Új hozzászólás Aktív témák

• #30 Dany007 veterán

  Új Válasz 2010-01-11 02:29:48 #30

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  Azt hiszem talán én is át tudom érezni, amit írtál.
  Nekem ez inkább ráeszmélésként jön / jött úgy hirtelen.
  Nemrég, még a 20. születésnapomat ünnepeltem. Emlékszem szüleimtől egy 3200-t kaptam... Olyan, mintha tegnap lett volna. Emlékszem az érzésekre, az arcokra, az illatokra.
  Aztán ráeszmélek, hogy 1-2 hónap és 26 leszek. Közelebb a 30-hoz, mint a 20-hoz...

  Én sem tudom mit kezdjek magammal. Nekünk a párommal még lakásunk sincs (egyenlőre). Munkám is olyan, hogy tök jó elvagyok vele, ha épp olyan a helyzet akkor sokat is keresek, de leginkább azért van, hogy legyen valami.
  És érzem azt, hogy ideje lenne családot alapítani, lakást szerezni, és egy olyan munkahelyet, amivel biztosíthatom az éltetemet / életünket hosszú időre. Vagyis fizessen normálisan, és legyen fix. Na, hát még ez is nagy dolog...

  Ilyenkor szoktam visszagondolni a régi időkre. A röhejes közhelyekre. De egyre inkább be kell látnom, hogy a közhelyeknek igenis van reális valóságalapjuk. A hű de rohan az idő, meg a milyen jó volt gyereknek lenni stb... Röhej de ilyeneket érzek manapság.
  Pár éve még érettségiztem, most meg már 4 éve melózok... Furcsa.

  Azt hiszem, talán rájöttem miért nyomaszt ez engem. Hogy téged mi és mért azt nem tudom. De engem leginkább a felelősség és az elvárások nagysága és folyamatos növekedése az ami nyomaszt. Persze nem tudatosan, mert élem én is a normális életemet és küzdök a szokásos célokért, de mégis nyomaszt.
  Régen ugye csak tanulni kellett. Eleinte még ennek se volt jelentősége. Aztán már fontos volt, hogy hova vesznek fel. Aztán fontos volt, hogy hogy végzek, hogy milyen melóm lesz. Aztán meg már az volt a fontos, hogy találjak egy normális melót és így tovább...
  Tehát ahogy az ember felnő, egyre több és nagyobb súlyú felelősség és elvárás szakad rá.
  Apámnak ennyi idősen már gyerek volt, meg lakása, még ha hiteles is... Nekem meg még semmim. És a legrosszabb, hogy fogalmam sincs, hogy fogom mindezt elérni. Na meg hogy mikor.
  Már javába a boldog életet kéne élnünk... Elvégre ezek a 'fiatal' évek. Pár év azt eljön mondjuk a 40 éves kor. Amikor már nem lehet dobálózni. Se a családdal, se a munkahellyel. Akkor már tényleg megöregszünk... Aztán észre se vesszük de már lassan az 50. évet ünnepeljük... Villámgyorsan elszáll minden...
  Szóval engem spec ez nyomaszt. Itt egy csomó ki nem mondott elvárás, már pont ideje lenne beteljesíteni, és még fogalmam sincs róla, hogy hogyan...

  Az elmúlt 5 évem úgy telt el, mintha csak kettőt pislognék... Persze sokminden történt... Sorolhatnám órákon át. De mégis, visszaemlékezve az 5 évvel ezelőtti dolgok mintha csak pár hete lettek volna... Amióta beálltam én is a mókuskerékbe még gyorsabban telnek a hetek, a hónapok az évek. Ugye a munka. A legtöbbünknek azt jelenti, hogy reggel melóba be, délután / este haza. Kaja fürdés, család, alvás. Aztán minden kezdődik elölről. Hétfőtől csütörtökig várjuk a pénteket. Hogy legyen végre 7vége! Legyen végre egy kis szünet a mindennapokból. Aztán az a 2 nap is úgy eltelik, hogy észre se veszem. És megint kezdődik. Megint hétfő. Reggel munkába be, délután / este haza és így tovább... És megint várjuk a 7végét. És megint és megint és megint... És így telnek a hetek, a hónapok... az évek.
  Persze az ember próbálja fellendíteni kicsit az életét, de ahhoz meg többnyire pénz kell. Manapság meg mindenki örül ha úgy ahogy megtud élni, nemhogy azon gondolkozzon, hogy miként tudna elszórakozni mégtöbb pénzt...

Új hozzászólás Aktív témák