Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • hanee

    senior tag

    válasz Winner_hun #3212 üzenetére

    Nem kapott véletlenül mostanában féreghajtót? Az zölddé változtatja gyakran..

    hanee

  • hanee

    senior tag

    válasz horvathkrisz #2801 üzenetére

    Szia!

    Bár részben leírták az előttem lévők a saját indokaim egy részét, de azért leírom Neked a saját tapasztalatomat is.

    Nekem volt két kutyám, mindkettő jóformán menhelyről jött, gyakorlatilag az utcáról lettek felszedve, mindkettő kölyökkorában.
    Az első kutyám egy gyönyörű farkaskutya szerű keverék volt, akivel gyakorlatilag együtt nőttem fel, mert 7 éves koromban találtuk és megtartottuk. Nagyon imádtam, kan kutya volt, Jimmy lett a neve. Vele viselkedési probléma nem volt (azon kívül hogy a környék falkavezérének képzelte magát és összeverekedett szinte minden kan kutyával, de ez inkább a természetéből adódó dolog volt). Viszont epilepsziás volt, ami egyéves kora körül jött ki. Ezen kívül a bőre állandóan ekcémás volt, és mivel nagyon vastag volt a bundája sokszor mire észrevettük már gennyes volt neki egy-egy seb. Mondanom sem kell, hogy a gyógyszere egész életében havi 5-10 ezer Ft között volt (az áremelkedésektől függően), ami stabil költség volt + nyaranként, amikor kijött az ekcémája (általában víztől, amibe belefeküdt a parkban), az plussz standard költség volt. Mindemellett (szinte csoda) 15 évet élt és végül akkor altatták el, amikor már szinte lábra sem tudott álni, a végsőkig kitartott, de a végén már daganata is volt és diszpláziás is volt (amire az utolsó öt évben havi 25 ezer volt a gyógyszer).
    A második kutyám Duffy szintén talált kutyus volt, olyan mudi-pumi-valami keverék, középtermetű. Neki már viselkedési problémái is voltak, mert a kölyökkutyáknak - ha épp olyan hangulata volt - nekiment, és teljesen kiszámíthatatlanul! Később pl. nekiment a 11 hónapos németdog kanomnak is, amiből ő jött ki rosszul mondanom sem kell (vittük varrni itt-ott), szóval teljesen eszetlenül csinálta. A bőrével neki is voltak problémák, állandóan szemölcsös volt, évente 3-4 szemölcsöt leszedettünk róla, ez alkalmanként olyan 10 ezer volt.
    Szerencsére nekik az oltásaik mindig megvoltak és a féregtelenítés is, mivel Jimmy még 2 hetes volt amikor találtuk (tápszerrel cumisüvegből szoptattuk még vagy egy hónapon át) és Duffy kutya sem volt 3 hónaposnál több, így minden oltást beadtak nekik, tehát ezzel nem volt gond, de láttam már felnőtt kutyát olyan dologtól elpusztulni, ami oltható kölyökkorban.
    Duffy kutya 9 évesen pusztult el, pontosabban el kellett altatni. Szörnyű fájdalmai voltak, mert agydaganata lett (megröntgenezték és egy ökölnyi daganat volt benne), muszáj volt elaltatni mert még egy horribilis összegű és kétes kimenetelü agyműtét sem segített volna rajta, szóval az orvos nem kecsegtetett semmi jóval.
    Persze mindkét kutyusnak gyönyörű és relative hosszú élete volt mellettünk, nagyon szerettük őket. Eközben az akkori barátommal vettünk egy német dogot. Teljesen más tapasztalatokat szerezem ebből, mert az egy dolog, hogy gyönyörű a kutya, de soha semmilyen egészségügyi problémája nem volt (illetve egyszer csonthártya gyulladása volt ami sajnos tipikus fajta-dolog, amikor hirtelen nőnek nagyot, de ebből is hamar helyrejött), maximálisan kiszámítható természete van és amikor vettük, tudtuk, hogy nincs lutri: X és Y dolgoknak kell a természetének megfelelni és egyből tudtuk, hogyan neveljük. Soha nem is volt sem viselkedési problémája, sem egészségügyi problémája. Nyilván ha idősebb lesz lesznek neki is különböző nyűgjei, de például biztosak lehetünk benne, hogy nem lesz diszpláziás, illetve nem epilepsziás, nem jönnek ki rajta más örökletes betegségek, mert tudjuk ki volt az anyja, apja, nagyanyja, nagyapja, testvérei..

