Új hozzászólás Aktív témák

• #1037 bLaCkDoGoNe veterán Robaj #1035

  Új Válasz 2006-07-02 22:12:13 #1037

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bLaCkDoGoNe

  veterán

  válasz Robaj #1035 üzenetére

  Hát(tal nem kezdünk mondatot)...
  
  Lementünk, és azt hittük, hogy a szőlő és a bor városában majd kedvesen és vendégszeretően fogadnak minket - lévén, hogy turizmusból (is) élnek. Nos, nem úgy tűnt, hogy bárhol (a szuveníresnél, a borospincékben, a csokiboltban) különösebben örülnének nekünk. Nem viselkedtünk sehol hangosan, feltűnően vagy megbotránkoztatóan.
  
  Nagyon furcsa volt, hogy a pincék (ahova úgy gondoltuk, hogy majd jól beülünk végigkóstolni a kínálatot) nagy része délután 5-6 körül bezárt. Azt hittem, hogy az ilyen helyek nyitva lesznek jó sokáig, de nagyon nehezen sikerült csak olyan helyet találni, ami 9-ig nyitva volt. (Erről a helyről majd később még mesélek. Az ellenpéldákról is.)
  
  Mikor a város főterén megkértünk egy urat, hogy legyen kedves, és fényképezze le kis csapatunkat, ő megtudakolta a fényképezés után, hogy honnan jöttünk. Mondtuk, hogy honnan (Bp.), erre a reakciója egy furcsa hümmögés-féle volt, amit nem tudtunk hova tenni.
  
  A negatív tapasztalatok (így majd a pozitívak is jobban érthetőek):
  - Pincék 17:00-18:00 körül már bezárnak.
  - Főként az aszú miatt mentünk Tokajba, úgy terveztük, hogy többféle pincészet különböző aszúit kóstolgatjuk végig a 3 nap alatt, és ami ízlik, abból veszünk a szállásra a focimeccsekhez illetve viszünk haza. Az első pont miatt sikerült 1 azaz 1 darab aszút megkóstolni. A kevés nyitva tartó helyen nem volt aszú ill. nem lehetett decire venni/kóstolni, kimérték volna egy üvegbe, és kész.
  - Az első (és egyetlen) helyen, ahol aszút kóstoltunk, furcsa volt a ''kiszolgálás''. Bementünk, végigtanulmányoztuk az árlapot, majd kiválasztottuk az egyetlen aszút (2000, 5 puttony), és közöltük a pultnál álló hölggyel, hogy szeretnénk azt megkóstolni. A reakciója valami hasolnló volt (próbálok szó szerint idézni): ''És csak aszút iszunk? [Furcsa hangúly, többes szám első személy] Mert azt úgy szokás ám, hogy a szárazak felől haladunk az édes felé, és először a fiatal, majd az édes borokat kóstoljuk.[Kioktató hangsúly]''. Hát... többünk fejében megfordult az indulás gondolata, de mivel kb. 20 percig talpaltunk, amíg megtaláltuk ezt a még nyitva tartó helyet, ezért a türelmesebb kollegák szereztek borovicskát. (Legalább finom volt.)
  - A kempingben 2 ''készlet'' gondnok van, akik 2 naponta váltják egymást. Mi megbeszéltük azokkal, akik az pénteken (érkezés) és szombaton voltak, hogy vasárnap (indulás haza) ugyan 11 óráig el kellene hagyni a szállást, de tekintve, hogy senki nem jön oda a következő hétvégéig, így kora estig maradhatunk, nyugodtan grillezhetünk ebédet meg hasonlók. Nos, a vasárnapi gondnokhoz már ez az infó nem jutott el, így elkezdett minket látványosan (majd verbálisan is) kiutálni, hogy bizony ők takarítani szeretnének. Amikor mondtuk mi ezt lebeszéltük, és kb. 2-ig maradunk (lásd következő pont), nagy kegyesen megengedték, hogy legalább az ebédünket megcsinálhattuk és elfogyaszthattuk. Mindemellé reggel 8-tól a bácsi a fűnyíró gépét (ilyen nagy felülős szörny) javítgatta, ami több órányi folyamatos motorpöfögést és gázolaj-/benzingőzt eredményezett.
  - A vasútállomáson, amikor szombat délután megpróbáltunk volna a vonattal hazautazóknak helyjegyet venni a vasárnap 17 óra körüli IC-re, sajnos nem kaptunk. A 14 óra körülilre sikerült kapni a dohányzó részre helyjegyet. Amikor (mintegy hangosan gondolkodva) megjegyeztük, hogy talán pénteken érkezéskor kellett volna megvenni a helyjegyet, a pénztáros szó szerint az arcunkba nevetett, hogy ''Talán kedden lett volna esélyetek.'' (Tehát nekünk tudnunk kellett volna, hogy egy nappal visszautazás előtt nem lehet helyjegyet kapni egy IC-re. Világos.) A helyjegyet azért nem vettük meg korábban, mivel az idő/programok/hangulat/időjárás függvényében képlékeny volt még, hogy mikor indul vissza kis csapatunk. Gondoltuk, hogy egy nappal korábban megvesszük a jegyet. Mi tévedtünk, elnézést kérünk és leülünk magunktól.
  
  A pozitív tapasztalatok:
  - A szálláshely (egy kis kemping faháza a Tisza partján) jó volt, sokkal jobb, mint amire számítottunk. Az érkezéskor megismert gondnok/portás/mindenes bácsi és néni nagyon kedves volt. A távozáskoriak már más kategória.
  - Az egész 6 szobás faház kis hatfős csoportunké volt, mivel nem volt más vendég, így nem kellett senkihez igazodni, nem zavartunk senkit.
  - A korábban említett 9-ig nyitva tartó pince és vendégház tulajdonosnője nagyon-nagyon kedves volt. Amikor bevezetett a pincébe, és (ingyen) végigkóstoltatta velünk a borait kedvesen elmondta, hogy ''Először a félszáraz ófurminttal kezdjük, és fokozatosan haladunk az édesek felé, hogy ki lehessen tapasztalni az ízeket.'' (Ezt ugyan tudtuk, de ez kedves és jószándékú volt - érdemes összevetni a másik helyen kapott kioktatással.) Sajnos aszút nem csinálnak, de a félédes muskotályosuk valami fantasztikus volt, az édes szamorodnijuk szintén finom. A hegy oldalában ki voltak alakítva kis teraszkák, ahova felvonulhattunk az üvegeinkkel és poharainkkal, és virágok között, kiváló panorámában gyönyörködve iszogathattunk. Kérdeztük, hogy pogácsa, sajt vagy valami hasonló harapnivalót tud-e adni a bor mellé. Mondta, hogy sajnos ő nem tart ilyesmit, de elmesélte, hogy hol lehet a közelben venni pogácsát vagy akár lángost, ha valaki azt szeretne, amit természetesen be lehet hozni, és lehet tolni arcba a borocska mellé. Az angol-portugál meccs végeztével az eredményt is közvetítette nekünk.
  
  Hát nagy vonalakban ennyi.
  Most én vagyok a bunkó pesti (igen), akinek semmi sem jó (igen), vagy tényleg nem stimmelnek ezek a dolgok?
  
  Ps. A legfájóbb pont, hogy két héttel korábban érkeztünk Kunkli Tivadar pusztakezes küzdelmének megtekintéséhez.
  
  [Szerkesztve]

Új hozzászólás Aktív témák