Új hozzászólás Aktív témák
-
k_laci
tag
Egyik haverom nyaggatott folyamatosan azzal, hogy megvan-e már az új Metallica album ? Megszereztem, és szinte első hallásra a kedvenceim közé repült. Nekem nagyon tetszik ! Igaz, nem vagyok/voltam egy nagy Metallicás, nem is ismertem, csak a ONE-t meg a Nothing Else Matters-t..
De az új az marhajó !
-
#178
Tomi 16
őstag
South Velen
#177
Tomi 16
őstag
válasz
South Velen
#177
üzenetére
Hallgasd meg a Reload-Load azok is jók... meghát ST.Anger... Szeretem nagyon,előző 7-en kaptam Barátnőmtől Születésnapomra egy METALLICA-s Övet
Nagyon fajen,meg épp ma megyek vásárolni egy Metallica-s Faliórát..:d ST.Anger hátteres de nagyon jól néz ki -
#177
South Velen
addikt
South Velen
addikt
Én eddig az albumig nem is hallgattam gyakran Metallicát.
Ahogy ezt beraktam, wow, mondom, ez igen.
És legalább 30-szor meghallgattam egy héten belül.
És egyre csak jobb lett, persze vannak kuka számok, nem mondom, hogy nem.
Azóta kedvet kaptam a régebbi lemezek alaposabb meghallgatásához is, de ez, a Death Magnetic azóta is viszi a prímet nálam. -
Markgx10
őstag
Bár félig off lesz, de most láttam meg ezt a topikot és eszembe jutott pár dolog
Még 1987-ben vettem egy Masters of Puppets pólót, majd 88-ban egy Ride the Lightningos ujjatlant is (mekkora szó volt az akkoriban ), abban jártunk annak idején koncertekre (főleg Pokolgép, majd Ossián ), Számomra a legjobb albumuk az And justice for all volt, arról is a kedvenc számom a Blackened. Mikor pár évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy összeállítok egy cd-t az akkori kedvenceimből, természetesen ez is rákerült (mondjuk először én Helloween-t, Accept-et és Iron Maiden-t hallgattam, után váltottam "keményebbre" , mint Metallica, Kreator, Sepultura, stb. mindennek az alja az Obituary volt 
szóval elég vegyes az a cd ), pont ma is hallgattam hajnalban, edzésre menet a kocsiban, még most is komoly kedvet csinál -
#175
zvaragabor
senior tag
Tomi 16
#174
zvaragabor
senior tag
Erre gondolsz? Mert ez biza nem Metallica.
-
jimhun
senior tag
Udv
Szerintem nagyon jo lett az uj album. Kb 10x halgattam eddig meg es az kell mondanom hogy szerintem az egyik legkemenyebb albumuk lett. A hangzas sajnos tenyleg nem a legjobb, de szerintem nagyon jo temak vannak rajta.
A Metallicaval az a baj hogy szegenyek barmit csinaltak volna ugyis sokan lehuztak volna oket. Ha Load fele album jon ki az a baj, ha egy kemenyebb mint a mostani az a baj. Ha kidobnak egy olyant ami hasonlit a Masterre mondjuk akkor az is baj lett volna. Tul nagy nev lett nagyok az elvarasok veluk szemben. Lassan 50 evesek, kizart dolog hogy albumokat adjanak ki mint 25 evesen. Akkor ment a pialas stb...most csaladapak gyereket nevelnek. 50 evesen nem fognak ugy kemenykedni mint a Kill en all-on. Szerintem ok a nyugodtabb Load Reload iranyt kedvelik csak ugy le lettek cseszve hogy kenytelenek voltak egy ilyen kemeny albumot kiadni, ami ettol fuggetlenul rohadt jo lett.
A St Anger nem lett olyan rossz van egy-ket huzos szam rajta, en csak az idetlen dob miatt nem tudom meghallgatni
A Load/Reload-rol meg az a velemenyem hogy ha nekik ez tetszik akkor csinaljak, en nem tudom vegighallgatni pedig sokszor nekialltam. A uj albumot meg folyamatosan hallgatom.Lars meg igenis jo dobos
Amit a Justice-on csinal az elkepeszto szerintem. Csak mar lehet nem birja a tempot. En egyebkent aug20 lattam oket itt Dublinban es eszmeletlen volt amit csinaltak. csak regi szamok voltak 2 kivetelevel. Lenyomtak az egesz Justice, Ride the lightning, Four horsemen szamokat ami nem nagyon szokasuk. Nagyon jo volt.Aki fiatal zeneszekre, es nagyon porgos zenekre vagyik az hallgasson Children of Bodomot, es is ezt tettem amig ki nem jott az uj Metallica
-
jeges
senior tag
naná, nem lopás, de a lemez induló riffje simán elfért volna a south of heaven vagy a seasons in the abyss albumokon. (most eszembe jutot, és megnéztem a wikipédián: mr rubin karrierje se akármi, élen a slayer klasszikusaival.)
mostmár többedik hallgatásra egyre erősebben érzem ezt a slayer/justice keveréket, amivel alapvetően semmi bajom: húzós/zúzós témák, váltás-hegyek, ez tette anno nekem a metallicát önmagává. és igenis hagyni kell kiforrni az elsőre zavarosnak, követhetetlennek tűnő nótákat is, mert anno emlékszem, elsőre a masteren meg a justice-on sem tudtam megtalálni ezeknek az ízét.
megjegyzem, vannak dalok a lemezen, amik alapvetően a kuka-kategória, de azt kell mondjam, hogy mindegyik lemezről tudnék ilyet mondani, akármennyire klasszikusak ma már (a mai napig nem szeretem pl a leper messiah-t vagy a disposable heroes-t, sőt az eye of the beholdert még 20 év után is unalmasnak tartom).
jelenleg az a legnagyobb fájdalmam az albummal kapcsolatban, hogy nem látok benne haladást. szép dolog a nosztalgia, de talán kicsit kevés ahhoz, hogy hosszabb távon maradandót lehessen alkotni. ettől függetlenül egyre nagyobb élvezettel hallgatom. aztán ki tudja, 1-2 év múlva lehet, hogy mégis rájövök, mi az igazi érték benne.
-
Horbal
őstag
Az írásod alapos és jó, viszont a DM megitélésével egyáltalán nem értek egyet.
Most pedig egy teljesen szubjektív valimi következik a részemről, nem lesz szakmai egyetlen betűje sem kb arról fog szólni, hogy nekem mit jelent a Metallica, hogy, hogyan érinti meg a lelkem, mit sugall, miért szeretem amióta először meghallgattam a Nothing Else Matters-t...
Első csapás (Nothing Else Matters):
Nem tudom mikor és hol hallottam először A SZÁMOT (valami kopott maxiról talán) mert nekem ez a dal a maga egyszerűségében, a "bugyuta" szövegével, unalomig ismert minden akkordjával a zene maga, mintha rólam szólna, ez vagyok én és Nothing Else matters...
Innentől indult be a szenvedély, felkutattam megvettem meghallgattam mindent ami 'tallica volt és létezett, és szépen lassan kiforrott a kép...Második:
Mi más lehetne mint a Puppets, az album és a dal is egyben, ennél jobb albuma nem volt, nincs és nem is lesz a Metallica-nak, a zsenialitás maga a Battery-vel az élen a Damage, INC-vel bezárólag...Blacket és Justice-t most kihagyom a részletezésből, mindent leírtál
Harmadik:
Szépen sorban jöttek az albumok, semmi közük nem volt a kronológiához, ahogy szert tettem valamire ami nem volt még meg úgy hallgattam...asszem az S&M DVD volt az újjabb mérföldkő, és ezért most lehet kövezni meg fanyalogni, ahogyan azt néhány FAN (sztem nem azok) szokta, mert szvsz igenis nagy dobás volt bevállalós dolog beállni egy szinfónikus "banda" elé, és elnyomni egy Of Wolf & Man-t vagy egy Wherever I May Roam-ot.
Nem szégyellem bevallani nekem bejön, ráadásul a DVD istenien mixelt, remek felvétel.És itt most, kicsit ki kell térnem erre az egész hangzás kérdésre mert amit a Justice-ról írtál szvsz és ne haragúdj meg de minimum butaság. Én személy szerint talán a legtisztább legjobban felvett/kevert lemeznek tartom. Egy Blackened nem szólhat sehogyan máshogyan.
