Új hozzászólás Aktív témák
-
thyeby
őstag
Ma munka közben elég sokat meditáltam ezen az üzleti kultúrán, ami felhozódott most itt a topic-ban.
Meggyőződésem, hogy Soká fórumtársunk nagyon a lényegét tette a szemetek elé. Ajánlom figyelmetekbe, hogy játsszatok kicsit a gondolattal, hiszem, hogy mérhetően javatokra fog válni.
Mindenkinek szíve-joga olyan üzletpolitikát folytatni, amilyen számára a legkedvesebb.
Hiszem, hogy a siker titka nem a titokban rejlik. A bizalomnak akkora ereje van - persze csak akkor, ha az kölcsönös és valódi, hogy egy vállalkozás életében akár meghatározó is lehet, és számokkal is diszkréten kifejezhető.
Gondolkodjatok el azon, hogy hány sikeres, nagyra nőtt, ismert vállalkozás alapja ez. Hiszen bizalom nélkül még kartellezni sem lehet. Nincs titkolózások közt, bizalom nélkül fúzió, nincs szimbiózis.
Van jog, ami védelmet ad, ám ha valaki belegondol, ott már vége a bizalomnak, ahol ezt a jogot érvényesíteni kell. Ott már mindkét fél sokat vesztett. Nézzétek meg a maffiát. Jó hülyeség idekeverni, de na. Ott nincs jog, ott kizárólag becsületszó van. Azonban ennek a becsületszónak akkora az ereje, hogy a jog képtelen kikezdeni a maffiát. Félre ne értsen senki, szóval se, gondolattal se akarok arra utalni, hogy csináljunk maffiát! Utalni inkább arra akarok, hogy ha valaki megérzi, hogy a bizalom mekkora teret képes nyitni, szintet lépett. Mert egy vállalkozásnak minél több bizalmi kapcsolata van, az a vállalkozás annál erősebb.
A legtöbb partneremben olyan mértékig megbízhatok, hogy bármekkora összeget vakon rá mernék bízni - akár az éves bevételemet. És ez nem véletlenül alakult így. Számtalanszor engedhettem még azt is meg magamnak, hogy néhány partneremmel nagyvonalú legyek. Soha nem bántam meg. És építettem már le több kapcsolatot is - köztük olyat is, ami éves szinten elég sokat hozott a konyhára - éppen az erkölcs és a bizalom hiánya miatt. Mert világos volt, hogy ezek a kapcsolatok nem jó irányba viszik a vállalkozásomat. Instabilabbá, kiszámíthatatlanabbá, és hogy úgy mondjam, rapszodikussá teszik.
Tapasztaltam többször is, hogy szinte már általánosíthatok belőle: Amilyen a tulajdonos, olyan a vállalkozása is.
Nincs olyan, hogy nem szabad az árképzést az ügyfél orrára tenni. Nem is tilos az orrára kötni persze, és az ellenkezője sem tilos. Az egy butaság, hogy minden vevő soknak találja a munkadíjat, és az egyéb rárakódó ktg-ket. Ha valaki emiatt nem köti a vevő orrára, nekem annak olyan kapzsiság szaga van. Meg akarja fogni, nem akarja elijeszteni azzal, hogy mennyi munkadíj van beépítve a termék árába. Az olyan vevőt, aki a munkadíjamat soknak találja, én jó szívvel el szoktam engedni. Még kívánom is neki őszinte szívvel, hogy járjon szerencsével máshol - közben persze tudom, hogy erre nincs túl sok esélye. Azt se bánom, ha valahol valóban jobb ajánlatot talál, és nem veszi észre, hogy jól elrejtették azt, amitől az az ajánlat jobb volt. Mert ha nem veszi észre, valóban jobban járt. Tudom persze, hogy előbb, vagy utóbb jó valószínűséggel észre kell majd vennie. Nem úgy fogom fel, hogy a konkurenciámat, vagy a nálam gyengébbet erősíti ezzel, hanem úgy hogy járja az útját a tudatos vásárlóvá válásnak.
Semmi titkom nincs. Mégis van munkám annyi, hogy állandó lemaradásban vagyok évek óta.
Belém égett néhai Nagyapám tanítása: Nehéz becsületesen élni, de jó. Annyira igaza volt!Több fa van, mint asztalos!
-
#46152
mdk01
addikt
pacman_123
#46132
mdk01
addikt
válasz
pacman_123
#46132
üzenetére
"De még nekem, kocka IT-snek, aki időnként farag vmit fából, még nekem sem árulta el."
Akkor én elárulom neked. Mile Color
Mi is oda küldjük a m.fényűt Sz.fehérvárról. Igen jól látod honnan, de magasan van a léc és ők megugrották. -
thyeby
őstag
válasz
kapu2006
#46153
üzenetére
Látodlátod?
Ez egy eléggé hűvös és diplomatikus, de ez is sokkal jobb annál, mint hogy mennyapicsábamiközödhozzá.
Barátibb, ha csak ennyit mondasz: 20% tiszta eredménnyel prosperálok. (És akkor qrvajól prosperálsz
) Ha valaki soknak tart egy cca 200 ezer forintos bútor esetén negyvenezer forint munkadíjat, az negyven forintot is soknak fog tartani. Kár rugózni azon, hogy azt a megrendelőt megtartsuk. Mondhatjuk azt is, hogy a bruttó munkadíj persze ennek a duflája, mert nem szeretnénk adóellenőrzéseket a nyakunkba, nyugdíjat pedig szeretnénk majd kapni. Átlagos értékrendű ember ezt nem fogja kifogásolni. És mi ebben hadititok? Az egy jó nagy hülyeség, hogy az ikakika se köti a vevő orrára. Az ikakika kitesz egy készterméket. Kell, nem eldöntheted. Azt asztalostól megkérdezik, hogy ezt a konyhát mennyiért építené így be. Ott késztermék még nincs. Opciók vannak, minőségi elvárásokról lehet tárgyalni. Lehet minőséget garantálni, lehet kikötni, hogy az nem garantált bizonyos anyagár, és bizonyos munkadíj nélkül. Az ember úgy csavarja az ujjára azt, aki tényleg szeretne valamit megrendelni, ahogy nem szégyelli. Lehúzni nem érdemes. Az rövid távon extra profit, hosszú távon bukás és nihil. Magunkat alábecsülni sem érdemes. Tudnunk kell, hogy mennyit érünk. Ha nem tudjuk, menjünk el alkalmazottnak, ott majd megmondják. Gondolkodnak és döntenek helyettünk (nem ingyen ám), nekünk csak dolgozni kell.Több fa van, mint asztalos!
