Új hozzászólás Aktív témák
-
Crystalheart
őstag
Az egyes embernek a lehető legtöbbet meg kell bocsátania. Ennyi. Aki erre nem képes, annak még gyakorolnia kell, mert a törvényes igazságszolgáltatáson túli bosszú primitív dolog, egyszerűen nem illik egy XXI. századi emberhez. Ha az ember mindent meg tud bocsátani, még nem jelenti, hogy hagyja is, hogy bármit megtegyenek vele - de utólag már semmin sem érdemes bosszankodni. Voltaképp mit akarsz, büntetni? A hatalom látszatát akarod?
Jelzőket nem rád, hanem a magatartásformádra írtam. Mondtál egy szót, aztán ki is fejtetted szépen. Na mindegy.
-
Samus
addikt
válasz
CsiguszMaxim #53 üzenetére
Végig nem tudok reagálni, ahhoz már késő van.
A lány most lesz 22 éves, volt már egy elég hosszú kapcsolata, de már nem hiszek semmiben. Komolyan. A szememben akkora kamugép, hogy lassan azt sem hiszem, hogy az előző barátja és köztem lévő időben, ami elvileg 6 hónap volt, nem volt senkije, vagy azelőtt, vagy aközben.... Meg hogy Ő nő, és kibírja szex nélkül is (látom, még én is kevés voltam, ha mellé még más is kellett pedig hétvégéken nem tétlenkedtem, és elég sok dolgot kipróbáltunk, volt, ami maradt is, mert bejött...)...Igen, bocsáss meg, hogy úgy hittem, és mert minden úgy tűnt, szóval úgy hittem, megtaláltam életem párját, és tényleg komolyan gondoltam a dolgot. Egyszóval hülye vagyok, sajnálom...És tudod, eltemettem. Személyesen semmit nem tudok elmondani neki, megtettem írásos módon, törölte is az üzenetet, miután elolvasta, gondolom nem hitte volna, hogy rájövök a kis titkaira. (azért érdekes, hogy csak ezt, a "lelepleztelek" üzenetet, a többit nem...amit utána írtam, azt sem) Továbblépek, elfelejteni nem tudom, mert emlékeim vannak. Nem tudom, mi igaz, és mi nem az belőle, de nekem emlékek.
Lehet, hogy igazat mondasz, bennem az emlékek élnek, lévén más nem maradt, és az emlékek azt mondják, hogy ha nem nézem az utolsó egy hónapot, a rengeteg hibáját (ez nem is érdekelt, tudtam, hogy nekem is van, így átnéztem ezeken), még mindig úgy érzem...Bennem van, hogy csak én rontottam el, de ha ilyen módon, ennyire durván rám hárít mindent, miközben az Ő fejém tonnányi vaj van...és ebben a hitben tart, nem mondja el az igazat...az a baj, hogy ez is baj. Olyan kapcsolatot szerettem volna,a hol ha probléma van, megbeszéljük. Ezt az elején közöltem is, rendben, mondta. Ehhez képest, ha problémája volt, nagy nehezen kihúztam belőle (mert látni láttam), és változtattam a dolgon, vagy legalábbis megpróbáltam másképp csinálni. Ezzel szemben ha én említettem meg valamit, rögtön szemrehányásnak vette, és hogy milyen bunkó vagyok...
Hazudott nekem, nagyon durván átvert, most egy másik mellett illeg (és ebből kiindulva ki tudja még hány mellett), mással hempereg azon az ágyneműn, amit mi vettünk az eljegyzésre, azokban a ruhákban, amit én vettem Neki, abban a kabátban, amit én vettem Neki, mert szerettem...most leginkább ez fáj, és a tudat, hogy lehet, miattam lett ilyen? Mert elkezdte sorolni az indokokat, hogy ekkor már megingott, utána is, és akkor ez már sok volt, miközben a másik pasi meg röhög a markába azon, hogy engem mennyire kikészít ez az egész.
-
CsiguszMaxim
senior tag
válasz
hengerPHanda #54 üzenetére
Nem
Nemet kellett mondanom mert tudtam, hogy az életemnek előre kell haladnia. Pedig nem volt más lány közel s távol.
-
hengerPHanda
tag
válasz
CsiguszMaxim #53 üzenetére
és Ti újrakezdtétek?
Samus:
Minél jobban rágod maga rajta, annál rosszabb lesz. Az élet szívás, de mindig akkor jön jó dolog, amikor nem várod. Amikor már mindent feladsz és azt mondod, hogy nem csinálod tovább, hirtelen történik valami, ami miatt azt mondod majd, hogy megérte várni. Ez nem csak a párkapcsolatokra vonatkozik, hanem bármire, ami Veled történik. Résemről azt az elvet vallom, hogy minden okkal történik velünk, mindenből tanulnunk kell valamit. Szerintem most ülj le egy picit, higgadj le, gondold át és írd le, hogy ebből mit kellett megtanulnod. Ezt a papírt vedd elő fél év-egy év múlva és írd le újra, hogy mi a tanulság. Meg fogsz lepődni magadon is -
CsiguszMaxim
senior tag
Na végig olvastam amit erről a témáról leírtál és most azt ajánlom, hogy nagyon nagyon jól figyelj ide:
Ugyan ezt a témát végig csináltam. Szinte a legapróbb részletekig megegyezik a történeted az enyémmel az eljegyzést kivéve mert talán egy hangyányival több eszem volt mint neked de tényleg csak egy molyfingnyivel. Ha érdekel írok részleteket de mondom a lényeg annyi, hogy szinte minden így volt. A depresszió a távolság miatt, az a mélyen szántó érzés, hogy nekem ő a minden, a gondoskodása az ápolása, az önbizalomhiánya a szakításunk utáni új pasija, szinte tényleg minden.