Ma beszéltem egy sráccal a DM esetében is ezzel a bassz hiánnyal jött, szvsz az az iszonyat nagy bassz sose volt jellemző a bandára, persze vannak zseniális basszer témák a zenéjükben, de ez trash metál vagy mi, nekem ez ne dübörögjön, keményen és kérlehetetlenül karcoljon, tomboljon és ehhez kemény riffek és gitárszólók kellenek, meg brutál krampácsolás. (Igen Ulrich nem a legkifinomultabb, de azért mellé nem üt én legalábbis nem érzem.)A Load-ot/Reload-ot is kihagynám most, na nekem ez a kettő az amit inkább hanyagoljunk.
Negyedik: Az Anger
Miért is nem szeretik sokan az Angert, szerintem a kiábrándultság miatt, az emberek többsége nem szereti elveszteni a bálványát. És mit tett a Metallica az Angerrel, arcúlcsapott mindenkit, megmutatta, hogy igen ki lehet égni el lehet készülni, tönkre lehet menni. De mit mutatott még meg ezzel?, hogy fel lehet kelni, csak szembe kell fordulni a gondokkal. Az Anger kínkeserves, brutálisan borzalmas, néhol állítom, hogy hallgathatatlan, de semmi képpen nem figyelmen kívül hagyható, az Anger kellett a Metallica-nak. (mellesleg én szeretem
)Ötödik: DEATH MAGNETIC
Egy hete ezt - Live Shit Binge & Purge Mexico City 1993 - hallgatom, az egyik legjobb koncertfelvétele az együttesnek, mert a Metallica igázán szvsz koncerten a csúcs... én így készültem a DM-re.Mai nap:
Már elsőre is bejött (reggel vettem meg azóta nyomom), és egyre inkább bejön. Nem egészen tudom miért mert ez a lemez sem az a Metallica amiért annyira odavagyok meg vissza, az valahol a Puppets, a Justice, a Black és az S&M után meghalt, de az Anger-rel újjá született valami nagyon más brutálisan nyers, goromba, ormótlan formában, mostanra pedig beérett a munka, felnőtt a "szörnyeteg" a harag csökkent de az ereje természet feletti, és megint együtt vannak, az új basszer pedig tagadhatatlanul jót tett a zenének, mert ez zene a javából. Nem az én Metallicam ezt írod, az enyém sem, ez tényleg más de szvsz kell egy Metallica azoknak is akik nem ilyen vén gyöpös "xarok" mint mi.Szumma:
-Szerintem az album erős.
-IGEN gonosz és dúrva - maradt azért az Anger-ből valami, de nagyságrendekkel jobb annál.
-NEM éri el a Blacket vagy a Justice-t - csak kérdezem: el kell azt érni, kell annyira visszamenni... ebbe a mai világba nekem illik a DM.
-Szerintem sikerül a visszanyúlás pl. a My Apocalypse pl Battery szintekre emelkedik a vége felé...
-Unforgiven III - ezt tényleg hagyjuk R.I.P1 szó mint 100 nekem 100%-ból 85% nem is inkább 95% vagy az sok? még nem tudom minden esetre 4700-at megér, azonnal rippeltem mert féltem a korongot, mert agyon lesz hallgatva az tuti.
Azon a koncerten nem fogsz te sehova sem menni, két őskövület között ott fogunk csápolni erre is az tuti.Én ajánlom a lemezt, mindenkinek aki szeretne megint Metallica-t hallgatni...
-
DM-Fan
nagyúr
Ez így nem igaz. Kapcsold be az mr2 Petőfi rádiót! Csak az angol nyelven éneklő magyar előadókkal Dunát lehet rekeszteni, sokuk jobban megérdemelné, hogy nemzetközileg is kiadott CD-je legyen, mint ez a mai Metallica. Sok a jó új ötlet, sok a tehetség. Én a problémát inkább abban látom, hogy a műfajok égnek ki egy idő után és az tud nagyon alkotni, aki korábban nem keresztezett dolgokat fuzionál és kísérletez.
-
P.H.
senior tag
Nagyjából egyetértek a leírtakkal, a személyes megélésével viszont nem (viszont vitatkozni nem fogok vele, én sem tudlak meggyőzni, Te sem tudsz engem
). A Ride, a Justice, a Master albumokon hallottam olyan szövegeket, melyek személyesen megérintettek, előremutatók voltak vagy mögöttes tartalommal rendelkeztek, a Black-en már kisebb mennyiségben (pl. Struggle Within, vagy a Four Horsemen mai fejjel hallgatva - bár lehet, hogy többet gondolok bele, mint kellene).Utána javarészt öncélú lett a zenekar, nem másokkal, a külvilággal foglalkoztak, hanem saját magukkal, ez visszatetsző. Ennek talán az az oka, hogy felnőtt a zenekar, hamarabb, mint mi (közben mi is felnőttünk persze). Ez természetes, hisz a rajongóik törvényszerűen fiatalabbak; az viszont nem, hogy ha már nem tudnak könnyen (Dyers Eve) megszólítani, akkor nem is akarnak.
-
deniro2
senior tag
Én is gitározom (10 éve) és abban egyetértünk, hogy nincs új a nap alatt, de ez így van már Bach vagy Mozart óta... Merni kell elengedni a begyakorolt skálák kezét... a mesterszakács is csak abból főz, mint bárki, a végeredmény mégis más általában, mint a szomszéd néni vasárnapi fősztje...
Tény, hogy nem találsz manapság olyan zenét, ami nincs tele már eljátszott témákkal, de az összkép ettől még lehet eredeti. de ez nagyon off itt... -
álmos
csendes tag
Csatlakozom - tedd ki.
Egyébként nekem még a 17. meghallgatáskor is változott a véleményem róla.
A Suicide & Redemptiont kb. akkor értettem meg, azóta imádom (még ha a felépítés To live is to die-hoz hasonlít is).Mivel én is gitáros lenni (~5 éve), ezért bátorkodom egy olyasmi kijelentést tenni, hogy a fő probléma nem (csak) az együttesekkel van, hanem a hangszerekkel, a zene hangjaival. Egyszerűen ugyanazokat a hangokat (rezgéseket) hallod minden zenében, és már mindenki ismeri a skálákat tudatosan vagy tudattalanul. És nincs új skála, mert ahhoz új alaphangok kellenének. Pedig csak ez tudna új dimenziót nyitni.
Ma már a kiénekelhető dallamok száma elképesztően szerény mértékű, már minden érzelmet tükröztek a zenészek, mint kiénekelt dallamokat.Nem csak a Metallica nem tud igazán újat alkotni, hanem senki más. A baj a "muszájból" való zeneszülés igénye (ego).
1990-95 (de főleg 91-ben) környékén volt az a hihetetlen nagy "spirituális áttörés", amikor a legjobb zenék, legjobb ötletek, legtartalmasabb játékok felszínre kerültek.
Aki élt abban a korszakban, az tudja ezt.
Kb. 2000 óta elvétve találtam bármiféle gyöngyszemet is a művészetek palettáin. -
DM-Fan
nagyúr
Na, ma megvettem a digipack-os változatot a Death Magnetic-ből. Kemény 5 eFt volt.
Előre is bocs, hogy kicsit hosszú leszek, de megosztanám a véleményem én is a Metallica elmúlt 20 évéről és az új albumig vezető útról, mielőtt kitérnék az új lemezre.
Első körben leszögezném, hogy '88 óta hallgatom a Metallica-t. Akkor jutottam abba az életkorba, amikor elkezdett érdekelni ez a műfaj is. Nem sokkal később visszamenőleg megvettem az összes albumot CD-n, így a Kill 'em All-t, a Ride The Lightning-ot, a Master of Puppets-et is az ...and Justice For All mellé. Nagyon tetszettek a lemezek, bár az első még kicsit puritán volt, de az ütős riffek és témát nagyon felvitték azt a lemezt is.
Talán az első két lemezt hallgattam a legkevesebbet, a Puppets és a Justice sokkal jobban lekötött, habár a Justice stúdiótechnikailag minden idők egyik legelcseszettebb lemeze lett: hangos gitárok, hangos dobok, bass meg lekeverve a picsába. Ezt azzal magyarázták, hogy éreztetni akarták a '86-ban elhunyt Cliff Burton után maradt űrt és nem adtak igazán teret az újonc Jason Newsted (Newkid)-nek. Ezzel takarosan tönkre is vágták a lemezt, ami egyébként talán a legagresszívabb és legpörgősebb Metallica lemez mind a mai napig, a megtestesült tökély, újrajátszhatatlanul túldíszített gitárszólókkal, nagyon kemény riffekkel és néhol észtveszelytő tempóval, ezt az egy szépséghibát leszámítva. (a youtube-on egyébként hallható minden Justice számnak olyan verziója is (with added bass), ahol egy srác alápengeti a basszustémákat úgy, hogy nincs háttérbe nyomva a basszgitár. Rögtön dübörög is a lemez és házat lehet vele bontani.)