-
gaben1117
senior tag
Sziasztok!
Félig rázáródó kivetőpántot keresek, maximum 90 fokos nyitásszöggel, de nem nagyon találok. A 100 vagy 110 fokosokhoz pedig nem ajánl sehol nyitásszög határolót. Létezik vagy működik ezekkel is? (sima rázáródóval már használok 86 fokosat)
Tudna valaki ajánlani vagy linkelni valamit?
-
mdk01
addikt
Ez az egész ott kezdődik, hogy normális árajánlat.
Ezt nagyon(!) sokan nem csinálják meg rendesen, mert nem szánnak rá időt, pedig nagyon fontos.Már itt elkezdődik az a bizalom felépítés amit Thyeby írt körbe.
Volt nem egyszer, hogy órákat csak gépeltem mire megírtam, a számolás is több óra volt. A félreértések elkerülés végett ez fontos, mert engem is véd, és a megrendelő is tudja, hogy mit kap a pénzéért.
Ha ezt követően valaki meg is kérdezi(de nem igazán szokták) akkor százalékarányosan megadom az diszkrét megoldás.
Nem mennék bele a munkadíj, anyagköltség témakörbe, mert rettentő sok minden meghatározza csak annyit mondanék, hogy ahány munka annyiféle anyagfelhasználás és bútor forma, és ahány vállalkozás annyi rezsiköltség. Ami nagyban meghatározza a munkadíjat az a vállalkozó minőségbeli pozíciója a szakmában.
Ez az amit a megrendelő az első találkozáskor még nem tud és nem tudhatja, hogy a magas munkadíj a minőséget sugallja, vagy a drága, de xar munkát alias "átverést". Az is elképzelhető, hogy valakinek nincs is szüksége arra a minőségi munkára amit egyes vállalkozók képviselnek, ez is lehet vízválasztó megrendelő és vállalkozó között. Nagyon bonyolult ez kinek mi, mennyit ér meg és miből.Álljon itt egy éles példa az anyagköltségre és munkadíjra. Közeli ismerős kollégám csinált a barátnőjének egy ékszeres dobozt intarziával, színes kövekkel díszítve, nemes fából, rejtett nyitási módszerekkel amik külön nyitottak rekeszeket. Több mint 100 órányi munkája volt benne, de elfért ugye az egyik kezében. Besaccolom, hogy az anyagköltség 5% a munkadíj meg 95%.
Itt a következő példa a bizalomra.Mostanában futó projekt, hogy csináltam tavaly egy konyhát. Messziről költöztek ide, és a régi asztalosuk úgy adott árajánlatot,hogy külön feltüntette az anyagköltséget és munkadíjat és szeretnék, ha én is így adnám meg. Szimpatikusak voltak, hát mondom legyen. Már az árajánlatban is forintra adtam meg az egyes anyagokat. Semmit nem problémáztak megrendelték, be is építettem, nagy volt a boldogság, örültek neki.
Ez után jött a gardróbszekrény, szintén csináltam rá árajánlatot. Amikor beépítésre került a szekrény jöttem rá, hogy véletlenül nem tételesen adtam meg árat, hanem úgy ahogy szoktam másoknak, de nem szóltak.
Azóta elkészült az előszobai gardrób, a média szekrény, a hálószobai gardrób meg még sok-sok más dolog 1,5-2m forint értékben, mind normál árajánlattal. Most már ott tartunk, hogy az árajánlat csak formalitás tudom, hogy megrendelik csak azért kell, hogy legyen minden leírva ami jó mindkét félnek. Kialakult az a bizonyos bizalom. A továbbiakban mondhatnék magasabb árat növelve a munkadíjat gondolván, hogy úgy is megrendelik, de senki nem hülye és ha aránytalanul magas árat mondanék azt megéreznék és megtörne ez a bizalom amit nehezebb visszaépíteni,(ha lehet egyáltalán) mint felépíteni.Ez pedig legyen egy olyan példa ami miatt te is azt írtad, hogy még van hova fejlődni az üzleti kultúrában az egyes szakmáknak és vállalkozóknak.
Múlt héten beraktunk egy konyhát kollégámmal. A megrendelő meséli, hogy szigetelik a házat kívülről és az egyik árajánlatot adó vállalkozó felhívta telefonon és bemondta, hogy 2,2. Úgy kellett visszakérdezni, hogy mi 2,2? Hát 2,2millió, de mi?, munkadíj, vagy anyaggal? Szóval itt tartunk, hogy ha már annyira lusta és nemtörődöm a vállalkozó, hogy leírja, legalább telefonba írja körbe az árajánlatot tisztességesen. Mondanom sem kell, hogy másik vállalkozó ugyanazt megcsinálta 600e pénzért. Ezek után egy percig nem csodálkozom, hogy az emberek kíváncsiak a munkadíjra főleg egy ilyen árajánlatadást követően, mert mint fentebb írtam a bizalom már ott elkezdődik.Közben eszembe jutott egy bónusz példa az árajánlat fontosságára ami védi mindkét felet és nagyban segíti a megrendelőt, vagyis segítené, ha az üzleti kultúra fejlődésébe becsatlakozna és lépést tartana vele. Visszatérő megrendelőnek az általunk elkészült lépcső mellé kellet egy üvegfal "korlát". Meg tudjuk csinálni, már csináltunk egy párat és tudjuk mit szabad és mit nem. Tudjuk, hogy ez nem az a terület ahol szabad spórolni és a jónak ára van. Lemértük adtunk rá árajánlatot. 6+6 ragasztott edzett üveg(ha törik ne hulljon szét, a fólia egyben tartja), CNC mart élmegmunkálás, hogy ne legyenek a kifutó élek hegyesek(le van kerekítve), mert balesetveszélyes. Nem rendelték meg, mert kaptak olcsóbb árajánlatot. Azt nem tudom, hogy hogyan kapták, de gyanítom szóban. Később megyünk szerelni egy bútort látjuk, hogy elkészült az üvegfal.Nem pofátlanul, de fél szemmel szemügyre vesszük. Tulaj észreveszi, hogy néha rápillantunk és már mondja magától, hogy bánja nem tőlünk rendelte meg. Mint kiderült 10mm vastag(nem 6+6) sima edzett üvegből készült el, kifutó hegyes élekkel amit jobb nem lefejelni.
