Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • adster

    tag

    Weihenstephaner Hefe Weissbier (5,4%): Hófehér, összefüggő, puha habpaplan telepszik rá félig átlátszó, sápadt testére, miközben mikroszkopikus méretű buborékok selymesítik tökéletes állagát. Illata rendkívül gazdag, kóstolás előtt percekig elidőzhetünk az aromák kavalkádjában, melyet gyümölcsös, selyemcukros, édeskés élesztős összetevők adnak. Íze nemkülönben összetett, üdítő és kiadós, fantasztikusan kiforrott és élettel teli, egyszerre gabonás és gyümölcsös, mindemellett selymesen krémes. Igazi csemege, az egyik legjobb búzasör, amit valaha kóstoltam.

    Augustijn Grand Cru (9,0%): Szalmasárga színű főzet egy krémszerű habbal a tetején, mely ugyan nem tör az egekig, ám rendkívül stabil és hosszan tartó. Illata jellegzetes, kissé fanyar és enyhén szúrós, pezsgőhöz, almaborhoz hasonló. Íze az illatok által előirányzott módon kissé édeskésen, mézeskalácsos zamatokkal, enyhén alkoholosan indul, majd csatlakozik hozzá egy kellemesen savanykás jelleg egy csipetnyi almával gazdagítva, mely egy határozott, komlós végízben folytatódik, így adva egy rendkívül telt és igen hosszan megmaradó ízvilágot.

    Flying Dog Kujo (8,9%): Olajosan, sziruphoz hasonló módon csordogál a pohárba ez az éjfekete színű, fahéj árnyalatú, visszafogott habkoronával rendelkező főzet. Illatában fás, intenzíven pörkölt kávészemes aromák cikáznak egy enyhén borsos, fűszerpaprikás színezet kíséretében. Belekóstolva mintha egy csésze, éjszakára a szabadban felejtett kávét szürcsölgetnénk, ehhez ízének jellegzetességein túl olajos sűrűségű textúrája is kellő alapot szolgáltat. A kávészemek zamata olyannyira markáns ízvilágot kölcsönöz a főzetnek, hogy e tulajdonsága minden korty során dominál, a korábban kóstolt Mikkeller specialitáshoz képest így kissé talán markánsabb és mindenképpen vehemensebb, mely mondanivaló valószínűleg nem titkolt szándéka is volt a sörfőzőknek, az üveg címkéje legalábbis igen találó módon jellemzi a sör karakterét.

  • adster

    tag

    válasz looser #6205 üzenetére

    Hát, mit ne mondjak, én is közel állok hozzá, hogy kikiáltsam a legjobbnak az eddig kóstoltak közül, mert annyira különleges, de engem ezek az amcsi IPA-k, meg úgy általában a söreik teljesen lenyűgöznek.
    Kicsit talán több jelentőséget tulajdonítok az üvegek küllemének, mint kellene, de az biztos, hogy ehhez aztán értenek odaát. Míg nálunk a legmerészebb kivitelezés az, ha ráírják egy barna alapra Times New Roman félkövérrel, hogy "SÖR", odaát egy napszemüveges kutya rozmárt ábrázoló pólóban nyom egykezes fekvőtámaszt a címkén.
    És az igazán kellemes az, hogy a címketervezésnél nem áll meg a tudományuk...

  • adster

    tag

    válasz nincsisbéla #6199 üzenetére

    Sajnos a sörök királynője még nem volt meg, addig is ilyenekkel melegítek rá: :DDD

    Port Brewing Mongo IPA (8,5%): Fénysebességgel fejlődő és elmúlni nem akaró, meseszerű habbal érkezik a pohárba egy hasonlóan elképesztő illatrengeteget szabadítva fel a levegőben. Becsukott szemmel, csak az orrunkra hagyatkozva egészen más helyszínen találjuk magunkat: egy gyógynövényes réttel szegélyezett fenyőerdő közepén járunk, ahol az összképet fakitermelés rontja, a levegőben legalábbis frissen hullott forgács illata száll. Ezt a hangulatot egy darabig tovább élteti íze is, mely a hatást fokozandó csonthéjas trópusi gyümölcsök aromájával egészíti ki a képet és a megszokottnál kissé tovább időzhetünk ebben az idilli közegben, mígnem a komló egyszer csak szétrobban a szánkban és megvadítja az ízvilágot. Ez a folyamat minden egyes kortynál lezajlik és az utolsó mozzanat minden alkalommal ugyanakkorát szól. Igazi amerikai nagyágyú.

    Brewdog 5 a.m. Saint (5,0%): Pompázatos és nem mindennapi színben, sötét borostyán árnyalatban tündöklő főzet fakéreg, akác és gyanta, valamint fűszeres komló illatjegyeivel. Meghatározhatatlanul sokrétű ízvilága a komló markáns nyomvonala mentén halad, mely érezhetően összetett és dús, a gyümölcsös vonulat helyett azonban leginkább fás, kissé mogyorós színezetű. Szokatlan és rendkívül különleges ízvilággal rendelkező darab.

    Left Hand Milk Stout (5,2%): Villámgyorsan eltűnő habja alól édesen pörkölt, sűrített tejes aroma száll fel, mely egy kissé savanykás és karamelles, telt, malátás ízben folytatódik, a prímet azonban a stoutokra egyébként is jellemző, frissen fejt, mosdatlan tehéntejes aroma viszi, mely ebben az esetben magától értetődőnek tűnik.

    Samuel Smith's Nut Brown Ale (5,0%): Színe az elnevezése alapján nem okoz túlzottan nagy meglepetést, mogyoróbarna testére vastag habpaplan kerül. Illata némiképp visszafogott, akárcsak az íze, mely eleinte kissé fehérbor-szerű zamatokkal indít, majd előkerülnek az enyhén pörkölt, malátás jegyek is, valamint szinte önkéntelenül is mogyoró, dió aromáit véljük felfedezni benne, a címke által sugallt mandula megjelenéséhez azonban talán kissé nagyobb képzelőerő szükségeltetik. Egy nem túl harsány, viszont mindenképpen hangulatos és kellemes ízvilágú ale.

    Brewdog Hardcore IPA (9,2%): Sötét borostyán színe és bézs színű habja van, illata pedig még IPA viszonylatban mérve is lehengerlő. A komlótobozos, gyantás karakter egyfajta mézes, borókás jelleggel párosul, mindez rendkívüli teltséggel. Az ízei mélyek, szélesek és súlyosak, szétterjedő, szirupos állagú teste egy komlóból készült süteményhez szolgál desszertöntetként. Ezek az ízjegyek aztán meglehetősen hosszan nyúlnak el, mielőtt a komló támadásba lendülne. Ez azonban a legkevésbé sem villámcsapásként éri ízlelőbimbóinkat, az előzmények szépen megágyaznak a bekövetkező ízhatásnak. Fantasztikus darab.

    Mikkeller Beer Geek Breakfast (7,5%): Olajos, sűrű, koromfekete színű főzet, melyen egy sötét, bézs színű hab terpeszkedik. Nagyszerű aromái kétséget sem hagynak afelől, hogy egy nem mindennapi főzettel van dolgunk, bár sör mivolta felől éppenséggel nem az illata fog meggyőzni minket. A pörkölt gabonás alapok és az étcsokoládés, kakaóbabos aromák versenyeznek egy mindent lehengerlő, tejcukros, kávés illatáradattal, melyeknek egyenes következménye a szépen felépített, intenzív, de nem eltúlzott, élményszámba menő ízhatás. Nem lévén nagy kávéfogyasztó, csak sejteni vélem, hogy az egyik legfinomabb kávé és egy tökéletes stout házasságának lehetünk tanúi kóstolása során.

  • adster

    tag

    válasz koxx #6194 üzenetére

    :D Hétköznap nem szoktam, csak hétvégente gurítok le kettőt-hármat egy nap, de ez csak ilyen teszt jellegű sörkóstolgatás, ami az efféle különlegesebb darabokra vonatkozik.

    Ha kifejezetten inni megyünk este, akkor egy-két korsó után átállok a rövidekre. :DDD

    Apropó, sikerült eljutni végül a Beer Bier-be? :)

  • adster

    tag

    Anderson Valley Hop Ottin' IPA (7,0%): Narancslekvárhoz hasonló, borostyán színe sokat sejtető, vastag és tömött habja pedig mintha egyfajta filter funkcióját töltené be az illatáradat megzabolázása érdekében. Az IPA-műfaj sajátosságait felvonultató aromákkal bír, melyek között a fő csapásvonalat a mezei virágok és akácfa által közrefogott, leheletnyi füstösséggel átitatott gyantás illatjegyek képviselik. Ízét az előző elemek megtestesülését követően a komló kirobbanó erejű keserűsége határozza meg, mely elől nem menekülhet egy ízreceptorunk sem, és amelynek mennyiségét legtalálóbban az üveg címkéjén található összetevők listája érzékelteti: "...kizárólag a legfinomabb komló, árpamaláta, komló, élesztő, komló és eredeti boonville-i ásványvíz. És komló."

    Mc Chouffe (8,0%): Sötét vörösesbarna, közepesen testes főzet egy maláta alapú ízvilággal, melyből az alkohol is kidomborodik. Rendkívül könnyen fogyasztható, szájban tartva igen kellemes érzetet kelt. Kissé likőrös jellegű egy enyhe komlós árnyalattal, azonban a gabonás jelleg adja lényegi karakterét, mely által egyszersmind laktatóvá is válik a sör.

    Brewdog Rip Tide (8,0%): Illata némiképp visszafogottabb ízvilágot sejtet, mint amire számítani lehetett, s valóban, az ízek intenzitása véletlenül sem megy a könnyen fogyaszthatóság rovására. Fő jellegzetessége a kávés, tejes, pörkölt zamatok ízharmóniája a komló erőteljes háttértámogatásával. A mindent letaroló robusztus jelleg ez esetben tehát mérsékeltebben érvényesül, könnyedebb hangvétele miatt azonban talán az alacsonyabb befogadóképességgel bírók érdeklődésére is számot tarthat.

  • adster

    tag

    Svijanský Rytír Bitter (5,0%): Szivacsos szerkezetű habkoronája alól egy aranysárga, enyhén sötét tónusú, apró szemű buborékokkal tarkított test árasztja magából a természet aromáit: a frissen ásott zöldségek földdel borított gyökerének illata, enyhe fenyőgyanta és a komló határozott karaktere egyaránt jelen van. Selymes textúrája egy kellemesen malátás alapot rejt, mely a komló uralkodó jelenlétéhez képest nyújt némi ellensúlyt. Az enyhén édeskés, könnyed, gyümölcsös ízvilág felől igen lendületesen halad a markáns keserűség irányába, mely aztán hosszan elnyújtva gondoskodik a tartalmas utóízről.

    Straffe Hendrik Quadrupel (11,0%): Vörösesbarna színe és krémszerű, rövid életű habja van, mely egy pár milliméter vastagságú gyűrű formájában mindvégig megmarad a pohár falán. Telt és gazdag illatok tömkelegét fedezhetjük fel benne, aszalt gyümölcsök, szilva, narancs képei sejlenek fel, édeskés, süteményes fűszerek aromái áradnak belőle. Kellőképpen sokszínű ízvilágának alapvető jellemzője a likőrös, de ésszerű keretek között megmaradó, elegánsan édeskés, marcipános jelleg az alkohol hangsúlyos és melengető jelenlétével.

    Samuel Smith Taddy Porter (5,0%): Olajos, fekete színű főzet bézs színű habbal és egy tejeskávés, pörkölt és élesztős aromával, mely egy égetett cukros, karamellás, vaníliás színezetű ízben folytatódik, ahol a pörkölt malátás, határozottan élesztős jelleg és az intenzív, kávés zamatok teszik teljessé ezt az egyébként igen harmonikus, sallangmentes ízvilágot.

  • adster

    tag

    válasz NoLF #6184 üzenetére

    Hú, Sierra Nevada-t még nem ittam (mint ahogy Blue Moon-t sem egyébként :) ). Jó volt?

    Egyszer lett volna alkalmam egy Celebration Ale-re szert tenni tavaly, de 2011. októberében járt le a szavatossága az összes üvegnek a boltban, aznap pedig már javában decemberben jártunk. Valószínű egyébként, hogy a világon semmi baja nem lett volna. :(

  • adster

    tag

    válasz koxx #6178 üzenetére

    A Samuel Adams onnan van, de ahogy valahol olvastam, csapon kb. 3 fajta, üvegesből pedig egyedül a Samu volt, ami máshol nincs, a többi pedig jóval drágább, mint máshol.

