Új hozzászólás Aktív témák
-
-
#185
ArchElf
addikt
Crystalheart
#184
ArchElf
addikt
válasz
Crystalheart
#184
üzenetére
De a lényeg, hogy a közember tanuljon belőle. Hiszen a későbbi vezetők közülük kerülnek ki.
Pff...
Autóvezetők legfeljebb.AE
-
#184
Crystalheart
őstag
ArchElf
#183
Crystalheart
őstag
Az európai népeknél az átlagemberek körében azonban általánossá vált a pacifizmus, ami egyedülálló a történelemben. Ha itt egy párt azzal kampányol, hogy leigáz valakit (ala USA), akkor szélsőségesnek kiáltják ki, mert hát az is. Hát hogy a világ többi részén mit etettek be az emberekkel, az más kérdés, de én az európai kultúráról beszélek.
(A békefenntartók más tészta, azok névleg pont a pacifizmust szolgálják.)Egyébként természetesen a túl nagy ütőerő a döntő, ami meggátolja és meg is fogja gátolni egy újabb nagy háború kitörését. Nincs azzal semmi gond. De a lényeg, hogy a közember tanuljon belőle. Hiszen a későbbi vezetők közülük kerülnek ki.
-
#183
ArchElf
addikt
Crystalheart
#182
ArchElf
addikt
válasz
Crystalheart
#182
üzenetére
Szerintem több 1000 éve, amikor egy törzs max 10km-t tudott megtenni egy nap alatt akkor egy év alatt sem volt annyi áldozat, mint manapság egy hét alatt (mondjuk afrikában vagy a közel-keleten). A béke csak azért "nagyobb" manapság, mert általában mindenki fél a megtorlástól, nem pedig azért, mert olyanyira humánusak lennénk. A 2.VH után 5 éven belül már hidegháború volt, pedig mindenki jól emlékezett az ott történtekre. Ami visszatart sokakat, az az atom, és az "ellenség" hadereje, valamint a megtorlás a többi "szomszédtól". Ugyanaz megy, mint 3000 éve. A gyengéket felfalják, az erős tovább erősödik. És ha nem megy erőfölénnyel, megy majd gazdasággal. És ha gazdasággal sem megy, akkor embargóval (vagy büntetővámmal), és ha azzal sem, akkor terrorizmussal.
Ez van most, nem kell szépíteni.Passzív néppel is lehet háborút vívni; azt úgy hívják, hogy megszállás.
BTW mutass egy modern, gazdaságilag fejlett pacifista országot.AE
-
#182
Crystalheart
őstag
ArchElf
#181
Crystalheart
őstag
Ezt nem is vitatta senki. De attól még nagyobb és stabilabb ez a mostani béke, mint több ezer éve bármikor. Sok tényező eredményezi ezt, de az egyik nagyon fontos az, hogy még emlékezünk. (Mikor kitört az I. VH, hatalmas volt a lelkesedés, a harc borzalmaira már csak a nagyon idősek emlékezhettek. Ugyanez pl. a francia-porosz háborúk esetén, stb. Passzív, pacifista néppel ugyanis nem lehet háborút vívni.)
De ettől függetlenül is, természetesen képzeletbéli háborúkból is tanulságos történet lehet.
Ám ez már kevéssé kapcsolódik az alap kérdéshez. -
#181
ArchElf
addikt
Crystalheart
#180
ArchElf
addikt
válasz
Crystalheart
#180
üzenetére
Vagy szerinted jobb volna elfelejteni az egészet, hogy újra és újra elkövessük ugyanazokat a hibákat, aztán jól lenapalmozzuk magunkat?
Az ember tanul a saját hibáiból, ezért nem követi el kétszer ugyanazt a hibát a háborúzás során (jó esetben). Ezt hívják hadvezetésnek, taktikának, stratégiának...
Háborúk meg bőven voltak a 2. VH óta is bőven; sőt olyannyira, hogy hidegháború (ami háború volt különböző színtereken - legyen az harctéri, technológiai vagy gazdasági) közel 40 évig tartott.AE
-
#180
Crystalheart
őstag
Chaser
#179
Crystalheart
őstag
Édesanyád fölnevelt, de a régi nagy emberek is épp ezt tették: alkottak, hogy az utókort neveljék.
"Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!"
(József Attila: Születésnapomra)"Ennyi erővel a 2. vh. kifejezetten szerencsés hogy volt? Jobb filmek kerekedtek ki abból az eseményből." - Fentebb ezt már kifejtettem, de tán elsiklottál fölötte? Arról beszéltem, hogy az emberiség hajdani bűneiből hogyan tanulhatunk, hogyan taníthatunk a művészet eszközeivel, így, új értelmet adva az emlékeknek, hasznossá fordíthatjuk. Nem magát a háborút - bár bizonyos tekintetben az is hasznos, pl. technológia -, hanem az emlékét. Így lehet lemosni a történelemről a mocskot. Vagy szerinted jobb volna elfelejteni az egészet, hogy újra és újra elkövessük ugyanazokat a hibákat, aztán jól lenapalmozzuk magunkat?
A múlt bűnei a jelenben csak a következmények miatt számítanak. Az emberiség nevét nem feketítik be. Ami miatt szégyenkezni volna okunk, az a jelen kor bénázása. Ám a kultúra, a művészet alkotásai, ha egyszer létrejöttek, már megmaradnak addig, míg továbbadjuk őket, ezért a jelen részei is.
-
#179
Chaser
legenda
Crystalheart
#178
Chaser
legenda
válasz
Crystalheart
#178
üzenetére
Ez olyan hogy lassan mindenbe belevonsz mindent
Tulajdon anyámat azért nem tisztelném csak mert megszült, nem kértem...azért tisztelem hogy felnevelt.
"A görögök sem nagyon élvezték, hogy a perzsák megtámadták őket, de a 300-ban egy jó kis látványos, félmitikus demonstrációt lehetett tartani a bátorságról és hazaszeretetről a harcok alapján." Úbazzz
Gondolom az akkori emberek még kifejezetten élvezték is a csatát és a halált, mert majd egyszer mekkora jó film készül belőle. Ennyi erővel a 2. vh. kifejezetten szerencsés hogy volt? Jobb filmek kerekedtek ki abból az eseményből. Na részemről itt befejeztem, a te gondolkodásmódodról a csőlátás jut eszembe, azzal meg nem tudok mit kezdeni pláne hogy nem is akarok. -
#178
Crystalheart
őstag
Chaser
#177
Crystalheart
őstag
Azért kell néhány majom, aki viszont megpróbál pozícióba kerülni és jól dönteni.
Nem kiemelem a jó oldalát, hanem hasznosba fordítom az emlékét. A görögök sem nagyon élvezték, hogy a perzsák megtámadták őket, de a 300-ban egy jó kis látványos, félmitikus demonstrációt lehetett tartani a bátorságról és hazaszeretetről a harcok alapján.
Amúgy ilyen elven te a tulajdon anyádat sem tiszteled, vagy hogy? Az életed megalapozásába nincs beleszólásod, kialakítja a környezetedet, dönt helyetted, de szeret téged. Most csak példa, de lehet, hogy a család többi része egyenesen kirekeszt valami miatt, vagy csak simán elhanyagolnak, de akkor te hidegen fogsz viselkedni az édesanyáddal, és lefitymálod a házat, amit esetleg apád a két kezével épített föl (tőled függetlenül, de neked is)? Mert ez most olyan.
-
#177
Chaser
legenda
Crystalheart
#174
Chaser
legenda
válasz
Crystalheart
#174
üzenetére
A régiek nem csak pozitívumot adtak. Ezt nem vágom ha nézzük az egyik oldalt akkor nézzük a másikat is. Az úgy nem működik hogy kiemeled csak a jó oldalát a dolognak.
"Ha pedig új bűnöket követnek el, akkor mindannyiunk feladata volna tanulni és tanítani belőlük, hogy egyre kevesebbszer lehessen rá példa." Jah. Nem én döntöm el hogy mikor és hol van háború, hanem pár nagyfejű és ez minden országban így van. Mi közöm nekem xy döntéseihez? Elárulom: semmi. Több millió ember hiába tudja a helyes utat ha pár majom másként dönt, ennyi az egész. -
#176
Crystalheart
őstag
ArchElf
#175
Crystalheart
őstag
Én sem kulturális holtpontról beszéltem, tehát egyetértünk.
Ez társadalmi jelentőségű holtpont volt. Persze kihatott a kultúrára is, habár a filmen kívül szinte minden ágazatban minőségcsökkenés ment végbe. (A film, kiváltképp a modern technológiájú, fejlett forgatókönyv-elmélettel elkészített film meg még nagyon fiatal a többihez képest, nincs igazán mihez viszonyítani.)A szabadosság vs. szabadság kérdése érdekes téma, és végtére is a topikba is illik.
Én, mint kifejtettem, a klasszikus liberális eszmét tartom itt célravezetőnek, azaz hogy addig élvezhetjük a szabadságunkat, míg az másokat nem gátol. Ámde a gátolás nem egy egzakt dolog, én beleértem a kifejezett zavarást is. Pl. a konzervatív beállítottságúak zavarását. Nagyon egyszerű példával, jogod van dubstepet/kárpátiát/deathmetált stb. hallgatni, de ha zavarja a szomszédod a max hangerő, akkor ésszerű kompromisszum lehalkítani, vagy esetleg kikapcsolni, fülhallgatót bedugni, stb. -
#175
ArchElf
addikt
Crystalheart
#174
ArchElf
addikt
válasz
Crystalheart
#174
üzenetére
Ez a tudás halmozódik már a fejlett világban évezredek óta, a világháborúk voltak a holtpont, és ezt az elméletet támasztja alá a rengeteg konfliktus és az emberi jogok hiánya az elmaradott országokban.
Véleményem szerint a háborúk sohasem jelentettek kulturális holtpontot - inkább a szociológiai/gazdasági egyensúly felborulását. Minden esetben a fejlődés útjába szociológiai/gazdasági érdekek álltak, amelyeket már nem lehetett megkerülni. Ilyenkor ledőltek az addig tiszteletben tartott határok és ez az állapot egészen addig tartott, amíg az egyensúly újra helyre nem állt.
Amúgy nem véletlen, hogy legjelentősebb változások épp ilyen időszakokban jöttek létre, hiszen ilyenkor nem kötik gúzsba az "embert" a tabuk és ilyenkor van a legnagyobb szükség a hatékony megoldásokra.BTW emberi jogok - a nagyob személyes szabadság nagyob szabadosságot is jelent - ez ellen meg küzd a modern ember... so wtf
AE
-
#174
Crystalheart
őstag
ArchElf
#172
Crystalheart
őstag
Ja, ja, nem a bűnösök bűnhődését értettem alatta.
Nem vagyok egy bosszúálló típus, a büntetés addig célszerű, amíg meggátol egy következő bűnt, pl. elrettentéssel, demonstrálással.Amit én értettem alatta, hogy a jó emberek tetteikkel ellensúlyozzák a tudatlanságból vagy rosszindulatból eredő eseményeket, és a jó művész az emberiség bűneinek emlékét - vagy a főként azokból épített fantáziavilágot - végül tanításra használja föl. Például a háborús filmek, regények stb. Persze lehet mondani, hogy ezek gazdasági érdekeket szolgálnak, valaki a zsebét tömte meg velük, de végeredményben a fő alkotó, a rendező vagy író belevitte a mondanivalóját. A jó film és a jó regény művészet. Így a régi mocsok hasznossá válik, mondhatni lemossuk. A háborús filmekben ugyanis mindig az a kérdés, hogy a sok borzalom közepette mi az, ami még akkor is érték. Ha pedig új bűnöket követnek el, akkor mindannyiunk feladata volna tanulni és tanítani belőlük, hogy egyre kevesebbszer lehessen rá példa. Ez a tudás halmozódik már a fejlett világban évezredek óta, a világháborúk voltak a holtpont, és ezt az elméletet támasztja alá a rengeteg konfliktus és az emberi jogok hiánya az elmaradott országokban.
Chaser: Épp azért nem független - és az egész beszélgetés innen indult el, ugye -, mert a régiek adtak neked valamit, de te még annyit sem adsz nekik, hogy tiszteled őket. Én nem vagyok büszke semmire, ez nem büszkeség kérdése, nem verem a mellem ara, hogy nézzétek, én bezzeg magyar vagyok. Én egyszerűen szeretem a hazámat.
-
#172
ArchElf
addikt
Crystalheart
#170
ArchElf
addikt
válasz
Crystalheart
#170
üzenetére
Akkor én nem értem... hogy érted lemosni az emberiség mocskát?
AE
-
#171
Chaser
legenda
Crystalheart
#170
Chaser
legenda
válasz
Crystalheart
#170
üzenetére
És fordítva is igaz. Arra próbálok rávilágítani hogy ez Tőled, tőlem, xy-tól teljesen független. Sem büszke nem vagyok emiatt, sem szégyenkezni valóm nincs. Amire a múlt jó, hogy a hibáiból lehetne tanulni, amint látom ez sajnos nem megy. De nem vagyunk ezzel egyedül.
-
#170
Crystalheart
őstag
Chaser
#168
Crystalheart
őstag
Úgy hiszem, félreértettél. A történelemben mindig voltak jó emberek, akik az igaz ügyért harcoltak. A jelenben az a dolgunk, hogy az ő történetük fennmaradjon. Így az emberiség sötét korszakának emlékei is jó célt szolgálnak. Vallom, hogy mindez szükséges volt ahhoz, hogy most békében élhessünk. Afrikában már nem voltak ilyen szerencsések, hogy végigjárhatták a történelmi fejlődés útját, és gyakorlatilag az ősember kezébe adtak kalasnyikovot - ezt a hibát nehéz lesz orvosolni.
ArchElf: "a bűnösök bűnhődjenek" - Ez honnan? Nem értem. Az "Ahogy nálad is"-t úgy értelmeztem, hogy az én ideológiám volna hibás, az én ideológiám pedig az önzetlenség és a kultúra eszméje. Aztán lehet, hogy csak elbeszélünk egymás mellett.
