2. Fórumok
  3. LOGOUT reakciók
  4. Erasmus
Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #65 Unique girl csendes tag Vakegérke #64
    Új Válasz #65
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Unique girl

    csendes tag

    válasz Vakegérke #64 üzenetére

    Nincs is ezzel bajom, elfogadom és tiszteletben tartom ezt, de azzal, hogy én nem így gondolom, és külföldön tervezem az életem, mintegy előre kitűzöm, hogy nem fogom őt olyan rendszerességgel látni, mint szeretném.

    Dany007: Kösz a bókot és az észrevételt, bár nem biztos, hogy ez mindig pozitív. Persze jó, hogy kicsit más a rálátásom a dolgokra (szüleim által), de egyre nehezebb hasonszőrű, talán még hasonló korú barátokat találni. Na meg a párkeresést sem könnyíti meg a szituáció...

  • #62 Unique girl csendes tag Vakegérke #61
    Új Válasz #62
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Unique girl

    csendes tag

    válasz Vakegérke #61 üzenetére

    Szerintem értelmetlenség lenne tovább folytatni az érvek és ellenérvek felsorakoztatását; egyszerűen máshogy látjuk a világot. Nem bántottál meg, hisz' nem használtál durva hangnemet, nem vágtál teljesen értelmetlen és valótlan dolgokat a fejemhez, csupán leírtad a véleményed.

    Azzal, hogy maradsz halálodig, csupán az a bajom, hogy édesapám is így érez, nem akarja elhagyni az országot (bár ez talán a nyelvtudás hiányának is betudható - nem szeret mástól függeni), ami azért fáj, mert így tőle távol kell élnem.

  • #60 Unique girl csendes tag Vakegérke #58
    Új Válasz #60
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Unique girl

    csendes tag

    válasz Vakegérke #58 üzenetére

    Édesapám egy vállalkozás vezetője, mellesleg közgazdász, és elég sokat beszélgetünk/beszélgettünk Magyarország gazdasági és egyéb helyzetéről. Nap mint nap tapasztalja az emberek mentalitásán, hogy az ország nem jó irányba megy, egyre több helyről lehet hallani, hogy ezt nagyon nem így kellene, és ő változtatna is, na de egyedül? És mindezek ellenére, annak ellenére, hogy több mint 30 éve küzd szinte a világ ellen, kevés nála hazaszeretőbb embert ismerek, pedig találkoztam már egy-két emberrel életem során.

    Szerintem ez már a generáció jellemzője is, hogy - talán a globalizáció be-betörő hatásai miatt? - az ember gyereke nem igazán érzi magát otthon sehol. Ez az ötödik iskolám, amibe most járok; ebből három Magyarországon volt, és nem azért váltottam sulit, mert nekem annyira tetszett, hogy mindig új körülményekhez kell alkalmazkodnom... Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a többiek mentalitásával, nem éreztem jól magam; mindenhol idegen voltam. Itt, Angolhonban elfogadnak, hagynak tanulni (otthon még ezért is belémkötöttek), vannak barátaim, és látok esélyt arra, hogy a jövőben boldog és kiegyensúlyozott leszek.

    Azt hiszem, kellően ismertettem a véleményem; biztos vagyok benne, hogy nem értesz egyet, de így talán egy kicsit érthetőbbé válik, hogy miért megyünk el otthonról...

  • #55 Unique girl csendes tag Vakegérke #19
    Új Válasz #55
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Unique girl

    csendes tag

    válasz Vakegérke #19 üzenetére

    Nem feltétlenül tudok veled egyetérteni ebben a témában. Még az is lehet, hogy a kedves szerzőnek igenis hiányoznak a barátai és a családja, de mivel elég hosszú időt töltött el nélkülük, megszokta a hiányukat, valamint a szemlélete is változott, a gondolkodásmódja sem biztos, hogy a régi. Én lassan két hónapja élek egyedül külföldön, és igenis hiányoznak a szüleim, hiányzik a testvérem, de nem annyira, mint azt elsőre gondoltam volna.

    A másik, amire talán gondolni tudok, az az, hogy az én/mi generációnknak már nem sok mindent adott az ország... Félre ne érts, tisztelem a hazám, de én valahogy sosem éreztem igazán az otthonomnak, az enyémnek Magyarországot. A szüleim elég széles látókörrel rendelkeznek, igyekeznek minél többet mutatni a világból, és pont ezért eltér a gondolkodásmódom jópár korosztályombélitől. Meg is kaptam mindig, hogy én nem iszom, nem dohányzom, és szégyenszemre tizenévesen még nem csak a bulizásról és a fiúkról szól az életem... Ekkor mentem ki egy évre Ausztriába tanulni, hogy befejezzem az általánost. Aztán visszajöttem egy magyar gimnáziumba, de egyszerűen nem bírtam abban az oktatási rendszerben 2 évnél tovább... most itt vagyok, fáradtan, küzdelmes napokkal, de mondhatom, hogy boldogan. Na ezért nem vágyom haza.

  • #54 Unique girl csendes tag
    Új Válasz #54
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Unique girl

    csendes tag

    Nagyon tetszik az írásod! Kicsit az én szívemből is írsz: én most nyár végén költöztem ki egyedül egy fogadócsaládhoz Bristolba, itt fejezem be a középiskolai tanulmányaim. :) Mikor kijöttem, hihetetlenül izgatott és ideges voltam, féltem, hogy nem fogom megtalálni a helyem, de valahogy úgy érzek, mint te: nem akarok hazamenni. Illetve de: 17 évesen azért szokatlan a családom nélkül élni... De más nem nagyon hiányzik otthonról. Itt elfogadnak, kedvelnek, páran talán szeretnek is, remek suliba járok, élvezek minden napot, bulizni is van időm, egyszóval jól érzem magam. :)

Új hozzászólás Aktív témák