Valamilyen szinten szerencsések voltak ezzel a basszuslekeverős döntéssel, ugyanis ennek kapcsán figyelt fel rájuk a későbbi producerük Bob Rock (aki a Payolas egy alapítótagja és aki számos egyéb nagy nevet, mint pl. Bon Jovi, The Cult, Mötley Crüe, Cher, Skid Row, Bryan Adams, The Offspring is producerált). Ő volt az, aki rámutatott, hogy ott követik el a legnagyobb hibát, hogy nem azt csinálják, amit élőben - nevezetesen, hogy a basszust kellene előtérbe hozni, mert attól lesz a zenének "teste", attól lenne a Metallica igazán dübörgő. Ezek után kategorikusan kijelentette, hogy a következő lemezt nemhogy ő akarja keverni, de rögtön producere szeretne lenni. A fiúk ezen először ledöbbentek és elhajtották a francba, majd újragondolták a dolgot (valószínű rájöttek, hogy ennek a Bobby-nak igaza lehet) és bevették producernek.
El is indultak az új lemez előkészületei és az írási procedúra után - főként Bob-nak köszönhetően - egy végtelenül hosszú stúdiózási folyamat vette kezdetét, amely végül 9 hónap után ért véget (pont, mint egy terhesség). A lemez elkészítése a tagoknak összesen majd' 2 évbe került és hármójuk házassága ment rá. De megérte, mert megszületett - véleményem szerint - minden idők legtökéletesebb, legletisztultabb lemeze: a cím nélküli Black Album, ami azóta is fogalom és etalon, nemcsak a műfajon belül, de a hangmérnökök közt is. Nem tudnék kivetnivalót találni benne, tökéletes számok, tökéletes hangszerelés, gyönyörűen kimunkált hangzás, minden szempontból mestermű, Hi-Fi tesztlemez. Megjelenése után 5 éven át hallgattam, nem múlt úgy el hét, hogy ne ment volna végig a CD a lejátszómban. Rengeteg ősrajongó zúdult fel a lemez kapcsán (én is ismerek jópárat személyesen), hogy Bob Rock mennyire kicseszett ezzel a bandával, merthogy elvitte őket a mainstream irányába. Csak csóválom a fejem ezeket a véleményeket hallva és kérdem, miért: azért, mert a lemezen van egy Nothing Else Matters (ami egyébként szerintem a legszebb lírájuk), meg egy The Unforgiven (ami szintén méltó nagy lírájuk)? Vagy azért, mert írtak egy Enter Sandman-t, ami attól lett ilyen nagy elcsépelt sláger, mert maga volt a tökély? Ezzel szemben van rajta egy Sad But True, amit viszont a mai napig a nagy öregek is úgy emlegetnek, hogy a leghúzósabb riff a trash metal műfajban. Szerintem nem Bob Rock csinált belőlük mainstream-sztárt, hanem ők maguk jutottak el egy olyan szintre, amikor elkezdtek olyan számokat írni, ami már esetleg nagyobb tömegeket is megérint. Magam is zenészkedem (szólógitár) 12 éve és azt hiszem ahova a Metallica eljutott '91-ben, az egy hosszas zenei érés következménye és korántsem csak Bob Rock-nak tudható be, hisz ő elsődlegesen csak finomító ötletekkel rukkolt elő, illetve a lemez technikai hátterét igazgatta. Egy szó mint száz: a fekete album egyértelműen meghozta a zenekar számára a méltó elismerést, szerintem a legjobb lemezük. Ezek után egy majd' 2 évig tartó turnéra indult a banda, amelyről több film is készült. Ezek a koncertek fantasztikus hangulatot árasztanak, érezni, hogy a Metallica fürdik a sikerben, nagyon jól működik a banda, élvezik, amit csinálnak és amit csinálnak, azt nagyon jól is csinálják.
Sokan azt mondják, hogy már a Black Album-ot sem kellett volna kiadni, sokan vannak azon az állásponton, hogy az azt követő sikerek után kellett volna visszavonulni. Egyik állásponttal sem tudok azonosulni, szerintem a Metallica korántsem égett még ki a Black Album-mal. 1996-ban véghezvittek egy olyan dolgot, amit csak igen kevesen (ebben a műfajban meg pláne) mernek meglépni: totális imidzsváltás. Gyökeresen más zenei alapok, rövid haj, új desing, teljesen más üzletpolitika. Megjelent a sokak által utált és földbedöngölt Load. Emlékszem és szerintem azóta sem nagyon volt olyan lemez, amit annyira vártam volna, hisz a Black Album számomra a tökély volt (azóta is az). Izgatottan tettem a lemezt a lejátszóba '96 májusában és első hallgatás után nem is hittem a fülemnek: mintha nem a Black Album szerzőit hallanám. Pedig a producer Bob Rock. Lejátszottam újra a lemezt és még mindig furcsa volt. Aztán lejátszottam újra egyben, immár harmadszor és elkezdtem érteni, hogy mi történt. Aztán negyedszerre teljesen azonosultam vele és megláttam benne a zsenialitást. Csupán csak annyi történt, hogy a srácok 33 éves fejjel belátták, amit sok más, hasonló kaliberű zenész meg 60 évesen sem képes elfogadni: váltani kell. Erre márcsak azért is szükség volt, mert a Black Album után abban a stílusban már nem volt mit nyújtani és ezt ők is tudták. Léptek egy merészet: lehangolták a gitárokat fél hanggal mélyebbre, Hetfield elkezdte képezni a hangját és elkezdtek nagyobb tömegeket megérintő számokat írni. Ennek okait lehetne keresgetni a pénzéhességben, a nagyobb hírnév utáni vágyban, de aki ismeri a banda és a tagok élettörténetét, az tudja, hogy nem elsősorban erről volt szó. Számos rádiósláger a lemezről (mint pl. az Until It Sleeps, vagy a Mama Said) például azért lett lágy és mainstream-szerű, mert súlyos magánéleti problémákat feszeget (előbbi Hetfield anyjának rákja, utóbbi anyjához való viszonya), amiket egyszerűen nem lehet üvöltve, headbangelve előadni. Egyszerűen arról van szó, hogy ahogy a tagok öregedtek és élték az életüket, egyre több olyan dolog történt velük, amelyet a művészetükben is ki akartak fejezni és erre a kőkemény metal nem mindig alkalmas (bár a Black Albumon ez sikerült - a The God That Failed szintén Hetfield-es téma: rendkívül vallásos apja halála után fordul kérdően apja szelleméhez, aki szerinte egy bukott istent követett életében, hisz korán eltávozott).
Mindezen túl zenész-füllel hallgatva a Load a legváltozatosabb, legkomplexebb és leginkább kidolgozott Metallica lemez, rendkívül sok, izgalmas és új megoldással, egy igazi kísérletező lemez, köszönhetően a tagok élettapasztalatának és a kor technikai színvonalbeli előrelépésének. Az évek során nagyon sokat hallottam azokat a véleményeket (és nagyon elegem is lett belőlük), hogy a Load-dal mennyire mellényúlt a Metallica. Szerintem ez semmilyen szempontból sem igaz, ezt azok mondják, akik elvakultan az ős-trash-metal műfaj rajongói, abszolút nem nyitottak zeneileg és képesek 20 éven át ugyanazokon a sablonokon nyugvó számokat hallgatni. Jópár számban fellelhető a régi Metallica ezen a lemezen is. Mindemellett egy zeneileg megújulni képes bandát láthattunk ennek a lemeznek a kapcsán, akiknek sikerült nyitniuk egy új közönség felé is, mégha ezzel el is veszettek jópár ősrajongót. Aki azonban komoly rajongó az tolerál egy ilyen lépést és megveszi a lemezt, ami ráadásul nagyonis jó, csak kicsit más.
Az album egyébként simán első lett a 200-as Billboard-on, a UK Album Charts-on és az Ausztrál lemezlistákon is.A Reload-dal kapcsolatban nem sok újat lehet elmondani: az egy évvel a Load után megjelenő lemez hangulata nagyon hasonló, de hajszálnyival azért mégis gyengébb, mint elődje. Nem kell messzire menni az okért: a két lemez dalai egyidőben íródtak és a fiúk a Load-ra válogatták a jobban sikerült darabokat, a Reload-ra pedig már csak pár húzócím és a sablonosabb számok jutottak. Mondjuk az Unforgiven II már erről a lemezről is lemaradhatott volna, vagy legalább ne ilyen címet adtak volna neki. Nekem az erőltetett volt. Ezen felül lehagyhatták volna a Slither-t is, ami gyakorlatilag az Enter Sandman visszafelé. Ettől függetlenül a lemez teljesen hallgatható, 200-as Billboard-on első, UK-ben negyedik. A producer Bob Rock.