    Az viszont bőven megérte, k*rva jó sör, csak ajánlani tudom!

  • adster

    tag

    Angolszász napot tartottam:

    Samuel Adams Boston Lager (4,7%): Borostyán színben pompázó ital egy önálló életet élő, csontszínű habkoronával a tetején. Illata fenyő és fanyar déli gyümölcsök kombinációjával kényezteti orrunkat azt a kétes érzetet keltve bennünk, hogy egy IPA-val sikerült összeakadnunk, íze pedig majdhogynem csak megerősít minket ebbéli hitünkben. A gyantás jegyek és az édeskés, enyhén citrusos ízhatás ugyanis az első, mely fogad bennünket, megnyitva az utat egy lágy, malátás jelleg felé, amely egy jól kihegyezett komlós utóízben végződik. Összetett, változatos, igazán karakteres ízeket felvonultató, különlegesen sokrétű főzet.

    Brewdog Punk IPA (5,6%): Világos, enyhe rezes beütésű színben hagyja el üvegét egy elképesztő illatfelhőt árasztva magából: fenyőgyanta keveredik egy virágos, leginkább szegfűre hasonlító aromával, valamint némi grapefruit héj, egy kevés gyógynövény, illetve mentolos feketeribizli adta kavalkáddal. Ezek az illatjegyek aztán tökéletesen formálódnak át ízekké, kezdetben szinte követhetetlen gazdagságban. Idővel egyre behatárolhatóbbá válik a sör karaktere és a keserű íz viszonylag rövid, ámde határozott lefolyása is egyre hangsúlyosabb lesz, sokoldalúságát azonban mindvégig megőrzi.

    Samuel Smith Imperial Stout (7,0%): Koromfekete, átlátszatlan színű főzet, mely lebilincselő aromával bír: a könnyed, leginkább meggyhez, cseresznyéhez hasonlító édesség felől fokozatosan közelít a kakaós, forró csokis, majd kávés, pörkölt illatok felé. Ezt követően egy élénk, kissé savanykás, de határozott pörkölt malátás karakterrel megtámogatott zamattal találkozhatunk egy édes, kávés beütéssel, valamint az alkohol szájmelengető jelenlétével gazdagítva, mely sajátosságok elegánsan, mégis kellően intenzíven állnak össze egy kerek egésszé.

  • adster

    tag

    válasz NoLF #6153 üzenetére

    És mire gondoltál, NoLF? Tudsz esetleg jó helyeket? Mert én igazából végigböngésztem már jó pár webshopot, bár Angliában így elsőre a beersofeurope.co.uk ugrik be, ami szintén csak Angliában szállít.

    Körülbelül mennyibe kerülne szerinted a csomagküldési költség, ha te adnád fel, mennyit lehetne egyáltalán feladni és hogyan bonyolíthatnánk a fizetést? :B

  • adster

    tag

    válasz (ÉN)közPONT #6150 üzenetére

    Ahogy en tapasztaltam, egyaltalan nem egyszeru a dolog. Ha az ember rabukkan egy-ket kulonleges darabokat felvonultato webshopra, rogton azzal kell szembesulnie, h Magyarorszag kivul esik a lehetseges szallitasi cimek koren.

    Ahol esetleg megoldhato, azok altalaban belga soroket arusito helyek es igazabol minel tobbet rendelsz, annal nagyobb koltsegekkel kell szamolni (nem akarok hulyeseget mondani, de egy-ket ilyen helyen pl. 15-20 uvegre vetitve olyan 40-50 Euro lett volna a szallitas es nem tudom, h ez minden koltseget magaban foglalt-e).

    Raakadtam mar viszont par igazan kulonleges, amerikai, angol, skot, stb. soroket is kinalo honlapra (egy ir es egy nemet ceg szemelyeben), akiknel a magyarorszagi szallitas lehetosege felol erdeklodtem: az elobbi megkert, h irjam meg, hany darabra gondoltam es kalkulal egyet, utana pedig szimplan nem jelzett vissza; a masik valaszra sem meltatott. Szoval nem olyan konnyu ez...

  • adster

    tag

    válasz (ÉN)közPONT #6143 üzenetére

    Nah, valamikor majd én is veszek már Valentins-t, bár addigra szerintem már összehozok valami szállítmányt eddig nem kóstolt darabokból is. :)

  • adster

    tag

    válasz (ÉN)közPONT #6141 üzenetére

    Na ez szuper, amit mondasz, mert ha jól emlékszem én is pont olyan kaja után éreztem igazán. A kamionos dolog is biztosan úgy van egyébként, az ilyen hipermarketekben is megtalálható import sörök általában dobozosak.

  • adster

    tag

    válasz (ÉN)közPONT #6137 üzenetére

    Hát igen, ez a Pittinger valóban nem valami vadállat...általában mindegyik sörről szeretnék írni valami pozitív tulajdonságot is, már csak az irántuk érzett tisztelet miatt is :DDD A Pittingerrel kapcsolatban ennyire futotta.

    A Valentins-t én is szeretem, nyáron sokszor ittam is, jó párszor 200 Ft-ért hozzá lehetett jutni a Tescoban.
    Főleg a világos verziónál, ha egy bizonyos típusú étel után ittam, valóságos vaníliás ízáradat fogadott. Utána is sokszor kergettem még azt az érzést, de nem mindig jött elő annyira intenzíven. Nyáron a 40 fokban, egy egész napos horgászat után szénné égve fogyasztva mennyei ízeket tudott produkálni, kicsit jobban behűtve.
    Bár a képen szereplő üveges verzióval sajnos még nem találkoztam.

  • adster

    tag

    Budweiser Budvar Imported Dark Lager (4,7%): Sötétbarna színű teste fölé egy tömött habkorona fejlődik, melynek utóélete egy ujjnyi vastag réteg formájában viszonylag tartós is marad. Aromája malátás, kissé zárkózott, idővel egyértelműbbé válik. Enyhén vizes állagú, pörkölt malátás, kávés ízvilág jelentkezik egy komlós háttérízzel kiegészülve. Az enyhén édeskés benyomás egy stout-jellegű zamatból adódik, melyhez némi tejszerű aroma párosul. Voltaképpen azok közé a sörök közé tartozik, amelyeknél a könnyebb elérhetőség nem feltétlenül jár együtt alacsonyabb minőséggel.

    Dreher Bak (7,3%): Vörösesbarna színe egy sokat sejtető, pörkölt malátás aromát rejt magában, mely nagyjából behatárolja a várható ízvilágot is. Közepesen testes sör egy kellemesen édeskés köntösbe burkolva, melyben az alapokat egy pörkölt, finoman ízesített kávés karakter jelenti egy határozott komlós kísérettel zárva, az alkohol kissé magasabb százalékban megtalálható jelenléte pedig szintén a pozitív összhatás kialakításában játszik nem elhanyagolható szerepet. Klasszikusan finom, könnyedén fogyasztható sör.

    Borsodi Borostyán (5,2%): Külső megjelenésének leírására elnevezése szolgál: kellemes, borostyán árnyalatú színben kerül a pohárba, melyhez egy egészen határozott, piszkosfehér habkorona csatlakozik. Illata meglehetősen semleges és kezdetben ízét sem nevezném átütő erejűnek. Igazából később sem válik azzá, viszont idővel mindkettőt áthatja egy enyhe malátás aroma, idővel pedig megcsillant némi karamelles édességet is, azonban igazán telt karakterrel egyik ízjegy sem párosul.

  • adster

    tag

    Erdinger Weissbier (5,3%): Világos, enyhén átlátszó színe van, habja könnyed és viszonylag hamar összeesik. Telt aromájú, élesztős és kissé édeskés, akárcsak az íze, mely egyébként a búzasörök alapvető jellegzetességeit hordozza magán. Selymesen csúszik, rendkívül gyorsan itatja magát, ehhez hozzájárul nagyszerűen eltalált szénsavtartalma is egy könnyed, komlós végízzel kiegészülve.

    Hoegaarden Wit-Blanche (4,9%): Meglehetősen fakó, citromlé színű főzet szerény méretű habbal a tetején, mely amilyen gyorsan képződött, olyan hamar el is tűnt. Aromája kissé komlós, fűszeres, íze kezdetben kissé homogén, majd egyre határozottabban különülnek el az egyes ízjegyek. Élénk jellege miatt kissé éles benyomást keltve korianderes, citrusos, enyhén csípős zamatok kezdenek kibontakozni, melyek mögött egy meglehetősen vékony test húzódik, leginkább frissítő, élénkítő hatást váltva ki kortyolása során. A búzasöröknek tehát azt a típusát adja, melyben elsősorban a sör szomjoltó tulajdonsága érvényesül, mindez természetesen prémium minőségben.

    Pittinger Märzen Premium Export (5,2%): Illata alapján szinte semmit sem sejthetünk meg ízét illetően, ez lényegében a későbbiek során sem változik meg jelentősen. Íze elsőre semleges, majd leginkább malátássá válik utóízében is, a komló csak beköszönés szintjén van jelen, ha meg is mutatja magát, meglehetősen visszafogottan teszi azt. Tulajdonképpen lankadatlan élénksége és a maláta édes íze adja lényegét e sörnek.

  • adster

    tag

    Mostanában kicsit kommerszebb sörökhöz tudok hozzájutni, ezek közül kettőt teszteltem le a minap.

    Amikor egymás után toltam befelé a különféle speckó főzeteket, melyek közül néhány vagy alkoholfokban, vagy ízben feszegette a sör határait, néha pihenésképpen szívesen legurítottam volna valami kellemesen unalmas darabot, csak úgy relaxációképpen.
    Hát most úgy vagyok vele, hogy ismét szívesen ráijesztenék már az ízlelőbimbóimra, lassan ideje lesz beszerezni néhány komolyabb sörbetet. :)

    Addig is:

    Löwenweisse: (5,2%) Mézszínű, szűretlen búzasör élénk, kemény habbal és kezdetben inkább gyümölcsös, majd gabonás és kissé vaníliás, tejszínes aromával. Ízvilága nemkülönben megnyerő: a selymes és krémes állagú testet gabonás és élesztős, tökéletesen telt, gömbölyded ízjegyek építik fel, melyhez egy meglehetősen enyhe, ám a sör karakteréhez szinte ideális szénsavtartalom párosul, így szinte minden korty laktatóan hat. Igazán hangulatos és kiegyensúlyozott darab.

    Edelweiss Hefetrüb: (5,5%) Halványsárga színű, opálos búzasör, melynek hamar elmúló lágy, krémszerű habja van és intenzív, élesztős illata. Az első kortyok határozott szénsavasságról tesznek tanúbizonyságot, kissé éles, enyhén csípős hatást kiváltva. Élénkebb jellege mellett enyhe citrusossága miatt is ideális szomjoltóként funkcionál, de azok is megtalálhatják benne számításaikat, akik az ízekre is szeretnek koncentrálni. Ehhez nagyszerű alapot szolgáltat az élesztős, malátás, kissé fűszeres jelleg, melyek megadják a sör határozott karakterét.

  • adster

    tag

    Staropramen Ležák (5,0%): Sötétebb aranyszínű, komló aromájú főzet, melynek selymes és lágy textúrája van és telt íze a komló határozott, ám nem túl erőteljes karakterével. Könnyedebb karakterű, de kellemes ízvilágú darab.

    Leffe Bruin (6,5%): Sötétbarna színű teste fény felé tartva rubinvörös árnyalatot csillant meg, erre telepszik rá krémszerű habja, mely viszonylag hamar elmúlik. Illata gazdag és összetett, a hőmérséklet emelkedésével változik egy jellegzetes, rágógumis és üde gyümölcsös irányból egy tompább, karamelles, aszalt gyümölcsös jelleg felé. Íze szintén karamell, kávé karakterét vegyíti az érett gyümölcsök, mazsola és némi tejszín zamatával, mely ízkavalkád idővel egyre összeszedettebbé válik. Ezt az édeskés karaktert egyébként remekül ellensúlyozza egy csipetnyi bors és leheletnyi komló éle a végízében. Csakúgy, mint a világos változata, e típus összhatása sem marad el túlságosan a drágább belga darabok nyújtotta ízélménytől, így ezért az árért mindenképpen kitűnő vételnek számít.