Ami jó hír: Ez a lány tényleg szeretett téged de még iszonyatosan éretlen még ha úgy gondolod, hogy nem, mert felnőttesen gondolkozik érzelmi téren kezdő. Ezért lett vége a kapcsolatnak.
Ami rossz hír: K**va sokáig fogsz még agyalni azon, hogy vajon mi történt és minek mi a miértje. Magadat sem fogod megérteni és az is sokszor megfordul majd a fejedben, hogy te milyen ember is vagy.
Amit én tanácsolni tudok. Temesd el minden létező módon a dolgot és amikor úgy érzed eltelt az az idő amikor józanul látod, hogy nagyjából (mert teljesen szerintem sosem fogod)
mi történt akkor keresd fel és beszéld át vele a dolgokat, hogy talán végleg megnyugodj.Én rájöttem arra, hogy közel sem az a lány volt életem szerelme. Én akartam, hogy az legyen. Megkerestem több mint egy év után és megbeszéltük higgadtan, hogy nincs már harag vagy bármi aztán megkaptam a kérdést, hogy újra kezdjük-e.
Nem hiszem, hogy most egyet fogsz érteni azzal amit írtam de idővel majd rá fogsz jönni és akkor már az út végén leszel. Kitartás
-
Vakegérke
félisten
Látom, kezded meglátni a negatívumokat is. Ez jó, mert már tovább mutat a beletőrődésen.
A negyedik lépcsőfok a kiábrándulás.
Az ötödik a megbékélés.
A hatodik a szelektálás. A rossz elvetése, a szép emlékek megőrzése.Már a kiábrándulás határán vagy, csak kérdés, hogy tovább lépsz-e. Tedd meg.
Továbbra is figyelek.
-
CsiguszMaxim
senior tag
Csak félig meddig sikerült megértenem a történeted de szerintem inkább szülő szerepben funkcionáltál te vagy még inkább egy nagyon jó barátként aki mellett megerősödött a leányzó és eljutott oda, hogy elkezdte magát kipróbálni az életben. Fiatal még és szerintem a személyisége sem alakult még ki.
Hosszú érzelmi és gondolati tortúra vár még rád. Keress magad mellé barátokat és hagyd hogy teljen az idő. Ennél többet nem tehetsz.
-
nem_tom
őstag
válasz
Crystalheart #48 üzenetére
Az ember gyakran csak azt hiszi, hogy feldolgozta. Aztán később előjöhet még, amikor nem gondol rá. Főleg, ha már túlfeszült. Tudom.
Nem csak javasoltál. Az okés, hogy béke/szeretet... támogatom. Én is egy kifejezetten békés embernek számítok. Igazából az a gond, hogy rám aggattál olyan jelzőket, amik közelről sem igazak rám. Úgy, hogy közben nem is ismersz. Csak egy szót mondtam.
De nem tudom elképzelni az álláspontodat. Vagyis csak úgy tudom, hogy bármit megtehetnek veled, Te azt megemészted. Akármit. (fantáziára bízom)
De lehet csak én vagyok túl barbár ahhoz, hogy megértsem.Nálam az alábbi sorrend működik:
1. Higgadt és kulturált megbeszélés
2. Ha nem megy, akkor keményen megmondani a frankót
3. Ha tényleg nincs más választás, akkor ütni.Ez szerintem egyáltalán nem egy primitív, barbár hozzáállás.
-
Samus
addikt
válasz
Vakegérke #44 üzenetére
Terhesség nem lesz, gyógyszert szed, már lassan hat éve, ha abbahagyná, egy ideig akkor sem lenne semmi...(bezzeg hogy megijedt, mikor egyszer két napot "késett", hogy júj, most gyerek lesz).
Tudod, néztem a képeket az új pasijáról (nálam két hónap kellett hozzá, hogy egyáltalán a családi állapotát átírja, és milyen boldogsággal mesélte, hogy megtette...közös képek pedig úgy 4 hónap után készültek, majdhogynem könyörögni kellett...), abszolút nem hozzá való. Tipikus diszkós, vékony, lehet velem félmeztelenül villogni a strandon típus. Ha nem érdekelnének a személyiségi jogok, tudnék róla képet mutatni, mikor még nem ilyen volt, bár már akkor is fogyott ahhoz képest, mint mikor megismerkedtünk. De tudod, engem akkor sem érdekelt, egy barátom látott minket az első randin, és hát kicsit csodálkozott, mert akkor még engem is lekörözött. De megmondtam, nem érdekel, én belé szerettem bele, engem a beszélgetések fogtak meg, én úgy is ugyanúgy szerettem, mint nemrég, amíg nem tudtam meg bizonyos dolgokat. Ennek a pasinak akkor sem kellett volna úgy, ha utolsó egyén lett volna a földön.
Nem tudom újra felszedi-e őket, kétlem, de semmi sem elképzelhetetlen. Viszont az utóbbi időben már rettentően idegesített a fogyókúrája. Alig evett, akkor is keveset, folyamatosan a mérlegen állt.
Pedig tudod, elnéztem neki mindent. Azt is, amikor jött, és az egész hétvégét szinte az árkádban töltöttük, elment 50000 forint, úgy, hogy magamnak csak csak vitamint és egy kabátot vettem a C&A-ban (összesen 13k). Lenyeltem, mondván úgysem kapott tőlem semmit. Elnéztem, hogy folyamatosan ruhát akart venni, mert ez már nem jó...minden reggel felkelés után az első dolog a smink és hajvasalás, otthon is. Anélkül ki sem mozdult, még utcára sem. Mikor a haja töredezett volt, megvettem neki azokat a Schwarzkopf termékeket, amiket mondott, hogy milyen jó lenne. És majd többet nem festi a haját, és vigyáz rá. Ugye nem kell mondanom mi lett a vége. Nem nekem akart tetszeni, hanem mindenki másnak.Hogy visszasírná-e magát? Kétlem. Az egyedüli, ami visszavinne (a középtáji szervemet kivéve), a családja. Bár az Anyjában kezdem kételkedni, elvileg nem tudja (tudta, én elmondtam, amit tudtam), hogy új pasija van, holott az egyik elküldött levélben szerepel, hogy beszélt vele erről, Anyu pedig figyelmeztette, hogy vigyázzon, nehogy megint csalódjon...
