Új hozzászólás Aktív témák

• #3 The DJ addikt Parci #2

  Új Válasz 2007-03-22 18:29:29 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  The DJ

  addikt

  válasz Parci #2 üzenetére

  Ez természetes, hiszen a tapasztalatok ilyen formában hasznosulnak majd a későbbiekben. Ha más nem legalább ennyi jó van a sok rosszban, bölcsebbek, kitartóbbak és sokkal kritikusabbak lettünk önmagunk felé. Per pillanat én is úgy érzem, hogy ha tudnék találni valakit, akit tényleg szerethetek, akkor tényleg ''szívvel-lélekkel'' átadnám magam az érzésnek, de sajnos én még nem tartok ott, hogy képes lennék újra ilyen nyitott lenni. De persze ez nem keserít el, egyedül is megtanultam boldog lenni...bár néha vannak még szomorúbb időszakok, de hála az égnek olyan gyorsan elmúlnak ahogy jöttek.
  De egyébként bizakodó vagyok, te is, én is, mindenki megtalálja egyszer a boldogságát vagy így vagy úgy

• #2 Parci HÁZIGAZDA The DJ #1

  Új Válasz 2007-03-22 18:17:50 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Parci

  HÁZIGAZDA

  LOGOUT blog

  válasz The DJ #1 üzenetére

  azt tudom, hogy ha egyszer adódik egy komoly párkapcsolatom a jövőben, abban sokkal inkább benne tudok majd lenni szívvel-lélekkel, mint eddig bármikor. egyszerűen többet fogok tudni beletenni. és ez azért elég jó perspektíva.

• #1 The DJ addikt

  Új Válasz 2007-03-22 18:14:09 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  The DJ

  addikt

  ''Pedig az utat mindenkinek végig kell járnia, részint mindenképp. Hiába futsz bele valakibe, aki ideális párod lehetne, hiába látod rajta mindezt, siettetni nem tudod, ha nem ott tart az útján, ahol te, akkor hacsak nem éritek utol egymást magatoktól, nem fog működni. Pedig ott van az orrod előtt, akarjátok (vagy tudod, hogy akarná ő is, ha meglenne az az élettapasztalata már), és mégsem! Baromi nehéz elfogadni. De el lehet, és onnantól nem is igazán fáj már. Sem ez, sem más. Bocsánat: fáj, nagyon is fáj, de elfogadod, csendben elégeted magadban, és jobban leszel.''
  
  Ezzel a pár mondattal tökéletesen leírtad a jelenlegi érzéseimet, valamint az egész bejegyzésed jó 80-90%-a igaz rám is. Tapasztalt embertől származó gondolatok ezek, a baj csak az, hogy milyen áron válunk ilyen tapasztalttá...life is good, but sometimes very hard and confusing.

Új hozzászólás Aktív témák