  • adster

    tag

    Pilsner Urquell (4,4%): Aromája már akkor érzékelhető ennek a gyönyörűen tiszta, aranyszínű sörnek, amikor a kupak még épp' csak megmozdul az üveg nyakán a felnyitás előtt: már ekkor árasztja magából azt az erőteljes komlós illatot, mely idővel maga mellé enged egy kevés élesztősséget is, így kölcsönözve egy tökéletesen telt jelleget a sörnek. Íze nemkülönben kifinomult: nagyszerűen vegyíti a lágy, édeskés és élesztős zamatokat a komló határozott karakterével, mely utóbbi hosszan tartó utóízt hagy maga után, elnyújtva ezzel az ízlelés folyamatát. Az egyik legmarkánsabb és legkarakteresebb sör, amit valaha kóstoltam, mely hatalmas alkoholfokok nélkül is igazán tekintélyt parancsoló tud lenni és bár természetesen nem ez volt az első találkozásunk, mégis mindig levesz a lábamról az a kiforrottság és harmónia, mely árad belőle. Igazi örökbecsű darab.

    Leffe Blond (6,6%): A Pilsner Urquell után legmeghatározóbb tulajdonságát édeskés ízében véljük felfedezni, melynek előzménye egy jellegzetes élesztős illat némi gyümölcs, egy enyhe körtés aromával. Nagyszerű, telt íz jellemzi, minden kortya élvezet. A hőmérséklet emelkedésével egyre inkább kibontakoznak a zamatai, egyre teltebbek lesznek az ízjegyek, melyek között némi odafigyeléssel felfedezhető egy halvány kukoricás karakter, összességében azonban egy rendkívül harmonikus darabról van szó, mely a minőségi sörfogyasztás egyik igen kielégítő eszköze.

    Barbar (8,0%): Világos színű főzet, mely igencsak élénk és fűszeres aromájú, a leginkább hangsúlyosan a korianderes íz emelkedik ki, mindemellett természetesen egy könnyed édességet is magában hordoz. Összetett ízvilággal rendelkező sör, különösen hőfokának emelkedésével fedi fel nagyszerű karakterét.

  • adster

    tag

    Csak hogy némi sörről is legyen már szó: :)

    Murphy's Irish Red (5,0%): Nevéhez hűen vöröses színárnyalattal rendelkező főzet, melynek némiképp visszafogott az illata, íze hasonlóképpen, anélkül azonban, hogy hiányérzetünk lenne. Megtalálható benne ugyanis a főbb összetevők mindegyike: érezhetjük a kellemesen pörkölt malátás alapot, a háttérből némi komló aromájával megtámogatva, de éppen csak annyira, hogy egyikük se legyen túlságosan hangsúlyos, vagy előrenyomuló. Egyszerű, mégis ízletes darab.

  • adster

    tag

    Fuller's Golden Pride (8,5%): Intenzív illata pörkölt maláta és karamell aromáját ontja magából, érezzük rajta, hogy nem egy könnyed darabról van szó. Belekortyolva egy rendkívül telt, egész szájat betöltő ízélményt produkál, melyben az illatában megfigyelhető pörkölt, karamellás jegyeken kívül az erősebb imperial stoutokra jellemző zelleres, fás karakter is érvényesül. Erőteljes, testes és igazán különleges darab.

    Belhaven Scottish Stout (7,0%): Illata keveset árul el magáról, annál nagyobb várakozással tekintünk a kóstolás felé. A már megszokott, pörkölt malátás jelleg természetesen alapjait adja a főzetnek, azonban a jellegzetes, robusztus ízvilág ez esetben nem annyira erőteljes és kissé nagyobb teret enged olyan jellemvonásoknak is, mint a halvány füstösség és egy enyhén krémes, tejes zamat nyújtotta karakter. Egy könnyedén fogyasztható, mégis telt ízekkel rendelkező főzet.

    Kasteel Donker (11,0%): Illata alapján nem is sejtenénk, mennyire édeskés, desszertszerű főzettel állunk szemben, belekóstolva azonban legmeghatározóbb tulajdonságának tekinthetjük ezt a kandiscukros ízvilágot, mely tulajdonképpen felülír bármilyen mellékízt és a továbbiakban nem is igen sikerül elvonatkoztatnunk tőle. Egy igen intenzív, testes főzet, melynek még az igen tekintélyes mértékű alkoholtartalmát is leplezi ez a szirupos jelleg. Elsősorban édesszájúaknak ajánlanám.

  • adster

    tag

    válasz jookomak #6074 üzenetére

    Nem tudom, szerintem igen. Egyébként az idejét sem tudom már, hogy mikor ittam utoljára Stellát...és az sem volt olyan gyakori, szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hány darabot fogyasztottam életemben.

  • adster

    tag

    Achel Bruin (8,0%): Felnyitásakor elképesztő rágógumis illatokkal fogad, mely később egy likőrös édességbe hajlik némi aszalt gyümölcs és egy kevés banán aromájával kiegészülve. Meglehetősen intenzív illatok ahhoz, hogy biztosra vehessük: egy igazi csemegével van dolgunk. Kellően élénk, mégis krémes textúrájú, likőrszerű zamatát pedig nagyszerűen teljesíti ki a végízében tapasztalható markáns kesernyésség, ezzel is karakteresebbé téve ezt a remekbe szabott főzetet.

    Gulden Draak (10,5%): Az egyik legelső belga sör, amit életemben kóstoltam és azóta is igen különleges élményt jelent fogyasztása. Illata kezdetben visszafogott, idővel azonban egyre inkább kitárulkozik és felfedi élesztős, édeskés, gyümölcsös karakterét. Ízében ugyancsak visszaköszönnek ezek a zamatok, az első találkozás alkalmával szinte kirobbanó volt az az ízélmény, amit az aszalt szilva, mazsola és alkoholban fürdőző egyéb gyümölcsök minden alkalommal lebilincselő élményt nyújtó hatása eredményez. Egy igazi klasszikus.

  • adster

    tag

    Persha Chorne (6,8%): Sötétbarna színe és igen gyorsan múló habja van. Állaga kissé híg és vizes, édeskés aromájú és egy vékony keserűség érezhető utóízében. Végíze némileg alkoholos érzetet kelt annak ellenére, hogy nem túl magas az alkoholfoka: az alkohol elrejtése tehát kevéssé sikerült és az ízek sem simulnak össze teljes mértékben. Összességében azonban nem olyan rossz, bár a porter jelleget kissé talán erőltetettnek érzem.

    Stella Artois (0,75 l) (5,0%): Jellegzetes komlós aromája van és enyhén malátás íze, melyet egy rövid lefolyású komlós végíz követ, mindez egy kissé híg, ámde kellően élvezhető, lágy karakterbe burkolva. Az idő múlásával némi élesztősség körvonalai kezdenek kirajzolódni, némiképp kerekebbé téve a könnyed ízvilágot.

  • adster

    tag

    Asahi Super Dry (5,0%): Világos, aranyszínű sör, mely erősen komlóaromájú és a nevében szereplő jelzőt le sem tagadhatná: valóban különösen száraz. Kissé híg és vizes állagú, azonban ideális választás lehet, ha az ember egy könnyed darabbal szeretne áldozni a sörözés oltárán anélkül, hogy különösebb mondanivalót kezdene el keresgetni annak kortyolgatása során. Bemelegítésnek tökéletes.

    Grimbergen Optimo Bruno (10,0%): Az első megnyilvánulása egy rágógumis, tutti-fruttis illatfelhő kiárasztásának formájában történik, mely a palack felnyitásakor varázsolja el szaglószervünket. Ezek alapján nem kockáztatunk túl sokat, ha valamiféle édeskés zamat fogadására készülünk fel. Ez a fajta édesség azonban remekül lekerekített és természetes, feldolgozatlan összetevők aromáját idézi, cseppet sem tűnik erőltetettnek, vagy eltúlzottnak. Könnyedén odaképzelhető a vanília, mazsola, aszalt, illetve alkoholban érlelt déli gyümölcsök jelenléte, igazi csemegeként fogyasztható tehát.

    Young's Double Chocolate Stout (5,1%): Sejtelmes, nem túl árulkodó illattal rukkol elő felnyitáskor, mélyfekete színe pedig csak tovább ösztönzi elképzeléseinket ízét illetően. Minden várakozást felülmúlóan egyedi, étcsokoládés, kávés, kakaóbabos, selymesen krémes zamatokkal kecsegtet, melyet egy igazi stout-os karakter támogat meg. Minden kortyot ugyanolyan lelkesedéssel vár az ember, remélve, hogy a kezdeti varázslat hosszan kitart. Fantasztikusan eltalált kombinációja csokoládénak és sörnek, minden ízében remekmű.

    Great Divide Yeti (9,5%): Nehéz fekete, olajszerű teste fölött barna habot produkálva komótosan épül fel sörünk, mely első ránézésre is igen masszívnak tűnik, illata pedig semmi kétséget nem hagy efelől. Intenzív, kávés, étcsokoládés, erősen pörkölt, földes aroma fogad minket egy vaskos köteg komlóval, valamint egy hangsúlyos gyógynövényes karakterrel megtámogatva. Mindezek összessége könyörtelenül sújt le gyanútlan fogyasztójára az első kortynál, egy rendkívül zömök, mégis viszonylag könnyen befogadható ízhatást produkálva. Ezt az erőteljes és megzabolázhatatlan karaktert remekül ellensúlyozza az a karamellás, keserű csokoládés, medvecukros jelleg, mely körülöleli a kortyokat, hogy aztán a komló ereje hosszú percekre belevésse a névjegyét pályaszakaszaiba. Egy igazi amerikai nehézfiú.

  • adster

    tag

    válasz (ÉN)közPONT #6057 üzenetére

    A Sörspecialistánál vettem a Kacsa utcában egy pesti kiruccanás alkalmával, az ára olyan 800 Ft körül volt.

    Nem egy gyenge darab tényleg, mint ahogy az ezt megelőző 3 sem volt az, úgyhogy az este végére már erősen csilingeltem.... :))

  • adster

    tag

    Végre ismét alkalmam nyílt egy kis tesztelésre :) :

    Westmalle Tripel (9,5%): Világos színű főzet erőteljes komlós, kissé gyantás illattal, melyekhez aztán csatlakozik egy élesztős, gabonás jellegzetesség. Kóstolása után elégedetten nyugtázzuk, hogy ez a főzet a belga tripelek minden jóságát felvonultatja, a megszokottnál azonban némileg intenzívebb formában. Ízvilágában a keserédesség mesterien eltalált harmóniája a meghatározó a komló és egy kevés banános-vaníliás zamat formájában. A kategória egyik legnagyobb királya.

    Chimay Bleue (9,0%): Illata szinte előrevetíti, hogy nem fogunk csalódni benne: édeskés, élesztős aroma bontakozik ki, teret engedve némi aszalt gyümölcsös, datolyás jellegnek. Keserédes keretben pörkölt ízjegyek rajzolódnak ki vaníliás, dohányos karakterrel gazdagítva az összképet. Tulajdonképpen útjának minden egyes szakában előad magából valami különlegeset, alig győzzük befogadni az impulzusokat. Változatos ízvilágú, igazán különleges főzet, mely valóban nem érdemtelenül foglal el előkelő helyet a kategória képviselői között.

    Samuel Smith Oatmeal Stout (5,0%): Tömör és világos bézs színű habja rátelepszik a sötét főzetre, melyből intenzív, pörkölt gabonás illat árad némi vaníliás beütéssel. Ez a visszafogott, süteményes édesség ízében is megjelenik és kiegészül egyfajta égetett cukros, karamellás jelleggel, mely mintegy ellensúlyként szolgál az erőteljes, stoutos karakterhez.

    Schneider Aventinus Weizen Eisbock (12,0%): Olajos testtel csordogál a pohárba az est utolsó versenyzője, mely később aztán borszerű lenyomatot hagy a pohár falán. Habja nem sok van, illata annál inkább: a masszív alkohol elrejtőzésére természetesen esély sincs, azonban a túlérett trópusi gyümölcsök jegyeit is magában hordozza, valamint egy különleges aromát is, melyet leginkább egy cukrozott paradicsomlé keltette illathoz tudnék hasonlítani és amellyel korábban a Verboden Vrucht kóstolása során már találkoztam. Íze legalább ennyire gazdag és változatos, intenzív sör, melyben az alkoholos alapot egy erőteljes gyümölcságy fedi, már-már likőrszerű benyomást keltve ízlelőjében. Nem egy mindennapi darab ez sem.

  • adster

    tag

    válasz jookomak #6029 üzenetére

    Hát, ha a Gulden Draak-ot édesnek találod, akkor messziről kerüld el például a La Cré Tonnerre-t, a Corsendonk Rousse-t, a Primátor Double-ről természetesen nem is beszélve, csak hogy az itthon kapható sörök közül néhányat említsek.