-
#169
ArchElf
addikt
Crystalheart
#167
ArchElf
addikt
válasz
Crystalheart
#167
üzenetére
Tipikus csalárd érvelés - ahelyett, hogy azzal foglalkoznál amit én kritizálok megpróbálod féligazságokkal félrevinni a vitát... Nem volt szó sem más, sem mindazon emberekről, nem volt szó sem építésről, sem önzetlenségről. Rólad volt szó és arról az ideológiáról, a bűnösök bűnhődjenek...
Pozsonyban láttam az egyik Duna híd alatt felfújva: Magyarok haza! (persze ékes szlováksággal...)
AE
-
#168
Chaser
legenda
Crystalheart
#167
Chaser
legenda
válasz
Crystalheart
#167
üzenetére
Rossz hasonlat. Azt a vért te nem fogod feltakarítani semmivel aminek már akár évszázadok óta nincs látható külső nyoma, csak tudjuk hogy ott van.
-
#167
Crystalheart
őstag
ArchElf
#166
Crystalheart
őstag
Mindazon emberek ideológiája hibás volna, akik felépítették neked a hazát, sőt, Európát? Hibás volna az önzetlenség ideológiája?
Chaser: "Az emberiség mocskát egyébként egy módon lehetne lemosni, az emberiség teljes kipusztításával." Erről öcsém szokásos mondása jut eszembe: minek takarítani, ha utána úgyis megint minden összekoszolódik?
-
#166
ArchElf
addikt
Crystalheart
#165
ArchElf
addikt
válasz
Crystalheart
#165
üzenetére
Ahogy nálad is
AE
-
#164
ArchElf
addikt
Crystalheart
#162
ArchElf
addikt
válasz
Crystalheart
#162
üzenetére
Akik csak ártottak, azok nem örökséget hagytak, csak átkot...
Elég sok népirtás mögött pont ez volt az ideológia.Amúgy nagy szavak ezek a "majd én megmutatom" amikor a családod sem tudod rávenni, hogy tartsa el magát; hanem csak rajtad tudnak élősködni... Végülis, ha nem zavar, hogy egy egész ország fogja majd ezt tenni - lelked rajta.
AE
-
#163
Chaser
legenda
Crystalheart
#162
Chaser
legenda
válasz
Crystalheart
#162
üzenetére
Lehet játszani a szavakkal, tényeken az még sajnos nem változtat. Az emberiség mocskát egyébként egy módon lehetne lemosni, az emberiség teljes kipusztításával. De ezt azért sztem senki se akarja
-
#162
Crystalheart
őstag
ArchElf
#160
Crystalheart
őstag
Pont ezt szándékozom tenni, mindenemet erre teszem föl. De azért Széchenyi óta is volt rengeteg jelentős államférfi és művész, aki az életét a közre fordította, csak nem voltak akkora anyagi lehetőségeik, mint egy főúrnak. Persze erre nem csak itthon van példa, csak pl. az USA-ban nyíltan büszkék rá a propaganda és történelem mássága miatt.
Chaser: Az emberiség mocskát le kell mosni. Akik csak ártottak, azok nem örökséget hagytak, csak átkot...
-
#161
Chaser
legenda
Crystalheart
#159
Chaser
legenda
válasz
Crystalheart
#159
üzenetére
"Sosem az alávalók számítanak." Ugyan mért ne számítanának ők is pont annyira mint akikre te büszke vagy? Vagy elfogadod az örökséget teljes egészében, vagy nem fogadod el sehogy.
-
#160
ArchElf
addikt
Crystalheart
#157
ArchElf
addikt
válasz
Crystalheart
#157
üzenetére
Széchenyi cirka 100-150 éve élt... Mutass nekem azóta hasonlókat, aki nem csak leírta a csodás gondolatait, hanem saját vagyonát is erre az országra költötte úgy, hogy az épült belőle.
AE
-
#159
Crystalheart
őstag
Chaser
#158
Crystalheart
őstag
Japánban a maffia mindig is a kultúra része volt, elvégre a jakuza kóbor szamurájokból állt korábban.
Hogy érted, hogy szelektálok? Az emberiség sokrétű kultúrája nagyon fontos. Fontos a magyar, az olasz, a francia, az angolszász, japán, kínai stb. kultúrák életben tartása, egyediségük megőrzése. Ez tesz minket igazán emberré, a kultúránk és a művészet - minden más állati.
-
#158
Chaser
legenda
Crystalheart
#157
Chaser
legenda
válasz
Crystalheart
#157
üzenetére
Jah hogy te szelektálsz. Nekem nem megy
Japánban a maffia is már-már kultúrává nőtte ki magát és valóban igazad van, határokon is átível elég sokszor. -
#157
Crystalheart
őstag
Chaser
#155
Crystalheart
őstag
Sosem az alávalók számítanak. Az én példaképem Széchenyi. Amíg léteznek ilyen emberek, addig érdemes a hazára gondolni. Ráadásul a kultúra határokon átível, és mégis jól elkülöníthető. Vegyük pl. a japán kultúrát, akik még most is ápolják a hagyományaikat, és a család is fontos részét képezi az életüknek, pedig technikailag jóval felettünk állnak. Az egész hozzáállás kultúra kérdése.
"magányos volnék*magányos lennék...nem?" - Tökéletesen helyes mindkettő.
ArchElf:
"S ha valamely tudomány méltó és férfihoz illő, bizonyosan annál dicsőbb nem lehet s egyszersmind édesb, mint embertársai java s boldogsága okainak nyomozása s kifejtése. Dicsőbb nem, mert az erénynek, mely szó erőbűl származik,* legnagyobb fénye az, hogy az erős nem egyedül akar megelégedett lenni, örvendeni, szerencsésnek érteni magát, ami magányosan lenni nem is tudna; hanem hogy másokon is segítni törekedik, jólétekre kezet nyújt, s többeket kíván boldogságra juttatni. Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében!"
-
#156
ArchElf
addikt
Crystalheart
#154
ArchElf
addikt
válasz
Crystalheart
#154
üzenetére
Ne haragudj, de nem tudok azonosulni azzal, mikor semmibe vesszük milliók törődését és szeretetét, csak mert már nem élnek köztünk.
Az ember leginkább önző - a cselekedeteit is ez az önzés vezérli - legyen az szeretet-éhség, összetartozás, vagyon, hatalom, akármi... Szépek ezek az "elődeink ránk gondolva építették a világot", de gondolj bele a háborúkba, elnyomásra, erőszakra, csalásra... Kicsiben és nagyban is ez ment/megy amióta világ a világ.Az ember komfortja előteremtéséhez korábban jóval nagyobb erőre volt szükség mint manapság, így ennek következtében az előállításához szükséges társadalmi rétegződés is egyre törpül - amit 1000 éve egy falu (nagycsalád, törzs ~100 ember) elérni képes volt, azt 100 éve már egy család (10-20 ember) is meg tudta tenni. Manapság erre már egyetlen ember is képes. Így a család, mint értékteremtő egység egyre inkább szükségtelenné válik.
Ez nem szeretet kötelék, vagy hasonló lózung, ez mindig is gazdasági egység volt - egy olyan szociológiai vonal mentén, amely a leginkább kézenfekvő volt (család - öröklés), mert ez biztosította legjobban a megszerzett vagyon/tudás fennmaradását.AE
-
#155
Chaser
legenda
Crystalheart
#154
Chaser
legenda
válasz
Crystalheart
#154
üzenetére
Oké. Ezen gondolatmenet alapján talán nézz körül a másik oldalon is, akik nem a népért tettek. De hatásuk mai napig érezhető....na bumm. " Alkoss, hass, gyarapíts s a haza fényre derül!" Engem nagyon nem érdekel hogy ki milyen nemzethez tartozik vagy milyen a színe, ha maradandót alkot az attól teljesen független akár pozitív akár negatív dologról legyen szó.
Egy szóval sem kértem hogy azonosulj az én gondolatmenetemmel, én se tudok a tieddel. Igy kerek a világ
magányos volnék*magányos lennék...nem? -
#154
Crystalheart
őstag
Chaser
#151
Crystalheart
őstag
Az őseink az utókorra, rád, rám és mindannyiunkra gondolva építették fel a hazát. Csak azért nem fáj a szívük, hogy ilyeneket mondanak egyesek, mint te is, mert már nem élnek. Mint mikor a gyermek a halott édesanyja sírjára köp. Minek is örülne? Nem ő akart megszületni.
Ne haragudj, de nem tudok azonosulni azzal, mikor semmibe vesszük milliók törődését és szeretetét, csak mert már nem élnek köztünk.
Én alkotok életem utolsó percéig, és bízva bízom abban, hogy ezzel teszem a legtöbbet az utókorért. Olyan magyar és nem magyar emberekért, akik még gondolatban sem fognak létezni, mikor én már csak emlék leszek. És így tettek az őseink közül is oly sokan. Sajnálom, ha ezt nem éred fel - én így biztos magányos volnék.
-
#152
aggleány
addikt
Crystalheart
#150
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#150
üzenetére
Nem védeni akarom Chasert, de persze, hogy több normális embert ismerünk, mint ahány selejteset, hiszen a selejtesekkel nem áll szóba az ember. Én is nagyon sok elfuserált alakkal találkozom nap mint nap a tömegközlekedésen, akiket nem ismerek, de azért meg lehet állapítani róluk, hogy nem százasak. Pl. ordítoznak, köpködnek, alpári stílusban nyilvánulnak meg stb. Van sok normális is, de sajnos ezek kiemelkednek a tömegből.
Chaser
Te meg fel ne húzd az orrod, hogy véletlenül veled értek egyet.
-
#151
Chaser
legenda
Crystalheart
#149
Chaser
legenda
válasz
Crystalheart
#149
üzenetére
Nekem az az ország, mint mondtam az ország arról nem tehet ki él benne. Az a népesség nálam. Nagyon nem hat meg mit csináltak őseink amire nekem büszkének kellene lennem, rajtam kívül álló dologra nem tudok büszke lenni, milyen alapon is lennék? Vagy tovább menve milyen alapon szégyenkeznék őseink régi vétkei miatt? Tetszik néhány város is, az építészet, de az megint olyan hogy van, el kell fogadni, nem túlzottan érdekel hogy tegnap épült vagy évszázadok alatt, én most élek, most látom, nem volt befolyásom rá és jelenleg sincs.
szerk: És hogy érthetőbb legyen mert látom nem az...vannak közösségek ahol van összetartás, pl itt a ph-n is. Tegyem hozzá emlékeim szerint régen ez sokkal nagyobb volt. De azért manapság is vannak itt topikok, nem csak "szakmai", hanem lokál, ahol az emberek ismerik egymást személyesen, és ha úgy adódik segítenek a másiknak. Munkahelyemen belül is vannak összetartó emberek, csak kevesen. Elég sz@r az amikor 3-4-en vagyunk akik mindent el tudunk végezni meg leszervezni, másik 8 meg csak úgy van, nem is érdekli az egész, csak teljen el a nap.
-
#148
Chaser
legenda
Nowhereman
#147
Chaser
legenda
válasz
Nowhereman
#147
üzenetére
A munkahelyemen magyarokkal érintkezem, tapasztalom nap mint nap mekkora az összetartás...Senkivel szemben nincs előítéletem, azt mondtam mit tapasztaltam, miről olvasok. Ha te ennek ellenkezőjét látod azzal sincs gond, de ne akard rám erőltetni azt amit te látsz, mert én nem azt látom
Vidiket meg kár linkelni, momentán semmilyen hangadó berendezésem nincs a gépnél és még egy darabig nem is lesz. -
#147
Nowhereman
őstag
Chaser
#144
Nowhereman
őstag
És a munkahelyeden érintkezel más nemzetek fiai és lányai teljes társadalmi keresztmetszetéből olyan mennyiségű egyeddel, amely alapján képes vagy egy akár csak becslés szintű összehasonlító statisztikai felmérésre, vagy ez a "szerintem" sokkalta inkább a beültetett előítéletek és féloldalas latolgatások eredménye?
-
#144
Chaser
legenda
Nowhereman
#143
Chaser
legenda
válasz
Nowhereman
#143
üzenetére
Én csak arra próbáltam rávilagítani, hogy szerintem, adott népesség szám és a benne levő kötsögök aránya nálunk az egyik legmagasabb. Az is lehet hogy tévedek, de elég sok emberrel érintkezek akár csak melóhelyen is, utazás közben hogy ez a vélemény kialakult bennem. Nem beszélve arról amik egyre sűrűbben napvilágot látnak magyar vs magyar témában és sajnos nem bulvár hanem kőkemény valóság. Örülnék neki ha nem így lenne de hát ez van, magam részéről nem tudok több száz vagy ezer embert jobb útra téríteni, ha egy-kettőt sikerül már az is jó.
-
#143
Nowhereman
őstag
Chaser
#142
Nowhereman
őstag
Szerintem nézz egy kis Jerry Springer Showt(ahhoz képest a Monkia show akadémiai díjátadó)! - hidd el, nem Magyarországról importálják az alapanyagot! Nem becsülöm alul a hazánk tahóállományát, de hidd el, ezzel még talán a világátlagot sem érjük el! Minden nemzetnek megvannak az ikonikus barmai!
-
#142
Chaser
legenda
Nowhereman
#138
Chaser
legenda
válasz
Nowhereman
#138
üzenetére
Legrosszabb? Az egyik legrosszabb
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
nem tudom lehet-e felállítani valami alapján is sorrendet. Kis sz@r lakosságú ország vagyunk annyi kötsöggel mint égen a csillag. A te logikád alapján nem vagyok gazdag, akinek itt földje van az nem gazdag...Crystalheart: Ugyan mért ne lehetne? Gyönyörű ország szép vidékekkel, jó adottságokkal, szeretem. Ami benne folyik na azt már nem szeretem
Attól független hogy van sok csoport/közösség akiknek nem a saját érdekük a legfontosabb kárára. Az meg egyáltalán nem érdekel hogy valaki roma, kínai, orosz vagy magyar, az érdekel úgy viselkedik-e mint egy ember vagy csak genetikailag lehet ráfogni hogy az. -
#137
Chaser
legenda
Nowhereman
#135
Chaser
legenda
válasz
Nowhereman
#135
üzenetére
""Miért piszkálod folyton Chasert? Semmi baj nincs vele."- azért koppintok folyamatosan az órára, mert én sem komálom, mikor "genetikusan" lealjanépeznek..."
