Új hozzászólás Aktív témák

  • -NoVa-

    addikt

    válasz blueboi69 #135712 üzenetére

    Na, akkor tudhatod, mi jön majd minden nyáron, ha már iskolásak lesznek :)

    Aktuál esti mesének meg némi helyzetriport. Épp mindenki itthon, a gyerekek alszanak, szellöztetek, és világbéke. Vágás, vissza a múlt hétre, amikor inkább nem jöttünk haza az azelőtti heti nyaralásból, amiben egy étterem emeletét béreltük ki lakni egy kis szigeten. Onnan kiköltözve kis keresgélés után egy idilli tengerparti házban béreltük a felső szintet egy kedves nénitől, aki egy indonéz drogdílerhálózatot futtat a háza alsó két szintjén. Legalábbis az a fedősztori, hogy munkások, és a házat újítják fel, meg ott laknak addig, csak munkát végezni nem láttuk soha egyiket sem.
    Volt egy halom kölyökmacska is, így kipróbálhattam, megvan-e még a macskaallergiám. Így egy hét után már visszanőtt a bőr azokra az ujjaimra, amelyekkel hozzáértem a szőrükhöz, szóval már értik a gyerekek is, miért nincs macskánk.
    Idill megvolt, de az utolsó pár napra beesett egy hazai család, kis extrával. Jóféle hasmenős vírusos izèt is hoztak, amit a fiam péntekre már ügyesen el is kapott, és akkor most be lehet készíteni a popcornt...
    Szombat reggel, hazaindulás. Tervek szerint kb 7 óra az út, sok megállással bruttó 10, 10 körül indulva estére már otthon eheti a húslevest vacsira erősítésnek. Útra sok folyadék, kóla, némi sópótlásnak ropi, de főleg folyadék. ORS, almalé, probiotikum. A kezdeti bizonytalan optimizmust elég hamar felrúgta a picsába némi öklendezés, így óvatos araszolgatással, sok megállóval haladtunk. A Chiari miatt ha hány, automatikusan irány a legközelebbi kórház, infúziós folyadékpótlás hamar, az agyi folyadéknyomás fenntartása kritikus.
    A Horvát autópályán meglepően rutinosak a traileresek, akárhányszor megálltunk leállósávban, hogy magához térjen kicsit az apróság, már állt is be elém egy, amíg nem integettem, hogy nem műszaki gond. Az esti hazaérést délutánra elengedtük, helyette minden útbaeső kórházat tartalmazó várost opciónak tekintettük, így végül optimumként Zágráb mellett döntöttünk félúton, mint kórházakkal jól ellátott főváros.
    Mivel a hányást megúsztuk, de a folyadékpótlás mellett esszenciális ilyenkor az ásványi mindenféle is, kerestünk egy jó kajálós helyet. A Le Bistro Esplanade személyzete előtt le a kalappal, vázoltuk az igényeket a miértekkel együtt, és ugyan az étlapon nem szerepelt, de az alaplevesükből összedobtak a gyerekeknek egy-egy jó adag elképesztően jó ízű marhahúslevest. A mi vacsoránkra sem volt panasz, megérdemelte a hely a Michelin csillagát. Az áraik sem szálltak el, abszolút megéri betérni oda.
    Utána gyors hotelkeresés, Bookingon olcsóbb volt telefonról a lobbiban lefoglalni a szobánkat, mintha a recepciósnál fizettük volna ki.
    Vasárnap reggel. Folyadékpótlás, sokadik fosás, már az autó láttán is öklendezik a gyerek. 3 óra 20 perc hátralévő út nettó. Gyógyszertát, helyi csodaszerek, kis friss levegő, séta, délre már indultunk is. Bruttó 11 óra alatt sikeresen megtettük az utat hányás nélkül, gyors összerittyentett pár kanál zöldségleves vacsora, kis levezető legózás lefekvés előtt... Na ekkor hányt egyet. Csak egyet, azzal megkönnyebbült, de innentől a helyzet komoly.
    Addigra már út közben is folyamatosan tájékozódva rutinosan tudtam a surgossegi.info oldalról, hogy nincs gyerek belgyógyászati ügyelet az országban vasárnap este/éjjel hivatalosan. Autóba be, lavór odakészít, majd 5 perces szintidő a Bethesdáig. Onnan lepattintottak, 5 perc extra a Heim Pálig. Ott már az utcán is hányó gyerekek támasztottak oszlopokat (most épp ez a járvány népszerű itthon), tehát jó helyen jártunk. Egy órán belül már egy adag infúziót "megivott" az apróság, de a kórház tele covidosokkal, szabad kapacitás, ágy, szoba nincs.
    Hétfő éjjel 2-kor átautóztunk a Madarászba, ott már várták. Kapott ágyat, hányós hasmenéses részleg. Jó kezekben, de szappan, wc papír az hiánycikk, és a konnektorok is leragasztva, mert a költségvetés nem bírja el a telefontöltőket is. Kaptak gyorsan ajándékba pár guriga wc papírt, meg szappanokat, de na.
    Hétfő hajnalban fekébredt az apró, félrebeszélt, nem tudta, hogy hol van, bepánikolt. Ez utóbbit 4 orvos is csinálta, akik folyamatosan vizsgálták és figyelték. Szerencsére jobban lett hamar, és egyszeri alkalom volt, mint a hányás. Kiszáradásnál azt mondják, előfordul ilyen, és nagy szerencse, hogy tudott utána rendesen inni, meg hogy a sóháztartására nagyon figyeltünk előtte is.
    Innentől 2 nap eseménytelen regenerálódás, naplózva minden input/output. Délután kivették a kezéből a tűt, eszik, iszik rendesen, naplózás, regenerálódás folyamatban. Jó a színe, nincs rosszul már, erősödik. Zajlik az élet.

Új hozzászólás Aktív témák