    Való igaz, hogy kissé édes, de pont abban a mennyiségben és formában, ami még lehengerlővé, de mégis elegánssá tud tenni egy sört.

    Az előbbi daraboknál valószínűleg már te is inkább azt állapítanád meg, hogy már-már a nyomasztó felé hajlik az a sziruposság...

    Úgyhogy a Gulden Draak-imádók táborához én is hozzátartozom, tervezem is, hogy letesztelem majd újra, mert már rég' ittam.

  • adster

    tag

    válasz looser #6021 üzenetére

    Szép kis társaság :)

    A múltkor én is rendeltem egy ilyen Robert Burns Ale-t, de sajnos nem volt éppen. Tök jól néz ki. :)

  • adster

    tag

    Chimay Blanche Tripel (8,0%): Habja dús és tömött, illata pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy hibátlan darabbal állunk szemben. Elsőként egy vajas, tejszínes aroma bontakozik ki, melyhez hamarosan csatlakozik egy élesztős, gabonás zamat egy leheletnyi vaníliával megspékelve, végül pedig a komló szinte menetrendszerű felbukkanása és igencsak hosszas utóíze zárja le a sort. Egyszerre szomjoltó és laktató, remekbe szabott főzet.

    St. Bernardus Abt 12 (10,5%): Mélyvörös színű, pörkölt aromájú főzet intenzív ízjegyekkel, melyek tökéletesen kerek kompozíciót nyújtanak a maláta pörköltségével, az édeskés, kissé vaníliás aromával és a komló jól érvényesülő, határozott jellegével. Az alkohol remekül beleolvad az ízvilágba. Azt hozza, amit várunk, de azt rendkívül magabiztosan, a tökéletesség benyomását keltve.

    Robinson’s Old Tom Chocolate Ale (6,0%): Vörösesbarna színe van és rendkívüli illata, melybe belesimul egy kakaós, tejcukros aroma, mintegy előre megédesítve az utat az ízleléshez. Belekóstolva rafinált ízélményben lehet részünk: a kezdeti élénk, malátás és pirított aroma a végízben fordul át egy tejcsokoládés, vaníliás és mazsolás, desszertszerű ízvilágba, melyet aztán markáns keserűség kísér végig utóízében. Mindenféle túlzásoktól mentes, ritka különleges ízélményt nyújtó sör.

    Guinness Foreign Extra Stout (7,5%): Intenzív, pörkölt aroma lengi körül e mélyfekete színű főzetet, melynek ízében felfedezhetők a Guinness Draught-tal való rokonság szálai azzal a cseppet sem kárára váló eltéréssel, amit a komló rendkívül határozottan érvényesülő karaktere, az alkohol nagyobb százalékban megtalálható jelenléte és némi tejes, édeskés zamat okozta különbség nyújt. Azoknak, akik a Guinness-ben nem találták meg számításaikat, mindenképpen érdemes kipróbálniuk.

  • adster

    tag

    válasz (ÉN)közPONT #6016 üzenetére

    Igen, olyan savanyú, de nem abban a kellemes formában, ami némely sörnek még jól is állhat, kissé fanyarabb, vagy nem is tudom...

  • adster

    tag

    válasz koxx #6013 üzenetére

    Igen, a Chimay-ről nekem is az volt a véleményem, hogy egy remekül összerakott sör, de olyan rettentő különleges ízélményt nem nyújtott.
    A Guinness pedig nem az a sörözgetéshez való sör, de egyszer-egyszer legurítani egyet nem rossz, meg van egy hangulata.

  • adster

    tag

    válasz (ÉN)közPONT #6014 üzenetére

    Az a helyzet, hogy számomra valóban egyedi volt, viszont sajnos nem biztos, hogy a szó előnyös értelmében.

    Volt benne valami olyasmi íz, ami mintha ingerelte volna a garatomat. Elsőre zamatossága volt figyelemreméltó, viszont arra a célra, amire szerettem volna, talán kevésbé tudtam felhasználni. Kellemes szomjoltó gyanánt ugyanis nem igazán tudott funkcionálni, egyrészt mivel hiányoltam belőle a szénsavasságot, másrészt ez az említett érdekes íz idővel egyre zavaróbb lett.

    Elvenni a kedvét azonban senkinek nem szerettem volna, mert azért egyáltalán nem rossz sör.

  • adster

    tag

    Oberdorfer Weissbier (4,9%): Dús, ám gyorsan elillanó habbal és komlós aromával rendelkezik. Világos színű főzet, mely zamatos, azonban a legkevésbé sem élénk, annál inkább élesztős ízvilágú és kissé vizes állagú. Összességében egy egészen egyedi karakterrel rendelkező főzetről van szó.

    Chimay Rouge (7,0%): Vöröses, meggybefőttet idéző színű főzet vastag, sűrű habbal. Illata meglehetősen visszafogott, az idő múlásával sem válik túlságosan részletgazdaggá, mintha összetettsége nem engedné egyik elemnek sem, hogy túlságosan hivalkodó legyen. Némi pörkölt maláta és egy kevés komló azonban érezhető illatában, melyek határozottan jelennek meg lekerekített, gömbölyded ízjegyei között némi édeskés, vaníliás aromával és zárásképpen egy réteg komló kesernyéjével kiegészülve. Harmonikus trappista ale.

    Eku 28 (11,0%): Gyönyörű színben pompázó ital likőrösen édeskés, gyümölcsös aromával és hasonlóan változatos zamatokkal, melyeket remekül egészít ki a komló adta markáns végíz, valamint az alkohol jelenlétéről sem nehéz tudomást szereznünk, csípőssége még inkább felpezsdíti az amúgy sem egyhangú ízvilágot.

    Guinness Draught (dobozos) (4,2%): Elsőként a dobozos változatával hozott össze a jószerencse és bár általában némi előítélettel közelítek a dobozos kiszerelések felé, ennél a típusnál ezt korántsem értékeltem negatívumként. Hamarosan el is feledtem ilyen irányú gondolataimat, ugyanis a sör szépen lassan a pohárba került. Mikor elkészült a remekmű, az eredmény teljesen lenyűgözött. Krémes, cappucino-szerű habja annyira szép látványt nyújt, hogy rajzolni sem lehetne szebbet. Legszívesebben kezet ráztam volna a kis nitrogéngolyóval. Pörkölt, kávés aromájú, kissé vizes állagú, de rendkívül karakteres sör, enyhe édeskés beütéssel. Az ettől eltérő ízvilághoz szokott sörfogyasztók számára talán különösnek tűnik, mint ahogyan én sem éreztem teljesen a magaménak ezt az ízvilágot, bár selymessége kellemes, megjelenése pedig annyira magával ragadó, hogy bármikor képes lennék fogyasztani már csak azért is, hogy közben gyönyörködhessek benne.

    Guinness Draught (üveges) (4,2%): Az üveges változat esetében maradéktalanul teljesülnek a korábban leírtak azzal az árnyalatnyi különbséggel, ami a csapolórendszer hiánya okozta hab állagának eltéréséből adódik.

  • adster

    tag

    Ezek a rossz arcú darabok voltak még mostanában:

    Flying Dog Raging Bitch (8,3%): Borostyán színe elképesztő illatokat takar: gyantás, citrusos, ananászos és még egy tucat egyéb, könnyen odaképzelhető illattal operál. Ízében is legalább ennyire összetett, üde és gyümölcsös. Feltűnik némi bodzavirág is, majd becsörtet a komló és végigszántja maga után az utat, hosszú percekre éreztetve jelenlétét mindenhol, amerre járt. A kezdeti könnyedségét remekül ellensúlyozza és egy markáns keretbe ágyazza karakteressége és vadsága, igazi remekmű.

    Harviestoun Ola Dubh 18 Special Reserve (8,0%): Olajos testű, sűrű főzet rendkívül komplex, édeskés, diós, füstös aromával, melyből minden további nélkül kiérezhetünk egy olyan tölgyfahordó biztosította karaktert is, melyben korábban 18 évig whisky-t érleltek. Íze legalább ennyire összetett, konyakmeggy édessége, dió és rum aromája burkolózik egy füstös köntösbe, mely hosszas utóízt biztosít. Nem mindennapi csemege ez sem.

    Brewdog Tokyo* (18,0%): Olajos állagú és egészen mély, fekete színű főzet, mely fény felé tartva csillant csak meg egy enyhe, bíboros árnyalatot. Igazán szigorú, masszív illat csapja meg orrunkat, melyben fás, fanyar, gyógynövényes és édeskés, égetett cukros aromák keverednek. Először egy tömény és szirupos, édes, kávés zamat fogad minket, melyhez gyorsan csatlakozik egy gyógynövényes, keserűlikőrszerű érzet és az alkohol kirobbanó erejű megjelenése, melengető hatása egy nagy adag komlós kesernyével karöltve, hosszan elnyújtott utóízt produkálva. Az a 18% alkohol nem marad észrevétlen, lassanként kortyolgatva érdemes megbirkózni vele, hatalmas ereje van. Markáns és egészen egyedi darab, a sör határai feszegetésének egy belépő szintű mintapéldánya.

  • adster

    tag

    válasz koxx #6003 üzenetére

    Igen, tényleg nem semmi egyik sem, bár hozzám a La Trappe közelebb áll. A Rochefort is szuper, a magas pontszáma is minden bizonnyal erről tanúskodik, de egy Abbaye des Rocs után már kissé súlyosnak tűnik az édessége. Legközelebb másféle párosításban próbálnám. A La Trappe könnyedebb és zavarba ejtően ízgazdag, nem az a nehézfiú, mint a 10-es.

    De ha már a kifinomultságnál járunk, ez a Heather Ales Alba Scots Pine engem teljesen lenyűgözött.

    A család többi tagját is szívesen megkóstolnám...

  • adster

    tag

    Flying Dog Snake Dog IPA (7,1%): Borostyán színnel és világos, bézs színű habbal hömpölyög a pohárba fenyő illatot árasztva magából. Ez a gyantás, fás hangulat az ízlelés során is megmarad egészen addig, míg a komló meg nem mutatja markáns karakterét. Nagy robajjal közelít, aztán szépen elterül a szánkban és ezt követően meg is telepszik a nyelvünk és garatunk biztosította szálláshelyen, a háttérben enyhe karamellás zamatokkal kiegészülve. Egyszerre lágy és kemény, elegáns és karakteres ízvilág.

    Abbaye Des Rocs Brune (9,0%): A háromszoros erjesztés utolsó lépcsőfokának tekinthető palackban történő továbberjedés hatására igencsak óvatosan kell eljárnunk felnyitása során, a habja sietve próbál meg távozni az üvegből. Az élesztőtől kissé zavaros főzet erős édességet sejtet, mely be is igazolódik, azonban kellőképpen lekerekített ahhoz, hogy benne az édes íz bizonyos változatait felfedezhessük. Igen intenzíven hajaz a diós sütemények ízére - mintha zserbót iszogatnánk -, valamint a kávé zamata is megjelenik benne, mégpedig az elkészített és édesszájú fogyasztója által ízesített kávéé. Összességében talán egy kicsit túl tömör, de mindenképpen érdekes és különleges darab.

    Trappistes Rochefort 10 (11,3%): Sötét gesztenyebarna, feketébe hajló színű főzet, melyről illata alapján - kezdetben legalábbis - a megszokott jellegzetességeken kívül nem sok mindent tudunk megállapítani, az azonban érzékelhető, hogy édeskés ízre felkészülhetünk. Ez valóban így is történik, 8-as számú testvéréhez képest mindenképpen édesebb. Súlyosan testes sörhöz van szerencsénk, melyben felfedezhető némi rumba mártott dió aromája, valamint kávés csokoládé íze és vörösbor zamata. Édessége az idő múlásával azonban nem lesz egyre nyomasztóbb, kellemes marad mindvégig, így figyelmünk egy percig sem lankad mély komplexitásának felfedezése közben.