Ez az üvegfal is ott csúszott el a megrendelőnek, hogy nem volt leírva miből készül és milyen megmunkálással. Odáig el kellene jutnia mindenkinek, hogy írásos árajánlatot kér és aki nem ad, azt el kell engedni.
Persze van olyan is, ahogy én voltam a burkolóval, hogy 4x-re értem el telefonon, 1,5hónapig kergettem hogy érjen oda hozzám, árajánlatot felejtsem el, de ez azért volt, mert tudtam hogyan dolgozik és nem érdekelt mennyiért csinálja csak érjen oda....de ez egy másik történet. -
mdk01
addikt
válasz
gaben1117
#46155
üzenetére
Sztem működik f.ráütődő pánttal is.
Az edénybe kell bele pattintani ha emlékem nem csal és az mindegyik blum 110fokos pántnak ugyanaz.
Ezt erősíti az is, hogy a pdf.ben nem köti ki, hogy csak egy bizonyos pánthoz használható, hanem ott van a lap alján a felhasználható kiegészítők között.
Miért fontos, hogy f.ráütődő pántba rakd?[ Szerkesztve ]
-
jimy_l
tag
Ezek jó példák. Becsatlakoznék eggyel.
Párom főnöke konyhát szeretett volna. Kiszámoltak mindent közösen, fillérre. Anyag + munkadíj, 2,5m lett a vége. Á az sok mondták. Behívtak egy másik ismerős asztalost, a csávó ránézett a skiccre, aszonta héccáz. Hát persze, hogy őt kérték.
Most 3,2m -nél tartanak és még nincs kész, meg nem is olyan.Ha szavazással, bármit ellehetne dönteni. Már betiltották volna.
-
-
mdk01
addikt
válasz
jimy_l
#46158
üzenetére
Hasonló példa:
M.fényű konyhát megvették a nagy svédeknél, két fal közé, kb.4m hosszú.
Megkértek, hogy rakjuk össze, szereljük be, meg persze ahogy szokott lenni, ide kellene még egy passzléc, oda kellene egy kis kiegészítő doboz, meg ez, meg az. A 700e-es konyhára még ráköltöttek 250e-t.
A végén nézzük a konyhát.....hát ennyiért mi is megcsináltuk volna. -
#46163
Szalmakutya
tag
mdk01
#46161
Szalmakutya
tag
Volt anno egy felújításunk, olyan 3m körül. Három ajánlatot kértem be.
Az egyik ember adott egy szép részleteset, az anyagok ára meg mennyisége benne volt részletesen, de még a konkrét márka is, hogy mit használ. Elsőre nagyon tetszett, aztán rákerestem, hogy én guglival mennyivel tudnám ezeket beszerezni. 20-30%-kal olcsóbban találtam majdnem mindent perceken belül. De tényleg, nem az, amikor román behozatalt kell Kiskunmajsán felvenni a sarkon, számla nélkül, hanem rendes helyi boltban. Rákérdeztem telefonba, nagy hümmögés volt. Mondom, beszerezhetem én is az anyagot akkor? Hát az úgy nem jó. Na, ő így építette be a költségeit. Nem tudtam benne megbízni, miután rájöttem.
A másik csóka kijött, majd elsírtam magam, olyan zseniális, de megbízható mesterember aurája volt, mindent értett, 10 perc alatt megterveztük az egészet. Mondom, mester, mikor jön. Azt is mondja rögtön, ütemezés, stb. De valahogy túl simán ment minden, mondom, de maga jön személyesen? Á, ő már nem ér rá ilyenre, amióta megy a szekér, ő megy körbe és gyűjti az ajánlatokat, szerszámot már nem is tudja, mikor fogott a kezébe. Mondom, akkor ismeri, aki jön? Hát, némelyiket ismeri, ja. De amikor rákérdezek, hogy de akkor ide ki jön, kiderül, hogy fogalma nincs, nagy a cég, meg ha sok a megrendelés, azzal dolgoznak, aki épp van. Hát ez valamikor tényleg munkás lehetett, de túlnyerte magát, és marketingessé vált.
Ezek persze nem asztalos sztorik, és gondolom ott nem is jellemzők.
-
BlackBird
újonc
(#46149) Soká
Ahogyan elnézem, itt senkinek nem az őszinteséggel van baja. Az a kérdés, hol van a vevőre tartozó információmennyiség határa. A kettőt nem érdemes összekeverni. Van, akinél egy anyagköltség kimutatást is tartalmazó árajánlat a saját üzleti felfogásából fakad, de sokaknál egyszerűen csak a megfelelési kényszer szüli, mert úgy gondolja, hogy enélkül nem megy. Láttam nem egy olyan asztalost is, aki nyílt árkalkulációval dolgozott: a vevővel közösen mentek megvenni az anyagot, aztán jutalékként számláztak 30 százalékot a szakbolt felé. Így került zsebbe a profit másik fele. Ők így látták célszerűnek és gyanítom, talán többen vannak ezzel hasonlóan a KATA bevezetése óta.
(#46151) thyeby
A bizalom kialakítása beszállítói és vevői oldalon, sőt a munkaadó-munkavállaló kapcsolatban is fontos, ez szerintem mindenki számára nyilvánvaló. Az ember állandóságra és lehetőség szerint nyugalomra törekszik a vállalkozásában, hiszen úgyis sok a változó. Teljesen más a helyzete annak, aki egymaga dolgozik (esetleg másodmagával) és megint más annak, aki egy egész céget visz. Más úgy tele lenni munkával úgy, hogy egymagad vagy és megint más, ha egy jónéhány embert foglalkoztató vállalkozást viszel. Ugyanez érvényes a bizalomra is. Ha ott állsz szemtől szemben a megrendelővel, más lehetőségei vannak a bizalom kiépítésének, mint amikor már a vevőt nem is ismered, sőt, esetleg nem is hallottál róla, csak egy sor egy Excel táblában.