Igen, képzeld Chaser a birtokos, mert ő az alany. De koppintgasd csak az órádat, lehet pár nyelvtan lecke előbbre vinne szerk: aggleány: Nah híres már vagyok, most már csak a gazdagság hiányzik hozzá
-
#134
Chaser
legenda
Nowhereman
#132
Chaser
legenda
válasz
Nowhereman
#132
üzenetére
Summa summárum aki akar legyen büszke arra hogy magyar. Én több okból se vagyok. Egyrészt olyanra nem vagyok büszke ami rajtam kívülálló dolog, nem én kértem hogy ide, oda vagy amoda szülessek. Másrészt ha én kértem volna látva a mostani dolgokat nem sok okom lenne büszkének lenni akkor se. Magával az országgal viszont semmi bajom, sőt kifejezetten szeretem. Mint mondtam arról nem tehet kik laknak benne, arról se hogy a benne levő emberek mit művelnek/nem művelnek.
-
#133
ArchElf
addikt
Nowhereman
#132
ArchElf
addikt
válasz
Nowhereman
#132
üzenetére
Szvsz mi csak azért úsztuk meg, mert az amerikaiak '56-ban nem ide jöttek segíteni...
Ha akkor idejöttek volna háborúzni 2-3 évig (napalm, benzinbomba, növényirtőszerek, netán egy kis atom), akkor nem ez lenne a legnagyobb gondunk, hanem, hogy az ország melyik része most melyik mostani szomszédunkhoz tartozna...AE
-
#132
Nowhereman
őstag
ArchElf
#128
Nowhereman
őstag
Ahhoz minimum két dolgot meg kellene tanulni ennek a nemzetnek:
1- jót akarjunk magunknak, mert más úgyse akar jót nekünk
2- a kisebb rossz címén egyetlen chaseri szuperszetereotípiát se segítsünk hatalomra, inkább találomra válasszunk ki egyszeri magunk közül valakit, és addig üssük míg el nem fogadja a miniszterelnöki kinevezést...Legvidábbbarakk-ként is olcsóbban megúsztuk, mint mondjuk a hozzánk képest segítőkészebb(mivel a magyar nemzet mindennek az alja) kambodzsaiak...
-
#131
Chaser
legenda
Nowhereman
#129
Chaser
legenda
válasz
Nowhereman
#129
üzenetére
órára-orrára kis különbség
De ami nagyobb, ha itt genetikus téren írt valaki negatívumot az nem én voltam. Nem kategorikusan értem azt se hogy a legtöbb magyar kötsög, csak sokkk, mintha már mondtam volna. Próbáld meg értelmezni a szöveget, sokat segít olykor. -
#130
aggleány
addikt
Nowhereman
#129
aggleány
addikt
válasz
Nowhereman
#129
üzenetére
Így már értem.
Nekem akkor is jobb, ha nem azt verik belém, hogy "Hülye vagy, fiam!"
Azt a genetikus lealjanépezést én írtam, de természetesen nem az ittlévőkre gondoltam, csak idéztem egy könyvből.
Nem akartam vele megbántani senkit. -
#129
Nowhereman
őstag
aggleány
#126
Nowhereman
őstag
válasz
aggleány
#126
üzenetére
A belterjes gondolkodásmódon azt értem, hogyha nem lennének keresztény fundamentalisták, akkor már rég a Mayfower kikötéséhez igazították volna a naptárt.
"Még mindig jobb, ha azt kell hallgatni, hogy milyen jó nekem, mintha folyton azt vernék a fejembe, hogy egy szegény szerencsétlen vagyok."
"Miért piszkálod folyton Chasert? Semmi baj nincs vele."- azért koppintok folyamatosan az órára, mert én sem komálom, mikor "genetikusan" lealjanépeznek...
-
#128
ArchElf
addikt
Nowhereman
#127
ArchElf
addikt
válasz
Nowhereman
#127
üzenetére
Ám sajnos sem a sírás, sem a cinikus önostorozás nem visz előre.
Legvidábbbarakk-ként sem vittük túl sokra.AE
-
#126
aggleány
addikt
Nowhereman
#125
aggleány
addikt
válasz
Nowhereman
#125
üzenetére
Egyelőre ilyesmit nem sikerült felmérnem. Hogy érted azt, hogy belterjes a gondolkodásmódjuk?
Még mindig jobb, ha azt kell hallgatni, hogy milyen jó nekem, mintha folyton azt vernék a fejembe, hogy egy szegény szerencsétlen vagyok. Én legalábbis nem szeretek szegény szerencsétlenként gondolni magamra.
Miért piszkálod folyton Chasert? Semmi baj nincs vele.
-
#121
ArchElf
addikt
Crystalheart
#119
ArchElf
addikt
válasz
Crystalheart
#119
üzenetére
-
#119
Crystalheart
őstag
Chaser
#115
Crystalheart
őstag
"Az országot nem becsmérlem, nem tehet róla kik lakják..." - A haza nem csupán az ország, hanem a nemzet, a kultúra, a föld és javak összessége. Míg én és a hozzám hasonlók élnek, addig mindez meg is marad.
Azon kívül Magyarországon, de a világon másutt is évezredes divatja van a pitiáner viszálykodásnak. Itthon a kiskirályok korára gondolj, de a Német-Római Császárság egésze kis tartományokból állt, akiket gyakorlatilag az egymással való harc foglalt le; az olasz városállamok egészen későn is csapatokat küldtek egymás ellen. Érted, mintha Debrecen megtámadná Szegedet. MI ez ahhoz képest?
-
#118
aggleány
addikt
Crystalheart
#116
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#116
üzenetére
Ez az, hogy nem 150 éve vagyunk, de néha az az érzésem, hogy mégis. Sajnos.
Csináld meg!!!
-
#116
Crystalheart
őstag
aggleány
#114
Crystalheart
őstag
válasz
aggleány
#114
üzenetére
A mellveregetős hazafiasság rég rossz.
Nem 150 éve vagyunk, a nacionalista törekvések bölcsőjében.Egyébként azon vagyok minden erőmmel, hogy a filmművészeten keresztül új erőt adjak a magyar kultúrának. Elvégre a film egyesíti az irodalmat, a képzőművészeteket, a zeneművészetet és az előadóművészetet is.
-
#115
Chaser
legenda
Crystalheart
#113
Chaser
legenda
válasz
Crystalheart
#113
üzenetére
Japán meg Kína mindig is erre épített, nem nagy újdonság. De nálunk azért ez eddig nem volt talán annyira szokás. Kis ország-nagy összetartás lehetne itt a jelmondat, de nem ez van. Kis ország-nagy lehúzás már jellemzőbb. Ha így haladunk nem csak a magyar kultúra de Mo. is lassan múlt idő lesz. Az országot nem becsmérlem, nem tehet róla kik lakják...
-
#114
aggleány
addikt
Crystalheart
#113
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#113
üzenetére
Teljesen igazad van. Elég szomorúnak tartom, hogy mostanában senki sem lehet büszke magára (mármint az országok).
A kultúrát nagyon kevesen ápolják és őrzik, és még kevesebben adják tovább, mert a mai anyagias világban az is elértéktelenedett.
Én nem becsméreltem, és nem is fogom ezt az országot, de nem érzem, hogy bármi különlegesnek lennék a részese azért, mert ide születtem. Nem mintha máshol ezt érezném, ha máshova születtem volna, de nem érzem azt a nagy hazafiasságot, amire egyesek verik a mellüket, és nem is fogom. Nincs miért. Sajnos.
-
#113
Crystalheart
őstag
aggleány
#112
Crystalheart
őstag
válasz
aggleány
#112
üzenetére
Jelen időben a világ nagy része nem lehetne büszke magára. Az USA terrorizálja a fél világot a terrorellenesség zászlajával, Japán szinte kínozza a saját dolgozóit, Kínában semmibe veszik az emberi jogokat, stb. Amire viszont mindannyian egyaránt büszkék lehetünk, az a kultúra, amit eleink felépítettek, és aminek mi vagyunk az őrzői és továbbadói. A magyar kultúra nem csupán múlt idő. A különböző népek eszmei kincsestára nem felsőbbrendű a másikénál, ámde nem is alantasabb. Ez az, amit a hazájukat becsmérlők mindig elfelejtenek.
-
#112
aggleány
addikt
Crystalheart
#111
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#111
üzenetére
Tudom. Ettől függetlenül sokkal jobban tetszett az, amit ott láttam. Megmagyarázni persze nem tudom. Lehet, hogy ott van rajtuk a műmosoly, de legalább látszólag nem utálják ránézésre a másikat.
Sajnos azért van itthon mindenfelé ez a sok savanyú ábrázat, mert az emberek eléggé racionálisak, ebben egyetértünk. Én azt szeretném, ha racionális alapon mosolyogni lehetne. Tudom, álmodik a nyomor.
Lassan azon kezdek gondolkozni, hogy ha öregkoromban sem akarok éhen halni, akkor el kellene húzni valahova külföldre dolgozni. Bár az sem biztos, hogy megérem az öregkort. Sőt, mire elérem a nyugdíjkorhatárt, addigra akár meg is halhatok, akkor pedig nem kell nyudgíj.
Amúgy elárulhatnád, hogy mire legyek büszke a saját nemzetemmel kapcsolatban. Nem kekeckedés, tényleg érdekel. Ne olyanokat írj, hogy I. István, meg szabadságharc, hanem mostani, aktuális dolgokat. Soha nem értettem, hogy miért kellene büszkének lennem egy olyan dologra, amiről az általános vélekedés szerint nem tehetek.
-
#111
Crystalheart
őstag
aggleány
#110
Crystalheart
őstag
válasz
aggleány
#110
üzenetére
Pedig az USA-ban aztán az egyik legnagyobb az elvakult patriotizmus
(Sőt, az elvakult kereszténység is.) Kicsit olyan, hogy vigyorognak a vakvilágba, és mosollyal fedik el a gondjaikat. Nemhiába lehet olyan jó társadalomkritikákat adagolni minden rész Amerikai faterba (vagy más egyébbe). Ilyen szempontból az átlag magyar szerintem sokkal racionálisabb.Aki pedig Európában lenézni a saját nemzetét, az véletlenül sem reális és tényszerű.
-
#110
aggleány
addikt
Nowhereman
#106
aggleány
addikt
válasz
Nowhereman
#106
üzenetére
Én a jobban élést kifejezetten a hangulatra értettem, bár lehet, hogy ez nem jött le. Nekem nem az számít, hogy mennyi pénzből kell megélni, hanem hogy a megkapottból hogyan lehet. Ha hónap vége felé már nem tudok kaját venni, az nem az igazi. Ha igen, akkor rendben van a dolog.
Szerintem leginkább a hozzáállás dönti el, hogy az ember hogyan tud élni. Egy ismerős nyugdíja több, mint a fizum, és mégis folyton azon sír, hogy nemsokára mehet a híd alá. Kb. 80 nm-es lakásban él. A nyugdíjából minimum havi 60-70ezret félre tud tenni, de azért megy a sápítozás. Én semmit nem tudok félretenni, mivel nem vagyok hajlandó éhezni, és ha megkívánok valamit, akkor azt megveszem. Mégsem sírok, nincs miért.
Mint azt már kértem, egy picit udvariasabban, ha lehet.
Mellesleg az, hogy ha valaki nem tartja sokra a "saját nemzetét", azt is jelentheti, hogy nincs benne elvakult szeretet a származása miatt, hanem reálisan, tényszerűen nézi a dolgokat.
Más emberek vagyunk, különböző látásmóddal, amely különböző tapasztalatokból ered. Ennyi. El kell fogadni mások véleményét is, de nem feltétlenül kell egyetérteni velük. Te leírtad, hogy mit gondolsz, más is leírhatja. Ha több embert meghallgatsz ugyanarról a témáról, akkor többféle nézőpontból is meg tudod vizsgálni a dolgokat.
Amikor én 2010-ben Amerikában voltam 3 hétig, teljesen oda meg vissza voltam az ottani légkörtől. Azóta is mennék vissza, mint a szél, de csak hivatalosan, úgy meg nem olyan egyszerű. Előtte soha nem akartam oda menni, de most kaptam egy meghívást, amit nem tudtam visszautasítani.
Chaser
Vagy lenézed. Az sem rossz.
-
#109
Chaser
legenda
Nowhereman
#108
Chaser
legenda
válasz
Nowhereman
#108
üzenetére
Nem gyűlölök én senkit, az egy érzés...max megvetek
-
#107
Chaser
legenda
Nowhereman
#102
Chaser
legenda
válasz
Nowhereman
#102
üzenetére
Egyébként az öngyűlölet téma nem tudom honnan jött
Sajnos ezek rideg tények. Persze vannak jó szándékú magyar emberek is, csak kevesen. Olyat viszont még sehol nem láttam hogy pl Angliában valakit átvágtak volna. Olyat igen, aki magyar kézben levő cégnél dolgozott...Persze az is előfordulhat hogy valakit ősgyökerese angol vág át, csak annak kicsi a valószínűsége, de nagyon. Ott elég jó jogszabályok vannak erre amit alkalmaznak is. Azt se felejtsük el, hogy elég sok népcsoport települt már be oda, jó ég tudja mi kinek a birtokában van ténylegesen. És persze rengeteg van olyan aki két mondatot nem tud angolul, kimegy aztán kopp és persze ezért a munkáltató a hibás aztán köpködi a fórumokat. De kb feleslegesen, mert legtöbbje még magyarul se tud beszélni/írni, ki hisz az olyannak? Én biztos nem. -
#106
Nowhereman
őstag
aggleány
#103
Nowhereman
őstag
válasz
aggleány
#103
üzenetére
Szerintem kerülj egyet taljánföldön. Ők érezhetően jobban élnek, és érezhetően alacsonyabb erkölcsi átlagnívó mellett.