  • adster

    tag

    Heather Ales Alba Scots Pine Ale (7,5%): Bár nem kifejezetten karácsonyi darab, a fenyő jelenléte okozta párhuzam miatt az ünnep utolsó, még pislákoló sugarainak felélénkítése érdekében vettem elő ezt a különlegességet, melynek speciális összetevői teljes mértékben beváltották a hozzá fűzött reményeket. Már kitöltéskor olyan mennyei illatokkal tölti meg a levegőt, hogy alig győzzük kivárni a kóstolás pillanatait. Mintha egy erdőt szegélyező tisztáson járnánk, olyan üde és friss aromájú. Fenyőgyanta, virágméz, bogyós gyümölcsök illata repít minket a természet lágy ölére, mely illatjegyek az ízlelés során valósággal megtestesülnek. Csodálatosan különleges ez az ale, mely egyediség ez esetben nem sokkhatásként éri ízlelőbimbóinkat, megnyugtató, pihentető és egyszerre ámulatba ejtő az összhatás. Egyik ízjegy sem válik eltúlzottá, vagy giccsessé, túlságosan terpeszkedővé, minden kortyot lágy harmónia leng körül. Azt kell, hogy mondjam, ez az egyik, ha nem a legjobb sör, amit valaha kóstoltam.

    Trappistes Rochefort 8 (9,2%): Színe egészen mély, sötétbarna, szinte már fekete, habja pedig sűrű, krémes és az egyik legtartósabb, amivel valaha találkoztam. Masszív testesség és krémes állag, fűszeres, korianderes, karakteres és gömbölyded ízjegyek jellemzik. Nem hétköznapi darab.

    La Trappe Quadrupel (10,0%): Mahagóni színű főzet rendkívül gazdag aromával, melyben rágógumis, érett gyümölcsös jegyek keverednek tejkaramellás, likőrös zamatokkal. Különlegesen telt ízekben bővelkedő, igazi csemege. Ha az est egyik szereplőjének korábban már odaítéltem a legjobbnak járó elismerést, e főzet jellemzése során kissé visszafogottabbnak kellene lennem, de egyszerűen nem tudok. Embertelenül jól sikerült alkotás ez is.

  • adster

    tag

    Anchor Christmas Ale (5,5%): Sötét, barnásvörös színe van a tetején egy vastag, krémes és szűnni nem akaró, bézs színű habpaplannal, valamint fás, pörkölt és enyhén füstös aromája. Igen intenzív pörkölésű, határozottan füstös és erősen komlós ízvilág jellemzi, melyet megtámogat egy réteg étcsokoládé bársonyos jelenléte is.

    Delirium Christmas (10,0%): Vöröses színe és aszalt gyümölcsös illata van némi vörösgyümölcsökből főzött lekvár aromájával vegyülve. Az ízjegyek egy pezsdítően élénk, savas keretbe ágyazva jelennek meg egy kellemesen, nem eltúlzottan édeskés köntösben és szinte meghatározhatatlan sokszínűségben, mégis olyannyira összetetten, hogy ez a megnyugtató harmónia az, amit a leginkább kiemelnék a sörben.

    Scaldis Noël (12,0%): Már a felnyitásakor olyan illatáradat kényezteti orrunkat, mely még kívánatosabbá teszi ezt az amúgy is különleges hatású sört. Rendkívül gazdag aromával rendelkezik: édeskés, mézes - mandulás, marcipános jegyekkel és likőrösen édeskés, kellemesen bizsergető alkoholos ízzel. Meghitt hangulatot varázsoló, az ünnepet megkoronázó főzet.

  • adster

    tag

    Kapuziner Winter-Weissbier (5,4%): Világosbarna színű búzasör édeskés, leginkább banánra emlékeztető aromával és gabonás alapízzel. Selymesen gördül és laktatólag hat, összességében pedig egy kellemes darab a búzasörök alapvető jellemzőivel.

    Gouden Carolus Christmas (10,5%): Egészen sötét, vörösesbarna színű ital különleges, negrós, medvecukros aromával, amik egészen fantasztikus módon ízének is meghatározói. Minden korty egy újabb élményt jelent, melyek során idővel kisimul az íze, de ez az ánizsos vonulat mindvégig alapvető jellegzetessége marad és kellőképpen egyedivé varázsolja a főzetet.

    De Dolle Stille Nacht (12,0%): Mézszínű ital krémes habbal és aszalt gyümölcsök illatával, melyben leginkább aszalt sárgabarackot vélünk felfedezni, amint tejszínes-mézes öntetben fürdőzik. Íze pedig egyszerűen fantasztikus élményt nyújt. Az édes jelleg, mint vélelmezhető alapíz természetesen megfogalmazódik bennünk az illat alapján, de ez az édességnek olyan mesterien lekerekített formáját adja elő, hogy csak ámulunk. Amikor az első korty a szánkhoz ér, valamiféle szirupos, ragacsos jellegre számítunk, mely azonban a legkevésbé sem lesz az, az édesség foka ugyanis hirtelen megáll egy bizonyos ponton, még időben visszafogja egy kellemes kesernyésség, mely ízek tökéletesen összefonódnak és bár idővel némiképp intenzívebbé válik édeskés karaktere, mégsem lesz túlságosan nehézkes és lehengerlő. Meghitt esték italaként szolgáló valódi különlegesség.

  • adster

    tag

    válasz looser #5987 üzenetére

    Én is így vagyok vele. :)

    Legfeljebb a koccintás miatt ittam némi rövidet valakivel, de mostanában maradok inkább a sörbeteknél én is. :)

  • adster

    tag

    válasz koxx #5983 üzenetére

    Ok, ha eszemben lesz, megjelölöm. :)

    A Samichlaus volt egyébként említésre méltó, mármint alkoholfokban a maga 14%-ával, a többiről nagyjából sejteni lehet, meg gondolom sokan ismerik is a nagy részét, azért nem írtam.

  • adster

    tag

    Corsendonk Christmas Ale: Barnásvörös színű főzet fűszeres, sokat sejtető, selyemcukorkás, vattacukros illattal. Ízében is visszaköszönnek ezek a nyalánkságok - vagy legalábbis nem esik nehezünkre odaképzelni őket-, de korántsem eltúlzottan, mindent lehengerlően, hanem elegánsan, teret hagyva más ízeknek is, melyek krémesen, fűszeresen olvadnak össze a szánkban. Kitűnő ünnepi ital.

    Weltenburger Kloster Winter-Traum: Kellemes, gabonás illatú, selymes állagú, könnyen iható darab. Annak ellenére, hogy nagyon itatja magát, megéri várni vele egy keveset, hiszen idővel olyan újabb aromák sejlenek fel illatában, mint a mazsola, vagy a vanília, íze pedig határozottabban élesztőssé és komlóssá válik. Klasszikusan finom sör.

    Schloss Eggenberg Samichlaus Classic: Vörös színű főzet, melynek habja szinte alig van, ennél az alkoholfoknál ezen meg sem lepődhetünk. Tekintélyt parancsolóan hömpölyög a pohárba és közben közelebbi kontaktus nélkül is árasztja magából illatfelhőit. Ebben aztán van minden: likőrös, konyakmeggyes édesség, duplabakos pörkölt jelleg, erdei gyümölcsök jelenléte. Mézédes ital, melybe különböző piros gyümölcsök és pörkölt maláta aromái keverednek. Sörhöz képest valóban arczsibbasztóan erős, különleges megkoronázása az ünnepi estéknek.

  • adster

    tag

    Az ünnepi felhozatal eddigi darabjai:

    Barbar Bok: Az ünnepi sörök sorát ezzel a gyorsan fejlődő, tömött habkoronájú és egészen mély vörös, inkább már fekete színű főzettel nyitottam. Illatában a pörkölt maláta jegyeit hordozza egy cseppnyi méz aromájával, mely ízében is fellelhető, csakúgy, mint az aszalt gyümölcsök és némi kékszőlő jelenléte.

    Mönchshof Weihnachts Bier: Aranyszínű sör puha habkoronával a tetején. Illata enyhén komlós, mely idővel élesztőssé és alkoholossá válik. Íze némiképp visszafogott, lágyan komlós és kissé krémes textúrájú. A karácsonyi hangulathoz azonban remekül hozzájárul.

    Bocq Christmas: Egészen mély, rubinvörös színéhez édeskés, cukorkás-süteményes illat társul enyhe füstös aromával, mely karakterek tökéletesen érvényesülnek mustos jellegű ízében is, némi komlós utóízzel megtámogatva.

  • adster

    tag

    Kasteel Tripel 11°: Rendkívül élénken, pezsgő módjára érkezett meg a pohárba sistergő habot kovácsolva, mely viszonylag hamar búcsút is intett. Élesztős, gabonás illata van némi fanyarsággal és alkoholos jelleggel, mely ízében is igen erőteljesen megnyilvánul: a megszokott alapjegyekre rányomja bélyegét az alkoholos test, mely idővel szépen kisimul, ám mindvégig megadja ellentmondást nem tűrő, markáns karakterét a sörnek.

    St. Bernardus Prior 8: Mélyvörös színben pompázó apátsági remekmű, mely rendkívül titokzatosan kezd, illata legalábbis meglehetősen visszafogott, alig árul el valamit a főzetről. Édeskésen hömpölyög a szánkba, melyet a tapasztalás útján egy pörkölt malátás aroma követ, amúgy belgásan, végül némi komló jelenléte zárja a sort. Az ízek azonban annyira együtt vannak, hogy szétválasztani és külön kiemelni őket felesleges volna, tökéletesen összetett, masszív darab.

    Aecht Schlenkerla Rauchbier Urbock: A "különleges" jelző azt hiszem kevés volna, ha e főzet jellemét hűen tükrözve szeretnénk megragadni lényegét. Ha becsukott szemmel közelítünk felé, minden bizonnyal valamiféle füstölt, kötözött sonka lenne az első, ami eszünkbe jutna illata alapján a sörről. Ezek után erőteljes várakozással latolgatjuk, milyen íz lesz az, ami végül fogad majd minket. A füstölt vonalat természetesen messzemenőkig továbbviszi, de nem tagadja meg sör mivoltát sem, a komló aromája ugyanis mintegy belekapaszkodik az intenzív füstösségbe, mely azonban idővel csakúgy, mint a korábbi, megszokottól eltérő ízvilágú darabok - legalábbis számomra -, kissé túlságosan is intenzívvé válik.

  • adster

    tag

    Pár korábbi kóstolás:

    Young's Special London Ale: Krémes állagú, rézszínű főzet, melynek kellemes, pörkölt malátás illata van, ízében pedig aszalt gyümölcsök sejlenek fel egyre intenzívebben, ám fokozatosan haladva a pörkölt, füstös ízjegyeken keresztül egészen a komló végállomásként köszöntő megjelenéséig. A belga sörök karaktere is felfedezhető zamatában, mely idővel likőrös édességbe burkolózik és egyre kerekebb lesz.

    Primátor Double 24%: Ha azokra a főzetekre, melyekből kikacsint némi édeskés aroma édesként tekintünk, jelen darabunk jellemzésére szinte már nem is pazarolnánk az "édes" szót. Annyira intenzív, hogy az első pillanatokban ízlelőbimbóink rögvest fedezékbe vonulnának: mintha konyakmeggyet szürcsölgetnénk némi rummal meglocsolva. Idővel kezdünk hozzászokni az ízélményhez és kissé elkülönültebbnek érezzük az egyes ízjegyeket, ám ez az erőteljes sziruposság mindvégig uralkodó marad. Egy jó adag befogadókészséget igénylő sörről van szó, mely esetemben úgy gondoltam, teljes mértékben megvan, ám a kezdeti sokkhatást pozitívan értékelve idővel mégis azon kaptam magam, hogy visszafogottabb lelkesedéssel kortyolgatom.

    Pardubicky Porter: Kellemes, pörkölt illatot áraszt magából e kávészínű főzet, kezdetben enyhébb, majd idővel egyre intenzívebb, szánkat betöltően édes ízzel és egy adag kávés, étcsokoládés aromával.

    St. Peter’s Cream Stout: Különleges formájú üvegéből mélyvörös, feketébe hajló színű sör bukkan fel selymes jellegű, pörkölt malátás, édeskés zamattal, melyben némi kékszőlő aroma is felfedezhető.

  • adster

    tag

    válasz dangerzone #5970 üzenetére

    Illetve, akár már kitöltés után kortyolj bele egyet, hogy érezd azt az ízbeli különbséget, amit percekkel később okozni fog a hőmérséklet emelkedése és a levegővel történő jótékony kölcsönhatás.

  • adster

    tag

    válasz looser #5959 üzenetére

    Köszi. :)
    Én Dreher Bakot iszogattam régebben gyakran.

    Vasárnap pedig egy ilyen volt:

    Warsteiner Premium Verum: Halványsárga színű sör krémes, ám rövid életű habbal. Illatában jól elkülöníthető a komló és a maláta kettőse. Ízében is a komló érvényesül főképpen, azonban nem annyira intenzíven, inkább tompább éllel, mely komlóérzet idővel egyre visszafogottabb lesz és malátásan édeskéssé válik a zamata. Az összbenyomás kedvező volt, ideális azokhoz a pillanatokhoz, melyeknél a sör valóban kísérőként szolgál és nem próbál meg minden figyelmet magára vonni. Frissítő gyanánt pedig szinte tökéletes.