Nagyon sok asztalos (és egyéb mesterember) "megreked" azon a szinten, hogy egyedül, vagy másodmagával dolgozik. Tele van munkával, leterhelt, hétvégén is dolgozik. Van aki ezt így szereti (mert imádja a munkáját és így is van elég pénze), mások viszont egyszerűen csak nem tudnak feljebb lépni. A legtöbbször éppen azért, mert nincs bizalmuk másokban - miközben esetben ők maguk azok, akik az anyagköltség pontos kimutatásával igyekeznek elnyerni a vevőik bizalmát.
(#46156) mdk01
A normális árajánlat fontosságát én is osztom, a fotorealisztikus látványtervek is ezt szolgálják. A korábbi vállakozásom kezdő szakaszában én tárgyaltam az ügyfelekkel és gyakorlatilag nem is volt senki, akinek feleslegesen adtunk volna ajánlatot. A tisztességesen kidolgozott árajánlat is erősíti a vevő bizalmát. A régi honlapunkra például kitettük a konyhabútorok elemjegyzékét is. Nagyon kevesen éltek azzal a lehetőséggel, hogy utánaszámoljanak (viszonyításképpen megadtunk átlagos folyóméter árakat is), de a vevők mégis nagyon örültek neki.
-
#46167
Peterhappy
őstag
mdk01
#46156
Peterhappy
őstag
Nem az a baj, hogy 2.2 milliát beköhög az illető, hanem az, hogy megteheti. Lehet, hogy a Megrendelőnek volt annyi esze, hogy jobban utánanézzen, de lehet, hogy hősünk nem is akarta azt a munkát (mert van neki elég), vagy úgy volt vele, így is - úgy is talál valakit, aki rábólint egy ilyen túlárazott ajánlatra - ha nem ez az érdeklődő, majd a másik. És tudva, mennyire nehéz szakembert találni, jó eséllyel jól is gondolkodott - sajnos.
Én a munkahelyemen egy 150 milliós felújításnak tettem keresztbe tavaly nyáron - mai szemmel nézve, sajnos... pechemre épp akkortájt cseréltettünk ablakot, nagyjából képben voltam az árakkal. Onnan csak egy lépés volt a független árszakértő, a többi már történelem.
A felújítás idén csak végbe ment - de 50 millióval kevesebbértHa már az ablakcsere; ajánlottak egy ablakost anno. Egy körbetartozás fejében jött volna hozzánk, "baráti alapon". Egészen elszállt árakat adott meg, miután négy héten keresztül nógattuk, hogy legyen már szíves átküldeni az árajánlatot. Jeleztem, hogy jócskán túlárazott a dolog (itt tisztán az ablakok költsége irreálisan sok - a munkadíj azon felül lett volna - jeleztem, hogy ha ezen nem akar változtatni, ebből nem lesz megállapodás; nem is lett. Ajánlottak egy másik ablakost, felhívtam, másnap küldte az árajánlatot, két nappal később egymás tenyerébe csaptunk.
A tartozás a mai napig fennáll, ugyanakkor a a második vállalkozótól annyival olcsóbban sikerült, jobb(!) minőségű ablakot szerezni, hogy a különbözet kvázi nagyobb volt, mint a tartozás...
Az megint más kérdés, hogy második számú vállalkozó ablakostól csak az ablakokat vettük meg, a kiegészítő szolgáltatásokat nem kértük (előzők kibontása, újak beépítése), így nem csak elég nagy durci lett belőle, de hiányos rendelés, majd hiányos szállítás is...És hogy még egy gyors példát bedobjak. Tavaly nyáron határoztuk el, hogy felújítjuk a konyhát. Ajánlottak egy remek asztalost, aki ősszel kijött, felmérte a terepet, nagyon szépen, nagyon korrekten felvázolta a lehetőségeinket, az ellenértékét és úgy voltunk vele, még ha bő kétszerese is egy "IKEA konyhának", de egyedi lesz, hozzánk tervezett, jó kezekből. Két hónappal később sem kaptunk pontos végösszeget (nem tételes árajánlatot), terveket, csak annyit tudtunk meg, hogy az egyik embere fogja csinálni, nem tudja még melyik, de jól dolgozik. Ennyiben maradtunk.
Ajánlottak egy másik asztalost, aki másodállásban, a főállása mellett tevékenykedik - és dolgozik nagyon szépen. Róla annyit tudtam, hogy anyagár*2 a teljes ár. Kijön, felméri, otthon elkészíti, kihozza, felteszi, mindenki örül. Nem tudom, ez pontosan mekkora összeget jelentett volna végül, de tisztességesnek találtam ezt a féle árképzést és azt, hogy egy kedves kollégám kezeskedett érte (és mutatta meg a munkákat, amiket nála készített), nekem elegendő garancia volt. Végül ott tartottunk, hogy hónapokkal később tudott volna kijönni és megnézni a helyszínt (és jó eséllyel még most sem lenne kész a bútor), így végül abból sem lett semmi.@Szalmakutya: "Elsőre nagyon tetszett, aztán rákerestem, hogy én guglival mennyivel tudnám ezeket beszerezni. 20-30%-kal olcsóbban találtam majdnem mindent perceken belül. De tényleg, nem az, amikor román behozatalt kell Kiskunmajsán felvenni a sarkon, számla nélkül, hanem rendes helyi boltban. Rákérdeztem telefonba, nagy hümmögés volt. Mondom, beszerezhetem én is az anyagot akkor? Hát az úgy nem jó. Na, ő így építette be a költségeit."
Így én is jártam, nem is egyszer. Pontosan így gondolkodtam én is. És pontosan ezért nem akar a legtöbb vállalkozó részletes árajánlatot adni.[ Szerkesztve ]
-
#46168
mdk01
addikt
Szalmakutya
#46163
mdk01
addikt
válasz
Szalmakutya
#46163
üzenetére
Rákérdeztem telefonba, nagy hümmögés volt. Mondom, beszerezhetem én is az anyagot akkor? Hát az úgy nem jó. Na, ő így építette be a költségeit. Nem tudtam benne megbízni, miután rájöttem.
