Új hozzászólás Aktív témák

• #5 Vakegérke félisten potyautas #4

  Új Válasz 2014-04-26 17:35:05 #5

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  válasz potyautas #4 üzenetére

  Én már tohonyább vagyok. Nem a kortól, hanem attól, hogy nincs már kötelező meló, dagonyázhatok napszámba. Hál' Istennek az egészségem jól van, mindenkit csókoltat. Azonban kezdem érezni, hogy nem vagyok formában, és ha be kéne mennem melózni, akkor megszenvedném a munkanapot.
  Bérletem nincs, bliccelni nem szoktam, így pár megállónyi gyaloglás vár, ha elindulok valahova. Bírom még forró nyárban is, nincs probléma.

  Ami a halál vámszedését illeti, már iskolás korban is elvesztettem néhány kishavert. Volt köztük halálos beteg, de volt olyan is, aki értelmetlenül halt meg.
  Az egyik például a népligeti vagon "parkolóban" gyűjtögette a plombákat, aztán mikor jött a bakter, rejtőzködési célból felmászott a kocsi tetejére. Megfogott valamit, amit nem kellett volna, agyonvágta a nagyfeszültség.
  A másik búvártanfolyamra járt, és ugye tanulóknak egyedül merülni tilos, de hát ez nem érdekelte, így felelőtlensége okán meg kellett halnia.
  Gondolhatod, hogy az évtizedek során körülöttem is hullottak az emberek. Mocsok egy érzés, biztos nem kell ecsetelgetnem.

• #4 potyautas tag Vakegérke #3

  Új Válasz 2014-04-26 17:14:36 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  potyautas

  tag

  válasz Vakegérke #3 üzenetére

  Aki elmegy, elsiratom, de az élet megy tovább. Szerencsém van mind az egészségemmel, mind pedig az erőnlétemmel. A 40 éves kollégát körbeszaladom, ha keresztül már nem is ugrom. Az Úr vigyáz rám, ha már a házán dolgozom. Naponta 4-5 alkalommal felszaladok a homlokzati állványon 20-25 méterre.

• #3 Vakegérke félisten potyautas #2

  Új Válasz 2014-04-26 16:26:44 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  válasz potyautas #2 üzenetére

  Örök optimizmusom átsegít a nehézségeken, sokan irigyelnek érte. Ami pedig a koromat illeti, egyszerűen nem hiszem el, hogy ez lesz a hatvanharmadik nyaram. Nem tudom, hogy mennyi van még hátra, igazság szerint nem is érdekel.
  Mindössze két kívánságom van. Életemben ne váljak tehetetlenné, még beteggé sem, és ha menni kell, akkor gyorsan, fájdalom és kínlódás nélkül.

• #2 potyautas tag Vakegérke #1

  Új Válasz 2014-04-26 15:05:48 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  potyautas

  tag

  válasz Vakegérke #1 üzenetére

  Egy alkalmi ismerős mondta, aki akkor már elmúlt 70, hogy amikor járja a temetőt, olvasgatja a számokat: ezt is túléltem, ezt is túléltem... A 103 éves ismerősöm azt mondja: nem tudom miért élek én ilyen sokáig. Annyit talán én se szeretnék.

• #1 Vakegérke félisten

  Új Válasz 2014-04-26 13:30:07 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  Nehéz dolgok ezek...

Új hozzászólás Aktív témák