    Én soha nem sajnáltam a kutyáktól a pénzt, nem is azért írtam le, hogy mi mennyibe került, mindig kifizettünk minden kezelést a kutyákra ha kellett, viszont tudjátok szívszorító látni, amikor pl. egy öreg néni azért altatja el a kutyáját, mert nincs pénze kifizetni egy életmentő műtétet.. és sajnos bárki kerülhet ilyen helyzetbe, például per pillanat nekünk sem lenne mondjuk 100 ezer forintunk zsebben, hogy rendbetegyünk egy szerencsétlen kutyát, aki alultáplált volt, fajtabetegségektől szenved, rejtett bajai vannak, bőrproblémái, stb stb stb.. Egy kölyökkorban alultáplált kutyával szinte törvényszerűen mindig több a probléma és a betegség, tehát többe is kerül.

    Félreértés ne essék, fajtatiszta kutyával is keményen mellé lehet fogni, ha az ember nem megfelelő helyről vásárol, viszont egy jó tenyésztőtől vett kutyussal többnyire nincs gond. Ráadásul például az sem elhanyagolható szempont, hogy garanciát nyújtanak (tudom hülyén hangzik, de fontos). Például ott, ahol gyerek van, nagyon is fontos, hogy ha a kutyának viselkedési problémái vannak (pl. agresszív), a tenyésztő visszavegye, vagy kicserélje egy másikra.. szívtelenségnek is hangozhat, de ez is szempont, amikor valakinek 3-4-5 éves gyereke van.

    Mondjuk mi most - sajnos - nem tervezzük, hogy kutyát vegyünk, de én tartom magamat ehhez, mert egy jól választott fajtatiszta kutya (sajnos ez a tény) megbízhatóbb választásnak tűnik mint egy menhelyről jött kutyus. Nagyon sajnálom őket, de sajnálatból nem kötöm össze senkivel az életemet, mert az ember nem azért tart kutyát, hogy szenvedjen vele, hanem hogy örömet okozzon.. szerintem..

    Egyébként sajns néha menhelyen is lehet dogot találni. Nekem a nagy szerelmem a német dog. Ez lenne az egyetlen fajta, amivel kapcsolatban lehet, hogy meggondolnám magamat, ha lenne helyem, lehetőségem és tudnám, hogy ott vár a menhelyen egy német dog..

    Természetesen ez csak az én véleményem, mindenkinek más érvei vannak, de ez így van jól. Az a lényeg, hogy a kutyusnak jó helye legyen, akárhonnan is jön ;)

    hanee

  • hanee

    senior tag

    válasz horvathkrisz #2775 üzenetére

    Szia!

    Én például nem hoznék menhelyről kutyát. Van tapasztalat a hátam mögött menhelyről / sanyarú helyről származó kutyáról és fajtatisztáról is.. amellett hogy az ember sajnálja azokat a kutyákat és pl. az adója 1%-át felajánlja vagy mással támogatja a menhelyeket, nem mindenki szeretne menhelyes kutyát.

    hanee

  • hanee

    senior tag

    válasz Geryson #2721 üzenetére

    Szia!

    Ha nem tervezed pl. kutyakiállításon indítani, akkor semmi jelentősége nincs. Az a fontos, hogy a kutya egy oldalt tanuljon meg, és az stabil maradjon neki, és akkor mindig az legyen a kiinduló oldal, akármilyen gyakorlatot is tanítassz neki.

    Egyébként ha valakit érdekel, lesznek német dog kiskutyák, elvileg elsején születnek :) Sajnos már nem nálam laknak a kutyik, de a mostani gazdinak segítek. Lesz honlap is nemsokára, majd megmutatom őket :)

    hanee

  • hanee

    senior tag

    válasz degu #2716 üzenetére

    Szia!

    Én biztos vagyok benne, hogy felfogott belőle valamit. Ha mást nem is azt biztos, hogy bármit megtennétek érte. Hidd el, ezt érzik a kutyák! És biztos vagyok benne, hogy nagyon hálás érte.

  • hanee

    senior tag

    válasz degu #2711 üzenetére

    Szia!

    Szívből örülök, hogy rendbe jött a kutyusotok és minden elismerésem a korháznak!!!
    Sok boldog évet kívánok még vele!

    hanee

  • hanee

    senior tag

    válasz ToBeY #2702 üzenetére

    Sajnos arra fiatal korban kell ternírozni a kutyát, hogy elviselje, ha belenyúlsz a kajájába.