Igen, de ha belegondolsz ez megint annak a következménye, hogy rá van kényszerülve, hogy így csinálja, mert ha egy 20-30%-kal magasabb munkadíjat látsz akkor meg az lett volna a gond, pedig elképzelhető, hogy az ő vállalkozásának a működéséhez szüksége volt arra a bevételre.
Nem teljesen értem miért kell felbontani anyagköltségre és munkadíjra egy árajánlatot. Ahány vállalkozó annyiféleképpen számol. Mások a kiadások, mások a beszerzési források, más a munkájának minősége.
Kérni kell több helyről árajánlatot, az árajánlatnak meg tartalmaznia kell a felhasznált anyagokat. A munkája minőségét pedig körbe kell érdeklődni, beszélgetni a vállalkozóval stb., majd eldönteni kinek mi, mennyit ér, mert mint tudjuk sokszor az olcsó a drága. -
Topuka
csendes tag
Szasztok, én úgy vagyok vele hogy az anyagárral ne verjenek át, aztán a munkadíjra kérjen 20-30-40-x %-ot, azzal nincs semmi baj, annyi haszonnal dolgozik hogy tudjon előrelépni/fejlődni. Csak mikor valaki elkér 25% munkadíjat meg még nyer 25-30%-ot az anyagon az azért már erős.
[ Szerkesztve ]
-
kunberci
aktív tag
válasz
Topuka
#46169
üzenetére
Ha átvernek, akkor nem teljesen mindegy, hogy hogyan vernek át? Kérd ki magadnak, hogy téged így nem, csak úgy verhetnek át.
Különben 25% munkadíj a mai világban már édes-kevés, amikor azt mondják, hogy amennyi az anyag, annyi a munkadíj. Nem az asztalos munkára gondolok egyedül. Sok esetben inkább 60-40% a munkabér javára. Nagyon eltolódott a munkabér irányába az arány.[ Szerkesztve ]
-
thyeby
őstag
válasz
Topuka
#46169
üzenetére
Azért a munkadíj fogalmával a legtöbb megrendelő nincs egészen tisztában. Ha valaki azt olvassa, hogy anyagköltség 40 Ft, munkadíj 20 Ft, balgaság azt gondolni, hogy akkor tehát 60 Ft, mert egy termék alapanyagból és munkadíjból tevődik össze.
Azzal meg tényleg nem sokat tud kezdeni egy átlagos megrendelő, hogy rezsióradíj. Pedig számolni így kell. És mindenki dob egy hátast, hogy miazhogy ötezer forint (és itt még csak kezdődik, több szokott az lenni gyakran) rezsióradíj?
Ahogyan egy orvostól az az etikus, hogy tájékoztatja a beteget, hogy milyen vizsgálatnak néz elébe, az mivel jár, milyen kezelésnek néz elébe, az mivel jár, mi lesz a gyógyulás várható lefolyása, addig mennyi fájdalommal kell számolnia, egy asztalos vállalkozótól is az az etikus, ha pontosan tisztába hozza a megrendelőt, hogy mire mit fog kifizetni.
Megvallom, nincs olyan asztalos ismerősöm, aki egyszer is kiszámolta, hogy neki mennyibe kerül egy óra gyalulás, egy óra fűrészelés vagy marás. És ez elég gyakori hibaforrás. Az a taxis, aki kiszámolta, hogy egy km díjából melyik forintot hova kell tennie, és azt oda is teszi, nem lesz bajban se adóbevalláskor, se szervizeléskor, javításkor, se új autó vásárlásakor.
Több fa van, mint asztalos!
-
mdk01
addikt
válasz
kunberci
#46170
üzenetére
"Nagyon eltolódott a munkabér irányába az arány."
Pont hogy nem.
20 évvel ezelőtt 40% anyag 60% munkabérrel dolgozott az asztalos szakma, mára ez megfordult.
Én szoktam utókalkulációt végezni, ha időm engedi, de fejben mindenképpen mindig utánaszámolok.
Jó esetben sikerül 50-50%-ra kihozni, nagyon ritka ha manapság sikerül a 40% anyag, 60% munkabér.
De mint említettem, nagyon becsapós ez a százalékos arány lásd a fenti példámat az ékszeres dobozzal, nem beszélve arról, hogy az a 60% munkadíj mennyi munkaórát tartalmaz!? -
Bakus
tag
Én anno megmértem bizonyos műveleteket milyen gyorsan lehet átlagosan elvégezni (korpusz összeszerelés, ajtó pántolás, nút/falc marás stb...) és ezekre kalkuláltam egy fix árat amit elkérek értük, így egy egyszerűbb de nagy méretű szekrény se lesz irreálisan drága. De ha valami különleges megrendelés van akkor az anyag ár 50%-át számolom munkadíjnak.
Ár ajánlatban ha nem kérik akkor csak a végösszeget szoktam elküldeni ami mindent tartalmaz, de ha kérik akkor természetesen részletes listát küldök miből adódik össze."A víz örök, de a gép változik"
-
kapu2006
tag
válasz
jimy_l
#46173
üzenetére
Nem! A csavar továbbra is 10 Ft. De elvesztegettél 1 órát, ami után a Navnak elvárható nyereség adót kell fizetned. Ezt buktad el. Nem beszélve az elmaradt haszonról.
Ezért a táblázatban feltüntetett rezsi óradíj egy minimum értéknek fogandó fel.
Ezelőtt 20 évvel voltam vállalkozó is és KFT tulajdonos is. A számítógép javításra 3750Ft volt a rezsióradíj. +áfa.
Maszek kuncsaftom nem volt csak céges. Ők nem firtatták a mennyit - mennyiért-et. -
#46176
Szalmakutya
tag
mdk01
#46168
Szalmakutya
tag
Értem én ezt, csak nem szeretem. Az a bajom vele, hogy hiába normális arc alapból, ha hazudik (akár mert rákényszerül) akkor másban is simlis lesz előbb-utóbb. Nem lesz meg az önbecsülése, és utána már nem tud becsületesen dolgozni.