  • adster

    tag

    Affligem Tripel: Felnyitásakor zubogó hab jelzi az aranyszínű főzet élénk jellegét. Illata kezdetben nem sokat árul el magáról, legalábbis semmi olyat, ami a megszokottól eltérő zamatokra engedne következtetni. Ez az ízlelés során sem változik meg különösebben, élesztős, fűszeres jellegű ital némi narancshéj aromájával. Összességében egy tökéletesen lekerekített ízjegyekkel rendelkező sörről van szó.

    Anchor Liberty Ale: Felső erjesztésű amerikai főzet, mely letisztult formavilágú, elegáns megjelenésével hívja fel magára a figyelmet. Illata valami egészen különleges: hosszasan sorolhatók a tapasztalt aromák, egy kissé mindegyik kiérezhető belőle, mégis szinte megfejthetetlen. Enyhén mézes, virágos, gyantás és komlós, kellemesen szúrós és üdítően élénk. Pezsdítőek az első kortyok is, könnyed citrusosság és a komló határozott jelenléte árad belőle, mely frissítő jelleg mindvégig megmarad. Különleges alkotás.

    Fuller's 1845: Vörösesbarna színű főzet kemény habbal és pörkölt illatokkal. Kakaós, étcsokoládés, tejkaramellás és némi földimogyorós, pirított karakterű ízjegyeinek sokasága nagyszerű harmóniában áll össze egy kerek egésszé. Az idő múlásával egyre jobban kitárulkozik, így téve intenzívebbé és gömbölyűvé a felsorakoztatott ízeket, melyek sorát a komló támogató jelenléte zárja.

    Fullers London Porter: Egészen mély, feketébe hajló vörösesbarna színű, pörkölt aromájú főzet. Ez az erőteljes pörkölésű maláta és a kávés, étcsokoládés ízjegyek határozzák meg alapvetően karakterét egy intenzív kesernyével kiegészülve, mely megtelepszik a nyelvünkön. Megnyugtatóan harmonikus sör, méltó lezárása egy kellemes estének.

  • adster

    tag

    A hétvégén elfogyasztott sörök:

    Leffe Radieuse: Habja krémes és hosszan megmaradó, egy fél centiméter vastag réteg szinte a végsőkig kitart. Aszalt gyümölcsös, élesztős illata van, ízében azonban ezeknél hangsúlyosabban van jelen egy könnyed kesernyésség némi fűszerességgel. Az alkohol már az elején tiszteletét teszi egy kellemesen melengető hatást kiváltva. Idővel a komló visszahúzódik és csaknem felülkerekednek benne az édeskés ízjegyek. Egyébiránt a megszokott belga ale karakter érvényesül, külön kiemelni nem igazán tudnék semmit.

    Maredsous 10: Narancsos színű testére méltóságteljesen telepszik rá sűrű habja. Élénk, pezsgős jellegű főzet, mely legfőképpen savanykás ízjegyeket hordoz magában egy jó adag élesztősséggel karöltve, az alkohol pedig olyannyira a háttérben marad, hogy észre sem vesszük, mennyire erős főzettel van dolgunk.

    Delirium Nocturnum: Gazdag, összetett és karakteres, rendkívül kifinomult ízvilággal rendelkező főzet, melynek zamatai fantasztikus harmóniában olvadnak össze. Az ízjegyek kiemelésére épp ezért nem is fordítottam túlzott figyelmet, igazi erényeként leginkább a merengésre késztető, gondolatainkat kisimító kiegyensúlyozottságát tekinteném.

    Robinson's Old Tom: Egyedi küllemmel rendelkező, igényes megjelenésű sör. Kellemesen édeskés, pörkölt, duplabakosan karamelles illat és egy erőteljes, borszerű test jellemzi aszalt, fanyar gyümölcsökkel és határozott, komlós lecsengéssel. Harmóniája rabul ejtő.

  • adster

    tag

    válasz koxx #5922 üzenetére

    Én nem nagyon szivarozok, csak arra értettem, hogy ha már a hamus hasonlatoknál jártunk, akkor valami karakteresebbel jellemezzem az ízét.

    Egyébként tényleg nem rossz, jó, amikor az első kortyba belemar ez a kemény pörköltség.

  • adster

    tag

    válasz koxx #5920 üzenetére

    Igen, de ez esetben a hamutál szivarozás kísérőjeként szolgált, a kávét pedig üresen fogyasztották. :)

  • adster

    tag

    La Trappe Tripel: Szokásos belga ale illat, élénk, pezsgőhöz hasonlatos íz csipetnyi vajas jelleggel, mely idővel egyre összeszedettebbé válik és amelynek főképpen a fanyar, savanykás karaktere érvényesül némi fűszerezettséggel kiegészülve. Megnyugtató, jól ismert ízvilág.

    Eggenberg Urbock: Aranyló színe és kevés habja van, mely ennél az alkoholfoknál több, mint megbocsátható. Illata fantasztikusan gazdag, aszalt gyümölcsös, mézes és tejszínes, mely intenzivitás az ízében is határozottan jelen van. A likőrös édességet komlós keserűség követi, mely utóíz formájában is hosszasan megmarad. Rendkívül testes sör, igazi különlegesség.

    Löwenbrau Triumphator: Színe vörösesbarna, leginkább a kólához hasonlítható, habja gyorsan fejlődő. Kissé visszafogottabb ízzel indít, de idővel egyre határozottabbá válik. Karamell és pörkölt maláta illata és íze uralkodik egy kellemes adag komló aromájával karöltve, mely mindenképpen karakteresebbé és nagyobb mennyiségben is fogyasztásra alkalmassá varázsolja duplabak jellegét.

    Ayinger Celebrator: Sötét vörösesbarna színű duplabakunk az est fénypontja volt. Rendkívül összetett és kerekded ízvilág jellemzi, melyben a komló kesernyéje szinte táncot jár az édeskés zamatokkal és mindezt annyira természetesen közvetíti, mintha e két szereplő által formált jellemvonás egy önálló alapíz lenne. Rendkívüli módon itatja magát, de nem szomjoltó értelemben, hanem az ízlelőbimbóink könyörgését kielégítendő. Íze nem halványul, vagy tompul az idő elteltével. Tökéletes sör összbenyomását kelti egyáltalán nem alaptalanul.

  • adster

    tag

    Az újabb áldozatok:

    Tripel Karmeliet: Élénk, szalmasárga színét koronázó habja sietve kúszik felfelé a kecsesen ívelt pohár falán, majd hosszasan elidőzik. Illata nem kevésbé élénk: élesztős, fűszeres. Ízében a gabonák malátája és a koriander fűszeressége egy kellemesen édeskés köntösbe burkolózik, mely tulajdonsága az idő múlásával némi vaníliás karakterrel kiegészülve egyre inkább teljes értékű szereplőjévé válik az ízek kavalkádjának. A kezdetben jól elrejtőzött alkohol is előlép közben a háttérből, újabb oldalát mutatva meg ezzel sörünknek. Remekül sikerült főzet, melynek kortyolgatása közben ízlelőbimbóink egy pillanatra sem unatkoznak.

    Thurn & Taxis Roggen: Vöröses színe igazán magával ragadó látványt nyújt, illata azonban némiképp zárkózottabb, idő kell neki, hogy bontakozni kezdjen. Ekkor azonban gabonás, édeskés, a búzasörökre jellemző illatot áraszt magából. Belekóstolva aztán elégedetten nyugtázzuk: az előbb felsorolt tulajdonságai maradéktalanul érvényesülnek ízlelés során is. Az édeskés zamat leginkább a félérett banán ízének formájában van jelen, mindez egy kellemes, selymesen savanykás karakterrel társítva. Mindenképpen megérte kipróbálni, üdítő jelenség.

    Paulaner Salvator: Erről a típusról olyan sok jót hallottam korábban, hogy hangzatos neve szinte már legendássá vált számomra. Némiképp tehát előnnyel indult a próbatétel során, mint később azonban kiderült, erre semmi szüksége nem lett volna. Már sötét borostyánszíne is sok jóval kecsegtet, az első korty pedig az "életem egyik legjobb söre!" felkiáltásra indítja beszédközpontomat. Kellemesen pörkölt, karamellizált cukros, tejkaramellás, mazsolás jegyek bontakoznak ki szépen sorjában, melyek betöltik a szájat, a komló lecsengése pedig minden kortyot megkoronáz. Fantasztikus sör.

    Köstritzer: Koromfekete színű sör, melynek kissé vizes állaga és rendkívüli, pörkölt malátás, kávés íze, komló aromája van. Ez az intenzíven pörkölt íz adja markáns karakterét, mely az első benyomás által bennünk kialakított képhez a későbbiekben is hűen igazodik. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy idővel unalmassá válna, az alapvető ízjegyek bár állandóak, mégis mindvégig ugyanolyan intenzívek, így különleges élményt nyújt minden egyes kortya.

  • adster

    tag

    válasz NoLF #5915 üzenetére

    Nem, nem koktélozni szeretnék... Tudom, hogy az, méghozzá egy amerikai típusú Shaker Pint, vagy kúp alakú Conical Pint. Ilyesmire gondoltam:
    [link]

    Ennek, valamint a "nonic" típusú English Pint-nek a beszerzése nekem legalábbis problémákba ütközött, de lehet, hogy csak rossz helyen keresgéltem.

    Ilyen "italellátó" bolttal még nem sikerült találkoznom. Az viszont biztos, hogy ha a söröspohárként feltüntetett termékek között kezdesz el keresgélni bizonyos helyeken, nem igazán jutsz tovább az alap pilseni - korsó - búzasörös pohár vonulatnál. Épp' emiatt nem találkoztam még mondjuk egy egyszerű tulipánnal sem (a belga sörös boltokat leszámítva, de ott is csak a márkanévvel ellátottak).

    Azt nem mondom, hogy nincsenek, csak azt, hogy ahogyan én tapasztaltam, a beszerzésük nem éppen egyszerű Magyarországon. Legalábbis vidéken semmiképp.

    Ha bemész egy hiperbe, ugyanez a helyzet, vagy ha valami háztartási üzletben érdeklődsz, az eladó rámutat két pohárra, mint a söröspohár-kínálatuk képviselőire. Legutóbb egy konyakos poharat szerettem volna venni "snifter"-ként alkalmazva imperial stout-ok mellé, de a Tescoban kb. egy decis volt az egyedüli, Sparban egyáltalán nem is volt...

    Szóval nem olyan egyszerű ez. :)

  • adster

    tag

    válasz NoLF #5913 üzenetére

    Egy ilyan shakert nem sikerült még beszereznem, Angliában biztosan könnyebb a helyzet. :)

    Ez a Humbug nagyon jól hangzik.

  • adster

    tag

    looser, (ÉN)közPONT: Köszi, igyekeztem részletesen, hátha valakinek kedvet csinálok hozzájuk. :)

  • adster

    tag

    Leffe 9°: Borostyánszínű főzet, mely gyümölcsök és vadvirágok illatát idézi. Íze erőteljes, az alkohol jelenléte intenzív - hozzáteszem, hogy az előírtnál valamivel magasabb hőmérsékleten fogyasztottam -, a nevében szereplő szám mértékének hitelességéhez kétségünk sem férhet. Karakteres sör, összetett ízvilággal, mely még a két, ismertebb testvérénél is nagyszerűbbre sikeredett.

    La Trappe Dubbel: Habja már a nyitás pillanataiban megpróbált eliramodni és a pohárba töltve sem maradt meg túl sokáig. Pörkölt illatok kezdik meg a bemutatkozást, majd az első kortyok selymesen tárják fel az utat az ízlelés terepén. Amint hőfoka a szoba hőmérsékletéhez alkalmazkodni kezd, az ízek egyre jobban kibontakoznak, melyek a kávés, pörkölt karakter mellett a bor aromáját is felmutatják. Miközben lecsendesedik, az íze is egyre összeszedettebbé válik és a kellemes, pörkölt malátás jegyeké lesz a főszerep.

    Westmalle Dubbel: Egészen mély, vörösesbarna színnel hömpölyög a pohárba, vastag, tömött, múlni nem akaró habkoronát képezve annak tetején. Eléggé zárkózottan indít, illata legalábbis eleinte meglehetősen visszafogott. Íze annál élénkebb, pörkölt malátás, élesztős alapjegyekkel, hosszan tartó, komlós utóízzel. Összeségében egy tökéletesen kerek ízvilággal rendelkező, kellemesen markáns sörről van szó.

