Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Hieronymus

    veterán

    LOGOUT blog

    válasz greenity #7 üzenetére

    Tavaly nyáron a Mecseken nyaraltunk rokonokkal.
    Itt volt az egyik német nagymama is. Vasárnap délben megcsúszott a betonútra víz sodorta homokszerű szennyeződésen. Ez előző napi vihar mosta rá az útra.
    Mentő, utána ügyelet a honvédkórházban.

    Nagyjából 1 órakor értünk oda, félhatkor már készen is voltunk.
    Nem mondom, hogy unalmasan teltek az órák.
    Két idős nő várt a hazaszállításra. Ők még koradélelőtt érkeztek, csak a hazaszállításra vártak.
    Az egyiket sírásban kitörő halálfélelmi rohamok gyötörték. Két roham közötti néhány percben normális volt.
    A másik hordágyon feküdt. Folyamatosan le akart szállni róla. A folyamatos jajgatást SMS szerű üzenetekkel tarkította.
    "Adnék én csak nincs miből." "Nagyon ki kell menni". Az utóbbi idővel megoldódott., csak a hordágy lett nedves és hideg.
    Időnként szóltam egy nővérnek, együttérzés látszott a szemükben. Ezzel le is tudták a problémát.

    Két személynek volt soronkívülisége. Az egyik jegelve hozta az ujját. A másik meg deltás volt.
    Kettő gyufaszálra állított, csúcsával lefelé álló háromszögnek nézett ki. A kézét fájlalta. Vélhetően valaki péppé verése közben sérült meg. Egy röntgen után gyorsan kidobták.

    Utánunk már csak néhányan maradtak. Meg az a két asszony. Talán még aznap hazajutottak.

Új hozzászólás Aktív témák