Felújításnál, csempézés stb, nekem az a korrekt, ha felajánlja a mester, hogy megvehetem én is az anyagot, megmondja, mit, átbeszéljük. Múltkor volt olyan, hogy körbetelefonáltam, megvoltak a legjobb árak innenonnan, aztán a mester egybe beszerezte az egészet pár %-kal drágábban, egy szavam nem volt rá. Én amúgy szinte soha nem alkuszom ilyenkor. Ha nagyon drága, vagy nem tetszik, akkor elküldöm. Ha kicsit drágának tartom, akkor kérek valami extrát ugyanazért a pénzért, azt szívesen meg szokták csinálni.
Asztalos munkánál, ha mondjuk beépített szekrény, vagy konyha, szóval lapszabászat, az határeset. El tudnék fogadni egy fullos zsákbamacska árat, de egy bontottat is.
De mondjuk ha egy szép asztalt vagy szekrényt rendelnék magamnak fából, ott nekem lenne furcsa, ha az anyagárban turkálnánk. Nem tartozik rám.
-
-
Bakus
tag
válasz
kapu2006
#46177
üzenetére
Ezt én is így tanultam de néhány esetben bútorlapnál irreális árakat szül.
Például az alábbi szekrény anyag ára 110'000 forint volt, de vele a munka összesen 3 óra.
Ez 50% munkadíj esetében 55'000 forint lett volna de az én számítási rendszerem szerint 28'000 forint lett a munkadíj, ez által barátságosabb árat tudtam rá adni.
"A víz örök, de a gép változik"
-
#46179
Szalmakutya
tag
Bakus
#46178
Szalmakutya
tag
Egy amerikai videoban azt a tanácsot adta egy asztalos, hogy napidíjat kell számolni. Fél nap is lehet, de kisebb egység ne legyen. Az ember mérje fel, mennyit ér a munkája, és mennyit ér ő a piacon, és dolgozzon fix napidíjjal. Lehet esetleg egy munkaár kreatívabb munkára meg egy a repetitívre, de ennyi.
Az biztos, hogy egy csomó hülye töprengést kivesz az ember életéből egy ilyen rendszer.. emlékszem, egyszer egy nagy asztal kellett a munkahelyemre, és az első asztalos, akivel beszéltem erről, konkrétan a szemem előtt szorongott be, hogy mennyit kérhet vajon ő ezért. Sajnos én se tudtam.
-
thyeby
őstag
válasz
jimy_l
#46173
üzenetére
Az a rezsióradíj tulajdonképpen úgy versenyeztet, hogy dolgozol-e abban az órában, vagy a budin szarsz ötezer forintért. Az az asztalos, aki egy tíz forintos csavarra el fog b@szni egy órát, az kúvájul nem tudja, micsinál.
Jobb helyeken megvan minden műveletnek a normaideje. És hogy érzékeltessem, ki van védve soksok sz@rság is:
Ótószerelő műhely > kerék le 2 perc > fékbetét ki és beszerelés > 8 perc>kerék fel > 2perc > ready
Ha egy tőcsavar be van rohadva, akkor nem kocogtatás + két perc, fejvakarás + 2 perc, szakramentó + 10 perc, csavarlazító + 2 perc, megint kocogtatás, és a procedúra ismétlése addig, amíg a kerék le nem jött, hanem melegítés + 2 perc, és readyOlyan tehát nincs a lajstromban, hogy csavarérmenés egy óra. Aki megengedheti magának, hogy megtegye, az számoljon vele, hogy aznap csak hétóramunka, hétórapihenés, hétóraszórakozás.
Több fa van, mint asztalos!
-
kapu2006
tag
válasz
Szalmakutya
#46184
üzenetére
Már bocsánat. Pénzről van szó. Nem mindegy milyenről. Fekete, fehér, szürke. Nettó bruttó.
Ha csinálok valami akkor a megrendelőnek nem mindegy, hogy nettó 3 ezer, vagy bruttó 12 ezer. -
Szalmakutya
tag
válasz
kapu2006
#46185
üzenetére
Az jut erről eszembe, hogy sárgarigó.
Tegnap frissiben felvágtam a fiatal diófát, amit múlt héten gatteroltak fel nekem. Live edge polc lesz belőle, magamnak. Összerakom nyersen, remélem, nem fog nagyon vetemedni. Lehet hogy aláfúrok egy merevítő lécet, saját anyagából, de elfordítva.
A fa amúgy olyan fiatal, hogy lényegében nem is volt gesztje, csak szíjácsa (35 cm átmérőjű volt) és kifejezetten sárgás volt az anyaga, de már egy hét alatt gyenge dióra barnult. Az anyaga így nyersen vajpuha, késsel simán tudnám faragni.
[ Szerkesztve ]
-
pacman_123
tag
válasz
Szalmakutya
#46187
üzenetére
Óóó, a dió ... de gyönyörű tud az lenni
Sajnos nem sokszor volt eddig hozzá szerencsém, gyak. egy fórumtárstól ajándékba kapott, már sok éve szárított dióval tudtam csak anno dolgozni, egyszer. Így azt sem tudom idővel hogyan és mire képes vetemedni.
"Live edge" polcot nemrég csináltam egy ismerősnek, a végén már nekem is tetszett a falon. Azon meg őszintén meglepődtem ez a rejtett polcvasalat milyen jól bírja a nagyobb terhet. Az utolsó képen látszik hogy nemcsak díszpoharakat tartanak már rajta, és azok a nagy liszt/cukor/sótartók sem üresek.
Nem tudom hogy ilyen vasalatot terveztél-e, vagy hogy mennyire ismered. Csak ötletnek/tippnek írtam, hogy ha te is szeretnél ilyet -> ennyit is elbír. Az utolsó képet már december csináltam, a polc aug végén készült el. Szóval pár hónapos a nagyobb terheltség, de nem láttam legutóbb sem a polc és a fal között rést, "görbülést" - azaz jól bírja a több kilós cuccot is.. Az anyag az amúgy ~30mm vastag borovi fenyő, ~1m hosszú, ezt tartja a 2 vasalat. A tipli meg a csavar az ilyen, illetve ezen a képen látható hogy kapott egy szélesebb alátétet is.
[ Szerkesztve ]
Hobbista fanyűvő - https://tinyurl.com/AndrasPazar - https://www.youtube.com/@AndrasPazar
-
Grizzlu
tag
válasz
pacman_123
#46189
üzenetére
Szép!