    Orval: Különleges jellege már a kitöltés során megnyilvánul, gyönyörű, dús hab koronázza a borostyánszínű testet. Illata nem kevésbé magával ragadó: citrusfélék, narancs aromája kényeztetik receptorainkat, melyek krémes jelleggel kiegészülve az ízlelés során is jelen vannak egészen addig, míg a komló el nem foglalja helyét és a nyelvünk tövére nem ül. Ezek az ízjegyek aztán kiegészülnek némi karamelles-mézes aromával, mely csodás egyveleg az utolsó kortyig ellát minket ízélménnyel.

  • adster

    tag

    La Chouffe: Illata sokat ígér, melyet maradéktalanul be is tart. Krémes testű, malátaízű, enyhén savanykás és kellemesen kesernyés főzet, mely a belga sörök jellemvonásait erőlködés nélkül hozza. Rendkívül jól összerakott sör, melyben az élesztő és az alkohol alapíze dominál, ez utóbbi voltaképpen fő karakterét is adja. Az elvárásokat minden tekintetben kielégítő, roppant kellemes darab.

    Delirium Tremens: Színe aranysárga, habja nagy és masszív. A Huyghes sörfőzde termékeinek szinte már megszokott tréfájától tartva elővigyázatosan közelítettem felé és óvatosan szabadítottam meg kupakjától egy brutális szénsavfröccsöt elkerülendő. Annyit mindenesetre elmondhatok, hogy megérte türelmesnek lenni. Kirobbanó ízvilág jellemzi, rendkívül erőteljes sör. Szinte minden kortynál más tónusú ízt áraszt magából, nagyon összetett. Közepesen édes és fűszeres, élesztős ízjegyek uralkodnak, mely utóbbi jelenléte apró szemű üledék formájában láthatóvá is válik.

    La Cré Tonnerre: Kísérletező kedvű sörfogyasztóként cseppet sem riasztott el a sör jellemzőinek olvasása, voltaképpen kifejezetten a nem mindennapi ízvilág ígérete miatt vásároltam meg, mely ennek a kritériumnak maradéktalanul meg is felelt. Bár az összetevők között szerepel, a rum aromáját kevéssé lehetett felfedezni illatában és ízében, leginkább a méz édessége volt olyannyira erőteljes, hogy szinte meggátolta más ízjegyek érvényesülését. A mézédes jellemvonás mellett azért a komlós utóíz is jelen volt, mely nem hagyott kétséget a főzet sör mivolta felől. Valóban különleges, igazi desszertsör, mely valószínűleg közelebb áll a sör markáns ízvilágától egyébként idegenkedők szívéhez.

    Corsendonk Rousse: Eper és áfonya illatával indít, mely aromák az ízében is visszaköszönnek, de igazából a legtöbb vörösgyümölcsből főzött lekvár emlékképét felidézi. Édességének mértéke szinte a La Cré Tonnere-hez hasonlítható, az ízek azonban harmonikusabban olvadnak össze és az édes íz teret enged más, főképpen gyümölcsös zamatoknak is, így téve teljesebbé az ízélményt. Talán a két sör kissé már sok volt így egymás után, de önmagában a kettő mindenképpen emlékezetes élménnyel gazdagította ízlelőbimbóimat.

  • adster

    tag

    Piraat: A pohárba kerülve olyannyira tökéletes sör benyomását keltette, hogy egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy az íze ne lenne az. S valóban… Habja gyönyörű és tartós, krémes állagú, illata rendkívüli gyümölcsösséget áraszt, legfőképpen a piros gyümölcsök illata köszön vissza. Az alkohol számomra egyáltalán nem zavaróan érezteti jelenlétét, kellemesen melengető hatású. Az már csak hab a tortán, hogy a komló kesernyéssége még lenyelés után másodpercekkel is érezhető. Rendkívül ízletes sör.

    La Guillotine: Habja krémes és rendkívül tartós, gyorsan fejlődik. Illata különleges és összetett: fűszeres, citrusos. A pohárba töltve élesztődarabok jelenlétére lehetünk figyelmesek. Ízében szintén felfedezhető a citrusos aroma, a fűszeres jelleg azonban hangsúlyosabb. Összességében szokatlan, üdítően kellemes ízvilág jellemzi.

    Hoegaarden Verboden Frucht: Ha előtte nem vártuk volna kellő áhítattal megízlelését, kitöltve és megszimatolva egyértelművé válik, hogy valami igazán különlegessel állunk szemben. Gazdag és kerekded ízek jellemzik e főzetet, melynek szinte minden kortya más gyümölcs aromáját árasztja magából és idővel egyre többet árul el magából, mégis mindvégig titokzatos marad. Rendkívül összetett sör, melyben az ízjegyek már-már tökéletes ízharmóniában olvadnak össze. Megfoghatatlan, különös és felejthetetlen ízvilág.

  • adster

    tag

    Az utóbbi időben kóstolt sörök a következők:

    Augustijn Blonde: Opálos, aranysárga színe (mely talán kissé közelebb áll a borostyánhoz) és mézes, gyümölcsös, fűszeres illata van. A savanykás-kesernyés-édeskés háromság egyszerre van jelen ízében, bár a komló kesernyéje az, ami viszi a prímet, olyannyira, hogy legjellemzőbb tulajdonságaként is ezt emelném ki. Határozott, markáns karakterű sör.

    Pauwel Kwak: A pohárba töltve habja egészen hamar eltűnt, színe és illata pedig valahogy egészen konkrét elvárásokat fogalmazott meg bennem ízével kapcsolatban, melyeknek aztán maximálisan eleget is tett. Az élesztős, fanyar ízek jelenléte mellett az érett gyümölcsös ízvilág uralkodik. Az édesség és keserűség kellemes harmóniában olvad össze, mindamellett az édeskés ízvilág intenzívebb. Az ízek lekerekítettek és nagyszerűen el vannak találva, számomra mégis illata volt egészen különleges és magával ragadó.

    St. Idesbald Dubbel: Egyedülálló, fanyar ízvilág. Mintha csak bort kortyolgatnánk és szaglásznánk. A benne munkálkodó élesztő megtette a hatását: erősen szénsavas, olyannyira, hogy a palack felnyitásakor habja szinte teljes mértékben elszökött, némiképp rontva az összképet, ezzel is teljesebbé téve azonban a boros benyomást, még ha nem is szándékoltan. Az idő előrehaladtával egyébként a száraz felől egyre inkább közeledik az édes vörösbor irányába. Ez az ízhatás annyira meglepő és ámulatba ejtő, hogy teljes mértékben lekötötte a figyelmem. A különböző ízjegyek kutatása már erőltetettnek tűnt volna, így a magam részéről mindenképpen ezt a sajátosságát tekinteném a típus esszenciájának.

  • adster

    tag

    válasz looser #5887 üzenetére

    Igen, az valóban ma este, hajnalban lett volna stílszerű, de úgy döntöttem, hogy hozzáadom a karácsonyi darabokhoz. :)
    Holnap szabin vagyok, úgyhogy ma este 3 belgával számoltam le. :DDD
    Amint megjavul a képfeltöltés, felteszem ezeket is.

  • adster

    tag

    Tegnap megvolt a bécsi utam és nem igazán panaszkodhatok.

    Tíz sört vettem végül, mert többet már nem nagyon tudtam volna cipelni.

    De szerencsére sikerült beszereznem a hőn áhított Samichlaust és egy ilyet is :))
    [link]

  • adster

    tag

    válasz looser #5883 üzenetére

    Tényleg jó árban vannak, csak a kínálat nem éppen hatalmas és rendelni sem lehet. :O

  • adster

    tag

    válasz pohár #5837 üzenetére

    Hát, az általam kóstolt belga sörök mindegyikében volt egyfajta közös jellemvonás. Ha az az ízvilág bejön, akkor szerintem egyikkel sem lőhetsz túlságosan mellé.
    Szerintem nyugodtan kipróbálhatod a Sparos cuccok mindegyikét. (Már ami a belga söröket illeti :) )

  • adster

    tag

    válasz pohár #5829 üzenetére

    Igazából egyik sem különösebben akciós még a pakk-kiszerelés ellenére sem.

    Nagyjából ugyanott van az áruk a nagyobb sörös webshopokban-boltokban, bár ha mondjuk egy Sparhoz viszonyítjuk, akkor esetleg igen.

    Nem értem, hogy miért nem mondjuk pohárral adják, vagy valami, beraknak 4-5 ugyanolyan sört eredeti áron. Legfeljebb a karton az, amit ajándékba kapnánk. Nyilván egyébként nem nagyon gyártanak (vagy csak nem importálunk) ilyesfajta kiszereléseket.

  • adster

    tag

    Engem pont a pohár miatt érdekelne (persze nem kizárólag), csak az tart vissza, hogy 6 darabos. Egyet már hoznak nekem belőle, így plusz 6 darabért nem szívesen adnék pénzt, pedig nagyon hangulatos lenne úgy az a pakk egyben. Csak már így is van annyi jelölt, amik csak a kóstolásra várnak, hogy 6 db ugyanabból a sörből most nem fér bele...:)

    Apropó, képet nem tudjátok, mikor lehet már feltölteni? A hétvégi hat tesztalanyról szerettem volna, de azóta sem lehet. Pedig remekek voltak. ;)

  • adster

    tag

    válasz DelArco #5804 üzenetére

    A Michael Jackson könyvet egyébként milyennek találod? Az ára egy kicsit húzós ahhoz képest, hogy azért nem egy kódex terjedelmű. Belelapozni sajnos nem tudtam, mert le volt fóliázva és még időben leállítottak a biztonsági őrök... :D

    Gondolkodom rajta, hogy beszerzem. Ami egyébként még ennél is jobban érdekelne, az szintén Michael Jackson egy korábbi szerzeménye, ami itthon a Kovács Gábor - Vétek György nevével fémjelzett Magyar sörlexikonnal együtt jelent meg, ennek Nemzetközi sörlexikon a címe. Rendkívül nehezen, vagy talán már egyáltalán nem beszerezhető, akárhogy kutatom.

    looser: A sörök enciklopédiája nekem is megvan, szerintem sem olyan rossz az, a legszembetűnőbb tulajdonsága számomra is a kevésbé aktuális jellege volt, a sörök fotói (a magyarok kivételével) elavultak, újabb keletű sörökről egyáltalán nem esik benne szó, nyilván azért, mert azokról nem is írt már a szerző. A cikkben hivatkozott hibák némelyike egyébként szerintem helyes értelmezéssel nem okozna problémát.
    Abból a mondatból például, hogy „így született meg a felsőerjedésű ale”, szerintem még nem következik, hogy a szerző arra céloz, hogy lenne alsóerjedésű ale is, csupán az ale típus legfőbb jellemzőjének kiemeléséről és összehasonlításképpen való feltüntetéséről van szó az előtte hivatkozott spontán erjedéssel szemben. Az más kérdés, hogy tartalmilag rendben van-e a dolog.

    Az viszont már érdekesebb, hogy a magyar sörökről szóló jellemzés mintha az adott típust gyártó vállalat marketinganyaga lenne. :)

  • adster

    tag

    válasz koxx #5761 üzenetére

    Köszönöm szépen, bár úgy lenne! :))

    Nekem pedig a Paulie Gualtieri-s avatarod. ;)

    Ahogy így olvasgattam korábban, úgy tűnt, hogy a Trappistes Rochefort 10 az egyik nagy kedvenced. Nah, azokhoz még nem volt szerencsém, de ott lapul a spájzban egy 8-as társaságában, csak a megfelelő pillanatra várok, aminek az elérkezésére az ünnepek közeledtével egyre nagyobb esélyes lesz.
    Már alig várom, hogy megtudjam, mire képes. :D

  • adster

    tag

    Hadd mutassam be nektek a tegnap esti meghívottakat: :)


    Corsendonk Agnus Dei: Aranysárga színe élesztős illatot rejt, íze pedig olyannyira összetett, hogy konkrét alapízt kiemelni nem is tudnék belőle. Szinte minden egyes kortynál más benyomást kelt és egyre többet árul el magából, de a titkát megfejteni képtelen voltam. Egyszerre fanyar és egészen picit édeskés, kellemesen keserű és fűszernövényes, virágos aromájú.