Chaser meg éppen a fórumokra hivatkozott. Ha benézel a fórumokra, akkor az kéne lejöjjön, hogy minden hardverre-szoftverrel csak baj van, mégis müxik a géped, ha már a neten lógsz.
-
#105
Nowhereman
őstag
Crystalheart
#100
Nowhereman
őstag
válasz
Crystalheart
#100
üzenetére
A felszín alatt többségük segítőkész, csak le kell pattintani róluk a semlegességi arcot. Nem könnyű, mert félnek a kihasználástól, és attól, hogyha azzal magukat sodorják bajba, ők segítség nélkül maradnak. Magam BP-n két bekómázott cukrost szedtem össze az évek során, talán százan is elmentek felettük, de miután látták, hogy valaki segít valakin, már megmozdult a társaság nagyja. Budapesten fényes nappal is ki lehet a tömegben rabolni valakit, vidéken a lebukott zsebes is a rendőrség felé menekül. A nagyvárosi "nem tartozik rám" mentalitás...
-
#104
Chaser
legenda
Nowhereman
#102
Chaser
legenda
válasz
Nowhereman
#102
üzenetére
Nyilván mindenki kamuzik a fórumokon, meg a tv-k is csak hülyeségből vetítik egyre többször a külföldi "állásajánlókat". De ha már rabszolgaság akkor az is van. Mondjuk azt jellemzően már kisebbségbeliek csinálják egymással és Kanadában. De itt, országon belül is és itt nem a kisebbség. Csóri nyugdíjast behúzzák, papírjait elveszik, pénzét meg felveszik, földeken meg dolgozhat. Sajnos ez sem legenda hanem valós. Biztos másutt is vannak férgek, de arányait tekintve az is biztos hogy itt a legtöbb. Elég csak a jó magyar vállalkozókat elővenni akik ott tesznek be a munkavállalónak ahol tudnak, ők meg persze minimálbéren bejelentve 10M-ás kocsikkal járnak ami kell is a 2-3 házuk mellé és persze ez nem tűnik fel senkinek
-
#103
aggleány
addikt
Nowhereman
#102
aggleány
addikt
válasz
Nowhereman
#102
üzenetére
Kicsit kulturáltabb stílusban fogalmazz légyszíves.
Mivel magyarok vagyunk, főleg magyar fórumokat nézünk, szerintem Chaser is így van vele. Egyébként én is olyanokat olvastam, mint ő, mégpedig hogy külföldön csak magyarral nem érdemes szóba állni.
Nem vagyok önsajnálgatós típus, de nem is akarom magam a nálunk rosszabb helyzetben lévőkhöz hasonlítani, csak azért, hogy én lehessek a jobb. Egy normális szintet szeretnék, és kész.
Felettébb örülök annak, hogy Te már át is éltél ezt-azt, és ezt megosztod velünk. Mellesleg honnan veszed, hogy a többiek csak otthon ülnek?
Nem minden marhaság, amivel nem értesz egyet.
-
#102
Nowhereman
őstag
Chaser
#97
Nowhereman
őstag
Kitűnő példa vagy az öngyűlöletre. Szerintem nézz meg mondjuk román fórumokat: ott megy a rege arról, hogy az egyik román hogy qrja át a másikat, és még sorolhatnám(a náluk divatos rabszolgasorsba taszítás mi egy pusztában hagyáshoz képest). Elárulom: gyakran a az angol munkaadók basszák át a fejeket, qrvára ne hidd el, hogy csak itt a szar. Kb. Skandinávia oszt vége is a sornak, ahol nem szokás a másik átverése, de mondhatnák neked olyan helyet, ahol ez nemzeti sport. És nekem ne állíts marhaságot, mert én már át is éltem ezt-azt, és nem fórumokról származnak az ismereteim...
-
#101
aggleány
addikt
Nowhereman
#96
aggleány
addikt
válasz
Nowhereman
#96
üzenetére
Szerinted hülyeség, szerintem nem. Részemről soha nem voltam fogékony azokra a dolgokra, amiket megpróbálnak belém magyarázni akárkik. A továbbiakat nem fejteném ki, mert a fórumon nem szabad politizálni.
Mivel jelenleg Pesten élek, ezt tudom alapul venni. Régebben Kecskeméten éltem, ott nem volt ennyire gáz a helyzet, viszont akkor még nem is voltak olyan problémái az embereknek a megélhetéssel, mint most.
Chaser
Ezt én is hallottam, és eléggé be is morcogtam miatta. Az ilyen férgekkel minimum ugyanazt megcsinálnám. Minimum.
Persze, hogy nem mindenkire vonatkozik a genetikai programozás, de sajnos a többség elég rosszul van kódolva.
Crystalheart
Jó neked, hogy ez a vacakság is tud tetszeni. Nekem nem jön be.
Te művészlélekként máshogy látod a dolgokat, de én mezei halandóként jobban szeretem, ha élet vesz körül, nem pedig egy depresszióba süllyedt világ. -
#100
Crystalheart
őstag
Nowhereman
#99
Crystalheart
őstag
válasz
Nowhereman
#99
üzenetére
Én Budapesten is szinte csak segítőkész emberekkel találkoztam eddig, egyetlenegyszer történt, hogy egy hűvös nő nem is méltatott válaszra.
-
#98
Crystalheart
őstag
aggleány
#95
Crystalheart
őstag
Nekem kifejezetten tetszik ez a drámai, melankolikus hangulat.
A dél-amerikaiak eredendő nagy örömködésével pl. abszolút nem tudok azonosulni, és Andersen eredeti meséi is jobban tetszenek a Disney-változatok forgatókönyvénél. Kicsit olyan, mintha itt sokkal többen látnák ebből a merengő, művészibb szempontból a világot. Láttam egy dokumentumfilmet a kommunizmus-béli Balatonról, ahol az egyik német turista azt mondta, azért szerettek Magyarországra jönni nyaralni, mert valami különlegeset éreztek: sok ember szemében mélyről jövő szomorúságot láttak, ami rendkívül romantikusan hatott. Lehet benne valami. -
Chaser
legenda
Tegnap olvastam egy itteni új csalási módszert. Tegnapelőtt egy még durvábbat. Pár magyar pöts azzal szórakozik hogy Angliába készülő magyaroknak ajánl szállást/munkát, nem kér semmit előre. Repüljenek ki, ott várni fogja őket egy kocsi, fejenként 80 fontért elviszi őket a szállásra - ami mellesleg 60-70km-re van-, 1 héten belül kapnak munkát. 3 főnél ez 240 font. Kimennek, várja is őket az ótó', kiperkálják a pénzt, jól szituált gyerekkel még el is nevetgélnek. Faszi kiviszi őket egy külvárosi részre, ott mondja szálljanak ki, mindjárt jön a főnök az viszi őket a szállásra. Kiszállnak majd pár óra múlva rájönnek becopták. És nem kisebbségi bandáról van szó, hanem "magyarokról". Saját honfitársukat képesek több száz k-s kiadásba verni fejenként 80 fontért
És ezt 2010 vagy régebb óta szabadon csinálják...
Genetikai programozás az sztem nem helytálló egész népességre nézve, vannak kötsögök meg nem kötsögök, előbbiből jóval nagyobb az arány az biztos.szerk: Nowhereman: Tudod mit mondanak kint élő magyarok? Akármelyik fórumot megnézheted akárhol.."csak magyarral ne állj szóba"...
-
#96
Nowhereman
őstag
aggleány
#93
Nowhereman
őstag
-
#95
aggleány
addikt
Nowhereman
#94
aggleány
addikt
válasz
Nowhereman
#94
üzenetére
Sőt mi?
Kevés országban látni ennyi megsavanyodott képpel mászkáló embert, mint itt. Elég sok helyen jártam már, de olyan helyen még nem, ahol nyomasztóbb lenne az utcán nézni az embereket. Sajnos. -
aggleány
addikt
Sajnos ebben lehet valami. Most olvasok egy könyvet, amiben benne van, hogy a magyarok genetikailag be vannak programozva a nyavalygásra és a másik fúrására. Nem ezekkel a szavakkal, de ez a lényeg. Szomorú, de kénytelen vagyok egyetérteni.
Természetesen akinek nem kabátkája, ne kapkodja magára, de a többségre stimmel a meglátás.
-
#89
Crystalheart
őstag
Geri Bátyó
#87
Crystalheart
őstag
válasz
Geri Bátyó
#87
üzenetére
Hozzá kell azonban tenni, hogy az előző rendszerben sokáig ez volt az ideál, és később is csak egy gyári munkás szintjén kezelték a művészeket, sőt, a legtöbb értelmiségit is. Aki akkor szocializálódott, és nem lázadt a rendszer ellen, az nem feltétlen fogja átvenni a mai hozzáállást.
-
#88
aggleány
addikt
Geri Bátyó
#87
aggleány
addikt
válasz
Geri Bátyó
#87
üzenetére
Hát, az tényleg nem árt. A Q-kat hagyjuk, nem akarlak zavarba hozni.
-
#87
Geri Bátyó
addikt
aggleány
#86
-
#86
aggleány
addikt
Crystalheart
#85
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#85
üzenetére
Igen, és ha már így sikeresen bekategorizáltam a dolgot, akkor az EQ nélkül az IQ nagyon kevés.
-
#84
aggleány
addikt
Crystalheart
#83
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#83
üzenetére
Már nem azért, de ha valaki tényleg értelmes, sőt kifejezetten intelligens, akkor nem csinál ilyesmit. Lehet, hogy az IQ szintje magas, de létezik az érzelmi intelligencia is (EQ), ami nélkül a másik pacipéniszt sem ér. Én az ilyeneket nemes egyszerűséggel ott szoktam hagyni. Egyet beszólt, csá. Nem éri meg, hogy pazarold az idődet.
-
#83
Crystalheart
őstag
aggleány
#81
Crystalheart
őstag
A szomorú az egészben, hogy közben teljesen értelmes, sőt, kifejezetten intelligens, csak közben csökönyös is. Mondom, amolyan House effektus. A sértéseit csak úgy beleszövi a mondandójába, hogy kis híján magad is elszégyelled magad. De igazad van, ez már bőven túlmegy az őszinteségen a bunkóság irányába.
-
#82
Geri Bátyó
addikt
Crystalheart
#80
válasz
Crystalheart
#80
üzenetére
Van benne igazság, hogy az őszinteség empátia nélkül nem sokat ér, de én még hozzátenném, hogy némi intelligencia sem árt!
Tisztelt szomszédod remek ellenpélda! aggleány: Úgy látom, te is hasonlóképp gondolod, mint én!
-
#81
aggleány
addikt
Crystalheart
#80
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#80
üzenetére
Már ne haragudj, de ez nem szókimondás, hanem hülyeség.
Az őszinteség és a szókimondás nem azt jelenti, hogy egy idióta bunkó beszólogat, hanem azt, ha egy értelmes ember megmondja a véleményét, természetesen kulturált formában. Az őszinteségnek köze nincs ahhoz, amikor egy rosszindulatú ember beszólogat mindenkinek. Azt egészen máshogy hívják, de mivel úrinő vagyok, ezt most nem írhatom le.
-
#80
Crystalheart
őstag
aggleány
#79
Crystalheart
őstag
Persze, hogy fütyülök rá...
Az a típus, aki nyugdíjazása után is reggeltől estig a garázsában bütyköl, ami becsülendő dolog, de nem kellene ezért beszólnia állandó jelleggel. Ez még nem is zavarna, de a feleségével pletykálnak szerte a faluban. És ők úgy is látják. Az ilyen szókimondásból nem kérek, ha lehet... Szóval ezért mondom, hogy az őszinteségnek is vannak határai, mert nem jó, ha mellé nem társul kellő empátia.
-
#79
aggleány
addikt
Crystalheart
#78
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#78
üzenetére
Értem. Mondjuk van benne valami - ilyen lepattant kricsmiben fellépni elég ciki.
Remélem, nagy ívben nem érdekel egy ilyen kifinomult, komoly filmes múlttal rendelkező nemzetközi hírű rendező kiforrott véleménye.
A rendes szakma gondolom az, amikor látástól mikulásig dolgozol nagyon kevés pénzért. Mármint szerinte.
-
#77
aggleány
addikt
Crystalheart
#74
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#74
üzenetére
Ó, igen, ez ismerős felfogás, de kicsit más téren. Azt szoktam szeretni, amikor az ilyen zsenik még akkor sem fogják fel, hogy nincs igazuk, amikor a saját szemükkel látják a bizonyítékot arra, hogy a másik gondolta jól. Az az igazi!
yetike
Szeressük, szeressük!
gyuszmó
Tudtam én, hogy olvastam már valahol.
-
#74
Crystalheart
őstag
aggleány
#73
Crystalheart
őstag
-
#73
aggleány
addikt
Crystalheart
#70
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#70
üzenetére
Ó, igazán zseniális!
Tehát röviden: ha én nem vagyok túl jó, mint műbútorasztalos, akkor már nem érthetek semmihez? Hát mit mondjak, igen érdekes hozzáállás.Olyat is láttam már, aki tökéletes. Jelenleg egy ilyet biztos ismerek. Elég sz@r ügy.
hoffman_
Nem sokaknak megy a hibabeismerés, az tény. Sajnos olyat viszont sokat ismerek, aki hibátlan, és minden dolgot, amit elront, megkísérel másra kenni.
Geri Bátyó
Nem rólad volt szó, hanem az olyan hímsoviniszta egyénekről, akikről a PH-s fórumos cikkben is írtam. Igen érdekes fajta, de szerencsére nem ismerek ilyeneket személyesen. Jobb is nekik!
Mindenkivel előfordul, hogy néha túl- vagy alulértékeli önmagát, de szerencsére ez idővel beáll egy normális szintre (az értelmesebbeknél). A múlton is elég nehéz túllépni, de ha rájössz, hogy ez nem ugyanaz a helyzet és nem ugyanaz az ember, akkor már könnyebben megy. Örülök, hogy jól haladsz ezen a téren.
-
#72
Geri Bátyó
addikt
aggleány
#62
Nagyon igaz, hogy azokat is könnyű megsérteni, akik nagyra vannak magukkal! Már csak azért is, mert azok szinte minden esetben sértődékenyek! Nem tudják elfogadni, hogy nincs igazuk!