Ezek után 1998-ban kiadták a dupla Garage Inc. feldolgozáslemezt, ami gyakorlatilag egy jutalomjáték: az első lemezen kedvenc előadóik kedvenc számait dolgozták fel világszínvonal feletti szinten. Egy rendkívül jól hangszerelt, az új stílusjegyekkel felvértezett, ereje teljében levő Metallica-t hallunk, nagyon jól összeválogatott számokkal. A második lemezen helyet kapott egy már 1987-ben kiadott EP, az $5.98 című, ami Jason Newsted debütálása után került felvételre és szintén feldolgozásokat tartalmaz, valamint pl. a Metallica által a Freddie Mercury emlékkoncerten eljátszott Queen-feldolgozás, a Stone Cold Crazy is. Igazi csemege volt ez a lemez is a szélesebb műfajskálán mozgó zenerajongóknak, a kőrajongók persze ismét csak fanyalogtak, nekik csak a második lemez tetszett ebből a dupla CD-ből. Én rendkívüli módon élveztem ezt a lemezt is, briliáns stúdiómunka volt ez is. A producer Bob Rock.
1999-ben a Metallica csodát művelt: még a Black Album készítésekor kerültek kapcsolatba (egyébként pont a Nothing Else Matters kapcsán) az azóta már sajnos elhunyt Michael Kamen-nel, aki már akkor megpedzette a srácoknak egy közös koncert lehetőségét egy szimfonikus zenekarral. Kamen korábban már több alkalommal ötvözött műfajokat, megcsinálta ezt a Pink Floyd-dal, az Aerosmith-szel és számos más, nagy nevű előadóval. A srácok ekkor csak legyintettek (nem hiába, lassú felfogásúak voltak mindig). 1997-ben viszont észbekaptak és felkeresték Kamen-t, aki elvállalta a dolgot. 1999. áprilisára össze is állt a dolog és egy fantasztikus koncertet adtak San Francisco-ban, amelyből elkészült a koncertlemez és DVD. Egyik-másik szám kicsit erőltetettnek hangozhat, azonban számos dalnál (pl. a nyitószám The Call of Ktulu) valami elképesztően jól sikerült a fúzió és azóta is sokkal szívesebben hallgatom az S & M verziót, mint az eredetit. A producer Bob Rock.
2000-ben a Metallica felvette utolsó dalát Jason Newsted-del: ez volt a Mission: Impossible 2. c. film betétdala a gyengécskére sikerült I Disappear. Newsted 2001. január 17-én végleg kivált a bandából. A hivatalos indoklásban magán- és személyes-okokra, valamint a zenélés következtében elszenvedett sérülésekre (ugye a sok headbang) hivatkozott. Ugyanakkor egyértelmű volt, hogy a kiválásra azért került sor, mert Hetfield korlátozta abban, hogy Newsted szólóprojektbe kezdjen az Echobrain-nel. Hetfield féltékeny lett és azzal próbálta indokolni döntését, hogy Newsted projektje a Metallica-tól vonná el az erőforrást. Kicsit álszent volt Hetfield, hisz neki is voltak Metallica-n kívüli projektjei, de ő azzal védekezett, hogy azok nem az ő nevén futnak, nem ő próbálja eladni őket és pláne nem megy turnézni ezek kapcsán. Nem mintha Newsted-nél ez szóba került volna, de meglehetősen homályos a téma. Ettől függetlenül Newsted-nek elege lett és közölte, hogy akkor ő dobbant, amire az indulat hevében Hetfield és Ulrich rá is bólintott. Newsted egy ideig futott az Echobrain-nel, majd átnyergelt Ozzy Osbourne mellé (milyen érdekes, helycsere Trujillo-val), végül a Voivod nevű formációban is helyet foglalt.
Számomra eddig tartott a Metallica, itt valami olyasmi indult el, aminek nem lett volna szabad. A Metallica - véleményem szerint - akkor lett volna a legbölcsebb, ha ekkor kiáll a nyilvánosság elé és bejelenti visszavonulását. Istenként vonulhattak volna be a zenei történelembe (a már ekkor megosztott rajongótábor ellenére is), ha az S & M után közlik, hogy nincs tovább. De nem, a görcsös akarás erősebb volt, Hetfield erősen inni kezdett (korábban sem vetette meg az italt), aminek az lett a vége, hogy mindenre képtelen lett, ami az együttműködéssel ez az alkotómunkával kapcsolatos. Ezt gyönyörűen feldolgozza a Some Kind of Monster c. mozifilm is. Totális az érdektelenség a tagok között, Hetfield-nek az elvonó után a család is elvonja a figyelmét, Lars őrjöng, Kirk meg csak csendben hallgat, basszgitáros nincs. Totális válság. Kínkeservesen összeszenvednek néhány riffet és pár, depresszió-ihlette erőltetett dalszöveget. Nincs pre-produkciós előkészület, minden élesben megy a (saját) stúdióban, ami rendkívül nyomasztó. Bob Rock nem sok mindent tud kezdeni a padlón levő bandával, próbál hozzátenni a dalokhoz, de a tagokhoz minden nap szerződéses pszichiáter jár. Basszgitáros híján Bob Rock játssza fel a basszustémákat. Majd a lemez megjelenésére összekaparják Robert Trujillo-t (ex-Ozzy Osborne tag), aki nagyon jó gitáros, de véleményem szerint csöppet sem illik a korábbi Metallica-imidzsbe.
A lemez 2003. júniusában megjelenik és valami olyasmi szól róla, ami még a hozzám hasonló nyitott füleknek is idegen. Rendkívül puritán dalok, egy-két ötletes riff, de inkább csak kínlódás, semmi gitárszóló, tartalmatlan dalszövegek és egy üvöltöző Hetfield. Egy-két számnál megmozdul valami az emberben, de leginkább semmit sem vált ki. Gondoltam, hogy csak elsőre furcsa, mint ahogy az lenni szokott ezért meghallgattam újra. És újra és újra és újra. De semmi. Csak azt tudtam leszűrni, hogy ez a banda szenved. Szenved, de rendkívül jól promótálja és ezt is el tudja adni. Szenved és csak árnyéka mindenkori önmagának, vagy még az sem. Egy még középszerűnek sem nevezhető lemezt el tudott adni, mert hozzácsapott egy DVD-t is, amin ők láthatók próba közben. De mi látható a lemezen: egy megöregedett és teljesen eltorzult Hetfield, egy idegbajos Lars, egy közönyös Hammett és egy beilleszkedni próbáló Trujillo. A lemezt sok fellépés követi, hisz be kell dobni az új srácot a mélyvízbe és ez is egy érdekes jelenség, mert élőben a banda működik. A korábbi számok jól szólnak, az újakból meg élőben se jön ki több, mint a lemezről. Ez kérem a kiégés tipikus jele.Ezek után mintegy 20.000 rajongó aláírásával benyújtásra kerül egy petíció, amely Bob Rock ellen irányul és követelik a bandától, hogy tegye lapátra a producert, merthogy ő az, aki felelős a Metallica hosszú évek óta tartó mélyrepüléséért (ők úgy gondolják, hogy a Metallica a Justice-lemezt követő időszak óta mélyrepül), mert ráerőlteti saját stílusát a bandára. A Metallica meg mint a kezesbárány rábólint és a pszichiáter után Bob Rock-ot is kirúgja. Azt a Bob Rock-ot, akinek széles körben való elismertségét és a számos díját köszönheti és akit most kiváló bűnbakként lehetett beállítani. Az új producer Rick Rubin lesz.
Már 2004-ben megindultak a kiszivárogtatások az új lemezzel kapcsolatban. Elmondásuk szerint már akkor közel 30 demójuk és legalább 50 órányi jam-jük van rögzítve (ja, na persze), amik potenciális jelöltek az új albumra. Aztán jönnek az ehhez hasonló infók még közel 3 éven keresztül és még nyoma sincs annak sem, hogy stúdióba vonulnának. Ez szerintem több potenciális demo-nál nem egészen így szokott működni. Végül a banda 2007. márciusában elkezdi a felvételeket, amelyek egész 2008. májusáig tartanak. Aki már járt stúdióban az tudja (de aki nem, az is), hogy ez elképesztően hosszú idő (még ha saját stúdióról van szó, akkor is). 2008. júliusában bejelentik, hogy a lemez címe Death Magnetic lesz és prognosztizálják a 2008. szeptember 12-i megjelenést. A korábban koncerten hallott számok közül single-ként is megjelenik a Cyanide. Klipp készül a The Day That Never Comes-ból és single lesz a My Apocalypse is. Pár napja az összes szám meghallgatható a Metallica honlapján is. (ez nagy szó Ulrich elhíresült Napster-ellenes kivonulásának tükrében) A számokat felszínesen meghallgattam, vegyes érzelmek kavarogtak bennem: a banda próbál megtartani valamit (leginkább a kalapálós zenei alapot) a St. Anger-ből, de próbál visszahúzni a Load-os irányvonalhoz is, ugyanakkor kétségbeesetten keresi régi önmagát (Puppets-éra), merthát a rajongók ugye azt szeretnék hallani, ezért kellett kirúgni Bob Rock-ot.