    Satan Red: Borostyán színe és krémes habja mintha csak előrevetítené, hogy valami megszokottól eltérő aromára számíthatunk. Az illata a befőzött vörös gyümölcsöké, leginkább eperlekvárra hasonlít, mely édességéből az ízébe is csempész egy keveset. Ez egészül ki egy savanykás eszenciával, majd némi kesernyével, összetettebbé téve az ízvilágot.


    Augustijn Donker: Talán csak a korábban elfogyasztott sörök játékaként értékelhető, számomra mégis édes, de nem akármilyen, rágógumis illatfelhőkkel kecsegtet. Az első kortytól ezt követően ebbe az irányba történő kalauzolást várunk, mely sikeresen meg is adatik, kóstolás után az élesztő íze érvényesül, a pörkölt zamatok némiképp háttérben maradnak és átadják a terepet egy édes-fűszeres ízharmóniának.

  • adster

    tag

    looser, (ÉN)közPONT: Köszi srácok, igyekszik az ember ;)

    Ma este 3 hasonló kaliberű vendégem lesz, az igazán nagy vadakat későbbre tartogatom.

  • adster

    tag

    A tegnap esti termés:


    Cuvée Des Trolls: Az általam várttól eltérően élénk, erőteljes sör, melyben minden korty után határozott testességet érezni. Az illata okozta benyomással ellentétben fanyar ízvilágú, mely a levegővel való hosszabb kölcsönhatás után összetettebb kompozíciót áraszt. Íze és a pohár falán hagyott lenyomata mind az elnevezés hiteléül szolgál, a boros párhuzam egy magamfajta borhanyagoló számára is megvalósul. A kortyok során az alkohol melengeti a szájat.


    Duvel: Az első találkozás alkalmával az édeskés, élesztős jelleg adta zamat fogott meg leginkább, az újabb kóstolás során határozottabban érezni a komló lecsengését is. Habja nagy és tartós, de a szervírozást követően lazább szerkezetűre sikeredett. Ez utóbbit a kitöltés nem megfelelő sebességének a rovására írnám, ha nem vigyáztam volna a tempóra. A habszerkezet mindenesetre a pohár görbületeiben tűnik szellősebbnek, így viszont mégis azt a benyomást kelti, hogy nem volt kellő ideje felvenni a pohár formáját.


    Corsendonk Pater Noster: Habja gyönyörű és hosszasan tart, színe méltóságot áraszt. Az édeskés ízvilág helyett egy komlósabb, kesernyés-fanyar alapíz uralkodik, az idő múlásával egy erőteljes fűszeres aromával megbolondítva (leginkább a koriander az, amit érezni lehet, ha jól ismerem a koriander ízét). Illata sem hagy kétséget az íz felől, a kettő összhangban van.

  • adster

    tag

    válasz looser #5746 üzenetére

    Jah, bocsi! :)

    Olyan nagy szétcsúszást azért nem tervezek, 3-4 sör egy este alatt hétvégenként, amivel kalkulálok.

    Bár ezekből azért 3-4 sör szerintem ugyanúgy rendet tud tenni a fejben.

    Főleg mondjuk egy Schneider Aventinus Weizen Eisbock a maga 12%-ával. ;)

    Holnap estére egy Cuvée des Trolls - Duvel - Corsendonk Pater Noster sörsort tervezek.

    Már alig várom.... :))

  • adster

    tag

    válasz looser #5742 üzenetére

    Család támogat? :D

    Leginkább a barátnőm szokott, bulikból hazafelé tartva... :))

    De egyébként anyagilag is a saját "befektetésem", már (folyékony)kenyér-kereső vagyok. :DDD

  • adster

    tag

    válasz Traxx #5729 üzenetére

    Tescoban, InterSparban például a következő söröket lehet kapni Nyíregyen: La Trappe-ék, Corsendonk (Agnus Dei), Duvel, Kwak, Floreffe, Barbar, Gulden Draak, Leffe.

    Az általad hiányolt sörök közül csak Kasteel található, azok közül is csak a Rouge.

    Marad tehát a rendelés, azt több helyről is tudsz. 10-15 ezer Ft értékű sörlistát pillanatok alatt össze lehet állítani, legfeljebb akkor nem költesz olyanokra, amiket egyébként vennél és persze tovább is tartanak.

    Én a közelmúltban egy összesen 65 darabból álló pakkot állítottam össze több helyről, több alkalommal, ha már elkezdtem, csináljam rendesen jelszóval. :)

    Kezdődött egy olyan 15 db-os csomaggal, amiket az ünnepi időszakra szántam. Aztán egyre többet jelöltem meg és azóta már túl vagyok egy Belgasörökháza-Csakajósör-Sörkirály-Britishstore rendelésen, illetve személyes átvételen Nyíregyházáról felutazva.

    Még lesz pár karácsonyi, amik hozzáférhetőek, de a gyűjteménynek a felavatását megkezdem a hétvégén. Néha egészen elborult az agyam, mint pl. a Great Divide Yeti esetében (1200 Ft), de azt hiszem, végül elégedetten fogom nyugtázni az egész vállalkozást.

  • adster

    tag

    válasz looser #5679 üzenetére

    Nem, sajnos ez egy ilyen 1 napos buszos kirándulás lesz érkezési után szabad programmal.

    Valahogy az első dolog, ami eszembe jutott, pár sörínyencség beszerzése volt. A barátnőm el volt ragadtatva...:)

    Viszont ahogy néztem, a két említett bolt (főleg a Biererei) a városházától nincs éppen közel és a nyitvatartási idejük sem valami bizalomgerjesztő, úgyhogy elég necces lenne.

    Ezért gondoltam, hogy valahol a közelben kellene szétnézni, ha más nem lesz. Talán a Kontár blogon olvastam a hozzászólások között korábban, hogy valaki írta, hogy Samichlaust egy bécsi Sparban vett 2-3 Euróért. Ezért gondoltam, hogy oda be kéne nézni, meg (ha a sajátunkból indulok ki) a belga sör kínálatuk is hátha olyan tagokból áll, amik nálunk nem kaphatók, ki tudja.

    Ha valakinek van vmi jó ötlete, továbbra is szívesen veszem! :)

  • adster

    tag

    Sziasztok!

    December elején tervezek egy kis kiruccanást Bécsbe a barátnőmmel az adventi sürgés-forgás mellett nem titkoltan azzal a céllal is, hogy valami különleges sörbetet beszerezzek.

    Nézegettem a neten, két bécsi illetőségű shopot találtam (Biererei, Bier-Imperium), a két helyen külön-külön kaphatóak például a már régóta kiszemelt Samichlaus Mikulás napi főzete és pl. a Schorschbräu különlegességei is igencsak érdekelnének (na, nem az 57%-os Weltmeister :) )

    Nem tudom, hogy valamelyikőtöknek nincs-e tapasztalata ezzel kapcsolatban, de én arra gondoltam, hogy pl. egy bécsi Interspar is azért a magyar kínálathoz képest több mindent rejtegethet.
    Tud esetleg valaki valami konkrét helyet, ahol érdemes szétnézni?

  • adster

    tag

    válasz NoLF #5667 üzenetére

    Nekem a St.Peter's kínálatból egy Cream Stout-ot sikerült rendelnem, alig várom, hogy szemügyre vegyem.

  • adster

    tag

    válasz looser #5660 üzenetére

    Igen, akkor lehet, hogy én is erre a cikkre gondoltam, bár arra, hogy ilyennel találkozzunk, még kevesebb az esély, mint arra, hogy pl. egy 6-ossal, mivel ez még talán a gyártó honlapján sincs fenn.

  • adster

    tag

    válasz adster #5653 üzenetére

    "...az első korty édeskés íze a nyelv hátsó részéhez érve átadja a helyét egy kesernyésebb ízvilágnak, de nem így történt. Rendkívül kellemes kis sör."

    Most olvasom vissza, milyen jópofa dolgot írtam. Egy "arra számítottam" szófordulat lemaradt az elejéről. Kéretik így értelmezni: :)
    "Arra számítottam, hogy az első korty édeskés íze a nyelv hátsó részéhez érve átadja a helyét egy kesernyésebb ízvilágnak, de nem így történt. Rendkívül kellemes kis sör."

    looser: Igen, mintha mostanában írtak is volna róla, a 6-os számú verzióról, mint porterről pedig nagyon elismerően szoktak nyilatkozni különféle oldalakon.
    Itthon az ára nagyjából egy belgáé, de ha valaki rendelkezik egy keleti országrészhez közel élő ismerőssel, azt mondják, Ukrajnából például száz-egynéhány forintért beszerezhető.

  • adster

    tag

    válasz looser #5652 üzenetére

    Semmi gond! :) Néztem a pár nappal ezelőtti pakkodat, valami festői ennyi finom sört egy kupacban látni.

    Én a téli ünnepekre való felkészülés jegyében szisztematikusan építgetek egy különleges sörökből álló csomagot. Mivel nem pesti vagyok, így apránként tudom hazahozatni ismerősökkel a kiválasztottakat.
    Eddig egy kb. 40 darabból álló szállítmány vár arra, hogy decemberben szépen sorban minden darabot végigkóstoljak. (Van köztük belga, cseh, német, amerikai sör is.)

    Addig is ha különlegesebb élményre vágyok, "beérem" pl. olyan darabokkal, mint amiket a hétvégén fogyasztottam.

    A kategóriájában egyértelműen kiemelkedő Pilsner Urquell:

    Aztán:

    Most ittam először barna Krusovicét, de meg kell, hogy mondjam, annak ellenére, hogy imádom a barna söröket, ez a fajta ízvilág nekem kevésbé jön be.

    Volt még ilyen is:

    Szerintem teljesen rendben van ez a sör, az első korty édeskés íze a nyelv hátsó részéhez érve átadja a helyét egy kesernyésebb ízvilágnak, de nem így történt. Rendkívül kellemes kis sör.

    Ittam továbbá két Millert, csak úgy bemelegítésképpen, ezeknél nem a kóstolásra helyeztem a hangsúlyt. Bár az igazat megvallva, nekem ezzel a típussal a hasonló kaliberű társaitól eltérően semmi bajom sincs.

    A mai este főszereplője egy barna Leffe lesz. :)

  • adster

    tag

    Igen-igen, az összes belga sört (is) forgalmazó cég honlapját végigböngésztem, a legtöbbjüknél valóban megtalálhatóak a sörökkel azonos márkájú poharak (az árfekvésük már helyenként erősen változó ;) ).

    Arra, hogy bármilyen sört iszok, a saját poharából tegyem, nem sok esélyt látok, ilyen szinten azért nem állok és nem is biztos, hogy szeretnék. :)
    Viszont ha már néha szeretném megadni a módját, akkor az ne úgy történjen, mint például egy sörös blogon, amikor Saku Manchester sör került Orval kehelyben tálalásra.

    Az égvilágon semmi gond nincs vele, nyilván nem lesz rosszabb íze a sörnek, de mióta a sörfogyasztásom a különleges és értékes ízek keresésével kapcsolatos szemléletmóddal egészült ki, ezen a téren is szeretném teljesebbé tenni a cuccoknak az élvezetét és ez valahogy számomra megborítaná ezt a harmóniát :)

    Sok helyen láttam sörökről készült fotókat különleges poharak társaságában (mint ahogy pár hozzászólással korábban a Gulden Draak melletti tulipán), úgyhogy gondoltam megkérdezem tőletek, mert úgy látom, páran eléggé jártasak a témában. ;)

  • adster

    tag

    Sziasztok!

    Azt szeretném kérdezni, hogy nem ismer-e valaki egy olyan boltot, webáruházat, stb., ahonnan bizonyos különleges sörökhöz illő különleges poharak lennének beszerezhetők?

    A legtöbb belga és egyéb, hasonló kaliberű sört forgalmazó cég oldalán fellelhető egy pár, az adott sör típusához passzoló, azonos márkájú pohár, némelyikkel szemezgetek is.

    Az azonban, hogy minden esetben a saját poharukból fogyasszam az efféle söröket, némiképp megterhelő lenne. :) Azt pedig, hogy pl. Duvel-es pohárból fogyasszak Delirium Tremens-t, kissé illúzióromboló lenne.... ;)

    Arra lennék tehát kíváncsi, hogy nem tud-e valaki olyan szaküzletről, ahonnan bizonyos pohártípusok beszerezhetőek lennének. Gondolok itt olyan fajtákra, mint a márkajelzés nélküli kehely, illetve tulipán (amint az egy korábbi képen egy Gulden Draak társaságában lencsevégre is került.

    Segítségeteket előre is köszönöm!

Új hozzászólás Aktív témák