Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Tasunkó

    őstag

    válasz Yodamest #79947 üzenetére

    Az ázsiaiaknál alap. Már csak jelezni kell ha valamelyik szereplőnek tragédiája támadt, nem is fontos elmesélni. Japánok, kínaiak a szenvedést imádják, dél-koreaiak a pszihopátiában lubickolnak. John Woo sem lett volna igazi enélkül, az extrém túltolt szenvedésnek már van egy stílusa náluk, így a szenvedést közös nevezőre hozva a nagy részétől meg lehet szabadítani. Nem nézek animét, mindig azt hittem hogy abban van valami más is. A Final Fantasy X-ben nagyon jól kombinálták, a rejtély felfedésével és a tragédiatengeren jól úsztatták a másodlagos mondanivalót, így mondhatni gyakran csak egy eszköz, mert az ázsiai filmesek félnek, hogy elveszítik a közönségüket, ha a szereplők nem haldokolják végig a filmet. Nem olyan egyszerű, hogy más stílust kedvelünk, mert 8000-ért nem adnak el olyan whiskey-t mint 14000-ért, tehát a szubjektivitáson felül, még van megállapítható objektív értéke is valaminek. Emellett persze minden jogod megvan mást keresni a filmekben. Aki kizárólag valami zsánert néz, azért tudja csak azt nézni, mert nem próbált ki mást, ami logikusan következik is. Sportolókról például nagyon nehéz filmet csinálni, mert egész életükben csak sportoltak, és az meg ugye kit érdekel.

Új hozzászólás Aktív témák