Új hozzászólás Aktív témák

• #4319 DM-Fan nagyúr

  Új Válasz 2010-04-24 11:35:22 #4319

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  DM-Fan

  nagyúr

  Márkák

  Ebben a kérdésben viszonylag könnyű állást foglalni. Jelen állás szerint a plazmagyártók minőségbeli sorrendje valami ilyesmi lehet (szigorúan saját vélemény, amely az általam olvasott teszteken, fórumhozzászólásokon, illetve személyes tapasztalataimon alapulnak):

  1. Pioneer (2009-ben kiszállt a plazmagyártásból, utolsó modelljei 2008-asok)
  2. Panasonic
  3. Samsung
  4. LG (valószínűleg 2010-ben kiszáll a plazmagyártásból, utolsó modelljei 2010-esek)

  A plazmák királya egyértelműen a Pioneer a KURO fantázianevű TV-ivel. Brilliánsan mély fekete, fantasztikus pixelhelyesség, csodás színek. Minden a helyén van. Mindezért azonban nagyon komoly árat kell fizetnünk, amiben alapesetben még a TV hangszórói sincsenek benne, az opcionális és feláras (nem vicc!). Véleményem szerint a készülék ár/érték aránya finoman szólva sem jó, kevesen tehetik meg, hogy árban inkább az egymillió forinthoz, mintsem az ötszázezer forinthoz közelebb eső plazmatévét vegyenek. A minőség tényleg pazar, de azért értékrend is van a világon és SAJÁT megítélésem szerint egy TV-re nem szabad ennyit kiadni.

  Mindemellett megjegyzendő, hogy 2009. év elején a Pioneer ki is szállt a megjelenítő gyártásból, így plazma szegmensét is megszüntette. Köszönhető ez annak, hogy akárhogy is a japán cég gyártotta a legjobb megjelenítőket, a bevételek elmaradtak a magasra árazott termékek szerényebb mennyiségű eladása miatt. Elfekvőben még lehet találni egy-két darabot az utolsó szériákból egyes üzletekben, de ezeket többnyire már valaki félretetette magának.

  Sokkal inkább megfizethető, azonban a Pioneer-től minőségben mégsem sokkal elmaradó plazmagyártó a Panasonic, aki egyértelműen a 2008-as és a 2009-es (és várhatóan a 2010-es) év nyertese plazmagyártás terén. TV-inek fekete szintje nem sokban marad el a Pioneer modelljeitől, színhűségük, kontrasztarányuk, foszforlag-mentességük és alacsony ghosting- és beégés hajlandóságuk miatt nagyon népszerűek. Jómagam is Panasonic tulaj vagyok.

  Mindemellett a Panasonic 2009-es, magasabb kategóriás modelljeiben megjelent a NeoPDP panel, amely 600 Hz-es Sub Field Drive technológiával dolgozik, de a nem NeoPDP panellal szerelt egyes fullHD Panasonic plazmák is 400 Hz, illetve 600 Hz-en alkotják a képet.
  Továbbá érdekes fejlemény, hogy a Pioneer egyes, plazma panelokkal kapcsolatos szabadalmait átengedi a Panasonic-nak, így 2010-től a Panasonic NeoPDP-plazmák panelstruktúrája igen sok ponton megegyezik a legendás Pioneer KURO felépítésével.
  A Panasonic plazmákkal kapcsolatosan megjegyzendő, hogy már a dobozból kivéve is nagyon szép képük van, minimális kalibrálásra szorulnak csak, a Samsung és LG TV-iről ez kevésbé mondható el.

  A Samsung plazmái is kiemelkednek az átlagos készülékek közül, azonban jobban hajlamosak a ghosting-ra és beégésre (bár a 2009-es modelleknél már ez is nagyon sokat javult és majdnem teljesen eltűnt), tunerjük egy leheletnyivel gyengébb, valamint a foszforlag jelenség is megfigyelhető náluk. Az alacsonyabb kategóriás modellekben sajnos nincs 4:4-es pulldown (csak feltehetőleg 3:2-es), ami a HD-tartalmaknál azt eredményezi, hogy az erre érzékenyek nem látják folyamatosnak a lejátszást, annak ellenére, hogy a készülék a 24p tartalmak megjelenítésére képes. Ezt célszerű észben tartani a vásárlásnál, mert a Panasonic TV-i helyesen alkalmazzák a pulldown-t és áruk vagy azonos, vagy 10-20 eFt-tal magasabb csak, mint az ugyanolyan méretű és felbontású Samsung társaiknak.
  A Samsung plazmái szolgáltatásban viszont kicsit többet nyújtanak, mint a Panasonic TV-k (bár 2010-ben a Panasonic is erősített a magasabb kategóriás modelleknél), így a magasabb modellszámú Samsung plazmák akár HD-tartalmakat, zenét, DivX-et is tudnak játszani memóriakártyáról, míg a Panasonic még a 2009-es modelljein is csak a videókamerák által rögzített HD-videókat és fényképeket hajlandó csak lejátszani.