"Soha nem ütnék meg nőt, de őt most úgy pofán vágnám, hogy az nem lenne mindennapi..."
Minek?Minek? Felrúgott, megfogta az életem, velem együtt, és kidobta az ablakon, zuhanás közben jól leköpte, mikor földet ért, megtaposta, hagyta, hogy minden barátnője végignézze a könyörgésem, és abban a hitben tartott, hogy csakis az én hibám. Én pedig ezen marcangoltam magam, nem sok lépés választott el az öngyilkosságtól, egyik reggel már kötéllel a nyakamban álltam a motor mellett, annyira nem bírtam. De egy szóval sem mondta, hogy hé, más van a dologban, sajnálom.
Ezek után van még kérdés?Soha, soha egyetlen alkalommal sem csaltam meg, soha nem néztem más lányokra, inkább félrefordítottam a fejem, vagy néztem a hajukat, vagy ruhájukat. Soha más lánynak nem mondtam, vagy írtam olyat, amiben akár még csak utaltam volna arra, hogy én most tőle akarok valamit.
De most csak azért is belinkelem a két üzenet screenshotját. Ekkor még együtt voltunk, épp a Republic koncertre mentünk, előtte írta ezeket. 19kor indultunk...este pedig...és reggel is. Indulás előtt csókokkal búcsúzott, és mennyire hiányzok, és milyen jó lesz a jövő hét hosszú hétvégéje. Elvileg azért ment korán, mert a Tescoba kellett mennie dolgozni kettőtől hatig. Meccsek viszont négy és öt között kezdődnek...
Képek nincsenek, személyiségi jogok ezáltal nem sérülnek, és ez nem PH!-s privát beszélgetés, tehát ez sem Alapelvekbe ütköző.
A vonal alatti a csóka, a feletti a lány írása (gondolom látható). Érdemes megnézni a hihetetlen precizitású nyelvhelyességet. Konkrétan egy helyes szó sincs egyik üzenetében sem.
De mérges vagyok, itt a többi is, amit írt (még tegnapig, azóta nem néztem, leírt okok miatt). Idő látszik rajtuk, a sorrend nem időbeli.
És ennyi. Érdemes megfigyelni, hogy egy szó sem esik arról, hogy az előző pasim mennyire megbántott, milyen bunkó volt. Holott én mást nem hallottam. Ha valakit érdekel, október 25én délután mondtam neki azt, amit előzményként sokan ismernek, ami miatt elvileg elege lett. Tehát diszkóba is csak a pasi miatt ment...
Jó, akkor most átváltok atombomba módba, mert körülbelül fel tudnék robbanni.
Ezért nem mentünk diszkóba akkor, mikor én ajánlottam...Úgy érzem egy a bejegyzés később egy szép tükörként is funkciónál. Most valahogy ez ugrott be:
Minden ágy recseg, ha jó rajta a sex
Érted, is hogy mint mondok, vagy csak nevetsz?
Az én babám a hibáival számomra hibátlan
Ezért nincs keresni valóm egy másik puncijában.
Ez nem szerelmi vallomás, hanem egy tükör neked
Hogy mekkora büdös kamu az egész életed(FankaDeli - Az igazság virága)
-
Crystalheart
őstag
"Előbb-utóbb úgyis túlfeszülsz ez esetben... aztán csak rosszabb lesz." - Ugyan, miért "feszülnél túl"? Ha megfelelően fogod föl, erre esély sincs. Fel kell dolgozni az érzéseket.
De tégy, ahogy akarsz, én csak javasoltam valamit, hogy megbékélj végre, meg Samus is. Semmi sem kívánatosabb a békénél.
-
Magnum_
nagyúr
mennyi ideig tartott? ja már tom.
-
nem_tom
őstag
válasz
Crystalheart #41 üzenetére
A bosszúval én se teljesen értek egyet. De ha elkapnak az indulatok...
Na és az sokkal bölcsebb, hogy mindent lenyelsz? Csinálhatnak veled bármit, csak ráhagyod, hogy hülye és kész? Előbb-utóbb úgyis túlfeszülsz ez esetben... aztán csak rosszabb lesz.
Én sem ugrok mindenért mindenkinek, sőt! Még nem is nagyon tudok példát mondani arra, hogy ütöttem volna. Még senki nem húzott fel annyira. Pedig éltem át olyan dolgokat, ami után már nagyon sok tényleg barbár ember ütött volna. Viszont ha valakiről megvan a véleményem, akkor én mindenféle szépítgetés nélkül megmondom. Pláne ha megérdemli. -
Vakegérke
félisten
A jóindulat, szeretet ingyen van. Kár, hogy sokan félnek tőle, és félnek adni is belőle. Én nem vagyok félős, így nyugodtan nevezhetsz barátodnak, nem hazudsz vele.
Ráhajtott a srác, és a jelek szerint nem érdekelte, hogy Kinga foglalt. Mit ne mondjak, aljas dolog volt, ha megfogta, hadd vigye.
Gondolod, hogy jól jár vele? Ha csak egy jó csajjal való kütymütyölést akar, akkor igen. Bár ha közbejön egy nem kívánt terhesség, akkor szivattyú. Ha viszont komolyan gondolja a dolgot, csapdába esett. A pillanatnyi varázs elszáll, és ő is lapátra kerül.Lefogyott a lány, így most kelendő, és ez legyezgeti a hiúságát. Ám nélküled nem elképzelhetetlen, hogy felszedi a leadott kilókat. Akkor is kelendő lesz? Nekem igen, hiszen imádom a husikat. Mondom ezt úgy, hogy nem is láttam, és vén vagyok már.