Én nem szoktam hisztinek venni, ha egy nő nem ért egyet velem. Miért tenném? Pont olyan ember, mint én, és könnyen lehet, hogy én tévedek!
Sajnos én is belefutottam abba a hibába, hogy hülyeséget gondoltam önmagamról. Abba is belefutottam, hogy a múlt alapján ítéltem meg a jelent, de rájöttem arra, hogy ez ostobaság. Még dolgozom azon, hogy túllendüljek ezen, de azt hiszem, hogy jó úton haladok!
hoffman_: Egyetértek abban, hogy mindig van megoldás, de csak akkor, ha ebben mindkét fél partner! Ehhez viszont feltétlenül szükséges az őszinteség, ami sajnos manapság ritka kincs!
Crystalheart: Imádom az olyan embert, aki szerint mindenki egy rakás sz@r, csak ő tud mindent. A legjobb az, amikor leiskolázom és erre azt válaszolja, hogy: Te ezt nem tudhatod!
-
hoffman_
nagyúr
Nem sok olyan ember van szerintem, aki a hibabeismerés mintaképe lehetne
Valóban nehéz dolog. Nem is az olyan jellegű dolog, hogy ó főnök, rosszul adtam vissza, 20.000 mínusz van a váltásban, my bad, le lehet vonni. Hanem az igen, belátom ez így nem működik, Neked van igazad Crystal:
Szerintem ha a szakmunkához béna vagy, akkor abból következik, hogy a filmrendezés tök jól mehet! Vagy még lehetsz szabad bölcsész, de az ne legyél
Na, és mit szóltok az überelhetetlen embertípushoz?
Fúú, ne is mondd.. Van ilyen ismerősöm is, ráadásul hívhatom barátnak
A mozgáskoordinációja a béka segge alatt van, extrém antitálentum, de jobban úszik, jobban bringázik, jobban kajakozik, meg mindent jobban csinál, mint én valaha -
#70
Crystalheart
őstag
aggleány
#69
-
#69
aggleány
addikt
Crystalheart
#67
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#67
üzenetére
Gondolom, a kedves szomszéd neves filmrendező, látta az összes munkádat, figyelemmel követte a szakmai törekvéseidet, ezért tökéletesen megalapozott a véleménye.
Egyes véleményekkel törődnünk kell, másokkal meg nem. Ennyire egyszerű.
hoffman_
Na jó, évi 4-5 alkalom talán belefér. Rövid ideig. Jutalomért.
Én éppen most dolgozom azon, hogy tényleg, őszintén el tudjam ismerni, ha a másiknak igaza van, és ne essen rosszul, de még nem megy túl profin.
-
hoffman_
nagyúr
Nekem néha már a jópofizás sem akar menni
Az az évi 4-5 alkalom belefér, akkor sem erről szól
Én úgy látom, hogy nagyon nagy dolog, ha valaki elismeri, hogy a másiknak igaza van.
Ez nagyon igaz
Látod, én ebben nem vagyok jó... Akkor is igazam van, ha tudom, hogy nincs Crystal:
Ehh
Nem kellenek határok szerintem, ez jellemez egy személyt, nem is feltétlen negatívan. Esetedben max "oda se neki" -
#67
Crystalheart
őstag
hoffman_
#61
Crystalheart
őstag
Szomszédomnak is ami a szívén, az a száján. Mondom neki, hogy filmrendező akarok lenni. Aszongya: "Filmrendező? Ugyan, hát hülye vagy te ahhoz, ne röhögtess már!" Mindezt olyan lenéző hangsúllyal, amit Dr. House megirigyelhetne.
Kedves.
Az őszinteségnek is kellenek határok... -
aggleány
addikt
Nekem néha már a jópofizás sem akar menni.
Én úgy látom, hogy nagyon nagy dolog, ha valaki elismeri, hogy a másiknak igaza van. Elő szokott fordulni, hogy én értem, hogy a másiknak a saját szempontjából igaza van, de az én szempontomból nekem is. Ilyen esetekben nem szoktam megérteni, hogy miért nem lehet elismerni azt, hogy mindkét embernek igaza van (természetesen nem ténykérdésekben).
Nem vagyok jó a vitákban. Anno öt év együttélés után gondoltam arra, hogy soha nem volt veszekedés vagy olyan igazi vita, inkább mindig csak megbeszéltük a dolgokat.
-
hoffman_
nagyúr
Én se szeretem őket, nyilván
Nem igazán fáj a szívem, egy kis jópofi meg nekem aztán mindegy.Nálunk nincs túlreagálás, vagy hiszti, vagy egyikünknek sincs igaza, vagy tudom, hogy igaza van, vagy tudom, hogy igazam van. Ebből adódóan szinte mindig van megoldás, csak lehet, hogy sokáig keressük
-
aggleány
addikt
Sajnos egyre többen gondolnak hülyeségeket önmagukról, ebből következően pedig mindenki másról is. Az ismerősödhöz hasonló kaméleonszerű képződményekhez már nekem is volt szerencsém. Igen érdekes kigubancolni őket, de nem igazán érdemes.
Nagyon nem szeretem a hamis embereket.Nem vagyok hisztis típus, de amikor nem értek egyet egy pasassal, és erre az a reakció, hogy "túlreagálod", vagy "ez hiszti", azt elég rosszul tűröm.
-
hoffman_
nagyúr
Én mondtam ezt is, szerintem ez bele tartozik abba, ha valaki nincs tisztában önmagával. Nekem is van ilyen ismerősöm, hallom róla ezt, tudom róla azt, látom róla amazt, amikor meg beszélgetünk, akkor mintha nem is tudna senki semmit, és egy földre szállt angyal lenne. Komolyan már kényszerképzetek, vagy én nem is tudom
A hisztit én nem keverem ide, nekem még nem volt gondom a kettő összevegyüléséből Mármint vélemény+ fogadtatás = női hiszti -
aggleány
addikt
Nana! Azokat is meg lehet sérteni (de megbántani valóban nem), akik nagyon nagyra vannak magukkal, és a saját véleményüket tartják az etalonnak. Én sem igazán szeretek megbántani senkit, de ha nagyon szívózik, hogy mi a véleményem, akkor megmondom. Először persze megpróbálom udvariasan elkenni a dolgot, de van, hogy nem sikerül. Aztán jön a sértődés. A férfiak általában hisztinek nevezik azt, ha egy nő nem ért egyet azzal, amit mondanak, amit elég érdekesnek tartok. Ez természetesen nem vonatkozik mindenkire, de már egy csomószor belefutottam ilyesmibe. Elég érdekes élmény tud lenni. Főleg olyankor, ha tényeket akar az illető elferdíteni.
-
hoffman_
nagyúr
Csak azokat lehet megbántani ezzel, akik sekélyesek, vagy valóban nincsenek tisztában önmagukkal. Nekem aztán mondhat bármit, én maximum építő kritikának veszem, de leginkább elfogadom, hogy true-true. Én egyébként túlzottan udvarias vagyok, nem szeretek kinyilatkoztatni túl erősen, de hozzá tartozik, hogy nem is igazán van rá szükség, illetve ha mégis, akkor az valóban rászolgált, illetőleg nem is olyan személy, hogy igazán meghat, ha mégis pofára esik a mondandóm után
-
aggleány
addikt
Most szállt el a beírt hsz-em, úgyhogy kezdhetem újra.
Teljesen egyetértünk abban, hogy adni könnyebb, mint elfogadni. Nekem is komoly problémáim voltak régebben azzal, hogy bármit is elfogadjak. Most már néha sikerül, de nem mindig. Akkor könnyebb, ha valami olyan típusú apróságról van szó, amiről tudom, hogy az illetőnek, akitől kaptam, nem került anyagilag sokba a fizetéséhez mérten. Olyankor már nem nagyon akar menni, amikor tudom, hogy számára az a valami anyagilag komoly kiadást jelentett. Érzésekkel még nehezebben megy a dolog, mert akiket eddig igazán szerettem, mindenkit elveszítettem - ezért sokkal biztonságosabb, ha nem engedek közel magamhoz senkit, mivel úgy nem fog fájni. Tudom, hogy ez hülyeség, és igyekszem változtatni rajta, de nem könnyű.
Nem nagyon hagyom befolyásolni magam semmilyen szinten, ez általában elég komoly problémákat szokott okozni. A kedvenc barátnőm azt mondta, hogy nem ismer nálam őszintébb embert, de ez nem mindig jó, mert néha jó lenne "kegyes hazugságokat" hallani. Ez nekem nem megy.
Próbálok a mottód szerint élni, de nem mindig megy. Néha, ha úgy érzem, hogy meg akarnak bántani (szándékosan), akkor bekapcsol az automata védekező üzemmód, és nem tudok vele mit csinálni. Egy ideje viszont sikeresen meg tudom tenni azt, hogy ha ilyesmi történik, megkérdezem, hogy ezt pontosan így meg így gondolta-e. Általában kiderül, hogy csak rossz volt a megfogalmazás.
Az agapé nagyon jól hangzik, de én egyetlen esetben tapasztaltam meg, amikor Apum szeretett. Ő már nem él. Anyámnak sosem ment a szeretet nevű dolog semmilyen szinten, bár most látom rajta, hogy szereti a kutyát.
Megírnád, hogy honnan van ez a hosszabb idézet? Én is olvastam a könyvet, de nem tudom már a címét, és szívesen elolvasnám még egyszer.
Ha tényleg szeretsz valakit - akár baráti, akár párkapcsolati szinten - akkor sebezhető vagy. Én nem szeretek sebezhető lenni semmilyen szinten. Viszont amíg nem adod oda magad, addig nem is lehetsz igazán boldog. A 22-es csapdája.
Én is nagy lelkesen próbálom elmagyarázni magamnak, hogy a nagyobb fenék nőies, de egyelőre csendes sikerrel.
hoffman_
Szívesen megismerném a barátodat. Jó lenne találkozni egy kollégával, aki hasonlóan képes megbotránkoztatni az embereket, mint én.
-
hoffman_
nagyúr
Jó volt ez, tetszett. Még ha nem is mese volt, hanem csak kiírtad Magad
A legjobb barátom azért is imádom nagyon többek között, mert az egy dolog, hogy őszinte, de a szókimondás mintaképe. Egy élmény nézni az emberek(legtöbb esetben ismerősök/barátok!) reakcióját, egy-egy mondat után. Minden pénzt megér
-
gyuszmó
őstag
"Szeretem, amikor azt mondják, hogy mennyire szerettek valakit, de már elváltak x éve, és már nem szeretik. Akkor nem is szerették. "Ha a szeretet elmúlt, akkor soha nem volt igaz."
A szeretetnek sok arca,formája van pl azt mondom,szeretem a mákostésztát,és a lányomat is itt v.mi nem stimel.árnyalni kell.
A magyar nem tudja árnyalni megfelelően ezt a szót,frázissá vált,válhat,
A görgben pl 3 féle -képpen is , filos, eros.agapé: barát,társ, és 3. az agapé= feltétel nélküli na ez az ami pl Anya gyermek iránt,alap esetben akár az élete árán is feltétel nélkül.A többiben az adok-kapok érvényesül inkább.
Ez a feltétel nélküli:
A szeretet türelmes, jóságos; nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.ui:Szerintem a "nagy" formás fenék a nőies (számomra) legalábbis ,
asszonyos
-
gyuszmó
őstag
Szia Aggleány
Rég váltottunk már gondolatot,véletlenül találtam rá a történetedre a múzeumban a véleményem: ahhoz néha nagyobb szeretet,nyitottság,tolerancia kell,hogy eltudjunk fogadni v.mit mint,hogy adjunk.
Sok ember tud adni (akár szánalomból is) nem rád értem csak általánosságban,de elfogadni sokszor nehezebb,(könnyebb adni mint kapni)mert akkor elismered,hogy v.mid nincs,kevesebb vagy,ma minden médium azt közvetíti,hogy akkor vagy nyerő ha x.dolog a birtokodban van erre épül minden reklám.
Ilyen anyagelvű,pénz központú világban nem könnyű beismerni,hogy másra szorulsz akár 100ft erejéig is,sőt szégyenként éli meg az ember.Arról meg,hogy miért nem vállalják az emberek,többsége a dolgaikat,nézd meg a vezetőinket,pl. csak az a bűn amit rád bizonyítanak 100 tanúval + audio,viedeo felvétellel.
Erkölcsileg zéro világban élünk,nem divat őszintének lenni,fel vállalni a hibáinkat (tisztelet a kivételnek) és sajnos könnyebb a népszerűbb úton járni,a környezeted,m.helyed,rokonok stb... ezt diktálják,erőltetik az emberre,nagy erkölcsi bátorság kell ahhoz,hogy szembe menj a tömeggel,és olyan elvek amik felül írják az általános kor szellemet,divatot.
Lásd a mottóm: pl ez a 2ezer évvel ezelőtt született mondat teljesen átformálná az emberiséget,ha betartanánk.
-
Dhampir
félisten
Ácsorogni szerintem is kevés, vannak radikálisabb módszerek.
Mondjuk, ha túl hosszú az a keresési időszak, az már nem természetes, ott valahol valami bibi van.
Móci:
Első pesti élményem ugyanilyen jellegű volt (már jó régen történt), persze azért később akadt, akit a rossz tapasztalatok ellenére mégis meg mertem szólítani, útba is igazított, de eleinte megdöbbentő volt a rémült és/vagy elutasító magatartással szembesülni. -
aggleány
addikt
Soha nem értettem, hogy miért kell ilyesmit csinálni - mármint kocsit venni a pasinak. Az nem elég, ha elviheti az enyémet, ha szüksége van rá?
Az ilyen hímringyókat sem igazán tudom megérteni, mert ez a fajta életstílus a legkisebb mértékben sem férfias. Félreértés ne essék, nem arra gondolok, amikor mondjuk a férfiember elveszíti a munkáját, és a keresési időszakban a nő tartja el, mert az természetes.Netes ismeretségből induló személyes találkozáson nekem is volt már lehetőségem erősen meglepődni, de engem inkább csak szórakoztat, hogy milyen mások tudnak lenni az emberek egy személyes találkozás alkalmával. A neten marha nagy a szájuk, vetítenek mindent, aztán ha face-to-face meg kell szólalni, ott meg lapítanak.