Milyen vasalat ez pontosan?
MSI MAG Z590 Tomahawk WIFI, i5-11400F, Intel ARC380, 2x8 GB DDR4 Kingston HyperX Fury 3000 Mhz, BeQuiet PurePower 12M 650W
-
jeriko2
tag
Jó volt olvasni ezeket a hozzászólásokat, köszi mindenkinek!
"Ez az üvegfal is ott csúszott el a megrendelőnek, hogy nem volt leírva miből készül és milyen megmunkálással. Odáig el kellene jutnia mindenkinek, hogy írásos árajánlatot kér és aki nem ad, azt el kell engedni."
Erről az jutott eszembe, hogy e megrendelőnek honnan kellene előre tudnia, hogy ő ragasztott, élmegmunkált üvegkorlátot szeretne? Ő nem szakember. Sokszor belefutottam már én is (vevő oldalról) hasonlóba, ma már ott kezdem, hogy mielőtt bárkit felhívnék, előtte elolvasok egy csomó szakmai fórumot, hogy tudjam, mit is szeretnék pontosan. Ami persze nem a vevő feladata lenne, csak valahogy elég nagy szakadék tátong az eladói és vevői oldal között bizalom terén (legalábbis esetemben, mivel belefutottam már olyanokba, hogy a tetőfedő szilikonnal összeragasztotta a cserepeket (kértem szegelje le a szélső sort); csatorna szerelők után a pincét elöntötte a trutyi, mert egy eső után az utcáról visszaömlő víz szétnyomta a csöveket stb).
A másik fele pedig: a vevők nagy része a sorozatban gyártott, alsó minőségi osztályt képviselő munkákhoz van szokva, mert mindenhonnan ez zúdul ránk. Egy méretre készült konyha soha nem lesz összehasonlítható azzal, amit az Ikeában valaki összeválogat. Ezt is valahogy tudatni kell a vásárlóval sokszor.
-
pacman_123
tag
válasz
Grizzlu
#46190
üzenetére
Szia, én anno Miskolcon a Homoki-Zár Kft-nél vettem, de nekik csak regisztráció után van elérhető webshopjuk.
Keresgéltem, ilyen kb.
Azt tudni kell róla, hogy 11.valamennyi mm a hatszög átmérője, legalábbis az én példányomnak. Szóval 10-essel fúrva esélytelen, 11-es fúróm nem volt, így maradt a 12-es. Erre ugye kényelmesen rácsusszan, de ha úgy adódik hogy minden tökéletesen párhuzamosra sikerül, és még minden központos is (ez így együtt kb esélytelen), és így "lötyögne" a polc a vasalaton -> akkor egyszerűen "szétfeszíted" a 2 vasalatotot, hogy egymáshoz képest terpesszenek. Így a polcot megtartja (nem esik le róla), de kisebb erőkifejtéssel bármikor lehúzhatod a vasalatról. Az ismerősnek is így csináltam, minimálisat kellett igazítani a 2 rúdon hogy passzosan (szorulva) tudjuk a polcot a vasalatra tolni.
Lehetne persze egy alulról betekert hernyó- vagy süllyesztett fejű csavarral is rögzíteni - de minek elrondítani a faanyagot. A fenti módszerrel is szépen a helyén marad a polc. Nem biztos hogy ezt így "szabályos" csinálni, nekem ez az első ilyen polcom - de működik
[ Szerkesztve ]
Hobbista fanyűvő - https://tinyurl.com/AndrasPazar - https://www.youtube.com/@AndrasPazar
-
bim
veterán
válasz
thyeby
#46180
üzenetére
Építőiparban van FÉMIR ami alapján számolni kellene. Pl. 1m2 Bramac cserépre ha jól emlékszem 1,04h ad meg. Ezt szorzod a rezsióradíjaddal. Magára a tetőszerkezetre m2/beépített m3 fára adnak egy számot amit szorzol. Teljességgel HASZNÁLHATATLAN! Láttam olyan régi normakönyvet ahol egy faék kifaragására is volt normaidő.
Mi egyszerűen számolunk. tetősík m2 szorozzuk mert anyag elvileg mindenkinél ua. kellene hogy legyen mivel kötelezően van fedélszékterv. (többnyire használhatatlan terv x1,2 m3 anyag általában) -
thyeby
őstag
Perszepersze. Teljesen érthető az álláspontod.
Azért más a saját vállalkozásodban dolgozni is, számolni is, és más számonkérni 25 dolgozót, hogy ma mit dolgozott.Éppen az építőiparban tapasztaltam meg, hogy ha este nincs számonkérés, akkor a dolgozó gyakorlatilag az égvilágon semmit nem csinált egész nap. Háromfős brigádban volt szerencsém napokon, heteken át egyedül dolgozni.
Megjegyeztem a főnöknek, amikor végeztem, hogy ha nem kéri számon esténként a munkát, ne nagyon számítson haladásra. Ha ott én vezettem volna a munkát, azoknak a "kollégáknak" esélyük sem lett volna, hogy másnap felvegyék a munkát. Munkát? A pénzt a semmiért.Több fa van, mint asztalos!
-
mdk01
addikt
válasz
jeriko2
#46191
üzenetére
Nem kell tudnia, de ha már a kezében tart két árajánlatot akkor össze tudja vetni és merülnek fel kérdések a szöveg értelmezése után.
Tovább megyek, tegyük fel, hogy csak egy árajánlatot tart a kezében. Abban le van írva a kialakítás, feltétel, anyagfelhasználás stb. Azokból kiindulva legalább ugyanazokat a tételeket érdemes megkérdezni az másik árajánlatot adótól, ha más nem szóban.
Ez csak szimpla figyelmetlenség, felületesség, vagy túlzott bizalom mert nem járt még így egyik vállalkozóval sem. -
Szalmakutya
tag
válasz
pacman_123
#46189
üzenetére
Tetszik, amit csináltál.
A live edge-ben az a jó, hogy még ha kicsit vetemedik, akkor se baj. Legalábbis ez az ideológia
Nézegettem én is ezt a floating vasalatot, jó poén, de első körben nem a falra lesz fúrva, hanem lábakon áll a fal mellett, mint valami nagyon hosszú sámli, vagy mi. Hangszóró meg egyéb kütyük mennek rá, kb 20 centi magas lesz, és 150 cm hosszú.