    Másrészről ez kicsit függ a kutya természetétől is. Például fajtatiszta kutyáknál ez egyenesen követelmény, hogy ha a gazda odanyúl miközben eszik, meg se morogja (de kicsi kortól szoktatva van rá!). A kutyák alapvető természetét több fajta típussal szokták jellemezni, és vizsgálható, hogy az adott kutya a négy közül melyik irányban van (természetesen a kutya mindig több típus egyszerre, csak hogy melyik irányban van inkább..). Fajtatiszta kutyáknál van egy standard, hogy pl. az adott fajta inkább szangvinikus típus, és az attól való eltérés nem jó (csak példának írom), mert teszemazt egy örző védő kutya ne pörögjön állandóan, nem az a dolga :DDD . Ezen kívül fontos tényező az idegrendszer is, pl. egy örző-védő kutya nem ijedhet meg a pisztolylövéstől (összerezzenhet, de pl. nem rohanhat be valami alá szűkölve). Sajnos keverék kutyáknál ez például teljesen lutri. Nem tudod, mire számíts, mivel nem tudod pontosan milyen fajtából mit örökölt..

    Nekünk volt egy kis keverék kutyánk, akiben szerintem volt egy kis mudi is, szeretett is terelgetni.. de hát fene tudja.. kis denevérfülü volt, nagyon cuki, viszont pl. a kölyökkutyáknak nekiment. Ezen ha keresztbefeküdtünk sem tudtunk változtatni, sajnos idegileg nem volt teljesen 100% a kutya, és nem lehet tudni, hogy genetikailag, vagy pedig valamilyen kölyökkori trauma miatt (mert ugye utcán talált kutyus volt). Lényeg a lényeg, ez olyan dolog volt, amivel együtt kellett élni, és mindig résen lenni, ha kölyökkutya volt a közelben. A 10 hónapos német dognak is nekiment egyszer, persze az meg csak lesett, hogy mi van.. (4x akkora volt). Aztán amikor ivarérett lett, lerendezte a dolgot Duffy-papával :D

    Egyébként ajánlanék neked egy jó könyvet:
    Jean Fennel - Kutyapszichológia

    Pontosan erről a falkavezérség dologról szól, az írónő Angliában él és a könyvben valós eseteket is leír, amiben ilyen rivalizálási gondokkal küzdő gazdik fordultak hozzá. A kutyáik szinte elviselhetetlenül viselkedtek bizonyos dolgokban és leírja, hogyan oldották meg, mi volt a megoldás egyes esetekre. Lehet, hogy konkrétan a saját esetedet nem fogod megtalálni benne, de vannak nagyon jó tippek, és a gondolkodásmódja rávezet arra, hogyan is kellene..

  • hanee

    senior tag

    válasz CsaBully #2698 üzenetére

    Najó, ebben igazad van, nekem német dogom volt, az sosem jut el odáig, az jámbor mint egy bárány :D Hamar megadja magát, igazából csak az ivarérés környékén voltak amolyan "bepróbálkozásai", de utána oké volt minden.

  • hanee

    senior tag

    válasz ToBeY #2695 üzenetére

    Szia!

    Nyomd le a földre a nyakánál fogva.. használhatod a lábadat is.. és tartsd lent addig, amíg a fülét be nem húzza.

    Nekem ment német doggal, szerintem vele is menni fog :D

  • hanee

    senior tag

    válasz degu #2687 üzenetére

    Szia!

    Nem akarlak elkeseríteni, de a babesiosis nem gyógyítható, ha nem kapják el időben. És sok kutya esetén az oltás sem ér semmit, amit ilyenkor beadnak, amikor észrevezik, végül elpusztulnak, mert a szervezetük feladja a küzdelmet. Sajnos én nem hallottam még olyan kutyáról, aki ilyen szintről felgyógyult volna :(

    Az a baj, hogy ez nagyon alattomos betegség, mert amikor már látható tünete van (pl. barna vizelet), addigra megtámadja a belső szerveket és az idegrendszert is. Sokszor egyáltalán nem lehet észrevenni, mert pl. csak annyit lát a gazdi, hogy étvágytalan a kutya egy-két napig, vagy bágyadtabb, de főleg ebben a melegben ez általában még nem ad okot aggodalomra önmagában.

    A különböző kullancsövek és társaik nem érnek túl sokat, ráadásul drágák is, főleg egy nagyobb testű kutyánál. Védőoltást nekik is lehet beadatni lyme kór ellen és a babesiosis-ra is ha jól tudom van már megelőző oltás (de lehet rosszul emléksze).

Új hozzászólás Aktív témák