Na mondom, úgyis kötelező vétel, mégiscsak ma van a megjelenés, elmegyek, megveszem. (Mikor megláttam a tracklist-en a The Unforgiven III címet, azt hittem elsírom magam kínomban. Ez már fájdalmasan szánalomra méltó, ráadásul úgy kuka az egész dal, ahogy van. Így lerombolni egy legendát, pfff...)
A vélemény? Négyszer hallgattam végig a lemezt, egyes számokat már többször is. Elsőre határozottan nem tetszett. Másodikra kb. kialakult, hogy mely számok mennek a kukába és melyek akadnak fenn a rostán. Harmadikra egyes számokkal már nagyjából kibékültem.
A legtöbb dallal az a problémám, hogy már-már punk-rock szerű dobalapjuk van. Nem értem Lars miért erőlteti ezt, ráadásul rendkívül idegesítő ritmusváltások jellemzik a számokat. Egyébként meg minél gyorsabb a tempó, annál inkább kijönnek Lars hibái, nem olyan nagy dobos ő, mint amilyen szeretne lenni. Ráadásul az idő sem áll már az ő oldalán, túl van a csúcson, ez vitathatatlan.
A számok koncepciójával is problémáim vannak. Egyes számok monotonok, unalomig ismételt riffekkel, másokban meg egymásra dobálva ott vannak az össze nem illő ötletek. Egyébként egy csomó önismétlést vélek felfedezni:
- akárki akármit mond, az első szám, a That Was Just Your Life egy az egyben a Dyer's Eve a Justice-ról (hallgassátok csak meg a refrént).
- a The End of The Line fő riffje már megvolt a Shoot Me Again-ben is a St. Anger-en.
- a The Day That Never Comes-ban ott van az I Disappear-ből egy teljes taktus a szám közepe felé (4:06-tól), a szóló meg abszolút korábbiakból (főleg Justice-os szólókból) összerakott, még a One szólójából is van benne egy teljes lefutás (7:00). Egyébként talán ez a dal a leg-rádióbarátabb, talán ezért készült ebből is a klip.
Az Unforgiven III-at említésre sem méltatom, biztos készül ebből is klip. "De jó lesz." Na erre már én is azt mondom, hogy na ez a gusztustalan mainstream-üldözés.Általánosságban elmondható, hogy sok az önismétlés, a már bevált elemeket próbálták meg észrevétlenül átlopni (tényleg azt hitték nem szúrjuk ki?). Több dalban érzek "döccenést" és furcsa váltást, nem tudták a különféle ötleteket egy számba simítani. A szólókat illetően is jellemző a koncepciótlanság és a túldíszítettség, némelyiket Kirk sem fogja tudni kétszer ugyanúgy előadni.
Egy-két dal azonban kezd működni nálam: a That Was Just Your Life az önismétlés ellenére nem rossz, a Broken, Beat & Scarred is adja az ívet, az All Nightmare Long és a Cyanide is kezd tetszeni. (egyébként a Cyanide volt tán az egyetlen, ami elsőre megfogott). A The Judas Kiss nálam pengeélen táncol, még nem tudtam megemészteni, de lehet, hogy kukás lesz az is. A Suicide & Redemption érdekes próbálkozás, 20 év után újra instrumentálist játszik a Metallica. Ezt a dalt még emésztenem kell. A My Apocalypse nekem kicsit zsúfoltnak tűnt.Zenészfüllel a legszembetűnőbb, hogy a Load óta fél hanggal lentebb játszó Metallica most visszatért a standard gitárhangoláshoz, Hetfield pedig kevesebbet énekel. Továbbra is erőltetik a gyorsabb tempót, ami szerintem annyira nem jó, ezen felül a pergődob nekem még mindig feszes, bár már lazult az Anger óta.
Egyébként az artwork tetszetős: a digipack-osat (kihajtogatós papírok) vettem. Középen egy koporsó alakú kivágás az összes lapon, a főborítón a koporsó alakját egy fólia fedi, amire rá van szitázva a Metallica és a Death Magnetic felirat, az utolsó oldalon pedig maga a koporsó látható. Az összes lapon egy fotó van, amelyikbe valahogyan illeszkedik a kiásott sír, alján a koporsóval. Ötletes megoldás, egyébként a fotós a már megszokott és legendás Anton Corbijn. Szóval magát a lemezt vizuális élmény kézben tartani és lapozgatni. Reméljük a koporsó-motívum nem akarja a banda végét és temetését is jelenteni.
Fura érzés ezt a lemezt hallgatni. Kicsit tényleg úgy érzem, hogy próbálnak visszanyúlni a gyökerekhez, a boldog évekhez még a Black Album előtt, ugyanakkor érzem rajta azt a megkeseredettséget, ami abból fakad, amit a 2000-es években átéltek (főleg Hetfield). Szerintem Hetfield hatása és gondolatvilága nagyon erősen érződik a lemezen, mind zenében, mind a szövegekben. Próbálkoznak újra csúcsra törni, de ez már nem az a Metallica, amit én annyira szerettem. Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy ez egy már közel kiégett banda próbálkozása, amiben még fel-fel csillan néha olyasmi, amiben látok fantáziát.
A St. Anger-hez képest azért hallgathatóbb a lemez, vagy nem is hallgathatóbb, de mindenképpen változatosabb.
A St. Anger-nél ugye az volt a magyarázat arra, hogy ilyen lett, mert egy "dühkiadó" lemeznek aposztrofálták. Kíváncsi leszek a fogadtatásra és kíváncsi leszek, hogyha nem a nekik megfelelő lesz a fogadtatás, akkor mit tudnak felhozni mentségükre. Mondjuk szerintem a fogadtatás sokkal kedvezőbb lesz, mint az Anger-é volt, azóta a zenei kultúra is változott, meg azért mégiscsak dögösebb a lemez, na. Több millió példányszámban fog elkelni, a soványabb eladásokért meg valószínűleg az Internet lesz okolható, aminek dömpingje még erősebb, mint 2003-ban volt.
Egy szó mint száz: egy több, mint 3 éven át érlelődő, és közel másfél évig készülő lemeztől (pláne, ha a borítón a Metallica felirat látható) nem teljesen ezt várná az ember. Legalábbis én nem pont ezt vártam el (de erre számítottam), különösen azért nem, mert anno Lars úgy harangozta a lemezt, hogy ez lesz az a korong, ami majd betölti az űrt a Justice és a Black Album között. Hát, nekem nem tölti be azt az űrt, szerintem bűn ezt a lemezt a Justice-szal és a Black Albummal egy lapon említeni. Nyomukba se ér, mint ahogy a jelenlegi Metallica a nyolc évvel ezelőttinek sem. Kérdem én: most, hogy Bob Rock már nincs a képben, hajlandóak lesznek-e ugyan belátni az ősrajongók, hogy mégsem ő volt okolható a mélyrepülésért (ami egyébként szerintem csak az Anger óta tart)? Hajlandóak lesznek-e belátni, hogy pontosan Bob Rock volt az, aki miatt a Metallica tudott változatosságot felmutatni?Mindegy, a lemezt megvettem, hallgatni fogom még jó sokat, és szerintem jobban kibékülök vele, aztán fölteszem a polcra a többi mellé, de nem lesz a kedvencem, ez biztos. Ha jönnek koncertezni, az első sorban leszek, mert már láttam őket élőben és fantasztikusak, a régi számok úgy szólnak, ahogy kell. De ha megszólalnak az ezévtizedbeli dalok, szerintem leállok a headbang-gel és hátrébb jövök az első sorból, mert ez már nem teljesen az én Metallica-m.
Vegyétek a lemezt, hallgassátok és vitassuk meg! Csak megértük ezt is.
Bocs, hogy hosszúra vettem.
-
-
deniro2
senior tag
Nem konkrét lopásról beszélünk mi sem szerintem, hanem stílusjegyekről, amiket természetesen nem sajátított ki a Slayer, de, ha meghallod, akkor ez az együttes ugrik be... Gitároztam már épp elég Slayer-t és szerintem pl. az All nightmare long eleje tipikus, de ez persze magánvélemény. Bár vagyunk így ezzel már hárman legalább...
-
-
deniro2
senior tag
Na, "megvettem" én is a lemezt.