No most nem tartom elképzelhetetlennek, hogy adott esetben bocsánatodat fogja kérni, és könnyezve borul a válladra. Kigyógyulsz belőle, vagy megbocsájtasz?"Tudod, Vakegérke, én az egész életemről lemondtam volna, csak hogy úgy maradjon örökre, mint az eljegyzés utáni hónap..."
Látod, erről is beszéltem. Örülj, hogy megadatott. Sokaknak még egyetlen boldog hónapjuk sincs egész életükben."Soha nem ütnék meg nőt, de őt most úgy pofán vágnám, hogy az nem lenne mindennapi..."
Minek?Mint láthatod, van kinek elmondani bánatod és egyéb érzelmeid, gondolataid. Feltételezem, hogy ebből kifolyólag kicsit könnyebb elviselni a történteket. Ha csak egy parányit is segítettünk, az számunkra óriási siker. A köszönet pedig fölösleges, szívesen törődünk veled, már ha beszélhetek a többiek nevében is.
-
Samus
addikt
válasz
Vakegérke #37 üzenetére
Csak tudod, ennyire könnyen nem megy. A srác nagyon jól tudta, hogy menyasszonnyal van dolga, akkor még iwiwen kint voltak a gyűrűk, alattuk a sok gratuláció hozzászólás formájában. Ennek az volt az oka, hogy lefogyott. Mikor megismerkedtünk, majdnem több volt, mint én, önbizalma körülbelül az enyémmel vetekedett (nulla alatt), úgy tudom az előző kapcsolata alatt történt, nem mentek sehová, mindig csak otthon...de nem tudom már minek higgyek. Lényeg, hogy mióta együtt voltunk, több mint 30 kilótól szabadult meg. Úgy, hogy amikor kicsit felfelé ment a mérleg, sírva fakadt, és órákat vigasztaltam, mire megnyugodott...és hát nemrég ez kezdett annyira meglátszani, hogy már csak azt hallottam, hogy mindenki azt mondja, Kinga milyen jól nézel ki, gratulálok, stb. Ekkor pedig az önbizalma annyira visszajött, hogy gondolom én már nem voltam megfelelően "menő" mellette...tudni illik két hónappal idősebb is nálam. Pedig még azt is mondta, hogy mióta így lefogyott, mennyien írnak Neki, és össze akarnak jönni vele, olyan, akiknek régen nem tetszett, de ez Őt nem érdekli, mert csak érdek, stb...igen, érdek, látom...De komolyan. Menyasszony volt, az Isten szerelmére...már másodszor, az előző is eljegyezte, bár ott a két gyűrű nem került annyiba, mint nekem az egyik. Nem sajnáltam rá, én egyszer terveztem ezt az életben, megadtam a módját.
A legjobban az bánt, hogy azon az ágyneműn, amit eljegyzésre vettünk, most más fog aludni, mással fog hemperegni...pedig ott sem kicsinyeskedtünk, a két nagypárna, két kicsi és két takaró épp, hogy kijött 30k-ból, és még kedvezményt is kaptunk, irtó kényelmes is lett, két óráig válogattunk a JYSK-ben, végül a raktárból hozták már ki, ami akartunk...Tudod, Vakegérke, én az egész életemről lemondtam volna, csak hogy úgy maradjon örökre, mint az eljegyzés utáni hónap...
Mindegy, megint jönnek a könnyek, de mit tehetek, mással fekszik épp, biztos...és még azt mondta a szemembe, könnyes szemekkel, hogy egy jódarabig nem kell neki senki, és nem is lesz. Közben akkor már megvolt, utána pedig azt írta neki, hogy nagyon fogja szeretni, ha ő is szereti. Pontosan: "Én nem foglak soha elhagyni, de persze ehhez az is kell, h megbecsülj. SZERETLEK. A jó kva éltbe, nekem is pont ezt mondta, szó szerint...emlékeztető, a "szakítás" után nyolc órával járunk, a "nem kell senki" történés után két nappal. A szakítást is iwiwen rendezte le...és pihenjen le, mert este nem fogja bírni...áááááááááááááá, na most besokaltam. Soha nem ütnék meg nőt, de őt most úgy pofán vágnám, hogy az nem lenne mindennapi...ekkor még a gyűrű nála volt. És ez ment azalatt is, még én voltam, az utolsó két hét alatt biztosan. Már képek is vannak fent...öcsém, komolyan, ekkora ordenáré ribanc? Na jó, ez már sok volt...nem sok tart vissza, hogy leradírozzam a profilját, bár belépni már nem tudok, jelszót változtatott, de volt annyira hülye, hogy a postafiókja jelszava ugyanaz...
Jó, most kiakadtam. A zene pedig, nem az én ízlésem. Ide inkább ez illik: Insomnium - Since the Day It All Came Down
Kiakadtam, kiakadtam...
Bár köszönöm barátaim, leginkább Neked, Vakegérke, és CrystalHeart-nak...azt hiszem már nevezhetlek titeket a barátaimnak.
-
Crystalheart
őstag
Az nem jó szó rá, hogy hagynám magam. Milyen, amikor "nem hagyom magam"? Miért lesz attól nekem jobb, ha sértetten visszavágok, ha elégtételt akarok venni? Nem túl bölcs magatartás a bosszú, és a legkevésbé sem ad okot büszkeségre. Gyűlöld a hazugságot, rendben, de ne gyűlölj senkit!
Egyébként még nem szakítottam sosem, úgyhogy...
-
nem_tom
őstag
válasz
Crystalheart #35 üzenetére
Pontosabban melyik a nem jó szó?
(#37) Vakegérke: Őszintén szólva, ha megcsalnának engem én nem tudnék rá nem haragudni. Jó, ha mással akar lenni, akkor mondja ki és szakítsunk, elfogadom. De, hogy megcsalogat engem? Egy kapcsolat a teljes bizalomról szól, de így az egész hazugság. Mindennél jobban gyűlölöm, ha hazudnak nekem.