  Az LG plazmái is kiválóak, legnagyobb gyengéjük talán, hogy az előző két gyártónál jobban hajlamosak a készülékek a ghosting-ra, valamint a színhűségük hagy némi kívánnivalót maga után. Rendkívül erős, élénk, már-már rikító színeket produkálnak, aki ezt szereti, annak jó választás lehet.

  Tekintettel a gyártók modelljeinek nagy számára, most külön nem térnék ki az egyes típusokra, azok jelöléseire. Használjátok a keresőt! Tekintettel azonban arra, hogy tapasztalatom szerint a Panasonic plazmái iránt a legnagyobb az érdeklődés, ezért készítettem egy összefoglaló táblázatot a 2009-es Panasonic modellek jelöléséről és főbb jellemzőiről:

  

  A Panasonic 2010. évben a 2009-es vonulatot vitte tovább a típusszámozásoknál. A 2010-es modellek jelölése itt látható:

  

  Mint látható, a gyártó plazmáinál még tovább emelkedtek a kontrasztarányok, a szokásos képjavító eljárások is megújításra kerültek több modellnél, már az S-széria is képes 1080 soros mozgóképfelbontásra, valamint már 600 Hz-es SubFieldDrive engine-t használ. Ezen túlmenően a G- és V-széria USB és LAN csatlakozókat kapott. Az USB képes fogadni a generic USB-eszközök szinte bármelyikét, így elsődlegesen pendrive-ok, külső wichesterek csatlakoztatását is lehetővé teszi, amelyre a TV real-time tudja rögzíteni a TV-adást, de az adathordozón található videóanyagokat is lejátssza. A támogatott formátumokat figyelemmel lehet kísérni a Panasonic weboldalán, azok folyamatosan bővülnek.

  Vegyük észre, hogy a 2010-es, 50”-os HD-Ready modellek esetében a Panasonic már csak 1024x768 felbontású panelt használ, míg 2009-ben 1366x768 volt ezen panelek felbontása. A különbség az éles szeműeknek feltűnő lehet, különösen akkor, ha az említett két TV-t egymás mellett látja. Mindenkinek javaslom tehát, hogy mielőtt vásárol, tekintse meg a kiválasztott készüléket és mérlegeljen, hogy elegendő-e neki ez a felbontás.

  A Panasonic árképzése egyébként egyre kiválóbb, a 2010-es modellek induló ára sokkal alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban és a jelenlegi áresést figyelembe véve szinte biztosak lehetünk benne, hogy a termékek végső árai is alacsonyabbak lesznek, mint a tavalyi szériák jelenlegi, kifutás előtti árai.

  3D

  A 2010-es év hozta meg a technikai áttörést a televízió-piacon a 3D technológia irányába. Nem csoda hát, hogy a vezető gyártók sem szeretnének lemaradni ilyen téren sem. A 3D technológiás televíziókészülékekhez a felhasználó egy vagy több (gyártófüggő) szemüveget kap, amelynek segítségével térbelivé válnak a képernyőn megjelenő képek. A technológia nem a korábbi kék-piros szemüveges megoldással operál, itt polarizációs megjelenítésről beszélünk, amely során más képeket lát az egyik és más képeket a másik szemünk, ezáltal az agyunkban alakul ki a térérzet. Mielőtt valaki ilyen készülék megvásárlása mellett dönt, mérlegelje, hogy ezek ára jelenleg még igen magas (fél millió forinttól indulva a határ a csillagos ég), valamint mindenképpen próbálja ki, hogy hogyan viszonyul a technológiához, ugyanis egyénfüggő az, hogy kinek mennyire tolerálja a szervezete az ilyen megjelenítők tartós nézését: egyeseknél okozhat fejfájást, szédülést, diszkomfort-érzést. Ezen túlmenően a technológia – akárhogy is nézzük – még elég gyerekcipőben jár, érdemes lehet tehát várni még ezen készülékek megvásárlásával, ha más miatt nem is, de az igen magas áruk miatt mindenképp.

  Remélem e rövid kis összefoglaló megválaszolt pár kérdést, sok sikert kívánok a keresgéléshez és örömöt a kiválasztott készülék használatához.

  Üdv.

  DM-Fan

Új hozzászólás Aktív témák