Első hallgatás után nem olyan rossz, mint ahogy a The day that never comes című rettenetes klip után vártam. Tele van dobálva klisékkel az egész lemez, de a szívemnek olyan kedves thrash vonal miatt tuti hallgatni fogom.
Érdekes, hogy mindenki mást mond, hogy melyik együttes ugrik be neki a dalok hallatán, én a South of heaven-es Slayer-t érzem szinte minden számban. -
feka007
veterán
Metallica - The Day That Never Comes Tökéletes szám
-
-
Face8814
őstag
válasz
Kephamos
#139
üzenetére
Váltottak. Ennyi. Ki akartak próbálni valami mást. Mondhatnám úgy is eladhatóbb lemezt akartak csinálni és ezáltal több pénzt is keresni. Na mind1 ebbe nem akarok belemenni, mert a Load-ról is van pár szám ami tetszik nekem, de az első 5 album jelenti nekem a Metallicát.
Élen a Masterrel.
Most is az új albumot hallgatom ( megígértem adok neki még esélyt ), de még mindig nem fog meg. Ellentétben az új Slipknottal, amiről első hallgatások után szintén nem volt túl jó véleményem ( lévén nekem az Iowa és Slipknot album nagyon bejövős volt, a Vol 3 viszont már nem annyira ), de ez megváltozott. Nem olyan mint az első kettő, merőben más, új, de bejövős. Nagyon. -
#133
venember83
nagyúr
venember83
nagyúr
Újat, a múltjukhoz méltót nem tudnak alkotni. Csak ezt könnyebb kivülről meglátni.
-
-
Face8814
őstag
Hát nem is az az album legjobb dala.
3-szori meghallgatás után azt kell hogy mondjam azt kaptam amit vártam. És ezt most rossz értelemben mondom.
Nem vártam valami hatalmas eufórikus katarzist az új albumtól és hát nem is kaptam. Nagyon nem.
Van egy két dal ami tetszik, talán három is, de összességében azt kell hogy mondjam hogy sótlan. Nincs benne semmi amire odakapnám a fejem és azt mondanám hogy "...vazze, ez mekkora volt..."
A gitártéma jó alatta, de egye fene kimondom: nem tetszik.
Azért adok még neki esélyt és végleges véleményt csak később alkotok, de.....
-
Face8814
őstag
A címe: Death Magnetic
Hivatalosan szeptember 12. a megjelenés, de Franciaországban valami üzlet elkezdte már most árulni.
Nálunk valszeg csak az eredeti időponttól lehet lesz majd kapni.
Sajnos én még nem voltam koncertjükön, de jó néhányat sikerült beszereznem már xvid,dvd, esetleg HD-ben. Ezekből is látszik ( már amennyire egy videó visszaadhat bármit is ) hogy mennyire nagy hangulatot tudnak csinálni, de azt is meg lehet nézni, hogy ezt szinte kivétel nélkül a régi albumaik számaival csinálják.
Kíváncsi leszek hogy erről az új albumról mennyi számot fognak majd nyomni élőben.
A legutolsó koncertjük amit láttam az az idei Rock Am Ring ( 2008 június ) volt, de ott nem játszottak csak régi dalokat.
Gondolom a nagy "titkolózás" miatt....
Meglátjuk mennyire jön majd be ez az album a rajongóknak.
Most hallgatom másodszorra, de még nem nagyon fogott meg. Talán majd ötödikre. ( Pedig a régi albumokat de imádom. A mai napig a kedvenceim.... )Ez az első klip dala Hallgasd meg.
-
fokukac
nagyúr
válasz
Face8814
#122
üzenetére
Lehet már kapni nálunk az új albumot?
tényleg, egyáltalán mi a címe?
Amúgy, nekem első hallgatásra a régiek se tetszettek. A Metallicának mindig is többször kellett nekifutnom, de aztán mindig nagoyn megszerettem, nem tudom, mi erre a magyarázat. Az előző album csak uncsi riffgyűjtemény volt, akkor hallgattam pár számot egy hónapig, de azóta se raktam be... szóval azt nem nehéz überelni.
ha hozzák a szokásos témáikat, és vannak jó gitárszólók, akkor valószínűleg tetszeni fog, majd meglátom
egyet tudok, voltam tavaly Bécsben a koncertjükön, és élőben még mindig nagyon jók.
-
Face8814
őstag
Most hallgatom először.
8. számnál járok, de egy dolog már leszögezhető. Az előzőnél klasszisokkal jobb ( bar azt azért nem volt nehéz űberelni ), de azért nem egy Master of Puppets.
A számok nagyon hosszúak - a legrövidebb 5, a leghosszabb 10 perc - átlag több mint 7 percesek.
Teljesen amatőrként írom most a következőket, így tessék nyugodtan fenntartásokkal kezelni, de valahogy a dob kissé egyhangúra sikeredett benne - szvsz Lars ugyanazt dobolja már vagy 4 album óta - viszont a gitár témák nekem tetszenek. Mondjuk mindig is Kirk rajongó voltam, így szerintem most is jó témákat játszik.
Megnéztem az első klipjüket is, arról a véleményemet röviden le is írom: sz@r!!!!
Azt hiszem ezt is emésztenem kell mint az új Slipknotot és kb 8-10. hallgatás után már komolyabb véleményt is tudok majd róla mondani.Egy dolgot azért mégis írnék még. Az első szám nálam nagyon ül, illetve most hallgatom éppen az utolsót is, ami szintén zenész.
Viszont a dob itt is....
Hogy az egyik zeneileg képzett cimborámat idézzem Lars mostanában nem más mint egy "lagzidobos". -
#117
Vigneau
félisten
zvaragabor
#116
Vigneau
félisten
válasz
zvaragabor
#116
üzenetére
Lehet, hogy sokat vártam tőle és akkor még nem vette úgy fel a fordulatot. Hiába, nehéz az előd emlékének megfelelni.
-
#116
zvaragabor
senior tag
Vigneau
#115
zvaragabor
senior tag
-
#115
Vigneau
félisten
zvaragabor
#114
Vigneau
félisten
válasz
zvaragabor
#114
üzenetére
Igaz, igaz, de jobb szavam nem volt rá hírtelen. Egy biztos, nem hagyott bennem mély nyomokat a srác...
-
#114
zvaragabor
senior tag
Vigneau
#113
zvaragabor
senior tag
Rob Trujillo nem raszta, hanem csak 4 copfba volt kötve a haja. De már ez se most volt.
-
Vigneau
félisten
Jó öreg topik, de sebaj.
De de, Newsted vált ki és helyette jött a "raszta srác". Mellesleg ez az album az előzőekhez képest igen csak haloványra sikerült. Ha 2x meg tudtam hallgatni, akkor sokat mondok. Nagy Metallica fan vagyok, de ez nekem nagyon nyers, befejezetlen albumnak tűnik a mai napig.
-
#112
zvaragabor
senior tag
zvaragabor
senior tag
LOL ugye nem mondjátok komolyan, hogy elhiszitek, hogy ez a "demo" a Metallicáé? Elkaparom magam.
Ez az Eternal Decision albumainak számai. Itt van pár dalszövegük, a Thrashed c. szám az valójábban a Risen.Úgyhogy ismétlem ez a 10 számos album nem a Metallica, hanem az Eternal Decision!
-
hencz56
újonc
Hát,meghallgattam a 08-as demót!nagyon állat!!el sem hiszem,tiszta Justice szerintem,üt nagyon!Főleg az I.N.U című dal,ezt hallgatom vagy 3 órája folyamat,már nagyon várom az albumot!Én amúgy mindegyik albumot szarrá hallgattam a Killtől a St.Angerig!minden kislemezt koncit !mindent!!imádom ezt a bandát,úgy ahogy van!és majdnem elsírtam magam a demó hallatán!pedig én nem várok tőlük visszakanyarodást,csak új dalokat!ami mindegy ,hogy milyen,mert úgy iss szarrá hallgatom!csak Lars legyen a doboknál ,Kirk gitározzon,James pedig énekeljen,vagy darálja a szöveget!mindegy csak Metallica legyen!ez a demo tiszta Metallica!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-
fokukac
nagyúr
válasz
Fade_Away
#106
üzenetére
izé.
a st. angeren még nem is volt trullio.
a producer pengette föl a basszust, úgy ahogy.a st. angerrel nekem az volt a bajom, hogy olyan volt, mint egy kis riff-gyűjtemény, dzsemmelés; a számok többsége kétszer olyan hosszú volt, mint amennyit egy egyszerű téma indokolt volna, viszont hiányoztak a szólók.
nem is hallgattam sokat...
-
Enton
addikt
Frissüljön egy kicsit a TOPIC!