Tetszik a szösszenet.
Nemrég én is találkoztam egy cicával, akire azt mondták, hogy nem áll szóba senkivel, nekem meg az ölembe ült egy rövid időre. A gazdinak meg szépen jött kifelé a szeme. -
Móci
addikt
"Ja, és vett a pasasnak egy kocsit is."
Ez mennyire ismerős... én is találkoztam már ilyennel sajnos. Sőt, szinte azt is mondhatom, hogy a család, és a volt barátnő is pénzelte a 'férfit' (elég durván), aki ezt egy másodpercig sem érdemelte meg. De hát az ember ilyen furcsa állat.
Nemrég bolyongtam többször is Pesten, és bizony nem mindenki akart velem szóba állni, hiába csak egy kis útbaigazítást szerettem volna kérni. Sőt, jó páran úgy néztek rám, mint valami gyilkosra. Hiába, sokan csak az ellenséget látják a másikban.
Szerintem az még érdekes, hogy interneten általában elég sok emberrel kehet könnyen kapcsolatot teremteni, ám már telefonon sem biztos, hogy működik a beszélgetés, pláne nem élőben. Jártam már így párszor, és nem tudtam hova tenni ezt.
A nénihez meg nem tudok mit szólni, aki hülye, az hülye.
Viszont van, aki elfogadja a segítséget: ajánlom ezt a kis szösszenetet. -
Dhampir
félisten
-
-
aggleány
addikt
Persze, hogy létezik alattomos kutya. Az ember tette azzá.
Én is úgy gondolom, hogy az ember álljon ki magáért és másokért, de ez nem csak az állatokkal szemben érvényes.
Ezek miatt a sorozatok miatt fizetem a kábeltévét.
Régebben rövid ideig volt egy sorozat, ahol a kicsit határozottabb állatvédők "megdorgálták" a csúnya bácsikat. Vigyorogva néztem.
-
Dhampir
félisten
Azért írtam, mert létezik alattomos kutya is. Nem kezdtem bele annak a feszegetésébe, hogy mitől válik alattomossá. Mondjuk abba néha nem árt belegondolni, hogy ezek a kedvencek, illetve az őseik háziasítottak.
Az ember amúgy táplálékszámba megy a világban. A ragadozókat is fogyasztják, miközben ők maguk fogyasztanak.
Nem féltem a "kutyulitól", el is kergettem, nemcsak magamat védtem, hanem egy hölgyet is.
A pusztai hóban sem csak rólam volt szó, hanem gyermekeket szánkóztattam.Egyszer egy kora reggelen, munkában menet, városon belül, az éppen kihalt liget szélében minden ok nélkül, a vezérkutyát követve, egy legalább 20 kóbor kutyából összeverődött falka támadott meg, és sokszor a legjobb védekezés a támadás, szemberohantam velük. Úgy beszartak, hogy szanaszéjjel szóródva világgá mentek. Nem szabad félni, de eredendően vadállatokkal, és nem kíméletes élőlényekkel állunk szemben. Lehetünk Kis Hercegek és megszelídíthetjük a rókát, de áldozatává is válhatunk a "szakbarbárságunknak".
Ösztön, ösztön, de nehogy már a harapós kutya vagy az éhes cápa ösztöneinek áldozatává váljunk, hanem "álljunk ki" magunkért.
Ismerem azt a sorozatot, a szüleim tévéjén lévő előfizetésben szerepel az a csatorna is. A Tetovált állatvédők, valamint a Skót állatmentők is nagy kedvenceim, csak sajnos ritkán jutok le vidékre, ahol ezeket a filmeket megnézhetem.
Volt egy idióta amerikai ipse, aki mérgezte az állatokat, a szomszédja területén is, például mosómedvéket stb., és fenyegette a szomszédjait. Nagyon nehezen sikerült azt a rafinált embert elítéltetni, mert sokszor kijátszotta a bíróságot, színlelt nyomorékságára hivatkozván.
Az állatvédőknek be kellett bizonyítaniuk, hogy egyáltalán nem csak egy beteg, nyomorult kis öregember. Úgy ropta a táncot az útszéli vendéglőben, hogy ihaj! -
aggleány
addikt
"Az ember sokszor alattomos kutya, olyan, aki megmarhatja az etetőjét." Akkor ezt minek nevezed?
Az a kutya, amelyik odakapott, az valószínűleg a félelmedre reagált, vagy olyan környezetben élt, ahol ilyen állat vált belőle. Mint említettem volt, magától egy kutya nem alattomos.
Ha ismersz kutyákat, akkor tudnod kellene, hogy mindig az ember az, aki rossz kutyát csinál, a kutya csak az ösztöneinek engedelmeskedik.
Én csak egy szőlőben találkoztam két kuvasszal, akik támadtak, mert bementem a területükre, de azért meg tudtuk oldani a dolgot.
Van egy sorozat az Animal Planet-en, Állatrendőrség a címe. Olyan eseteket mutatnak be, ahol megvédik és elmenekítik az állatokat a rossz gazdiktól. Nagyon szeretem nézni, mert simán megbilincselik a kedves gazdikat, és úgy viszik el őket.
Így kéne csinálni máshol is, pl. itthon. Pont ugyanazt tenném az állatkínzóval, amit ő tett a védekezésre képtelen kis jószággal. Ja, hogy belehalt? Bocsi! -
Dhampir
félisten
Nem állítottam azt, hogy a kutya alattomos. Alattomos kutyákat emlegettem, nem minden eb olyan. Éjszakába nyúló műszakból, a sötét utcán, körgátsoron túli területen elment mellettem némán egy nagy szürke kutya, és amikor mellém ért, odakapott a lábamnak. Áh, nem volt alattomos...
Én ne ismernék kutyákat?
Vidéki gyerek vagyok. Még kutyafalkákat is ismerek, és voltak olyan kutyakalandjaim, hogy akár egy farkasfalkával vívott küzdelemmel is összevethetném. Az életemért is vívtam csatákat kutyákkal, fegyvertelenül, kiszolgáltatottan. Eh, városi népség, egyik kutya, másik eb...Jóságos és hűséges kutyákat egyaránt ismertem. Olyat is, ami hűséges volt, de nem jóságos, mert a terület védelmét és a gazda védelmét sokkal fontosabbnak tartotta.
Nagyon félreértettél. Azt boncolgathatnánk, hogy mitől lesz alattomos egy kutya, de találkoztam már hólepte puszta közepén három darab olyan német juhásszal (kóbor ebek voltak), hogy a vér megfagyott az ereimben. Ezek kapcsán nem a jóságos kis kutyulik jutottak eszembe, hanem a saját bőröm megmentésén kellett fáradoznom.
Aki bármilyen állatot kínozni merészel, annak büntetésben kellene részesülnie! persze hiába adott a törvény, ha nincsenek őrei, akik azt betartassák.
-
aggleány
addikt
Abban egyetértünk, hogy a kutya és a gyermek kiszolgáltatott, hiszen nem képes önállóan ellátni magát. Az is igaz, hogy a kutya akkor is szereti a gazdáját, ha az rossz ember.
Abban viszont nem értünk egyet, hogy a bizalom (a feltétlen bizalom) együgyű. Persze, lehet az, ha olyan személyben bízik az ember, aki nem érdemes rá, de ha olyan bizalomról van szó, amikor olyan valakiben bízom, aki érdemes rá, akkor semmi bajom nem lehet. A bizalom valóban kiszolgáltatottá tesz, de általa át lehet adni egy másik embernek az irányítást, ami néha nagyon jó tud lenni.
Látszik, hogy nem ismersz kutyákat. Olyan nincs, hogy egy kutya természeténél fogva alattomos.
A kutya eleve jónak születik, az emberek teszik tönkre. Tehát ha pl. kikötve tartják egy rövid láncon, akkor teljesen egyértelmű, hogy szabadulni akar, és minden lehetőséget megragad. Én sem nagyon értékelném, ha egy lánccal a nyakamban kellene szenvednem folyamatosan, és minden áron szabadulni akarnék. Ettől még nem alattomos a kutya. Az ember a szemét, aki kínozza.
-
Dhampir
félisten
Nem igazi a példa, de példálózni sem szerettem volna.
Az emberben hiába marad egy kis rész, áldozat nélkül az sem tartható meg, abba a "vágóhídra" menetelő élőlény(ek)nek bele kell pusztulnia.
A kutya és a gyermek kiszolgáltatott, mindenféle Shakespeare-i karakternek, legyen az nemes vagy ádáz jellemű. A gyermek fél a sötétben és mégsem fél az idegenektől (változó). A kutya fél és haragszik, szeret és szolgál, de nem okosabb a vadásznál, jobb a szimata, élesebb a hallása, mégis kelepcébe csalható. A kutya a csizma gazdáját szolgálja, azét a csizmáét is, ami akár vérben gázol néha.
A bizalom együgyű. A feltétlen bizalom kiszolgáltatottá tesz, de ez önkéntesen történik. Áldozat-megelőlegezés.
Az ember sokszor alattomos kutya, olyan, aki megmarhatja az etetőjét.
-
aggleány
addikt
Hmmm. Ebben lehet valami, bár semmi ahhoz fogható disznóságot nem tudok így hirtelen mondani, mint egy kutya bizalmával visszaélni. Az emberekben mindig lesz egy kis rész, amit nem lehet átadni senkinek, egy kutya viszont egész testével-lelkével imádhatja a gazdit. Ilyen téren nem az igazi a példa.
-
Dhampir
félisten
Egy pontot alkotunk, amihez viszonyítjuk a világot, másokat, a másikhoz magunkat, és meglehetősen változatos e kép.
Sylvia Plath beszél a világról, a gyermeki lélekről, talán magunk (önnön feneketlen mélyünkre, "Abyssünkbe" száműzött) gyermeki, tiszta mivoltáról, akinek tisztaságába annyira bele lehet gázolni, akár egy hűséges kutya bizalmával visszaélni.
Az agresszió és a kiszolgáltatottság szemszögéből nézve is.Abban a versben én sem értettem meg mindent, majd egyszer előkeresem (most dobozok mélyén lapul), valaha az Amerikai költők antológiájában olvastam.
Mindenesetre a neurotikus emberek - mint akár Sylvia - sokszor fogékonyabbak, jobban érzékelik az elidegenedést, mint a védekezésül vastag vértezetet viselő, mindennapos taposómalmával harcoló, őrlődő polgár.
Adyval dalolva:
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.(Később visszanézek még ide, most dolgom van a városban.)
-
#31
aggleány
addikt
Crystalheart
#29
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#29
üzenetére
Ezzel én is kénytelen vagyok vitába szállni. Azt még nem tudom, hogy pontosan miért, de arról szó sem lehet, hogy én ne vitázhassak, mert meg van tiltva.
Különben is, arra pontosan emlékszem egy régi totyikból, hogy szép a szemed.
Geri Bátyó
Jól van, legyen gyereknap, legyen igaza életében egyszer a pasinak.
-
#30
Geri Bátyó
addikt
aggleány
#28
-
#29
Crystalheart
őstag
Geri Bátyó
#27
Crystalheart
őstag
válasz
Geri Bátyó
#27
üzenetére
Én mindenki másnál jobban tudom, milyen gáz vagyok, vitának helye nincs!
Az ultimate önkritika. -
#28
aggleány
addikt
Geri Bátyó
#27
aggleány
addikt
válasz
Geri Bátyó
#27
üzenetére
Én most is mesegyönyörű vagyok!!!
Nem gondoltam, hogy erre egy kisregényt fogsz írni.
Úgy látom, megint kiugrott a nemek különbözősége. -
#27
Geri Bátyó
addikt
aggleány
#26
Az, hogy te nagynak tartod a hátsódat, nem jelent semmit, mert nem biztos, hogy ő is azt tartja nagynak, amit te. Különben is, nem csak a mérete számít, hanem a formája és a (elnézést) fogása is! Szerintem inkább örülnöd kellene, hogy így is tetszel neki és az ő szemén át talán te is szebbnek fogod találni magad.
Ráadásul, hogyha elégedetlen vagy magaddal, külön motivációt jelenthet, hogy tegyél róla, még szebbnek találjon, mint amilyennek most lát! -
#26
aggleány
addikt
Crystalheart
#24
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#24
üzenetére
Nem úgy gondoltam, rosszul fogalmaztam meg. Arra gondoltam, hogy ha már egyáltalán nem érdekel az sem, ha eszembe jut valami régvolt hülyesége, és már nem zavar. Tehát amitől anno a falra másztam, most már nem idegesít (így utólag), hanem inkább jót mulatok rajta.
Igen, egyetértek, az elég érdekes, ha valaki azt mondja, hogy már túlvan az exen, de közben még farkafelvágva utálja, és szidja mindenfelé. Az viszont egy elég jól be szokott válni, ha az egyik úgy hagyja ott a másikat, hogy az megutálja miatta. Nem azt mondom, hogy értelmes is, mert ha tényleg volt ott szeretet, akkor erre nincs szükség, egyszerűen csak bejárták a közös utat, és új utakra kell lépniük, de néha célszerű lehet.
Tényleg nagyon tetszett.
Geri Bátyó
Aha, így már értem.
Hát, ha egy helyen dolgozol a zavarforrással, az valóban megnehezíti a dolgot.
Akkor magyarázd már el nekem, hogy ha én úgy gondolom (kellő önkritikával), hogy nagy a hátsó felem, a pasim meg azt mondja, hogy nem is nagy, sőt nagyon tetszik neki, akkor kinek van igaza? Az elfogultnak, vagy az önkritikusnak?
-
#25
Geri Bátyó
addikt
aggleány
#23
Nem azt mondtam, hogy az önkritika és az önmagammal szembeni őszinteség ugyan az. Azt próbáltam mondani, hogy utóbbi nélkül nem működik az előbbi.
Szúnyoglány is csak olyasmivel idegesít, amivel bárki más is tudna zavarni. Például én dolgoznék, ő meg röhögcsél és nem tudok tőle koncentrálni.