Már össze is raktam egyet, mármint begyalultam és levágtam, de a teteje colos, a lábai meg kétcolosak, és így nem lett olyan szép az aránya, mint amit előre gondoltam. Úgyhogy most az a terv, hogy magasabbra veszem kicsit a lábat, de kétcolos lesz a teteje is. Meg is akarom hajlítani kicsit a lábakat, hogy kicsit kifele görbüljön, és talán a kétcolos tető is kicsit ívben lesz, de csak célzás-szerűen.
Aztán vagy japánosan elegáns lesz, vagy egy rohadalom. Majd fellövök egy fotót róla ha össze van próbálva.
Még töprengtem kétszintesen is, de nem látom a saját lehetőségeimmel, hogy hogyan tudná a függőleges erős lábazat izomból áttörni vagy átjárni a vízszintes deszkákat. Pedig ide az kéne. Valami nagyon pontos csapolással lehetne. Egyszer próbáltam ilyen áttörést, cseresznyefából, erősen kísérteties hangulata lett, de szépnek nem nevezném.
-
#46199
generatoros
tag
generatoros
tag
Olvasgatom az árképzés témát és arra jutottam, hogy más az elmélet és a gyakorlat. Igaz autós téma, de hasonlít, öreg III-as golf kuplungtárcsa és szerkezet után gyártott átlagáron 26 ezer ft. megkérdeztem egy műhelyt mennyiért cserélik 80.000 ft volt a válasz. Nagy betűvel kiírva , hogy áfásan 6.500 az órabér. Kérdem én milyen szaki akinek egy teljes műszakot kitesz egy ilyen munka. Régen volt egy kisipari árjegyzék, vagyis egy normaidőket tartalmazó akármi, csak ez alapján volt szabad dolgozni, minden más esetben árvetést kellett készíteni és igazolni kellett, ha nagymértékben eltért a vállalási díj az ajánlott normaidőtől. A rezsi óra díj is lehetett több az akkor megengedett 80 forintnál, ha igazolta az iparos az átlagnál korszerűbb és drága gépesítést.. Ma már nem ez van és ez jól is van így. A baj ott van, amikor a márka szerviz is az után gyártott alkatrészt építi be és a szomszédjában lévő pl generátoros mesternél megcsináltatja 15.000 ft ért és gátlástalanul számláz 45.000 ft-ot. Hogy tovább fokozzam, volt egy megrendelő aki csak megkérdezte mennyiért javítom meg a daewoo generátorát, 15.000 volt a válaszom. mit gondoltok másnap kinek az udvarára gurult be a pofa, ugye nem kell mondjam, hogy a szomszédos márka szervizbe. Igaz, én csináltam meg, de ő már a háromszoros pénzt fizette. Ki érti ezt? Visszatérve a kuplunghoz, én azt pontosan tudom, hogy egy munkának nem az az ára amennyi idő alatt elkészül, no de egy jó szaki ezt 1 - esetleg 2 óra alatt tudja is és ne kérjen érte 2x 6.500-at de ne is 8x 6.500-at. simán fizettem volna 50.000-et , de 80.000-ért nem hagytam ott a kocsit.Asztalos szakma kicsit más, itt jellemzően termékelőállítás van, javítást szinte senki nem vállal.
-
#46200
thyeby
őstag
Szalmakutya
#46198
thyeby
őstag
válasz
Szalmakutya
#46198
üzenetére
Tetszik, hogy a funkcionalitással azonos prioritást osztasz ki az esztétikának is. Tetszik, hogy kísérletező vagy, és bevállalósan az. Az is tetszik, hogy naturális vonal mentén haladsz.
(Rengeteget segítene szerintem rajtad, ha beleütnéd az orrodat a SketchUp-ba, mint a legkönnyebben, és leghamarabb tanulható, rendkívül gyorsan dolgozó 3D modellezőbe. Eleinte az ember csak néz ki a fejéből, hogy ez olyan rajzoló, ahol mindent a feje tetejére állítottak, de ha megérzi a filozófiáját, piszokul felgyorsul minden. Nekem elsősorban azért kedvencem, mert úgy nyomtathatok vele pontos méretű sablonrajzot, hogy előtte megszínezhetem, megforgathatom 3D-ben. Szinte teljesen átjön a dizájn akkor is, ha nem renderelek fotorealisztikusra semmit. Egyébként meg tanulom az Inventor és a CAD használatát kicsit abban az ábrándban ringatva magam, hogy jövőbe mutató CNC kompatibilis tervet készíteni.)Várom a fotót, amit beharangoztál.
Több fa van, mint asztalos!
) Ha valaki soknak tart egy cca 200 ezer forintos bútor esetén negyvenezer forint munkadíjat, az negyven forintot is soknak fog tartani. Kár rugózni azon, hogy azt a megrendelőt megtartsuk. Mondhatjuk azt is, hogy a bruttó munkadíj persze ennek a duflája, mert nem szeretnénk adóellenőrzéseket a nyakunkba, nyugdíjat pedig szeretnénk majd kapni. Átlagos értékrendű ember ezt nem fogja kifogásolni. És mi ebben hadititok? Az egy jó nagy hülyeség, hogy az ikakika se köti a vevő orrára. Az ikakika kitesz egy készterméket. Kell, nem eldöntheted. Azt asztalostól megkérdezik, hogy ezt a konyhát mennyiért építené így be. Ott késztermék még nincs. Opciók vannak, minőségi elvárásokról lehet tárgyalni. Lehet minőséget garantálni, lehet kikötni, hogy az nem garantált bizonyos anyagár, és bizonyos munkadíj nélkül. Az ember úgy csavarja az ujjára azt, aki tényleg szeretne valamit megrendelni, ahogy nem szégyelli. Lehúzni nem érdemes. Az rövid távon extra profit, hosszú távon bukás és nihil. Magunkat alábecsülni sem érdemes. Tudnunk kell, hogy mennyit érünk. Ha nem tudjuk, menjünk el alkalmazottnak, ott majd megmondják. Gondolkodnak és döntenek helyettünk (nem ingyen ám), nekünk csak dolgozni kell.