Kiadták már lassna 1-2 hete a 2008-as demo felvételüket a srácok!Nagyon brutális kis 44 perces egyveleg 10 számmal és iszonytos szólókkal!
Mivel még sehol sem találtam hozzájuk való tabot vagy ilyesmit, hogyha holnap ráérek, nekiállok kihallgatni és leírogatni az alap hangmeneteket.Ha valakit érdekel akkor ide is feltolom őket, hogy lehessen javítgatni és commentelni!Metallica RULEZ!!!
-
Fade_Away
őstag
-
-
sequator
senior tag
háát, én is meghallgattam, és nagyon nem jön be, egyszer is alig tudtam végighallgatni, nem hogy rongyosra hallgassam mint a többi albumukat
nagyon vártam ezt az albumot, de nagyot csalódtam bennünk
szvsz nagyon gyenge lett ez az album, olyan nagyon nemmetallicás, olyan mint ha valami teljesen más együttes lenne
azért még bízom, h lesz még jó albumuk mielőtt végleg feladják a zenélést
Sautia -
#97
Arius
aktív tag
CsendPenge
#95
Arius
aktív tag
válasz
CsendPenge
#95
üzenetére
NEMADOM!! ENYÉM!! A DRÁGASZÁGOM!!!
Ok, kölcsönadom, gyere át érte egyszer vagy valami -
anulu
félisten
-
anulu
félisten
Nem lehet még midíg a régi stílust nyomni? Miért ne? Szerintem a Maiden zeneileg fejlődött, de még az előző, Brave new world albumnak is nagyjából olyan a hatása, mint egy Killersnek, vagy egy No prayer-nek. Ennek ellenére 2001-ben 250000 (igen, kettőszáz-ötvenezer) ember előtt játszottak Rioban.
Lehet, hogy fejlődtek, de nekem ez a SOAD-féle teperünk, egy pillanat alatt belassulunk, újra teperünk mint az állat a Metallicától nem jön be! Baromi nagyot csalódtam bennük. Az MTV-s koncerten még úgy-ahogy elment, de ott is a régebbi számok jöttek be.
Ami nagyon fáj az új Metallica albumban az az, hogy Kirk szinte teljesen eltűnt. Satriani mester forog a sírjában! (pedig még meg sem halt!!!)
A Metallicánál lehet, hogy új korszak kezdődött, meg miegyéb, de ez részemről annyit jelent, hogy az egyik kedvenc csapatom zeneileg meghalt. A régi számokat viszont továbbra is ugyanúgy szeretem. -
delta9
senior tag
Nem a zenével van a baj, bár kétségtelen, hogy nem az a stílus, amivel kezdtek, de igenis fejlődés. lehet, hogy itt sokaknak ez nem tetszik, de a metallica zeneileg rengeteget fejlődött az utóbbi években! én elég régóta ezzel foglalkozom, úgy értem zenélek, és nemcsak úgy hogy hébe-hóba leülök gitározgatni. egyértelműen egyre jobb a metallica. nem lehet még mindig a 10 évvel ezelőtti stílusokat nyomni, mindemellett gyökeres változást mégsem hoztak. az új albumon a studiomunka (leginkább a soundok és a mix) van hihetetlenül elcseszve!
-
thord
tag
Lehet, hogy csak túl sokat néz MTV-t.
Jó, az tényleg túlzás, hogy azért énekel így, hogy több cd fogyjon, de én akkor sem tok kibékülni ezzel az énekstílussal, amikor így hajlítgatja ide-oda a hangját, mint vmi néger énekesnő.
Vagy akkor vegyék ki a Metallica névből a Metal-t és akkor már rendben is van.
Singalica. -
Arius
aktív tag
Khm...azért nehogymár a Metallica legyen az az együttes aki a legjobban akar populáris lenni (jójó, ne 500-as szurkolótáború garázsbandákat nézzük).
Szerintem elég jól bírják még...pedig manapság kőkeményen megalkuvók a zenekarok szinte kivétel nélkül.
Nehogymá úgylegyen, hogy Hetfield szíve szerint még mindíg kill 'em all stílusban nyomná, csakhát akkor kevesen vennék a lemezét és ezért csinálja máshogy... ez szinte válaszra sem méltó gondolat
-
thord
tag
A DVD viszont elég ütős, élőben jobban nyomják, James sem énekel annyira.
Szerintem nem az a fejlődés, hogy próbálunk populárisabbak lenni. Lehet, hogy a Black albummal kiégtek.
Nem tom, nekem pl tök jó lenne, ha megmaradtak volna Justice for all szintjén.
Akkor pl nem csak a régi albumokat hallgatnám. -
Arius
aktív tag
Öö én szerintem nem a fake-et hallgatom, mert itt van előttem eredetiben az album, és DVD-vel ofkórz
Azért valamit ne felejtsetek el...
Több mint 20 éve kezdték...tinédzserként...mostmeg benne vannak azért már a korban nem tizen, nem huszon, és nem is harmincévesek már.
Az jó lenne ha 20 év alatt ugyanazt nyomták volna? Semmi fejlődés?
A Justice után nem volt hová fejlődni a ''metálos irányban'' (valaki szerint fejlődés, ha egyre ''keményebb'' speed/trash/death metálosabb lesz a zene, de szerintem ez nem feltétlen az...ezt keverik össze sokan).
Nekem az ÖSSZES Metallica szám tetszik...van amelyik nagyon, és van amelyik kevésbé...jah és az összes számot felismerem, nemhogy 10 másodperc múlva, de szerintem max 5....általában az első riffből -
thord
tag
Pontozás: zene: ének:
1. Frantic 5:50 10/7 10/1
2. St. Anger 7:21 10/8 10/-5
3. Some kind of.. 8:25 10/5 10/0
4. Dirty window 5:24 10/4 10/-9
5. Invisible kid 8:30 10/7 10/1
6. My world 5:45 10/6 10/1
7. Shoot me again 7:10 10/9 10/3
8. Sweet amber 5:27 10/6 10/-100
9. The unnamed feeling 7:09 10/9 10/4
10. Purify 5:13 10/2 10/0
11. All within my hands 8:47 10/4 10/-2
A pontok kétszeri, nagyjából végighallgatás után születtek és hirtelen felindulásból.
A számok hosszát azért írtam oda, mert azokból kiderül, hogy nem-e a fake Metallicát hallod-e.
A zenéhez hozzátartozik, hogy bár köze nincs a Metallicához, azért nem lenne rossz. De az. Mert hetfield bácsi énekel. Nem is akárhogy. Mint egy buzi.
Metallica is dead. For ever. -
Ketama
aktív tag
Szvsz is csúcsgagyi az új album, semmi köze a banda régi stilusához... Túl sok idő telt el ahhoz képest amikor még ütött a zenéjük. Ez a mostani ténlyeg kicsit SOAD beütésű, de ez nem Metallica. Nekem jobban tetszett volna egy régi hangvételű album, mint ez a mostani divatmajom hangzás.
-
anulu
félisten
Nekem olyan érzésem volt, mintha egy System of a down albumot hallgatnék. Sehol semmi olyan, amire fel kéne kapnom a fejem. Nekem a Reload kivételével az összes album tetszett.
Ezt az újat hallva viszont, hát nem tudom. Az a bagy bajom, hogy nem tudom hova elrakni. De hogy még mp3-ban sem kell, az biztos. És ezzel a Metallica elérte azt, hogy a neten ne cserélgesség az albumaik számait. De nem azért, mert jog, meg miegyéb, hanem azért, mert egyszerűen pocsék!!!!
-
thord
tag
Nagyon nincs igazad. A régi Metallica (a Black albumig) egyszerűen felülmúlhatatlan. És ennek köszönhetik, hogy felemelkedtek. És tudod mit? tőlem alkossanak újat, de azt ne Metallicaként tegyék.
Na ez az eredeti St. Anger borzalmas eddig. Jamesre nem tom mi jött rá, egyszerűen nyafog bazzeg. A zene még jó lenne (köze nincs a régi Metallicához sajnos), de amit Hetfield művel az nevetséges...
Még csak a fele albumot hallottam, de már bánom, hogy megvettem. Asszem ismét a Black album lesz az utolsó Metallica a gyűjteményemben. Ezt meg kidobom a fa**ba.