-
#24
Crystalheart
őstag
aggleány
#23
Crystalheart
őstag
"ha már egyáltalán nem érdekel, ha eszedbe jut." - Ez félreérthető, tehát ha már nem érdekel (azaz nem zavar), hogy eszedbe jut.
Gondolom, te is így értetted.
Attól én is kifekszem, amikor valaki úgy próbálja magát túltenni valamin, hogy el akarja felejteni, nem akar érezni semmi hozzá köthetőt, vagy ami még rosszabb, az érzésit az ellentétére fordítja, pl. meggyűlöli a volt szerelmét. Szappanopera rulz.Ja, és örülök, hogy tetszett az írás.
Nem reklámozni akarom ezzel magam, de csak a művészettel lehet kifejezni azt, amit puszta szavakkal nem lehet. -
#23
aggleány
addikt
Geri Bátyó
#22
aggleány
addikt
válasz
Geri Bátyó
#22
üzenetére
Hm. Lehet, hogy van abban valami, amit a sötétséggel kapcsolatban írtál, ebbe így még nem gondoltam bele.
A csípős megjegyzéses megoldás valahonnan ismerős nekem is.
Az önkritika és az önmagaddal szembeni őszinteség nagyon nem ugyanaz.
Az viszont már félsiker, ha tudod, hogy mit rontottál el. Én is úgy gondolom, hogy nem elfojtani, elfelejteni vagy letagadni kell a múltbeli dolgokat, hanem elfogadni, hogy ez van, ez történt.
Csak akkor leszel érzelmileg teljesen szabad (Szúnyoglányos sztori), ha már egyáltalán nem érdekel, ha eszedbe jut. Amíg egy kicsit is idegesít, addig megvan a kötődés.
-
#22
Geri Bátyó
addikt
aggleány
#21
Csak arra tudok gondolni, hogy a sötéttől sokkal jobban fél, sőt, retteg. Lehet, hogy már a gondolatától is a rosszullét kerülgeti és így beszélni sem akar róla.
Már nem tudom, hogy ki mondta nekem: "Tulajdonképpen kedves vagy, a magad otromba módján."
Nem szeretek másokhoz igazodni. (Legalábbis nagy mértékben. Egy kis disztingválás belefér.) Előfordult már, hogy kellett volna, de inkább otthagytam az egész díszes társaságot. Esetleg tettem néhány csípősebb megjegyzést, amitől hirtelen elfelejtettek piszkálódni.
Fejkendő, hosszú szőrzet az államon (én általában szakállnak titulálom). Nem kifejezetten bizalomgerjesztő.
A magammal szembeni őszinteség mindig könnyebben ment. Erősen önkritikus vagyok és úgy gondolom, hogy ez a két dolog nem működik egymás nélkül.
Tényleg nem egyszerű önmagamat elemezni, viszont egy idegennek nem tudnék megnyílni (szakember). Marad ez. A múlton túllépni nem könnyű. Ott rontottam el, hogy megpróbáltam elfelejteni, vagy elfojtani, pedig elfogadni kellett volna.
Most ennek iszom a levét, ami nem is lenne baj, mivel magamnak csináltam, de sajnos nem csak a saját életemet nehezítem meg ezzel.A szeretettel én is hasonlóképp vagyok. Nem igazán jut eszembe olyan, akit valaha szerettem, most pedig nem. De legalábbis szeretettel gondolok vissza rá, ami ha nem is ugyan az, de nagyon hasonló.
Na jó, Szúnyoglány kivétel, de amit szerettem benne, az csak színészkedés volt és nem ő maga. Most már ott tartok, hogy bár időnként idegesít, de alapvetően közömbös. -
#21
aggleány
addikt
Geri Bátyó
#20
aggleány
addikt
válasz
Geri Bátyó
#20
üzenetére
Ez valóban hosszabb lett.
Azt értem, hogy nehéz a félelmekkel bánni, de a sötéttől való félelem miért rosszabb, mint a tériszony?
Akkor mégis lehet, hogy kedves vagyok, csak jól titkolom.
Jó neked, hogy sosem kellett precízen igazodni a többiekhez, hogy ne nézzenek ki a társaságból. Nekem sajnos sok ilyen jutott.
Miért nézel ki úgy, mint a véres rongy? Ennyit változtál volna a PH-s tali óta?
Az őszinteség elég necces téma. Szerintem az önmagunkkal szembeni őszinteség a legnehezebb, mert ott egyenesen tilos a mellébeszélés. Jó neked, hogy tisztában vagy a hibáiddal, engem néha meglepetésként ér, amikor felhívják valami ilyesmire a figyelmem. Ilyenkor először persze beindul a védekezőreflex, és visszaszólok, aztán később, amikor elgondolkozom rajta, rájövök, hogy lehet benne valami. Égés indul: beszélni kell az illetővel, hogy bocsi, igazad volt.
A másokkal szembeni őszinteség meg azért gáz, mert benne van a lehetősége annak, hogy megbántod, vagy pedig túlságosan kiadod magad, és sajnos ezzel visszaélhetnek. Nálam az, hogy bízni tudjak valakiben, általában nagyon hosszú időt vesz igénybe, de ha egyszer megvan, akkor megvan és pont. A harmadik verzió az, amikor az ember egy majdnem idegennel képes tényleg őszinte lenni. Ez a legegyszerűbb (szerintem), mivel az is lehet, hogy soha többet nem látod az illetőt, de mégis megkönnyebbültél, csak attól, hogy elmondtad neki, amit elmondtál. Ez így lehet, hogy kicsit zöld, de attól még néha bejön.
Nem lehet egyszerű önmagadat elemezgetni. Másrészt viszont, ha beválik, és ezáltal megszabadulhatsz egy csomó olyan dologtól, ami visszahúz attól, hogy a jelenben tudj élni, akkor érdemes. Tudom, hogy nehéz megcsinálni azt, hogy túllépj a múltadon, de legalább próbálkozni érdemes vele.
Ha nem tudtam volna nagyrészt túllépni a múlton, akkor már nem írogatnék ide, mivel már mindenkit elvesztettem, akit igazán szerettem. Ezért van, hogy úgy gondoltam, hogy a továbbiakra nézve az lesz a jó, ha nem is akarok szeretni senkit, mivel az úgy biztonságos, nem kell attól félni, hogy mi lesz akkor, ha végleg elmegy (mármint az életből). Az, ha mondjuk a pasim volt, és megszakadt a kapcsolat, nem gond, az kezelhető. Ez a másik verzió már kevésbé.
Szeretem, amikor azt mondják, hogy mennyire szerettek valakit, de már elváltak x éve, és már nem szeretik. Akkor nem is szerették. "Ha a szeretet elmúlt, akkor soha nem volt igaz." Ezt (vagy nagyon hasonlót) olvastam valahol, de teljesen egyetértek vele. Vannak olyanok, akikre úgy tudok visszagondolni, hogy egyáltalán nem érdekel, mi van velük. Na ezek azok, akiket nem szerettem igazán, és ez csak így utólag derült ki. Egyetlen exem van, akiért most is bármikor "ölnék", bár sok éve nem beszéltem vele. Tudom, hogy megnősült, gyermőce is van, boldog. Örülök a boldogságának. Tényleg. Na ez a szeretet. Szerintem. Amikor nem azért szeretünk valakit, mert velünk van, hanem azért, mert van.
Hű, de komoly lettem. Bocsi.
-
#20
Geri Bátyó
addikt
Na, ahogy megígértem, most hosszabban reagálok. Végre van egy kis időm erre.
"miért 15 év barátság után kellett megtudnom, hogy fél a sötétben"
Saját tapasztalat, hogy a félelmekkel nehéz elbánni. Sokszor az ember szégyenli, vagy egyszerűen csak nehezen, esetleg egyáltalán nem tud beszélni róla. Ilyen esetben néha a bizalom sem elég. Rá kell szánni magunkat arra, hogy kimondjuk és ezáltal szembenézzünk vele.
"Miért okoz problémát, hogy én önállóan akarom megoldani a gubancokat, amiket csináltam magamnak?"
Ezzel szerintem semmi gond. Amíg meg tudod oldani te magad, addig nincs baj. A baj ott kezdődik, amikor valaki nem tudja megoldani a problémáit egyedül, de mégsem kér segítséget. Ez nem feltétlenül kell, hogy szakember legyen, mert sokszor elég egy barát is.
"Azt is meghallgattam nemrég, hogy nem vagyok kedves."
Sokan összetévesztik a kedvességet a bájolgással. Attól, hogy valaki őszintén elmondja a véleményét és adott esetben a szavakat sem válogatja meg, még lehet kedves. A legtöbb embernek egyszerűen csak fáj az igazság, vagy derogál nekik, hogy másnak nem az a véleménye, mint neki. A kedvesség nem igaztalan udvariaskodásból és üres szavakból áll.
"A srácok főleg söröztek, és senki nem kötözködött velem azért, mert én inkább a kólámat kortyolgattam."
Én szerencsére sosem mozogtam olyan körökben, ahol azért szólták volna meg a másikat, mert kilóg a sorból. Már csak azért sem, mert legtöbb esetben mindenki kilógott a sorból és ez teljesen normális. Szerintem. Nem vagyunk egyformák, miért kellene ezért bárkire is furcsán nézni?
Érdekes, hogy te segíteni akartál egy nagymamán és az unokáin, mégis úgy néztek rád, mint a véres rongyra, miközben teljesen normálisan nézel ki. Érthetetlen számomra is.
Én viszont pont az ellenkezőjét tapasztalom. Pont úgy nézek ki, mint a véres rongy, mégis tőlem kérnek segítséget. Kifordult a világ a sarkaiból.Az őszinteség nekem is fontos, mind másokkal, mind önmagammal szemben. Másokkal szemben, viszont gyakran kényszerülök arra, hogy ne a teljes igazságot mondjam el. Tudom, hogy belegázolnék a lelki világukba ezért inkább én érzem magam rosszul amiatt, hogy hallgatni kényszerülök.
Önmagammal szemben sokak szerint (talán igazuk is van) túlzottan kritikus vagyok. A hibáimmal tisztában vagyok (legalábbis elég sokkal), de amikor az erényeimre hívják fel a figyelmet, csak nézek és nem értem, hogy miről beszélnek. Ez leginkább az önbecsülés és az önbizalom hiányára vezethető vissza nálam.
A bizalommal amúgy is hadilábon állok. Másokkal szemben is. Sokszor, mikor azt érzem, hogy meg tudok bízni valakiben, az agyam mást mond. Ez a múltban bekövetkezett pofonok és csalódások miatt van. Az elmúlt néhány hónapot azzal töltöttem, hogy ezt elemeztem ki. Nagy nehezen elfogadtam, hogy a múlt, az a múlt, a jelen, pedig a jelen. Még dolgoznom kell azon, hogy ebben az ügyben a szívemre hallgassak, de azt hiszem, hogy jó irányba haladok. Nagy szerencsémre van, aki segít ebben, van, aki által talán jobb emberré válhatok. -
#19
aggleány
addikt
Crystalheart
#18
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#18
üzenetére
Elolvastam. Hűűű. Nem tudok rá mit mondani, talán csak ennyit:
Engem is boldoggá tesz, ha segíthetek, de nem úgy, hogy közben magam alatt vágom a fát. Szeretem azzal bíztatni magam, hogy gondolkodom, és nem vagyok magam ellen, de ez nem mindig igaz.
-
#17
aggleány
addikt
Crystalheart
#16
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#16
üzenetére
Én sem azért adok, hogy kapjak, de nem is azért, hogy cserébe folyamatosan piszkáljanak. Ha békén hagy, jobban jár.
Abban teljesen egyetértünk, hogy a rohanás felesleges, de nekem sajnos mostanában hozzátartozik az életemhez, ráadásul már megszoktam. Azért egy-egy nyaraláskor jól esik, hogy nem kell menni sehova, nem zavar senki, azt csinálok, amit akarok.
Már megint ott tartunk, hogy minden tiszteletem a Tiéd, hogy képes vagy mások boldogságáért élni. Én pitiáner módon figyelek a sajátomra is, mivel anélkül nem lennék megfelelő másoknak sem. Nem vagyok túl jó ember, de azért a lehetőségeimhez mérten igyekszem az lenni. Néha sikerül, néha nem. Te pedig idealista vagy, de nem bolond.
Mindjárt nézem az írásodat.
-
#16
Crystalheart
őstag
aggleány
#15
Crystalheart
őstag
Nem jó a kapcsolatom édesanyámmal. De ez nem is számít. Én nem azért adok, hogy kapjak. Lehet valami kudarc is, ha erkölcsileg diadalt aratunk.
Amit írtál, az is ehhez köthető: nekem is volt jó pár olyan, amit félbehagytam, mert beláttam, hogy nem nekem való. Például a programozás. Programozó középiskolai osztályba jártam, majd az ELTE programtervező informatikus szakára felvételiztem, és egész jól is ment. De néhány hónap után, még az első félévben úgy találtam, hogy a művészet jobban érdekel, és az állami támogatást inkább megtartom annak, így kiiratkoztam. De nincs olyan, hogy elvesztegetett idő. Ez idő alatt is rengeteget tanultam, tapasztaltam. Még most is, hogy napi 10 órát az erdőben vagyok és tarvágás után az ágakat válogatom, még ez az idő is hasznos. A mai társadalom, és a mai átlagember nem ismeri föl, mennyire fölösleges rohanni, és mennyire fölösleges minden mást föladva a jólét örömeit kergetni. Persze mindenki maga határozza meg a célját, de én akkor vagyok békében magammal, akkor arathatok erkölcsi diadalt, ha mások boldogságáért élek. Beleértve a szűkebb családomat vagy magát a nemzetet is. Lehet, hogy egy idealista bolond vagyok, de szerintem ez nem elítélendő.
A témához kapcsolódik ez az írásom, nem tudom, olvastad-e már. Komolyan, már lassan havonta fogom valakinek linkelni, én is szinte utólag jövök rá, mennyi aktualitást rejtettem bele.
