130086 üzenetére
Én meg idén jöttem rá, hogy számomra Scorsese=Tarantino.
Nálam
1. New York bandái (rendezésen kívül köze nincs a filmhez, meg is látszik),
2. A tégla/Viharsziget (dettó csak rendező).Ezzel kifújt mindkét rendező (filmográfiájuk alapján). Jöhetnek a rakéták!
[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
fant0mi
addikt
Itteni ajanlasra neztem meg a koreai Eloskodok c. filmet. [link]
Hat ez piszok jo lett! Ugyan nem teljesen osztom a szuperlativuszokban irt kritikakat, amik a legeslegfelso polcra teszik ezt a muvet, mert azert nekem nem volt a meglepetesek dompingje, persze, voltak benne erdekes fordulatok. Szeretem a koreai mozikat, ezt is ajanlom figyelmetekbe. -
brownus
veterán
válasz Bad Pritt #130088 üzenetére
A Star Wars mozik soha nem voltak a tökéletesen elmesélt Victor Hugo-i mélységekbe törő történetek, de egy érdekes és folyamatosan bővülő világot tártak a nézők elé, ami igazán a könyvek, képregények, játékok segítségével vált korszakalkotóvá. - yep, már csak azért is, mert! kb. az egészet lopta herbertől https://www.youtube.com/watch?v=8J4LYVs5Gg4
[ Szerkesztve ]
-
Ispy
veterán
válasz Bad Pritt #130088 üzenetére
Az a baj ezekkel a trilógiákkal, most éppen az sw-vel, hogy nem úgy készülnek, mint mondjuk a Gyűrűk úra, egy rendező, egyszerre forgatják le az egészet, ez a mindenki rendez, meg ír őssze-vissza, meg belepofázik mindeki, így nem is lehet jó a végeredmény, ja és nem is szokott jó lenni.
A 3 részt egyszerre kellett volna megírni, leforgatni, egy stábbal. De persze tudom, hogy ez nem lehetséges, mert senki nem fogja ezt megfinanszírozni egyben.
[ Szerkesztve ]
"Debugging is like being the detective in a crime movie where you're also the murderer."
-
emiki6
veterán
válasz Viszlát #130069 üzenetére
A mainstream nem feltétlen népszerű, de mindenképpen nagy figyelmet kap és elterjedtebb.
Mainstream zenék mennek a népszerű rádióadókon. Mainstream hírek és álláspontok a népszerű médiában. Mikor az orvos azt mondjy ne egyél sót, meg koleszterint az is mainstream, mert akik tudják, hogy ez bullshit, azok kisebbségben vannak. A Norbi Update mainstream, Lakatos Péter nem.
Kicsit gauss eloszlásként képzelem ezt. A harang közepe a mainstream. Az egyik oldala a bullshit, a szenny, a tévképzetek. A másik oldala a nektár, az eszencia, a hitelesség, a józan ész, a felvilágosodás. Persze ez ugye a művészetekre nem egészen ráilleszthető, de a objektív dolgokra igen.Kívánom neked, hogy mindent megkapj az élettől, hogy rájöjj, nem elég.
-
Ispy
veterán
válasz emiki6 #130097 üzenetére
Ami még fontos, hogy a mainstream nem egy állandó valami és nem is éles vonalakkal körbe vett dolog (ezért is nehéz valaminek a hozzátartozását definiálni), ami ma "underground" az lehet, hogy 1 év múlva már a mainstremhez fog tartozni, az biztos, hogy ami az általános közízlés szerinti legnagyobb tömegekhez jut el, na az mainstream. Szvsz.
[ Szerkesztve ]
"Debugging is like being the detective in a crime movie where you're also the murderer."
-
fant0mi
addikt
válasz erahurka #130096 üzenetére
Az én kis koreai listám:
Oldeuboi (Oldboy) [link]
Gisaengchung (Parasite) [link]
Ang-ma-reul bo-at-da (I Saw the Devil) [link]
Ajeossi (The Man from Nowhere) [link]
Chinjeolhan geumjassi (Lady Vengeance) [link]
Salinui chueok (Memories of Murder) [link]
Boksuneun naui geot (Sympathy for Mr. Vengeance) [link]
Bakjwi (Thirst) [link]
Új hozzászólás Aktív témák
● A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
● A topikban tiltott a warez mindennemű formája!
● A kereshetőség érdekében lásd el #értékelés címkével a filmkritikát, ajánlást tartalmazó hozzászólásaidat!
- APPLE MacBook Air 2020 13" Retina - M1 / 8GB / 256 GB SSD / MAGYAR / 96% akku, 81 ciklus / Garancia
- LG NanoCell 55NANO766QA Halvány píxel csík
- Philips 58PUS8545/12 1 ÉV GARANCIA Játék üzemmód
- Tyű-ha! HP EliteBook 850 G7 Fémházas Szuper Strapabíró Laptop 15,6" -65% i7-10610U 32/512 FHD HUN
- Bomba ár! HP EliteBook 840 G5 - i5-8G I 8GB I 128GB SSD I 14" FHD I HDMI I Cam I W10 I Gari!