Egy óra múlva majd pontozok. -
Polesz
addikt
Valamit félreértessz szerintem
A Metallica a régi zúzós albumaival nagyot alkotott. Etalon volt a zenében. Elindultak a lágyabb hangzás felé, ami nem baj, max veszítenek egy csomó hardcore rajongót és nyernek sok lágyabb zenét kedvelőt. A minőség az viszont meg volt még ekkor is. Eddig minden Metallica album bejött és tetszett is annak ellenére, hogy nem hörgős-pörgős mint régen. Az új viszont szerintem elég katasztrófálisra sikeredett. Egyszerűen semmi igazán metallicás nincs benne. Sok az után érzett, hogy ezt már hallottam valahol. Nem az a gond, hogy nem a régi vagy új zenéket játszák, hanem, hogy egyszerűen olyan zenét játszanak ami tucatzene és igazán nincs az a feeling, ami akkor jött elő, amikor egy metallica számot meghallgatsz és már 10mp után tudod, hogy ez melyik.
Na meghallgatom mégegyszer. Talán megszeretem![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
-
igen az újra gondoltam. szerintem ezt visszafejlődésnek nevezik. ezt a ''régi még jó volt, a mai már nagyon szar'' tézist nem értem. ez a módi? valaki elkezdte szajkózni, és annyira elterjedt széles körben, hogy már mindenki ezt a nótát fújja.
qrv@ unalmas. azt még megértem, hogy pl A Yes együttes régi lemezeire azt mondják, félig-meddig igazuk van. a régiek tartalmasabbak, komolyabbak voltak.
de a Metallica? attól marad jó egy együttes, hogy ugyanazt a ''szart'' játsza az örökkévalóságig (maga a Metallica mondja: ''SHIT'' )? ezt nem értem. ez a felfogás szűk látókört sejtet. szerintem sokkal jobb, ha tudnak újat alkotni, és nem 20X kiadják ugyanazt a lemezt kicsit más szöveggel és hangszeres kísérettel.
lehet, hogy nincs igazam -
jeges
senior tag
Én a St. Anger hatására újra Slayert hallgatok, rájöttem, hogy az eredeti jobb, mint a másolat
Szvsz a Decade of agression az egyik legjobb koncertlemez, amit valaha kiadtak: üt, mint állat, húz, mint a ló, és valami elképesztően pontosan játszik mindenki (és persze nem hamis). Annak ideján, ha jól emléxem, támadták is őket, hogy stúdióban vették fel az anyagot. -
jeges
senior tag
Bocs, lehet, hogy Neked van igazad, épp hogy én is meglepődtem, mikor aztat hallottam, hogy kirúgták.
Voivod? Hmm, érdekes váltás, de valszeg ez legalább kihívást jelent szakmailag. (annyi legalább igaz, hogy a két zenekarnak van köze egymáshoz, de manapság melyik banda nem mondhatja el magáról, hogy Bob Rock producerként közreműködött valamelyik lemezénél?) Egyébként, ha Jason ezt nyilatkozta, csak egyet tudok vele érteni, ez a Metallica valóban nem az, amelyikhez a 80-as évek végén csatlakozott.
ui: félre ne értsd, szvsz Bob Rock a maiak között az egyik legjobb megérzésekkel megáldott producer, nagyon jó orra van ahhoz, amit csinál -
Sidaries
őstag
Na pontosítsunk egy kicsit. Először is nem volt semmi helycsere és kirúgás. Jason úgy gondolta, hogy ez a Metallica már nem az, amelyikbe ő belépett és ezért otthagyta a zenekart. Ezután kőkemény verseny kezdődött. hogy ki legyen helyette. Végül Robert Trujillo (ex - Suicidal Tendencies) mellett döntöttek.
Ha jól tudom a producerük valóban mindkettőjüknek Bob Rock volt, de szerintem neki aztán semmi köze sem volt a dologhoz.
Jason pedig a Voivodba ment át. Remélem jól fogja érezni magát. -
Szőrös
veterán
-
-
-
thord
tag
Jaja, én is alig várom, hogy megvehessem.
Kíváncsi vagyok, hogy Magyarországon is lesz-e mellékelve a DVD. Mert az ütős lenne!!!
Na és mennyi lesz az ára vajh? Online megrendelni kb 19$-ért lehet.
Nekem is Frantic jön be legjobban. Ennek is köszönhető a poztitív pontozásom, hogy ezt hallottam meg először. -
BaLinux
tag
Demó-értékelésem:
A Frantic az egyik legütősebb szám, egy biztos pont. 10/10
Unnamed Feeling és Purify szintúgy, a többi változó, 6-9/10. Ha nem lenne ilyen halk meg dinamikátlan néhol a felvétel, kicsit jobban lehetne értékelni
Kíváncsi vagyok a véglegesre. Igaz én még ''fiatal'' vagyok (értsd akkor még nem hallgattam ilyet), de kétségtelenül sokkal jobban örülnék egy pre-Black-szintű előadásmódnak... -
thord
tag
Nekem a Loadtól annyira elment a kedvem, hogy semmi utána jövőt nem hallgattam meg.
Sepu rulz, (vóóóór for terrrrritorrrrííííííí) kár hogy szétmentek. I love Max Cavalera
Nailbomb is az egyik kedvencem, ami Sepu és Fear Farctory féle projekt volt, igaz csak 2 ''album'' erejéig.
Az S&M-et hallottam, az is jó. Talán többet is hallgattam volna, ha nem hagyott volna, ha nem lett volna az a huje load/reload. -
-
-
thord
tag
válasz
Hun'reeth
#32
üzenetére
Kár, hogy már instrumentális, 8 perces számokat nem tehetnek fel az albumokra, mert azt nem játsza az emtivi
Ezt az albumot hallgasd meg nyugodtan, egész jó. Nem hozza vissza ugyan a régi Metallicát, de nem rossz. Kicsit Nailbombos, nem tudom azt a projektet ismered-e.
A load meg stb utána jövőket simán veri. -
-
-
thord
tag
1. Frantic 10/10 Dübörög, reszel
2. St. Anger 10/9 Énekel, reszel
3. Some Kind of Monster 10/8 Túl sok dallam
4. Dirty Window 10/9 Szakaszosan reszel
5. Invisible Kid 10/9 Lassan indít, aztán reszel
6. My World 10/7 Lassú, érzelgős, de azért van benne reszelés + egy szóló
7. Shoot Me Again 10/8 Énekel, reszel
8. Sweet Amber 10/9 Beszél, reszel
9. The Unnamed Feeling 10/10 Énekel+reszel, de jól
10. Purify 10/9 Ez mondjuk kicsit White Zombies
11. All Within My Hands 10/8 Lassú téma, de azért jó, csak kicsit halk
Várok más pontozókat is
Bocs a sok hüjeségért, de már rég vártam ezt az albumot -
thord
tag
Fenéket, csak új basszusgitárost vettek be, nevezetesen Robert Trujillot.
Ismerős lehet a Suicidal Tendeciesből, vagy Ozzy Osborne mellől.
Szal, nem rossz arc a tag, remélem visszatéríti a Metallicát oda ahova való, és ahonnan jött: a Metálhoz. Szerintem tartoznak ennyivel a rajongótáboruknak.
Többek között nekem is
Pl én a Black albumtól felfelé nem is hallgatom őket...
Remélem ez egy hét múlva már változni fog
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
szóval elég vegyes az a cd 
Egy órája már hallgatom itt gépezés közbe, és egyre jobban bejön!
master of puppets-et se mondanám rossznak 
)
Ez az Eternal Decision albumainak számai. 
Új hozzászólás Aktív témák
- Nitro ANV15-51 15.6" FHD IPS i5-13420H RTX 4050 16GB 512GB NVMe magyar vbill ujjlolv gar
- Samsung Galaxy S24 Ultra 12/256GB Újszerű,Kártyafüggetlen,Dobozos,Tartozékaival. 1 Év Garanciával!
- újszerű iPhone 16 Pro 128GB natural titanium natúr titán független Apple 1 év garancia
- Samsung Galaxy S23 Ultra 8/256GB Megkímélt,Kártyafüggetlen 1cm karc a kijelzőn. 1 Év garanciával!
- Apple iPhone 13 128GB 100% Akku Újszerű,Kártyafüggetlen,Dobozos,Tartozékaival. 1 Év garanciával!
- 134 - Lenovo Legion Pro 7 (16IRX8H) - Intel Core i9-13900HX, RTX 4090 - 3 év garancia
- Xbox Elite Series 2 Kontroller AKCIÓ!!! // Számla + garancia //
- GYÖNYÖRŰ iPhone 13 mini 256GB Starlight -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3406, 96% Akkumulátor
- Új Dell 14 Inspiron 5435 FHD+ Ryzen7 7730U 4.5Ghz 16GB 512GB SSD Radeon RX Vega 8 Win11 Garancia
- Telefon felvásárlás!! Honor 200 Lite, Honor 200, Honor 200 Pro, Honor 200 Smart
Állásajánlatok
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest
Cég: CAMERA-PRO Hungary Kft.
Város: Budapest