Aktív témák

• Racecam nagyúr

  #3153

  #3151 BlacKSouL

  2007-05-11 23:37:03

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Racecam

  nagyúr

  #3151 BlacKSouL

  #3151 BlacKSouL

  Ott? Nem mindig. Én suliból '94-ben voltam ápr. 18-tól máj.1-ig, és Londonból úgy jöttünk el, hogy 31 fok volt a belvárosban, éjszaka is vagy 24, nem tudtunk aludni a melegtől. Meg hát a csajok is átszöktek a szobánkba. Aztán az ifjúsági szállás 180 biztonsági kamerájának egyike rögzítete ahogy a csajok mászkálnak át hozzánk, és bejöttek a biztonságiak a tanárnőnkkel együtt, és azzal fenyegettek hogy kidobnak.
  De egyébként sem volt rossz idő 2 hét alatt. Devon, Barnstaple-ben volt a szállásunk, tehát a nyugati széle, de kb fele időben napos, szép, meleg tavaszias idő volt, a másik felében valóban esegetett, pontosabban felváltva esett és sütött. De milyen is lenne az a környék eső nélkül...
  Így utólag egész sok élmény eszembe jut. Emlékszem az is egy nagy emlék marad, mikor egyik délután a családdal akiknél laktam, pontosabban az apuka nem, kimentünk a közeli tengerpartra kocsival, szép napos de szeles délután volt, nagyon hangulatos volt akkor ott a környék, a kocsiban meg szólt az Erasure - Always. Arról a számról azóta is ez ugrik be. A parton sárkányt eregettek vagymit, azt a nagy izét, ami olyan mint az ejtőernyő.
  Meg az is jó volt, mikor egy szórakoztató farmra mentünk el, és vadászsólymot röptettek nekünk, és beállítottak minket 4-ünket 50-50 centire, és közöttünk repült el a madár, aztán meg a faszi mondta hogy álljak terpeszbe, szorítsam magamhoz a kezem, és átröptette a sólymot a lábam között. De ugye ezek nem éppen lassan repülnek, a faszi szerint ilyenkor, a bemutatókon kb 90-110 km/h-val, de tudnak 140-160-at is.
  Aztán rugdostunk galambokat is a Trafalgar téren, meg álltam úgy is Greenwichben, hogy a bal felem nyugaton, a jobb meg keleten állt. És ott(Barnstaple) láttam először pár méterről manőverező SeaHarrier-eket, mert ott volt a kiképzőbázis, ahonnan a Falkland-szigetekre mentek a csapatok. Stonehenge is tényleg megmagyarázhatatlan, tényleg földöntúli, pláne a borongós időben. Plymouthben láttunk kiszuperált cirkálókat meg rombolókat, Tintagelben láttuk Arthur várát, pontosabban a szülőhelyét, és az apálykor szárazra kerülő barlangban átmentünk a vár alatt, ahol néha szoktak fókát is látni.
  
  Ezek fényében furcsa számomra is, hogy nem vágyom Angliába. De ugyanezt a két hetet szívesen megélném mégegyszer.

  Ez kimerito beszamolo volt.
  Nos, miota megjottem itt esik es ahogy az idojaras jelentest nezem, esni is fog meg napokig. De ez egyaltalan nem tor le.

Aktív témák