-
Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de nekem volt egy kísértetiesen hasonló kapcsolatom (az mondjuk több, mint 2 évig tartott), aminek a végén a lány jól megcsalt. Én is mindent megtettem neki. Tényleg mindent és ez sem volt elég. Gondoltam akkor. A mai fejemmel pedig azt gondolom, hogy túl sok volt amit adtam és ez terhes volt számára egy idő után.
Lehet, hogy ezért nem kapsz újabb esélyt. Egyszerűen besokallt.Nem tudlak sok mindennel vigasztalni, mert nekem a mai napig is eszembe jut néha (14 év távlatából), de jó ideje már csak a szép dolgokra gondolok vele kapcsolatban. Idővel jobb lesz.
Kitartás! -
Vakegérke
félisten
Az egy dolog, hogy akad egy csábító, őt azonban ne hibáztasd. Jó, nem ártatlan, bár arról nem esett szó, hogy tudta-e, menyasszonnyal van dolga.
Azt a nőt, aki hűséges, csábítgathatják a kanok naphosszat, nem lesz eredménye. A közmondás is arról szól, hogy könnyű Katit táncba vinni, ha ő is akarja.Én a helyedben örülnék, hogy hamar kiderült a lány csalfasága. Most képzeld el, hogy elveszed feleségül, már gyerekek is vannak, és akkor van a buksi.
Nézzük a jó oldalát.
Nagyon kellemes hétvégi programjaid voltak 10 hónapig. Belerázódtál a khm... mondjuk úgy, férfiasságba. Boldog voltál.
Értsd meg, sokan a fél életükről lemondanának, ha boldogok lehetnének 10 hónapon keresztül.Figyelj, cimbora. Itt egy hangulathoz illő zene. Ha eltaláltam, akkor jó. Sírd ki magad, aztán megtisztult lélekkel éld az életed.
Semmi értelme rágódni a múlton. Pár nap, és sokkal könnyebb lesz minden. Mit is mondtam korábban?
"Kétségbeesésed dühbe csap át, ez így szokott lenni. Igyekezz hamar túl lenni rajta. A következő állomás a beletörődés lesz."
Itt az ideje, hogy a dühödet felváltsa a beletörődés. Történt ami történt, és ha a fenekedet vered a földhöz, akkor sem tudod meg nem történtté tenni.
A srácra ne haragudj, inkább gondolj rá hálával. Ő mutatta meg, hogy ezt a lányt nem érdemes feleségül venni. Sok gondot levett a válladról.
A lányra se haragudj. Ha igazán szeret(t)ed, akkor sóhajts egy nagyot, integess kockás zsepivel, és engedd meg neki, hogy mással legyen boldog. Boldogsága neked is öröm kell, hogy legyen, mégha a szíved is szakad belé.Biztos sok sutaságot hordtam össze, ne haragudj. Csak jöttek a szavak, és én írtam, csak írtam. Nem ellenőrzöm, hadd menjen úgy, ahogy van.
-
Samus
addikt
Én nem tudom, de szerintem golyót érdemelne a tag, aki egy mennyasszont csábítgat, és a lány is, amiért belemegy. Ezért pedig tarkólövés. Ha nem kutakodom, abban a hitben hagy, hogy minden az én hibám. Lehet primitív vagyok, de én tiszta szívemből szerettem, nekem valamit jelentett az eljegyzés, a felkérésre a teljes család(ok) előtt igent mondott. Lehet akkor még nem volt kitekintés, de elfelejtette, hogy mi történt. Most úgy érzem magam, mint a csalódott vodafoneos. How are you? Szarul. Becsaptál...
-
nem_tom
őstag
válasz
Crystalheart #33 üzenetére
Akkor én büszke primitív ember vagyok. De valahogy nem tudom eltűrni azt, hogyha beleköpnek a pofámba úgy, hogy én azt nem érdemeltem meg. Te ilyenkor hagyod magad?
-
nem_tom
őstag
válasz
Crystalheart #31 üzenetére
Igen, általában én sem anyázok minden sérelemért. Az a dolog súlyától függ, no meg a lelki állapotomtól is. Fölöslegesen nem becsmérlek senkit, inkább csak megmondom a frankót mindenféle kertelés nélkül.
Például ami volt hasonló esetem (ami persze közel se volt ilyen szintű), én higgadtan megmondtam neki, hogy egy szarember. Nem húztam fel magam."Te azonban úgy viselkedsz, hogy ha fejbe találnak egy fél öklömnyi kővel, azonnal kutatsz te is néhányat a földön, és vaktában elkezdesz visszafelé hajigálni."
Ez azért durva, nem vagyok állat. Csak azt adom, amit kapok. Se többet, se kevesebbet. No meg az sem mindegy, hogy miért találnak fejbe azzal a bizonyos kővel.
-
Crystalheart
őstag
A sértettség beszél belőled. Ha jól használod, a finom szavaknak is súlya van, amikkel nem becsmérled fölöslegesen a célszemélyt. Tudod, nem hülyeség, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel! Te azonban úgy viselkedsz, hogy ha fejbe találnak egy fél öklömnyi kővel, azonnal kutatsz te is néhányat a földön, és vaktában elkezdesz visszafelé hajigálni.
-
nem_tom
őstag
válasz
Crystalheart #27 üzenetére
Akkor én ostoba és primitív vagyok, mert leribancoznám azt a nőt, aki megcsal engem. Főleg, miután már el is jegyeztem. És én vagyok a hülye mert úgy gondolom, hogy egy kapcsolat (főleg házasság) a 100% bizalomra épül. De hát szegényke csak felelőtlen és megtévedt.
-
Samus
addikt
Nem is tettem ezt. De nem ezt érdemeltem. Nagyon nem...