De ennél jobban nem tudnám egy egyszerű hozzászólásban kifejteni, mit is gondolok a dologról. -
#15
aggleány
addikt
Crystalheart
#13
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#13
üzenetére
Szereted azt, hogy tudatosan építgeted önmagad? Én szeretem, ha valami megragadja a figyelmem, és akkor egy darabig az után megyek. Mivel nem hiszek a véletlenekben, valahol ez is felfogható tudatosnak. Volt már olyan, hogy nagyon meg akartam tanulni valamit, de menet közben rájöttem, hogy mégsem nekem való, ezért otthagytam.
Minden tiszteletem, hogy képes vagy mindezt végigcsinálni. Nem hiszem, hogy nekem menne. Vagyok annyira önző, hogy nem áldoznám fel az életemet az anyámért. Nem tudom, nektek (anyudnak és neked) milyen a kapcsolatotok, az enyém soha nem volt jó anyámmal.
Lenry
Egy kedves ismerősöm mondása: "Tudatosan vagyok ösztönös." Ez sem rossz duma.
-
#14
Lenry
félisten
Crystalheart
#13
Lenry
félisten
válasz
Crystalheart
#13
üzenetére
tudatosan építem a saját karakteremet
hasonlítunk
-
#13
Crystalheart
őstag
aggleány
#7
Crystalheart
őstag
Ahogy mondod, tudatosan építem a saját karakteremet.
Egészen általános iskola vége óta úgy alakult a személyiségem, ahogyan elterveztem. Pont emiatt lelkifurdalásom sincs, soha, semmi miatt. A legtöbben lököttnek tartanak emiatt, többek közt itt a fórumon is. Sőt, amiatt is kaptam már sokat, hogy miért nem úgymond "a saját utamat járom". Én mentem ebbe bele, én vállaltam. Úgy fogom föl ezt, mint valami küldetést. Úgy kell elérnem a saját céljaimat, hogy közben a családot is szem előtt tartom, és nem játszadozom édesanyám igen gyenge idegeivel. Nagyjából egyetlen hozzátartozóm sem hisz bennem, de ez csak még nagyobb kihívássá, még drámaibbá tesz a helyzetet. (Azon kívül a családom, azaz anyám a viszonylagos önellátásra rendezkedett be, amit kb. az én fizikai erőmre és az időmre alapoz; ha felhagynék vele, felborítanám az egészet, és tönkretennék mindent, amit idáig, két évtized alatt fölépítettünk. A konfliktust az adja, hogy mindez nem fér össze a szenvedélyemmel, az írással és a filmezéssel, és indulásként egyik sem fér össze a fogyasztói társadalomban való léttel. Bármelyik irányba mozdulnék, a másik két világ összeomlana, ezért kénytelen vagyok egyszerre teljesíteni. Valahogy...)
Wictor: Persze. Erre van egy példám. Minden évben születnek kiskecskék, és el kell őket adni, mert vegetáriánusok vagyunk. Na most ugye mindig vannak erősebbek, gyöngébbek, és szemre megmondom már kicsinek, az alkata és a felmenői alapján, hogy várhatóan milyen lesz felnőve. Hanem a gyöngébbeket is ilyen mézes-mázas szöveggel kellene eladni, csupa jót mondva róluk, de én csak az igazságot, a tárgyilagos, objektív igazat vagyok hajlandó mondani. Ha valakinek úgy nem kell, akkor vegye meg más kilóra, húsnak, abban nem lehet hazudni. De hogy nekem mennyi összezördülésem volt emiatt anyámmal... De az elveimet nem vagyok hajlandó föladni. Még a végén lelkifurdalást csinálnék magamnak, amit, mint mondtam, nem érzek, mióta az eszemet tudom.
-
aggleány
addikt
Köszönöm.
Látom, hasonló cipőben járunk. Azt nem szoktam megérteni, hogy ha valaki nem akarja tudni, hogy mit gondolok, akkor minek kérdezi meg?
Most már udvariasabb vagyok, mint régebben, először próbálom lebeszélni arról, hogy nagyon érdekelje a véleményem. Persze nem szokott sikerülni, aztán jön a sértődés. Én csak akkor kérdezem meg a másik véleményét, ha tényleg érdekel. Gyakran előfordul, hogy nem tetszik a válasz, amit kapok, mert másra számítottam, de az ilyesmiből nagyon sokat lehet tanulni. Van olyan, hogy meg vagyok győződve valamiről, aztán pár vélemény meghallgatása után elkezdek erősen gondolkozni a dolgon, mivel mindenki teljesen másképp látja a helyzetet, mint én.Crystalheart
Persze, hogy vannak határai az őszinteségnek, de a legtöbben ezt a határt nem jó helyen húzzák meg.
ArchElf
Mindenkinek más az igazsága. Sajnos. Mivel különböző szűrőkön (a saját megélt tapasztalatinkon) át ismerjük a világot, mindenki más szeletkét tud belőle érzékelni.
-
#11
#21559296
törölt tag
Crystalheart
#9
#21559296
törölt tag
válasz
Crystalheart
#9
üzenetére
Jó, persze, nem is arra gondoltam, hogy valakinek a szemébe kellene vágni, hogy "ocsmány vagy öcsém", de az, hogy mondjuk előnyt kovácsoljak egy hazugságból ("jól nézel ki" - úgyis elszóljuk magunk valakinek és kiderül, hogy nem igaz), hogy pl. befogadjanak egy társaságba... Inkább remete leszek.
-
#21559296
törölt tag
"Nagyon sok ember szerint fontos az őszinteség, de ha valaki véletlenül tényleg őszinte velük, akkor vérig sértődnek, és elküldenek a szerintük ősi mesterséget folytató női ágú felmenőm irányába."
Ezért és az egész bejegyzésért maxiriszpekt. Teljesen totálisan igazad van, de ilyen az emberi természet. Az aláírásom valamennyire ide passzol. Az embernek mindig fáj az igazság, pedig néha a legegyszerűbb módon rájöhetne arra, hogy nem feltétlen mindig a másik hibázott: tükörbe néz.
-
aggleány
addikt
Lehet benne valami, de szerintem inkább helyzetfüggő a dolog. Nem egyszerű legyőzni a félelmet, de azért az sem semmi, ha az ember képes tényleg átadni magát a szeretetnek. Nekem nem megy, mert félek tőle.
Attól is függ, hogy éppen mitől fél az ember.Crystalheart
Abból önismerkedik az ember, amiből akar. Én sem tipikusan önismerettel foglalkozó könyveket olvastam, inkább pszichológiát, és egyéb kapcsolódó dolgokat.
Akkor Te most ezek szerint építed a karakteredet?
Ha lenne kedved, akkor szerintem nyugodtan mozdulj ki otthonról. Nem muszáj azt csinálnod, amire a család berendezkedett. Ha én azt csináltam volna anno, amit egy bizonyos női ágú felmenőm óhajtott, akkor orvos vagy ügyvéd lennék egy kupac gyerekkel megáldva, önálló gondolatok nélkül.
Azt már én is felfedeztem, hogy a család (ahova születtünk) az egyetlen olyan terület, ahol muszáj néha nem őszintének lenni. A barátokkal, ismerősökkel nem muszáj, mert legfeljebb lelépnek vagy megsértődnek, de ezt egy családtaggal nagyon nehezen lehet megvalósítani. Ha nem akar az ember tönkremenni tőle, akkor célszerű egy kis távolságot tartani. Sajnos.
-
#6
Crystalheart
őstag
aggleány
#4
Crystalheart
őstag
Nem olvasok önismereti könyveket, inkább pszichológiai alapokat a karakterépítéshez, ami a drámaelmélethez, vagy egyáltalán bármilyen történet megalkotásához kell. Az író saját magát ismerheti a legjobban, más személyiségeket is magához viszonyít.
Ami a társaságot illeti, a Logouton kívül főként íróklubokkal, színészekkel, vagy épp a települési képviselő testülettel (
) tartom a kapcsolatot, de csak nagyon ritkán mozdulok ki itthonról, néhány havonta, így a személyes találkozásokból jóval kevesebb van, mint az internetes társalgásból. Sajnos a családom erre rendezkedett be. De ha hébe-hóba összejövünk például az íróklubbal, akkor az általad leírthoz hasonló hangulatú találka kerekedik, sok színes egyéniséggel és rekeszizomlázzal. Az az érdekes, hogy a családban, ahol az életem nagy részét töltöm, kénytelen vagyok az első hozzászólásomban felsorolt tulajdonságaimat félretenni. Ha nem tenném, az nagyon megnehezítené a mindennapjaimat. Szerintem sok ember ezért is gyakorolja az elidegenedést, mert rájött, így tud hozzásimulni a mindennapok rohanásához és aljasságához. A legtöbben egyszerre szabadulnának mindettől, és kénytelenek is fenntartani.
-
ArchElf
addikt
Egy bekezdésben
Szerintem a félelem a legerősebb érzelem - volt időm és lehetőségem ezt kitapasztalni szenvedőként és fogadóként is. Sokkal erősebb, mint a szeretet, mert ezt ugye le kell győzni, a másiknak meg csak át kell adni magát az embernek. Ráaásul az emberek magától a félelemtől is félnek (illetve a gondolattól, hogy valamitől majd félni kell).AE
-
#4
aggleány
addikt
Crystalheart
#3
aggleány
addikt
válasz
Crystalheart
#3
üzenetére
Végre egy kedves kolléga, aki szintén kimondja, amit gondol!
Ezek szerint érted sem igazán ugrálnak az emberek, mivel őszinte vagy. Az ősbizalom miatt sokan engem is naívnak tartanak, de nem igazán hat meg. A hosszútávú "haragszomrád" szintén nem tartozik a kedvenceim közé. Régebben én is elég sok önismereti könyvet olvastam, és intenzíven foglalkoztam a témával, de ez mára már lecsengett, most már inkább a megfigyelésen át tanulmányozom magamat.
Nem muszáj egyedül lenned azért, mert más vagy, mint a többség. Nemrég én is megismerkedtem valakivel, és bár még nagyon az elején járunk mindennek, úgy érzem, hogy jó lesz ez nekem. Meg neki is.
Ugyanúgy őszinte típus, bár az emberekben nem igazán bízik, de ez van.Itt egészen nyugodtan kritizálhatod a társadalmat, azt én is nagyon szeretem.
-
#3
Crystalheart
őstag
Crystalheart
őstag
Én őszinte vagyok, nem szoktam titkolózni. Bízok másokban, talán kissé naiv is lehetek emiatt, mert az alapállapot a bizalom. Nem vagyok haragtartó, voltaképp haragudni sem tudok, vagy gyűlölni, utálni más embert. A magam részéről mániám az önismeret, a saját személyiségemet is úgy elemzem, mint valami regénybeli karaktert.
Mindebből talán levehető, hogy tök egyedül vagyok.
Ez van, de legalább jó alap a társadalomkritikai írásokra. -
#2
Geri Bátyó
addikt
Elgondolkodtató iromány!
Később hosszabban is reagálok, de most nincs elég időm és azt hiszem, előtte átolvasom még egyszer.
(A békefenntartók más tészta, azok névleg pont a pacifizmust szolgálják.)
Gondolom az akkori emberek még kifejezetten élvezték is a csatát és a halált, mert majd egyszer mekkora jó film készül belőle. Ennyi erővel a 2. vh. kifejezetten szerencsés hogy volt? Jobb filmek kerekedtek ki abból az eseményből. Na részemről itt befejeztem, a te gondolkodásmódodról a csőlátás jut eszembe, azzal meg nem tudok mit kezdeni pláne hogy nem is akarok.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
nem tudom lehet-e felállítani valami alapján is sorrendet. Kis sz@r lakosságú ország vagyunk annyi kötsöggel mint égen a csillag. A te logikád alapján nem vagyok gazdag, akinek itt földje van az nem gazdag...
Attól független hogy van sok csoport/közösség akiknek nem a saját érdekük a legfontosabb kárára. Az meg egyáltalán nem érdekel hogy valaki roma, kínai, orosz vagy magyar, az érdekel úgy viselkedik-e mint egy ember vagy csak genetikailag lehet ráfogni hogy az.
Te művészlélekként máshogy látod a dolgokat, de én mezei halandóként jobban szeretem, ha élet vesz körül, nem pedig egy depresszióba süllyedt világ.
Azért kihámoztam a lényeget: Te egy angyal vagy álruhában. 
Új hozzászólás Aktív témák
- Samsung Galaxy Watch6 Classic - tekerd!
- Milyen billentyűzetet vegyek?
- Melyik tápegységet vegyem?
- Házimozi belépő szinten
- Házimozi haladó szinten
- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- Milyen légkondit a lakásba?
- Intel Core i5 / i7 / i9 "Alder Lake-Raptor Lake/Refresh" (LGA1700)
- WoW avagy World of Warcraft -=MMORPG=-
- Autós topik
- További aktív témák...
- Thermaltake Toughpower SFX Platinum 1000W
- Gigabyte B650M Aorus Elite AX ICE + 3 év garancia
- Sony DSC-HX300 digitális fényképező + 3 extra akksi + 8GB memóriakártya + Hama Star 700 állvány
- BESZÁMÍTÁS! LENOVO LOQ 15APH8 15 notebook - R7 7840HS 16GB DDR5 1TB SSD RTX 4060 6GB WIN11
- BESZÁMÍTÁS! ASUS TUF A15 FA507NV 15 notebook - R7 7735HS 32GB DDR5 512GB SSD 1TB SSD RTX 4060 6GB W
- Telefon felvásárlás!! iPhone 16/iPhone 16 Plus/iPhone 16 Pro/iPhone 16 Pro Max
- LG 55B3 - 55" OLED - 4K 120Hz 1ms - NVIDIA G-Sync - FreeSync Premium - HDMI 2.1 - PS5 és Xbox Ready
- BESZÁMÍTÁS! Apple Macbook Pro 13" 2020 M1 16GB 1TB SSD macbook garanciával hibátlan működéssel
- Eladó ÚJ BONTATLAN Honor Magic6 Lite 8/256GB / fekete / 24 hó jótállással
- REFURBISHED - Lenovo ThinkPad 40A9 docking station
Állásajánlatok
Cég: FOTC
Város: Budapest