Új hozzászólás Aktív témák

• #7 Franticfox tag potyautas #2

  Új Válasz 2017-09-13 12:55:42 #7

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Franticfox

  tag

  válasz potyautas #2 üzenetére

  Tegnap vagy tegnapelőtt akadtam rá az írásaidra, most olvasgatom őket, élvezetesek, hangulatosak. 30-hoz közelebb vagyok, mint 40-hez, azért nekem is voltak némileg hasonló élményeim A pöszméte a ribizlibokrok mellett volt, mindig a ribizlire szavaztam, igazából nem is nagyon értettem, hogyan lehet azt szeretni, főleg levesként (mármint a büszkét)...

• #6 potyautas tag gaben1117 #5

  Új Válasz 2017-01-24 15:17:09 #6

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  potyautas

  tag

  válasz gaben1117 #5 üzenetére

  Nagyon szépen leírtad. Meg is lepődtem, hogy ilyen fiatalon vannak efféle élményeid. A kihalt utcákkal kapcsolatban sajnos hasonló a tapasztalatom. Talán tudom is az okát. A most publikált sorozatom a '60-as évek elején játszódott. Új utca, többnyire fiatal családokkal. Kb. 40 ház. 54 gyerek 5-6 éves szórással. Mindig tele volt az utca. Amikor mi lettünk felnőttek, szintén új utca épült, de két ütemben. Kb 10 év eltolódással. Mi is sokat jártunk össze, aztán ahogy nőttek a gyerekek, egyre ritkábban. Akkor a 2. ütemben volt nagy a nyüzsgés. Most már ott se.

  A tornatutyiról, vagy dorkóról az jut eszembe, hogy az volt a menő, akinek magas szárú cipője volt. Kevés dogot tudok elképzelni, ami attól büdösebb tudott lenni.

• #5 gaben1117 senior tag

  Új Válasz 2017-01-24 07:45:43 #5

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  gaben1117

  senior tag

  Barati körben rajtam kivül senki sem ismerte büszkekent,mindenki egresnek hivta.

  En annyira nem szerettem,de ha ettük sose a sajatunkat.

  Ezek a kiülös kesö delutanok nalunk is megvoltak falun, a haranglab töveben. Mi meg gyerekek addig a kövesuton fociztunk, teglabol rakott kapura. A legtöbb gyerek mezitlab,en azt valahogy sosem szerettem. Nekem a labamra volt növe egesz nyaron a tornacipö. A legnagyobb komfort,amit megengedtem magamnak az volt,ha picit mar szoritott, kessel levagtam az orran a gumireszt.

  Meg 30 eves sem vagyok, de mar jo reg elmultak ezek az idök. Az emberek teljesen eltavolodtak. Ha latogatoba hazaugrom edesanyamhoz,mindig szomoruan megyek vegig a kihalt utcan. Egy arva lelek sem ül a kapuk elött,pedig a hely ma is gyönyörü, pont az utca vegeben nyugszik a nap,gyönyörüen megvilagitva az egeszet. (Volt is belöle mindig vita,kie legyen a nappal szembeni kapu)

• #4 Tutu7030 veterán potyautas #2

  Új Válasz 2017-01-23 14:55:33 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Tutu7030

  veterán

  válasz potyautas #2 üzenetére

  Örömmel olvasom az írásaidat? Sok emléket előhoznak ( bár engem mindig csak úgy illettek, hogy a "jó gyerek").

• #3 kicsiogre tag potyautas #2

  Új Válasz 2017-01-20 12:08:11 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kicsiogre

  tag

  válasz potyautas #2 üzenetére

  Köszönöm ezt az újabb olvasnivalót , szeretem az írásaid olvasni ahogy olvasom szinte látom magam előtt a történetet remélem még sok -sok írásodat tudom olvasni.

• #2 potyautas tag Vakegérke #1

  Új Válasz 2017-01-20 06:59:06 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  potyautas

  tag

  válasz Vakegérke #1 üzenetére

  Belőled előhozza a saját emlékeket, a fiatalok pedig rácsodálkoznak. Remélem, közülük is megtisztel néhány egy-egy hozzászólással. Nagyon sokat jelent nekem. A megnyitások száma egyre kevesebb, de a reagálások meghozzák a kedvemet a folytatáshoz. Tanácsoltad korábban, hogy írjak a saját örömömre. Ezt is teszem, de ad egy kis ösztönzést, ha másokat is szórakoztat. Hálás vagyok minden egyes reagálásért.

• #1 Vakegérke félisten

  Új Válasz 2017-01-20 05:31:35 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  Gyerek koromban vándorcirkusszal jártuk az országot. Ridegtartásban voltam, nagyon élveztem.

  Valahol azt írtam, hogy Isten igazi temploma az erdő. A patakpartra meg talán azt mondhatom, hogy az angyalok játszótere. Tiszta szív kell, hogy rácsodálkozzunk. Én áhítattal ültem a partján, hallgattam a csobogást, és gyönyörködtem a szitakötőkben. Színpompás teremtmények, a repülés mesterei.

  A büszke mifelénk piszke volt. Ha volt pénzünk, ami gyerekként nem sűrű állapot, rohantunk a zöldségeshez, és vettünk pár marékkal. Nem ám az érettet, kimondottan a zöldet kértük. Ettük az udvarban, és egymáson röhögtünk, hogy milyen savanyú pofákat vágunk.

  Az utat járni, a meséket élni kell.
  Az utamat járom, a meséket élem. A te meséidet is élem, és ez nagyon jó.

Új hozzászólás Aktív témák