-
nem_tom
őstag
Hasonló tapasztalatom nekem is volt nem rég, de az közel se ilyen szintű. Jó nagy r****c, mit ne mondjak. Gondolom így már könnyebb is lesz felejteni, nem?
Mondjuk azt szeretném tudni, hogy az ilyeneket hogyan lehet kiszűrni. Ha a legapróbb hibát is elkövetik, észreveszem. De ha nem hibáznak... ááh! Szörnyű belegondolni. -
Samus
addikt
Voltam Nála. Elvileg a barátnőjénél volt. Na persze...szépen beavattam az Anyját a dolgokba, ott volt a húga is, kerekedtek a szemek rendesen. Ez már akkor volt, mikor még nem csináltam hülyeséget. Koncert előtt, innen írt a csókának, hogy jó lenne a "gyógypuszi", de ott, ahol senki sem látja...Aznap este meg velem du...(bocsi), másnap reggel, és kitudja mióta megy. A gyűrűt visszakértem, de síkosító ottmaradt, kicsit sajnálom...Azért bele lehet gondolni, ha nem lettem volna ekkora kocka, nem tudtam volna az összes jelszavát, soha nem jöttem volna rá. Gondolkodtam, hogy törlöm az adatlapját, vagy kicsit emlékeztetem, hogy egy őskockával szórakozott, de én nem ilyen vagyok (igen, néztem az emailjeit is, a fackbook sem okozott problémát.). Szemétség, de hihetetlen. Ha nem láttam volna az üzeneteket, nem hinném el. És én eljegyeztem. És én hittem Neki, én imádtam, én szerettem, én tőle tettem magam függővé...
A biztonság kedvéért mindenhol jelszót változtattam, egy kellően bonyolult, és nem nyilvánvaló új darabra.
MSN-en meg letiltott, de szereti az új pasiját, a kockát...mindegy, én meg letiltottam azt (igen, rövid próbálkozás után az msn is beengedett).
-
Vakegérke
félisten
Ecsém, téged szépen átcsesztek.
Remélem nem haragszol a mondatért, de kapásból ez szaladt ki a billentyűm alól.Szövődött a hátad mögött a lamúr, aztán még arra sem képes, hogy szemtől szembe szakítson? Kérd vissza szépen azt a gyűrűt.
Kétségbeesésed dühbe csap át, ez így szokott lenni. Igyekezz hamar túl lenni rajta. A következő állomás a beletörődés lesz.
-
Samus
addikt
Hogy mi a titok? Egyszerű. Nagyon egyszerű. Néztem az üzenőfalat, és két érdekes dologra bukkantam rá. Egyik, hogy kedvesem mostantól "kapcsolatban", és a szabadidős tevékenységnél: "Picimmel vagyok". Továbbá egy képénél, ahol egy tag írta, hogy szeretlek, ő válaszolt, én is szeretlek, de nagyon. Ez a tag volt az, akivel kapcsolatban én egy hónapja megjegyzést tettem, hogy miért írogat mindent a képeihez. Erre kaptam a leb@szást, hogy minek leszek féltékeny azonnal, régen csak fiú barátai voltak, bla,bla,bla. Két dolog lehetséges. Vagy megcsalt, de úgy rendesen, vagy csak azért csinálta, hogy ezt higgyem. Tudjátok, igazából lesz@rom. Ezért volt már egy ideje ilyen, ezért nem mentünk sehová. Most ott tartok, hogy nem tudom mit tegyek, mert olyan ideges vagyok, hogy szétb@sz az ideg...
-
Samus
addikt
válasz
Vakegérke #19 üzenetére
Attól nem félek. Attól viszont igen, hogy visszaadja. Mert akkor tényleg mindennek vége. Felhívtam, de nem lettem boldogabb, sőt...tényleg csak nekem jelentett ennyit...
Ne fájjon. Ezt könnyebb mondani, tudod jól. Vele vesztettem el a szüzességem, ezek után mit szólsz? Bármit csinálok, eszembe juttatja, bármit, bármit...
-
Vakegérke
félisten
Az lesz az igazi arculcsapás, ha nem kapod vissza a gyűrűt. Ha viszont igen, Иван javaslata szóba jöhet, vagy akár tedd el emlékbe.
"A legnagyobb baj, hogy úgy látom, meg sem próbált gondolkodni az egészen, és ez fáj, ez fáj a legjobban."
Ne fájjon. Ha neki ennyit sem ér(t) meg a dolog, akkor fölöslegesen emészted magad. -
Samus
addikt
válasz
#21559296 #16 üzenetére
Szerintem nem. Inkább Ő volt úgymond lelki szemetesláda. Nagyon sokat törődött velem. Ténylegesen. Ápolt, főzött nekem teát, meghallgatott...Nem tudom. A legnagyobb baj, hogy úgy látom, meg sem próbált gondolkodni az egészen, és ez fáj, ez fáj a legjobban.
Vakegérke: eljegyzésre kell gyűrű, nem (ez egy értelmetlen kérdés volt számomra)? Igen, vettem gyűrűt, csupán másfél havi fizetésem ment rá (és azt is tudom, hogy a kedves exe nem költött ennyit, a két gyűrűt annyiból lerendezte, mint amennyibe az egyik került nekem...). Egyenlőre a sajátom nálam, az övé ott van, ahogy még pár dolgom is. A legnagyobb baj, hogy dobhatom a kukába őket. Csak hogy mindenki lássa, miről is van szó:
Nekem ezek jelképeznek valamit. Tényleg csak nekem? Tényleg?
Remek, kilenc elmúlt, nemsokára indulhatok is dolgozni...a képen a vörös foltszerűség a nem messze lévő takaró tükörképe, jobb felül látszik is.
