Új hozzászólás Aktív témák

• Vérboci addikt

  #60433

  #60427 emvy

  2017-10-18 10:34:26

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Vérboci

  addikt

  #60427 emvy

  A minőséget mindenki szereti és értékeli. A szakadék ott nyílik meg, ahol a vágyak és a lehetőségek görbéje találkozik. A szürke hétköznapokon nem kell a bélszín, jó a zöldbab főzi rántott parízerrel. Nyilván nem is tehetném meg, hogy minden nap a felső polcról egyek, de igényem sincs rá.

  Este a munka után a kőbányai világos (tetszőleges teszkóban kapható cseh sörrel behelyettesíthető) is felüdülést okoz ha legurítom sec-perc alatt, kár belém olyankor a hypolt nedű (pláne ha nem is ízlik). Tele van a pincénk otthon borral (nem is rosszal), de ha úgy van, akkor én is veszek valami különlegeset a boltba és nem a sajátot iszom.
  Valamiért a gyerek is vajjal kéri a kalácsot, nem libamájpástétommal, pedig azért a pirított édeskalács jó tud lenni vele. Ez esik jól neki.

  Csak azért mentem bele ebbe a csipkelődésbe, mert úgy éreztem a hozzászólásaidból, hogy csak az eltartott kisujjas fine dining meg gourmetkodás, meg a szopogatva sörözés tenné az embert. És szerintem meg nem.
  Attól, hogy ki mit fogyaszt, (kinek mi okoz örömet) még nem lett senki se jobb, se rosszabb ember.

  És nyilván én is általánosítok, de véleményem szerint akik a prémiumnak mondott / tartott vagy éppen divatos dolgokat eszik, isszák, (a tágyalt kézműves vonalak pl.) kissé (nagyon) lenézően nyilatkoznak azokról, akiknek a sopronira, vagy tarhonyáshúsra futja, vagy éppen csak ahhoz van kedve. Ezért zavar a dolog, mint jelenség.

  (mégmielőtt: írásban nem jön át, de nem veszekszem, hanem beszélgetek, szóval szmájli minden sor végére)

Új hozzászólás Aktív témák