Új hozzászólás Aktív témák

  • Chuck Norris

    senior tag

    válasz zaskar #52598 üzenetére

    LanyUs és emvy gratulálok és Édesapádnak is

    @Zaskar, Never79 Köszönöm a gratulációt @Peterhappy majd tőled fogok idézni itthon :D

    Szombaton reggel nagyon szép időben indultam el, kicsit melegebb volt mint amihez idén szoktam de az erdőben ez nem volt veszélyes, nagyon kevés kitett rész sem volt, szinte végig árnyék, este volt egy kis csepegés de semmi komoly. Mivel a héten sem esett minimális sárral találkoztam csak. Az útvonal végig jól kijelölt turista úton haladt, ahol nem volt egyértelmű ott még megerősítették szalagozással is, volt leírás és trekk, ha valaki ránézett a jelzésváltásnál a telefonjára/órájára akkor azért nehéz volt eltévedni. Adtak mindenkinek egy NFC karszalagot azt kellett lecsippantani a pontokon, lehetett nézni élőben ki hol tart épp. A terepviszony nagyon változatos tud lenni a Mátrában, volt minden, jól futható erdészeti dózerút, szűk erdei ösvény, folyómederben botladozás bedőlt fákkal, brutál emelkedő, valamint egyik fától másikig ereszkedés.
    A nevezési díj egy tálca sütemény volt amit szétosztogattak a 22 frissítő pont között, szinte mindenhol volt valamilyen kenyér, víz, iso, üdítő, sör, négy helyen és a célban még meleg étel is, zöldség vagy húsleves.
    A kiírás szerint 117Km, felfelé 5709m és lefelé 5091m.
    Az emlékezetesebb részek: Egyből emelkedővel kezdődött a pálya, fel a a Kékesre 16km, utána a Galyatető, ahova kétszer is fel kellett mászni 37km, utána következett Mátraszentimre 57km-nél a nagy depó pont. Itt volt a cél is, csak még előtte meg kellett tenni a táv hátra lévő részét ami egy szép nagy kör. A sporttárs akivel idáig jöttem gyomorilag kikészült, kicsit pihent aztán átnevezett a rövidebb távra már csak a célban találkoztunk. Következett egy patak meder sziklákkal, bedőlt fákkal, majd felmászni a Muzsla hegyre 85Km-nél, ez a legmeredekebb része az egésznek, a karommal nyomogattam lefelé a lábamat és két lépésenként vettem a levegőt. Ez után egy lankásabb viszont igen sziklás rész következett már a sötétben ami nagyon nehezen ment, már nagyon fájtak az ízületeim minden lépésre oda kellett figyeljek, páran utol is értek. Mivel úgy éreztem, hogy izommal még bírom innentől azt a taktikát választottam, hogy a felfeléket megtolom ahogy csak bírom, az egyeneseket végig futom, még felfelé is gyorsabb voltam mint lefele. Azt, hogy erőnlétieleg jól ment szerintem annak köszönhetem, hogy a gyomrom meg a hasam teljesen jó állapotban volt végig, minden frissítésnél toltam magamba bőségesen az édes sütiket kólával, a hátizsákomból nem is ettem és csak minimálisan ittam. Célkitűzés az volt, hogy vasárnap még sötétben érjek be, ez össze is jött. A végén még kis sprintet is nyomtunk, a falu szélén ránéztem az órámra még 4 perc volt, hogy beférjünk 21 óra alá, mondom a srácnak akivel az utolsó 15km-t együtt jöttük, hogy most már semmi nem számít, nyomjuk neki, így értem be 21 órán belül.
    Hála Istennek nagyon jól bírtam az egészet, talán egyszer lehetett holtpontom. Itthon annyira fájt mindenem tegnap, hogy még lefeküdni is nehéz volt, a derekam a hátam, és az egyik achillesem ment szét eléggé.

Új hozzászólás Aktív témák