-
#21559296
törölt tag
Bár ezzel most alaposan Beléd fogok rúgni, pedig nem szeretném, de nekem ezek alapján az is simán lejöhetne, hogy a lány csak kihasználta, hogy szereted. Amolyan biztos pont (anyagi + testi dolgok) és lelki szemetesláda voltál neki. Közben meg amíg nem láttad, ki tudja, mit csinálhatott... Nem lehetséges? Gondolj rá így. És akkor hátha menni fog a felejtés.
Ja és kitartást!
-
Vakegérke
félisten
"Még a kapcsolat eleje felé, pár hónap után mondta, hogy soha nem hagyna el, Ő soha nem mondana nemet. Soha nem szakítana iwiwen, msn-en, vagy telefonon, csak személyesen, megbeszélve a dolgokat."
A kapcsolat elején általában azt gondoljuk, hogy na végre, ő az igazi, soha el nem hagynám. Csakhogy pár hónap kevés ahhoz, hogy a másikat megismerjük, kiismerjük. Pláne, ha csak hétvégi találkozókról van szó.
Ami pedig azt illeti, valóban nem volt szép, hogy nem a szemedbe mondta döntését. Tényleg kell neked ez a lány, aki a szülei mögé bújik, őket postásnak használva?
Apropó, feltételezem, hogy vettél gyűrűket az eljegyzésre. Mi van velük?"Annyi mindent tettem érte, megkapott mindent. Akár tárgyi, akár testi, akár lelki dolgokról van szó."
"Igen, megbántottam, igen, többször, de úgy érzem, amit adtam Neki, amit kapott tőlem, az százszor kárpótolná mindenért."
Ezt jobb, ha elfelejted. A szerelemben nincs tartozik-követel rovat."A baj, amiért depressziós vagyok, az a távolság."
A továbbiakban ez már nem jelent problémát. Emeld fel a fejed, nagy levegő, kifúj. Nem ártana egy pszichiátert is felkeresni, sokat segíthet."Folyamatosan azt hallottam, hogy az előző ilyen volt, olyan volt, Te ne legyél ilyen, ne csináld ezt."
Ez már előre vetítette, hogy ha nem olyan leszel, amilyenné a lány akar tenni. akkor lapát."De a legnagyobb probléma, hogy nem hiszi el, hogy lehetek olyan, mint régen."
Lehet, hogy nem is akarja elhinni? Lehet, hogy ez is csak jó kibúvó számára?"...valami volt mögöttünk, valami olyan, amire elég visszagondolni, olyan csodás, mint semmi más. De Ő ezt valahogy szimplán kidobta az ablakon."
Kidobta. Ennyit értél neki. Kár, hogy az érzéseknek nem lehet parancsolni, és ez neked fáj.
"Ő ezt nem tudja, nem tudja, hogy ez az, ami megöl engem."
Ha tudja is, nem érdekli. Pontot tett az ügy végére."...nem tudjátok megérteni."
Hajjaj, dehogynem. Nem te vagy az egyetlen, akit kikosarazott a szerelme.Zárd le a dolgot. Semmi értelme a vajúdásnak, önmarcangolásnak. Én a helyedben nem próbálnám kiengesztelni a lányt. Hogy őszinte legyek, nem kevés negatívumot látok benne, habár tájékoztatód csak felszínes volt.
Meló, haverok, bringa, hobbi, olvasás, mozi, séta... -
Samus
addikt
Pár gondolat hozzáfűzve: az előző szerelmek közül egy sem tartott eddig, sőt, meg sem közelítette. Eljegyzés sem volt, sőt, még nem is gondoltam rá egyszer sem.
Ha pedig megnézed az előző bejegyzésem, az okra is fény derül.
21 éves vagyok, múlt hónap 17én lettem ennyi. És szintén múlt hónap 22én lettünk 10 hónaposak. Újra szintén 20án volt két hónapja, hogy eljegyeztem.Megbántottam, de soha nem ütöttem meg (ilyenre nem is lennék képes), soha nem kiabáltam Vele.
A legjobban csak két dolog fáj. Még a kapcsolat eleje felé, pár hónap után mondta, hogy soha nem hagyna el, Ő soha nem mondana nemet. Soha nem szakítana iwiwen, msn-en, vagy telefonon, csak személyesen, megbeszélve a dolgokat. Ebből semmi sem lett igaz. És ez bánt nagyon.
Az előző kapcsolata, ami tiniszerelemként indult (16 évesen egy akkor 21 éves sráccal), öt évig tartott. És volt benne egy ilyen helyzet. De az a srác kapott még egy lehetőséget. Az a srác, akiről jót nem tudott mondani nekem. Ő megérdemelte. Én nem érdemeltem meg. Ez az, ami már egyszerűen nem tudok sehová sem jutni. Annyi mindent tettem érte, megkapott mindent. Akár tárgyi, akár testi, akár lelki dolgokról van szó.
A baj, amiért depressziós vagyok, az a távolság. 80 kilométer volt köztünk (sajnos kénytelen vagyok múlt időben beszélni), csak hétvégéken találkoztunk, voltunk együtt (egész hétvégén, ott aludtam, vagy Ő aludt itt). Egy darabig jól ment, de amikor végeztem a sulival, és megszűnt egy biztos helyem, akkor bepánikoltam, hogy mi lesz, hogy leszünk így együtt. Akkor kezdődtek a problémák. Hétvégéken semmi gond nem volt, miután túltettem magam pár dolgon.
Igen, megbántottam, igen, többször, de úgy érzem, amit adtam Neki, amit kapott tőlem, az százszor kárpótolná mindenért. Ez nem egyszerű tiniszerelem volt, ezt az eljegyzéssel is próbáltam bizonyítani. De mit kaptam...azért, mert előttem valaki csinált egy hülyeséget, végig nekem kellett szenvednem. Folyamatosan azt hallottam, hogy az előző ilyen volt, olyan volt, Te ne legyél ilyen, ne csináld ezt. És nem is voltam olyan, közel sem. Megtettem mindent, amit kért, mert szeretem...és ez nem múlt idő.
Gyógyszert nem szedek, agyturkászhoz sem járok. Nem is jártam soha.
De a legnagyobb probléma, hogy nem hiszi el, hogy lehetek olyan, mint régen. Én belegondoltam magam az Ő helyébe, nekem is rosszul esett volna, de valami volt mögöttünk, valami olyan, amire elég visszagondolni, olyan csodás, mint semmi más. De Ő ezt valahogy szimplán kidobta az ablakon. Ő ezt nem tudja, nem tudja, hogy ez az, ami megöl engem.Teljesen mindegy, mit írok, az érzéseim nem tudom papírra vetni, nem tudjátok megérteni.
-
Crystalheart
őstag
Ne légy önző. Kész.
-
nem_tom
őstag
Akkor ez azt jelenti, hogy nem ő volt az igazi... az is majd eljön. Ezt meg el kell felejteni. Ami történt, megtörtént. Nem tudsz ezen változtatni. Ha hibáztál, tanulj belőle... de koncentrálj a jövőre.
-
Tim82
félisten
Ami, mint tudjuk, a különlegesen egyszerűsített nyelvtanú jamaicai angolban "Ne, asszony, ne sírj"-t jelent...
The title and main refrain, "No, Woman, No Cry", would be rendered "No, woman, nuh cry" in Jamaican Patois. The "nuh", which makes a shorter vowel sound for "no", is the equivalent of the contraction "don't". [link]
-
Иван
őstag
-
Vakegérke
félisten
Pár idézet előző írásodból.
"Volt pár szerelmem, de rajta éreztem, hogy jobban szeret, mint én valaha is tudom majd Őt."
Ha túl tudtad tenni magad az előző szerelmeken, akkor ez is menni fog. Jön majd egy újabb, egy másik lányka, akinek ölelő karjaiban megnyugszol."Igen, ez volt a probléma, hogy depressziós vagyok, és meggondolatlanul mondtam Neki ilyen dolgokat. ... Én nem bírom ezt."
Ez már érdekesebb. Ha tudnám, hány éves vagy, talán hatékonyabban tudnék fogalmazni. Így csak tapogatózom a ködben.
Először is tudni kéne, mitől vagy depressziós. Az is kérdés, hogy jársz-e pszichiáterhez, szedsz-e gyógyszert.
No most ha valaki szerelmes, az ugye a mennyekben jár, rózsaszínű a szemüvege. Ez elég hatékony kellene, hogy legyen depresszió ellen.
Gondolkodjunk a lány fejével.
Szeretem ezt a fiút, ő is szeret. Akkor miért beteg a lelke? Ha most ilyen, akkor milyen lesz egy év, két év, tíz év múlva, amikor már elcsitul a viharos érzelem?"Eddig elnézte, amiket tettem, ha kiakadtam, ha bármi történt. Most folyt ki a pohárból a víz. Én pedig csak most eszméltem rá, mit tettem."
Ha jól értem, (meg)bántottad egynéhányszor. Mit szólnál, ha fordítva történt volna? Nem esne rosszul?Remélem elhiszed, hogy nincs bennem ártó szándék. Annyit szeretnék mindössze, hogy lásd meg azt, amit én megláttam.
A helyzet nem reménytelen, de ahogy kihámoztam előző írásodból, változnod kéne legalább annyira, hogy ne indulatból szólj, cselekedj, hanem képes légy megfontolni szavaidat, tetteidet.
Én drukkolok neked. -
szablya
aktív tag
Ki kell bírni, úgy, hogy nem adod fel. A halál nem nyugtat meg, nem lesz könnyebb, és őt is összetörnéd, örökre, kegyetlenül. Ne légy önző!
Ki kell tartani, percről percre, és egyszer, valamikor, majd elmúlik, ha most nem is hiszed, és akkor újra boldog leszel. Férfi vagy, tartsd magad!
-
Samus
addikt
Persze, én is végigolvastam a szöveget, de nem ilyen egyszerű, hogy fogom, és elégetek egy emléket. Jegyesek voltunk az ....szerelmére...én nem tudom mindent így egyszerűen elfelejteni. Nekem többet ért ez a kapcsolat, mint egy papírfecli...
Gergő_: nem Őt hibáztatom. Elszúrtam, beismerem. De igazán megérdemeltem volna egy második lehetőséget, főleg azok után, amiken keresztülmentünk. És ez fáj a legjobban. Mert ezek szerint nem érdemeltem meg, holott megtettem mindent, amit emberileg lehetséges. Mindent megkapott tőlem, amit csak kért. Legyen az tárgyi, vagy nem tárgyi. És a minden alatt mindent értek. Mindent megtettem, amit csak kért, még azt is megengedtem Neki, hogy szőrtelenítse a hátam, mert az milyen jó...(és ez csak egy dolog a sok ilyen jellegű közül). De valahogy ez mind eltörpült. Én kivettem az Anyja kezéből a seprűt, én felkeltem disznóöléskor, korán, én a kertben is segítettem, ez előző ilyeneket nem csinált. De ez mind el lett felejtve, talán csak az Apja emlékszik rá...és a Húga tudja, és érti, hogy többet érdemeltem volna...
-
Gergő_
őstag
hát ha tényleg ennyire fáj és úgy érzed hogy kiszívták az utolsó csepp véredet, menj ki a szabad levegőre egy pár percre, felfrissít. Igyál meg 2 pohárt bort, ha nem tudsz aludni. izé, nem alkoholizmusra akarlak buzdítani
, tehát csinálj bármit, ami ellazíthat. vérszívókkal pedig többet ne ismerkedj.
-
.bableWes
őstag
eminem elsö 3 szava az emlitet zenéböl "iam alive again" hajtson ez elöre. sokkal jobb lesz ezután. fel a fejjel!
Új hozzászólás Aktív témák
Állásajánlatok
Cég: FOTC
Város: Budapest